Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37388

.kaktusz

 

 

Az embernek ember a társa,
de hozzá kár
ragaszkodni mindenáron,
hiszen ember embernek farkasa:
ne bánkódj,
ha jóért cserébe
rosszat kapsz,
vonulj csak csendesen hátra,
nem jó az a jó,
ami csak az egyiknek jó...
ne várj semmit az embertől,
se jót, se rosszat,
de légy hálás annak,
aki lentről felemel,
s ne haragudj arra,
aki közben lefelé húz:
fogadd el, ilyen is,
olyan is az ember...
szeresd,
de ne akarj magadnak
egyet mindenáron,
öleld meg bátran,
ha a véletlen úgy hozza,
ha a szíveitek egymáshoz
közel kerülnek,
ne engedd el,
de ne szorítsd a kezét,
elmehessen bármikor...
ne légy bizalmatlan,
de a bizalmadat
ne osztogasd oktalan,
inkább építs magadnak
virágzó,
messzire illatozó kertet,
örüljön, aki örülni akar,
kínáld gyümölcsével,
aki azt éhezi,
akit a Te kerted taszít,
az elkerüli úgyis:
s, ha nem jár arra más,
élvezd a virágod,
élvezd a kertednek illatát.

 

2015. február 27.

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37387

Szomorúfűz

Csöndes, rejtett világom

 

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37386

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37385

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
mindig az első a csoda,
ami addig nem volt,
egyszer csak jön a világra:
ma már annak
senki nem gondolja
az utcákon hömpölygő milliónyi autót,
(pedig az első nagy csoda volt)
amitől az ember szabadulni se tudna,
pedig talán érzi azt a lelke mélyén,
jobb lenne, a világ élhetőbb lenne nélküle...
és az ember is, az igazi csoda
azok az elsők voltak,
megszokottá akkor vált,
mikor elleste a gyártási technikát,
amióta sorozatba gyártódik,
azóta lett természetessé,
már a legkülönlegesebb se olyan,
mint az az első férfi,
az az első nő valamikor...
a rajta kívüli világ, (ha belegondolni tudna)
arra a következtetésre jutna (biztos)
hogy ember nélkül ő is jobb,
élhetőbb hely volna...
a csodák sajnos ritkulnak,
pedig minden az volt, amíg az első volt,
de a tábla lassan betelik,
kevés új lehet még a nap alatt:
tán időnként ma is világra jön
olyan különleges csoda,
amikor a nőnek született testben
megszületik a női lélek,
amikor a nő valódi nővé válik,
és csodaként születik a férfi lélek is,
amikor a szeretet által
ketten egymásnak,
egymásért születnek újra,
az igazán különleges csoda.

 

2015. február 26.

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37384

Szomorúfűz

Szerelmünk hullámtengerében

 

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37383

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
az út elején, mikor még
nem lehet érzékelni a végét,
(talán, mert a kacskaringó annyi)
azt a gyakorlatlan utazó
végtelen hosszúnak képzeli,
annyi mindenre van még idő,
ráér a hozott kincseket
kamatoztatni később...
sorra hagyja maga mögött
a nem kézzel foghatóakat,
azokat,
amikkel útja során is
gyakran találkozik:
majd úgyis lesz következő,
majd akkor talán
az ideje is lesz több,
menni kell előre,
annyi mindent kell még tennie...
cipeli magával a sok sok értéktelent,
az igazinak helyet, időt nem hagyva,
majd egyszer valamikor, úgy gondolja...
amikor pedig az út végét megpillantja,
amikor már hiába is próbál előre nézni,
(arra vaksi szemmel semmit sem látni)
akkor muszáj visszatekinteni,
visszatekintve észre akkor veszi,
hogy onnan nézve
az egész mennyire nyúlfarknyi,
s hogy az egésznek nem a hossza,
annál sokkal fontosabb,
hogy mekkorát volt képes
az úton kikövezni értékkel...
ott már csak a valódit látja,
és azt, hogy az út során
belőle mennyit kamatoztatott,
mennyi veszett kárba,
mennyi mellett ment el figyelmetlen,
talán egyedül csak azt sajnálja.

 

2015. február 26.

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37382

Szomorúfűz

Elveszett a fény 

 

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37381

   

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37380

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
ha kitekint valaki
az érintetlen világra,
ámulva azt látja,
hogy az egy különleges,
ésszel felfoghatatlan csoda,
ami már önmagában
lehet a boldogságra ok...
de az ember a boldogságot
csak egy másiktól várja,
az embertől, aki talán,
mint minden ember el van átkozva
hűtlenséggel, ōnzéssel, kapzsisággal,
és ki tudja még mennyiféle rosszal...
a hűtlen hűséget vár a hűtelentől,
az önző önzetlenséget az önzőtől,
erőt merítene a gyenge az erőtlentől,
a boldogtalan boldogságot vár
a boldogtalantól:
mert amire vágyik,
az lehetetlen mind,
csalódást csalódásra halmoz...
és talán így van ez jól,
mert ha egyszer a szeretet szála
csodák csodájára
két hűtelent összeköt,
hűség lesz belőle: örök,
önzőkből lesznek az önzetlenek,
a gyengékből az erősek,
boldogtalanokból a boldogok...
mintha a szeretet megtörné az átkot,
úgy, hogy egycsapásra
mindent megváltoztat:
lehet mégis az egyik ember
másiknak a boldogsága,
ha a szeretet őket feloldozza.

 

2015. február 25.

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37379

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37378

 

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
az embernek van két világa,
az egyik ott lakik benne,
a másik ott van körülötte,
amelyikben vendég,
de az a munkahelye közben,
a másikba hazatér,
valódi életet ott él:
fárasztó lehet,
ha azt takargatni kell...
egyszerű, ha a bent vállalható,
mert, hogy mit mond, mit tesz,
milyen külsővel rendelkezik,
az határozza meg
betöltött helyét
abban a külső világban,
de kívül valaki ragyoghat,
akkor is fárasztó,
ha eredménye
a megfeszített munkának,
ha a kettő, a belső és a külső
nem ugyan azt mutatja,
ha a kûlső a belsőt
elfedi eròszakkal:
lehet valaki
bármilyen magasan,
előbb utóbb belerokkan...
a kinti sikernél fontosabb,
hogy bent ne legyen háború,
hogy kint a dolgok
ne a bentet átalakítva,
a látszat kedvéért zajlanak,
tekerve erővel másik irányba...
Irígynek lenni, közben
szívélyesnek látszani,
nagyon nehéz lehet úgy adni,
amikor a haszonszerzés vágya
indítja meg azokat
a szavakat, cselekedeteket,
azt a szépséget:
mert korán se mindegy,
a kapni, vagy az adni vágyás adja
az ellentmondást nem tűrő parancsot...
a kinti világ megelégszik azzal,
amit megtapasztal,
ami bent történik,
az cseppet sem érdekli,
de, ha a jó szív nem létezik,
ha a látszat
eredménye komoly munkának,
az belül háborúságot okozhat,
mikor az ember folyton latolgat,
megéri, vagy mégsem,
a befektetés hoz hasznot,
vagy ráfizetés volt:
a bent megszenvedi
az érdek szülte látszatot,
ha kifelé lelket mutat lélektelen...
a haszont leső befektetések,
legyen az a mosoly, a jó szó,
nem a léleknek a virágai,
akkor szép lehet a világ kívül,
de az a belső, ahol az ember
a léte nagyobb részét tölti,
előbb utóbb
menthetetlenül elsivatagosodik:
pedig szép a világ,
és nem is megerőltető,
ha az emberből könnyedén,
hátsó szándék nélkül jön a jó,
oly egyszerűen, szeretetből,
ahogy a mező hófehér lilioma.
bújik ki a földből

 

2015. február 24.

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37377

 

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37376

.kaktusz

 

 

Áll két ház az erdőben,
valamikor lakhattak benne,
de azért üresen se mihasznák,
az ajtóik tárva nyitva várják
azokat, aki arra járnak,
akik a vihar elől oda
bemenekülhetnek bátran:
mindkettőben
vannak kényelmes padok,
megpihenhet rajtuk a vándor,
ott létük nem létkérdés,
sokaknak örömöt adnak mégis...
de az erdőben nem csak
a békés kirándulók járnak,
kerülnek vandálok is arra,
akik a házakat oktalan
minden erejükkel rongálják,
bakancsokkal rugdossák,
dobálják nagy kövekkel,
erejüket úgy fitoktatják...
nem kell sok az egyiknek,
a valaha takaros,
de végül elhagyott ház
csak hever romokban,
míg a másik állja derekasan:
a pusztítók továbbállnak,
és jönnek mások újra,
olyanok, akik
az általa nyújtott lehetőségnek
szívükből örülnek...
(tán épp egyidős a két épület,
csak az egyiket jól megépítették,
azért, hogy épségben
túlélte a rombolást)
és ilyen az ember is talán,
az egyik belehal
az értelmetlen bántásba,
nem lesz többé
örömére másoknak,
de, aki jó anyagból van gyúrva,
az továbbra is nyitott ajtajú,
befogadó épület maradhat,
örömére a békés kirándulóknak.

 

2015. február 22.

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37375

Szomorúfűz

Üzenetet visz

 

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37374

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37373

Fridli Zoltán

Egy kép, mi mesél

 

Fújja arcom hajnali langyos szél,
Fülembe súg, s hozzám beszél.
Egy kép, mi szerelemről mesél,
Ami mára már, a múltról regél.
Míg szív dobban, mindig remél.

Álmodtam, avagy megéltem?
Alszom, ébredek, s nem értem,
Szeretetem, soha nem mértem,
Az Úrtól magamnak nem kértem,
Ad, ha megérdemlem, így véltem.

Többet elvett belőlem, mint adott!
Életem fő fénye, magamra hagyott,
Ettől lett a szívem félholt, s fagyott,
Rá, hatalmas, fehér jéghegyet rakott,
Lepelnek, szívem, gyászruhát kapott.

Valaki szívemből egy darabot lopott,
Cserébe édes szerelemfényt hozott,
Szívem-lelkem, vígan táncot ropott.
Szerelmes képet őrzöm, nem kopott,
Mégha az élet, a sötét oldalra is dobott.

 

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37372

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37371

Seres Hajnalka

Soha nem gondoltam volna

 

Soha nem gondoltam volna Édim,
Hogy a kékeszöld szemeidben elmélyedve
Egy őszinte érzelem nyílik meg bennem,
Mely teljesen elvarázsol...

Rád nézve, s átölelve Téged,
Egyre többet gondolok Rád,
S nő a vágy is bennem
Te vagy nekem a fény, a ragyogás...

Hajnalkaként nyíltam ki, akárcsak a virág, amit így hívnak,
Egy vagy Te nekem, semmi más,
Kedvesem, Te vagy a boldogság
Jaj de szeretlek Téged...

 

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37370

Előzmény: szomorúfűz (37369)
szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37369

Kováts Péter /Skorpió/

Párbeszéd „Veled”

 

Én itt – Te nem tudom,
tán alszol vagy gondolkozol.
S most szólok, szólok Neked!
és tisztán hallom a feleletet.

 

 

Szeretetsz-e mondd,
       -Igen szerelmes vagyok.
Kit szeretsz - ha nem titok
       -Téged! hát nem érzed?!
De igen, - és mégis,
mégis kérdezem,
miért mondd! Miért?
       -Nem tudom, csak úgy.
De mégis miért?
Hiszen a levegőt
én is úgy veszem,
és én is úgy beszélek,
alszom és eszem,
sírok és nevetek mint más!
Te szólsz:
       -Nem! Másért szeretlek.
S én kérdezem: mégis miért?
Ismersz?
       -Eléggé nem! Nem tudom.
       -Csak látlak, érezlek!
De hátha őrült vagyok!
s a gondolataim kegyetlenek!
       -Most már nem számit,
       -ilyennek szeretlek.
Nem számit?! Nem?
Őt is szeretted, s a múlté már!
Azt hiszem Te nem tudod!
Nem érted! mi is a szerelem!

De te nyugodtan szólsz.
       -Az más. Az volt,
       -Téged szeretlek most.
S most fordítasz, és visszakérdezel,
       -és te kedvesem szeretsz-e engem?
Igen. Azt hiszem.
       -Azt hiszed? ÉS MÉGIS MIÉRT?
Mert szeretsz szerelmesen.
       -Ezért? Csak ezért?
       -S ha nem szeretnélek?
Elfelejtenélek,- azt hiszem.
       -Elfelejtenéd? csak úgy egyszerűen?
       -Akkor ez nem igaz szerelem.

De igen!
Ma, holnap és holnapután,
mert ha összegyűrt álmaim
s a kétségbeesett vágy
téged sehol sem talál
az enyészetté leszek már.
És nem tudhatod te sem
Hogy az mit érzel
Valóban szerelem
       -De igen én biztosan tudom!
       Hogy nem felednélek
       Csak úgy egyszerüen.

Nem! Kérlek várj!
Most szép, most új, most érdekes
Mert más, mert …
Most hiszed ez örök
Még nem volt baj semmi,
Nem akartad próbára tenni
És esküszöl, ez a szerelem?
       -Igen! Én ezt igy hiszem
       -Vagy gondolod csak úgy
       -Neked adtam volna a testem?

Ó hát ezért?
De hisz én is adtam,
A testem – ahogy mondod,
Vagy csak nő adhat ilyet?
Vagy csak áldozat volt
A szerelem oltárán, igen?
S Te azt mit én, nem érezted?
Nem együtt voltunk?
Nem együtt akartuk?
Csak Te adtál nekem?
És erre már nincs válasz
Csak mély csend, ami körülvesz.

Én itt, -- Te valahol,
Tán alszol, vagy gondolkozol,
Beszéltem hozzád,
s te bennem válaszoltál.

 

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37368

Szeles Csabáné

Mindennapok...

Olyanok a mindennapok, ahogyan megéled,
Gondolataid a tudatalattiból felszínre törnek,
Ne a sorsod okold, hisz te vagy csatában a vezér,
Győzni csak az tud, kit a támadás felkészülten ér!
Tőrödet forgatod, vérezzenek sebek,
Végítélet napján megkapod kegyelem döfésedet!
Hosszú még az út, találd meg önmagad,
Soha nem késő megbánni, letenni kardodat.
Ártatlanok szenvednek, kiknek mázsás súly a teher,
Nehéz idők viharában, zokszó nélkül cipel,
Szívekben él a remény, csillagtalan éjben,
Holnapokról álmodnak még holdvilág fényében.

 

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37367

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37366

Szigeti Miklós

Vágy

 

Valahol, nem tudom

az ég csak egy pont

felhők körülölelik

napban leledzik

 

van úgy, hogy várok

semmi, betűk sora

lelkünk mozdul csak

csendünk meg energia

 

sétálok, nézem őket

most csak te jöhetsz

de csak álom, szavak

szárnyukon utaznak

 

fekszem, halk moraj

tudom ők szeretnek

beállok én is, sorba

majd rám következel

 

lebegek, sorsom ez

csendpárnám hallja

susogva egy estve

várjál míg megpirkad

 

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37365

Nagy Horváth Ilona

Fél, álmos

 

Csillagomról nézlek,
csillag,
kései, rosszkor jött ringató.
Hagyom magam,
andalít az örvény,
szemébe nézve, hogy
kék leszek,
ajkán, hogy formálódik
játszva
a szó.

Elfáradt mostanra a
könnyű léptű este,
puha csend
hull
álomnak az elvékonyult csendre,
idekint hallgat, szuszog
a ház,
homlokomra lázat ken
a nagy, tintaszemű
óriás.

 

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37364

Előzmény: szomorúfűz (37363)
szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37363

Szeitz János

Magamban, veled

 

Így, többedmagammal a magány
Még magányosabb, mint egyedül.
Megosztanak egymás között gyatra,
Felesleges szavakkal, kérdőn
Szemembe vájkáló mosolyok,
Szótlan követelő parancsokkal.

 

Ha egyedül volnék, messze távolról
Veled lehetnék, megosztani veled
Az ünnepi csöndet, lehelet gyöngéden.

 

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37362

 

Bognár Barnabás

Közelebb, mint távol

 

ha közelebb vagyok, mint távol,

s jobban szeretlek, mint nem,

ha éjszakádban fényem világol,

akkor él bennem egy Isten;

 

ha épp messzebb vagyok, mint közel,

s nem szeretlek, csak alig,

ha este szürkeségem üldöz el,

akkor meghalok hajnalig.

 

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37361

 

Előzmény: szomorúfűz (37360)
szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37360

 

Grimm Pálffy Piroska

Te vársz …

 

Tudom, Te vársz

Nyárban

Lenge ruhában

Ősszel telt kosárral

Könny-szőlőm

Termése bő

Tavasszal ha vársz

Eljövök zöldben

Télen a bundám

Oly feltűnő!

 

szomorúfűz Creative Commons License 1 napja 0 0 37359

Pénzár Miklós Csaba

Elvisz képzeletem...

 

 

Minden pillanatban
elvarázsol életem
Nem hagy vérem
elvisz képzeletem
Egy másik világba
a csodák honába
Szépség kertjébe
az ámulat világába
Elvarázsol életem
tűnik környezetem
Nem is emlékezem
semmire,se senkire
Amikor visszatérek
dereng még, régi élet
Nem is tehetek róla
de az élet varázslója
Áldott, tán vert engem
így lettem földönfutó
Otthonra nem találó
hol itt, hol ott kóborló
Otthontalan kis fickó
hogy ezért szeretnek
Talán az is meglehet
kedvesek az emberek