Akkor erre is alkalmazhatom a jól bevált "2 dl egy gélhez" szabályt? Ezt a 16-28 oz. 0.5-2.5 adaghoz ajánlást nem tudom hogy gondolták, kb. egyenértékű azzal, hogy igyál rá amennyit gondolsz :o)))
Gondolom, a Nyergesre gondolsz. Egylőre tervbe van véve. Holnapra eldől. Viszont visszafelé nem biztos, hogy tudnálak hozni, mert lehet, onnan Tatára megyünk.
mivel nem egyszerű Ámerikából behozni így anno jó sokat hozattam Olival, kb 6flaskát. Megnéztem reggel tegnap járt le a szavatossága, de amit én használok most annak meg tavaly. Ahogy Oli is írta nincs semmi bajuk, de aki tart a szavatosságtól azt is megértem.
Április 28.-án éjfélkor véget ér a Terep Százas és a Terep Ötvenes utolsó nevezési időszaka is.
Aki eddig halogatta a nevezést az sürgősen pótolja itt ezt a hiányosságot!
Fontos, hogy a jelentkezés akkor válik érvényes nevezéssé, ha a nevezési időszak lejártát követő két munkanapon belül az adott időszakban érvényes nevezési díj a megadott számlára beérkezik. Ezt követően sem jelentkezést, sem befizetést nem áll módunkban elfogadni.
További eredményes felkészülést kíván mindenkinek a Terepfutás.hu csapata
Már 30 éve komoly szinten sportol, ilyen zselét kb 10 éve használt először, nem tudom melyik évjáratot bocsátja licitre.
Sokáig Hammereztem én is, nagyon finomak, jó az összetételük, jól működnek, jó ár/érték arányúak. Most már porozom. sokszor megkérdik a frissítőkön mi ez, azt szoktam mondani kokain.
A tényleg ultrákon (5-6 óra fölött) már valami mást találtunk ki. Már Csabit is rászoktattam.
Mivel a nagyon hosszú versenyeken a szénhidrátokon kívül más makro és mikroelemek is jól jönnek, beszereztünk olyan porformájú táplálékkiegészítőt aminek megfelelőek az arányai. Több cég is gyárt ilyet. Pl. Hammer, vagy amit mi használunk Sponser, de a High5 nak is van és sok más cégnek is. Ezt a port kiporciózzuk zacsikba. ált 50-100g környéki adagokban. Így visszük magunkkal. A frissítőpontokon normál, vagy kisebb kulacsba, palackba vizet kérünk, rá a por, összerázzuk és kész is a valahol zselé és folyadék állag közötti energiabomba. E mellé már csak vizet kell inni, amit forrásokból vagy a pontokon veszünk magunkhoz. Persze lehet eszegetni mellé mást, de mivel a folyékony táplálékok vonják el a legkevesebb energiát és a legkevesebb vizet a szervezettől, a hardcore ultrások végigmennek csak ezeken, max 1-2 banándarab, kis leves, egy pici keksz, de 95% a fent említett porocska.
Nem dobálóztam a GMO-val, hanem közöltem, mint sokaknak, köztük nekem is fontos paramétert. Ha elkerülhetem, akkor el is kerülöm. Mindenki maga dönti el, mit kezd ezzel a ténnyel. Nagy fiúk és lányok vagyunk már.
Oli, mennyi vizet kell egy adaghoz inni? Ezt írják: "Consume 0.5-2.5 servings per hour (see chart above), along with 16-28 ounces (approx 475-830 ml) of plain water per hour from a separate source.", ebből nekem nem egyértelmű...
Én kérek szépen egyet! Kipróbálom, mert van miniflaskám, juhhé :o) Bár a kemény kicsi kulacs még mindig nem az igazi zsebrevágás szempontjából. Soft palackot lehet itthon kapni valahol? Most a Decás kb. 1 decis gyümölcszselék tasakjának újrahaszosításával kísérletezek, egyelőre a tisztítási fázisban van a dolog, majd beszámolok.
Mézzel úgy 10-12 éve kísérleteztem, nekem nem jött be.
Amíg nem volt méregdrága sponzerem én is mézes teával frissítettem és frissítek, amikor ép nincs izo. A méz nekem 100%-ban bevállt, főleg a Na tartalom miatt :)
A vegyes virág a legjobb, ne favorizáljátok az egyfélét, mert minél több fajta növényből (virágból) nyerik, annál értékesebb.
+gélnél nem kell a becsomagolással, porciózással, szállítással foglalkozni, de ha lenne miniflaskám, akkor talán másképp vélekednék.
+a versenynevezéshez, egyéb felszerelésekhez és az utazási költségekhez képest szerintem nem drága. Persze nem azt kell kizárólagosan zabálni minden edzésen, mert úgy már drága.
A 24db powerbar gel snatchel is 30$, sohase volt még gyomor problémám tőle. Ellenben a méztől émelygek. Kinek ez jön be, kinek az. Felesleges rögtön GMO-val dobálózni.
"Nagyon-nagyon örülök, hogy sikerült teljesítenem ezt a számomra mumus versenyt. Az utóbbi években az egyik jelszavam az volt, hogy bármit, csak a Mátrabércet ne! Az élet azonban máshogy alakult, felkerültem a nevezettek listájára, de nagyon komoly aggodalmak gyötörtek. A verseny előtti héten a rémálmok és szorongásos tünetek uralták el a napjaimat, és titkon pszichoszomatikus alapon kifejlődő nem feltétlenül gennyes torokgyulladásban reménykedtem.
Péter (Lúdtalp) látva szerencsétlen ábrázatomat komoly ideológiai előadásokkal ( test mint a futás eszköze és a szellem mint annak belső motorja, az idő dimenziói és az időtlenség élménye az ultrafutás gyakorlatában, stb-stb. ) próbált lelket önteni belém.
Végül a verseny reggelére megjött a harci kedvem, és úgy éreztem, nem lesz gond, teljesíteni fogom a távot.
És ez az érzés, hogy nem lesz gond, valahogy végig elkísért az egész futás alatt, ami egy nagyon jó érzést adott. Nem gyötörtek semmiféle aggasztó gondolatok, hogy beérek-e vagy nem, milyen lesz az időm, kimegy-e a bokám, vagy, hogy mi a fenének gyötröm itt magam. Nem mondhatom, hogy rutinos versenyző vagyok, de voltam egy-két versenyen: maraton, triatlon-váltó, Kainach-hegyimaraton..., és ezeken mindig azon aggódtam az első perctől az utolsóig, hogy összeesem-e a következő sarkon vagy nem.
Most semmi ilyen nem volt, csak mentem-mentem, és arra gondoltam, hogy milyen jó is nekem, hogy itt futok az erdőben. Szórakoztatott ez gondolat, és olyan erőt adott, hogy csak úgy vitte a lábaimat egészen Kékesig. A Kékesre felmenet alaphangulatomon túl volt még egy-két jó pillanat. Futottam Balogh Andivalés Csáky Lacival. Leelőztem egy félistent: Csáky Lacit (ez olyan élmény volt, hogy többször is meg kellett ismételni).
Még az elején, úgy kb. húsz perc futás után beértem egy külföldi futót. Felfele ő volt gyorsabb, lefele én . Ha lefele mentünk utat adott nekem, ha felfele futottunk én engedtem előre, így futottunk együtt, egészen sokáig. Aztán egy hosszabb felfelé menő szakaszon egymásra röhögtünk és elfutott.
Amikor 3.08-al felértem Kékesre, rettenetesen örültem. Legyűrtem a legkegyetlenebb hegyet a világon( és sokkal gyorsabban mint gondoltam volna. 3.30-at terveztem, ahogy az a bejáráson sikerült) Ebben az extázisban indultam tovább, de aztán valahogy megtorpantam. Az az érzés, hogy nem lesz itt gond, az megmaradt, de az, hogy nekem milyen jó, már nem tűnt olyan egyértelműnek.
A lábaim sajogni kezdtek és a mozgásom érezhetően kockásodott. Az erdő csendjét sem igen hallottam már, úgyhogy elkezdtem zenét hallgatni. És ez nagyon jó volt, visszahozta az extázis érzését, újra úgy éreztem én vagyok a világ legboldogabb embere, csak futottam és futottam. A mozgásom ugyan kockás maradt és a lábaim is fájtak, de nem foglalkoztam vele különösebben, egészen Ágasvárig. Itt végem volt.
Innentől már nagyon kellett erőltetni, hogy fussak és ne gyalogoljak. Péter úgy-ahogy lelket öltött belém Mátrakeresztesen. Végig küzdöttem magam a Muzsla közepéig. Ott egy meredek felfele menet előtt megettem az egyetlen gélemet, maradék gumicukraimat, újra elővettem MP3 lejátszómat, és csoda történt. Éreztem, hogy kezd visszatérni belém az erő, újra vittek a lábaim, mentem és mentem egészen a célig( bár a Muzsláról lefelé menő részből egy-két szakaszt, ott helyben, hírtelen felindulásból szívesen eldózeroltattam volna)
Nagyon jó érzés volt beérni. Köszönöm mindenkinek, akik szurkoltak nekem vagy bíztattak a pályán.
Aaa nehany nap alatt befaltam. Meg par oldal maradt. Persze az ember kritikus, meg sajat szuron kell, hogy atengedje meg stb.... En is kerulgettem masfel evig, new york times bestseller meg a mezitlabas felhajtas korulotte. Olasni futassal kapcsolatos konyveket, de ez valamivel tobb.
WS100 rajtlista. Jun 24-25. Nem sok magyart latok iden sem. Nagyon ugy tunik, hogy kb. 1 mebert sorsolnak ki alkalomadtan a kis orszagokbol.
Kilian, Kaburaki, Jezz Bragg nevet halasztam le. A sok amerikai nagyagyut hirtelen nem latom. Meg a feltorekvoket nem ismerem. Lehet Europat keszulnek meghoditani ismet.
