Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

mousot 4 napja Creative Commons License 36901
mousot 4 napja Creative Commons License 36900

Baranyi Ferenc

Előled is hozzád

Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik
s múltadból érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress, de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már szakítottam rég veled,
nem is tudtad, hogy létezem,
és szakítottál rég velem,
elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el – te balra át.
s most jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is. Menj. Maradj.
Te érted ezt? A távozó
nem el, de feltűnik. Hahó,
hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj!
Isten hozott! Isten veled!
Isten veled! Isten hozott!
Futok tőled s hozzád futok
s te tőlem énhozzám szaladsz,
előlem is hozzám szaladsz. –
Ki érti ezt? Ki érti azt?

Megfoghatatlan. Képtelen.
Szerelem ez? Alighanem.

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36899

Lányi Sarolta

Nyomom veszett …

 

 

Nyomom veszett a hóban, porban, sárban.
Elengedett a föld. Végre fölötte jártam
Jégtiszta levegőben
Magasba vittem a gyászt,
A haragot, a kínt,
A megpróbáltatást,
Értelmes hűséget,
Balga lázadást.

Mire volt jó? Kellett-e szenvedésem
És szenvedélyes jobbat-akarásom?
Tudni akartam: van-e jogom élni,
Ha nem segítek, nem javítok a világon?
Jaj, nem tudom. . . Vagy más igen, csak én nem?

De soha nem féltem.
Ez minden tudományom.

mousot 4 napja Creative Commons License 36898

Reviczky Gyula

A kit szerettünk

 

A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.

 

Hiába ámitjuk magunkat:
Csak játék volt, muló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.

 

Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Ugy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.

 

A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36897
mousot 4 napja Creative Commons License 36896

Kassák Lajos
A szív kelletése

Levelet írok neked
kedvesem.
Szívemet ajánlom fel neked
kedvesem.
Ajtómat nyitva hagyom
kedvesem.
Legyen a tiéd minden aranyom
kedvesem.
megölöm magam érted
kedvesem.

Verseket találok ki érted
kedvesem.
Forgószél lennék érted
kedvesem.
Szűz hóhullás is lennék érted
kedvesem.
Hallhasd meg együgyű énekem
kedvesem.
Üzenj valamit nekem
kedvesem.

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36895

Kaffka Margit

Himnusz

 

Ím harsonaszóval riad a reggel,

- Szűzi, gyönyörű dalia ő,

Harchercege, jő sugárseregekkel,

Hullámkék palástján fény a redő,

Ránknevet tág aranyszemekkel...

Ó, áldott, áldott!

Újnak mutatja a világot.

 

Jöjj távoli balzsamokkal,

Jöjj, dús, rakott kosarakkal,

Szép hajóid tülkölve öntsék

A szigetek aranygyümölcsét!

Te vagy a gazdag bárkás!

Te vagy az üde kiáltás!

- Itt egy megsarcolt, inséges város,

Minden utcája romos, halálos.

 

Hős istenkakas, sugártarajas!

Kiáltsd fel szívem sok zegzugos házát,

Verd dobra, mi bennem multas, avas,

Csináljunk egyszer még tabula rasát!

- Mosd ki a hullákat friss tengerárral,

Temessek tegnapot únt kegyelettel,

Tanuljak repdesni növendék-szárnnyal,

Utólszor, egyetlenegyszer!...

Ó, gyermeki reggel!ó isteni reggel!

mousot 4 napja Creative Commons License 36894

Lesznai Anna

Szerelmes ajándék

 

 

Meredek lépcső, ó foka rokkant,
Záporos nyáron, tükrödző fagyban
Megcsúszott rajta gyermeki lábad.
Nehezen nyílik nyikorgó ajtó,
Mogorván szidtak, mikor kisiklott
Nyirkos kilincse kicsiny kezedből.
Meztelen fényű a magos ablak.
Sötét tapéta, széles virágú,
Kúszik a falra, idegen ábrás,
Amelytől régen gyermeki fejjel
Szorongva féltél, nézni se merted.
Lesütött szemmel etted az ételt
Nagy ezüst villa tompa fogával
Titkon lyuggatva abroszod szélét,
- Senki se nézett, senki se szólott
Anyai feddő szapora szóval
Mikor feledted elbúsult szájjal
Kikanalazni a teli tányért.
Szigorú atyád rettegve hallod
Szavad nem érti, s nevető kedved
Megtöri komoly, kemény beszéddel.
Az öreg inast szólítja fennen,
Mikor az ki s be hordja a tálat.
Gömbölyű fejed búsan lehajtod
Eltelve némult csonka örömmel.
- Éjjel is féltél a hideg ágyban,
Recsegő zsalu szűk repedésén
Lested az első nyugtató napfényt:
"Jaj! talán egyszer Isten haragszik
S nem enged többé világos reggelt."
Ezalatt lombos lesznai kertben
Vígan topogott döcögő léptem.
Utamon bőven hullott a morzsa,
Puha kaláccsal kövér marokban
Széles mosollyal a kerek arcon
Figyeltem számos tarka madárnak
Víg lakomáját.
Telimerítem két tenyerem ma
Elmúlt örömök tiszta vizével,
Kezemet feléd osztozva nyújtom.
Tenéked úgysem adhatok mást -
Másé a testünk - s lelkünket holnap
Ki tudja, merre űzi az élet.
Azt adom néked, ami a legjobb
Mit te nem kaptál keserves útra
Útravalóul: gyermeki kedvem.

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36893
mousot 4 napja Creative Commons License 36892

Pogány Zoltán

Nem adom!

Ki tiszta vizet mer patakomból,
oltsa szomját minden cseppje –
de kiinni az örök cseppet,
Ezt a cseppet,
másnak nem adom!

Ki jószágának friss füvem vágja,
hízzon rajta nyúlja, ökre –
de levágni az örök szálat,
Ezt a szálat,
másnak nem adom!

Ki kerítését kövemből rakja,
álljon büszke várfalakként –
de szétzúzni az örök követ,
Ezt a követ,
másnak nem adom!

Ki hazáját hazámban keresi,
éljen benne mindig békén –
de sírhantnak az örök hazát,
Ezt a hazát,
másnak nem adom!

 

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36891

Török Sophie

Titok

 

Már azt hiszed mindent elmondtál magadról:
titkot, tervet, bünt és dicsekvést.
Azt hiszed: barátod számtartó szemei elött
kitárultál mint érett kaptár
s életed úgy nyüzsög fel mint döngő
ifju raj a sejtek feltépett ajtaján.
Azt hiszed: fuldokló multadat el sem birnád
oldó szó enyhülete nélkül nem birnád
a titkot, mely úgy dörömböl szíveden
mint tetszhalott a koporsó födelén.
De töprengő éjjeiden nézz csak lelkedbe,
mely kielégülten hallgat.
Nézd csak mennyi mindent őrzöl még!
nehéz pecséttel, mint pártütő királynő
őrzi sejtbefojtott gyermekriválisát!
Oh nézz csak szívedbe: nem titok az
mit elmondani megkönnyebbülés!
Titok: ami szégyennel fáj, jobban semhogy
sikolthatnál. Amit rémület súlya húz a mélybe
s úgy ül benned mint szörnyeteg kő
emészthetetlenül.
Titok: ami állati léted egyensúlyát tartja
s nem oldhatod fel
csak ha életedet feloldod.

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36890
mousot 4 napja Creative Commons License 36889

Váci Mihály

Rólad beszélek még mindig

 

A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te mélyükben percenkint megfogansz.

Merengéseim mély kútjából
fellebegsz
lengő
arany
veder
kristályosan és kék illatokkal,
s neved szomjas ajkamhoz ér.

A lombos idő gallyai homlokomba
verődnek, lehajlanak az ágak,
és minden napnak Te vagy a gyümölcse.

És én Terólad beszélek mindig
mindenkinek a lázas esteken,
komoly délutánokon - én csak Rólad beszélek,
Mert nem tudom kimondani neved.

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36888

Szécsi Margit

Ó gyönyörű

 

Ó gyönyörű, fehér séták,

kilóméterkő-staféták,

kik a fáklya-lázú testet

nyújtjátok a végtelennek.

 

A megőszült fűrészmalom

most tiszta ezüst nyugalom.

Havas tuskók a fal mellett

mint szelíd kosok, hevernek.

 

És havasak, lélek-tiszták

a fagyott égerfa-deszkák,

lüktetnek a cölöp-rácsot

koronázó hó-tojások.

 

Út és idő legyen áldott,

áldott mert ide varázsolt,

ide ahol gyerek voltam

s álmodtam a fűrészporban.

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36887
mousot 4 napja Creative Commons License 36886

Devecseri Gábor

Idő-játék

 

A nap kering, a perc szalad,
marasztalom, de nem marad.
Egyszerre egyhelyben megáll,
elküldeném, de egyre áll;
meglódul, hirtelen leül,
megmarkolom, kegyetlenül
kitépi magát - sánta eb,
rohan két hosszabb-rövidebb
óramutató-lábon el -;
megvádolom, de nem felel;
megdicsérem, csak mosolyog;
marasztalom, továbbforog;
meg-megszakítja önmagát,
villantja holdját, csillagát;
trapéz-ugrással szökken el,
vádolva kérdem, nem felel;
artista-tánca mind vadabb;
ráng mint a húr, döng mint a dob;
hajnalra meg-megszelidül,
olyankor áll, szalad, meg ül,
mindhármat egyszerre teszi
s így önmagát megszünteti;
de mikor szárnya meg se lebben,
akkor száll a legsebesebben.

mousot 4 napja Creative Commons License 36885

mousot 4 napja Creative Commons License 36884

Petőfi Sándor

Ha én kedvesemről gondolkodom …

 

Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág minden gondolatom,
Gondolkodom rólad, szép kedvesem,
Ezt teszem napestig, egyebet sem.

Foly a lemenő nap arany vére
Violaszín hegyek tetejére.
Még messzebb van tőlem, kit szeretek,
Mint azok a violaszín hegyek.

Mért jár a nap keletről nyugatra?
Ha nap volnék, nem járnék én arra,
Nyugatról járnék én kelet felé,
Mert a legszebb lyány ott keleten él.

Feljött az égre az esti csillag,
Ma megint oly különösen csillog,
Felöltözött ünnepi ruhába,
Tán azért, mert kedvesemet látta.

Mikor látlak, mikor látlak, rózsám?
Mikor leszesz megint közel hozzám?
Vajjon mikor nézek már szemedbe,
Szép szemedbe, hetedik egembe?

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36883

Heltai Jenő

Mert dalaimnak...

 

Mert dalaimnak azt a részét,
Mely túlnyomónak mondható,
-Minek tagadjam gyöngeségem-
Kegyedhez írtam, kis Kató.

 

És dalaimnak az a része,
Mely túlnyomónak mondható,
Kegyednek semmiképp se tetszett,
Sőt visszatetszett, kis Kató.

 

Igaz, hogy önt tegezni mertem,
Ami botránynak mondható,
Mert önt csupán magáznom illik,
Vagy kegyedeznem, kis Kató.

 

De dalaimnak azt a részét,
Mely túlnyomónak mondható,
Mégis szívemből szívhez írtam,
Az ön szívéhez, kis Kató.

 

Hogy ön hideg maradt s kegyetlen,
Már ez malőrnek mondható,
Ha bánatomban meghalok most,
Magára vessen, kis Kató.

 

Magára vessen, ha belőlem
Más nem marad meg, kis Kató,
Mint dalaimnak az a része,
Mely túlnyomónak mondható.

 

https://m.youtube.com/watch?list=PLXuVAFsrrrt-00PCgyx8or7CYVTu5gIdd&v=4lAina8v8wk

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36882

József Attila

Végtelen óta …

 

Végtelen óta folynak a percek,
Végtelen óta folynak a könnyek -
Harsog a tenger, árad a tenger
És jaj! utánok még többen jönnek.

 

Ezer forrás sír végeszakadlan
És jaj, az anyja úgy szereti!
Harsog a tenger, árad a tenger,
Fáradt a lelkem, ölelgeti.

 

Folynak a könnyek, folynak a percek,
Nem tudni: Hová? Merre? Mivégre?
Harsog a tenger, árad a tenger -
Eltünik egyszer a Semmiségbe.

 

https://m.youtube.com/watch?v=FNclk0Ws7b4

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36881

Garai Gábor

Számvetés
L. A.-nak

Csak esti séta ez, vagy évek óta
járjuk? Cipőnkön vastagszik a por.
Hová, barátom? Álljunk meg egy szóra:
legjavunkat elhagytuk valahol.

Emlékszel még? Hogy esküdtünk jövőre
és küldetésre; mint tán senki sem!
S már-már - ne szépítsd - függünk a világon,
fületlen pitykék, fölöslegesen.

Úgy indultunk tizennyolc éves fejjel,
hogy holnapután próféták leszünk...
Jaj, nem az bánt, hogy nincs hírünk, hatalmunk,
mégcsak az sem, hogy üres a zsebünk;

de arra szegődtünk, hogy mindenestül
visszhangozzék bennünk e nemzedék. -
Számláld csak össze, mit tettünk azóta,
szedd ki a javát: alig egy marék.

Alig egy marék, ifjúság iszapja
az is: elmerül, minek menteni.
Gyógyíthatják-e férfi-gondjainkat
kamaszkorunk balzsam-emlékei!...

Verd le a port! Addig tart ez a séta
- s szűkül az út, szűkül szemlátomást -
míg megtanuljuk méltón elviselni
a reánkmért egyetlen vallomást,

s hazatalálunk - vándor céhlegények -,
ujjunk hegyében érik a remek.
Túlkevés volna halhatatlanságnak,
hogy szépen voltunk élhetetlenek.

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36880

Juhász Gyula
Van életünkben...

Van életünkben egy nagy pillanat,
Mikor érezzük, mégis érdemes volt,
Ragyog a szemünk és ragyog a mennybolt
S mi elfelejtünk minden árnyakat.

Lehet, hogy minden káprázat csupán
S az ember egy bús életen keresztül
E pillanatot keresi, mely eltünt
S hiába néz az elillant után.

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36879

Gyóni Géza
Fölöttem az árnyak...

Fölöttem az árnyak,
Nagy, fekete szárnyak
Felhőformán verődnek.
S én még gyermekmódra,
Értük nem aggódva
Álmodozom felőled.

Szememet lehúnytam...
Biborba borultan
Látom ujra egemet.
Fényes csillagoknak,
Fehér tűznapoknak
Égő lángja melenget.

Mást se kivánnék én,
Csak lehetne békén
Álmodoznom felőled,
Csak sohase fáznám
Árnya borulásán
Csúf fekete felhőknek.

Csak képed remegne,
Táncolna, nevetne
Szemem forró lángjába...
S nem is venném észre:
A szivem verése
Egyszerre csak megállna...
Egyszerre csak megállna.

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36878

Weöres Sándor

Majdnem szonett

 

Húszéveskori önmagunkkal

ha találkoznánk negyvenévesen:

irigyelnénk, vagy megpofoznánk.

 

Aki tegnap voltál:

ma már nem te vagy,

Aki holnap léssz:

ma még nem te vagy.

 

Csak az emlékezet csalása fűzi

egy életté a folyamatos halált.

 

Mert meghal szünetlen

az én, meg az énre az én,

a bennem sületlenebb én,

a velem okosabb én,

a rajtam kopottabb én, meg én...

mousot 4 napja Creative Commons License 36877

Szabó Magda

Dal az apámról

 

A világ harminc lépés,
ott végződik a föld,
ahol a kertnek vége,
a kapuja előtt.

 

Mi túlmaradt a kerten,
rég beszőtte a pók,
a múltat és a várost,
és minden kinnlakót.

 

A lépte egyre lassabb,
kísérik évszakok;
feléje sárga almát
hatvanhét ősz dobott.

 

Csak a kerttel beszélget,
a kertet ismeri,
az újszülött palánták
felelgetnek neki.

 

Ha majd ajkát elejtik
a hűtelen szavak,
elfoszló szája szélén
kihajt egy gyönge mag,

 

kedvének víg pirosát
a szélbe lengeti,
oltani hosszú szomját
majd vizet visz neki.

 

Én meg állok felette,
rímek, varázsdobok
hangos verője, némán,
s egy mentát morzsolok,

 

és míg zöld illatába
bemártom fejemet,
felém nyúl és megérint
jószagú tenyere.

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36876

Pogány Zoltán
Illat arcodon

Lombban alvó lett napjaival az ősz,
lapít lusta anonimitásban.
Megint elfáradt a bolyongásban,
s a völgyben új avarágyat lepedőz.
Csipkés takarója lassan hull alább,
már a nyirkos ágyásokra süpped,
lengve, ringatózik még egy csöppet,
s elfedi a mindenség langy illatát.

Látod? Megvetette földi fekhelyét
a dolgok örökös körforgása…
Jöjj! Gyűrjük együtt ágyát, hadd lássa,
dunyhává tömődik köröttünk a rét.
S míg csókunk bontja az őszt avarra,
vörös lombját szívem rád takarja.

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36875

Kölcsey Ferenc

Hervadsz …

 

Hervadsz, hervadsz
Szerelem rózsája,
Isten hozzád
Keblem hű lyánykája!
Omlik a hab,
Omlik könyhullásom;
Kél a szellő,
S költi sohajtásom.

 

Partot a hab,
Bút mos könyhullásod;
Enyh a szellő,
S enyhűl sohajtásod;
Hagyd hervadjon
Szerelem rózsája,
Nyíl hajnalkor
Remény violája.

 

Hervadsz, hervadsz.
Szerelem rózsája!
Nem kell nékem
Remény violája;
Újjaim csak
Nefelejcset szednek
Bús estvéjén
Bús emlékezetnek.

 

https://m.youtube.com/watch?v=ZZLLHi_IUas

mousot 4 napja Creative Commons License 36874

Vörösmarty Mihály

Haragszom rád

 

Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom rád csalárd kék szemedért,
Mely rám oly bűvös láncokat vete,
Haragszom rád, kegyetlen ajkidért.

 

Haragszom rád, mert nyugtom elveszett,
Haragszom rád szilárd erényidér',
S mert bájid elrabolták lelkemet:
És nincs remény, hogy többé visszatér.

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36873

Gárdonyi Géza
Köd és fény

Ablakomon ma nincsen jégvirág.
Ahogy kinézek, szürke a világ:
köd lomhál a földön,
a szobám ma börtön.

Mi van a ködben? és mi van a ködön túl?
Elpusztulhat tőlem az egész világ:
ha a nap az égről, mint az alma, lehull,
és leomlik véle a csillagmíriád,
én nem fogom tudni, én semmit se látok,
csak az álló ködöt, meg a kertpalánkot.

Ablakom alatt a kiskert sárgul elém.
A nagy mindenségből csak ennyi az enyém:
kóró, letörött ág, elhervadt levélke,
száz kis halott virág szomorú emléke.

De nincs örökös köd szép Magyarországban,
s főképp nincs Egerben és itt is a Sáncban:
átnyilallja a nap, elszáll, mint a fátyol.
Feltárul a közel, feltárul a távol.

Vidám pikulaszó s bőgőmoraj hallszik:
a Sánc egy utcáján most kezdik a lagzit.
Kirajzik egy házból a Sánc tarka népe:
piros szoknyás lányok ringatósan lépve:
legények legelöl a táncot bokázva,
hátul meg a vének csendes-ballagdálva.

Nyoszolyólányok közt egy koszorúsleány.
Orcája halavány s mégis boldog, vidám.
Vissza-visszapillant az édesanyjára.
S akkor könny lopódzik szeme csillagára.

 

mousot 4 napja Creative Commons License 36872