Keresés

Részletes keresés

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41962

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41961

bsp;

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41960

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41959

 

Előzmény: szomorúfűz (41958)
szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41958

.kaktusz

Talajból az élet …

 

Tudod arra gondoltam,
hogy a talaj, a jó talaj
önmagát táplálékul adja,
belőle sarjad ki az élet:
de, ahol élet van,
ott megjelennek
a kártevők hamar...
ők a földnek a bűnei, nem csak,
hogy teljesen haszontalanok,
de veszélyes, gyilkos ellenségek,
pusztítják a szépet és a jót,
szegényeket
életben az tartja:
ellenük védekezni
gyilkos méreggel lehet,
ami nem csak őket,
de lassanként megōli az életet...
és az ember,
aki a porból vétetett,
de megáldva lett élettel,
ő is ugyan úgy
ki van téve a veszélynek,
a kártevők benne
könnyen megtelepednek...
lehetne ellenûk védekezni
gyilkos méreggel kívülről,
(de az mindent megöl)
olyat még nem találtak,
ami véd minden ellen,
és nem árt az embernek...
egyedül talán a szeretet az,
amelyik a beköltözött
rossz ellen jó,
ő a legjobb gyomirtó,
kiméletlenül elpusztítja
a lélekbe beköltözött férgeket,
az önzést, az irígységet,
a gyűlöletet, csodaszer az,
úgy irtja a rosszat,
hogy közben a talajt
egyre csak táplálja,
teszi áldottá, bőven termővé.

 

2015. március 18.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41957

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41956

Kováts Péter

Csillagfény

 

Találkozni szeretnék Veled,
Hogy a két szememmel lássam,
Híven őriztem-e, az emlékedet.

 Mert láttam, hogy ki voltál.

Hunyorgó, távoli pulzár.
Egy a milliárdból, csillagfény.
Táncoltál egy fekete lyuk peremén.

 

Nézem ki lettél általam.
Lángoló szuper nova, éltető nap.
Sziporkázó fényzuhatag.

S látom, ki leszel nélkülem.
Hunyt csillag, fénytelen salak.
Emlékeim elfogyó ködében
Felderengő homályos árnyalak.

Erre gondolj, búcsút intvén,
csak én látom majd, hogy ott vagy,
a végtelenség távoli szegletén.

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41955

Bodó Csiba Gizella

Séta a parkban


Két csend között a tónál,
a fák között a csendben
csak mentem.
Hagytam lelkem belefolyni
e duzzadó zöld árba,
hol platánok öles ága
ölelt volna át, – de ne!
inkább tovább mentem, tovább.
Féltem roppant erejüket,
lombjuk között a kék eget
is alig akarták megmutatni,
a parkot úgy uralták,
ahogy királyi szarvasok tartják
fejük díszét, trófeáját.
Büszke volt mindegyik fajta
a tölgy, a fenyő, s száz év avarja
adta át a táplálékát
erjesztette tapló-gombát,
előtte csupasz-csiga mászott,
rozsdaszínű, levél-forma
a métert egy hétig haladta
– nem sietek már sehova -
gondolta, s lehet, hogy szült
egy aforizmát, s hódított volna
rózsa-prizmát, ha valaha elér oda
hol a rózsakert lugasa
mint trónus zárta le a kertet,
az illat bódító volt, frissen erjedt,
részegített, mint decemberi pince
hová csak lefelé visz út,
s bódultan esel össze.
A dombon egy hölgy
bronzba törölte a lábát,
nem billentette ki stabilságát,
hogy a darázs-raj körötte zsongott,
mint távoli repülő morajlott,
csípésük nem zavarta e mozdulatba,
hisz a darázs csókolt volna vasba
ha belé ereszti fullánkját,
nem választották hát
a halálnak ezt a formáját,
hagyták, a lány lábát, hátát
más hódolók pásztázhassák.

Ó hercegem! Így bandukoltam
a méh raj család cseléd-szobámig kísért,
kilincsemen két rózsa várt,
nem kellett szólni semmiért.

Nappalokon e természetet habzsoltam,
szót inkább csak este szóltam,
ez őskertet bár nem birtokoltam
egy teljes hétig mégis hercegnő voltam.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41954

Fazekas Imre Pál

Ez én vagyok


az ölelés engem is életre hozott
hogy eszmélve bukdácsoljanak éveim
hogy kettős legyen mit emberektől kaptam
érzelmeimben szerelem küzdelmeim 

hitemet a szép és rút képleteinek
velem való találkozásain kaptam
egyedlétem a közöshöz kapcsolódott
jóban-rosszban- teljes elválaszthatatlan

 

sima tiszta az út ? ez áltatás lenne
mind kevés mit karjaim csak tehetnének
és mindig is marad tennivaló elég
tudom korom – csupa próbatevő évek

 

sötétből századunk egy nagy tavaszban
a fény felé fordul mert embernappal van

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41953

**

Berze Tünde

Szeress engem

 

Fáradtságom eltemet,
képzeletem megpihen,
hol vannak a múló tegnapok?

Jelenben él magányom,
titkait felfedni nem hagyom,
rejtse el örökre az emlékezés.

Vágyam őrzöm csendesen,
szívem mélyén pihen szelíden,
várja hívó szavad, benned oldódjon.

Ajkaid közül leheld ki nevem,
szoríts, ölelj, szeress engem,
szerelmed elengedni nem akarom!

A tükrömben nem én vagyok,
tavában a Te arcod mosolyog,
múló szenvedélyeddel én is meghalok.

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41952

Horváth István

Csak eltűnődtem …

 

 Vászonra festett régi képek,
Néha párat széttépek.
Sötét sőrét hull az égből.
A bánat néha még öl.

Talán… megtalál a Halál…

Engedj el, mit hoz a holnap?
A remény sejtelme hol van?
Keress a hold alatt!
Lelkem csupán egy falat…

A semmiben nem látom célom.
Hiába él, lom…
Elmennék, de hová?
Szívem a fény óvná.

Itt vagy máshol
mindegy hol másol
a szomorú vágy.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41951

Szigeti Miklós

Csendesség

 

Csukd be szemed

hisz akkor vagyok

mikor pihen a szív

két dobbanás közt

mikor a ritmus áll

ez a mi világunk

végtelen hullámzó

örök csendesség.

*

És csend

 

Zuhogott egész éjjel

az órát figyeltem

úgy tűnt, egyszer megállt

és csend.

 

Zuhogott egész éjjel

a könyveket néztem

egy megbillent csak úgy

és csend.

 

Zuhogott egész éjjel

arcodra mosoly ült

ahogy megérintettem

és csend.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41950

Fazekas Valéria

Művészet

Mond mennyit ér egy settenkedő gondolat,
Száz ki nem mondott szó mi elméden túlhalad,
Ha teret kér egy mélyen rögzült pillanat,
Lelked forrásában szárnyakat bontogat.

A művész képzeletén, ha szárnyra kél,
Zárt pillái mögött imbolygó álomkép,
Múlt homályából alakot öltve előlép,
Egykor árván hagyott gondolat újra él.

Olykor elég egy ceruza,egy széndarab,
Kéz vezette, merész, varázslatos karcolat.
Reppenő pillantásod rajta kószálhat,
Gyöngymintáktól ékes a heverő papírlap.

Máskor vászonért kiáltó puha ecsetek,
Harmatos reggelen, nevető természet
Csacsogó friss patak, part menti igézet,
Jegenyék koronái aranyban fürdenek.

Ábránd pamacsa bűvös fényű vízfestékkel,
Könnyed akvarellt fest szelíd nemességgel.
Mélységeket feltáró ónos tükrözéssel,
Füstszín uszályba öltözött naiv kecsességgel.

Üvegbe zárt pillanat, törékeny alkotás,
Sima felületén szétcsurgó aranysárga máz.
Kristálymadarad csőre áttetsző topáz,
Minden fény nyalábja egy esdeklő halk fohász.

Egy elfeledett csipke, elejtett madártoll,
Alig hordott kis cipő, rég levetett fátyol.
Türkizbe ágyazott, bronzszínű paverpol
Eldobott tárgyakkal, antik színekkel játszol.

Erdő mélyén kutat, göcsörtös rönköt hántol,
Kalapács vígan lendül, véső fürgén táncol.
Megfáradt arcra mély időárkot szilánkol,
Fázó lelkű nőalakra selyemruhát pácol.

Hideg fényű márványszobrok szinte már élnek,
Kőbe vésett életekről, sorsokról mesélnek.
Letűnt világ nagyjairól ódákat regélnek,
Idő viharában már öröklétet remélnek.

Nézd kincset ér-bár nem hallod lépte halk zaját,
Lelkedbe oson, elpihen, otthagyja lábnyomát.
Mint pajkos erdei tünde széthinti varázsát
Feltöri a magány megkövült, hideg páncélját.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41949

Ódor György

Nem tudom

 

Nem tudok

szépen elhegedülni mindent
azután kezdeni táncolni.
Leírni három sorban rímet,
véle szemedbe mosolyogni,
íme, itt ebben a pár szóban,
aki vagyok, leszek s már voltam.

Nem tudom
szeretve bevallani néked
a legegyszerűbb s legszebb dolgot:
mily szomorúak az emlékek
és mennyi örök szerelmet hordok.
Mily szörnyű, hogy e kívánat
a megbocsátottnak így árthat!

Nem tudom,
létezik-e még az a Krisztus,
magasztosan, mint a te lelked.
Mert elfogadtad azt a fiút,
ki bár meg is halna helyetted,
bűnéért meg nem bocsáthatott
magának, őrzi a bánatot.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41948

Hajdu Mária

A vágy

 

Van úgy, hogy az ember csak magányra vágyik.
Minden gondolatra születik egy másik.
Lelke mély bánatát egyedül gyógyítja,
keserű könnyeit magának hullatja.

 

Volt édes szerelme, nem a magányt vágyta!
Forró csókjaival mindig hazavárta!
Volt boldogsága, telve szívének háza,
kapuját mindenki más előtt bezárta!

 

Szerelem és gyűlölet: rokon érzelmek!
Segítsen az Isten, ne gyűlöljelek meg!
Inkább szeresselek halálom napjáig,
minthogy gyűlöljelek akár egy óráig!

 

Lelkem mély bánatát segíts gyógyítani,
szívem fájdalmát lassan felejtetni!
Boldog békesség ez minden vágyam,
előtted nyitva áll mindenkor a házam!

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41947

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41946

Siktár János

Hazug az élet...

 

Elpusztul minden. Ez az igazság,
hiába biztat, hazug az élet,
de régi vágyunk nem ismer véget.
Ám napjainkat rövidre szabták.

Jövőnkről álmot hiába szőttünk,
mindig a jelent tapossa lábunk -
jövő titkába sohase látunk.
Közeli sírunk itt van előttünk.

Érzékeink közt egy sem oly` tompa,
miként a látás, ha messze ér is -
legyen bár övé ezernyi pompa.

Lehet-e boldog, vidám az ember?
Ismerjük gyarló, emberi voltunk,
reméljük mégis, boldog lesz egyszer.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41945

Nagy Horváth Ilona

Túl közel

 

Éhes vagyok,

mozdulataimon alig sejlő

minta, korgó hiány kanyarog:

megbillent egyensúly.

Fény játszik a damaszt gyűrődésein.

Fegyelmet tanul a szem, a száj,

csend minden tagom,

pedig kívánlak.

Hiába hajtogatják száraz igazuk

az ölembe ejtett

decensfehér szalvétagondolatok

bőrömön megülve lázad a tér,

túl közel vagy.

Pirulás nélkül,

könnyedén

szedném ízekre érzékeid,

ha utam nem állná

az idő.

 

Figyelmed nyugtalan madár,

szemembe néz,

rebben,

kis vörös szívével körbelebben,

hogy néhány pillanatra megüljön

majd a vállamon.

Íriszem mögött felhők gyűlnek,

- túl közel vagy –

- tudod -

valami dobol,

valami vár.

 

Magamba fojtalak.

Mint esőzés után megáradt

alkalmi patak az utca

sebhelyes, rágókörös hátán,

hordanám eléd fantáziám

minden mocskát:

nézd, milyen erős ez

a hirtelen vihar,

mi eszét vesztve cakkosra tépi

a harsánylombú fákat,

nincs benne semmi alázat,

mindent akar,

felverni rád a leázott várost,

rád kenni, harapni ez a gyalázatos

kérlelhetetlen sarat,

hogy aztán ha elül bennem az utolsó

villám, csendben

lemossalak,

te még tiszta légy,

mintha itt se jártam volna.

 

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41944

Németi Csaba

Nyári reggel Nádudvaron

A hajnal pirosa kinőtte az éj-utó
szürke köpenyét,
s csend aranyesőt küld a földre.
Álomra hajlik az éjjeli viola,
hajnal-könnyet iszik a rózsa.
Szirmát bontogatja a napimádó.
Akácok sóhajtoznak illatozva.
Gyöngyben fürdik a kardvirág.
Halkan kopogtat a harkály,
vígan nótázik a rigó,
kérgült kézzel suhintott kasza dalol.
Eresz alatt tanácskozik a fecskepár.
Gólya kelepel a villanyfán,
Öreg paraszt emelgeti kalapját.
Az út mentén legel néhány tehén,
gyerek szalad friss tejért.
Lassan mindent magába ölel a fény.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41943

Tóth Edit Magdolna

Szívbűvölő

 

Lassúdan jár a Nap
Útjáról megtérőn,
Szerenádot játszik
A vén szívbűvölő.

Csillagokkal hintvén
Szédült lelkünk táját
Édenként szórja szét,
Kegyelme sugarát.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41942

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41941
Előzmény: szomorúfűz (41940)
szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41940

Horváth L. Zsuzsanna

Szeptember, a festő

Szeptemberi reggel

 

Mint a festő, fényecsettel

érkezett meg a szeptember,

libben vállán köd-köpönyeg

borítják hulló levelek.

 

Ecsetjét, ha Napba mártja,

ősz színeit varázsolja

színez sárgával, arannyal,

összemossa dús harmattal.

 

Piktorunk az eget festi

kicifrázza felhők szélit

tóra igéz tajték-csipkét

így töri meg szürke tükrét.

 

Pingál ég aljára bodrot

széllel bélel hullám-fodrot.

Fák lombja közt fátyol, lenge,

aranyhidat rejt el benne.

 

Akácunknak ághegyére

rózsás fürtöt ejtett keze

átölelte fénybe fonva,

ősznek szele elringatja.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41939

Torma Zsuzsanna

Szeptemberi gondolatok

 

Hamarosan dér lepi be
a mérői dombot,
a dércsípte csipkebogyó
váltja a zöld lombot.

 

Az útszéli békarokkák
pókhálóval szőve,
csillognak majd a napfényben
ha jön a napkelte.

 

Későn nyíló kis virágok
áhítozva tárják
harmatterhes kis kelyhüket,
s a meleget várják.

 

Kora reggel szél sem rebben,
csicsergés sem hallik,
őszi erdő lakóinak
vándorlása zajlik.

 

Marad azért néhány kedves
kismadarunk nékünk,
madáretetőnkön sok kis
cinke lesz vendégünk.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41938

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41937

Zsiga Lajos

Kora őszi szél

 

Hajamba túr a kora őszi szél
Meztelenre vetkőztetne,
Mint kedvesem, ha eljön az éj

Még nem veti sarkantyúját
Pihegő augusztus véknyába
A harmatos arcú szeptember,
De már loholnak az ősz kutyái
A kukoricaföldeken

Érett gyümölcsök lógnak a fán
Rákacsintanak mindenkire, csalfán
Ki éppen délután arra jár.

Mikor elbúj a hegyek mögé a nap
S az aranyozott udvar ottmarad
Mintha a jövőbe látnék,
Fényesen ragyogó
Éneklő jó kedvű csillagokat

Belém karol újra a kora őszi szél
Csendes társam ő nékem
Nem kérdez, de nem is felel
Csak érzem gyenge ölelését
Olykor magányos perceimben

Búcsút intek az ég vándorának
Kinek arcán remeg a sápadt fény
Lelkem vigasza a holnap, a remény

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41936
Előzmény: szomorúfűz (41935)
szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41935

Della Mária

Hűtlen nyár

 

A nyár tegnap még táncolt, nevetett,
magához ölelt, fényben fürdetett.
Ígérte, hogy itt marad nem siet,
dolga végezetlen el nem mehet.

Sok munka lenne még a határban,
de csalódtam az idei nyárban.

Kérlelem, jó lenne ha maradna,
egy korty meleget szívnék magamba.
Könnyű lábon osont a fák alatt,
ma hajnalra már nyoma sem maradt.

Szavát szegte, még el sem búcsúzott,
hűtlen barátom végleg elhagyott.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41934

Hatházi Áron

Esőillatú

 

bávatag csönd
ődöngő hiány
kezeim között a fény
hiányod
mángorolja szemhéjamat
felhőket érnek
mostoha könnytelen
pillantásaim
ujjaim mind összetörnek míg
virágokért imádkozom
és csak katángtól
kéklő rétek felelnek
az ólmos ég alatt

esőillatú szavakat
lehelj rám Isten

s gyermeked leszek

 

szomorúfűz Creative Commons License 2 napja 0 0 41933

Newyear

Búcsú a nyártól

 

Borús kedély…
Sír, sajog
egy emlék.
A halk közöny
függönye megett,
fojtó illatok,
bódító kínja
ég.
Ne búcsúzz még!

Még meleg
a kéz,
melyet fogtál,
de a semleges idő
ott áll,
sarokba dobni
fényedet.

Nyár,
… küldj még egy
forró sóhajt,
tőle majd
fáklya lobban,
a sötét
reményablakokban.

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!