Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

hanneton 1 napja Creative Commons License 35295

Kassák Lajos

Éjfél után

Kakas harsogd szét bánatom
hajnal vidd hozzá üzenetem
árnyak szövik tán hálójukat
s ha nem jössz, tán meg is halok.

Mennék én, de merre menjek?
Honnan közeleg feléd az út
álmainkat, kik összefonták
hová tűnhettek a kezek?

Irgalmas Isten, aki vagy
hajónkat segítsd a viharban
érjük el a ragyogó partot
mielőtt sírunk kinyílik.

Addig is, íme az arany
karikagyűrű, neked szántam
könnyeid között is lássad majd
mint díszíti drága ujjad.

Ó, akik már találkoztak
ne veszítsék el egymást soha
fekhelyüket a nyár vesse meg
s béke harmatozzon rájuk.

 

https://m.youtube.com/watch?v=JgL1QC7eSRA

 

hanneton 1 napja Creative Commons License 35294

József Attila

Az árnyékok …

 

Az árnyékok kinyúlanak,
a csillagok kigyúlanak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod.

 

Mint tenger, reng az éjszaka,
növényi szenvedély szaga
fojtja szoruló mellem.

 

Végy ki e mélyből engemet,
fogd ki a kéjt, meritsd szemed
hálóját mélyre bennem.

 

https://m.youtube.com/watch?v=tTSa6kbIpAE

 

hanneton 1 napja Creative Commons License 35293

Fekete István

Asztag

 

Mint sötét ház áll az éjszakában,

ablakából fény nem néz az útra,

ajtó se csattan, kutya se vakkan,

és lábdobogás nem megy a kútra.

 

Mellette õskori szörny: a cséplõ,

és túl rajta, egy sor karcsú nyárfa,

suttog, mert így álmos éjféltájon

nem lenne illendő semmi lárma.

 

Hajnalban harmat hull a garádra,

a nyárfák csúcsán lenge pára ül,

az asztag lassan nõl a homályból,

s a virradatban egy fecske repül.

 

Messze a dombháton most kel a nap.

Minden harmatcseppet külön megnéz.

Zöld lesz egyszerre a nyárfák sora,

s az asztag teteje aranyló méz.

 

Aztán egy szekér reccsen valahol,

s emberi szótól némul el a csend.

Az asztag alatt egérke ásít,

pákosztos verébhad csiripel fent.

 

Ez már a reggel. Tejszagú lárma,

az asztag körül vén ember söpör.

A csordakútnál tolong a jószág,

s a kútban zörögve jár a vödör.

 

Az asztag hallgat, fürdik a napban,

de sötét mélyén érik az élet,

a földbõl jött és oda megy vissza,

és sem itt, sem ott sosem ér véget.

 

Búzából búza, életbõl élet.

Akár a kemence, akár a malom

nyeli el, akár hûs magtár õrzi,

nem nagy garmada már, csak kis halom.

 

S kezdõdik újra, tavaszi útra

csörömpölnek a megfontolt ekék.

Az élet pedig hallgat a zsákban,

nem érzi még, hogy kint kék az ég.

 

Csak sokkal késõbb, de akkor már a

dûlõben jönnek az éhes kaszák.

Aztán - keresztet vetnek a kévék,

s asztagnak mennek a nyárfák alá.

 

hanneton 1 napja Creative Commons License 35292

Somlyó Zoltán

Széna

 

Egy kocsi szénát vittek el
a fakó köruton.
Utána néztem hosszasan;
mért?... magam sem tudom.

 

Csak ottan álltam, mint akit
a bánat fejbe vert.
Eszembe jutott kis falum,
az udvar és a kert...

 

S a kerítésen túl a nagy
virágos, tarka rét,
mely illatával öleli
a Dráva-partkaréjt.

 

S a pici, sárga pipitér
s a sárga kankalin,
miket naivul öleltek
valaha karjaim.

 

És a falusi nyári est
s a széna illata
s - amely örökre elveszett -
az ifjúság dala...

 

Csak néztem, néztem hosszasan,
Mért?... magam sem tudom. -
... Egy kocsi szénát vittek el
a fakó köruton...

 

hanneton 1 napja Creative Commons License 35291

Zelk Zoltán

Búcsú

 

Ne szánakozz rajtam, ha keserű is
távozásod - mily szép az emlék,
mit bennem felejtesz
s a fájdalom, mivel visszagondolok reád
mosolyként bólogat szikkadt ajkamon.

S látlak majd, ahogy mellém ülsz
s úgy csüngnek lábaid alá,
mintha patakban fürösztenéd őket
s ugy nyúlsz az oktalan cigaretta után,
mintha gyümölcsöt tépnél lehajló ágról.

Lám, el se mégy te, csak énekké válsz:
lombosodó ének árnyában fekszem én -
s ajkaim közt, mint csiklandó virágszál
örökös nyilásra kifakad neved.

 

https://m.youtube.com/watch?v=JmD7baCHnj0

 

hanneton 1 napja Creative Commons License 35290

Kaffka Margit

Vándor ének

 

Amerre járok, nő virág elég: -
Csak szaggatom, - te jutsz eszembe még.
A legszebb rózsát küldeném neked,
Hiába, - messze vagy te, nem lehet, -
Míg odaérne, elhervadna rég!

 

Van egy galambom, - a szárnya fehér, -
Azt küldeném el a válaszodér',
Sebes a röpte, - csakhogy - tudom én,
Ott van a fészke erdők peremén,
Ott elmarad, - nyomodba sohse ér.

 

És a szívemben - édes emberem,
A nóta is már hasztalan terem.
Ha záporok szele vinné, - - - de lásd,
Elszéled az messze völgyeken át,
Szívem dalát rábízni nem merem.

 

hanneton 1 napja Creative Commons License 35289

Nemes Nagy Ágnes

Szerelmem, viziisten

 

Szerelmem szép viziisten,

viziisten távoli tájon,

hol dús tavirózsa virágja

csókolja, becézgeti szájon.

 

Derekát a hínár körülússza,

ha mozdul a gyöngyszinű mélyben,

s ujjára kecses madarakként

halak raja ül palakéken.

 

S ha feláll – csapzott haja csorran,

csigák tapadnak a szélén –

gyürüket vet körben a hullám,

ahogy úszik a színe szegélyén.

 

Így látja a víz üvegén át,

párázva remegnek a bokrok;

– buja páfrány képe a tóból,

ha a zöldkezű hab belefodroz.

 

És látja a fényben a lepkét,

– villó halak árnya – hogy illan,

s hogy borzol a délszaki napfény,

mint angolnákban a villany.

 

S lát engem – ez ő, a tükör kitűnő,

nevetése kibuggyan a vízben,

és látja az ég – hogy az ég csupa tó,

s vissza merül, viziisten.

 

hanneton 1 napja Creative Commons License 35288

Juhász Gyula

Anna minden

 

Anna, te vagy utam
És életem és sorsom.
Anna, örökre te vagy,
Akibe botlom!

 

Fehér volt még a lelkem
S nyári éjek ha jöttek,
Álmodtam túl könyveken
Anna, felőled!

 

Valakiről, örömről,
Bánatról: szerelemről,
Álmodtam túl könnyeken
Anna, szemedről!

 

Anna, te gonosz voltál,
Anna, te megaláztál.
Anna, te voltál minden,
Reám te vártál!

 

Jöhetnek már sereggel
Szerelmek, szűzek, szépek,
Anna, én rád gondolok
És tőled félek!

 

Te vagy nekem a sorsom,
Te vagy nekem a minden,
Te ragyogsz, túl sírokon
A bűneimben!

 

hanneton 1 napja Creative Commons License 35287

 

Lázár Ervin

Mese reggelre

 

Hajnalodott.

- Talpra, senkiháziak! Hasatokra süt a nap. Gyerünk dolgozni, vár a jó, frissítő munka, a csákány, az ásó, a lapát nyele, pattogjatok, álomszuszékok! - rikoltotta az Egyalvó.

- Bizony, azonnal keljetek fel! Mit gondoltok, lustálkodásból is megéltek? - kiabált a Kétalvó.

- Nosza, ki a jó meleg ágyacskából! - mondta a Háromalvó.

- Ajaj, lassacskán föl kéne kelni - ásított a Négyalvó.

- Miért nem hagyjátok az embert aludni? - méltatlankodott az Ötalvó.

- Még alszom - mormogta a Hatalvó.

A Hétalvó nem szólt semmit. Aludt.

Aztán persze fölkeltek mind a heten.

 

hanneton 1 napja Creative Commons License 35286
hanneton 1 napja Creative Commons License 35285

Lányi Sarolta

Az első mosoly

 

Reggelre megtérek ide melléd
onnan, a csodákkal kövezett idegen útról
amiről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyenge, -


megtérek ide reggelre melléd
nesztelen. Testem megrándúlva halk sóhajban
fogadja be a messzejárt utast, a lelket,
s feléd fordúl e földre vissza még nem vénült orcám


hogy te légy az első, kit szemeim meglátnak ujfent
s feléd ragyogjon egyetlen kincsem a szebbik létből,
mit magammal elhozhattam orozva néked onnan,
hol még erdőnyi terem belőle,


- vedd hát ó kedves, ezt a mosolyt,
első mosolyát a bús valóság nappalának
s az utolsót arról a tájról, melyről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyönge.

 

hanneton 1 napja Creative Commons License 35284

Pilinszky János

Intelem

Ne a lélegzetvételt. A zihálást.
Ne a nászasztalt. A lehulló
maradékot, hideget, árnyakat.
Ne a mozdulatot. A kapkodást.
A kampó csöndjét, azt jegyezd.

Arra figyelj, amire városod,
az örök város máig is figyel:
tornyaival, tetőivel,
élő és halott polgáraival.

Akkor talán még napjaidban
hírül adhatod azt, miről
hírt adnod itt egyedül érdemes.

Írnok,
akkor talán nem jártál itt hiába.

 

hanneton 1 napja Creative Commons License 35283
hanneton 1 napja Creative Commons License 35282

Szabó Lőrinc

Tihany partján a hegy alatt

- Lírai ballada. -

Együtt szöktünk a hegyeken át;
zengett-zúgott a Bakony.
Fürtökbe zilált napfény ragyogott
fiúsra nyírt hajadon.

Nap a hajadon, de lelkemet
árnyék futotta be:
a halál árnyéka? vagy a szerelem
éjszakai éneke?

Együtt szöktünk a hegyeken át;
zengett-zúgott a Bakony.
S másnap már tihanyi nap ragyogott
a hajadon.

Tihany partján a hegy alatt
szeretõknek lakni jó.
Láttuk, hogy tartja az eget
kék karjaiban a tó.

És jártuk a kora-nyári vetést
és szedtük a sok pipacsot
és néztük a sirályt, ahogy
a vízbe le-lecsapott.

És este... A csöndesedõ csalogány
bedalolt még ablakodon;
és éjszaka hét csillag ragyogott
szemeidben és hajadon.

Együtt szöktünk a hegyeken át;
mért vagy most oly szomorú?
Meguntál? Nem kell ezután
ez a csúnya, szegény fiú?

Meguntál, elpattant a varázs,
és sírsz, nem tudva: miért...
A tavi tündér gyöngyöket ad
a könnyeidért.

- Lement a nap és lelkemet
árnyék futotta be:
a halál árnyéka vagy a szerelem
haldokló éneke.

 


hanneton 1 napja Creative Commons License 35281

Bertók László

Nyári nappalok

 

Ezek a nyári nappalok

egymásra lapuló lapok.

A Nap rajtuk a nehezék,

nyomja nyugalmuk közepét.

 

Ha ablak nyílik valahol,

átleng a meztelen huzat.

Nem fújja szét, csak finoman

megszámolja a lapokat.

 

Még jó, hogy este valaki

a nehezéket leveszi,

hogy amit rendre teleírt,

alátegye az új papírt.

 

 

 

hanneton 1 napja Creative Commons License 35280
hanneton 1 napja Creative Commons License 35279

Kosztolányi Dezső

A földön

 

Sosem vagyok én boldogabb,
mint hogyha egymagam
a fűbe rejtem arcomat,
s mélázok gondtalan.

S hallván a föld lehelletét,
hogy lázasan remeg:
megértem, mit tesz e beszéd,
ráhajtva keblemet.

(Törjön föl a rút, dőre gőg
a csillagokra bár,
hozzád jövünk utóbb-előbb
és elborít a sár.)

Én földanyám, én mindenem,
te szültél egykoron!
S viharszavad bús intelem:
te rengeted porom.

A föld keblére fekszem én,
a földre, jó közel.
Nézd, jó anyám, fiad, szegény
csüggedve átölel.

 

hanneton 2 napja Creative Commons License 35278

szomorúfűz 3 napja Creative Commons License 35277

Előzmény: szomorúfűz (35275)
szomorúfűz 3 napja Creative Commons License 35276

szomorúfűz 3 napja Creative Commons License 35275

.kaktusz

 

 

A nyárnak,
a forró napfény imádójának
olyan lehet a szeptember,
mint az egyszerelmű embernek
a kedves tegnapi elvesztése:
még itt vannak
a ráemlékeztető nyomok,
még virul a virág a vázában,
még a fülben
a kedves hangja benne van
a mosolya, becsukott szemmel,
mintha élne, úgy látható,
még fáj nagyon,
még nem gyógyított
az idő a seben...
hiába,
hogy az eszével tudja,
a szeptember sok szépet hozhat,
de mondhatnak neki bármit,
az a nyári forróság
az ősznek utánozhatatlan...
e hónap van a legközelebb
a nyár elmúlásához,
és legtávolabb
a következő megszületésétől,
s hogy egyszer megérkezik,
nem vigasz az sem, úgy tűnik,
az már egy másik élet...
a nyár imádója
elvesztett kedvesét siratja,
de, aki az ősz rajongója,
az örül annak,
hogy végre, oly sok nélkülözés után
teljes pompájában
megérkezett a hőn várt..

 

2014. augusztus 30.

szomorúfűz 3 napja Creative Commons License 35274

szomorúfűz 3 napja Creative Commons License 35273

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember magának
sokszor azt hazudja,
időnként, de csak rövid időre
el is hiszi, hogy az élet szép
ezen a siralmas földtekén...
pedig lehetne akár büntetőtábor,
ahol az igát húzzák a rabok,
az éhezés csattan rajtuk,
ahogy azt nem teszik,
s ha már nincsen erő több,
a halál értük kegyetlenül eljön...
sokkal inkább siralomház,
mint maga az éden,
de, mintha
az embert valaki
megszánta volna,
tán a szeretet angyala,
aki érte leszáll az égből,
elhagyva a mennyországot,
hogy az szívébe költözzön,
s ezzel az életnek értelmet adjon:
mintha csak a sivatagban
növesztene szebbnél szebb virágot,
mintha a Földre
lehozná a mennyországot...
talán az az angyal
mindenkihez bekopogtat,
az esélyt mindenkinek megadja,
önmagát szent mannaként kínálja,
de csak kevesen fogadják magukba,
azért, hogy oly sok élet
marad sivár és értelmetlen.

 

2014. augusztus 31.

 

szomorúfűz 3 napja Creative Commons License 35272

A barátságról

 

Előzmény: szomorúfűz (35269)
szomorúfűz 3 napja Creative Commons License 35271

 

szomorúfűz 3 napja Creative Commons License 35270

szomorúfűz 3 napja Creative Commons License 35269

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
a szóval,
a szép ruhába öltöztetett szóval,
a hízelkedő szóval lehet vásárolni sok,
nagyon sok barátot,
és az ember nagyon tud örülni,
hamis pénzért kincset vett,
nagy balgán azt hiszi...
az olyan szó valójában
díszes ajándékdoboz,
amiben,
ha a bajban kinyitják,,
csak ürességet találnak:
a bajban
elveszik a sok látszatbarát,
kipuffan, mint a lufi, az a barátság,
amelyiknek az alapja az üres szó...
és van doboz,
ami cselekedetet tartogat,
az ember azért adja,
hogy idővel visszakapja,
valójában az sem ér sokat,
mikor már nincstelen,
ha tőle viszonzást nem várhatnak,
a bajban magára marad csak...
és van doboz egyszerű,
nincsen túlcifrázva,
amíg az embernek jól megy a dolga,
a sok mellett észre sem veszi,
ha egyszer kibontja mégis,
nem talál benne mást,
mint egy szívet, amire mindig,
a legnagyobb bajban is
lehet számítani, egy szívet,
amelyik viszonzásul nem vár semmit...
és akkor az ember örülhet,
hogy a sok hamis közt mégis
akad egy igazi barát.

 

2014. augusztus 30.

 

szomorúfűz 3 napja Creative Commons License 35268

szomorúfűz 3 napja Creative Commons License 35267

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
ahol háború van,
ott nincsen semmi biztonságban,
ott nincsen értéke az életnek,
ott minden pusztul csak,
ott nincsen építkezés,
ahol mindennapos a rombolás:
a háború a legszebb várost is
képes csatatérré változtatni,
ott a féltve őrzött emlékek
is mind kárba vesznek...
a folytonos harc megöli a lelket,
és az ember sokszor,
ha rendezett is a látszat,
a vélt, vagy a valós ellenséggel
önmagában folytatja a gyilkos csatát,
küzd minden erejével,
s a kép pokoli,
ami marad egy-egy csata után,
s közben pedig nincs idő építkezni,
nem is lenne értelme,
hiszen úgyis lerombolná holnapra,
amit felépítene ma...
mint egy kihalt, lélektelen város,
olyan lesz a csatázó ember lelke,
ahol mindent és mindenkit
halomra lőttek,
közben úgy megy végig az életen,
hogy semmit nem ültet önmagában,
hogy nincs mi boruljon benne virágba...
a végére más nem marad,
mint a siralmas romhalmaz,
pedig háborúzás, pusztítás helyett
építhetné önmagában
a szeretet palotáját,
ha arra érne rá,
ha nem venné el a folytonos küzdelem
az összes idejét, az összes kedvét.

 

2014. augusztus 28.

 

szomorúfűz 3 napja Creative Commons License 35266

Szomorúfűz

Lángszikrák gyúlnak