Keresés

Részletes keresés

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42566

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42565

Szomorúfűz

November ege

 

 

 

Az emlékezés, a halottak, a könyvek hónapja.

A halottak napja határkő a meghaltak lelkeinek.

 

Még nincs vége az évnek, hisz az őszi mezőkön élik életüket az állatok, még virítanak itt-ott az őszi virágok. Lélegzik a Föld, a nyirkos erdőkben még gomba szedhető. Eleven az élet. Hirtelen száll le az alkony, korán fényt gyújtunk. Csend borul a világra, vége a hosszabb nappaloknak. Sötét az ősz. Parázslanak még az ősz utolsó színei. A csipkebogyók bíbora dércsípte színeivel, a különböző színű bogyók, a gesztenyefalombok és maga a gesztenye kirepedve, - a fenyők sárgája, vagy a fűzek sárgás levélkéi, de leginkább az otthonokból, az ablakok mögül áradó meleg, a fény.

Nyugovóra tér a természet. Úgy tesz, mint az ember – húzza, halassza az időt és mielőtt pihenőre tér, emlékezik és reménykedik, az eljövendőt tervezi, építi fel.

Rövidülnek a napok, megtérünk a természettel együtt a jövő tavasz elé. Álmaink is finomabban, ráérősebben simogatnak, meghittebbek. Új erőt önt belénk, gyengéden öleli a betegeket. Minden állat megtalálja meleg vackát a tél elől.

*

Örökül hagyva ránk

 

Valaki mindig elmegy közülünk,
s magával visz egy darabot a szívünkből.
Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra,
mintha csak így próbálnánk éltetni magunkban.
Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként
ragyognak ránk. Ajkukon eddig sohasem hallott
dallamok születnek. Dallamok, amelyek
csak nekünk szólnak.
Nekünk, az itt maradottaknak.
Így értjük meg, hogy nincs értelmetlen élet,
mert egy valami értelmetlen csak: és az a halál!
Tovább őrizve szívünk mélyén, minden
lélegzetvételünkben, gyertyalángba lobbant emléküket.
Valaki elment közülünk.
Örökül hagyva ránk emlékképeket.
Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt.
Mert szívünkben és életünkben
ŐK a Nap, a Hold és a csillagok, a bolygók,
melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.


Megjegyzés: Drága Halottainkért, akik már nincsenek velünk,
de szívünkben élnek örökkön örökké!

 

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42564

Szfűz

Avarillatot hoz magával

 

Most van az aranyszínű ősz
Avarillatot hoz magával a ködös,
párás, novemberi levegő.
Csípős, - deres minden reggel.
Az égbolt tarka, sokszínű.
A nap, a hold, - a nappal és éjszaka
már oly szürke - egybefonódott.
Színes az avar, kopaszok a fák.
A madárijesztő pörgekalapján
csivitelő madarak ütnek tanyát.

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42563

 

.kaktusz

Az enyészet bánatos hónapja

 

 

 

 

Tudod arra gondoltam,

hogy kiszolgáltatott

az ember nagyon,

ami körülötte történik,

hat rá szinte minden…

a mosolygós hónapok

mind megvidámítják,

ők úgy hatnak,

mint találkozás

a boldog emberekkel:

a fiatalos,

az üde tavasztól,

a melegítő nyártól megvidámodik

a halandó szíve is…

de aztán jönnek a morcos emberek,

közülük is legrémesebb a november,

a búval béleltsége átragad,

elmegy a kedv miatta

a nemrég még szeretett élettől is,

olyankor semmi nem segít,

a rossz hangulat ragadós,

a vele érkező szél,eső

az átázott cipő, mind,

mind elveszi a kedvet,

mintha csak testvér lenne

az ember és a november…

de talán, vannak olyanok,

akiket nem szomorít el

a csöppet se kedvesség,

akiben ott van szeretet,

azt nem irányítja a változó hangulat,

akinek a lelkében dal van,

az meglátja a szépet mindenben,

még benne is,

a morcos, morgós,

sokak számára elviselhetetlen öregben,

a hideg, a rideg őszutóban,

az enyészet bánatos hónapjában.

 

2012. október 29.

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42562

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42561

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42560

Alkotok

Novemberi köd … 

 

 

álmos lombtalan bokorban bujkál a köd
avar alatt szunnyad az álmodó holnap
míg meztelen gallyakon pókok hálót fonnak
elveszik a ködben az idő is szürkévé olvad
november hídján hol a vége ködbe foszlik
rejtelmes előttem a végtelen mi át sem látszik
álomba ringatja a feltámadt szél a káprázat
néma csendjét
hiába keresem nem találom a hajnal
elvesztett kezét

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42559

HollósTóth Klára

Őszi mennybolt

 

 

Ősz van. Halkuló csendben a világ.
Hullnak a lombok, gyűlnek halomba,
hatalmas, tártszárnyú madár a táj,
mely úgy piheg, mintha lelke volna.

Páráll a ködszürke, szomorú homály,
mintha szétfolyó akvarell volna,
lopkodja az égkékjét, fák lombját,
- némán mered a még láthatóra.

A mennybolt mintha mélyebbre szállna,
- sajnálja tán elgurult éveit? -,
csillagköréből egy lentebbi világba,
a széljárta réten bolyong egy kicsit.

 

Hollósi Tóth Klára

Az ősz mozzanatai 

 

Apró koppanások, pergő neszek,

a terasz kövén sercegő zajok,

libbenések, szállongó levelek,

roppanások, parányi sóhajok.

 

Levélerezetek, pálcikák, nyelek,

szélnek eresztett kis árbóc – hajók,

percegések, apró életjelek,

kis hulladékok, öntudatlanok.

 

Térkitöltő, rögtönzött mozdulások,

szállongó, felfelé zuhanások,

a gyönyörű nyár tépázott rongyai.

 

Röpke panaszok, várakozások,

szabályok és szabálytalanságok,

a zizegő ősz mozzanatai.

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42558

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42557

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42556

Juhász Gyula:

November

 

 

Nem is búcsúzott, elment szótalan,
Az ifjúságom, íme odavan.

Nem is tudtam, hogy valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.

Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.

Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltűnt éveken:

És ma sír, zúg, búg, zendül az avar:
Holt ifjúságom most élni akar! 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42555

Kosztolányi Dezső

Hervadt kertben

A kerti golyókon a nap tüze ég...
Langyos sugarak, bús őszi mosolygás.
Szótlan haladok fáradt utamon
s vérem melegíti a nap sugara.

A ritka lugas, mely a nyár idején még
árnyat terített, amidőn teveled
bolyongtam a rét iratos szövetén,
most fázva susog s piruló levele
egymásra borulva, a szélben inog.
Pár árva virág remeg ott a gyöpön,
bús szára lehajlik, tört szeme zárul
és várja a csendet, az álmotadót
s én hallom e csend, e múlás elejét.

Némán haladok... De a fű, a virág
mind kérdi: Szegény, emlékszel-e még?
Emlékezem és kigyúló szememet
a könny lepi el s csüggedve lezárom.
Halovány orcámra a láz tüze száll,
miként a levélre az őszi, piros lob,
aztán lesüllyed fejem a kebelemre,
mint ottan az őszi virág, amely elhal.

S a kerti golyókon a nap tüze ég.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42554

Siktár Janos

November      

 

Az őszi szél fájón sóhajt
fel a szürke tájon
és közben a sárga lombok
zizegnek a fákon.

A hajnal már nem simogat
többé violákkal,
és nem is csókolgat engem
semmilyen virággal.

A napsugarak is már csak
erőtlen fényt vetnek,
az emléke itt minden a
régmúlt kikeletnek.

Az ég alatt gyülekeznek
hideg, nyirkos párnák,
kiskertünkben méltósággal
levetkőznek a fák.

Elmúlt már hatvan éve, hogy
a Földön létezem,
de olyan novemberre én
még nem emlékezem,

hogy hazánkba az első hó
le ne esett volna,
majd egy kis fagyocska után
újra meglágyulva.

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42553

Ligeti Éva
Susmorgó őszi fák

 

Ólomszürke az őszi ég,
újra festi a hátteret,
alatta kúszó rőtvidék
- tudom jól, hogy csak átmenet.

Megérkezik a kerge szél,
és összehajolnak a fák,
mindegyik egyszerre beszél,
mint hangos piaci kofák.

Lombszoknyájuk terebélyes,
harsogó foltcsodák rajta,
a látvány oly tüneményes;
s ezt mind a természet varrta.

Őszi fák, ha susmorognak,
zsongó zenéjük hallgatom,
zajok csenddé zsugorodnak,
miközben haza ballagok.

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42552

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42551

Margot

November

Könnyes felhők úsznak
Odafenn az égen,
Sötét palástjukat
Meglebegtetik.
Az útszéli gödrök
Száraz, éhes szája,
A leeső vízzel
Gyorsan megtelik.
A varjú háborog,
Károgva ül a fán,
Csapzott tollába
Belekap a szél,
Útjára nehezen,
Sírva elindul
A megkésett, sápadt,
Őszi falevél.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42550

Márai Sándor Négy évszak

(részlet)

November

 

 

A télbe úgy lépünk e napokban, mintha egy komor mondakör valóságosan életrekelt volna. A tél egyszerre mondakör és barlang, kissé betegség és kissé városiasság, s ugyanakkor vannak benne fókák, rozmárok, átutazó külföldi énekesek, diplomás hólapátolók, van benne kamillatea és forralt bor, s van benne fülledt és szorongó várakozás, mintha magunkra maradtunk volna a világban, egyedül sorsunkkal, mely zúzmarás és komor.

Novemberben sértődötten kezdek élni. Kezdődnek az irodalmi felolvasások, melyek untatnak, kezdődik az a csendes és szanatóriumszerű szobaélet, mikor úgy ébredünk a szürkén-nyálkás reggelre, mint a betegség napjaira, kezdődik a mesterséges fény és mesterkélt hő időszaka.

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42549

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42548

Millei Lajos

Léleklángok kertjében

 

Nevüket fájón gránitba faragjuk,
őrizze a kő, ha mi már nem leszünk,
itt éltek velünk, elfogyott a napjuk,
s féltő sóhajjal engedték el kezünk.

 

Anyafölddel fedjük megtért álmukat,
s ma millió álmon gyertyaláng dalol,
suttogva szórjuk imává vágyukat,
ha a könnyes emlékezet átkarol.

 

Temetőket járva jajong a lelkünk,
az eltávozottak mécsfényfohásza,
s a kínzó űr, mit hiányukkal leltünk,

 

most sírásra késztet s mardosó gyászra.
S akit nemrég még magunkhoz öleltünk,
majd nekünk vesz jegyet az utazásra.

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42547

Jékely Zoltán
November csodája

 

 

Kedvetlen őszutó

Rőt-barna, roppant, lombhalom-sír,
keresztjén árva vadgalamb sír.

A láthatatlan, égbenyúlt Világfa
hullatja könnyét millió fiára.

*

Őszi nap csókja

 

Csókolj meg jobbról,
csókolj meg balról,
még utoljára, vén őszi nap;
mint egyszer rég, haldokló nagyanyámnak,
feléd tartom sápadt orcáimat.

 

Csak fényed csókol,
csak sejtem a csókod;
hová enyészett tüzes meleged?
De így is ajándék, mennybeli jóság:
szerelemből finomult szeretet.

*

A tél küszöbén

 

Ül a bogáncson a sárga csicsörke,
félszeme lopva az égre tekinget,
másik a földre pillog ijedten.
Ám, hogy a zord ég hirtelen enged,
s fellege nyíltán ömlik a napfény,
éneke buggyan: csókot igérő,
angyali tiszta, mennyei nektár!
S a Temetőkert és a November
hallja s nem érti: honnan e bízás,
e hihetetlen lelkierő, a tél küszöbén is,
e cseppnyi madárban?

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42546

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42545

Lázár Horváth Zsuzsanna

Novemberi színek

 

 

Őszi égnek sötétlő szürkéjén
alig tör át a novemberi fény,
búcsúzik ágától az elsárgult levél.

Pörögnek, forognak, szinte keringőznek,
csalfa reménnyel égre libbennek
száz fele szállva szúrós szelekkel.

Végül csalódottan földre hullanak,
hogy eső-mosta, zizzenő avarnak
aranyló halmába beleolvadjanak.

*

Pergő levelek

 

Karcos szél játszódik
pergő levelekkel,
búcsúztatja őket
táncoló reménnyel.

Arany fénybe vonja
muszáj-hullásukat,
aztán összesöpri
zörgő kupacukat.

Hideg őszi esőt
permetez reájuk,
a múltba veszejti
minden hamis álmuk.

*

November 2

 

Krizantémok és gyertyák fanyar illata
vegyül a leszálló, sűrű köddel.
Az éj ezernyi szemgödrében
a mécsesek vöröslő lángja
pislog túlvilági fénnyel.

Zarándokolunk halottainkhoz
siratjuk elárvult magunk,
miközben az év többi napjára
a felejtés ködfátyla hull.

Virággal borítjuk a sírokat
míg ránk emlékezni sem fognak,
már sírunk sem lesz
porainkat széthordják a szelek.

S a morbid ünneppé degradált
Halottak Napján
csak kivájt szemű töklámpás
Hallowen-es maszkjában lobbannak
kísérteties fénnyel a gyertyák.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42544

Nagy Csaba /Gyémánt/

Tűnődés

 

az lett az ősz is,
érezhet-e fájdalmat az ág,
ha reá fekszenek a hideg szelek,
ha kíméletlen tépik, ha földig tiporják?

mert engem bánt-

hallod?
vaksötétben is félve suttogják a fák,

novembert ír a fölsárgázott ég,
a rozsdákba merülő táj fölött
rideggé hűl a szitált köd,

van, hol még most nyílnak a rózsák,
csak erőtlen
szavam nem ér el már hozzád.

*

Az ősz nyirkos reggelén

 

Megébredtél…
Bársony-sziromként simítom az arcod,
Tudom, ilyenkor még szavaid némák.
Messziről érkeztél, hol még bánt a múlt,
De valóság már ez az álomvilág,
Látod? Odakint kacagnak még a fák
Az új ősz nyirkos reggelében,
Ébredj békében!
Nyugodjon meg szíved,
A szívem tiéd marad.
Mosoly kerül szótlan ajkadra,
Ujjaimra meleg öröm-könnycsepp ragad,
Letörlöm szép arcod,
Mosolyodra lám egy forró csók is tapad.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42543

Kovács Daniela

Csupasz fák alatt kúszik el az avar

 

 

Csupasz fák alatt kúszik el az avar
Csendes esőbe haldoklik az ősz
Hideg szél süvít, zokog bánatában
Száraz ágakat, maga alá gyűr.

Falinaptáromon csak két lap maradt
Hamarosan egyet le is tépek
Már alkonyodik, a hold is hallgatag
A deres tájba megfagyott az este.

A bennem rekedt novemberi fagy
Rabként vergődik, csendben menekülne
Véremben olvad, nem engedem tovább
Örömöm lelem, a maradék csendben…

*

Mégis csak itt hagysz

 

Érzem, ahogy egyre messzebbre visz lépted

a jégillatú föld közénk áll konokul

álmaimba is már ritkábban tévedsz

mégis csak itt hagysz teljesen egyedül...

 

Hordalékként hervad becses életműved

siratom a múltunk gyönyörű perceit

törékeny testemmel takarom a földet

markolom kétségbeesetten kettőnk emlékeit.

 

Ott pihensz Te a végtelenbe vágyva

csöndedben hallom, mit mondani akarsz

én meg csak zokogok sírkövednél állva

simogatom kopjafádon a régi szavakat.

 

A mécses lángja sercen egyet-egyet

a valóság dühe vibrál a sírok fölött

a kövek árnyékban porladó emlékek

vonalat húznak Élet és a Halál között.

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42542

Kányádi Sándor

Őszutó

 

Vacog a Küküllő,
éjjel-nappal fázik,
lábujjhegyen lépked
fűzfától fűzfáig.

Úgy kihűlt a medre,
égeti a talpát.
A felhők is hol ki -,
hol meg betakarják.

Jó volna egy tartós
eső biztatólag
a megridegedett,
soványka folyónak.

Örülne a gát is,
fölgyűlt a postája.
A Maros a füzek
levelét rég várja.

És ha megjön a tél,
vet azonnal véget
mindenféle őszi
levelezgetésnek.

*

Szemerkél az Őszi Eső

 

Szemerkél az őszi eső,

szomorkodik a diófa,

nem búsulna, ha a nyári

viselete most megvolna.

 

De lelépte a cudar szél

pompázatos szép ruháját,

pedig azt még a zuhogó

záporok is respektálták.

 

De leginkább azon búsul,

hogy azok is elszeleltek,

akik árnyas lombja között

nyáron által csiviteltek.

 

Se egy rigó, se egy veréb,

csak egy öreg, mindig álmos

varjú maradt hűséges a

lombja-vesztett diófához.

 

Ül, csak ül és hallgat bölcsen,

jól tudja, hogy nemsokára

lesz az öreg diófának

gyönyörűszép hósubája.

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42541

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42540

Balogh Bea

November ölén

 

 

Kis falum völgyét
gyömbér púderrel festett délutánok
nyirkos ujjbegye érinti,
míg szobámban
a szeretet szikrája pattan,
lényemre az otthon melege terül.
Hazavárlak, kandallóm tüze
testem parazsától lobban,
főnix-lángú vágyódásom
szította máglyája köré
ánizsos bódulat szökik.
Könnyű vagyok, szinte lebegek,
úgy, mint az a rézszín falevél,
melyet pajkosan
tovalibbent az őszi szellő.
Megnyílt a világ, letéptem bilincseim,
visszaszereztem azt,
amit az évek tolvaj-hordája elrabolt.
Hiszem, hogy a felhők
téli napokra nyíló szembogara
fényében bolyongva, közös jövőnk
a holnapok megértés-strasszain sarjad…

 

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42539

Hollósy Tóth Klára

Hollósy Tóth Klára

November

 

 

 

Hosszan zuhogó, hideg záporok

vad szeszélye dúlja szét a szépet,

fákról, bokrokról nyűtt levél forog,

levetkezik a maradék élet.

 

Fekete varjakkal tele a rét,

viharos, zord szelek üvöltenek,

lejjebb szállt a szürkésfekete ég,

s elkomorodnak tőle a terek.

 

Ködvárat épít a síri világ,

a lezörgött lomb ravatalára,

a néma kertben őszvégi virág

sírja bánatát az éjszakába.

 

A kert sáros, borús, zord fuvalma

növénylelkeket, szíveket szakít,

téli álomba ringatja halkan,

a halódó mező fűszálait.

 

Félőn remeg az elnémult határ

felette borús fellegraj remeg,

fehér csenden sikolt a hallgatás

melyen a kék idő lobogva lebeg.

*

Csapkod az ősz…

 

Csapkod az ősz esővert szele vadul,

sáros az utca mindenütt, amerre látsz,

a táj fölött az ég egyre komorul

az egész világ nagy, lucskos mocsokban áll.

 

Az eső s a szél most mindenen az úr,

a fák alatt avarral takart szürke sár,

rázza a fákat lelketlenül, vadul

a sivító szél, mint irtó tengerár.

 

A nyár szépsége mind a porba rontva,

a világnak az elmúlás a gondja,

rekedt holló károg, gyász és vészmadár.

 

Mintha azt kiabálná: irgalmat ne várj!

úgyis betakar nyálkás karjával az ősz,

most az elmúlás vasmarkú hatalma győz.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42538

Wass Albert

Ősz 

 



Valahol már az ősz dalolgat, 
és hullanak a gesztenyék, 
vad szél-fiuk lombot karolnak, 
s kacagva hintik szerte-szét, 

valaki jár a szürkületben, 
s szívében őszi dal fakad, 
valaki búcsúval köszönti 
a messze-szálló darvakat, 

valaki áll a fenyves alján, 
s a szeme könnyel lesz tele... 
szél sír a park arany-avarján, 
s koppanva hull a gesztenye.

*

Őszi vágy

 

Oly jó volna ma messze menni,
s elenyészni a semmiségbe,
ha értem jönne most a párom,
s egy őszi útra elkísérne...
Egymást szép halkan átölelnénk,
úgy mennénk át egy furcsa hídon...
s a hídon megcsókolnánk egymást,
nagyon halkan és nagyon titkon.

szomorúfűz Creative Commons License 2016.12.03 0 0 42537

KERT NOVEMBER

 

Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb. A szántóföldekről betakarítják az utolsó terményeket is, és a hónap vége már a báloké. Az első hó is november vége felé szokott leesni. A falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek ez idő tájt csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodnak.

A késő ősz minden évben a kerttől való elbúcsúzás ideje. A nyári vegetációnak már csak a nyoma látszik, az első fagyok után pedig végérvényesen beköszönt az őszi hangulat.

Az év vége felé járunk, ilyenkor, ha van is tennivaló a kertben, az nem túl látványos. Ennek ellenére kertünk jövő évi pompája és termése nagyban függ ettől az időszaktól.

A november az őszi mélyszántás és kertásás utolsó hónapja.

November végére a gyümölcsfák és a lombhullató díszfák, díszcserjék már mélynyugalmi állapotban vannak, így az aktuális metszések elvégezhetők rajtuk.

Fagymentes időben még ültethetünk szabadgyökerű gyümölcsfákat, díszfákat és cserjéket.

 

Novemberben még akad tenni való otthonunk környékén. Aki kertes házban lakik az tudja, a kertet elő kell készíteni a télre. Fontos a lehullott levelek összegyűjtése, vízteleníteni kell a kültéri csapokat, nehogy elfagyjanak a tél idején. A gyümölcsfákról el kell távolítani a rajta maradt leveleket, gyümölcsmúmiákat, mert fertőzés forrása lehet. Ebben a hónapban értékeljük legjobban az örökzöld növényeket, amelyeket az évek során ültettünk. Azonban vannak olyan növények, amelyek hűvös helyen átvészelik a telet ilyen, mint például a muskátli, a leander és a citrus félék...A fűszernövényeket  be tudjuk vinni a lakásba, ha nem is maradnak meg tavaszig, még sokáig élvezhetjük ételeinkben kedvező hatásukat. A belső ablakpárkányon cserépben is elfér a bazsalikom, petrezselyem, metélőhagyma, kakukkfű, a babér.

 

November elején, amíg a fagyok nem jönnek, a természet bámulatba ejtő, színes levelekkel kápráztat el minket. Lassan elhagyja az októberi színpompát. A kellemes, simogató őszi napfényt, fagyos hajnalok és ködös reggelek váltják. Már a tél is megmutatja magát egy-egy hószállingózással, ritkábban tartós havazással.

Télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Ne feledkezzünk meg  a madarak etetéséről! A ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészelik a telet, ám az etetés nagy könnyebbséget és biztonságot jelent  számukra, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük. Sivár kertünkbe életet hoznak és tavaszig rengeteg élménnyel ajándékoznak meg minket!

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!