Keresés

Részletes keresés

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38711
szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38710

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
hogy a természetben, ebben
a párját ritkító csodában
sem csupán friss vizű,
kristálytiszta forrás található,
és nem csak
ég felé nyújtózkodó
gyönyörű hegyek vannak,
de léteznek tátott szájjal
áldozatukra váró szakadékok,
mocsarak, amik az óvatlanokat
kíméletlenül magukba rántják...
és az élet, ami talán
a csoda legkülönösebbje,
nem mindig felfelé ívelő az se,
vannak benne mélypontok,
ahonnan kikecmeregni lehet,
de csak araszolgatva,
minden lehetőségbe megkapaszkodva,
sokszor visszazuhanva....
és vannak utálatos mocsarak,
ha valaki közelükbe merészkedik
a lépést könnyen elvéti,
belesüpped, a lehúzó erő akkora,
tehetetlen az áldozata,
kikerülni nem tud maga,
minden erőlködés
további süllyedés...
onnan
kimenteni a beleragadtat
nem képes más,
csak az undok mocsárnál
sokkalta erősebb,
bajban is megtartó,
soha nem utálkozó,
de erős kezű szeretet.

 

2015. július 3.

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38709
szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38708

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
hogy bőkezű az élet,
és ha neki marad valaki adósa,
vár türelmesen hosszan,
először csak ad jelzéseket
figyelmeztetőeket,
alig észrevehetőn, óvatosan,
az ember azt gondolhatná,
megtehet következmények nélkül bármit...
pedig a számlát előbb, vagy utóbb
behajtja kamatostól:
rosszul jár biztosan,
aki csak él a pillanatnak,
aki nem képes lemondani,
aki öröméért a pillanatnak
lelkét az ördögnek adja...
aki cimborál vele,
azt ő segíti kétes győzelemre,
eheti azt, amit csak megkíván,
de, hogy vele valaki jól jár,
az csak a látszat:
a leselkedő veszélyre
nem figyelmeztet,
a siker szédült pillanata
még csak kicsit van árnyékban,
de a felhők egyre tornyosulnak,
az öröm fakul, idővel csapás lesz
az ebül rabolt, esetleg
más kárán szerzett boldogságból:
mert, aki az életét rosszra használja,
annak csak pillanatnyi a boldogsága,
aminek sok boldogtalanság az ára.

 

2015. július 2.

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38707

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38706

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
hogy sokszor az ember a szeretet
és a gyűlölet hatalmát lekicsinyli,
hatását belterjesnek gondolja,
mintha lenne csak magánügy, pedig
mindkettőnek kézzel fogható,
messzire ható kisugárzása van,
mindkettő képes megváltoztatni,
átformálni a földi világot,
az élet szinterét tenni pokollá,
vagy akár mennyországgá...
a gyűlölet kisugárzása
minden Istentől valónak
a kíméletlen rombolása,
a haszon erőszakos,
kíméletlen kisajtolása,
áthatolhatatlan falak emelése,
a szeretet Istenének szavakkal,
tettekkel történő megbecstelenítése:
a gyűlölet mérgező sugara
pokollá teszi a világot, mindent,
még magát
az időjárást is rosszra fordítja...
míg a szeretet folyton csak építkezik,
palotát emel akár a romokból is,
s amit a gyűlölet elront
megjavítani próbálja,
az ajtaja folyton nyitva:
szeretet az Isten, gyűlölet az ördög,
s hogy milyen lesz a világ sorsa,
hogy virágzik, vagy pusztul,
talán csak azon múlik,
melyiket engedik a hatalomra,
melyik győzi le a másikat:
hogy az ember a természet fölött
teremtő Istenként,
vagy pusztító ördögként fog uralkodni.

 

2015. június 30.

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38705

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38704
szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38703

.kaktusz

 

 

Az öregek, a régiek, meg talán
a mostaniak is
szebb nyarakra emlékeznek,
de lehet, hogy így csak azért van,
mert a télből visszatekintve
szebbnek tűnik minden,
ami nyáron történt,
de az is lehet,
hogy nem a valóság
idő általi szebbé pingálása,
de az az igazság,
hogy más volt a július,
kibírhatóbb, elviselhetőbb,
több volt éjjel a csendes eső,
a reggelek
frissebb illatúak voltak,
a meleg
nem volt elviselhetetlen hőség,
a Nap sugaraitól
nem kellett úgy tartani ...
talán valóban sok minden változott,
a július lett forróbb,
az ember pedig hidegebb,
mint volt valamikor,
amikor még több idő jutott
a szeretetre,
amikor még a hideg télben
fedelet kaptak a hazátlanok:
talán egyszer
a dolgok rendeződnek,
de csak,
ha újra melegebb lesz
a szíve az embernek.

 

2015. június 30.

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38702

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38701
szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38700

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
talán mindenkinek van
egy különleges hegye,
ami a saját szeretethegye,
egy csodás természeti képződmény,
hegy, amit nem kötelező megmászni,
lehet maradni kényelmesen a tengerszintnél,
vagy el is lehet indulni rajta felfelé:
az alsó szint nem veszélyes még,
az, mint egy vidám kirándulás, olyan,
ha valaki magát meggondolja,
vissza is lehet fordulni könnyen,
habár itt is előfordulnak balesetek,
egy rossz lépés okozhat nagy galibát,
de túl nagy baj belőle nem lehet,
felejthetőek a sérülések…
megy az ember minél magasabbra,
annál különlegesebb,
annál több ismeretlen csoda várja,
de már nem olyan biztonságos,
a csúcsra vezető úton
a lavina elsodorhatja bármikor…
a csúcsra feljutni talán
csak kevesen képesek,
akik odáig elérnek,
azok, az életük is kockára teszik,
de aki feljut a legmagasabb pontra,
az, ha egy élete is van,
meg akkor se bánja:
ott összeér az Ég a Földdel,
onnan a legszebb a naplemente,
és onnan nézve
a világ is egészen különleges,
még akkor is,
ha onnan lehet
zuhanni a legnagyobbat…
aki pedig lent marad,
aki az egészből csak a zuhanást látja,
hogy nem indult el, jól tette,
azt gondolhatja.

 

2015. június 28.

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38699

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38698
szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38697

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,
a magány az talán sokáig láthatatlan,
nem lehet észlelni, pedig már jelen van,
maga körül, ha az embert éri bánat,
lát arcot résztvevőt, és azt is tudja,
ha meghal is hiány marad utána...
(nagy úr a megszokás)
a magány vonalai
fokozatosan rajzolódnak ki,
először csak halványan,
(egy ideig el se hiszik)
egyre élesebben aztán,
végül tudatosul tisztán,
hogy nincs a világon egyetlen másik,
aki hirtelen haragjában még akár miatta,
ha őt megbántják, ölni is lenne képes,
hogy nincs a világon egy se,
akit az ő öröme boldogsággal töltene el:
tisztán és élesen érezhető úgy
az igazi árvaság...
akkortól a halandó mindent,
a fájdalmát,
az örömét is magába zárja, tudja,
úgysincs aki befogadja,
nem vár semmit az embertől,
(többé már nem is csalódhat)
magányán enyhíthet csak az Isten
az ő különleges csodájával.

 

2015. június 27.

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38696
Előzmény: szomorúfűz (38695)
szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38695

Káli László

Szeretlek

Szeretlek. Nem ígérhetem, hogy mindhalálig,
csupán azt, hogy utolsó szívdobbanásig.
Nem ígérhetem, hogy örökké, s hogy csak Te,
csak azt, hogy senki nem lép helyedbe.

Szeretlek öröktől fogva és szeretlek örökké,
bennem lüktetsz, mint ereimben a vér.
S ha látom szemeid szerelmesen fényleni,
újra és újra még jobban tudlak szeretni.

Megkérgesedett lelkem újra fényleni látszik,
fáradt elmém, ím ismét rímekkel játszik,
mert le kell írnom, el kell, mondjam ezerszer
újra, hogy szeretlek, ahogy csak egyszer

szerethet az ember. Több ez, mint szerelem,
több, mint érzés, és több, mint érzelem.
A Minden! Vagy tán - ennél is több, ha lehet.
Igen, a mindennél is több vagy nekem.

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38694

György Viktória Klára

Muzsikál a erdő...

A szelíd napsütésben,
mint fagyöngy ragyognak
az erdő harmattal
szőtt cseppnyi könnyei.
Kibontakozik a lét,
zöldellő, s tarka
lombfüggöny övezi
a virágfürtökben ringatózó
mesés természet
ezernyi színét.
Árnyak rejtekén
észrevétlen szellő suhan,
madárdal szárnyal,
zizzen az ág,
forrás csobban,
fényfürtök leple hull,
s reszketve száll,
a mámoros illatár.
Megannyi törékeny
fűszál a pázsit szőnyegén,
szivárvány palást terül
a tisztás lágy ölén.
Varázslatos világ tárul!
A csend szava tiszta levegőt sóhajt,
a tájat betölti a titkos félhomály,
s az erdő minden hangja
vidáman muzsikál.

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38693

László

Tegnap még

 

Tegnap még voltál,
ma már csak a galléromon
felejtett illatod hordom
és finom kis mosolyod.

Tegnap még voltál,
mára csak elképzellek
ahogy tested moccan felém,
csüngsz rajtam, karolsz belém.

Tegnap még voltál,
és tegnap előtt, meg szombat
délelőtt és vasárnap délután,
reméltem maradsz minden éjszakán.

Tegnap még voltál,
ma már csak a galléromon
felejtett illatod hordom
és nedves tekinteted.

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38692
Előzmény: szomorúfűz (38691)
szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38691

Gligorics Teréz

Visszhangok

 

Az esti napfény mély csendjében,

szunnyadó emlék könnycseppében

a szíved többé már nem dobog,

hol vagytok ma, fényes csillagok?

(Ó, szíved többé már nem dobog!)

 

Hajnali bíbor fenn az égen,

ringató  tenger mély tükrében

megfakult arcnak bús a kedve,

nincs még a hangod elfeledve.

(Nézem a tengert elmerengve...)

 

Hol van a napfény? Ha meghalok,

kísérnek-e majd  madárdalok,

örömmel, zengve, mint a lelkem?

Nem felejtem el, nem felejtem!

(Hullik a szirmod, nefelejcsem...)

 

Nyíljatok rózsák,  édes illat

az ami altat, mi elringat,

viharban, télben te vagy álmom,

sírodon túl is boldogságom.

(Síromon túl a boldogságom...)

 

Az ősz csendjében fogj majd lantot,

hadd halljam azt az édes hangot,

otthon a szív, hol veled járhat,

dalolj hát nekem két szép szárnyat.

(Nem érhet utol már a bánat...)

 

S majd ha a tavasz újra éled,

ó, édes öröm, ott majd véled

az esti napfény örök csendjén,

egymásra lelünk, s úgy lesz rendjén...

(Megkopott fejfád örök csendjén.)

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38690

Ádám J. Csaba /Jessie/

Tiéd...

 

Tiéd az ég,
Tiéd a kék,
Tiéd a zöld, s
Tiéd a föld.

 

Tiéd a sok
Virág, s
Tiéd véle-e
Csodás világ.

 

Tiéd,mi véled
Szép nekem, s
Tiéd el-elmúló
Életem.

 

Legyen tiéd,
Mi-e földön
Ragyog, s
Tiéd legyen
Legyen lelkem,
Míg itt vagyok.

 

Tiéd a tűz,
Tiéd a fénye,
Tiéd a remény, s
Tiéd lelkem élte.

 

Tiéd a simogatás,
Tiéd az andalítás,
Tiéd ölelésem,
Tiéd a szerelmem,
Mit a tölgyembe vésem.

 

Legyen tiéd egy
Csillag az égen, s
Legyen tiéd mivoltom,
Mit várok már oly régen.

 

Tiéd a holnap, s
Talán vele én is
Tiéd aurám,s véled
Egy csodás fény is.

 

Tiéd a szél, mi
Hozzád vezet,
Tiéd balga énem,
Ki téged szeret.

 

S,ha egy nap mennünk
Kell innen,
Tiéd maradjon szerető
Hitem,s véled múljon el
Életem, ha utolsót
Dobbantja érted álmodozó
Szívem.

 

Legyen véled majd miénk
Egy jobb világ, s véle nékünk
A sok virág...égben-fényben,
Földön-hegyen örök álmom
Tiéd-tiéd legyen!

 

(2014. január)

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38689
Előzmény: szomorúfűz (38688)
szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38688

Nagy István Attila

14 610

 

Tizennégyezer-hatszáztíz remény
az éjszakák fenyvesében,
s ugyanennyi józanság a nappal
hitet oszlató égboltja alatt.
Magad gyújtod meg a bánat
bombához futó zsinórját
hamuszínre váltó arcod hiába lángol.
Ölelésbe szakadó rettegések
löknek a másnapok kifent kardjaiba.
A mégis-remény veled suttogja:
építhető ház pillanat-téglákból,
mosolyok kötik a falakat.
A kezed, ha tétován elindul
tizennégyezer-hatszáztíz nappal
elhamvadni készül, s mert nagyon fázol,
betakar bennünket ez a felnőtt éjszaka.

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38687
Előzmény: szomorúfűz (38686)
szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38686

Berze Tünde

Csend vagyok


Csend vagyok,
mély, néma csend,
feszített tükrömön csak a Hold játszik.
Olvas bennem titkokat,
egyszer volt szép ábrándokat.
Látja születésem,
a novemberi zimankó ölében,
s csillogó fullánkját a skorpiónak,
mely elkísér életen át.

Csend vagyok,
egy jelbeszéddel kiáltó csend,
mellyel játszanak az élet viharai.
Partra vetnek, hogy újra a mélyükre,
mint sellő-lányt temessenek,
kinek dalát csak a halak hallják,
s ti emberek süketen s némán ismerjetek.
Szegény bolondnak gondoljatok,
s szíveteket kabátotok alá gomboljátok.

Csend vagyok,
szavakat alkotó szomorú csend,
kiben jajongnak a gondolatok,
a világot megváltani egyedül nem tudom,
csak csendemmel kiálltok,
hátha a zúgó szélben egyszer meghalljátok,
s kitárt ajtómon bebújik a tiszta fény,
s újra lesz arcom, lesz hangom,
kinyílik virágom, s lesz újra otthonom.

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38685

Egyed Emese

Két félparádé

 

gyöngyvirágos kedvedtől sírni kell
deret idézni lángot fújni el
nem hívlak dél negyedén éj felén
csöndhidak lengő láncán jöjj felém

 

csöndpillérek árnyékot tartanak
belső száműzetésben él a nap
odafönn még parázsló kőszenek
külső fejtésben villők rejlenek

 

szavakból sodrott pányván táncolok
estem semmik hálója fölfogott
szamárhát-ívű sajgás vesz körül
egy perc megalvad egy perc megkövül

*

most öltözik a hajnal kék szavakba
most búcsúzik kéményektől a hold
lehull a táj redőnye szétfaragva
szél ujja ébred fényfűzőket old

 

kegyetlen képű reggelek között
ki tudna rádismerni ködkabátod
gallérja elföd húrok hangközök
függőkertjén sarjadnak füstvirágok

 

fölröppennek a repülőterek,
csörgősipkádon lángra gyúlt a bojt
mert itt sem voltál elfeledtelek
csúf kis rigók éneke megfagyott

*

két félparádé összeáll a játék
körbeforog a múlás mint a seprű
ponyvát szövök belátható világét
hát isten áldjon gyöngyvirágos kedvű

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38684

Szijártó Péter

Egyik éjjel

egyik éjjel, mikor más vagy mint a többin
gondolkozol a sok titkos csillagfölöttin
megfogj e egy kezet, érints e egy szájat
várjál e még másra, vagy most már megtaláljad

magadba bámulva, a másikat csodálva
két szó között, hátha és hiába
elered az eső közben, s elered az élet
nem is nyúlsz érte ha tudod hogy eléred

mégis tud fájni, elveszítheted
mi még nem létezik, és nem is ismered
megtartani gyávaság, elhinni képzelet
így tapogat a sors - vakon - titeket

a felhők szétválnak, színház az égbolt
mesél majd rólatok így volt és úgy volt
fekszetek együtt, nincsenek miértek
a jövő csak jön, halandzsál, ígérget

ezüst szárnyú madár lesz a holdból
csak legyél hol kell, és legyél ott jókor
s minden más lesz, jobb s rossz is hirtelen
míg ülsz csak kint vele, azon az éjjelen.

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38683

Szilágyi Ferenc /Hubart/

Akácvirágzás

Kertek mögött, homokdomb oldalán
ezer szép menyasszony - nyílik az akác!
Május mézédes csókot hoz talán,
s illatorgiával tombolhat a nász!

Züm-züm zenére járja most táncát
a szerelmes méhek részegült hada,
élvezettel éli ki románcát,
nektárral gazdagon térve majd haza.

De jő az éj, s elered a zápor,
vad vihar tépázza meg a szép arát
- földre kerül a patyolatfátyol -,
siheder szelek hordják szét jaját.

És reggelre halott a menyasszony,
nemző vágya rideg, sárba hullt remény;
búsan vonul, nincs miért virrasszon
a zsolozsmázó ezernyi vőlegény.

 

szomorúfűz Creative Commons License 3 napja 0 0 38682
Előzmény: szomorúfűz (38681)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!