Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

szomorúfűz 2014.04.19 11:03:05 © 33871

Nagyon sok szeretettel 

áldott húsvéti ünnepeket kívánok!

 

 

 

szomorúfűz 2014.04.19 11:00:00 © 33870

.kaktusz

Húsvét

 

 

 

 

Tudod arra gondoltam,

az ember hiába keresi a békét kívül,

ott sosincs béke, ahol ember él,

mondják,

a békét belül kell megtalálni,

de hogy az ember észrevegye,

ahhoz kell a kívülről beszüremlő fény,

anélkül belül csak üres, sűrű a sötét,

a belső béke,

a belső boldogság titka talán,

hogy kívülről legyen rendben a világgal,

a világgal való rend

a világhoz való szeretetkapcsolat

eszköz a belső megnyugváshoz,

ahhoz, hogy ne sértetten

a gyűlölet elől bezárkózva,

sötétben keresse valaki a belső békét,

ahhoz szeretni kell a világot,

nem pedig a szeretetre várni,

és hogy szeretni lehessen,

figyelni kell, és megérteni,

mint egy kétségbeesett gyermeket,

megérteni csak szeretve lehet,

talán a Húsvét békéje

az ember egyetlen lehetősége,

Aki megtalálta

a kívülről jövő gyűlöletben is

a belső békéjét,

Aki az életét adta a szeretetért,

Aki meghalt a keresztfán, mint ember,

Istenként támadt fel,

talán, ha a halandó a szeretetben

megleli a belső békéjét,

akkor támad fel benne az örök,

a bűneitől megváltó Isten.

 

szomorúfűz 2014.04.19 10:57:02 © 33869

Reviczky Gyula 
Husvét


Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámast az isten-ember
Győzedelmesen!

Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen…
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen.

 

szomorúfűz 2014.04.19 10:55:09 © 33868

Hollósy Tóth Klára

Húsvéti gondolat

Jézusom!

 

 

Kínhalát haltál az emberért,

megbocsáttassanak bűnei,

mikor kezdet és vég egybeért,

győztek akaratod törvényei.

 

Mióta napod fényes és kerek,

embereid rád se hederítenek…

Uram bocsáss meg, de még meglehet,

képesek, hogy újra megfeszítsenek.

szomorúfűz 2014.04.19 10:52:49 © 33867

Juhász Gyula:

Húsvétra

 

 

 

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

hanneton 2014.04.18 14:53:12 © 33866

Szép ünnepet kívánok Mindenkinek!

 

Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}

szomorúfűz 2014.04.16 15:08:41 © 33865

 

szomorúfűz 2014.04.16 15:05:11 © 33864

Szomorúfűz

Oszd szét a szeretetet 

 

szomorúfűz 2014.04.16 15:03:06 © 33863

.kaktusz

Tudunk e mindenkit szeretni 

 

Ha azt kérdezed,

tud-e az ember mindenkit szeretni,

akkor én csak azt tudom mondani,

szerintem nem,

csak Isten képes mindenkit szeretni ,

mert tudatosan

egyedül csak Isten képes érezni,

az ember ösztönösen szeret,

ösztönösen a jót szereti ,

és ösztönösen a rosszat gyűlöli,

vagyis, amit az ő szempontjából jónak,

avagy rossznak ítél,

hiába, hogy az ember

maga a a temploma Istennek ,

akkor se tud mindenkit szeretni,

mert rajta kívül,

(Istenen kívül)

mások is laknak a benne,

ott vannak például a kufárok,

akiknek akkora a hangjuk,

hogy a halk istenhang alig hallható,

ahhoz, hogy érthető legyen,

a kufárokat kizavarni kellene ,

de hát sajnos az ember ,

vagy éppen szerencséjére

nem tudja, hogy Isten lakik benne,

mert ha tudná,

soha meg nem találná,

a kufárok elkezdenének

hamis istenként viselkedni,

trónra ülnének, és ítélkeznének,

büntetnének, és jutalmaznának,

jó, hogy az ember nem tudja,

Istennek ő az otthona,

nem tudná, mit kezdjen vele,

nem látná, hát hazudná,

ahhoz, hogy Isten

a kufárok fölé kerekedhessen,

ahhoz előbb őt kell megtalálni,

őt, vagyis az isteni szeretetet,

meglátni, és rátalálni,

attól olyan lesz az ember,

mint az Isten,

vagyis ő maga lesz az Isten,

Istenként tudatosan

lehet szeretni az egész világot,

az idegeneket is, az ellenségeket is,

aki méltó a szeretetre azért,

aki pedig nem, azt azért,

mert úgy tekint rá,

mint ahogyan tekint az ember

a vergődő,

szárnyaszegett kismadárra,

mert olyan szerencsétlen,

és ettől olyan szeretetreméltó

a szeretetlen ember,

mint egy árva,

szárnyaszegett madár,

legyen hasznos,

vagy éppen kárt tevő.

 

szomorúfűz 2014.04.16 14:59:54 © 33862

Előzmény: szomorúfűz (33861)
szomorúfűz 2014.04.16 14:57:59 © 33861

 

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
hogy van szeretet gyermeki,
és van anyai,
ami a nagyra nőtt,
valódi, felnőtt szeretet...
az egyik, a gyermeki,
viselkedik gyermekként,
magában életképtelen,
kapaszkodik foggal és körömmel,
a másikat legszívesebben
csak magának tudná,
szorítja annyira,
hogy az a levegőt is alig kapja:
ilyen az, míg a szeretet csak
gyermekcipőben van...
és van olyan rendellenesség,
mint ahogy az ésszel is előfordul,
hogy a fejlődésben megreked,
úgy a szeretet is örök gyermeteg marad,
nem követi a testnek a növekedését,
az időnek a múlását...
ha a szeretet normálisan fejlődik,
egyszer felnőtté, anyaivá válik,
aki, ha kell, odaadja a szívét is,
s ha az a másik vele elbotlik,
vigyázatlanságában töri darabokra,
akkor is csak az a legfontosabb,
hogy ő, a szeretetnek az alanya
meg ne sérüljön,
hogy aki azt a szívet összetörte,
azt ne érje még egy karcolás se,
az a boldogság, ami az ő boldogsága.

 

 

szomorúfűz 2014.04.16 14:55:49 © 33860

Marekovic Radmila
A perc

 



Amikor reggel harmatcseppet szárít a Nap,
tetted kedvedből, akaratodból fakad.
Felcsillan benned egy új nap,
ám figyelmeztetés nélkül azt is megesheti:
szó nélkül, váratlanul elhagy, ezért
percekben számold az életed, akkor a
csillogásban gondolataid megleled.

Amikor reggel rád mosolyog a Nap,
kezdődhet a játék, a harc.
Ne zargass nem létező kincseket,
ott szunnyad benned a lehetetlen.
Észre sem veszed, játszol az idővel,
este, amikor párnára hajtod a fejed,
nincs többé nappal, se játék, se harc.
ezért értékeld az időtlen időt,
életedben minden perc csillogó ékkő.

 

http://m.youtube.com/watch?v=6dLnNe9Jrlg  

szomorúfűz 2014.04.16 14:53:34 © 33859

Baráth Sándor

Könnycsepp

 

Megírtam már egy pár éneket,
De az egész egy nagy semmi lett.
Csak a vibráló csend, mi felelt
Ott fent.

Eldaloltam néhány bánatom,
Már réges- rég nem is siratom.
Megfagyott ráncosult arcomon
A könnycsepp.

 

szomorúfűz 2014.04.16 14:45:19 © 33858

Kandrács Róza

Mesél a csend

 

Hallgasd a csendet,
mit beszél.
Selymes szavával,
épp mesélni kész.
Simogatja fáradt lelkemet,
befedi a vérző sebeket.
Gyógyír rá a kedves szó,
a mosoly mi oly csábító.
Lágy szellő ha simogat,
megfújja dús hajadat.
S felkavarja múltadat.
Volt benne szép,s fájdalom,
elfeledni nem tudom.
De ni csak,süt a nap,
elvakít egy perc alatt.
Nem látod ki áruló ,
szíveden uralkodó.
Jő az est a jó sötét,
vajon ő majd mit regél?
Szerelmes vad éjszakát?
Hol forró vágytól ég a szád.
Karja tested öleli,
szeme,szemed keresi.
Súgja halkan,hogy szeret,
válaszod,ugyanez.
Összeforr a két forró,
lázban égő folyó.
Sötétben a csillagok
szikrát szórnak rögtön ott.
Mint lávától fortyogó,
tenger lesz a két folyó.
Ám eljő a pirkadat,
halvány pírral felvirrad.
Újra a csend lesz az úr,
s te feledni,megtanulsz.

 

szomorúfűz 2014.04.16 14:43:53 © 33857

Jóni Barna

Emlék

 

Kopasz eperfák alatt,
némaságba botlik az idő
tegnap még selyemfénnyel
simogatott a nap.
Szemembe parázslott
egy játszi-sejtelem.
Bárhogy zakatolt is agyam,
nem tudhattam akkor még, ki ő...

Ma metsző a havas szél,
könnyekkel szemeztem
a jégvirágos ablakon,
s leheletem ölte virágok szirmait...
Kerestem tovatűnő alakod,
nem hagytad meg szememnek.
Emlékként kavarogsz bennem.
Hiányzol, már nem vagy itt...

Lábaid nyomát eltörölte az idő,
s a tél. Rejtve magadtól...
A lepkekönnyű hideg csók-pihék
még olvadtak melegedtől.
Most behunyom szemem, nem látlak,
érzékeimmel sem játszol.
Már elnyelt a város, egyen- arcú ember lettél,
megijedtél a szerelemtől...

 

szomorúfűz 2014.04.16 14:42:08 © 33856

Szomorúfűz

Reggeli ragyogás 

 

szomorúfűz 2014.04.16 14:41:02 © 33855

Moldova György

 

A szerelem, mondják, az a ház, ahol nem szabad megmaradni a földszinten, hanem érdemes felmenni a legfelső emeletre is.

- Téged mindig csak ki fognak használni.
- Nem baj, én szeretném is, hogy őneki, aki majd jön, szüksége legyen rám. Ha majd nekem támaszkodik, én az egész testemet meg fogom feszíteni, hogy el ne dőljön. Ilyen az én természetem, (...) nekem különben nem érdemes csinálni.

- Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy az ember megszeressen egy nőt?
- Ezt te, azt hiszem, jobban tudod.
- Te viszont jobban fogalmazol. Mi kell: szerencse vagy alkalom? (...)
- Azt hiszem, egyik sem döntő. Valami új tulajdonságnak kell megjelennie az emberben. Az érzés a változások jutalma, hosszú egyformaságban még a legerősebb érzés is elpusztul.

-Moldova György-

 

szomorúfűz 2014.04.16 14:39:20 © 33854

Pné Juhász Mária /Marina/

Fohász

 

 

Add uram, kit nekem rendeltél,
szelíden simuljon lelkemhez,
esténként úgy aludjak el,
hogy féltőn fogja két kezem,
szívében csend és derű legyen,
néma mosollyal lágyan öleljen,
erős legyen, őrizze lelkem,
ne mondjon semmit, értem éljen,
szemében égjek, add Uram nekem,
hogy így legyen, időtlen idő
vászonra festett végtelenjében.

 

http://m.youtube.com/watch?v=DSIfFQkUIQE

szomorúfűz 2014.04.16 14:37:11 © 33853

Horváth István

Köszönöm ...

 

 

Az árnyak hullámtestei furcsa monoton ritmust jártak a szobában… lassan, mint a vak, ki tapogatózva halad, úgy mászták meg a sík falak unalmát. Napok jöttek-mentek s a gyermek az ablakon át nézte a világ fájdalmát hordó szürke égboltot. Cseppek hulltak, mint elmúló percek. Haláluk felsértette a föld álmát… sár freccsent fel: koszos vér. Patakká duzzadt az idő és sebesen robogva hordalékától terhesen folyt, folyt messze, oda ahol összeért a horizont és a képzelet. A gyermek szeme tükörré vált, mintha az ő lelkébe is beszivárgott volna ez a fájdalmas ború. Aztán csend lett, elmúlt a zsibongás, a monoton ütem, mintha megállt volna a világ, s valami halk, valami rég várt semelyes érzés öntötte el a vidéket… s előbújt az első fénysugár. Kedves volt és mosolygós, játékosan intett és bársonyos ecsetjét végig húzta az égen. A gyermek szeme felragyogott, felvette a kabátját és kirohant a rétre. Csak szaladt… izgatottan, ahogy talán még sosem tette… minden lépés egy szívdobbanás volt… egyszer csak ott állt, s mellette, mint varázsszalag a magasba tört a szivárvány. Ott állt s csak nézte, ahogy a tünde színek kósza vonalai egymásba karolva felkapaszkodnak az égre. Csak ő volt ott, s csak ő látta olyan szépnek, olyan különlegesnek… mesélt neki, körül táncolta… becézte és tudta jól, hogy nincs még egy ilyen csoda…

S a nap utolsó karátjában eltűntek az éjbe…

 

http://m.youtube.com/watch?v=eVx7cdDGCxk

szomorúfűz 2014.04.16 14:34:48 © 33852

Szomorúfűz

Új tavasz 

 

 

szomorúfűz 2014.04.16 14:33:52 © 33851

Kiss Angéla

Tavasz a télben

 

Süt már a nap, érződik a melege
A madár kedvére csicsereghetne
Gyöngyfűzér-koszorút hozhatna a gólya
Ha ez a január másképp nem gondolja
Tovább tolja a tavaszt , a bárány felhőket
A gyöngyöző vizeken úszó álom jégtörőket

 

szomorúfűz 2014.04.16 14:32:56 © 33850

dPanka

Semmit nem értek

 

Néha lelkemet körbefonja,
a múltamban rejtőző,
ezerarcú sövényes elágazás,
facsarja szívemben a vért
a megálmodott létezés...
mint féltve rejtett képeslapon,
néhány üzent szép szó
csak álarcba gyűrt mosoly.
Az elképzelt szerepek
hullám-árban süllyedő hajón.
Köveken tört szegecseim
a mélyről felemelkedés...
Sorsom tán büntetésem
az élet- hűség börtönében
tomboló vihart kavar
- az akart - nem akart -
De merjek-e úgy élni,
hogy ne kelljen félnem
ha majd lehull a lepel.
- fehér vagy fekete -
Lesz- e az örök csend?

 

szomorúfűz 2014.04.16 14:31:18 © 33849

Őri István

Mondd, mi lesz

 



...Mondd, mi lesz, ha megtalál az érzés?
Mondd, mi lesz, ha hív a messzeség?...
Mondd, mi lesz, ha érzem: mindez kevés?
Mi lesz, ha menni akarok - hozzád! veled!
Mondd, mi lesz, ha csak álmodom kezed?
s az utat, mely feléd vezet?...
akkor meghalok
csendben, szótlanul
elmegyek oda, ahol a madár se jár
és várok a feltámadásig
mert ott mindenki vár
és beszélgetek velük
elmondom életem
mindent, ami történt velem
és beszélek rólad is
arannyal csillogót
gyémánt szivárványt
tűzzel lángolót
mert szeretlek itt is
ha bár csak lélek vagyok
s mindent láthatok
mi szép és kedves nekem
de homályban van a világ
csak téged lát szemem
nincs kezem nyújtom feléd
nincs hangomon suttogok neked
ott messze lent, hol éled életed
hátha áttör a zajon a szerelmes
gyenge hang
hátha úgy hallod meg
mintha imára hívó harang
és elindulsz felém
úttalan utakon
soha nem volt vágyakon
legyőzve mindent, mi utadba áll
s közben a hívó harang szava
előtted jár és vezet
és egyre hangosabban...
és egyszer csak megváltozik
s akkor szívedbe béke költözik
mert szavakat hallasz harangszó helyett
és megérted: most már mindent lehet
engem is! -
és felém nyújtod szent kezed
és nekem adod drága életed
és feléd nyújtom van kezem
és neked adom életem mindenem...
örökkön örökké
ámen

 

http://m.youtube.com/watch?v=A7GHiMqPki4

szomorúfűz 2014.04.16 14:29:42 © 33848

Ecsedi Éva

Szerelem

 

Védtelenek most az álmok
Körbefonlak hozzád bújok
Ölelj úgy hogy el ne vesszek
Ha elvesznék hát keress meg
Akarom hogy mindig itt légy
Viharokban csak engem védj
Szeress nagyon-nagyon szeress
Szélzúgásban engem keress
Keress engem magas hegyen
Hullámzó mély tengerekben
Ha nem találsz mégse állj meg
Mert ha testem nem leled meg
Lelkem akkor is eléred
Verseimben tovább élek

 

szomorúfűz 2014.04.16 14:28:19 © 33847

László

Van egy titkom

 

 

Van egy titkom…
Eláruljam? látom
szemed titkon
felcsillan az éjben…

Hát gyere! Egészen
közel; ne félj!

Hol a hajnal lehel
álmot, áldott álmos
pilládra, s majd az
alkony simogat reggel,
az aranyló Nap ásítva
felkel, és halkan dúdol
neked egy lágy-vágy éneket…

ott szendereg titkom,
ott majd megleled!

Hol magból lett erdő,
kiégett minden kóró,
felhő nélkül esett az eső,
és még a tél is forró,

ott szendereg, ott majd
megleled a titkot… bár
már régen ismered!

 

http://m.youtube.com/watch?v=CPeqf0gU-tY

szomorúfűz 2014.04.16 14:25:30 © 33846

szomorúfűz 2014.04.16 14:24:17 © 33845

Siktár János

Repülnek az évek

 

Kerestelek, szívem újra rád talált,
beszívtam bársonyos bőröd illatát.
Megperzselt, elvakított a szerelem,
elsuttogtam százszor a Te nevedet,
álmomban is kívántalak kedvesem.

Szeretkeztünk, lelkünkbe a kéj osont,
mosolygott a holdsugár az égbolton.
Együtt voltunk oly' sok tüzes éjszakán,
eggyé váltunk, nem lehet ez múlt csupán,
ketten leszünk öregségünk hajnalán.

Elrepült már villámgyorsan negyven év,
vissza is tekernénk idő kerekét.
Nem válunk el soha mert mi szeretünk,
idős korra is fiatal a lelkünk,
hiszem én mi mindig boldogok leszünk.

 

szomorúfűz 2014.04.16 14:21:42 © 33844

Bodó Csiba Gizella

Imbolygok a létben

 

Imbolygok a létben,
Mint a fa letört száraz ága,
Kénye kedvére himbálja a szél.
Imbolygok a létben,
Mint ki teliholdnál
Félálomban lépdel
Képzelt vár fokán
És semmit nem ér el.
Nem tudom mi felé haladok,
Vagy mikor zuhanok
Vagy mozdultam-e egyáltalán.
Imbolygok mint a szél-
Dédelgette bambusz csengő,
Bús búgó hangja vidámra vált
Ha átöleli a szellő.
Imbolygok mint a levegőn
Átlibbenő frissen mosott
Ruha illata,
Mint a busz zaja
Lecsurogva a dombon,
Mint a sziréna vijjogás
Jóval túl az utcafronton,
Mint a madár surranás,
A mókus ágról-ágra ugrálása
S a gondolat hirtelen tisztulása;
- Hiszen imbolyog minden!
Talán az egész világegyetem.
Talán a Föld most fordul
Másik oldalára,
Talán a közelgő ISON bolygó
Himbálja köröttem
Az elvesztett stabil pontot?
Hová dobjak horgonyt
Ha minden imbolyog?
Lehunyom szemem.
A ringó imbolygások,
víztükrén a körkörös hullámok
Lassan elsimulnak,
az esti csendben
Minden mozdulatlan!

 

szomorúfűz 2014.04.16 14:20:30 © 33843

Maszong József

Régi illata,

 



Érezni az illatát
a réginek,
olyan, mint egy távoli
szép üzenet.
szél hátán jön
szívembe döf
múltból rám köszönt.
felém integet
csak...,
próbálom magam
ámítani vele
a percet s órát
áhítani
mit akkor éreztem
mikor szerelmed élveztem
mi az életemnek
egy villanása volt
édes...,csodás
holdfényes
légyott...,

 

http://m.youtube.com/watch?v=K_xCCscNLmY  

szomorúfűz 2014.04.16 14:18:58 © 33842

Szomorúfűz

Az éj ...