Keresés

Részletes keresés

merrrevagy Creative Commons License 4 órája 0 0 41521

Aranyos szomorúfűz, nagyon szépen köszönöm!:):):)

Előzmény: szomorúfűz (41520)
szomorúfűz Creative Commons License 17 órája 0 0 41520

 Drága Katicám!

 

 

Arcodon a napsugár fényes mosolya,
szívedben az ifjúság örök illata.
Kívánom, álmaid mindig elérhesd,
vágyak szárnyán lelkedet magasba repíthesd.
Ragyogjanak fényesen rád a csillagok,
kívánok nagyon boldog születésnapot.

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41519

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41518

Pogány Zoltán

Éjfél...

...éjfél van már, másnap, csaknem,
s búgol halkan Drága, csak nem
álom lopja kedvedet?
én visszabúgom: Meglehet!
majd gömbölyödöm álmosan

de esti, forró ajkad ér
fülemhez Drága, csak egy mért
csókot adj! - reszket hangod,
és úgy látom pitypalangot
virít szemed, míg megmérem

Jó volt? - kérdem, csak-álmosan
Jó...jó! - szád málnaként cuppan,
s érzem, tested megremeg
Kérek még...! - búgsz; és ébredek
álomvágyam már nem dacol,

s ni, kivirrad a szobában
Ó... még... jaj! - sikoltozásban
fénnyé ég minden álom
Nem bírok - szólok, s te, párom,
galambként fölémbe rebbensz

s munkál kezed Újjá gyúrom
mindened! - ám alig hallom,
mert gyúl a tűz Arrh...egek!
omlik rám völgy, domb, húshegyek...
Álmos vagy még? - zsongod halkan

Igen, újra... - mondom csuklón,
mikor végleg és elhalón
már a vágy álomért szól
benned is Drága, már alszol?
érzem inkább, mint kérdezed,

s ernyedtségem már nem tagad
Igen... - válaszolnám, ha vad
fáradtság nem húzna... lám,
álomkapuk túloldalán,
éjfél rég volt; de lesz ma új...!

 

 

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41517

Radnóti Miklós

Alkonyi elégia

 

Ó, alkonyoknak könnyű vétkei:
semmittevés és pillanatnyi csönd;
az álmos hegyek fejére lassan
az este ringató folyókat önt.

A nap zaja elúszik messzire,
lépek s mintha suttogásban járnék,
fut macskatalpain a tompa fény,
halvány árnyat szűl a vastag árnyék.

Régi halottaimnak húsa fű,
fű és virág s mindenhol meglelem;
vékony illatukkal álldogálok,
s oly megszokott immár a félelem.

Fodrozó füst az ákácok sora,
a hallgató sötét rájukhajolt,
előgurul és tétován megáll
föltartott ujjamon a lomha hold.

Esti béke, téged köszöntelek,
az úton nehéz napom pora száll;
lassú szívemben ilyenkor lágyan
szenderg a folyton készülő halál.

 

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41516

Füst Milán

Intelem

Ó rég’ idők ajtója: emlék!
Betenném az ajtót, – pihennék!
Ó múltak hamvadó hamva!
Ó múltak elalvó tüze!
Ó én életemnek kesernyés ize!

Akit szerettem, rosszul szerettem,
Akit szerettem, hiába szerettem,
Barátaimat mind megúntam,
Sokat beszéltem, mit se szereztem…
Ó régi éjszakák emléke, – unalmas
Éjszakák fájó emléke, – nyugalmas
Semmittevés gyötrő emléke, – fájdalmas
Üldögélés undok hatalma:
Ó én életemnek egyetlen tartalma!

Diák vagyok én még most is,
Egyedül élek, mint a kóró most is…
Minek is annyi szó? Légy lelkem hallgatag
S konok, magadbamélyedő, akár a rab,
Kit mélyen sért a napfény is, hogy él,
De majd elvégzi ő és nem beszél…
A sírodat is hagyd tehát. Mi gondod erre?
Taláncsak elvégzed majd te is valamerre.

 

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41515

Kányádi Sándor

Tavaszutó

 

Ázik a Küküllő,
paskolja a zápor,
tovatűntén is még
csurog a fűzfákról.

 

Játszik az esővel
a nap mosolyogva,
szivárványhidakat
ível a folyóra.

 

Récefiókákat
vezényelő vének
tanítgatják a szép
búvármesterséget.

 

Messzi jár a zápor,
viszi a szél, húzza:
szemlátomást nő a
nyomában a búza.

 

S meglátván a békák
udvarát a holdnak,
holnapra új záport,
záport kuruttyolnak.

 

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41514

 

Márai Sándor

Hitvallás

 

S így lassan mégis elmaradtam
És gombjaim is leszakadnak.
Poros és kócos rendbe raktam
Emlékét a régi szavaknak.

 

Lehet, hogy egy hibát csináltam,
Üzentek, s éppen lusta voltam.
Autóztam tán, vagy udvaroltam,
Cikket írtam, vagy nem tudom mit.

 

Vagy nem mentem a telefonhoz
S lehet, hogy Isten hívott éppen.
Talán kártyáztam egy szobában
És valami másról beszéltem.

 

Hol romlott el? Uram! Mi történt?
Hol a hiba? Ki tehet róla?
Hisz itt belül minden meleg még
S nem leszek már Savonaróla.

 

Rekedt nyögés ez csak, nem ének,
Görnyedten és egyedül állok,
És mint a gyerek, kiabálok,
Ha fölébred s fél a sötétben.

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41513

Illyés Gyula

Öt percre

 

Öt percre nem gondoltam rád. Be jó
volt, istenem,
öt percre tőrdöféstelen
lélekzenem!

 

Öt percre nem gondoltam rád. Milyen
meglepetés:
kiállt a sajgó szerelem,
nem szúrt a kés,
lazult a szorító marok, megállt
a fulladás,
elszállt a féltés, a gyanu,
leszállt a láz.

 

A megcsitult szív hogy csodálkozott.
Való? Igaz?
Nem vagy! Hiány vagy! Annyi sem.
Halott! S ha az?

 

Öt percre az örökviharú ég
tisztást kapott.
S most annál reménytelenebb, ahogy
megint zuhog,

csattog és dörög, idegemen át
földek-egek
bömbölik, nincs egy pillanat tovább
tenélküled!

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41512

Hajnal Anna

Formáltál engem örömödre

 

Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal, szinte szállnék,
s ha hirtelen kinőne szárnyam,
nem lenne váratlan ajándék,
mert aki lát, meglátja rajtam:
ez itt az Isten kedvelt lánya,
akit a szelek körüllengnek,
s kinek a tavasz új ruhája.

Formáltál engem örömödre,
de ékesíts fel most csodákkal!
szivárványt küldj sötét szemére,
ha lát, lásson hétszín varázzsal!
hadd lásson tündéreknél szebbnek,
éjjel nevemre felriadjon,
mint akit ékes villám keltett,
s utána szédülten virrasszon.

Ha jön a reggel, minden fényben,
harmatban, hőben felidézzen,
ha nem lát, értem sóvárogjon,
és hogyha lát, hát megigézzem.
formáltál engem örömödre,
de öltöztess most illatokba!
lépéseim füröszd zenében,
s csillagokat bűvölj hajamba.

Tedd meg most legnagyobb csodádat,
segítsed meg most kicsi lányod,
mert ha nem látom, érte sírok,
s ha látom, majdnem holtra válok,
tedd, étlen-szomjan engem várjon,
és sírjon értem apadatlan,
s boríts el minden édességgel,
hogy mindezért megvigasztaljam.

 

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41511

Lázár Ervin

Szabad e gólyát lőni?

 

 Megindultunk lefelé a szurdékon, elhagytuk a gyurgyókák tanyáját, a völgyből idelátszott a fűztelep, a nádas, a marhalegelő gémeskútja, s az egészet, mint egy kifényesített, csillogó keret, ölelte körül a folyó. Öregapó hunyorogva nézett szét a kedves tájon, s botjával körülmutatott.      – Látjátok, egyre kevesebb az ilyen háborítatlan, békés vidék. Azért fogynak a madarak. Mert nem szeretik a zajt, a háborgatást. Akárcsak a magamfajta ember. Uhu, parlagi sas … van annak már öt éve is, hogy utoljára láttam parlagi sast – már szinte csak magának beszélt –, sólymot, császármadarat… Nem tehetek róla, ezeket jobban szeretem.
     – Melyikeket? – kérdezte suttogva Jozsó.
     – Mert nem minden madár irtózik ám a zajtól, háborgatástól. A civilizációtól. Nézzétek, a feketerigó már beköltözött a városokba. Legtöbbje már el se megy télen, pedig a feketerigó eredetileg vándormadár. Vagy itt van a balkáni gerle. Fiatalkoromban egyet se láttam, most meg egyre több lesz belőlük. De amelyik nem tud alkalmazkodni… amelyiknek csend kell, amelyik nem tudja elviselni… – Legyintett. – Fogynak, egyre fogynak. Még a gólyák is fogynak. Pedig nekik az embertől nincs mit félniök. Ki merné bántani a gólyát? Hiszen ha a kéményre fészkelt, boldogan kiáltott fel a gazda: „Megjött a szerencsém!” S hány kéményre rakott kocsikereket láttam már. Gólyahívogatónak teszik oda az emberek, arra könnyebben építhet fészket. Kell a madár az embernek. Még annak is, aki nem tud róla. Emlékszem arra a szegény tudósra is, aki külön engedéllyel jött erre a vidékre, hogy gólyát lőjön a múzeumnak. Na, azt a ribilliót! Kaszával, kapával mentek rá az emberek. Alig tudott kimagyarázkodni. Nem bántották, de nem bocsátottak meg neki soha, máig is emlegetik a „ronda szakállast, aki gólyát lőtt”. Pedig biztos, ő maga sem szívesen lőtte le azt a gólyát.
     – Öregapó, miért szeretik annyira az emberek a gólyát?
     – Mert szükségük van rá, mert házuk népéhez tartozónak érzik. Mint ahogy oda is tartozik.
     Jozsó felkiáltott:
     – Ott egy gólya!
     A nádas fölött jó messze repült egy nagy madár. A színét nem lehetett látni, de tényleg olyan gólyaforma volt.
     – Nem gólya az. Gém – mondta Gyuszkó.
     – Honnan tudod? – kérdezte Öregapó.
     – Nem tudom – mondta Gyuszkó –, de nem gólya.
     – Jól látod – bólintott Öregapó. – Szürkegém. A gólya mindig nyújtott nyakkal repül, a gémé meg S alakban meghajlik. Erről lehet őket megkülönböztetni még ilyen messziről is.
     Lent a lápon bíbiceket kerestünk. Nemrég még tele volt velük a rét. De most alig-alig láttunk egyet-egyet.
     – Hová lettek vajon?
     – A fiatalok ilyenkor már elköltöznek. Csak az öregek maradnak.
     – Kár, hogy nem láthatod őket – mondta Jozsónak Gyuszkó –, micsoda röpködést csaptak itt tavasszal!

(Öregapó madarai)

 

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41510

Wass Albert

Tavaszi séta

Meghódolok egy délutánra ma,
Szabadba vágyó nyughatatlan lélek.
Kedvedért egy röpke pillanatra,
A régi erdők bájkörébe lépek.

Elvetem ma ezt a szürke páncélt:
Közömböst, melyet bánatom rakott,
Ma lenge-leplű szellemöltözetben
Megyek dalolni régi csillagot.

Nézd, ott fent már bársony-zöld a rét,
Ezüstös csermely boldogan nevet,
A nap tüzes sugárral hinti be,
A bárányfelhős, türkizkék eget.

Fuvallat támad, langyos, kellemes,
A barka-por arany felhőt havaz,
Tölgy-templomok orgonája zeng:
Ott áldozatra lobbant a tavasz.

Hívogat már a néma bükkfa-bolt
A mohos fákra, hogy leszállt a csend ...
Tavasz-ünnepre gyúló rengetegben
Egy fáradt lélek végre megpihent

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41509

Károlyi Amy
Primavera

Fűvecskéim keljetek, nőjetek,
újra élni jó lehet.

Fűvecskéim, fűvecskéim,
szentelt gyertyák, kedvesek,
gyertyalángról gyertyalángra
Primavera lépeget.

Fűvecskéim, fűvecskéim,
templomlépcsőn szőnyegek.
Csengővel és kisérettel
Primavera közeleg.

 

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41508

Juhász Gyula
Megint tavasz...

Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben, ebben az örök kamaszban.
Mert fiatal még és nem értik őt,
Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilőtt.

Repül, de már nem várják szívesen
Az ifjak és a vének kedve sem
Derül reája s úgy borul föléje
Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye.

Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,
Ne csalj, színek és fények orgiája!
Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot,
Én akkor is még múltak májusában
Emlékek orgonáit tépve járok.

 

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41507

Szécsi Margit

Körforgás

 

Én tudom hogy elvetél
     minden fájdalom
április ha orgonál
     a domboldalon
Mint halálra-szánt bika
     virággal-födött
fehér virág-ködökben
     fut a bódult föld
nem iszom bort a szagok
     részeg hajnalán
szívem féreg vagy madár
     vígad ostobán
         ó a fák
         ó a fák
gőzt és habot zokogó
     nyurga trombiták
fújják tüzes kerubok
     forog a világ
száguldunk a félelmetes
     boldogság iránt

 

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41506

Szilágyi Domokos

Tavaszi füttyök

 

Napsugaras
füttyeivel
itt a tavasz,
zeng a határ.
Ébredezik
hangjaira
és rügyeit
bontja ki már
halkan a fa.
Szökken a fű,
csókjaival
hinti a nap;
és madarak
füttyeivé
változnak a
napsugarak.
Láncaiból
vetkezik a
fürge folyó:
fodrokat űz;
fodraiban
nézi magán
zöld köpenyét
kedvvel a fűz;
és a tavasz
füttyeire
még a hegy is
új kalapot
tesz. S az avar-
szőnyegen is
átüt a fütty:
lábrakapott
kék ibolyák
jönnek elő,
néz a szemük
szerte-körül;
füttyös a kedv,
buggyan a nedv, -
fű, fa, madár
ennek örül.
- S nem sok idő
múlva, ha zeng,
szárnyra kel egy
májusi dal:
ünnepelünk
orgonafák
illatozó
zászlaival.

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41505

Nagy László

Tavaszi dal

 

Pártom te kardos

angyalom

öledben én sem

alhatom

tüzes csikódat

ellopom

kényesek kertjét

tipratom.

 

Nem kötöztök le

gazdagok

foszló aranyos

madzagok

szegények fejét

emelem

ballagj utánam

szerelem.

 

Oly undok ma a

búsulás

mint sötét csuha-

hurcolás

és oly szép ma az

öröm mint

leányokon a

piros ing.

 

 

hanneton Creative Commons License 2 napja 0 0 41504

Sík Sándor

Hajnali madárszó

A hajnali fényre kitárom
Zsibbadt, öreg ablakomat.
Fakadó levelü fákon
Csiripelnek a csöpp madarak.

Éjfélkor is ezt muzsikálták,
Mikor a kert aludt,
S kelletlenül álomra zárták
Szemüket a vén zsaluk.

Őket akkor sem láttam,
Csak a hangjuk harmatozott
A szomjas éjszakában
És valamit hozott, -

Valamit ami nincsen,
Amiért sír a világ,
Ami motoz az éji kilincsen
És reccsen a falakon át.

Mélyén álomnak, csendnek
Ott reszket ez a hang.
Többé elaludni sem enged,
Ha egyszer megsuhant.

mousot Creative Commons License 2016.05.19 0 0 41503

Grecsó Krisztián

 

 

(Szegvár, 1976. május 18. –) József Attila-díjas költő, író. Öccse, Grecsó Zoltán balettművész.

 

*

MÚZSASIRATÓ

 

Ezen a hajnalon a múzsa

Megkapja a kegyelmet végre.

Rég nincs, ami fájjon, már unja:

A hajnali taxi a vége.

 

Nem fogy el, van emlékem elég,

És erőm, hogy enyém is legyen.

Annyi nőt megszeretni elég,

Mennyi magát szeretheti velem.

 

Ölelni tudok, de mert merek,

Mindig mindentől fájni fog.

Fehérvér, repedtfalú erek:

A kéj hát a halál. Rám vihog.

 

 

 

mousot Creative Commons License 2016.05.19 0 0 41502

 

mousot Creative Commons License 2016.05.19 0 0 41501

Fodor Ákos

 

 

(Budapest, 1945. május 17.Budapest, 2015. február 21.) magyar költő és műfordító, a magyar haiku egyik mestere.

 

*

 

Sírni tud a szó,
magától is. – Ha tudod:
mosolyra tanítsd.

*

Egészen biztos,
hogy előbb-utóbb ez vagy
az lesz, így vagy úgy.

mousot Creative Commons License 2016.05.19 0 0 41500

mousot Creative Commons License 2016.05.19 0 0 41499

Dsida Jenő

 

 

(Szatmárnémeti, 1907. május 17.Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.

*

Tavaszi ujjongás

 

 

Tarka virágnak
Illata kábít, -
Édes a méz mit
Kelyhe kinál;
Lebben a lepke,
Röppen a méh -
Sok kicsi vándor
Kedvese ajkán
Csókra talál.

Nincs ma halál,
Él ma a földön
Mit csak az Isten
Élni teremtett; -
Harsog a himnusz,
Hangos a táj! -
Semmi se fáj,
Minden örömre,
Tűzlobogásra
Szítja a lelket...

Újra születtünk
Zöld lobogóval
Lepkefogóval
Táncra megint!
Csókot a földnek,
Csókot a fának,
Csókot a rügynek,
Mert a hatalmas
Égi Jövendő
Hírnöke mind!

Hallga, mi szépen
Csendül a nóta,
Csörtet a csermely,
Csattan a csók!
Messze az erdő
Lombjai közt a
Nyár keze int! -
Hirdeti minden,
Hirdetem én is,
Itt a tavasz!

 

1924. április hó 25-én

 

mousot Creative Commons License 2016.05.19 0 0 41498

 

 

mousot Creative Commons License 2016.05.19 0 0 41497

Hegedüs Géza

 

 

(Budapest, 1912. május 14.Budapest, 1999. április 9.) író, újságíró, költő, színházi szakíró, kritikus, egyetemi tanár.

*

Vallomás a verstanról

Te, jambusok és anapaestusok
varázslatát és tisztes hagyományát
megértő tudomány, előtted hódolok:
az ismereted idegemen jár át,

általad értem különféle táját
a szóritmusnak, amely egyben ok
és ugyanakkor cél is. S nem titok,
hogy idegsejtjeink gyönyörre várják

a szavak hangzásában rejtező
zenét, amely a lélekben erő,
hogy többekké lehessünk mimagunknál.

A vers a pajzs, s a verstan hatalom,
hogy úr lehess formátlan bánaton,
s öröm legyen, ha minden mást meguntál.

 

mousot Creative Commons License 2016.05.19 0 0 41496

Tóth Judit

 

 

(Judit Guillaume) (Budapest, 1936. május 10. –) József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító.

*

Hűség

 

 

Egy világ ébred itt e virradatban,
emelkedik a nap, a gyönyörűség,
mindörökké ölellek, mozdulatlan,
s örökös lesz a nappal, mint a hűség.

Emelkedik, kiáltanám zokogva,
hogy látva-lásd, hogy élünk, a vigaszt;
s a föld füve, hegye, folyója mondja,
s a mindenség ragyogja ugyanazt.

Emelkedik e kettős virradatban,
nézd, emelkedik ugyanaz az ég,
én szorítlak magamhoz mozdulatlan,
és ragyog, ragyog ugyanaz az ég.

Virrad. És hogy szerelmem ittmarasszon,
én ragyogok. És többé el nem alszom.

 

 

mousot Creative Commons License 2016.05.19 0 0 41495

 

mousot Creative Commons License 2016.05.19 0 0 41494

Kányádi Sándor

 

 

(Nagygalambfalva, 1929. május 10. – ) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

*

 

Volna még


pedig volna még
volna még valami
mondanivalóm
a nyíló nárcisz-
mezőkről például
az alkonyi szélben
riadtan lobogó
hegyi füvekről
a hegyekről a folyókról
égről és földről
a tengerekről
az óceánok alatt
vergődő tűzhányókról
a szerelem végtelen
napéjegyenlőségeiről
amikor az idő is
ellankad mint a patak
ha szomját oltja
benne a szarvas
egyszóval kettőnk
dolgáról az emberiség
nevében volna még
talán volna még

mousot Creative Commons License 2016.05.19 0 0 41493

Vajda János

 

 

 (Pest, 1827. május 7.Budapest, Erzsébetváros, 1897. január 17.[1]) magyar költő, hírlapíró, a Kisfaludy Társaság rendes tagja.

*

Vajda János
Húsz év múlva

Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelõ nap megjelen...

mousot Creative Commons License 2016.05.19 0 0 41492

Lázár Ervin

 

 

 (Budapest, 1936. május 5.Budapest, 2006. december 22.) Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

*

Lázár Ervin: Mese reggelre

Hajnalodott.

– Talpra, senkiháziak! Hasatokra süt a nap. Gyerünk dolgozni, vár a jó, frissítő munka, a csákány, az ásó, a lapát nyele, pattogjatok, álomszuszékok! – rikoltotta az Egyalvó.
– Bizony, azonnal keljetek fel! Mit gondoltok, lustálkodásból is megéltek? – kiabált a Kétalvó.
– Nosza, ki a jó meleg ágyacskából! – mondta a Háromalvó.
– Ajaj, lassacskán föl kéne kelni – ásított a Négyalvó.
– Miért nem hagyjátok az embert aludni? – méltatlankodott az Ötalvó.
– Még alszom – mormogta a Hatalvó.
A Hétalvó nem szólt semmit. Aludt.
Aztán persze fölkeltek mind a heten.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!