Miért nincs értelme felkelni és végezni rendben a dolgokat? (alapvető életösztön megvan, munkába, boltba járás, minimális takarítás, személyes higiénia, tehát nem erről van szó) Már mások a fiatalok, már nem ahhoz a generációhoz tartozom, "akiktől várnak valamit". Elteltek azok az évek, amiket mások gondtalannak mondanak. Amit mások bulizással, utazással, az egzisztencia megalapozásával töltenek. Nekem egyszerűen csak nem volt pénzem, nem volt energiám, nem volt életem, nem voltak barátaim, nem voltak rendes párkapcsolataim. Rengeteg egyedül töltött netezős év, már évtizedek. Hiába mondják, mondták régebben is, hogy ki kell lépni a világba, minden kudarc. Nincs hova kilépni. Nagyon ritkán van talán 1-2 ember, akiért azt hinném, érdemes, de nekik nem vagyok elég, és ez fáj, nagyon fáj. Érzem a szocializáció hiányát, de ha azon a terepen, ahol szocializálódnom kellene, állandóan traumák érnek, akkor nem fogok kilépni ebbe a szociális térbe. Nincs tovább. Barátilag, párkapcsolatilag. Sehogyan. Nincs hova sietni, nincs miért külön erőfeszítést tenni.
Nekem nem kelted bölcs ember benyomását, ne haragudj. Nem érzem azt, hogy bármiben tanácsot akarnék kérni tőled, vagy kérdezni akarnék. Már ez is képzavar, hogy azt hiszed, az "okosság" egyenlő a bölcsességgel. Szerintem te egy öreg, beteg weirdo vagy, aki az itteni bohóckodásával akarja enyhíteni a létezése fájdalmát.
Olyan 20 éves koromban ráharaptam a matematikai fizikára majd az elméleti fizikára . Akkoriban nem volt se internet és se chatgpt . Ezért elkezdtem papír alapú okosabb könyveket olvasni . Amikor internet lett, akkor felnyergeltem az internetre is . Most meg a chatgpt-ét nyúzom .
Panel lakásba élek, vagy ülök a fotelomban semmit csinálva és a szürke betonfalat bámulom, vagy számítógépezek, nincs 3. lehetőségem .
Nem iszok, dohányzok, narkózok + Utálom a reklám féléket . Ez már önmagában is ritkaságnak számít . Így hát okos lettem, de egyedül is lettem .
Borzalmas. Borzalmas, ahogy az evolúció során a férfiak kiválasztása nyomán létrejött "a nő". (nem azért, mert bárki is hibás lenne ezért) Ez a szerepbe nyomorított, gyengébb lény, aki sok esetben önmagaként éli meg ezt, nem feltétlenül szenved ebben a helyzetben. A férfi test szép, a férfi test arányos, erős, életképes. Egy csúcsával lefele fordított háromszög, amely az isteni fele nyitott, ahol a tiszta, világos értelem lakik. Ezzel szemben a nőtől elvárt létezés az anyag felé nyitott, az maga a röghözkötöttség. Egy test, ami állandóan szenvedést okoz, akadályoz, elhomályosítja a szellemet. Egy férfi ereje soha el nem érhető egy nő számára. Soha. Mindig csak úgy kell tenni, mintha az evolúciós veszteség előny volna, valami isteni csoda, vagy "áldott állapot" ésatöbbi. Női testbe születni már önmagában egy börtön, egy büntetés. De nem elégszenek meg ezzel, a húsodat és véredet akarják. Vonultasd föl a nőiesség-nőiség kellékeit az életedben, mert ha nem, kivetnek "a külső sötétségre". Nem biztos, hogy ez az egyértelmű ellenszenv kifejezésével együtt fog megtörténni. Egyszerűen csak egyedül maradsz. Borzasztóan egyedül. Ha férfi vagy, nem kell elrejtened magad. Öltözhetsz, viselkedhetsz emberhez méltóan. A nőket úgy kezeli a társadalom, mint olyanokat, "akikből több hiányzik a tökéleteshez". Fel kell díszíteni, kényelmetlenebb pozícióba kell helyezni, el kell takarni a világ elől, mert ha tényleg elismernék, hogy a női létezés ugyanannyit ér, mint a férfi, akkor nem lenne ezekre szükség, nem kellene igyekvő bohócokká maszkírozni a nőket. Annyira, de annyira fáj, az összes fogyatékosságom közül ez is. Nem olyan akarok lenni, mint amit a társadalmi szerepelvárás követel, hanem csak azt sajnálom, hogy még távolabb kerülök attól, hogy valódi kapcsolatot teremthessek, sallangmentesen, anélkül, hogy egy másik hímnemű vagy nőnemű bohóc számonkérjen rajtam egy olyan vállalást, amit én nem is szándékoztam vállalni, mert nem is tartom valódi értéknek. Esetleg a meglévő értékeket árnyaló tényezőnek, legfeljebb. Sajnálom, mert mindennek ez az alapja, nincs olyan kis, hétköznapi kontaktus, amelyben ez ne lenne jelen. Látom, hogy mindenki másban jelen van, csak bennem nincs, vagy egy másfajta, talán szabadabb formában, amitől idegenné válok és mások is az én szememben. Nem akarok erről tudni. Egy emberi kapcsolat, egy párkapcsolat a nap minden pillanatában emlékeztetne arra, hogy női testbe születtem. Van ennek ritkább helyzetben pozitív, élvezetes következménye, de kevés a helyzet, amelyben ez megjelenik. Minden más helyzetben nem szeretnék emlékezni arra, hogy nő vagyok. Nem szeretnék emlékezni arra, hogy valakinek a gyereke vagyok, és, hogy nekem is lehetne gyerekem. Egyszerűen csak "én" akarok lenni, röghözkötöttség nélkül.
Egy olyan embert, aki az élete nagy részét magányosan vagy egyedül (mikor melyik) élte le, nem tudsz azzal riogatni, hogy egyedül marad. Ez olyan "jön a mumus" féleség, valódi érvelés nélkül, mert valójában nem tudod leérvelni.
"A gondolataid az illúzió köröl forog" 🙂🙂 Nem "e körül forog", hanem erről beszélgettünk, ezen a gondolaton mentünk tovább.
De... nem akarlak fárasztani. Végülis jót akartál. Természet, meditáció, miegyéb. 🙂 Jó éjt.
Neked az a bajod, hogy szereted az illúzió szót használni, és ezért gyakran is használod . A gondolataid az illúzió köröl forog . De ez másokat nem érdekli . És te is jól tennéd magadnak, ha felhagynál evvel, mert teljesen egyedül maradsz e sehová sem vezető 1 db gondolatoddal .
Nem gondolom, hogy a világ, a tapasztalás csak az én fejemben létezne.
Arra gondolok, hogy az, hogy itt fekszem az ágyamon, és tegyük fel, meghalok, teljesen mindegy. Bármi történik, a világ megy tovább. De ha nekem fájdalmat okoz az, hogy itt fekszem, legyen az fizikai vagy pszichikai, és ez a fájdalom elég erős, akkor fel fogok kelni. De lehet, hogy nincs olyan erős fájdalom. Mondjuk takarítani nem kelek fel, mert annyira depressziós vagyok.(vagy legalábbis nagyon kínkeserves nekem ez az egész takarítósdi) Viszont annak a tudata, hogy hajléktalanná válhatok, azért elég rémisztő. Ezért dolgozni azért elmegyek. Azért a hajléktalanság tudata eléggé fájdalmas. Vagy, ha foglalok szállást valahova, talán nehézkes az összepakolás, de ahogy elindulok, kezdem jobban érezni magam. Szeretek a vonaton, esetleg buszon az ablak mellett ülni, lehetőleg nem agyrohasztó hőségben, és úton lenni, abban van valami szabadságérzet.
Olyan ez az egész, mint egy természetfilm. Ha kívülről nézed, akkor csak "vannak dolgok". "Történnek dolgok". Vagy megeszi a gazellát az oroszlán, vagy esetleg egy zebrát eszik meg. 5 milliárd év múlva meg olyan nagyra nő a Nap, hogy magába olvasztja a Földet. Elmúlik minden.
Azt gondolom, hogy minden, ami kultúra, ami a civilizáció, megadja azt az illúziót az embernek, hogy ez jelent valamit. Ez egy kellemes illúzió sok esetben, ami megvéd a fájdalomtól. Néha meg pont, hogy fájdalmat okoz. Abban az értelemben gondolom, hogy szerintem nincs olyan dolog, ami ne fosztódhatna meg a jelentésétől. Egy zászló, ami valamilyen ideológiai jelentőséggel bír, színes anyagdarab. Az ágyon fekszünk és nem az asztalon, mert megtanultuk, "mi mire való". Ez a konszenzusos valóság. A legtöbb dologgal kapcsolatban megtanultad, mit kell gondolnod róla, hogyan kell viszonyulnod hozzá. Ilyen szempontból gondolom az illúziót. Egy csomó mindent annak látok, amit mások nem, mondjuk olyan íratlan szabályokat, amelyeket sokan elfogadnak, de nem látom értelmét, miért ne lehetne máshogyan viselkedni, máshogyan élni, ha azzal nem ártok, vagy nem árt az illető másoknak.
Szerintem neked egyszerűn csak szöveg értési nehézségeid vannak, kevered a fogalmakat: az illúziót összekevered az érzékeléssel !
=>
Mert amikor például az ipari robotok érzékelik a munkakörnyezetüket, akkor az ipari robot számár e érzékelt munkakörnyezet nem illúzió ! Hanem amikor ugyan ez a robot egy tükörben látja a munkahelyének egy részletét, akkor már e tükör világa lehet illúzió szerű !
-------------------------------------
User = én Mi a szolipszizmus ?
ChatGPT
A szolipszizmus (angolul: solipsism) egy filozófiai elmélet, amely azt állítja, hogy az egyetlen biztos és megbízható ismeretünk az, hogy csak az egyén létezik. A szolipszizmus szerint az egyén tudja csak biztosan, hogy saját gondolatai, érzései és élményei léteznek, de nem tudhatja biztosan, hogy a külvilág és más emberek léteznek-e valójában.
A szolipszista úgy gondolja, hogy minden, amit tapasztal és érez, lehet, hogy csak a saját elméjében létezik, és a külvilág, más emberek és az objektív valóság csak képzelet vagy illúzió lehet. Ebben az értelemben a szolipszizmus egyfajta radikális szkepticizmus, amely megkérdőjelezi a külvilág és más emberek létezését.
------------------------------------------
User
Mi az érzékelés ?
ChatGPT
Az érzékelés az információk feldolgozásának folyamata, amely során az élőlények érzékszerveiken keresztül észlelik és értelmezik a külvilágból érkező ingereket és ingerjeleket. Az érzékelés lehetőséget ad arra, hogy észleljük a körülöttünk lévő környezetet, érzékeljük az objektumokat, az embereket, az eseményeket, az illatokat, az ízeket és más fizikai jellemzőket.
Az érzékelés többféle érzékszerven keresztül valósulhat meg, mint például a látás (szem), a hallás (fül), az ízlelés (nyelv), az érintés (bőr), az illatérzékelés (orrvégződések), és a térérzékelés (testtartás és egyensúly érzékelése). Ezek az érzékszervek különböző ingereket képesek észlelni, és az agy feldolgozza és értelmezi ezeket az információkat.
Az agyban történő információ-feldolgozás és értelmezés révén az érzékelés segít az élőlényeknek reagálni a környezetükben zajló eseményekre, és lehetővé teszi számukra, hogy alkalmazkodjanak a környezeti változásokhoz és veszélyekhez. Az érzékelés alapvető fontosságú az élőlények számára a túlélés és az interakció a környezetükkel.
-----------------------------------------
User
Mi az illúzió, az szolipszizmus és az érzékelés vetületeként ?
ChatGPT
Az illúzió, a szolipszizmus és az érzékelés olyan fogalmak, amelyek a kognitív pszichológia és filozófia területén kapcsolódnak egymáshoz, de különböző jelentéssel és kontextussal rendelkeznek. Nézzük meg mindegyik fogalmat külön-külön:
Illúzió: Az illúzió olyan érzékszervi tapasztalat, amely tévesztő és torzított képet nyújt a valóságról. Az illúziók általában akkor jelentkeznek, amikor az érzékszerveink valamilyen külső ingert vagy ingersort tévesztéssel vagy helytelenül értelmeznek. Például optikai illúziók esetén a látási rendszerünk torzítja az objektumok méretét, alakját vagy elrendezését, így olyan látszólagos képeket látunk, amelyek nem felelnek meg a valóságnak.
Szolipszizmus: A szolipszizmus egy filozófiai elmélet, amely azt állítja, hogy az egyetlen biztos és megbízható ismeretünk az, hogy csak az egyén létezik. A szolipszizmus szerint az egyén csak a saját gondolatait, érzéseit és élményeit ismeri, és nem tudhatja biztosan, hogy a külvilág és más emberek léteznek-e valójában. A szolipszizmus radikális szkepticizmust és az egyéni tudat központosságát hangsúlyozza.
Érzékelés vetülete: Az érzékelés vetülete olyan jelenség, amikor az emberi észlelés, tapasztalat és megértés a külvilágról és más emberekről a saját gondolkodásmódja és érzelmi állapota alapján történik. Az érzékelés vetülete azt jelenti, hogy az emberek a külvilágot és másokat a saját érzékeléseik, értékrendjük és érzelmi állapotuk alapján értelmezik. Ez a folyamat befolyásolhatja azt, hogy hogyan értelmezzük és reagálunk másokra és a környezetünkre.
Ezek a fogalmak összefüggő témákat képviselnek a tudat, az érzékszervek és az észlelés területén. Az illúziók például a helytelen érzékelésre utalhatnak, míg a szolipszizmus és az érzékelés vetülete a tudat és az én-központú észlelés filozófiai és pszichológiai aspektusait érinti.
Amikor elmegyek egy szép helyre, ahol megeszek egy jó ebédet, miközben kellemesen fújdogál a szellő, vagy éppen kitűzök egy célt és azért munkálkodom, hogy azt elérjem, akkor van egy illúzióm, hipnotizálom magam, hogy ezért van értelme.
Lehetőséged van válogatni a különféle célok között, válasz olyat, ami a te esetedben nem illúzió !
A kenyérmorzsázás érdekes. Úgy emlékszem, már gyerekként is átláttam, amikor a szüleim ezt tették velem. Ennél a témánál az az érdekes, amikor kényszerű kapcsolatokra kell valamilyen forgatókönyvet kidolgozni. Mert nem olyan egyszerű megszakítani a kapcsolatot az anyáddal vagy a munkatársaiddal, adott esetben évek, mire sok állasinterjú után, végre egy normális fizetést és körülményeket ajánló állásba át tudsz menni. Vagy a manipulatív szüleiddel, akik úthengerként viselkednek és állandóan utánad akarnak nyúlni, hogy kivegyék belőled, ami nekik jó, miközben szarnak arra, hogy te valójában ki vagy, és mire van szükséged. Gyakorlom ezt a távolságtartást, hát inkább kisebb mint nagyobb sikerekkel.
Ezt nem értem, megmondom őszintén, mi alapján vannak ezek a videók összeválogatva. :) Az életmenedzsmentes csajnak én is meghallgattam már pár videóját. A lájk téma meg örök, sokan sokféleképpen megénekelték már.
Szerintem az élet értelme az értelem illúziója, amit felépítünk, hogy ne legyen annyira szörnyű az értelmetlenség tudata. Amikor elmegyek egy szép helyre, ahol megeszek egy jó ebédet, miközben kellemesen fújdogál a szellő, vagy éppen kitűzök egy célt és azért munkálkodom, hogy azt elérjem, akkor van egy illúzióm, hipnotizálom magam, hogy ezért van értelme.
De nem állítom, hogy ennek tényleges "értelme" van. Hiszen, ha nem teszek meg valamit, akkor a világ megy tovább. De ha kihal az emberiség, vagy kihűl a világegyetem, akkor mi van? Semmi. Csak a szenvedés hajt minket, hogy állandóan az értelmet keressük és valahogy kicselezzük "a fájdalom angyalát". Mert még annál is, aki szereti vagy megszokta a fájdalmat, van a fájdalomnak egy elviselhetetlen mértéke.
Az élet értelme nem illúzió . Az élet értelme az, hogy a holt természetbe értelmet, okosságot, érzést, lelket vigyünk !
Menj ki a természetbe, civilizációtól távolra, és vigyél magaddal valami szellemit ♥ - például akus laptopot, könyvet, internetes mobiltelefont, vagy meditálhatsz is ott kint .
