Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

hablány 1 napja Creative Commons License 35727


Élni akarással

Mennyi apró csoda,
Rejtezik a földben,
Fejet hajtva nézem,
Épp, kellő időben,

Megakadt a szemem,
Egy dús lángvirágon,
De, furcsa a szára!
Lehet, rosszul látom?

Nagy „N” betű formán,
Áll ott a két szárán,
Egyszer letörhettem!
Búslakodom némán,

Élni akarással,
Felegyenesedett,
Ég felé nyújtózva,
Duplán növekedett!

Mi ez, ha nem csoda?
A virág mosolya,
Élteti őrangyal,
És az Úr áldása.


Farkas Viola

 

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35726

 

 

 

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35725

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
ha valaki
sok-sok év elmúltával
az időben visszatekint,
majd belenéz a tükörbe,
azt látja benne,
hogy a szépen nyíló virágból
lett egy hervadt, virághoz
alig-alig hasonló
sokszor már száraz kóró:
szomorúan gondol arra,
hogy ez az élet rendje,
semmit nem lehet tenni ellene...
és talán valóban siralmas
az öreg, a hervadt virág,
ha a legfőbb érdeme az,
hogy szép volt valaha,
ha a a szépséget
semmi nem kárpótolja,
ha virágból nem lett
folyton érő termés,
ha nem érett be a lélekben
a virágkorban
még éretlen szeretet...
a virág életében
a gyümölcs beérése
az sohasem kudarc,
csak az,
ha végig megmarad,
mint a legfontosabb,
ha nem veszi át
a helyét termés,
ha nincsen más,
ha egy élet eredménye
csak a hervadt,
a kidobni való virág.

 

2014. október 15.

 

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35724

Szomorúfűz

Reszket a lelkem

 

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35723

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
sok igazság van,
valódi, amibe,
ha az ember belekóstol,
hamisnak látszik mégis,
olyan az, mint az étel,
ami készült
rossz alapanyagból,
amelyik különben,
normális körülmények közt
lehet a világon
a legfinomabb eledel...
mert, hogy adni jobb,
mint kapni,
nagy igazság az,
de, mintha
a fogát húznák annak,
aki rossz alapból
adni próbálkozik,
azt az igazságot,
mint valami valótlant,
kipipálja gyorsan,
mert az talán a valóság,
hogy szeretetből adni
boldogság,
minden más cáfolat arra
a hiányosan fogalmazottra,
hogy jobb adni, mint kapni.

 

2014. október 15.

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35722

Szomorúfűz

Az élet iskolája

 

 

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35721

Előzmény: szomorúfűz (35720)
szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35720

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
az ember, mint a szőlőszem,
a gyökerei,
ha jó talajból táplálkoznak,
ha gondozva megfelelően van,
ízes lesz, mire megérik...
(igaz, van olyan is,
amelyik direkt termő,
akkor is jó marad,
ha vele senki nem törődik)
de az ember inkább nemes gyümölcs,
amelyik érzékeny mindenféle hatásra,
azért aztán éretten is
savanyú sokszor marad,
belőle nem lesz jó bor soha,
hogy fogyasztható legyen
kell hozzáadni
mesterségesen
édeskés szirupot...
van szőlőszem,
amelyik hamar otthagyja
az életet jelentő fürtöt,
neki a vég eljön gyorsan,
míg a másik marad
egészen a tél elejéig...
akik maradnak se egyformák,
közös bennük, hogy megaszalódnak,
ráncossá válnak: amelyik nem elég édes,
az már használhatatlan, száraz,
de a másikból lesz sokak örömére
ráncosan is megbecsült csemege...
és van az aszúszőlő,
amelyik az idő során
sok értéket gyűjt magába,
a szőlőszem halála után is
lesz mások számára
különleges,
testet és lelket gyógyító
csodás orvosság.

 

2014. október 14.

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35719

Szomorúfűz

Holdfényben táncoló

 

 

 

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35718

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
hogy az élet maga a fény,
de ahol fény van,
ott óhatatlanul
megjelenik az árnyék:
fény és a vele járó árnyék nélkül
teljes a sötét...
a sötét, a szeretetlen léleknek
nem kell tartania attól,
hogy árnyékkal,
vagyis lesz teli fájdalommal,
mert csak ahol ott van a fény,
ott jelenik meg az árnyék...
ahol a szeretet fénye világít,
ott sűrűsödik sötét felhőként
a féltés,
az elvesztéstől való félelem:
mert ahol ott a fény,
jelen van az árnyék,
ha az nem volna,
szeretet sem volna:
fény és árnyék egymás nélkül
létezhetetlen...
az élet fény, sok sok árnyékkal,
de a szeretet különös ragyogása
sokszor azokat is megvilágítja,
hogy aztán megjelenjen a saját,
sokszor észvesztőn fájdalmas árnyéka:
de ahol nincs árnyék,
ott semmi nincs,
ott őrjítő a sötét.

 

2014. október 13.

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35717

Szomorúfűz

Ördögszekér

 

 

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35716

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35715

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
élet az csodálatos dolog,
kár, hogy nem mindig látni,
talán, mert lassanként,
cseppről cseppre,
napról napra adják,
az attól természetessé válik,
a különlegességét
az ember észre sem veszi,
esetleg csak akkor,
amikor a sok fájdalomtól
(az is észrevétlen,
fokozatosan)
az érzékszervei
felmondják a szolgálatot,
és már nem érez semmit,
se rosszat, se a jót,
nem érzékeli a simogatást,
nem látja meg a szépet,
a füle nem hall mennyei muzsikát,
az ízek a szájában megkeserednek,
és nem képes az énekre,
dallamos hang
nem jön ki a száján...
minden egyre megy már,
rajta csak a csoda segíthet,
hogy lásson, hogy halljon,
hogy szépnek lássa a világot
az szinte lehetetlen,
csak az Isten segíthet,
az is talán csak a túlvilágon,
vagy a földi képviselője,
egy ember,
aki csodát tesz a szeretetével.

 

2014. október 12.

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35714

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
hogy az ünnep csodálatos,
kár, hogy belőle kevés van,
és van még egy nagy hibája,
hogy különbözik nagyon,
mint a gazdag a koldustól,
úgy ragyog ki a hétköznapokból,
kiragyog, miközben rávilágít
annak a sivárságára,
a kettő közt
túl nagy a különbség,
mint a lent és a fent között,
különbözik,
mint a pozitívtól a negatív...
az ünnep nem születik magától,
nem a hétköznapok túlcsordulása,
kár az, hogy csinálni kell
hatalmas energiával
emelni magasra,
majd nagyot zuhanni
a hétköznapba vissza...
akkor lenne az ünnep
szép igazán,
ha fent lenne magasan,
de a hétköznaptól mégis
különbözne alig,
tündökölne,
de egy fokkal lenne csak szebb,
a hétköznaphoz közel lenne,
ha a napokat
a szeretet ragyogná be,
ha az ünnep és hétköznap közt
csak a nevében,
a ruhájában lenne különbség,
akkor lenne az élet igazi ünnep.

 

2014. október 11.

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35713

Szomorúfűz

Pihen a szív

 

 

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35712

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
véges végig háborút folytatni,
az nem élet, az maga a pokol,
de élni langymeleg békében
az se túl vidám,
az életet élhetővé
talán a küzdelem teszi,
küzdelem a másikért,
harc a másik mosolyáért,
napjainak szebbé tételéért,
ha kell az életéért:
s ha az sikerül időnként,
az a győzelem hatalmas,
az a létnek értelmet ad...
küzdeni,
nem a tulajdonlásért,
csak azért,
hogy valakinek,
egy másiknak az élete
szebb legyen:
mert a szeretettel együtt élve
talán csak úgy lehet kibírni,
az elmúlásról elfelejtkezni,
ha az ember elfoglalva mással,
a másikért való harccal van,
a sajátját is azzal színezi,
ha tehet érte,
ha az ő napjait,
mint egy erőművész
megemeli,
könnyebbé teszi:
az mind a harcos erejét növeli...
a háború pokol, de a harc,
a küzdelem,
időnként legyőzni a lehetetlent,
az megszépíti,
az az egésznek ad értelmet.

 

2014. október 9.

 

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35711

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35710

Szomorúfűz

Szemedben könnyek

 

Rebbenő szempilláid alól

Szemedben könnyek csillognak.

Fájdalom és öröm szikrákat szór

Fények és árnyak között szálló érzések

Sorsod útjai, eltemetett titkok

Életed érzelmek mély világa

A pillanatok emlékbe zárt végtelenje

Ez a szenvedés dúl szívedbe,

Taszít fájó gyötrelembe

Vajon lesz e kiút a borzongás sötét bokrából?

Vajon süt e még fény, lesz e feloldozás,

Mely felhúz a bánat poklából?

Kérdem én: lesz e megnyugvás bárhol?

 

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35709

.kaktusz

 

 

 

Tudod arra gondoltam,
aki megtervezte, jól is kivitelezte,
hogy a Földön talán legyen meg
minden élőlénynek a lehetősége,
hogy szabadon létezhessen:
nem csak életet,
az élethez teret is adott,
mindenki csak ott,
csakis ott élhet boldogságban...
ha a természetes lakhelyét
elveszik az oroszlánnak,
ha máshova kényszerítik,
lehet a legjobb dolga,
akkor se hasonlít arra,
akit teremtettek valaha:
a rab oroszlán
csak külsejében az,
mint kit ízig-vérig átjár
a szabadság...
és boldog lehet a madár is
de csak magasan szárnyalva,
ha testét körbe
a selymes levegő simogatja:
a földi lét számára egyet jelent
a muszájjal,
szabad csak az égben lehet fent...
és talán az embernek is van
a teremtő szándéka szerint
természetes otthona,
s hogy szabadon
és boldogan éljen,
az csak akkor valósulhat meg,
ha azon a helyen van,
ahol kívülről és belülről is
átjárja a szeretet,
anélkül csak rab az ember,
a teremtetthez hasonlít,
de csak a külsejében.

 

2014. október 7.

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35708

Szomorúfűz

Elröppenő pillanatok

 

 

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35707

 

Előzmény: szomorúfűz (35706)
szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35706

.kaktusz

 

 

 

Tudod arra gondoltam,
a festő, ha vágyik különleges színre,
amelyik a palettáján meg nincsen,
akkor azért fel nem adja,
nem mond le róla,
kikeveri azt a többiből,
a már meglévőből...
és a boldogságra vágyó ember is
jól teszi,
ha azokkal a színekkel dolgozik,
amik tulajdonában vannak,
amik megszerezhetőek,
mert nem lesz boldog,
aki feltételül a távolít,
a készet,
de elérhetetlent tűzi ki,
az olyan magát
boldogtalanságra ítéli...
ha nem is ugyan azt,
de hasonlót keverhet ki
a Nap fényéből,
a reggeli madárcsicsergésből,
egy kedves szóból,
egy gyermeki mosolyból,
a szóló szőlő,
a csengő barack,
mosolygó alma ízéből,
hozzátéve a belső békéből,
akár még a vágyott szín,
kikeverhető a vágyott boldogság is:
érdemes talán más,
meglévő színekkel próbálkozni,
mert abból, ami nincs,
ami nem elérhető, abból
csak boldogtalanság születik.

 

2014. október 6.

 

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35705

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35704

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35703

 

Előzmény: szomorúfűz (35702)
szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35702

Kun Magdolna

Ábránd-világ

 

Éjjel, mikor szobádban

csak te vagy és a csend,

vedd elő a képzeleted

és suhanj át vele,

abba a színekkel tarkított

ábránd-világba,

ahová soha nem ér el

a gonoszság keze.

Ott vegyél magad elé

egy üres palettát,

fess rá magas ormú hegyet,

kerek erdőt, rétet,

minden olyan szépséget,

ami örömmel telt el,

ha úgy érzed, túl nehéz

körötted az élet.

Az a világ más lesz,

szebb és boldogabb,

mint, ami ébredéskor

eléd tárja valóságodat.

Mert abba a világba

nem ismert a bánat,

ott nem árasztja könny sem

gyűrött kispárnádat,

hisz az a hely lelkednek

azon otthona,

ahová csak az mehet,

kit beengedsz oda.

 

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35701

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35700

Előzmény: szomorúfűz (35699)
szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35699

Nagy Bandó András

A pillanat …

 

Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derűssé teszi az ébredező halandókat. Derűs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörűségbe. Este kószálsz egyet, beleballagsz a végtelenbe, és elmerülsz a csillagok sziklatengerében. Kísérőnkre, a holdra veted a szemed, és talán ekkor, ebben a hátborzongató, szívbemarkoló látványban gyönyörködve egyetlen pillanatig a csoda és a mindenség részévé válsz. De vajon átéled-e, képes vagy-e átélni a pillanatot? A pillanatot, melyben eljut a tudatodig: létezem. Benne vagyok a pillanatban. Bennem jött létre a pillanat. Megfogott, megkaparintott, eggyé lettünk. Elementáris erővel hat rám. Elvarázsol. Bűvöletben tart. Észreveszem, hogy létezem. Hogy részese vagyok e földi csodának. Itt lehetek a mesebeli, szó szerint egyszeri földön, és emberként élhetem meg ezt a rendkívüli pillanatot, élő, gondolkodó, szépre és jóra érzékeny emberként lehetek részese ennek a pillanatnak. Átfut az agyamon: halandó vagyok. Mindezt látom, láthatom, amíg létezem, aztán mintha elvágták volna. Halandó vagyok, véges az élmény, gyufalángnyi, sercenésnyi, szikravillanásnyi a pillanat.

 

szomorúfűz 2 napja Creative Commons License 35698

 

Horváth István /Pityu/

Hamis gyöngy

 

Fényedbe zuhanva darabokra török,
s az örvénylő kép szinte örök.
Fehér selyemkendődbe rejtesz,
de hiába ragyogsz mosolyt!

Hamis gyöngy vagy,
hamis gyöngy vagy…
Tudom! Az évek belém vésték!
Most már mindegy, elkéstél!

Hiába karistolod szavaid az égre!
A lágy ajkú hullámoknak vége!