Keresés

Részletes keresés

sorriso. Creative Commons License 2018.07.10 0 0 44368
mousot Creative Commons License 2018.06.29 0 0 44367
mousot Creative Commons License 2018.06.29 0 0 44366

 

Kamarás Klára

Éjféli polémia

 

Ha még hiszed, hogy lesz valami más,
jön még egy új, egy nagy feltámadás,
azt mondják rád: bolond...
de mondd,
hit nélkül, mint üres kalász,
inogni jobbra-balra mennyit ér?
Ki jegyzi fel, hogy kinek jut babér,
s lágyabban ringat-e az anyaföld,
ha felsorolják, mennyit és mit értem?
A síron túl hiába minden érdem.

Csak a ma van.
Engem nem érdekel,
hogy lesz-e más,
nem könyv az élet,
hol a folytatás
fontos lehet.
Ez látlelet.

Ne sírom mellett mondj beszédet,
mondd inkább most a véleményed,
de meg ne bánts,
legyen, mint sírbeszéd:
kegyes csalás!
Tőled minden kemény szó fájna,
égetne, mint özvegyi máglya,
megsemmisülnék,
vagy, mint túl sebes víz szélében a tajték,
apró cseppekre hullva
zuhannék vissza messzi múltba.

Ha gondolsz rám,
s ha szólsz, legyen szép és igaz.
A kettő együtt túlzás?
Jól tudom, hogy az.

Én úgyis elhiszem
mind, ami hihetetlen,
mert földön járok, mégis
ott fenn, a fellegekben.

Hiszem, hogy van még...
lesznek boldog évek.
Az öncsalással senkinek se vétek,
akár a tömjén füstje,
annyit ér,
de mégis kell
hogy édesítse éltünk
valami több,
mint szorgos hangyalétünk,
valami cél: hová... miért... kinek...
Szavak... szavak... szavak!
Ugyan, ki érti meg...!

 

mousot Creative Commons License 2018.06.29 0 0 44365

Albert Ferenc

Szerelem

 

Szerelem, ó szerelem
megbontod az elmém;
mindenem amim van,
lábad elé tenném.

 

Nékem Õ a hajnal,
bíborszínű fényem;
záporeső után
szivárvány az égen.

 

Szerelem, ó szerelem,
legyen mint akarod;
nem kell a gazdagság,
mindenem megkapod.

Legyek inkább koldus,
csak hogy szerethessem;
nem kell fényes otthon,
kunyhóval beérem.

 

mousot Creative Commons License 2018.06.29 0 0 44364
mousot Creative Commons License 2018.06.29 0 0 44363

Ádám J. Csaba

- Ősz –

 

 

Már csak emlék maradt
ama tavasz véled, bíbor
őszben vélem léted, ó jaj
nem éled.

Tán voltunk, mint levelek,
mik alá hullanak a fáról,
nem törődve a tegnappal,
elköszönve a rozsdás mától.

Bár elmúlt véled, már a
nyár, mégis szívemben csak
élve nősz, nem vagy már, s
fájdalmas lett nékem ez az
ősz.

Vagy csak balgán én
képzelgek, s nem is léteztél,
tavasztündeként létembe
nem is érkeztél?

Mégis lettél esővel őszi
könnyem, elveszett
múzsám, szomorú hölgyem.

Egy tavaszom voltál, nem
leszel már többé,
lényed-létemmel ez ősszel
válik párás köddé.

Eme ősz is eltelék téli
hideg hévvel, s nem
dicsekszék majd új tavaszom
édes szíved szerelmével.

Drága már látom, bűnös,
fáradt lelkemért, már nem-nem
jössz, maradjon hát tiéd
költőiségem, s véle minden
bíbor ősz.

Utolérnek...falevelek
szaladnak a szélben,
évszakok elmúltak, s
végződnek majd nélküled
hideg télben.

De minden őszben majd
várlak valahol várva, falevél
takarta tájba, hol eső
könnyeim rejté, de
lelkem-lelked el-eljövő
tavaszokkal soha sem felejté.

...Midőn idő hozott véled,
tőlem lopva-lopta el, szerető
szívem évszakait könnyezve
az ősz néked búcsúzva mondta
el, s reményeim a falevelekkel...
hordva-hordta el...

(Tincerton 2013.)

mousot Creative Commons License 2018.06.29 0 0 44362

Ecsedi Éva

Holdfogyatkozás

Éjjeli menedékem
Széttört emlékem darabjai
Holdfogyatkozás

Tintába mártott tollheggyel
Törött ablaküveget karcolok
Szétfolyt fényekre vadászok

Préselt leveleket ragasztok
Színesek és nagyok erdő emlékei
Mint a halott pillangók

Imakönyv lapjai közt elszáradt
Rózsaszirom száz év magány
Szökik el láthatatlanul

Éjféli ébredések
Teljes sötétségbe borult szoba
Holdfogyatkozás

 

mousot Creative Commons License 2018.06.29 0 0 44361

Pénzár Miklós Csaba

Hervad a virág...

Hervad a virág
Őszbe fordul a Világ
Hullanak a levelek
Már nem beszélnek
Nem susognak
Dermedtekké váltak
Hűvösek a reggelek
A Nap nem kel korán
Nem ad meleget
Elrejtik a fellegek
Lehajoltak a virágok
Kihűltek a vizek
Madarak messze mentek
Csend lett, békesség
Érik még sok gyümölcs
Még kék az ég !
De hűvösek az éjjelek
Hidegek a szelek
Vörös az ég alja
Készül az elmúlásra
Aztán megújulásra az élet
Egyhangú napok helyett,
Majd jönnek a fényes szelek
Meghozzák a kikeletet...

 

mousot Creative Commons License 2018.06.29 0 0 44360

 

Mysty Kata

Lombhalál

 

Az avaron, lábam alatt
"vala hon", s motoz a lét...
Lomb hull, hulla-takaró
virágbeágyazó...

Tövisei kaparják,
nedv nedűvel itatják,
magot bont ásott nyom.
Az alom-lom hallom - rohad,
a rom mélybe vág,

megindul az életár:
halál után élet vár.
Lombok alatt az avaron,
talpam alatt ravatalom.

Le-lenézek, rájuk lépek,
zizegnek a levelek,
rekedt hangú ének zendül,
a szél tánca ettől serdül.

Fel-felnézek, - lombtalanság...
mindenütt nyugtalanság,
Kapuk nyílnak - ég felé...
az ősz hallgat, a tér beszél.

Fel-felnézek, - lombhalál!
Mindenhol nyugtalan ág...
Kaput nyit és hív az ég,
az ősz gondjával be-betér.

Szertenézek, - lombhalál!
Az égi Fél kapuban áll,
az ősz a gondról nem beszél,
minden szár nyugtalan ág.

Kisüt a nap, sápadt kárpit...
vénasszonyt még el-elcsábít.
Ágak lyukas ereszén
fröccsen a fény szerteszét.

 

mousot Creative Commons License 2018.06.29 0 0 44359

Fazekas Miklós

Elmúlás

Hervadó szívemmel az éj sötét, veszett
agarai elől menekülvén
még remény izzik bennem,
elérhetem tán erős, fiatal kezed.

Ember, ne remélj! Élted már a múlt
ködébe vész, s minden ősz
fürt hajadban arról dalol,
utad már így is túl hosszúra nyúlt!

Talán még ég a láng, lehet, még izzik a szív,
de törékeny, fáradt tested szenvedőn
megadja magát, visszafordul
ahhoz, ki élted adta, s most visszahív.

Már megtetted - elmehetsz, a világ elfeled.
Néhány könnycsepp, egy szál virág,
nem hiányzol senkinek, talán csak egy lány
magányos estéken álmodja vissza emlékedet …

 

mousot Creative Commons License 2018.06.29 0 0 44358

http://youtu.be/Ds3Vz9GXju0

 

Köszöntelek Benneteket - sok szeretettel

 

történet2 Creative Commons License 2018.06.28 0 0 44357

“The time your friends need you is when they’re wrong, Jean Louise. They don’t need you when they’re right”

 

Harper Lee:  Go Set a Watchman  Menj, állíts őrt!

dromio Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44356

Aranyosi Ervin: A barátság gyógyít


Ha van egy igazán kedves, jó barátod,
kivel találkozhatsz és örülsz, ha látod,
kinek elmondhatod, mi a szíved nyomja,
aki odafigyel, kinek van rád gondja.


Aki szeretettel, sérült lelket ápol,
aki minden titkot megoszt önmagáról,
kivel együtt lenni felemelő érzés,
huncutkodni kicsit, az is nagy kísértés.


Ki a lelked érti, s gyakran felvidítja,
ki a bánatodat messzire hajítja.
Kinek kedvessége rokonlelket hordoz,
ilyen barát mellet, nem kell neked orvos!


Múltad nem köt gúzsba, sőt a szép emlékek,
újra felemelnek, felvidítnak téged!
Együtt, jót nevetve néztek a világra,
nem érzi a lelked, hogy magányos, árva.


Mert lelketek tisztul a sok nevetéstől,
mikor megszabadulsz gonddal terhelt észtől.
Lelked, mint a madár, fent az égben szárnyal,
így repül az idő, egy kedves, jó baráttal.


Idős korodba is belefér a játék,
egy ilyen barátság, igazi ajándék!
Mikor elbúcsúzott a holnapot várod,
jöjjön és gyógyítson, vidám, jó barátod!

 

szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44355
Előzmény: szomorúfűz (44354)
szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44354

Szomorúfűz

Kint a fák alatt

/Június/

 

Nyár – köszöntelek!

Kint a fák alatt, az erdő szélén, az illatárban – köszöntelek.

 

Miért is köszöntelek?

Köszöntelek a sok illatozó virágért, - köszöntelek a feketerigómért,

hiszen  reggelente ő üdvözöl.

A feketerigómért, ki újra – minden évben kikelti kis fiókáit a nagy fa tetején.

Ő is köszönt, szinte személyes ismerősként. Figyelem füttyét és vele, benne emlékeimet látom, hallgatom. Kérdezném tőle, neki mit hozott a nyár? De valami visszatart, - talán az, hogy választ úgy sem kapok. Látom, ahogy szomorúan figyel. Talán ő is érzi bánatom.

A fájdalom kegyetlenül nyomja a lelkemet. Szaladok, menekülök valami elől

 

Június! Nyár! Mondd mit hoztál nekem?

Titkolod? Nem tervezek már. Nem tudom, mi lesz, hogy lelkem száll e még?

szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44353

szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44352

Tóth János /Janus/

Június 6.

 

 

 

Június van, június megint
a múlt ablakán lelkem betekint
abba a szobába, arra az ágyra,
ahol a halál szemedet lezárta.

Kezem kezed fogta: a hideg követ
eszembe se jutott idefelé jövet,
hogy mikor belépek ide a szobába
a fiúból férfi lesz, de apátlan árva.

Ágyad mellett görnyedt gyertya sírt
könnye lezuhanó nehéz szikla szirt,
mely alatt térdre esve bénán
csendet tapintott ujjam a vénán.

Feketék lettek a hársfavirágok,
nem mélyültek tovább arcodon a ráncok,
része vagy s már érted mi a végtelen,
mit az élet felfogni mindig képtelen.

Könnyem húz függönyt a múlt ablakára
sós patak fut a mélyülő ráncra,
kicsúszik kezemből lassan a jelen,
darabokra törik a remegő értelem.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44351

.kaktusz

 

 

Az ember, ha feltekint éjszaka

a ragyogó júniusi égboltra,

s a csillagoktól kérdezi,

az égi lámpások állása azt feleli:

a június valaminek a kezdete,

és valaminek a vége,

búcsú a csodás tavasztól,

de utána rögtön

 a nyarat köszönti…

s mint az élet, ez a hónap is olyan,

ritkán tökéletes,

de van benne sok szépséges,

örömteli, boldogságos nap is…

van úgy, hogy az eső rosszkor,

s van, hogy a legjobbkor érkezik,

hogy a gyümölcs érik szépen,

s van, a porba lepottyan zölden…

de amit onnan messziről a csillagok

 letekintve láthatnának,

ha volnának jó megfigyelők,

az az lenne, hogy legyen a június

akár a legtökéletesebb, tele virággal

és napsütéssel,

vidámságra csalogató madárfüttyel,

finomabbnál finomabb terméssel,

simogathat a legfinomabb szellőcske,

de ez a sok pazar ajándék

önmagában mit sem ér,

s hogy az embernek igazából

csak akkor tökéletes a június,

ha van benne igazi szeretet is.

 

2012. május 31.

szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44350

szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44349

Tóth Roland

Június könnyei

 

Hűvös léptű június,
emlékszel gyermekkorom napsütötte,
tücsökdalos mámorára?
Emlékszel még?
Az orgona illatú hajnalok is
bágyadt ködökbe vesztek rég.
Sebzetten állok most
a sötét ég alatt,
rohanó éveim jó részét,
már a múltba pazaroltam.

Felhőkből szűröm a nap reményét
és elpanaszolom az esős
délutánok, vajúdó szürkeségét.
Záporaid után, már nem
boltozod fel a szivárvány derű-íveit,
hajnalban, mikor párát sóhajt földed,
vad szelek törlik le,
a virágok megédesült, lágy könnyeit.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44348

Nagy Csaba /Gyémánt/

Júniusba léptél

 

 

Csak mentél,
nekem hagytad csended, mit az éj ad.

Te még visszaszóltál,
-némuljon a bánat-
de szavam,
mit könnyekben ejtve
szórtam utadra, te már nem hallhattad.

Ígértem pedig,
hajdani lépteddel őrzöm majd örömöm,
-örök vagy és leszel- sejtjeimben így él.

Mégis keresem időm,
mit elhordott a szél, benne nyugalmam,
rózsa-levelekről törölve a port,
arcomról cseppjeim,
telemben
maradtam, te már rég júniusba léptél.

*

Nyarad

 

hogy simogat a nyár
mint egy lanton játszott
halkan szóló
égnek-küldött dallam
május-végi esten

aranylik minden perc
körém-gyűl az öröm
suttogva szólnak
hangoddal a fák
a csillagok
kedves
mosolyod idézik

évek óta
e gyönyörű-szép
szerelmet kerestem

a gyötrőt
a szépet
a mélyet
a szenvedélyest
a sóhajokkal-telit

szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44347

szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44346

Lázár Horváth Zsuzsanna

Örvény

 

 

Belezuhannék bodzavirágok
ezerszirmú illatos tengerébe,
míg a kerten átlibbenő vidám szél
olajfák édes-sárga zsongásával
taszítja emlék-örvénybe szívem.

*

Te vagy a fény

 

Kellesz nekem,
mint sivatag vándorának
az oázis éltető vize,
mint tikkadt földnek
a langy eső,
mint virágnak
a Nap áldott melege,
mint a világnak
a szeretet hite.
Te vagy nekem a remény
Te vagy a fény
az ösvény végén.

*

Rózsák

 

Az éj bár rövid volt
s a reggel álmos még,
rózsák integetnek
ablakom négyszögén.

Ébredéskor mindig
rajtuk pihen szemem,
a fán madár dalol
s Nap ragyog fényesen.

Lágyan cirógatja
rózsáim bíborát,
felszárítva róluk
hajnalnak harmatát.

Legyen vidám napunk
ők is ezt akarják,
ahogy szélben ringva
illatukat ontják.

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44345

Jóni Barna /Barnaby/

Puha-bársony …

 

 

Csusszan, lobban, cseppenve csetten
hangos sikoly lázas önkívületben.
Csorbult cserépkancsókban mázas
lepkeszárnyakkal nőtt golyva… lázas
lüktetésben dagad a máj is,
júniusi csendbe átcsúszó majális.
Vurstli, körhinta, fiákeres verkli,
langyos sör, virslifonat-sercli.
Zsíros kenyér-kongó bödön-
földi paradicsom négyzeten-köbön…
Sramlizenével gyászinduló,
majd az új kenyérrel, már kézfogó…

Tejföl, vajjal, meg tehéntúró,
munkásosztálynak író-savó.

Búzával dicsérd a bort barátom,
itt békesség honol! S minden kabátgomb
lyukra sorol. Szevasztopol nem ostromolt,
messze már minden földi pokol.
Pincék mélyén nyíl' penészvirág,
igyekszem mindig felnézni rád.
Szökik, bujdokol az értelem.
Hetyke kis kakas szeméthegyen
tyúk-udvarának kukorékol.
(kutya kinyüszít a kotorékból)

Csábíts el engemet is, Te céda angyal,
a diktatúra majd úgy is felmagasztal!

Mert hű vagyok hozzá mindig elvben,
bólogatni tudok minden nyelven.
Bíztass, bátoríts hős vezérem!
Leszek a szőnyeged is kinn a téren,
(Taposs meg! Töröld belém a talpad
utcakő ne törje becses sarkad…)
hűséges paripád, talpnyaló kutyád,
okos csak te lehetsz, mások mind ostobák…
Daliás termeted szemnek is öröm,
ha létra fokán állsz is.(jó, nem kötözködöm…)
Szellemed acélos, akár a jellemed.
Palléroz pap, pópa, rabbi…(ám meglehet,)
majd mindegyik örömmel eltemet
ajánlva pokloknak lelkedet…

 

*

Június

 

Bele a nyárba, naphevülletbe,
csókolni szájra illatos epret.
Fekete szemű csábos cseresznye,
füledre kettőt, kérlek ne vedd le!
Csüngők, pirosak, akár az ajkad,
Belekóstolnék... picit még hagyjad!
Jázminillatú sarcot az estre,
kibontott hajad fonnád szememre.
Neszezve zizzen bogár a fényben
holdviolánál szerelmed érzem.
Szállong a szélben pongyola pitypang
csobban a tónál,   csókod a visszhang,
Újat cuppantok frissen a szádra;
Ékes-mézem vagy  éjféli mátka.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44344

szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44343

Hollósy Tóth Klára

Éteri fáklya

 

 

Ragyog a május, elköszön,
de ő jövőre újra jön megint,
tündöklik a nap, fényözön,
vakít a világ, amerre tekint.

A levegő meg se rezzen,
dél van, az égen nincsen egy felhő,
olyan minden, mint tündérkertben
csókot dobhatna egy könnyű szellő!

Vakító lángtüzek égnek,
a létet a szomjúság csigázza,
kitartón süt egyre, éget
tüzel forrón az éteri fáklya.

*

Hollósy Tóth Klára

Az idei június

 

Nézz körül, mit látsz? Hideg ólálkodik,

búsul az ég, homlokán száz redő.

Az esővert akác nyárról álmodik,

a folyók piszkos habtaréja nő.

 

Sír az idő, fázós, borús, szomorú,

nagyokat sóhajtoz, sziszeg a szél,

az ég könnyáztatott szemén bús ború,

szinte várni, hogy hulljon a levél.

 

Esőtől sáros, bármerre mész az út,

rezge ágakat vacogtat a szél,

nincs egyetlen sima, tiszta visszaút,

amely valaha elvezet feléd.

 

Fázós a június, komor, szigorú,

ködszürke, megfásult, fanyar humorú.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44342
Előzmény: szomorúfűz (44341)
szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44341

Június - Nyárelő - Napisten hava

 

 

 

Június (ősi magyar nevén: Napisten hava) nevét Junóról kapta, aki Jupiter testvére és felesége volt. Juno a házasság által megszentelt szerelem pártfogója, a családi áldás, születés védelmező istenasszonya és a csillagos égbolt királynője. Ő védi az asszonyokat, kiket egészséggel és szépséggel ruház föl. A művészetben úgy ábrázolják, mint a házasság harmóniájában kifejlett női szépséget. Kedvenc madara a páva.

 

„Június a napistené,
Sárga búzát érlelé”


Június a nyár előhírnöke, s a nyári napfordulás hónapja. Már buzognak az erők, melyeknek a gyümölcsök, zöldségek kifejlődését kell meghozniuk. Minden kihajt, rügyezik, a fák az égig akarnak nőni, és az ember ugyanezt érzi. A „tudatos extázis” ideje ez, szellem és anyag egymásba lendülésének az ideje. Teljes odafordulással éljük át, hogy most van a megváltozás - megváltás hónapja. Ha erre odafigyelünk, az év folyamán a megpróbáltatások idején rendelkezünk majd az egészségfenntartó testi és lelki erőkkel.

Népi megfigyelések:


- ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esik
- a júniusi eső koldusbotot nyomhat a gazda kezébe
- ha a kakukk Szent Iván napja előtt megszólal, úgy olcsó lesz a gabona, ha utána, úgy drága
- ha Szent Iván napján eső esik, úgy mind mogyoró, mind pedig dió kevés lészen, így tehát dió helyett sültalmát ehetünk

Ez az egyik legzivatarosabb hónapunk. Június 21-e a nyári napforduló dátuma, a csillagászati nyár kezdete. Az év leghosszabb napja ez, amikor a nappal 15 óra 58 percig tart. Sajnos, e naptól kezdve már három perccel újra rövidülnek a nappalok, ám a nyarat élvezők ezt még nemigen veszik észre. Az optikai csalódáshoz hozzájárul a nyári időszámítás is, amely késő estig nyújtja a nappalt. A meteorológusok Nyárelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Napisten havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Gödölyetor (Eper) hava elnevezést használták júniusra, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent I(st)ván hava. A Nap a Rák jegyébe lép.

*

Népi mondóka


Ha száraz a nyár eleje
Szent Víd
Bő esőt hoz, szavamra, ezt
Elhidd!
Margit-napi esőcseppek
Tizennégy napig peregnek.
János-napi zivatar
Negyven napig elvakar.

*

 

Mit jövendöl a 100 éves naptár?


Szép idő lesz, ha Szent János bogara igen fénylik, ha az égen sok bárányfelhő létez, ha a dongók este sűrűen repülnek.
Rossz idő vagy eső szokott lenni, ha sok béka jő elő, ha a macskák nyalják, tisztítják magukat, ha a tyúkok a porban fürdenek, ha a kutyák füvet rágnak, ha a vakondok magasra túrnak.

 

Jeles napok júniusban:

Június 8. Medárd

 

Időjárásjósló nap: ezen a napon erős lehűlés várható. Ha esővel köszönt be, akkor ez több hétig is eltarthat: "ha Medárdkor esik, negyven napig esik".

*

Június 10. Margit

 

A retek-, a káposzta-, lenvetés ideje.

*

Június 11. Barnabás

 

Sok helyen szénakaszáló nap, de ekkor érdemes bizonyos gyógyfüveket is gyűjteni.

*

Június 13. Antal

 

Páduai Szent Antal a szembetegek, a gyulladásban szenvedők oltalmazója. Baranyában e napon gyújtják meg ősi módon a gyógyító erejű "Szent Antal tüzét".

*

Június 15. Vida

 

A nyarat jelenti: a szántóföldi növények befejezték növekedésüket és az érés időszaka következik. A rákok és a halak is már teljesen kifejlődtek.

*

Június 24. János

 

Keresztelő Szent János vagy Szent Iván a nyári napforduló ünnepe. Régen az esztendő legjelesebb napjai közé tartozott. Az év legrövidebb éjszakáját Európa nagy részén ősi rítusokkal ünneplik. Nálunk a fiatalok tűzugrását (azt célozta, hogy a Nap mindig olyan magasra "ugorjon", mint ezen a napon.)és szentiváni énekeit említhetjük. Sok helyen a tűzbe - gonoszűzés céljából - gyógyfüveket, gyümölcsöt, egyebet dobnak.  A tűzgyűjtás utal a világosságra, a fényre. Számtalan hiedelem, babonás szokás fűződik ehhez a naphoz. Szent Ivánkor már megszakad a búza töve, nemsokára elkezdődhet az aratás. Úgy tartották: 40 napig olyan idő lesz, mint ezen a napon, illetve, ha megszólal a kakukk Szent Iván-napon, olcsó lesz a gabona. Az őszi répa és retek vetőnapjaként is emlegetik.

*

Június 29. Péter, Pál

 

Az aratás kezdőnapja. Az aratás a földművelő munka koronája, jutalma. Népünk a búzát, az "életet" Isten ajándékának tekintette. Ezért az aratásban volt valami kultikus komolyság, ünnepélyes, szinte vallásos hangulat. A halászok is e napot ünneplik, mert Szent Péter a védőszentjük. A nap előestéjén a halászok rúdra kötözött ponttyal végigjárják a falut. Másnap a vízparton halpaprikással, túrós csuszával folyta-tódik az ünneplés. Ezen a napon van a legjobb íze az epernek, ezért ekkor tartják az eperszüretet.

 

**

 

Kerti kalendárium – június

 

A májusban kialakított kert gyönyörűen fejlődik. Most minden gazdagon burjánzik.

 

Lassan nyárias pompát ölt a kert. A tavaszi virágok szépen bontogatják szirmaikat, a korai zöldségeket, gyümölcsöket már fogyaszthatjuk. Érik a földieper, korai cseresznye, meggy. Szedhetjük a zöldhagymát, retket, salátát, zöldborsót, az újburgonyát. Kötözzük fel az uborkát. .

 

A felszabadult helyekre másodveteményt vethetünk: nyári fejes, vagy jégsaláta, fekete retek, sárgarépa, cékla, még csemege kukorica is vethető. Így konyhánkat folyamatosan elláthatjuk friss zöldséggel. Késői zöldbab is vethető, úgy, hogy augusztus végén legyen szedhető.

 

A gyepet rendszeresen nyírnunk és öntöznünk szükséges.

Szárazságban pótolnunk kell a tó elpárolgott vizét.

A cserjék, évelők, rózsák elnyílott virágait vágjuk le.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44340

Ligeti Éva

Június

 

 

Forróvérű lány nyáron a húgom
Arany kincseit szórja, jól tudom
Búzaföldeken Június arat
S felröppenti a kékszín madarat

 

- családias hónapsoroló –

*

Függöny nélkül

 

Minden ablak utat nyit a fénynek,

mely átjárja a borús lelkeket,

keretet ad kallódó reménynek -

mindannak mit a világ rejteget.

 

Kikukucskálsz, és előtted utak,

házak, falak – s ami innen látszik,

tekinteted ezerfelé kutat,

máskor fűszálnyi-vágyad bóklászik.

 

Kertekben nyíló virág illatoz,

hamvas szirma száz színben tündököl,

játékos szellő lombok közt lapoz,

míg a nap ablakodba könyököl.

 

Láthatod a hasztalan hervadást,

kallódó emberek gyötrelmeit,

és gyermekmosolynyi cirógatást,

s változékony napok érzelmeit.

 

Hozzád is benézhet, aki akar,

függöny nélkül a szobád látható,

fürkész tekintet téged nem zavar,

szerény életed "megcsodálható".

 *

 

Júniusi zápor

 

Fecskék cikáznak az ég közelében,
szürke felhőket legyezget lenge szél,
néhány esőcsepp koppan házcserépen,
hallgatom hangját, amíg nekem zenél.

Eloltja lángját a perzselő meleg,
hűvösét hozza végre nyári zápor,
felverődött por levélről lepereg -
most meríthetek hársak illatából.

szomorúfűz Creative Commons License 2018.06.27 0 0 44339

Jankovics Marcell – Jelkép kalendárium

 

 

(részlet)

Június

Egykorú magyarázat szerint a hónap névadója Juno volt. Június (egy latin forrás szerint: mensis Iunonius) római ünnepei alátámasztják e nézetet. 1-jén ülték meg Iuno Moneta (népies értelmezésben: az „intő” Juno) temploma avatásának emlékünnepét. (Február 1-jén, mely hónap a Februa „álnéven” rejtőzködő Junónak volt szentelve, Iuno Sospita, az „Oltalmazó” Juno templomának avatásáról emlékeztek meg.) Ugyancsak elsején ünnepelték Cardát, akit Ovidius Janus női párjának és az ajtósarok (latin cardo) megszemélyesítőjének tart. 11-én ülték a Matralia ünnepet, Mater Matuta („Reggeli Anya”) tiszteletére. Ő ugyancsak Janus párja volt, akit Pater Matutinusnak („Reggeli Atyának”) is neveztek.

Mater Matutát a görög Leukotheával („Fehér Istennővel”) azonosították, akit Inónak is hívtak. Inó a névrokonságtól függetlenül is Juno mása: míg Inó dajkaistennő, Juno a gyermekáldás és házasélet úrnője volt. Június 9—15. között zajlott a Vestalia, Vesta istennő ünnepi hete. Az ő templomában égett a szüzek oltalmazta örök tűz. Vesta a családi tűzhely istenasszonya volt, s emiatt igen közel állt Junóhoz. A két istennő görög megfelelője, Héra, az „asszony” és Hesztia, a „szűz” Démétér „anyával” a Nagy Istennő egylényegű három személye volt. A Vestalia, jellegéből fakadóan tűzünnep, a nyári napfordulat ünnepe. A „téli kapu őrének”, Janusnak emlegetése a júniusi istennők oldalán ugyanerre enged következtetni. (A jún. 15-e és 21-e közötti 6 napos időkülönbség a római naptárnak abból a sajátosságából ered, hogy a napév sarokpontjait rendszerint a hónap Idusa körüli holdtöltékkel együtt ünnepelték).

A hónap jelképe sárgászöld ruhás, repülő ifjú, fején éretlen kalászkoszorúval, jobbjában a hónap jegyének, a Ráknak a jelével, baljában a hónap terményeivel teli tál. Ábrázolták árpát sarlózó parasztlegény képében is, homlokán lenkoszorúval. A napisten szekeréről aláhulló Phaethón ugyancsak június havát jelképezi (Phaethónt a kutatás Kronosz/Saturnusszal azonosítja. Kronoszt mint gabonaistent az ókori Athénben aratás idején, a nyári napfordulókor ünnepelték, az antik csillaghit viszont a Rák és az Oroszlán havát a bukott Szaturnusz időszakának tekintette. A hagyomány úgy tartja, hogy a Tejút a Phaethón által „félrevezetett” napszekér keréknyoma. A nyári napforduló helye viszont jó kétezer éve a Tejúton van).

Június régi magyar neve Rák hava, illetve Szent Iván hava. Utóbbi nevét a szokáshoz híven a Rák hó (jún. 22/23-júl. 22/23.) első dekádjának legjelentősebb szentjéről, Keresztelő Szent Jánosról nyerte.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!