"Ha meg kéne határozni a szeretetet, az egyetlen szó, amely méltóképpen kifejezné mindazt, ami benne foglaltatik, - az élet lenne. A szeretet maga az élet a maga teljességében. Ha elmulasztod a szeretetet, elmulasztod az életet. Ne tedd!"
"tegnapokkal fogy az élet, A holnapokkal egyre nő, S szemedben mégis mindörökké A mának arca tűn elő. (...) Ezért ha illan ez az év is, S a múltba szállva szétomolt, Lelkedben ott a kincs örökre, Amely valaha benne volt."
Elmúlt a nyár. Bár a szeptember még nyár és már ősz is, de szinte hidegre, esősre fordult az idő. Lomha felhők mögé bújik a Nap, itt-ott csillan ki közöttük a megkopott fény, halkulóak a sugarak, - vagy záporok verik a kertet. Falevelek fürdenek, remegnek a hűvös szélben. A tücskök szerenádja is messzebbről hangzik. Elcsendesedik a bokrok töve. Vándorútra kelnek a költöző madarak, messze délre költöznek a fecskék, a gólyák. Gyerekzsivaj tölti meg az óvodák, az iskolák ódon csendjét. Beérnek a gyümölcsök, a szőlőfürtökön zsongnak a méhek, a darazsak. A szeptember sokszínű takarót borít a tájra, lehullajtják leveleiket, levetik lombkoronáikat a fák, a bokrok. Zordan tépdes mindent az őszi szél, pára zúdul a földre. Hervadoznak a virágok. Lassacskán aranybarnára színesedik a szűkülő világ. Nagy a csend, csak a levelek sóhaja töri meg a természet nyugalmát, amikor a fákról a földre hullva zizegnek, susognak.
A kertek alatt kopogtat az ősz - érezni már hűvös illatát. A levegőben párafelhők gomolyognak Visszasírjuk a nyár simogató melegét, és még reménykedünk a napsugár játékában, melengető ölelésében.
Az embert barátjáról lehet megismerni, már a választás árulkodó maga is, de ha közel távol nincs, akit megillet ez a cím, van valami, amiről az emberre rá lehet ismerni, az is barát, ha nem is nem kívüli, mindig megtalálható, nélküle tapodtat se léphet a halandó, társ, állandó, érdemes megválogatni jól, mert elhervasztja rossz tanácsaival, teheti tönkre, akár az egész virágzó életet: ő a gondolat, amelyiknek az ereje akkora, hogy az éjszaka nyugalmát is elveheti, de ha jó az indulata, ragyogóbbá teheti a nappalok fényét is... barátnak mutatkozó ellenség is lehet, ha a még a szeptemberről is, mint nem szeretem hónapról sutyorog, ha elveszi tőle, és az utána következőktől a kedvet, nem pedig ecseteli örömöt okozva Földanya hónapjának a szépségeit... mert ez a hónap a bőség hónapja, nem szűkölködik a szebbnél szebb színekben, az ünnepelt megterít az ő asztalán bőséggel, sötét gondolatot nem érdemel: az embert megismerni a barátjáról, közülük is a legközelebbiről, a saját a gondolatáról, ami soha sem hagyja magára, azért érdemes megválogatni jól, melyiket engedi megszületni, mert olyan lesz a szeptember, mint a róla alkotott gondolat, amelyik nem segít, a pokol fele is elvihet... lehet barátnak mutatkozó ellenség, amelyik még a szeptemberről is, mint nem szeretem hónapról sutyorog, elveszi tőle, (és vele) az utána következőktől is a kedvet, ha nem örömöt okozva ecseteli Földanya hónapjának a szépségeit... gonosz az, amelyik elmúlásról, és nem a téli álomról mesél: ez a hónap, a szeptember, még a bőség hónapja, nem szűkölködik a szebbnél szebb színekben, az ünnepelt megterít az ő asztalán bőségesen... az embert megismerni a barátjáról, közülük is a legközelebbiről, a saját a gondolatáról, ami soha sem hagyja magára, azért érdemes jól megválogatni, mit enged a fejében megszületni, tanácsot kitől fogad el, mert olyan lesz a szeptember, mint a róla alkotott gondolat, és olyan az egész élet.
„Mindjárt szeptember, a szőlőlugas belefárad cipelni terhét a forró nyárnak. Mindjárt szeptember, keserűek lettek a szombat délutánok, mintha a nyár édessége sosem ömlött volna rájuk. Mindjárt szeptember, tenyeremben piros szőlőszemek. Íztelenek…”
Ringnak az árnyak fákon hintáznak várják,hogy az Ősz az osonó léptű csősz birtokba vegye a tájat. Múlik a nyári zsivaj ritkul már a madárdal s vonójával atücsök e harsogó hegedűs halkulón várja az őszt.
*
Álmodni
Álmot hozni ha restell a sápadt éjszaka, bár tudja jól,szívemnek nincs más vigasza, csak csillagport szór könnyes arcomra. Vágyódva nézem a Holdat hullna rám ezüst sugára s azt a régi nyarat boldogan álmodnám újra.
„Elérkezett szeptember első napja, a diákok visszaülnek az iskolapadba. Utcák és a buszok megtelnek velük, nagyon álmos még a fáradt szemük.
Hátukon viszik az iskolatáskát, érzik a tanfelszerelések súlyát. Csengetésre nekik be kell érni, osztálytársaiknak fognak mesélni.
Ki hol volt, mit csinált egész nyáron, és a levelek is elsárgultak már a fákon. Egyszer egy csengő mindennek véget vet, hiszen a tanárnő megkezdi ezt a tanévet.”
Az ősz első hónapja. A hónap elején áll be a meteorológiai ősz. Szeptember 23-án van az őszi napéjegyenlőség időpontja; a csillagászok ekkor jelentik be a „hivatalos ősz” kezdetét. Új évszak kezdődik.
A népi mondóka szerint: „Amilyen az Egyed-nap, olyan az egész hónap. Az időt kisasszonynapja négy hétre előre szabja. Mihálykor az észak s keleti szél, sok havat és kemény telet ígér".
A mezőgazdaságban ez a hónap a betakarítás, majd a szüret és az őszi szántás-vetés időszaka, amikor rendkívül sok függ az időjárástól. Az éjszakák egyre hűvösebbek, lassan megérkeznek az első fagyos hajnalok is, minden halványabb és tompább egy fokkal, a nap sugarai gyengébben, de egyúttal gyengédebben is látják el éltető energiával kertünk féltett növényeit.
A hónap elején még mindig nyár van, azonban a hónap végén már elkezdődik a növények elszáradása, bomlása akkor is, ha azt nem is vesszük észre.
A természet minden rezdülésével lágyan azt suttogja nekünk, hogy itt az ősz. Érdemes figyelnünk a költöző madarakat, amelyek a népi mondás szerint, ha szeptember végéig nem repülnek el, a jó idő akár karácsonyig is kitarthat.
A hűvösen nyirkos igazi ősz beállta előtt azonban még rengeteg tennivaló akad a kertben. Ebben az időszakban a kiskertjeinkben alapvetően a betakarítással és a termények tárolásával kapcsolatos teendők kerülnek előtérbe, de már most gondolnunk kell a tavaszra, hiszen a kertésznek a tavasz az ősszel veszi a kezdetét!
Gyümölcs-szőlő
Itt az őszi gyümölcsfa- és szőlőtőke-ültetés és pótlás előkészítésének ideje. A gyümölcsfák nyári metszését szeptember elejére már fejezzük be, viszont itt az ideje a köszméte és a ribizli ritkításának, tőosztásos szaporításának. Távolítsuk el a fák körül a gyökér- és tősarjakat, hogy azok ne vegyék el az erőt a fától. Ha gyümölcsfákat szeretnénk ültetni, már most előkészíthetjük a helyét, az ültetőgödröket, a megfelelő mennyiségű érett trágyát, vagy érett komposztot, megrendelhetjük a gyümölcsfa csemetéket.
Zöldségeskert
Tart még a paprika-paradicsom szezon, de ezek már az utolsó darabok. Folyamatosan takaríthatjuk be a hagymát, a fokhagymát, a burgonyát, a céklát, a répaféléket és a fűszernövényeket.
Elvethetjük a tavaszi érésű hagymát és a téli borsót, de akár vethetünk napsütötte ágyásokba rövid tenyészidejű hónapos retket, például a Korai legjobb vagy a Korai piros fajtákat.
Az áttelelő spenótot a hónap végéig vethetjük, de az áttelelő saláta magja is szeptember derekán kerüljön a földbe. Érdemes megpróbálkozni a gyorsan növő zsázsa vetésével is. A veteményesben is itt az ideje az őszi vetésű, ültetésű növények telepítésének. Most dugdossuk az őszi fokhagymát, ültetjük a földiepret. Földieperből érdemes több fajtát ültetni, egész érési sor áll rendelkezésünkre a szaporító anyagból.
Tárolás
Fontos őszi feladat a megtermelt gyümölcs és zöldség megfelelő tárolása. A zöldséget és gyümölcsöt lehetőleg külön tároló helyiségben raktározzunk. Időnként mindent ellenőrizni kell, a romlás miatt. A tároló helyiséget meszeljük ki, a fa polcokat, ládákat súroljuk le és kellően szárítsuk ki.
A zöldségeket veremben is tárolhatjuk, megfelelő takarás és időnkénti szellőztetés esetén kevés romlással tárolhatjuk
Egyed napja, őszkezdő nap.( Szent Egyed remete a VIII. században élt Provence-ban.) Sok helyütt ekkor kezdték meg a búza és a rozs vetését, mert azt tartották, akkor bő termésre számíthatnak. Erdélyben ezen a napon állnak szolgálatba a pásztorok. Azokat a disznókat, amelyeket karácsony táján akartak levágni e naptól hízóra fogták. Ha esett az eső Egyed napján, esős őszre számítottak, ellenkező esetben szárazra.
Szeptember 5. Lőrinc napja, úgy nevezett "rontónap". Lőrinc sok kárt csinál, például megrontja a vizeket, azokban már nem lehet fürödni (hideg van), beleesik (máshol belepisil!) a dinnyébe, azaz a nyári görögdinnye e nap után már élvezhetetlen lesz, lucskos, vízízű.
Szeptember 8. Kisasszony napja, Szűz Mária születésének napja. Magyarországon kedvelt búcsúnap. A hívő asszonyok kimentek a szabadba napfelkeltét várni. Úgy tartották, aki arra érdemes, a felkelő napban megláthatja Máriát. Bizonyos vidékeken ekkor kezdték el vetni a gabonát, melyet kisasszony napjára virradóra kitettek a szabadba, hogy a harmat érje, "az Úristen szentelje meg". Mint a paraszti gazdasági élet fontos napja, sokfelé a cselédek szolgálatba állásának napja is volt. A dió leverését a fáról is ekkor kezdték. Szép elnevezése: Fecskehajtó Kisasszony napja arra utal, hogy ettől a naptól kezdve keltek útra a költöző madarak.
Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya napja. Mária anyai fájdalmára- melyet megfeszített fia halálát látván érzett - emlékezés napja. Nagyon régi kultusz, egyike első nyelvemlékeinknek, az Ómagyar Mária siralom is erre utal. A Pieta, mint az egyetemes emberi szenvedés szimbóluma vonult be a művelődéstörténetbe. Számos ábrázolása létezik a halott fiát ölében tartó Szűzanyának. Egerben ismert szőlőműves terminus a "fájdalmasra szed", azaz a szüretet erre a napra befejezi.
Szeptember 21. Máté apostol és evangélista napja. Egyes vidékeken Máté hetében vetették a gabonát. A vetés a férfiak munkája volt, melyhez különféle rituálék kötődnek. A vetőmagot megszentelték, a férfiak megmosták a lábukat, tiszta ruhába öltöztek, így mentek ki a földekre. Egyes vidékeken a magvető a nyelve alá három búzaszemet tett, és a művelet közben nem volt szabad beszélnie. Miután a vetést elvégezték,a vetőabroszt (ami gyakorta a karácsonyi abrosz) a magasba dobták, hogy nagyra nőjőn a gabona.
Szeptember 29. Szent Mihály arkangyal ünnepe. A hagyomány szerint Mihály a túlvilágra költöző lelkek kisérője, ő ítéli meg az emberek cselekedeteit az Utolsó Ítéletkor. Általában kezében karddal és mérleggel ábrázolják. Ez a nap volt az ún. kisfarsang időszakának kezdőnapja, azaz a lakodalmak ideje, mely egészen Katalin napig tartott (november 25.). Gyakorlatilag az időjárás hidegre, téliesre fordulását hozta Mihály napja. Egy göcseji mondás szerint "Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet." Ezután már tilos volt az ágyneműt a szabadban szellőztetni. Úgy tartották ekkor szűnik meg a legelőn a fű növekedése. Az állatok viselkedéséből a téli időjárásra következtettek. Ha a juhok szorosan egymás mellé feküdtek, hosszú kemény télre számítottak. A halászó vidékeken úgy tartották a halak ekkor a víz mélyére (az iszapba) húzódnak. A gazdasági év szempontjából jelentős nap, eddig legeltették a réten a Szent Györgykor kihajtott marhákat. Csíkban a pásztorok ekkor térnek vissza a havasokról, a jószágokat ezután a gazda gondjaira bízzák. A juhászok is ekkor kapják meg a bérüket, és általánosan ez a nap a szegődtetés napja, azaz a cselédek ekkor költöznek új gazdához.
SZEPTEMBER – SZENT MIHÁLY – ŐSZELŐ – FÖLDANYA HAVA
A szeptember még nyár és már ősz is, bár a csillagászati ősz csupán az őszi napéjegyenlőség napjával, szeptember 21-ével köszönt be. A mezőgazdaságban ez a hónap a teljes betakarítás, majd a szüret, egyúttal pedig az őszi szántás-vetés időszaka, amikor nagyon sok függ az időjárástól. A meteorológusok Őszelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Földanya havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Tigris (Almaszüret) hava elnevezést használták szeptemberre, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent Mihály hava. Az első őszi harmincnapos hónap, melynek 22-23. napján a Nap a Mérleg jegyébe s egyúttal az őszi napéjegypontba lép.
*
A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek a szeptember hónapba:
Szűz (augusztus 23. – szeptember 22.) és
Mérleg (szeptember 23. – október 22.).
Szeptember folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül az Oroszlán csillagképből a Szűz csillagképbe lép.
szeptember minden évben a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év decembere.
*
Népi mondóka
Amilyen az Egyed-nap, olyan az egész hónap. Az időt Kisasszonynapja, négy hétre előre szabja. Mihálykor az észak s keleti szél, sok havat és kemény telet ígér.
*
Mit jövendöl a 100 éves naptár?
Jó idő következik, ha hónap elején sok futócsillag látszik, ha nem esik harmat, vagy ha esett is, de hevenyében elszárad, ha az éjjelek rendkívül hidegek, ha a Tejút az égen tisztán látszik. Rossz idő jő, ha a galambok vízben fürödnek és későn repülnek haza.
*
Népi megfigyelések
- ha szeptemberben megdördül az ég, a fák sok virágot hoznak még - ha másodszor is kivirágzik az akác, akkor hosszú, meleg őszre lehet számítani - ha korán lehullanak a falevelek, a gólyák és a fecskék korán útra kelnek, akkor hamarosan megérkezik a hideg idő
A régi római naptár márciustól számított hetedik hónapja eredetileg csupán egy sorszámot kapott. E fantáziátlan sorszámnevet – latin September, September mensis („Hetedik”, „Hetedik hónap”) akkor sem cserélték fel másra (kivéve egy rövid időszakot, amidőn a rossz emlékű Nero Germanicus császár önmagáról Germanicusnak nevezte el), amikor hónapunk a kilencedik lett. Noha szeptember mind a földműves lét, mind a csillagászat és a naptár szempontjából jeles hónap, nem dúskál római ünnepekben. Ezek közül a legjelentősebb a capitoliumi triász: Iuppiter, Iuno és Minerva templomának felavatásáról emlékezett meg szeptember Idusán (13-án). Történelmi emlékünnepnek tűnik első pillantásra – a római patríciusok istenhármasának még az etruszk Tarquinius Superbus király építtetett egy háromhajós templomot a Capitoliumon –, ám az ünnep időpontja és a hozzá fűződő szokások „igazi” naptári eseménnyé avatják. Mint Hahn István írja, ezen a napon az egész szenátus megjelent a templomban, és nagy közös lakomán megvendégelte a három istent. Ezt a szokást a sikeres betakarításért (aratásért, szüretért) járó hálaadásként értelmezhetjük, az istenek elé tálalt fogások nyilván a föld az évi ajándékaiból készültek. Ugyanezen alkalommal a szentély falába szöget vertek, ez az évek számítását szolgálta. Ez a szokás arra vezethető vissza, hogy volt idő, amikor szeptember1-ével kezdték az évet. A nap azért is jelentőségteljes, mert mindössze 9 nap választja el az őszi napéjegyenlőségtől, a római naptárban ennek is jelentősége volt. A Nonae például a hónap Idusa előtt számon tartott 9. nap volt, a novendialis pedig kilenc napos, kilencedik napon végbemenő ünnepet jelölt (vö. a katolikus ünnepi nyolcad, kilenced fogalmával).
Szeptembert repülő, nevető ifjú személyesítette meg, bíborruhában, fején köleskoszorúval. Jobbjában Mérleggel, a hónap jelével, baljában szőlővel és más gyümölccsel teli bőségszaru. Az ifjút szőlő koszorúzta Ceres is helyettesítheti. A bíborruha – Cesare Ripa magyarázata szerint – a „királyi” hónapnak járó viselet. E címet pedig azért kapta, mert bőkezűbb, mint társai (az ötletet a pirosodó lombok adhatták, a vörös szín majd mindenütt hagyományosan az ősz színe). Elsősorban szüret ideje lévén, a szeptembert szüretelő alakok is jelképezhetik: szőlőt szedő, szőlőkoszorús, teli puttonyos, meztéláb szőlőt taposó parasztok.
A hónap régi magyar nevei: Mérleghava, SzentMihály hava. Az előbbi a Mérleg jegy szeptember utolsó dekádjában kezdődő uralmára utal (időszámításunk kezdetéig az őszpont a Mérleg csillagképbe esett), Szent Mihály arkangyal viszont a szeptember utolsó, és a Mérleg első dekádjának legrangosabb szentje.
Délutánt öntenek. Fölöttem a kék ég tisztája kissé hűvösen lép, alant az unalmassággal telt kopott város tégla-rései mohón nyelik a szeptemberi fényt.
Úszik szerte a csend, melyben olykor még, idő-tolva, belefürödhetnek az emlék-fonalakba mélyen elszövődött komor gondolatok.
Mutasd kezed Ady, rajta fájdalom, itt, bilincsed is itt születhetett valamelyik padon, az utca-végről keservbe-vitt szavad még feldereng, míg előttem szobrod mozdulatlan szeméből cseppenő könnyek öntözik a teret.
Gyerünk, gyerekek, iskolába! Kemény pad és fekete tábla ne legyen nekünk idegen! Csak integessen a szabadság, vidám játék, hangos mulatság át a nagy ablaküvegen. Mi üljünk csendben, üljünk rendben, Legyünk nagyon szorgalmasak, s csodaország titokkapui hamar megnyílnak.
Neves betűbirodalomban most biztosan nagy vigalom van. Találni ott csodát sokat. Komoly tanító bácsik, nénik, – hogy kinek adják, nem is nézik, – osztogatják a kulcsokat. Számország is tréfás egy ország, oda is bekukkanthatunk. Ha figyelünk, miénk a kulcsa, s lehet sok jó napunk.
Gyerünk, gyerekek, iskolába! Oda is, ahol nincsen tábla… – iskola sok van ám nagyon. – Ahol az Úr Jézus a mester, s ahol az ősz öreg se restell gyermekként ülni a padon. Vár az Úr Jézus iskolája. Tantárgy: hit, remény, szeretet. Iratkozzál be. Add át néki gyorsan a szívedet.
De jó lesz mindig vele menni, mindent az Ő kedvére tenni. De könnyű lesz az életünk! Ha nehéz is lesz majd a lecke, ki gyáva még hogy megijedne: ott a Mester! Segít nekünk! Ő ad erőt és Ő ad áldást, hiányunk nem lesz semmiben, csak rá figyeljünk, vele járjunk, s kövessük Őt híven!
Lopva még itt bolyong a Nyár a fák és házsorok között, ám az iskola nyitva már, és új ruhába öltözött a sok-sok pad, a fal, a tábla, és friss az ablakok virága.
Az osztály újra összegyűlt, – a napsütötte sok gyerek –, a sok-sok arc mind felderült, sorolva az emlékeket: ki erre járt, ki arra volt, a sok emlék szinte dalolt.
Szép volt a Nyár, a víz, a rét, a játék és az utazás, ott rezdül a hangjukba’ még a nagy élmény: a nyaralás. Ízelgetik a tegnapot, a sok jót, mit a nyár adott.
Csipognak, mint a madarak, zsibong tőlük a tanterem. De csitt, csend lesz egy perc alatt, ha tanítójuk megjelen. Igen, a tanító belép és megkezdődik a tanév.
