Az útvonalengedély, ha van, a túristajelzésen haladó rendezvényre szól - annak az illigikus(nak tűnő) kunkoraira általában a terület tulajdoni viszonyaiban keresendő a magyarázat. Mivel állandó jelzést létesíteni a terület tulajdonos/kezelője/estébé beleegyezésével lehet, így sokszor ennek a kuszasága is oka a "marad úgy, ahogy van"-nak. Ha "a legrövidebb úton" a feladat, az szimplán tájfutóverseny lenne szerintem... Annál meg a helyismeretbeli különbségek számítanának túlzottan. (bár én csak rádióval csináltam egy ideig) Na ott tényleg tök-paszuly-árok-bokor, hogy két vagy legfeljebb három adásciklusból meglegyen a következő pont...)
Anno a Falasok(k) sem ment le a Julianna-majorhoz vezető műútra, hanem egyenesen átvágott a magánterületen. A Bia 25 esetén egyszerűbb a helyzet: ott a túra elején el van kerítve a völgy egy része, úgyhogy nincs mese, kerülni kell annak is, akinek ez nem tetszik. Lehet a kiíráson módosítani, de az szerintem már egy másik rendezvény lesz, más távokkal, más feltételekkel.
Amin szintén volt vita korábban, az viszont prímán megoldódni látszik: a kőre-fűre-földre fújt pöttyök... Prímán kopnak, úgyhogy az idei festék teljesen jó választás volt - esélyes, hogy egy-két eső után gyakorlatilag el fognak tűnni.
Nagyon jó buli, bár ha szigorúan veszi az ember a kiírást (beszélgetni, szórakoztatóelektronikai készülékeket használni tilos :-)) akkor azért ütős. Viszont sok kedves emberrel lehet találkozni, bő 3km-enként frissíthetsz... Eddig minden alkalommal nagyon jól éreztem magam, igaz max. a felén imitálok futómozgást, a többit sétálva - nekem még csak így megy a maraton :)
Rossz szó nincs, mert a drágaság kérdésében már megvolt az ütközet, a ttúra esetében nincs másik ok, ami miatt Ebolát szidni kéne, a futóversenyen történt bizonyos dolgok pedig ezekben a körökben tabunak számítanak. :)
Vagy ha valaki egyszer majd leírja, elkezdenek jönni a vélemények (vagy azt mondják, hogy ismét egy kib*szott vaskos gumicsont), amikhez annyit megelőlegeznék, hogy részben mindegyik oldalnak igaza lesz.
Konkrétan:
Először is vannak a szokásos szabályok. Pont, pecsét v. dugóka (itt a futóknak asszem csak dugóka volt, de ez nem is annyira lényeges), feltételes vagy titkos pont, szintén dugóka, célban szintén, kis papírka, rajta X db pont és idő. Akinek valami hiányzik, az érvénytelen. Oké, ez világos, +1 az egyik oldalnak (nevezzük mondjuk szabály-oldalnak)
Aztán egy kérdés. Miért van az útban olyan - egyébként maximum 10 méterekben mérhető - kunkor, ami abszolút logikátlan? S amit versenytempót és verseny alatti tudatállapotot feltételezve, valamint a rövidítés felé haladó, résztvevőnek kinéző (vagy tényleges résztvevő) emberkék követését is megjósolhatóan feltételezve, nagy eséllyel benézhető. +1 a másik oldalnak (legyen ez a rugalmasság-oldal, de hívhantánk máshogy is)
Következő kérdés: egyeseket odébb megkérdeztek (onnan tudom ilyen biztosan, hogy engem is), hogy voltak-e ama bizonyos pontnál. Nem tudom hányan hagyták ki, és közülük visszament-e valaki, de HA megkérdezik XY-t, akkor Z-t miért nem? +1 pont ismét a rugalmasság-oldalnak, tehát eddig az állás 2:1
Aztán. Ha valaki ezt a pontot kihagyta, ahhoz képest, ha nem hagyta volna ki, mennyit nyerhetett? És ez a befutó-sorrenden mennyit változtatott volna? (10 másodperc, vagy 15? És mennyi volt a különbség?) Itt nincs + pont sehova.
De nézzük tovább! Szándékosság esete volt? (nem hinném) Tavaly is volt valami hasonló, talán pont itt. Sőt, pont a Piroson két eset is rémlik. Nem beszélve arról, hogy más versenyeken is előfordult. Ergo, nem lehetséges, hogy a problémát (minden versenyszervezőnek) netán mérlegelni kéne? Ha ez szinte minden rendezvényen megeshet, nem kéne-e valamit változtatni? Pl. két pont között a legrövidebb útvonal legyen követendő. Van ahol ez így van. (Oké, a piros nem mindenütt arra megy, ahol a legrövidebb, no de pont Nkovácsiban, ahol az ominózus pont után több száz m-en át szintén nem a piroson kell haladni...)
De nem feszegetem tovább a kérdést, nem engem kell meggyőzni arról, hogy ilyen esetben mi a teendő (magam is hagytam már ki pontot, el is b*sztam egy 1. helyet és egy PB-t, s nem is egyedül jártam így, tanulság levon, legközelebb nem elkövet, oszt csókolom). :)
Még csak vitaindítónak se szántam, hiszen az adott rendező szíve-joga, mennyire szőrösszívű, szabálykövető, mit mérlegel és mit nem. Csak hangosan gondolkodtam egy picit, aminek eredményeképp a következőre jutottam. Három ember is van, akinek tegnap este nem lehetett könnyű. Carlos, Ebola, Pepe.
(Azért írtam le mégis, mert titokban reménykedem, hogy lesz pro és kontra vélemény, és talán megszólalnak az érintettek is, mit gondoltak vagy gondolnak, vagy mennyire volt nyomasztó a dolog. Kíváncsi vagyok, ilyenkor ki mit gondol vagy érez, menynire könnyű vagy nehéz napirendre térni, vállat vonni, vagy bosszankodni.)
Az első pontot én is megetősítem, ott ácsorogtam egy ideig, hogy melyik a helyes irány. Annyi mákom volt, hogy emlékeztem a 3 héttel korábbi bejárásra kicsit és valamit sejtettem, hogy merre kell menni.
Nekem mintha a Kopár után kevésnek tűnt volna a szalag és festés. Mármint a korábbihoz viszonyítva, de lehet csak hisztis voltam a sötét miatt. :)
Jó volt a túra és jót kajáltam Kopárnál is. Egyébként Pilisszentkeresz után lévő pontnál valaki panaszkodott: "ki volt az az hülye aki a jelölést végezte" Erre a srác megjegyezte nyugodt hangon, hogy többek között ő. :) A panaszkodó szerint túl sokat fújtak fel. Hát nem tudom, de neken rendkívül jó volt, hogy nem kellett mindig keresni merre van az arra. Másfelől ez ha jól tudom eltűnik pár nap múlva és nem marad ott évekig a festék.
Pár kritikalista ill. jobbító szándékú megjegyzés (mert ilyen is kell, és hogy jövőre még jobb legyen). A ttúrára is vonatkozik, de ide írom inkább, mert futász versenyzőknek kellemetlenebb lehet egy elkavarás:
1. Kopár-csárda után, ahogy átmentünk a főúton és a vele eleinte párhuzamosan haladó erdei úton megyünk a Kakukk-hegy felé, van egy széles V alakú elágazás jobbra (a jobb oldali út egy picinyt kijártabbnak tűnik). Innen a következő piros nem látszik, barbipötty is csak később volt, viszont előtte is hosszabb ideig semmi, ami elbizonytalanítólag hatott (én szépen el is mentem felfelé a logikusabbnak tűnő úton, mint a kisangyal). Jövőre nem ártana az elágazásnál is valami nyíl vagy pötty.
2. Virág-völgy, Makkosmária környékén legalább négy hely van, ami benézhető (hála ugyebár a szorgalmas kaparós jelzésgyilkosnak, remélem letörték azóta a mocskos kezét). Pl. ahol az emelkedő régi síútról hirtelen jobbra kell térni (itt egy tábláitól lecsupaszított útjelző oszlop van), aztán Makkosnál a sorompót elhagyva, majd a következő sorompó után, stb. Lámpával abszolút nem probléma, jó messziről világítanak a szalagok, de aki még világosban jár erre és nincs helyismerete, az bizony csőbe húzódhat. Pár nyíl vagy petymegelés ezekhez az elágazókhoz jövőre nem ártana!
Alapvetően és globálisan viszont gratula, a pár évvel korábbi állapotokhoz képest ég és föld a különbség! Nem csak a (Jávor Zoli szavait idézve) múlt századi tecsós virsli lett véglegesen a múlté, hanem még a Pilisszántó utáni gyárilag pirostalan szakasz kibarbizása is perfekt volt, pedig ezzel kapcsolatban nem kis előzetes aggályaim (és rossz emlékeim) voltak!
Másodszor indultam és már a tavalyi verseny is tetszett. Az idei meg különösen. Számomra tökéletesnek tűnt. Mondtam is Ebolának, de ő szerényen elhárította, hogy van még javítani való. Mindenesetre a terepfutó versenyt rendezőknek fel van adva a lecke, illetve magasan van a léc.
Ideális futóidőben, gyönyörű erdőben aktuális fizikai állapotomnál jobb időt mentem. Ez volt az első versenyem amire vittem botot. Ahogy fáradtam, Nagykovácsi után már inkább teher volt. Még szoknom kell és erősödni hozzá. Újdonság volt a kompressziós szár is, kifejezetten éreztem a jó hatását, hazafelé a buszon is hasznos volt. Míg a combomban kicsit érzem az izmokat, hogy vannak, a lábszáramban nincs semmi ilyen érzés. Ez szerintem a szár hatása.
Végre hozzájutottam az egyen trail pólómhoz is a rajtban. Nagyon tetszik, jó az anyaga.
Rajt után kicsit gyorsabban indultam, mint szerettem volna, de aztán sikerült felvennem a saját ritmusom. Ha többen vagyunk közel egymáshoz nem szeretem ha fut előttem valaki, ha megfelelő a tempó inkább elől szeretek futni, különben inkább legalább 10 méterre leszakadok, így nem befolyásol közvetlenül, hogy az előttem haladó hova lép, jobban átlátom a terepet. Nagy Kevélyen olyan gyönyörű kilátás fogadott a kicsit párás idő ellenére, hogy egy fél percet a látvány élvezetével töltöttem. Első frissítő ponton sok ismerős, az asztal mögött Pali bácsi. Óriási a kínálat, már szinte túlzás, de később kiderül, hogy nem az, amikor a futó már válogat a gyomor befogadó képességétől függően.
Nekem egyértelműen az izo, víz, tea(fél távnál), banán, alma, zsíros kenyér csalamádéval, olajbogyó, nutellás keksz jön be. Persze nem egyszerre, de ez akínálat nekem elég.
Tervezett időn belül leérek Dömösre. Izot innék, de nincs illetve mégis. Találnak egy üveggel, amit egy korábbi futó hagyott ott abból kapok. Külön köszönet (sajna nem tudom a nevét), aki gyorsan segítségemre sietett. Mindenki nagyon kedves, jó a hangulat. Ez végig jellemző mindenhol. Meglepően könnyen felérek Dobogókőre és itt sem hagyom ki a kilátóhelynél a látvánnyal való töltekezést, hisz olyan ritkán járok itt. A kis kitérő után jön a pont. Csanya pátyolgat, fogja a botomat, eldobja a kiürült palackomat. Sok apró kedvesség, ami ilyenkor nagyon jól esik. Futás tovább, még van erőm, hiszen még a felén se vagyunk túl. Csévi nyereg, Kopár csárda. Újra Pali bá. (Ebola csak nem sokszorosította? :)). Körülötte Femina szorgoskodik, rögtön kezembe adja az előre küldött sörömet (alcohol free). Tovább. Hosszú árok, Nagy-Szénási emlékfal. Itt jó szolgálatot tett még a bot. Jó tempóban gyalogoltam felfelé. Nagykovácsiban kis pihenő. Meleg tea, pont erre vágytam. Indulok, de a templom előtti téren jut eszembe, hogy hűl az idő. Gyors öltözés egy padnál. Kicserélem a hosszú ujjúra vett atlétát egy pólóra, sapkát, kesztyűt veszek, induláskor jön szembe Boszi. Hajrá mondom neki, és azt gondolom nem lenne jó, ha utolérne. Ez egy kocsit motivál. Fekete- fejnél utolérek két futót, Széles Zolit és Sátorhelyi Pétert (rem jól írtam a nevét). Ettől kezdve együtt megyünk. Az emelkedőket végig gyalogolom, már csak a lejtőkön megy a futás. Kezd sötétedni, de mondom a fiúknak, hogy csak fent a János hegyen kapcsoljunk lámpát. Frissítés aztán tovább lámpával. A fényárban úszó Erzsit elhagyva nyaktörő lépcső, majd hosszú lejtő után hosszú emelkedő következik. Az egyik kanyarban sikerül esnem egyet, de semmi komoly. Makkosmária felé viszonylag kis emelkedő, számomra mégis utálatos. Aztán a pont. Egy hölgy és egy gyerek. Kedvesek, de egy kis kritika, hogy a telefon nem lehet fontosabb mint a frissítésre érkező futók. Kis félelem volt bennünk, hogy nehogy eltévedjünk, én is csak nyomokban emlékeztem az útvonalra, de olyan jól volt jelölve a pálya, hogy simán tévesztés nélkül letaláltunk Budaörsre. Az aszfaltot elérve Zoli vagy Péter, lehet mindketten mondták, hogy gyorsítsunk és akkor meg lehet a 11 órás teljesítés. Sprintelni kezdtek én meg próbáltam a fiatalokkal tartani a tempót. Kicsit ( 10 m ) leszakadtam, de a cél előtt a kapuban bevártak és maguk elé engedtek, igazi genteleman-ek. Pontos eredményt még nem tudok, de valszeg sikerült 11 órán belül beérkezni. A tavalyi 11.44 és a tervezett 11.30-hoz képest ez számomra nagyon jó eredmény. PB.
Köszönet Ebolának és minden számomra ismert és ismeretlen pontőrnek, rendezőnek és Szaszának a fotózásért. Jövőre újra Piros 85.
Zenekar, majd Csanya és csapata érkezik.Jönnek a futók: Carlos, H.B. Pepe, Sajtember (hú, de jól megy..) és a többiek.
Sokan vagyunk, így Csanyáék hátráltatása ellenére is zökkenőmentesen megy minden!
Remek a hangulat.
10.30-kor pakolás és irány Kopárcsárda.
11.00 Kopárcsárda: a pont csak 12.30-kor nyit. Van időm magammal foglalkozni, nem jó... melegem van, fáj a hasam, alszom 1 órát az autóban... felébredek... végem van!
K. Csabi. telefonál elment az első futó, na akkor hajrá!!
Átveszem az irányítást a túrázóponton, nem értik, mi ez a kapkodás, nincsenek ehhez hozzászokva,
de nem hagyom magam! Edina, akarom mondani Femina érkezik, segít, ennek ellenére minden rendben van...!
Kutyája néha rám néz, ettől egy kicsit felgyorsulok.
És jön Carlos, jó állapotban, jól mozog... néhány perc és már indul is...Hajrá!
Néhány perc pihenő! Börcsök Andris is befut, nagy segítség!
Femina toporog mellettem, teljes harci díszben (üdén, kifestve, új frizurával, futófelszerelésben -most nem veszi elő a tükröt ?!)
Pepe jön, feszült, de frissnek látszik.. most nem szól be, mint a CCC után.
Már megy is...., Femina elkíséri..... mikor visszajön nem adom kezébe a tükröt...
Idővel felgyorsulnak az események....! Folyamatosan jönnek a futók, próbálok helyt állni...
Fogom Spero kávéját (3 cukorral), de érkezik egy másik versenyző... mire megfordulok, hogy odaadjam már nincs a ponton.
Nagy a forgalom. Néhányan meglepetést okoznak: önmagukhoz képest jól, vagy kevésbé jól teljesítenek... Mindenkinek próbálok segíteni... sikerült? Csak remélhetem, hogy igen.
Remek a hangulat, a végére a levest mérő is megenyhül... és kezdi érteni a
„lazán híg, féladag leves rendel” felhívásomat.
Később Csanya érkezik. Végre keményen megfogom!
Kezében pokróccal, valamit pakolgat... „Menj a …...” búcsú mondattal távozik.
1742 bezárok!
Összepakolok és hazamegyek lefeküdni...(37.8)
Még egy történet: „micsoda különbség”
Azok a túrázók, akik a futóponthoz odajöttek és kértek, kaptak mindent.
1.
Középkorú „úr” érkezik, nem köszön.... majd elkezdi frissíteni magát.... nem szólók...
nyomja magába a színes izót (2pogár), betölt egy üveggel a zsákjába.... kicsit hezitál, de azért indulásnál még egyet megfog és viszi magával.... már erősen zavarban vagyok!
2.
13-14 éves túrázó gyerek jön:
- Csókolom, tessék mondani lehet vásárolni a kék izóból.
:) Azért egy kicsit nehezen ismertem fel az embereket, aki körvonalilag vékonyabb volt, azt mind Tibetnek néztem, aki szép szál legény, azt kutyÁnak (aztán az igazi Tibetet és kutyÁt alig ismertem fel), és így tovább...
Nagyon jó volt a tegnapi nap, köszi mindent Ebola! A pontokon rengeteg volt a kaja és nagyon kedvesek voltak a pontőrök, olykor kedélyesen elbszélgettünk. Dömösig óriási hangulatban futottam később Nagykovácsiig túrázósra vettem a figurát. Jövőre már 85-re kell mennem, hiszen ahogy látom ott van virsli is. :D
:-) Nem használom a seprűmet verseny közben, nehogy kizárjanak illegális jármű használatért.:-) Ja, és jó volt hallani Tőled, hogy alig 1 kili van a célig.
Ezúton is köszönöm a szíves fogadtatást és várakozást Nektek, nagyon jól esett. :-) Bár a hullámozást még meg kell tanulnod, Spero már profi benne.:-) A lépés nekem nem jött ki valami fényesen tegnap, de azért nagyon jó kis nap volt. Ebola! Le a kalappal, szuper versenyt szerveztetek, profik voltatok, jó pihenést azoknak (is), akik dolgoztak értünk tegnap!
Ebola, a tegnapi versenybe nem tudok belekotni :) es, nem csak azert, mert nekem osszejott minden, de parades frissites volt, minosegi kulonbseg tavalyhoz kepest, ki sem nyitottam az ovtaskamat. Tokeletes palyajeloles, de meg igy harmadik teljesiteshez is jok voltak a megerositesek, nagyon jo volt futohaverokat latni a pontokon, gyakorlatilag max kiszolgalas volt es kenyelem.
A virsli nagyon fel volt konferalva es tenyleg nagyon finom volt!
Az oszi erdo szinkavalkad, de most inkabb probaltam befele figyelni, ahogy a nagyoktol tanultam :).
Nekem vegre osszejott minden kulso, belso korulmeny, a hoka valami brutalisan jo volt, a lefeleken repultem, lendultes futas volt.
Lampa nelkul is megusztam, 9:14 lett, szamomra alomido.
Az idei versenyek utan ugy erzem ramfert. :)
Koszonom a szervezest mindenkinek! Jovore ugyanitt.
nagyon örülök, komolyan... emergeli is és Te is olyat mentetek, hogy elképesztő..kevés fog vissza, hogy ne induljak el mondjuk holnap rá privátba :-) még a családi versenyben is majdnem alulmaradtam..:-)
Nagyon király volt a tegnapi nap. Annyira tetszett, mondjuk sajnálom azért hogy nem futottam. Elképesztő jó volt csillogó szemű futókat üdvözölni a célban...és hogy milyen idők születtek... nagyon jó futóidő volt
