Keresés

Részletes keresés

dromio Creative Commons License 1 napja 0 0 43407

Dsida Jenő: Jó álom


Olyan jó hozzád dörgölődni
a szomorúságommal,
beleszédülni lelked melegébe
s édesen szundikálni. 


Azt álmodni tejfehéren,
hogy sose születtem meg,
hogy vissza tudod adni
a csókjaimat. 


Pattog a tűz és elsüllyed a ház.
Csörgős szánkón összesimulva,
prémes bundákban futunk
A nagy fehér havon.

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43406
mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43405

Kedveseim!

Vigyázzatok magatokra és egymásra.

 

Szép napokat kívánok!

 

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43404

Káli László
Minden rendben

Szinte látom, ahogy szobádba érve, fáradtan zuhansz
egy fotel mélyébe. Amikor leveszed könnyű szandálod,
és a „mindig mosoly” arcot, aztán hagyod, hogy az élet
minden súlya vállaidra telepedjen, arcodon nem látod,
csak érzed, ahogy kiül a fáradtság, s minden gondod
ott hintázik szád szegletén. Lezárt szemmel engeded,
hogy kezed, lábad, ólomnehezékei kissé könnyüljenek.
Csend van. Talán csak villanásnyi. A múló perceket
most nem számolod. Képek villannak zárt szemed elé.
Munkád (mit végeztél ma, és mi maradt meg holnapra).
Gyerekeid.(ma sem láttad őket. Akár csak tegnap. Már
nem is számolod rég a napokat. Csak hogy hiányzanak).
Unokáid (mosoly fakad arcodon. Az a „kis büdös kölök”!
egyre ügyesebb, és hogy örül Neked! Vagy a másik!
Lassan felnőtté válik.) Fogadod, majd holnap más lesz!
Bepótolod mind, mit szeretnél. A fáradtságtól pilláid
leragadnak egy pillanatra.(Egy kedves arc suhan álmodba.)
Ám alig telik egy pillanat, felébred a valóság, csendben
indulsz a konyha felé, megfőzni a vacsorát. És a mosás…
Már mosolyogsz , s halkan mondod: minden rendben.
Holnapba billennek a múló percek, az idő vas fogában
szú perceg. Lendül a lábad, az álmaid visznek előbbre,
hiszed, hogy a Holnap könnyebb, jobb, s tán szebb lesz.
Sulykolod magadba: "csak mosolyogni, azt egyelőre
el ne felejtsek!" Így mintha könnyebb lenne. És az elrejt
minden fájó, minden keserves percet. Mások elől, persze.
De hiszen mi is lenne, ha meglátnák, vagy megsejtenék
gondjaid, hogy éjente párnád nyeli a befele sírt könnyeket.

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43403

P. Pálffy Julianna

Impresszió

 

Bogáncsba gabalyodott
álmaink közt kutattam
nem létező összefüggéseket,
de dac-buborékban ültünk,
és kerültük a kérdéseket;
balga némberként követtem
a megfoghatatlan fonalat,
míg betelt pohár közönyével
húztam két, távolodó pont
között okafogyott vonalat;
kábított az éj, hol becézett,
hol röhögve rám köpött,
mert a nagy nihilben engem a
semmi..., senkihez nem kötött;

(fekete-fehér táblán lépeget
a züllötten bárgyú képzelet,
játszni vágy, s ecset nélkül
pingál impresszionista képeket)


arcomra, gyűrt párnák férce
préselt törölhetetlen ráncokat,
láncra vert lábbal keringőztem,
tapostam le ismeretlen lábakat,
lebegtem én Ég, és Föld között,
mert a nagy nihilhez engem már
semmi, és senki nem kötött;

Végül, a hajnalba ábrándult lélek
is felébredt, kócos szempilláján
eltévedt könnycsepp üldögélt,
majd mesterkélt mosolyra száradt,
s reményről, szebb életről mesélt;
nem hittem szavának, most éppen
abban hiszek, hogy a rojtos szélű
felhők alól, a Nap zuhogja rám
soha meg nem élt emlékedet.

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43402

Radnai István
Tükörként

öbölnyi
csend
tajtékos
tengeren
mosolyok csúcsai
között
napos tengerszem
magányon vert híd
szikrázó
fogsorod
tárt ajkamat
tükörként
hordozod

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43401

Szuhanics Albert

Újra boldogok

Csodálom én az alkony fényeit,
hűs, finom árnyakat a bokrokon.
Ha bágyadtan a Nap alábukik,
talán csak szédül ő, úgy gondolom.

Pihenni küld bárkit ki roskatag,
míg éj bocsát reá szép álmokat.
A fáradt természet ellankadó,
mély illata hársnak meglátogat.

A fájó szív nyugalomra lelhet,
halk vigaszt találsz bús könnyező.
Megsimogat lombok bársony árnya,
illatot lehel rád alvó mező.

Mint jó anya véd kicsiny gyermeket,
csillagos palásttal már eltakar.
A déli szél egy dalt dúdol neked,
a legszebb álom is tiéd hamar.

Felébredsz majd s hajnal rózsa ujja
simítja arcodat, új Nap ragyog.
Előtted nyílik ím már új idő
és itt az élők újra boldogok!

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43400

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43399

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43398
Előzmény: mousot (43397)
mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43397

.kaktusz

A féltékenység

 

 

 

Tudod, az ember féltékeny,

mert azt hiszi, mert azt mondták neki,

hogy mások szebbek, jobbak, okosabbak nála,

hogy mást jobban lehet szeretni,

és ő ezt el is hiszi,

pedig talán nincs is különb ember,

nincs aki a másiknál különb lenne,

mint ahogyan a rózsa nem különb,

csak különbözik a mezei liliomtól,

mint ahogy az ibolya a nárcisztól,

egyik se különb a másiknál,

egyik nemesebb, de szúrósabb is,

a másik kevésbé büszke,

csoportban ragyogja be a rétet,

van, melyik a színével tűnik ki,

másiknak az illata elkábít,

van közöttük szerényebb,

és van magát mutogatóbb,

de, hogy különb lenne egyik a másiktól,

azt nem hiszem, virág ez is, virág az is,

mikor teljes pompájukban virítanak,

nehéz közülük választani, egyikünknek ez,

másnak pedig a másik a legszebb,

kinek a vadrózsa, kinek a margaréta,

de mikor ősszel levetkőzik pompás ruháikat,

akkor látni csak igazán,

egyikük sem különb a másiknál.

 

2008. ápr. 18.

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43396

Turza Sándor

Éltető könnycsepp

 



Lelkem mélyén hűs vizű csendes patak halad,
nem vágyik hosszú útra, inkább csak simogat.
Ápolja, gondozza a magába süllyedt
fölcsillanó élményköveket.
Nem heves szertelen, türelmes,
volt győzhetetlen.
Látott egy gyönyörű álmot, lelkem barázdáiba
utat vágott.
Igen, akkor még folyóra vágyott.
A folyóban nőve meg tengerre tört volna,
lett volna újra heves, hullámokat korbácsolva.
Mosolyog most rajta a nap heve,
s tudja maga is, egy felhő az ő kedvese.
Mikor majd az könnyezik felette
folyóhoz igyekszik hirtelen áradva, megeredve.
Idő teleik majd, napra-nap,
elbújik a nap, a felhőkből éltető könnycsepp fakad.

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43395

Paudits Zoltán

Butaság

 

Csak a test, a hús, az 
eleven, 
csak a gyönyör, a vágy, 
betegen, 
csak a kép, a szép, a 
csábító, 
csak a hűtlent hűnek 
hazudó, 
csak a bók, csak a csók, 
a tömény, 
csak a pénz, csak a bank, 
a kemény, 
csak a most, a van, csak 
az érdek, 
csak a sok, a több, a 
temérdek, 
csak a kincs, a nincs, a 
bujaság, 
csak a magját szóró 
butaság.

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43394

Siktár Éva

Dalold él’ted himnuszát!

 

Elköszönni sosem könnyű,
lezárva egy korszakot,
amikor a fű még zöldül
úgy várni a holnapot!

Holnap, 'mikor a ma már múlt,
elhagyni egy miliőt,
a lelkekben csak vihar dúlt
kísérteni az időt!

De amikor meg kell tenni,
visszanézni nem szabad
bölcs embernek kell ott lenni
akkor, ha a lélek szakad!

Úgy érezzük, nincs itt tovább,
nincs helyünk e világban
utadat most el ne odázd,
keress mást, 'miben vágy van!

Hagyd a múltat a zöld füvet,
máshol rózsa virágzik,
felgyújthatod ott a tüzet,
feledd el, hisz nincs más itt,

csak csupán a szomorúság,
ne vedd át a ritmusát,
van még másban is orvosság
dalold él'ted himnuszát!

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43393

Margot

Indulj!

 

Szólalj meg néma!
Hallj, te süket!
Bátorítsanak
Izzó szavak!

Mozdulj te béna,
Indulj előre!
Nem állíthatnak
Eléd falat!

Élni kell, lépni!
Bárhogy tipornak,
Lendítsen tovább
Vas akarat!

Merészelj élni!
Bízni, hogy múltad
Ha átkosan is,
Hátra marad!

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43392

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43391

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43390

Hanyecz István

Talpi kutyus

 

Volt nékem egy bozontos puli kutyám
Talpi névre hallgatott az én cimborám  
mikor szépen hívtam, figyelmesen várt 
s ha kedve tartotta, kétlábon táncot járt
 
Nagy, fekete, bozontos volt a bundája
Alig látott a vastag szőrcsomótól mára
gazdija nagyon szépen rendben tartotta
nagytestű kutyus volt, alig fért a lakásba      
 
Hűséges pajtás, okos volt az ebadtám
csóválta farkát és felugrott ide hozzám
örömében, vidáman nyaldosta orcám
hozzad már a pórázt, kedves gazdám 

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43389

Albert Ferenc /Gufi/

Árapály

 

Szíved ármány sebezte,
múltad őrli lelked;
piciny szárnyaszegett gerlice,
vihar dúlta fészked széjjel,
melynek ma is csapkod szele.

Mint lelkes Don Quijote
lesem némán arcod;
hangod bilincset ver szívemre,
melynek mély-bordó bársonya
lágyan simogatja arcom.

 

Mily keserédes mosoly
gondjaid palástja;
komor, szomorkás, fájó e kép
midőn zöldes-barna szempár
villan az esti homályban.

 

Leküzdhetetlen a gát,
mi falként tornyosul;
majd emberöltő a távolság
és a könyörtelen idő
féktelen iramban száguld.

 

Ha lennék is támaszod,
páncélom rozsda mart;
így rajta a vihar áthatolt,
mit szélmalmom motollája
őszülő fejemre kavart.

 

Tűnődöm, majd elcsitul
mint tenger hulláma,
mely lágyan sziklaszirthez simul
homokos part föveny ágyán,
várva csendben árapályra.

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43388

Kamarás Klára

Szavak

 

 

Mindig hittem a szavak erejében.
Bódító szép mesék fehéren
altató mákonyát
beszívtam sok-sok éven át.
Később csak hagytam,
higgyék, hogy hiszem...
hogy bennem ne
csalódjon senki sem.
Én annyi könnyet, szenvedést
láttam, hogy elmondani
minden szó kevés...
Már kisgyerekként észrevettem,
hogy nem az okos szó az Úr:
hogy ki-ki hogyan bírja hanggal,
úgy boldogul...
csak ámultam, hogy hangos ordítás
hogy babonáz meg balga szíveket,
és hazugságok harsogó szava
halálba hajszol, jaj százezreket.
Most álljatok meg!
Itt és most elég:
Skandáló őrületből béke nem fakad,
csak szenvedés.
Szavak...

tudás bölcsője,
Szavak... jók és a rosszak...
Daltól, tudástól
senkit meg ne fosszak:
legszebb a szó,

mikor anyánk mesél...
de legyen százszorosan átkozott,
aki hatalma mámorában
a szavak erejével visszaél!

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43387

Lám Etelka

Ülünk itt csendben

 

 

ülünk itt csendben
a csobogó patakparton
tekinteted vándorol
messzi idegen tájakon
mikor bájos arcod víztükrében
megpillantom mondd el nékem
kedves merre mész az úton

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43386

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43385

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43384

Fazekas Miklós

Balatoni nyár

Fénytünemény tüze villan az éjben,
vad viharok szele támad,
tombol az ég.

Nyugszik a tó szíve csendben a mélyben,
felszíne zöld a vihartól,
ismeri rég.

Nyár viharának gyors dühe múlik,
hajnala fénybe’ füröszti,
csillog a tó.

Két üde hattyú úszik a nyárban,
szép szívük összeborulva,
csókolni jó…

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43383

Torma Zsuzsanna

Ha szemem kinyitom

Ha szemem kinyitom, s új napra ébred,
mondom magamban, de jó, még élek!
Milyen nap is van? Igen: ma Péntek,
s még itt vagy nekem, és vagyok én Néked!

Másnap, ha tűnik messze a sötétség,
pirkad már, hold halványul, semmi kétség,
hogy ismét egy új nap, s tán nem nagy vétség,
hogy szívemet elönti újra a reménység.

Szombat is eljött, s talán a másnap,
aminek neve legszebb, a Vasárnap.
Ez a nap a hétben mindig egy határnap.
Hétfőn is itt legyél, akkor is várlak!

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43382

Pásztor Piroska

Álmatlanul

 

Egy kérdés gyötör bíbor alkonyon,

hová tűnt a lázas, ifjú tűz,

és merre hordta szét a szél vajon,

kedvemet, mi minden gondot űz.

 

Fáradtságomra gyógyír volt a szó,

kinyílt lelkemen a száraz katáng,

szilaj évek vágtattak, mint a ló,

elröppent álmom, kihunyt a láng.

 

Ismert falak közt élő idegen

vagyok, megtűrt, szükséges lakó,

viselem sorsom, muszáj-tehetetlen,

hisz’ a harag rossz tanácsadó.

 

Nem kell, hogy gonosz bosszú kínozzon,

vagy vakítsa szemem gyűlölet,

erőm inkább a szépre fordítom,

a vers, a szó csodákat tehet.

 

Ha ködpalástot ölt fel az alkony,

ezüst hálót sző a Hold fénye,

simul a ránc, szívem puha bársony,

illan bánatom, s alszom végre.

 

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43381

Fridli Zoltán

Kék vallomás

 

Légy könnyű, mint a kék selyemdal harmatos hajnalon,
Könnyű, mint lehulló rózsaszirom, vagy lehelet ajkadon.
Neked most, azúrkékben tetszelegve, csillagok körébe,
Selymesen lágy, kékszerelmes zene száll a felhők fölébe,
S e kék estében, minden újszerű, zsenge, csupa bódulat,
Hófehér lelked a felhőkkel táncol, szíved, most jól mulat.

Ki tudja okát miért, manapság csak sántikáló igéim vannak,
Kékszárnyú múzsaangyalok, nekem csak morzsákat dobnak.
Erdőség fáin, lomb helyett, örökké tartó kék sötétség zizeg,
Áloműzőnek kék ravatalán fekszem, szívem kínlódón piheg,
Az arcom, csapnivaló, hitvány, nehezen érthető lenyomat,
Emlékek kék árnya reszket tavon, emlék lelkemen karcolat.

Ha most a kékségben veled lehetnék, csak néznélek némán,
Nézném szép ívű szemed, egy kékesen döglesztő csók után,
Ahogy az ég a csillagokhoz ér, gyöngéden megfognám kezed,
Ha csak egy kellemes kék percig is, de boldog lennék veled.
Illatos, puha, kékrózsaszirmokból vetett ágyba fektetnélek,
Szerelmesen forró csókjaimmal, kék lepkének kifestenélek.

De ó, jaj! Olajos, füstszagúak a mogorva, szürke hétköznapok.
Mi végre a nagy kék tűz, ha a könny, mint zápor úgyis elmossa!
Őrizem szép szereteted, őrizd szeretetem, amíg kerek ez a világ,
Hisz nem a szomorú kék sírra kell a könny, s ezernyi szép virág,
Ha friss fejfára már gyertya füstje kormoz kéken egy szép képet,
Mint Nap a Földnek, akkor is leszek neked, nem hagylak el téged.

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43380

Koszpek Ferenc

Miért?

A fény vagy az éjszakában,
Árnyat adó fa a nyárban,
Meleget adsz nekem télen.
Téged kerestelek régen.

Oázis vagy sivatagban,
Szélvédett hely jégkatlanban,
Koldusnak egy szelet kenyér.
A gond az, hogy nem vagy enyém.

Lehoznám a csillagokat,
Tennék mást is, nagyon sokat,
Mindent, mit csak tenni erény.
De tudom, hogy nincsen remény.

 

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43379

mousot Creative Commons License 2017.08.05 0 0 43378

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!