Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37622

  

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37621

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37620

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
talán, az történik időnként
az emberrel is, mint a kagylóval,
amibe belekerül akaratlan
egy apró kis homokszem,
az idő során fájdalmat,
okozva
kibírhatatlan kínokat:
így készül az igazgyöngy,
így teljesedik ki a lélek...
(fájdalom nélkül nincs igazgyöngy)
apró kis pontként
bent a testben
sokáig észrevétlen,
de egyszer, ki tudja miért,
elkezd izegni, mozogni,
jelezve, hogy jelen van:
okozva először kisebb fájdalmat,
aztán egyre nagyobbat
a "kagylónak"...
az ember nem is sejti,
hogy ajándékba kapja,
szerencséje a szenvedése,
hogy mindaközben
ragyogó igazgyöngyé
a lelke csiszolódik...
az idő múlik,
de csak a test öregszik
szinte észrevétlen,
mert kerül a háttérbe,
fontosságát átveszi
az egyre ragyogóbb,
egyre tüneményesebb lélek:
miközben pusztul az egyik,
a másik palotává építkezik
szerencsés esetben.

 

2015. március 21.

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37619

Szomorúfűz

Az álmok gyorsvonatán

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37618

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
ahol felgyülemlik a gyűlölet,
ott óhatatlan,
hogy egyszer
a háború kirobban
megállíthatatlan...
csak ideig óráig ment
a gyilkos, a pusztító
öldökléstől való félelem,
de, aki meg nem élte,
az el se tudja képzelni
azt a szörnyűséget,
s akiben a gyűlölet ott van,
az minden áron pusztítani akar...
ki végigszenvedte a háborút,
azt az kiszolgáltatott,
azt a rettegett érzést
még a gyerekének átadja,
de a következő,
aki érkezik világra,
nem lesz bölcsebb,
csak, mert később született,
nem okosabb annál az elsőnél,
akkor se,
ha kívül meg is változott minden,
kezdòdik minden elölről...
s ha már nem öröklődik a félelem,
ha nincsenek sajgó emlékek,
a rettegés nem tart vissza:
az ember álmodik diadalmas,
győztes háborúról,
ha egyszer a gyűlôlet hajtja,
meg semmi nem állíthatja...
tán addig nem lesz vége,
addig pusztítanak újabb
és újabb értelmetlen háborúk,
míg a szeretet nem lesz úr
a pusztító gyűlölet felett,
ha már nem csupán a félelem,
de a megváltó szeretet
védi az emberséget.

 

2015. március 18.

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37617

Szomorúfűz

Hold-szerenád

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37616

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
hogy a talaj, a jó talaj
önmagát táplálékul adja,
belőle sarjad ki az élet:
de, ahol élet van,
ott megjelennek
a kártevők hamar...
ők a földnek a bűnei, nem csak,
hogy teljesen haszontalanok,
de veszélyes, gyilkos ellenségek,
pusztítják a szépet és a jót,
szegényeket
életben az tartja:
ellenük védekezni
gyilkos méreggel lehet,
ami nem csak őket,
de lassanként megōli az életet...
és az ember,
aki a porból vétetett,
de megáldva lett élettel,
ő is ugyan úgy
ki van téve a veszélynek,
a kártevők benne
könnyen megtelepednek...
lehetne ellenûk védekezni
gyilkos méreggel kívülről,
(de az mindent megöl)
olyat még nem találtak,
ami véd minden ellen,
és nem árt az embernek...
egyedül talán a szeretet az,
amelyik a beköltözött
rossz ellen jó,
ő a legjobb gyomirtó,
kiméletlenül elpusztítja
a lélekbe beköltözött férgeket,
az önzést, az irígységet,
a gyűlöletet, csodaszer az,
úgy irtja a rosszat,
hogy közben a talajt
egyre csak táplálja,
teszi áldottá, bőven termővé.

 

2015. március 18.

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37615

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37614

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37613

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37612

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
ha valaki magának
szakismeret nélkül épít házat,
az messze lesz a tökéletestől,
még jó, ha egy szép napon
az egész a fejére nem omol...
persze, olyan szerencsés is van,
(igaz, nagy ritkán csak)
aki tanulás nélkül is
alkot nagyszerűt,
akivel a tehetség születik...
az ember a legfontosabbat,
az élete megismételhetetlen útját
maga építi,
sokszor nehéz körülmények közt,
hiányában
mindenféle képzettségnek,
csoda lenne, ha el nem rontaná...
így aztán sok lesz benne a kátyú,
az az út csak egyszer járható,
jobb, ha nem megy senki utána:
persze, szegény csinálná jobban,
ha az életnek kiváló mestere lenne,
ha nem mindig kísérletezne csak,
ha lenne hozzá veleszületett érzéke,
vagy, ha a mozaikok rakosgatásában,
a szeretet, aki a legjobb mester,
az egész hosszú úton segítene,
mit, hogyan, ő mondaná...
vele se lehet könnyű,
talán még nehezebb,
mint az "ahogy jön,
úgy puffan"
több az akadály,
vele tart a fájdalom,
de benne van
az öröm csírája is...
akkor végül
szégyenkezni nem kell,
elégedett lehet,
aki rá hallgat,
mert az az út biztos,
hogy szépre sikerül.

 

2015. március 17.

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37611

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37610

Végh Sándor

Férfiálom, és a valóság.

Tündérkép álmot visel, nem visz sehová, hálóruhát gondol, levetkőzhetetlent, s kit érdekel, ha nem csak egy nőt visz el a csodálkozás, hiszen a férfinak sem hitkérdés, neki mégis elcsodálkozás mindez, és kit érdekel szeretve lenni neki a mindeneknek, mikor a hitel kétsége összecsapódó érzelmi viharok gombolyagán aláülve válik mégis, mily gyönyörű mély álommá.
Vágyik durva szőrösségükre, áttört-összetört lelkeknek lenni, mégis örök kérdések a szeretőik, akik átizzadják álmaikban az éjzengű kincstelen homály leple alatt nyugtalanságukat, és egy mozdulattal merészen beletúrnak hajukba, no meg akarják a hitvány érzékiséget, éppen, s pont azért, mert egy asszonyt kívánnak?
Hát ez mi lenne más, mint ellentükör, az asszonyi, és férfiúi elmúlás elképzelhető képének ideje, mikor saját bűnös álmainkat, felvett maskaráinknak átvetült, és megingatható képeikbe ültetjük bele! Legfeljebb tiszteletünket kívánhatjuk a korlátozott mélyszépségünk iránt!
Létérzés igen, ez mindannyiunkban benne van az asszonyok iránt!

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37609

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37608

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37607

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37606

Kamarás Klára

Csak álom...

Még várj...még van idő,
magasan jár a nap.
Ne tudja senki,
hogy csak álom ez,
álmodtál,
s én is csak álmodtalak.
Majd elcsitul köröttünk a világ,
és szürke fátyol könnyű árnya
borul a tájra...
Akkor majd újra itt leszek.
Meglásd, a csillagok világát
borítja ránk az éj, s a képzelet.

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37605

Komáromi János

szavakat sző

 

szavakat sző tündér-hálójába

varázs-éjszaka ezer-percű ujja

fénysugár-csomó csillagok az égen

sápadt fejét a Hold felhőkbe fúrja

 

szétterül feslett-kéjjel égi-lepedőn

sűrűn gomolygó álmok nehéz füstje

édes élet-nedvet rejteget magában

duzzadó vágyak kitörni vágyó fürtje

 

szavaktól nem fakadnak fel a sóhajok

szavaktól nem szakad mennybe a kiáltás

szavakkal nem váltható meg a szerelem

szavakkal nem űzhető el a bálványimádás

 

lesüllyed az odaadó meztelen alázat

felemelkedik a vigyázva-bíró lélek

nélkülözhetetlen részemmé váltál

egészen urallak és magamnak féltlek

 

tündér-háló zihálva-szaggatva lóg

szavakat feledve bomlik fel az éj

fehér fény önti el szabaddá vált lelkemet

még várj egy kicsit, csak azután beszélj...

 

...beszélj...

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37604

Maczkó Edit

Lázremény

 

Alszik a város
éjpaplannal eltakarva
néma utcákon
visszhangot ver
lelkem kiégett sivatagja
testemet csend súlya sebzi
még szorítom szavaid
szilánkos fénylő darabjait
harcolok vele
kapaszkodom belé
ahogy fuldokló

 

a felé vetett száraz ágba
épp csak megfogom
visszahúz rügyező tavaszom hiánya
fölöttem csillagokból
hálót szőtt az égre az éjjel
nevedet látom benne
én raktam ki vérző szenvedéllyel
mikor csurgott a Nap a hegy lábánál
paroláztam a fénnyel
s mikor végleg aludni tért
álomra szenderültem a reménnyel.

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37603

Simon Roland

Az esőben

Ősz emel a télnek kalapot,
piros és sárgaréz,
falevél kupacon,
rozsdásodik a fény.

Fagyos Antarktisz,
jég ujjával szurkál,
setét felleg jéghercegnőt alakít,
lecsap ezer zajongó fullánk.

Satuként öleljen a karod,
belélegzem a kéjed,
érezni akarom,
a sikoltó léted.

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37602
Előzmény: szomorúfűz (37601)
szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37601

Szabolcsi Zsóka

Tenyerek

A tenyér tudja dolgát,
hol oszt, hol kér és vár,
s boldogan simogat,
ha hű párra talál...

 

Egyik tenyér a szép,
a másik az igaz,
összefonódva kész
mindenre a vigasz...

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37600

 

Siktár János

Varázsold édenkertté …

 

Varázsold édenkertté amelyen élsz, e földet,
ha már valódi kertjét el kellett hagyni régen.
Az aggodalmas lelkű elhull a talpalatnyi
rögön, amit hazának nevez önhitt hevében.

Szabad vagy, otthonodnak válaszd a szabadságot,
s nevezd testvéreidnek, kik tájain lakoznak,
de így tekintsd a tért és a végtelen időt is,
ne szidd a kort, s a helyet durván ne ostorozzad.

Egy mosoly a szegényből dúsgazdagot varázsol,
s egy könnycsepp a vitézt is nyúlszívűvé alázza,
fogadd el úgy a létet, ahogy van, víg kedéllyel,
szép az, ha nem zavarja az ördögnek varázsa.

Szavad nekem öröklét, pedig te számtalanszor
csüggtél az elmúlandón emésztő szerelemmel,
s légy bár ura a pénznek, értéked nincs előttem,
ha nem vagy önmagadban is tisztalelkű ember.

Telítsd eszed tudással, okos tapasztalattal,
s szívedet italával a hitnek és a vágynak,
akkor tiéd az égbolt, akkor tiéd a föld is
s lehet szegény, ki úrként parancsol a világnak?!

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37599
Előzmény: szomorúfűz (37598)
szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37598

 

Torma Zsuzsanna

Nincsen az életnek

Nincsen az életnek oly napos oldala,
Ahova az árnyak nem jutnak el soha.
Ma még tán boldog vagy, holnapra könnyezel,
Még ha azt másoknak nem is árulod el.
Mert kifelé mosolyt erőltetsz arcodra,
Belül a szívedet könnyzivatar mossa.
Kifelé sugárzol, s könnyeidet nyeled,
Ne lássa meg senki, hogy nehéz a szíved.
Gondolataiddal sokszor egyedül vagy,
S várod, hogy bánat egyszer majd alábbhagy,
Mert reménykedsz folyton: borúra jön derű
S tudod, hogy az élet nem mindig keserű.
Becsaphatod magad, s azt gondolod: így jó,
Biztos másoknál is van ehhez hasonló!
S magad sem úgy érzel, mint ahogyan régen,
Miért a másiktól várnád most el éppen?
Cirógatod lelked, tele reménységgel
Hogy nem múlott el még, visszavan az éjjel.
De már azt is tudod, hogy nincsenek csodák,
S hogy miért van így, Te tudod az okát!
Hisz a megszokottság már megtette dolgát,
El is küldheted úgy, mint egy megunt szolgát.
Megmaradsz mellette így, vagy úgy, de végül
A sok rossz emlék is egyszer majd megszépül.
Most is arrafelé nógatod magadat,
Szívedből hessegesd ki a bánatodat,
Hisz öregebb lettél, ez csak itt a hiba,
Te is megfáradt vagy, õ is olyannyira.
Tegnap még Te voltál az elutasító,
Mára õ érezte, pihenni volna jó
Így hát mind a ketten a másikra vártok:
Ölelő karokat végre mikor tártok.
Szeretitek egymást, mindegyiktek tudja,
S vissza-visszatérnek vágyaitok újra!
Ó csak itt lenne már, jönne már az este,
Karjában nyugodnál kívánságát lesve,
Igaz, hogy egy nappal már öregebb leszel,
Ha õ is akarja, a kedvére teszel!

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37597

Fazekas Imre Pál

Gondolkodó Csend

 

a csend dimenziója mérlegen
mint semmiből örvénylő hangtalan
ragaszkodó vonzódó életem
testetlen hang - tiszta- gomolytalan

szócsorgató szellemi hallgatás
nagy - mélytudat világítótorony-
amely mindig kutat valami más
dicsérete után magasfokon

szó-szóra a fényfókusz felremeg
fogalom fut - cibálva színeit
amelyek még a térben sincsenek
ám ez a csend építi köveit

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37596

Ihász-Kovács Éva

Sirató


A nyárral – ím –
a fény is elillant.
Az örömök imára kulcsolt
virágait
learatta az ősz.
Csak az én van.
az IF-várba hurcolt magam
s a siratóének.
Az éj arénáiban
nem a rémek,
csak lelkem, a legyőzött,
nemes vadállat,
viaskodik
mozdulatlan árnyék-katonák közt,
megvillannak a holdfény-pengék,
a fűben piros bársony a vér.
Ki tudja, lesz-e tavasz még?
A hólé szétfolyó pacákat rajzol az
ablaküvegre…

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37595
Előzmény: szomorúfűz (37594)
szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37594

László

Gyertya szál

 

V
    é
    k
    o
    n
    y
gyertya

henger,
a végén
le-égett
kanóc,
Körötte
viasz
tenger,
tüze már
nem a
vadóc.

Áttetsző,
gyenge
a láng…
csendes-
halovány
pislákol.
Fényteste
utolsót
ráng,
s kihuny
végleg
e világból.

 

szomorúfűz Creative Commons License 6 napja 0 0 37593

Berze Tünde

Időtájakon

 

Fagyos reggelen mezítelen valóm,
mint gyűrt inget magamra gombolom,
s liluló ujjaimmal reszketeg matatok,
fejem felé ágaskodó gallérommal.

Fonnyadó fény omlik arcomra,
idő hamva csillog hajszálamon,
megtompult tekintetem elúszik,
messzi, nagyon messzi égi tájakon.

Kékbe olvadt nappalok s éjjelek
homlokán tündöklő fényjáték,
szép lassan elmúlik minden kín.

Hallgatom hogyan zokog a csend,
haldokló emberséggel oldalán,
kárhozatba hulló tegnapok porán