Keresés

Részletes keresés

szomorúfűz Creative Commons License 2 órája 0 0 39306

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 órája 0 0 39305
szomorúfűz Creative Commons License 2 órája 0 0 39304

 

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
ha az állat tesz rosszat,
de a büntetés
nem érkezik azonnal,
később ő már nem tudja,
a bántásnak mi az oka,
és előfordul úgy is,
hogy tévedés történik,
a megtorlást az ártatlan kapja...
vétkezik az ember is,
legtöbbször az áldozata önmaga,
következmény nélkül nem marad az se,
a büntetés hozzá is bekopogtat,
először még apró, észrevehetetlen,
de már ott van,
s, ha a bűn folyamatos, akkor
a súlya egyre erősödik,
végül az egészség, a testé,
vagy a léleké látja a kárát...
akkor a beteg mindenkit,
vagy, csak hibáztatja
a szerencsétlen sorsát,
a segítséget orvostól, Istentől,
de mindenképpen mástól vár,
pedig gyógyszer lenne talán
egy új, egy egészséges élet
a testnek, avagy a léleknek.

 

2015. augusztus 29.

szomorúfűz Creative Commons License 2 órája 0 0 39303

Szomorúfűz

Forró láz

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 órája 0 0 39302

 

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
ahol háború van,
ott nincsen semmi biztonságban,
ott nincsen értéke az életnek,
ott minden pusztul csak,
ott nincsen építkezés,
ahol mindennapos a rombolás:
a háború a legszebb várost is
képes csatatérré változtatni,
ott a féltve őrzött emlékek
is mind kárba vesznek...
a folytonos harc megöli a lelket,
és az ember sokszor,
ha rendezett is a látszat,
a vélt, vagy a valós ellenséggel
önmagában folytatja a gyilkos csatát,
küzd minden erejével,
s a kép pokoli,
ami marad egy-egy csata után,
s közben pedig nincs idő építkezni,
nem is lenne értelme,
hiszen úgyis lerombolná holnapra,
amit felépítene ma...
mint egy kihalt, lélektelen város,
olyan lesz a csatázó ember lelke,
ahol mindent és mindenkit
halomra lőttek,
közben úgy megy végig az életen,
hogy semmit nem ültet önmagában,
hogy nincs mi boruljon benne virágba...
a végére más nem marad,
mint a siralmas romhalmaz,
pedig háborúzás, pusztítás helyett
építhetné önmagában
a szeretet palotáját,
ha arra érne rá,
ha nem venné el a folytonos küzdelem
az összes idejét, az összes kedvét.

 

2015. augusztus 29.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 órája 0 0 39301

Szomorúfűz

Szélangyalok

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 órája 0 0 39300

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember vágyik
a felhőtlen boldogságra,
pedig az a madár olyan,
amelyik felrepíti
szerencsés kiválasztottját
a szédítő magasságba,
s, ha a tápláléka fogytán,
mindjárt le is ejti
szerencsétlen áldozatát...
de talán van boldogság másféle:
lehet boldogság
a szépséges táj közepén
önfeledten meglesni,
ahogy a guruló Nap
a Földdel bújócskázik
oly nagyon pajkosan,
ahogy a fák lombjai
összeborulnak sutyorogni,
miközben az ágaikon
ugrándoznak
a vidám kis mókusok...
talán pont az önfeledés adja
a belső béke boldogságát,
azt, a békét sugárzó táj nyújtotta
kívülről jövő érzést
kellene megtalálni,
és megtartani belül,
a megingathatatlan békét,
amit nem ront el a kint tomboló,
a viharos háború...olyan béke az,
amibe elfér a gyász szomorúsága,
és az öröm vidámsága,
de, ami a gyilkos háborút
hírből se ismeri:
oda lenne érdemes egyszer
a szeretet csodatévő vonatán
eljutni örökre.

 

2015 augusztus 27.

szomorúfűz Creative Commons License 2 órája 0 0 39299

Szomorúfűz

Remegő szív

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 órája 0 0 39298

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
Isten az embernek
valódi lehetőségeket ad,
mik faragatlan téglák,
munka velük sok van,
de belülük kihozni lehet csodát...
vele szemben viszont
az ördög készet ad,
nem valódit, az is igaz,
de könnyen megszerezhetőt:
amit ő kínál,
az a hazug mosoly,
a hazug szó,
a hazug szeretet,
a hazug hit,
mind eleme lesz
a hazug életnek...
a valótlanságból épülő élet
előbb utóbb összeomlik,
de, ha valaki ellenáll
az ôrdög csábításának,
(ha képes rá)
annak sincs könnyű élete,
ami van se olyan látványos,
érte megmosolyogják sokan,
sokszor gúnyosan,
mások meg irigylik
hihetetlen bátorságáért,
s a függetlenségért gyűlölik:
de talán az olyan élet
a folytonos ellenállás miatt
lesz egyre szilárdabb...
nem könnyű nemet mondani
az ördögnek,
(pedig semmit nem erőszakol,
csak könnyebb felet mutat)
még akkor sem,
ha az ember tudja,
hogy az a virág nem valódi,
de messziről nézve
jól mutat mégis...
hazugság, hogy a hazug élet
egyszerűbb lenne,
talán, csak látszatra könnyebb,
de egyszer
az ördöggel cimboráló,
az igazság helyett
a hazugságot választó
könnyű életre vágyó ember
fejére omlik biztosan.

 

2015. aug. 25.

szomorúfűz Creative Commons License 2 órája 0 0 39297
szomorúfűz Creative Commons License 2 órája 0 0 39296

Szomorúfűz

Az idő 

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39295

Szomorúfűz

Halk szellő suttog

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39294
Előzmény: szomorúfűz (39293)
szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39293

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
hogy a levél sorsa,
ha a fától elbúcsúzik végleg,
teljesen ki van szolgáltatva
a Napnak, a szélnek,
a végső elmúlásnak...
kiszolgáltatott az ember is
gyökértelen, nincs,
mi ehhez a Földhöz kösse,
itt csak
az ismeretlentől való
félelem tartja,
csapódik ide oda,
mint egy bábú,
mit rángatnak magasról,
tengeti úgy az életet:
természetes a kiszolgáltatottság
a fáját vesztett falevélnek,
természetes
a gyökértelen embernek...
a levélnek csak volt értelme,
de az ember léte
még értelmet nyerhet,
megkapaszkodhat
a mély gyökerű szeretetben,
a szeretetben, ami köti szorosan
a nélküle sokszor szidott,
de vele csodálatos világhoz.

 

2015. augusztus 22.

szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39292

Szomorúfűz

Adj reményt!

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39291

szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39290
Előzmény: szomorúfűz (39289)
szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39289

Kormányos Sándor

Aludj még

 

Guruló könny
most a harmat
a füvek bársony
... szárain,
hajnalodik
betakarlak,
csak szállj
az álom szárnyain.
Ha felébredsz én
itt leszek majd
simogatva homlokod
míg kócos hajjal
jön a hajnal
szíved a szívemben
dobog.
Gördülő könny
kint a harmat
aludj még,

majd betakarlak.

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39288

Bodó Csiba Gizella

Jöttem

 

A kendő vagyok

mi letörli homlokod,

engedd, hogy átnyújtsák Neked,

ha féltenek!

 

Egy lépés vagyok,

Cirenei egy rövid útszakaszra,

ki leemeli a terhedet,

ha engeded!

 

S talán nem Neked - de a kendőnek -

van szükséges homlokodra,

- Simonnak a mozdulatra, -

hogy segítsenek!

Ők lesznek többek így!

Őrizzenek!

 

Rádszabottan még halom feladat,

elfáradtál, csak pihenj

de ne add meg Magad!

 

A hajnal is akkor hasad

mikor mélységek minden sötétjét

bugyrában tartja már az éj.

(Annyi terhet rónak ránk csak,

mi szív-lélek-testbe belefér.)

 

Napra, Nap tárja a kaput

az Élet, életnek folytatása.

A léleknek a szenvedés,

az Útnak a Fény a megtisztulása.

 

Élni kell! Mert csodálatos

Benned - Isten országa!

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39287

Kamarás Klára

Árnyakat űzve …

 

Éjszaka van már,
hunyd le szemed.
Villódzó fények közt
visszavezetlek a múltba.
Add a kezed, sose félj,
csak csókolj újra, meg újra.
Volt, ami volt.
Most itt vagyok én:
múlt is, jelen is.
Semmit nem ígérek,
de az éjszaka árnyait
elűzni segít
hűs testem és ez az ének...

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39286
Előzmény: szomorúfűz (39285)
szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39285

Nagy István Attila

Nem láttalak

 

Szép vagy. Felkaptam a fejemet,
tekintetemet rád emeltem,
s mint, aki hosszú útról tért meg,
elidőztem gyönyörű arcodon.
Meleg ragyogás áradt belőled,
talán te is megérkeztél,
mert nem láttalak soha ilyennek:
körülölelt a mosolyod,
s hirtelen azt is elfeledtem,
hogy nem szerethetsz engemet,
nem lehetek én, akit szíven talál
s elvarázsol pillantásod,
mert nincs bennem semmi jó,
csak oktalan sajgás és csüggedés,
abban a néhány elrabolt órában,
amikor a válladra észrevétlenül
néhány könnyet ejtek.

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39284

Ecsedi Éva

Áramlatok

Változó fényben úsznak át
szemem előtt halhatatlanságodnak
víztiszta emlékfoszlányai.
Emlékszem rád, ahogyan jöttél
azon az eső mosta hosszú betonúton.
A lámpák fényei köröket rajzoltak,
mint glóriát, fejed fölé.
Lehet, csak álmodtam, mégis
arcodon láttam nemsoká-halálod.
Fenn magasan sötét viharos szelek
nyikorgatták a rézkakast,
lenn rozsdás láncok csörögtek,
sírósan suttogott egy elfeledett régi
házban a huzat.
Még hallom lépteid, ahogy koppannak
a deszkapadlón.
Jössz át a szobákon, sötéten.
***
Halálodban most pihensz békében?
Vagy mélyen, abban a szűk ládában
tested elporladva nyugszik? Nyugszik?
Vagy áramlatokon vágtatsz át
és nevemet kiáltva halálomat várod?
***
Érzem, egy napon
megragadod karom
és lelkemmel
a semmibe rohansz vakon.
Én pedig hagyom...

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39283

Maszong József

A tükörben láttalak

 

Fény nehezen bújik át a spalettán,

hogy felvágja a fülledt homályt

és megvilágítsa a szobát.

A néma ódon állótükörben

alig kivehető árny rajzolja magát.

Te vagy az kedves nézed magad

hátadon omlik alá a hajzuhatag,

s a gesztenye fürt takart amit takart.

Kezed hanyagul ejtette földre

lehelet könnyű selyemblúzod, és

csak kis pimasz tangád feszült a dombon.

Amelyen a szem részegül, ég a tekintet

mindezt csodálom félig belépve

elhinni alig merem, hogy a pillanat varázsa

most egyedül csak az enyém lesz.

Nagy órával szívem üt versenyt,

talán hallatszik is hangja

úgy érzem túlkalapálja a csendben.

Hallgat a csend, perzsel a lég

száraz a torkom, s borzongok én..

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39282
Előzmény: szomorúfűz (39281)
szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39281

 

Egyed Emese

Fordul a hold

Micsoda bolondság
szólnék hozzád veled
a hely nem ismerős
és nem lel rád, nem talál
akármilyen zokogó hívó
az üzenet

keres a vers a folyó mentén
szólít
így szólít
kedvesem
kedvesem merre jársz ne fuss előlem
a nevetésed szeretem az arcod
a vállad is a karodat
erős karjaid túl közelről láttam

sohasem fogsz te megölelni vélük
soha nem fogsz te átkarolni engem
az a pillanat végtelen biztonság
nem adatik meg nekem mégsem

nem alszom
fürdetsz mosolyodban
nem nyughatom túl messze vagy

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39280

László

Csillagokból vagy

 

Testemet a hideg rázza.
Kérlek, vigyázz rám ma!
Ölelj magadhoz
szorítsd két kezem,
Szólj ha vétkezem!
Engedd megpihennem
puha testeden.

Meleg fut végig a hátamon
érzem kezed a vállamon.
Féltőn szorítsz magadhoz
Érzed gyengülök,
ha ajkam ér ajkadhoz
életet lehelsz belém.

Nézem a fogyó Holdat,
s nem tudom mi lesz holnap.
Melletted ébredek?
A messzeségbe révedek,
csillagokból raklak össze tégedet,
mint csillagképeket.
/Csak én tudom hol vagy az égbolton;
így enyém lehetsz/.
Minden este veled lehetek
csak néznem kell a csillagos eget!

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39279

Szijártó Péter

Minden nap

Minden nap úgy vártam,
és ma is talán
hogy felbukkansz egy barna
bőrönd oldalán
hogy egyszer csak eljössz
és ottmaradsz velem
minden nap úgy vártam…
és talán sosem
hogy hozol benne múltat,
nehéz szívteher
s nekem jövőt hozzá,
úgyis ennyi kell
törtem volna érted
akárhány falat
így élt bennem
az örök akarat.

De közöttünk nem volt,
csak láthatatlan béke
szomorú távolság,
szerelem kincse, vére
köröskörül vágyak,
meglepetések
egy hirtelen jött sors
új ígéretének
körbevettek nők és
asszonyok, sokan
kerestem ki hasonló,
ki más s ki olyan
boldog csak úgy lettem
hogy mi összekerül….
több voltam onnan
de mindig egyedül.

Búcsúztam hát sokszor,
szépen is és jól,
mindig úgy megírtam
hogy örökre szól
eltelt ennyi év már, sok
hosszú hónapok
hogyan is gondoltam
hogy elbúcsúzhatok
hogyan is képzeltem
hogy nélküled legyek
csak egy darab ember
aki így szeret
fekszem most lassan
ágyat bontanak
fejemben a régi
szerelmes szavak.

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39278
Előzmény: szomorúfűz (39277)
szomorúfűz Creative Commons License 3 órája 0 0 39277

Ábrahámné Ági

Legbelül

 

Valaki keserves könnyeket nyeldekel,

arcizmaira kényszerített mosolya

elfáradt, míg ő küzd a nagy szenvedéssel,

de mosolyog, mert azt hiszi, ez a dolga.

Ha kell, segítő kezeit odanyújtja,

Mert együtt érez mindenkivel, aki sír,

szívét, lelkét, és mindenét odaadja,

mindenkinek mindenben segít, amit bír.

Csaljunk szívbéli mosolyt két orcájára,

hogyha kínja bántja, nyújtsunk felé kezet,

mikor bánata van, ne hagyjuk magára,

örüljünk örömének, ha szívből nevet.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!