Keresés

Részletes keresés

Eaglet Creative Commons License 1 napja 0 0 6706

 2018. január 19. - Péntek

   Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket
   kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy
   vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek
   gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki:
   Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost,
   Jakab testvérét - akiket Boanergesznek, vagyis "mennydörgés fiainak"
   hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét,
   Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti
   Júdást, aki később elárulta őt.
   Mk 3,13-19


   Elmélkedés:
   Az előzményekben Jézus a Galileai-tenger környékét járta be, itt
   tanított és gyógyította a betegeket. Most elhagyja a tengerpartot és
   felmegy egy hegyre. Már önmagában a helyváltoztatás, illetve a felfelé
   haladás is jelzi, hogy egy ünnepélyesebb, a hétköznapok tevékenységének
   sorából kiemelkedő cselekedetre készül. A bibliai történetekben a hegy
   az Istennel való találkozás helye. Jézus sokszor megy fel valamilyen
   hegyre, hogy imádkozzon és imádságban ismerje meg a mennyei Atya
   szándékát, akaratát. Az evangélista e szempont miatt is hangsúlyozza a
   hegyre való felmenetelt. A tizenkettő kiválasztása tehát az Isten
   szándékának megfelelően Jézus küldetésének része. Azzal a szándékkal
   választja ki nagyobb tanítványi köréből a tizenkettőt, hogy állandóan
   vele legyenek, majd pedig később küldetést adjon nekik.
   A tizenkettes szám jelképes, utal Jákob tizenkét fiára, a választott
   nép törzseinek számára. Az Úr küldetése tehát az egész választott
   néphez szól. Ugyanakkor egy új közösségre is utalás, Isten újszövetségi
   népére. Az Isten országába ugyanis Jézustól minden ember meghívást kap,
   bármely néphez, nemzethez is tartozik. A kiválasztottak egységben
   vannak Mesterükkel és egymással, valódi közösséget alkotnak, akik majd
   az Úr távozása után közösen tesznek tanúságot Jézus tetteiről.
   Engedelmeskedem-e Jézusnak, ha kiválaszt valamilyen feladatra?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus miként egykor Pétert és társait, úgy hívod ma is a
   fiatalokat az emberhalászatra. Adj nekik nyitottságot, hogy meghallják
   szavadat! Adj nekik bátorságot, hogy ne féljenek elfogadni hívásodat!
   Add nekik a te erődet, hogy a te nevedben és a te munkatársadként
   fáradozzanak az emberek megmentésén! Egyetlen céljuk az legyen, hogy az
   embereket hozzád és a mennyei Atyához vezessék!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180119.mp3

Eaglet Creative Commons License 2 napja 0 0 6705

 2018. január 18. - Csütörtök, Árpád-házi Szent Margit

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
   A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
   kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.
   A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
   azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s
   ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
   hangzott: "Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
   fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
   "Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak
   ezt válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.
   Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok
   vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak,
   bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett
   a többi szűz is. Így szóltak: "Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő
   így válaszolt: "Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!"
   Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
   Mt 25,1-13


   Elmélkedés:
   A mai napon ünnepelt Árpád-házi Szent Margit mindössze három esztendős
   volt, amikor a domonkos rendi apácák veszprémi kolostorába került.
   Szülei, IV. Béla király és felesége a tatárok támadása elől Dalmáciába
   menekülvén fogadalmat tettek, hogy születendő gyermeküket Istennek
   ajánlják, ha az ország felszabadul a tatárok uralma alól. Ezt a
   fogadalmukat teljesítették, amikor Margit Veszprémbe került.
   Felnövekedvén a kolostorban megértette, hogy nem csupán szülei
   fogadalmának köszönhetően került ide, hanem az Úr Jézusnak is az a
   kívánsága, hogy életét ajánlja fel neki. Margit tehát megérti
   hivatását, nem hivatkozik királyi származására vagy méltóságára, hanem
   egyszerű apácaként a szolgálatot és az engesztelést tartja legfőbb
   életcéljának.
   Személyében újraéled és felragyog számunkra az evangéliumi okos szüzek
   példája, akik felkészülten várják a vőlegény érkezését, ezért
   bejuthatnak a menyegzős lakomára, miközben hibázó, felkészületlen
   társaik kívül maradnak. Margit fenntartás nélkül és visszavonhatatlanul
   Krisztusnak ajánlja egész életét, megérti, hogy a szenvedő Krisztust
   akkor tudja a legjobban szolgálni, ha élete engesztelés lesz az
   országért és minden nővértársában Krisztusnak szolgál.
   Keresem-e hivatásomat? Akarok-e Istennek szolgálni? Kész vagyok-e
   életemet egészen Istennek ajánlani?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Irgalmas mennyei Atyánk! A te gyermekeid vagyunk. Segíts úgy élnünk,
   hogy méltók legyünk arra, hogy szeretett gyermekednek nevezz bennünket,
   és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Segíts
   minket, hogy irgalmad és megbocsátásod által újjászülessünk! Isten Fia,
   Jézus Krisztus, hirdetted és elhoztad nekünk az Atya irgalmát! Taníts
   minket alázatra és igaz bűnbánatra! Szentlélek Isten, aki a
   kiengesztelődés forrása vagy! Világosíts meg minket, hogy minden
   szegényben és rászorulóban Jézust lássuk, akivel jót tehetünk, amikor
   irgalmasak vagyunk hozzá!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180118.mp3

Eaglet Creative Commons License 2 napja 0 0 6704

2018. január 17. - Szerda

   Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy
   fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon
   meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus
   felszólította a béna kezű embert: "Állj ide középre!" Aztán megkérdezte
   a körülállókat: "Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet
   menteni vagy veszni hagyni?" Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük
   keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt
   az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" A beteg kinyújtotta kezét, és
   meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a
   Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.
   Mk 3,1-6


   Elmélkedés:
   Ismét a szombati munkavégzés tilalma, a nyugalom megtartása áll az
   evangéliumi történet középpontjában. Most nem a tanítványok, hanem
   Jézus magatartása az, ami vitára ad okot a farizeusok részéről. A
   helyszín a kafarnaumi zsinagóga, ahol a jelenlévő farizeusok
   türelmetlenül figyelik Jézus mozdulatait, kíváncsian várják, hogy mit
   fog tenni. Szándékukat egyértelművé teszi az evangélista: vádaskodni
   akarnak. A fél kezére béna ember meggyógyítása ugyanis szombati napon
   történt és a farizeusi értelmezés szerint a gyógyítás olyan
   tevékenység, amely munkának minősül, ezért szombaton, a nyugalom napján
   tilos.
   Az előző részben megmutatkozott Jézus tekintélye, aki hitelesen
   értelmezi a törvényeket. A béna meggyógyítása alkalmával nem szavakkal,
   hanem cselekedetével mutatja meg ugyanezt. Az isteni törvények az ember
   javát, az életet szolgálják. Amikor Jézus jót tesz egy emberrel,
   meggyógyítja őt, azaz az ember érdekében cselekszik, akkor cselekedete
   nem minősíthető törvényszegésnek. A gyógyításban ugyanis megmutatkozik
   Isten gondoskodó szeretete, az ember megmentésére irányuló irgalma.
   Erre irányulnak a törvények és ezt szolgálja az Úr cselekedete is. A
   gyógyítás sajátossága, hogy nem valamiféle mozdulattal vagy érintéssel
   történik, hanem csupán Jézus szavára megy végbe.
   Hiszek-e az Úr szavában, testet és lelket gyógyító erejében?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Mindenható és legjobb Uram, figyelmesen vizsgálom bűneim sebeit,
   melyeket már gyermekkorom óta hordok. Sírok, mert haszontalanul telt el
   az idő. Erőm nem elegendő, hogy kitartsak a fáradozásban, erőim
   hiúságokra pazaroltam. Mivel te vagy minden jóság és irgalom forrása,
   hozzád könyörgök kegyelemért és irgalomért, könyörgök, irgalmazz nekem!
   Érintsd meg lelkemet szerető kezeddel, hiszen te vagy a legjobb orvos,
   vigasztald meg lelkemet, hiszen te vagy a legjobb vigasztaló!
   Svéd Szent Brigitta


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180117.mp3

Eaglet Creative Commons License 4 napja 0 0 6703

2018. január 16. - Kedd

   Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai
   útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok
   megszólították: "Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!" Jézus
   ezt felelte nekik: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor
   társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement
   az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle
   társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad
   megenniük." Majd ezt mondta nekik: "A szombat van az emberért, nem az
   ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is."
   Mk 2,23-28


   Elmélkedés:
   Továbbra is a farizeusok a kérdezők az evangéliumban, akik újabb
   kifogásolnivalót találnak Jézus tanítványainak magatartásában.
   Nehezményezik ugyanis, hogy a tanítványok letépik az útmenti kalászokat
   és megeszik a magokat. Mindezt munkának tartják, amit szombaton tilos
   volna végezni. A kérdésfelvetés és a farizeusi gondolkodásmód mögött
   érezzük a túlzást, amely mindenütt hibát keres.
   E részlettel Márk evangélista három dolgot szeretne hangsúlyozni.
   Először is Jézus tekintélyét. Olyan tanító ő, aki hitelesen nyilatkozik
   a törvényekről, helyesen értelmezi azokat, s értelmezése még akkor is
   helyesnek minősül, ha az ellenkezik a hagyományokkal. A második
   lényeges szempont, hogy Jézus jól ismeri az ószövetségi iratokat, azaz
   jogosan tekintik őt tanítónak. A harmadik szempont, hogy kiáll
   tanítványaiért, megvédi őket.
   A szövegben jól látszik a farizeusok és Jézus gondolkodása közti
   különbség. Míg az előbbiek a törvények szőrszálhasogató értelmezésére
   és teljesítésére törekszenek, addig Jézus Istennek az emberek felé
   megmutatkozó gondoskodását és szeretetét látja a törvényekben,
   amelyeket az ember nem kényszerből, hanem Isten iránti szeretetből tart
   meg, mert felismeri, hogy ezekkel a szabályokkal és parancsokkal Isten
   nem kényszeríteni akar, hanem szelíden vezeti az embert az üdvösség
   útján.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Vezesd, ó, Krisztus, valamennyi hűségest a hitben, hogy a keresztény
   hit hassa át egész életüket, és bátor tanúságtevőkké tegye őket a világ
   előtt üdvözítő küldetésed során, hogy az Egyház tudatos és cselekvő
   tagjai legyenek, akik bizonyosak abban, hogy Isten gyermekei és
   testvérek minden néppel!


   ________________________________
   Aktuális:
   Élő Kenyér gyermekújság
   Élő Kenyér újság: ez az én válaszom arra, hogy miként hirdessük a
   gyermekeknek az evangéliumot. A gyerekek evangelizálása céljával
   alapítottam 2011-ben és készítem munkatársaimmal az Élő Kenyér újságot,
   amely egy misekalauz gyerekek számára. Az újság havonta jelenik meg
   minden oldalon színes képekkel. Azoknak ajánlom, akik szeretnének
   gondoskodni gyermekük, unokájuk vallásos neveléséről.
   2018. januártól teljesen megújult formában jelenik meg az Élő Kenyér.
   Az újság tartalmazza a szentmise állandó részeinek szövegét, valamint a
   vasárnapok és ünnepek teljes miseszövegeit, mindez színes képekkel
   díszítve. A vasárnapi evangéliumhoz van egy gyermekeknek szóló
   magyarázat. Található még benne egy ismertetés a címlap szentjéről,
   liturgikus naptár, imádságok, továbbá játékos feladatok a vasárnapi
   evangéliumhoz és minisztráns kisokos.
   Bővebb információ és rendelési lehetőség a linkre vagy a képre
   kattintva:
   https://www.evangelium365.hu/webshop/termek/5_elo_kenyer_termekcsalad_g
   yermekeknek/1_elo_kenyer_misekalauz/102
   Nézzen bele az Élő Kenyér újságba! Mintaoldalak ingyenesen letölthetőek
   az alábbi linkre kattintva: Mintaoldalak letöltése
   Élő Kenyér jótékonysági előfizetés
   Lehetőség van arra, hogy előfizesse az újságot egy határon túli magyar
   gyermek javára. Ebben az esetben nem Ön, hanem egy kárpátaljai, erdélyi
   vagy felvidéki magyar gyermek kapja az Élő Kenyeret. Jótékonysági
   előfizetés a 2018. évre: 8000 Ft. Természetesen kisebb összeggel,
   például féléves vagy negyedéves jótékonysági előfizetéssel is lehet
   kapcsolódni.
   A jótékonysági előfizetőknek köszönhetően az újságot Erdélyben,
   Felvidéken, Délvidéken és Kárpátalján élő magyar gyermekek kapják, akik
   számára rendkívüli jelentőségű, hogy magyar nyervű, vallásos újságot is
   olvashatnak.
   Köszönöm mindazok nagylelkű támogatását, akik adományukkal segítik a
   határon túli magyar gyermekek vallásos nevelését!
   Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
   2018. január 16.
   Adományát az alábbi lehetőségeken juttathatja el.
   1. On-line adományozás a http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas oldalon.
   Kérjük, válassza az Adomány lehetőséget, majd adja meg a szükséges
   adatokat. A támogatás céljánál válassza az Élő Kenyér jótékonyság 2018.
   lehetőséget.
   2. Átutalás
   Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
   Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
   Közlemény: Élő Kenyér jótékonyság 2018.
   3. Utalás külföldről
   Számlatulajdonos neve és címe: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő,
   Szabadság tér 6.
   Bank neve és címe: K&H Bank Zalaegerszegi Fiók, H-8900 Zalaegerszeg,
   Kossuth L. u. 8.
   IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003
   BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
   Közlemény: Élő Kenyér jótékonyság 2018.
   4. Postai úton
   Adományát postai rózsaszín csekken is eljuttathatja a következő címre:
   Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
   Közlemény: Élő Kenyér jótékonyság 2018.
   5. Adományozáshoz sárga csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címre
   küldött levélben. Kérem a név és a postacím megadását, ahová lehet
   küldeni, illetve annak jelzését, hogy az Élő Kenyér jótékonysághoz kéri
   a csekket.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180116.mp3

Eaglet Creative Commons License 6 napja 0 0 6702

  2018. január 14. - Évközi 2. vasárnap

   Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és
   mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az
   Isten Báránya!" Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és
   követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik,
   megkérdezte: "Mit kívántok?" Azok ezt felelték: "Rabbi - ami annyit
   jelent, hogy Mester - hol laksz?" "Jöjjetek, nézzétek meg!" - mondta
   nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála
   maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották
   ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter
   testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki:
   "Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", és elvitte
   Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János
   fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni."
   Jn 1,35-42


   Elmélkedés:
   Az első tanítványok
   Az evangéliumi jelenetben Keresztelő János mellett két tanítványa áll.
   A történetből kiderül, hogy egyikük András, Simon Péter testvére. A
   másik személy nincs megemlítve név szerint, de ő az, aki "másik
   tanítvány" vagy "szeretett tanítvány" megjelöléssel többször is
   felbukkan. A hagyomány János apostolt ismeri fel benne, a negyedik
   evangélium szerzőjét, aki érthető módon, szerényen nem nevezi meg
   önmagát saját írásában. Ezt a nézetet megerősíti, hogy ez a bizonyos
   tanítvány pontos adatokkal rendelkezik az események helyére és idejére
   vonatkozóan, például a mostani részben is rögzítésre kerül, hogy "a
   tízedik óra körül" történt a két tanítvány találkozása Jézussal.
   Nyilvánvalóan csak egy személyes tanú emlékezhet ennyire pontosan az
   eseményekre.
   A két tanítvány, tehát András és János annak hatására szegődik Jézus
   nyomába, hogy ezt a tanúságtételt hallják Keresztelő Jánostól, aki
   Jézusra mutat: "Nézzétek, az Isten Báránya!" E jelképes kifejezés arra
   utal, hogy Jézus ártatlan bárányként feláldozza magát annak érdekében,
   hogy az emberek bűnét eltörölje, az embereket megváltsa. Mindketten
   felismerik János szavaiban, hogy azt állítja Jézusról: ő a Messiás, ő a
   Megváltó, ezért akarnak mostantól az ő tanítványai lenni. Itt érdemes
   megállnunk gondolatban annál, hogy Keresztelő János egyáltalán nem
   bánja, hogy elhagyják őt tanítványai Jézus miatt. Esze ágában sincs
   megakadályozni ezt, nem marasztalja őket, hanem engedi, hogy azonnal
   induljanak, hiszen éppen az volt az ő küldetése, hogy Jézusra irányítsa
   az emberek figyelmét.
   A két tanítvány indulásában a hit kezdetét kell meglátnunk. Kapnak egy
   jelet, egy szóbeli tanúskodást, amely felkelti érdeklődésüket és
   felkelti bennük a vágyat, hogy új Mesterük legyen. Az első kezdeti
   néhány lépés után azonban megtorpannak, amikor Jézus megfordul és
   szándékukról kérdezi őket. Az első szó, az első megszólítás, az első
   kérdés meglepetésként éri őket, ezért nem is tudják, nem is merik
   elmondani, hogy Jézus tanítványai szeretnének lenni, zavarukban ezt
   kérdezik: "Mester, hol laksz?" Kérdéseikben rabbinak, azaz Mesternek
   szólítják Jézust, és tulajdonképpen ezzel árulják el vágyukat, hogy
   szeretnének Jézustól tanulni, szeretnék, ha Jézus lenne a mesterük.
   Talán nekünk is hasonló érzésekkel és ilyen szerénységgel kellene Jézus
   nyomába indulnunk. Lehet, hogy nem is tudjuk azonnal pontosan
   megfogalmazni mit szeretnénk tőle, de valamilyen módon fejezzük ki,
   hogy készek vagyunk követni őt, készek vagyunk iránymutatása szerint
   élni.
   A történet azzal folytatódik, hogy betérnek Jézus házába és "aznap nála
   maradtak." Ebből láthatjuk, hogy nem a házra voltak kíváncsiak, ahol
   Jézus lakik, hanem magára Jézusra. Az imént azt kérdezték, hogy hol
   lakik Jézus, de ha csak a lakóhelyére lettek volna kíváncsiak, akkor
   megnézik a házat és szépen hazamennek még sötétedés előtt, mert ez a
   ház is éppen olyan lehetett, mint Palesztína más házai abban az időben.
   Mondok egy példát: Az ausztriai Salzburgban naponta sok ezren keresik
   fel a híres zeneszerző, Mozart szülőházát. A zenekedvelő turisták
   megnézik a házat, aztán hazamennek, de egyiküknek sem jut eszébe, hogy
   rögtön beiratkozzanak egy három éves kurzusra annak érdekében, hogy
   megtanuljanak zongorázni. Jézus tanítványainál más a helyzet, mert ők
   nem a turisták kíváncsiságával térnek be Jézus házába, hanem azért,
   hogy megismerjék az ő személyét, életformáját. Ez a tanítványi élet
   lényege: megismerni az Urat és elsajátítani az ő életformáját. Jézus
   engem is erre hív. Akarok-e az ő tanítványa lenni?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Az első tanítványok benned találták meg és
   ismerték fel a Megváltót. Mi is kereső emberek vagyunk. Keressük az
   igazság tanítását. Keressük az örök élet felé utat mutató tanítást.
   Keressük azokat az embereket, akiknek tanúságtétele hiteles. Keressük
   azokat az embereket, akik elvezetnek minket hozzád. Mert minden
   keresésünk mögött az áll, hogy keressük a szívünk békéjét megadó
   Istent. Keressük az irgalmasan felénk forduló Istent. Boldogok vagyunk,
   ha benned megtaláljuk az emberszerető Istent és hozzád vezetjük
   embertársainkat!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180114.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.01.13 0 0 6701

 2018. január 13. - Szombat

   Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára.
   Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt
   a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt.
   Odaszólt neki: "Kövess engem!" Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt,
   és követte.
   Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és
   tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz
   telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül
   való írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel
   és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: "Miért
   eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános
   bűnösökkel?" Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: "Nem az
   egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért
   jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."
   Mk 2,13-17
   Elmélkedés:
   Ezekben a napokban az Isten országát meghirdető és azt cselekedeteiben
   megvalósító Jézussal találkozunk az evangéliumokban. Az Úr üzenete,
   örömhíre mindenkinek szól, de nem tudja azt mindenki hittel elfogadni.
   A mai evangélium egy pozitív példát, Lévi meghívását mutatja be. A
   vámos foglalkozású Lévi személye azonosítható Máté apostol és
   evangélista alakjával. A megtérés szükségességét hirdető Jézussal már
   találkoztunk. Küldetése a bűnösökhöz is szól, illetve jócselekedeteiből
   a bűnösök sincsenek kizárva, miként a béna meggyógyításának története
   jól mutatta ezt. Lévi meghívásánál is megfigyelhető ez az elem, hiszen
   foglalkozása miatt bűnösnek tekintette őt mindenki. Míg az előző
   jelenet annak igazolására szolgált, hogy Jézus bűnbocsátó hatalommal
   rendelkezik, addig a mostani esetnél inkább a bűnösök felé
   megnyilvánuló jóakarata, jóindulata kerül előtérbe.
   Jézus a kezdeményező, ő az, aki megszólítja és új útra hívja az embert.
   A barátságos megszólítás és meghívás oly erővel ragadja meg Lévit, hogy
   felhagy eddigi foglalkozásával és életmódjával, és azonnal Jézus
   követőjévé, tanítványává válik. Itt is láthatjuk az Úr szavának erejét,
   amely nem csak a betegségeket képes megszüntetni, hanem képes eltörölni
   az ember bűneit és elindítani őt egy új életúton. Én miért késlekednék,
   ha Jézus engem hív követésére?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg
   nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig
   Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is
   mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz
   engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De
   egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és
   a Fiúval mindig egyesüljek!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180113.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.01.10 0 0 6700

 2018. január 10. - Szerda

   Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon
   és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak
   is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette.
   Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és
   beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől
   megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus
   pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok
   ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő
   kicsoda.
   (Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy
   elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána
   mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: "Mindenki téged keres!"
   De ő azt felelte: "Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy
   ott is hirdessem az evangéliumot, - hiszen ezért jöttem." És elment,
   hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és
   kiűzte az ördögöket.
   Mk 1,29-39


   Elmélkedés:
   Az evangéliumi jelenet Simon Péter anyósának meggyógyításával kezdődik,
   amelyet további gyógyítások és ördögűzések követnek, de ezeket nem
   részletezi az evangélista. Az emberek és köztük az első tanítványok
   megtapasztalják, hogy Jézus szavaiban és cselekedeteiben megnyilvánul
   Isten hatalma. Ez a tény lelkesedést és örömöt vált ki az emberekből,
   akik részéről természetes az a reakció, hogy Jézushoz viszik a
   betegeket a gyógyulás reményében. E lelkesedésről árulkodik a Jézushoz
   elsőként csatlakozó tanítványok felkiáltása: "Mindenki téged keres!"
   Itt azonban nincs arról szó, hogy a tanításnak ment volna ilyen gyorsan
   híre vagy annak volna ilyen gyors hatása, hanem inkább a gyógyításoknak
   köszönhető, hogy az emberek Jézust keresik. Amikor Jézus ezt megtudja,
   inkább kitér az őt kereső tömeg elől, elindul más városokba és
   falvakba, mégpedig azért, hogy saját szavai szerint ott is hirdesse az
   evangéliumot. Helyesen gondoljuk, hogy Jézus is érzi a
   hangsúlyeltolódást, nem szeretné, ha az emberek csupán a gyógyítások
   miatt keresnék őt, hiszen akkor könnyen elveszne az igehirdetés, mint
   küldetésének lényeges eleme.
   A történetben érdemes felfigyelnünk még két mozzanatra. Először is
   arra, hogy Jézus imádkozik, fontosnak tartja, hogy az imádságban
   kapcsolatban legyen az Atyával. Másrészt arra, hogy Jézus törődik az
   emberekkel, akik tanítására szomjaznak és törődik a betegekkel, akik
   segítségét várják.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk, irgalmas Atyánk! Te Fiadban, Jézus Krisztusban
   újjáteremtetted az embert. Amikor pedig arra hívsz minket, hogy éljünk
   veled, éljünk a te szeretetedben, akkor meghívást kapunk az
   újjászületésre. Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra
   teremtetted. Neked köszönhetjük létünket, a te teremtményeid és a te
   képmásod vagyunk.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180110.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.01.07 0 0 6699

 2018. január 7. - Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

   Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: "Aki utánam jön,
   hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam
   a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel
   keresztel majd meg benneteket!" Ezekben a napokban történt, hogy eljött
   Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a
   Jordánban. És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik
   az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat
   hallatszott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!"
   Mk 1,7-11


   Elmélkedés:
   Isten gyermeke
   Jézus megkeresztelkedésének jelenetét olvassuk a mai evangéliumban. A
   leírás szerint a Jordán folyónál Keresztelő János és Jézus áll
   egymással szemben. Amikor még meg sem születtek, tehát még mindkettőjük
   édesanyja méhében volt, akkor már találkoztak egymással, ahogyan erről
   Szent Lukács evangélista beszámol Mária Erzsébetnél tett látogatása
   alkalmával (vö. Lk 1,39-56). Ezen kívül most találkoznak először. De
   hallottak már egymásról. Jézus értesülhetett János életviteléről és
   tevékenységéről. Tud arról, hogy János a bűnbánat keresztségét hirdeti
   és megkereszteli az embereket, mert az emberek elvitték hozzá János
   hírét. János is tud Jézusról, de nem az emberi beszámolókból, hanem az
   isteni kinyilatkoztatásból. Isten személyesen vele közli küldetését,
   hogy készítse elő a Messiás, a Megváltó érkezését a nép körében. János
   tudja, hogy az ő fellépése után olyan személy jön, aki nagyobb lesz
   nála.
   Most tehát találkoznak. Jézus János előtt áll, akinek eljövetelét
   ezidáig hirdette. És Jézus előtt áll az, akinek különleges életvitele
   sokak érdeklődését felkelti. Most végre találkoznak, az előfutár és a
   Messiás, a Keresztelő és aki keresztelkedni akar. János már sokakat
   megkeresztelt, de most olyat tapasztal, amit korábban sosem. Amikor
   Jézus megkeresztelkedik és felemelkedik a vízből, a megnyíló égből a
   Szentlélek ereszkedik le rá galamb alakjában. Eközben az égből a
   mennyei Atya szava, tanúságtétele hangzik Jézus személyére vonatkozóan:
   "Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!" Nem tudjuk
   biztosan, hogy a jelenlévők közül mások is látták-e ezt és hallották-e
   az égi hangot, de az biztos, hogy János látta és hallotta. János ebből
   tudja, hogy ez a találkozás fordulatot jelent. Az ő küldetése véget
   ért, most kezdődik Jézus fellépése. Milyen megnyugtató lehetett János
   számára, hogy láthatta azt, akinek jövetelét hirdette! Milyen
   megnyugtató volt, hogy saját küldetését teljesítette, megtette mindazt,
   amit Isten kívánt tőle! Milyen öröm töltötte el Jánost! Ez a
   beteljesedett élet öröme. Az Isten szolgálatában álló ember öröme. A
   küldetését hűséggel teljesítő ember öröme. Az isteni ígéret
   megvalósulását megélő ember öröme.
   Nem tudjuk biztosan, hogy a későbbiekben találkoztak-e még személyesen.
   Az biztos, hogy hallottak egymásról, figyelemmel kísérték egymás
   tevékenységét. Amikor János már börtönbe került, akkor onnét küldi el
   tanítványait ezzel a kérdéssel: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást
   várjunk?" (Lk 7,20). És Jézus sem feledkezik meg az előfutárról. A
   küldöttek távozása után így beszél a népnek róla: "Asszonyok szülöttei
   között nincs nagyobb próféta mint Keresztelő János" (Lk 7,28). Azt
   biztosan állíthatjuk, hogy János befejezettnek tekinti küldetését, a
   háttérbe vonul, hogy átadja a helyet Jézusnak. Így valósul meg, amit ki
   is mondott: "Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem" (Jn
   3,30).
   Elmélkedésünk befejezéseként fogalmazzuk meg röviden a mai ünnep
   üzenetét! A keresztség szentségében való részesedés a hit kifejezése,
   az ember válasza Istennek. Amikor a húsvéti szertartás keretében évente
   megújítjuk keresztségi fogadalmunkat, akkor megerősítjük Istenbe vetett
   hitünket és újra ígéretet teszünk arra, hogy engedelmeskedünk neki.
   Ugyanakkor a keresztségben Isten gyermekévé fogadja a megkeresztelt
   embert. Életünk minden napján éljünk úgy, hogy méltók legyünk Istennek
   a szeretetére, aki gyermekévé fogadott minket!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! A te küldetésed az emberek megtérésére irányul,
   arra, hogy szakítsunk bűnös életünkkel, lélekben újjászülessünk és a
   mennyei Atya kedves gyermekei legyünk. Amikor megkereszteltek minket,
   akkor a mennyei Atya gyermekei lettünk, de azóta bűneinkkel újra és
   újra kiszakítjuk magunkat az ő szerető karjaiból. Amikor viszont
   bűnbánatot tartunk, akkor mindig engedjük, hogy az irgalmas Isten
   átöleljen minket. Vezess minket őszinte, az Isten iránti szeretetből
   fakadó bűnbánatra!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180107.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.01.06 0 0 6698

 2018. január 6. - Szombat, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

   Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben,
   íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: "Hol van a
   zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk,
   hogy hódoljunk előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s
   vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
   megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így
   válaszoltak: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te,
   Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei
   között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek,
   Izraelnek." Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és
   pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán
   ezzel küldte őket Betlehembe: "Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a
   gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek,
   hogy hódoljak előtte!"
   Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a
   csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem
   állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva
   nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket
   anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották
   kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és
   mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza
   Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
   Mt 2,1-12


   Elmélkedés:
   Mindenki Megváltója
   Az ószövetségi iratok arról tanúskodnak, hogy a választott nép, a
   zsidóság Isten ígérete alapján évszázadokon keresztül várta a Messiást,
   a Megváltót. Amikor pedig a Messiás eljött ebbe a világba, akkor
   mindenki számára elhozta a megváltást. Jézus személyében a zsidók nem
   ismerték fel a Messiást, ők tovább várják azóta is érkezését.
   Keresztény hitünk szerint Jézus mindenki, minden nép számára Megváltó.
   A három napkeleti bölcs, akikről ma, Urunk megjelenésének ünnepén az
   evangéliumban olvasunk, nem voltak zsidó származásúak. Ők nem ismerték
   azokat a prófétai jövendöléseket, amelyek a Messiásról szóltak, nekik
   nem voltak elképzeléseik arról, hogy ki lesz a Megváltó. Ők csupán egy
   különleges égi jelenségre lesznek figyelmesek, amelyben jelet látnak,
   és követni kezdik a fényes csillagot. Igyekezetük és lelkesedésük,
   amely a hosszú és minden bizonnyal viszontagságos út során sem lankad,
   meghozza gyümölcsét, eljutnak Betlehembe, ahol megtalálják a kis
   Jézust.
   Előtte azonban az ország fővárosába, Jeruzsálembe mennek, egyenesen
   Heródes királyhoz, mert úgy gondolják, hogy egy újszülött királyt
   nyilvánvalóan a királyi udvarban érdemes keresniük. Egy királyt,
   pontosabban egy leendő királyt keresnek. Ezért kérdezik: "Hol van a
   zsidók újszülött királya?" Erre Heródes, aki rögtön úgy érzi, hogy
   uralkodása veszélybe került, hívatja az írástudókat és ezt kérdezi
   tőlük: "Hol kell születnie a Messiásnak?" De ki beszélt itt Messiásról?
   A bölcsek csak egy újszülött királyt említettek, de nem állították
   róla, hogy ő a Messiás. Az a tény, hogy egy újszülött király említése
   rögtön a Messiást juttatja a megkérdezett főpapok és írástudók eszébe,
   azt igazolja, hogy ebben a korban nagyon fokozott volt a messiási
   várakozás Izraelben. Ennek azonban nem lelki okai voltak elsősorban,
   hanem politikai. A zsidó nép ugyanis római fennhatóság alá tartozott és
   azt remélték, hogy az eljövendő Messiás majd ettől fogja őket
   felszabadítani és visszaadja a nép önállóságát. Ezeket az
   elképzeléseket azonban a napkeleti bölcsek szerencsére nem ismerik. Ők
   azért jöttek, hogy kifejezzék hódolatukat az újszülött királynak,
   akiről már most hiszik, hogy nem csak a zsidó nép számára lesz király,
   hanem minden ember számára.
   A keresztény hagyomány és igehirdetés az évszázadok folyamán
   meglehetősen kiszínezte a napkeleti bölcsek történetét, amelyhez még a
   művészet is hozzájárult a maga lehetőségeivel. Ennek köszönhetően nem
   könnyű megmaradni az evangéliumi üzenetnél, de mégis tegyünk erre
   kísérletet. Három dolgot emeljünk ki, amit valóban tartalmaz az
   evangélium. Az első, hogy a napkeleti bölcsek egy nagy várakozásban
   éltek, ezért figyelhették az égi jeleket. A második, hogy felismerték a
   jelet és követték azt, semmi nem téríthette el őket attól, hogy
   céljukhoz eljussanak. A harmadik, hogy kifejezték hódolatukat az előtt,
   akihez az égi jel vezette őket. Ez az a három lépés, amelyet nekünk is
   érdemes megtennünk. Mindenekelőtt tisztáznunk kell magunkban, hogy
   milyen vágyak élnek bennünk? Kitől várjuk életünk jobbá fordulását?
   Miért van szükségünk Istenre? Aztán keresnünk kell azokat a jeleket,
   amelyek által maga Isten vezet minket. Nem szabad megállnunk ezen az
   úton és nem engedhetjük azt sem, hogy mások letérítsenek minket erről
   az útról. Ha pedig megérkezünk oda, ahová az isteni jel vezet minket,
   legyen nyitott ne csak a szemünk, hanem a szívünk is! Ismerjük fel mi
   is a betlehemi Gyermekben, Jézusban, hogy egyedül neki érdemes
   hódolnunk, mert ő a világ Megváltója. Mindenki Megváltója, az enyém is.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Istenünk! Nem a fényes betlehemi csillag a fény igazi forrása,
   hanem a te Fiad, Jézus, aki meggyújtja a hit fényét mindannyiunk
   lelkében. Krisztus fénye különleges vonzerővel rendelkezik, távolról
   észrevehetjük és elindulhatunk felé. Segíts, hogy megszülessen bennem a
   hit fénye! Segíts, hogy kövessem a csillag fényét, az égi jelet, amely
   nem csak az egykori bölcseket, hanem engem is Isten Fiához vezet.
   Segíts, hogy tanúskodjak én is arról, hogy Jézus az igazi világosság!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180106.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.01.05 0 0 6697

 2018. január 5. - Péntek

   Abban az időben, amikor Jézus Galileába készült, találkozott Fülöppel.
   "Kövess engem!" - mondta neki. Fülöp Betszaidából származott, András és
   Péter városából. Amikor találkozott Nátánáellel, közölte vele:
   "Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti
   Jézust, József fiát." "Jöhet-e valami jó Názáretből?" - kérdezte
   Nátánáel. "Jöjj, nézd meg!" - felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy
   Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: "Nézzétek, ez egy igaz izraelita!
   Nincs benne kétszínűség!" Nátánáel megkérdezte: "Honnan ismersz engem?"
   Jézus így felelt: "Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa
   alatt." Nátánáel erre elismerte: "Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy
   Izrael Királya." Jézus így szólt: "Azért hiszel, mert azt mondtam:
   Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél." Majd
   így folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy
   megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia
   felett."
   Jn 1,43-51
   Elmélkedés:
   Keresztelő Szent János személyéről János evangélista nagyon ügyesen
   Jézus személyére tereli a figyelmünket. A Keresztelő tanúságtételének
   eredményeként két tanítványa Jézus követője lesz, akik aztán újabb
   személyeket vezetnek hozzá. Így vitte András a testvérét, Simon Pétert
   Jézushoz, és így vezeti Fülöp Jézushoz Nátánáelt, akit Bertalan apostol
   személyével azonosíthatunk. Ismét azt láthatjuk ebből, hogy a
   tanúságtétel olyan folyamat, amely során új emberek ismerik meg Jézust
   és lesznek követőivé, új személyek jutnak el a benne való hitre.
   Nátánáel is a korabeli elképzelések rabja, ő is ugyanúgy gondolkodik,
   mint a többi zsidó ember, ő is dicsőséges királyként, uralkodóként
   képzeli el a Messiást, aki aligha származhat a vidéki kisvárosból,
   Názáretből. Kezdeti kételkedése ellenére mégis elindul, hogy
   találkozzon Jézussal és ez a személyes találkozás fordulatot hoz
   számára. Beszélgetésük során felébred benne a hit, felismeri és
   megvallja, hogy Jézus az Isten Fia.
   A jelenet kapcsán érdemes Fülöp apostoltól is tanulnunk valamit, ami
   hasznos lehet tanúságtételünk során. Fülöp nem kezd el magyarázkodni,
   amikor hallja Nátánáel kételkedő kérdését. Nem akarja őt meggyőzni,
   hanem azt szeretné csupán elérni, hogy Nátánáel induljon el maga és
   győződjön meg személyesen arról, amiben most még kételkedik. Nem
   feltétlenül a mi tanúságtételünk fog valakiben hitet ébreszteni, hanem
   az Úrral való találkozás.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel
   rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan
   voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal
   megbántottalak! Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok
   vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!
 katolikus.hu/audio/NE20180105.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.01.05 0 0 6696

 2018. január 4. - Csütörtök

   Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és
   mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az
   Isten Báránya!" Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és
   követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik,
   megkérdezte: "Mit kívántok?" Azok ezt felelték: "Rabbi - ami annyit
   jelent, hogy Mester - hol laksz?" "Jöjjetek, nézzétek meg!" - mondta
   nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála
   maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották
   ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter
   testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki:
   "Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", és elvitte
   Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János
   fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni."
   Jn 1,35-42
   Elmélkedés:
   János evangélista jól tudja, hogy a hit természetfeletti jelek
   felismeréséből születik meg, ugyanakkor mindig van természetes, az
   ember számára megtapasztalható alapja is. Így kapcsolódik össze Isten
   kinyilatkoztatása azzal, amit magunk is megismerhetünk tapasztalataink
   alapján. Keresztelő János tanúságtételében is tetten érhető a
   természetfeletti világ és a természetes valóság érintkezése. János azt
   tudja meg az isteni kinyilatkoztatásból, hogy a leszálló galamb lesz a
   jele annak, hogy ki az Isten Fia. Amikor pedig ő látja ezt a jelet,
   akkor e jel alapján meggyőződhet arról, hogy mindaz igaz, amit a neki
   szóló kinyilatkoztatásból megtudott, az valóban igazság. A látható jel,
   a Jézusra leszálló galamb bizonyítékul szolgál a természetfeletti
   ismeret igazságáról, azaz, hogy Jézus az Isten Fia.
   A mai evangélium arról számol be, hogy Keresztelő János tanúságtétele
   nem hatástalan, mert ennek eredményeként két tanítványa Jézust kezdi el
   követni. Lám, ők észreveszik azt, hogy mi a lényeges János szavaiban. A
   Keresztelő személye felől érdeklődő küldöttek, akikről hallottunk az
   előzményekben nem voltak erre nyitottak. De ez a két tanítvány rögtön
   abba az irányba fordul, ahová János irányítja tekintetüket, így látják
   meg Jézust, így lesznek az ő követőivé. Ha csak hallgatom a
   tanúságtételt, de nem indulok el ennek hatására, akkor sosem jutok el
   Jézushoz.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Te Péter apostolt és halásztársait követésedre
   és emberhalászatra hívtad meg. Ők kezdetben nem értették pontosan mit
   jelent új feladatuk, az emberhalászat, mégis olyan erővel ragadta meg
   őket a te hívásod, hogy nem tiltakoztak és nem ellenkeztek, hanem
   rögtön indultak és tanítványaid lettek. Benned felismerték az Isten
   Fiát, akinek odaadhatják életüket, s akit érdemes szolgálniuk. Segíts
   minket, akiket szintén meghívsz követésedre és szolgálatodra, hogy mi
   is készséggel fogadjuk hívásodat, és bátran vállaljuk az
   emberhalászatot, amivel megbízol minket!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180104.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.01.03 0 0 6695

   2018. január 3. - Szerda

   Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik
   feléje, így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!
   Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert
   előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért
   keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben." János azután így
   folytatta tanúságtételét: "Láttam, hogy az égből, mint egy galamb,
   leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött,
   hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a
   Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és
   tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!"
   Jn 1,29-34


   Elmélkedés:
   Szent János evangélista, akinek könyvéből ezekben a napokban Keresztelő
   János tanúságtételét olvassuk, nem írja le Jézus megkeresztelkedésének
   eseményét, ez csak a másik három evangéliumban olvasható. Az
   evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is a Jordán folyó vidéke, ahol
   Keresztelő János tartózkodott és keresztelt. Amikor Jézus közeledik
   felé, akkor János számára már nem idegen, hanem ismeri őt, amiből arra
   következtethetünk, hogy valamivel korábban történhetett Jézus
   megkeresztelkedése. János ezt mondja: "Láttam, hogy az égből, mint egy
   galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad." Ez nyilvánvalóan a
   kereszteléskor történt, hiszen a másik három evangéliumban részletesen
   is olvashatunk a Jézusra galamb alakjában leszálló Szentlélekről. A
   Keresztelő azt állítja Jézusról, hogy korábban őróla beszélt, mint
   utána jövő személyről, aki nagyobb lesz nála, s akinek a küldetése lesz
   igazán fontos, mert ő "az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit",
   azaz ő hozza el a bűntől való szabadulást, a megváltást. A jelenet
   végén hangzik el a Jézusról szóló legfontosabb kijelentés János
   részéről: "tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!"
   Felmerül bennünk a kérdés: Honnan tudta János, hogy Jézus a Megváltó,
   az Isten Fia? Nem a hitetlenség kérdezteti ezt, hanem a tanúságtétel
   alapját keressük. Maga János válaszol erre azzal, hogy aki őt küldte,
   mondta meg neki, hogy mi lesz az a jel, amiből felismeri az Isten Fiát,
   azaz egyértelműen Isten személyesen neki szóló kinyilatkoztatása az
   alapja tanúságtételének.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak,
   elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy
   használjam e világ javait, mintha nem használnám. Add, hogy értelmem
   bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat,
   amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak,
   hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak
   a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök
   valóságokat.
   Clairvaux-i Szent Bernát


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180103.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.01.02 0 0 6694

2018. január 2. - Kedd

   Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat
   küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: "Ki vagy te?" Erre
   megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás."
   Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" -
   felelte. "A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát
   neki: "Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek
   minket. Mit mondasz magadról?" János ezt felelte: "A pusztában kiáltó
   hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta.
   A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: "Miért
   keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a
   próféta?" János így válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek
   áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját
   sem vagyok méltó megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl,
   ahol János tartózkodott és keresztelt.
   Jn 1,19-28


   Elmélkedés:
   A mai és a következő napok evangéliumi részletei különböző
   tanúságtételeket tartalmaznak, amelyek mindegyike Jézusról szól, az ő
   megváltói titkát tárja fel. János evangélista gondolkodásában a hit és
   a hitről szóló tanúságtétel szorosan összetartozik. Az a személy, aki
   mások tanúságtételének köszönhetően megismert valamilyen igazságot és
   eljutott a hitre, az nem fog hallgatni arról, nem fogja ezt az
   igazságot magába zárni, hanem maga is tanúságot fog tenni arról mások
   előtt. A tanúságtételek folyamán terjed a hit, egyre többen jutnak el a
   hitre. A hiteles tanúságtétel az alapja annak, hogy a hit terjedése
   megállíthatatlan folyamat legyen az évszázadok során.
   Mindezek ismeretében könnyen megérthetjük Keresztelő János
   tanúságtételének jelentőségét. A zsidó küldötteknek, akik személye és
   küldetése felől érdeklődnek nagyon határozottan kijelenti: "Nem én
   vagyok a Messiás." Majd pedig a további kérdésekre is úgy válaszol,
   hogy visszautasítja a különféle feltételezéseket. Keresztelő János
   nagyon szerény, még prófétának sem nevezi magát, rögtön az utána jövő
   személyre akarja irányítani a kérdezők figyelmét, mi már tudjuk, hogy
   Jézusra, a Megváltóra, akinek János az előfutára. Itt rögtön
   észrevesszük a kérdezők hibáját, akik nem tudnak kilépni saját
   elképzeléseik és saját kérdéseik köréből. Bár Jánostól hallják, hogy
   egy fontos személy jövetelét hirdeti, ők nem kíváncsiak arra, hogy
   kiről beszél, hanem visszatérnek János személyéhez. Az ő hibájukból
   megtanulhatjuk, hogy a tanúságtétel akkor fog elvezetni a hitre, ha
   meghalljuk annak újdonságát.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit
   egységben! Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te
   igaz hitedben és annak helyes megvallásában! Sugalld szívükbe tanításod
   szavát! Mert a te ajándékod, hogy elfogadtál minket Krisztusod
   evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves
   cselekedeteket vigyünk végbe. Akiket nekem adtál, azokat most átadom
   neked, mint tieidet: kormányozd őket erős jobboddal, rejtsd el
   szárnyaid árnyékában, hogy mindannyian dicsérjék és dicsőítsék nevedet,
   az Atyáét, a Fiúét és a Szentlélekét.
   Szent Metód
   ________________________________
   Aktuális:
   Kedves e-vangélium olvasók!
   Szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Szívem első gondolata 2018. című
   könyvemet, amely a most kezdődő év evangéliumi elmélkedéseit
   tartalmazza. Az elmélkedések újak, tehát nem a korábbiak ismétlődnek. 6
   évvel ezelőtt, a Hit évében indítottam el ezt a sorozatot, azóta minden
   évben megjelenik új tartalommal.
   520 oldal. Ára: 1800 Ft/db. Információ és rendelés az Evangélium365
   webáruházban a linkre kattintva.
   www.evangelium365.hu/webshop
   István atya - Horváth István Sándor
   2018. január 2.
   Aki nehezen boldogul a webáruházzal, e-mailben is rendelhet, de előtte,
   kérem, tájékozódjon a szállítási díjakról a webáruházban! E-mailes
   rendelés esetén küldje el az evangelium365@gmail.com címemre a
   következő adatokat:
   Megrendelő neve:
   Szívem első gondolata 2018. darabszám:
   Postacím irányítószámmal:
   Mobiltelefonszám:
   (A mobiltelefonszám a csomagfutár számára kell, hogy a sikeres
   kézbesítés érdekében szükség esetén felvehesse a kapcsolatot a
   címzettel.)


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180102.mp3
______________________________________________

Eaglet Creative Commons License 2018.01.01 0 0 6693

 2018. január 1. - Vasárnap, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

   A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a
   jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
   korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a
   pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran
   elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és
   magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy,
   amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és
   körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte
   őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
   Lk 2,16-21


   Elmélkedés:
   Isten Anyja
   A mai napon Szűz Máriát, Isten Anyját ünnepeljük. A Máriáról szóló
   hitigazságok, hittételek közül ez a legrégebbi. A 431-ben Efezusban
   tartott egyetemes zsinat atyái ünnepélyes formában nyilatkoztak arról,
   hogy Mária Istenszülő, azaz Isten Anyja, hiszen ő foganta méhében a
   Szentlélektől és ő szülte a világra Isten Fiát, Jézus Krisztust, akiről
   valljuk, hogy valóságos Isten és valóságos ember. Jézus személyében
   megkülönböztetjük az isteni és az emberi személyt, de mivel ez a kettő
   egymástól elválaszthatatlan, ezért Mária nem csak az ember Jézus anyja,
   hanem Isten Anyjának is neveznünk kell őt.
   Mivel az evangéliumok elsősorban Jézus életét és művét igyekeznek
   bemutatni, ezért édesanyjáról, Máriáról viszonylag keveset írnak, abban
   viszont egyetértenek, hogy Mária Jézus anyja. Ő szülte a világra az
   ember Jézust, amikor be akart lépni az emberiség történelmébe. Mivel az
   öröktől fogva létező Fiúisten azonos az emberi testet öltött Jézus
   Krisztussal, ezért jogosan tartjuk Máriát Isten Anyjának.
   A Fiúisten megtestesülése az üdvösség művéhez tartozó esemény, amelyet
   Isten visz végbe, az emberek javára, az emberiség megváltása érdekében.
   A megtestesülés pillanatában, amikor Mária elfogadja Isten vele
   kapcsolatos tervét és igent mond arra, hogy a Megváltó anyja legyen,
   nem passzív szereplő csupán, hanem aktívan, egész személyiségével részt
   vesz az üdvösség művében, mégpedig, mint anya. Szent Pál apostol a
   galatákhoz írt levelében így írja le Mária szerepét az üdvtörténet
   rendjében: "amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte a
   Fiát, aki asszonytól született" (Gal 4,4).
   Az anyaság minden esetben az élet szolgálata. Bár van ebben a
   megfogalmazásban némi belső ellentmondás, hiszen minden élet halálra
   van szánva. Aki egyszer egy édesanyának köszönhetően megszületik a
   földre, annak egyszer távoznia is kell a földi életből, meg kell
   halnia. Mária életében végigkövethető a fiához, Jézushoz kötődő testi
   és lelki kapcsolat, kezdve attól, hogy a betlehemi istállóban a szülés
   pillanatai után kezében tarthatta őt, egészen addig, hogy a Golgotán az
   Úr kereszthalála után az ölébe fektették fiának holttestét. Mária
   anyaságára úgy tekinthetünk, mint aki legyőzte ezt az ellentmondást,
   mert magát az életet, az emberré lett, ugyanakkor örökkön élő Istent
   szülte meg, bár a keresztről való levételkor még nem tudhatja, hogy az
   Úr teste hamarosan fel fog támadni az életre.
   A mai ünnep evangéliuma visszavezet minket a betlehemi jászolhoz,
   amelyben karácsony ünnepe óta minden nap megcsodáljuk a Gyermeket s
   akiben felismerjük Isten Fiát. A jelenet azzal kezdődik, hogy a
   pásztorok a betlehemi istállóban megtalálták Máriát, Józsefet és a
   jászolban fekvő kisdedet. A felsoroltak között Mária szerepel az első
   helyen, amellyel Lukács evangélista az ő kiemelkedő személyét
   hangsúlyozza, de ez természetesen nem jelent elsőbbséget Jézushoz
   viszonyítva. Az evangéliumi jelenet arra ösztönöz minket, hogy egy kis
   időre emeljük fel tekintetünket, nézzünk a Gyermek édesanyjára, akinek
   annak idején a pásztorok lelkesen mesélték el, hogy az angyali jelenés
   indította őket útnak, az isteni hírnöktől tudták meg azt, hogy
   megszületett a világ Megváltója. Isten Anyjához hasonlóan mi is véssük
   jól a szívünkbe mindazt, amit Jézusról megtudunk! Jézus iránti
   szeretete legyen számunkra példa, hogy az előttünk álló esztendő minden
   napján kimutassuk szeretetünket az Úr iránt!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk, hálát kell adnunk, hogy Mária személyében nem csak Jézusnak,
   hanem nekünk is anyát adtál. Olyan édesanyát, aki Jézust adja minden
   embernek. Áhítattal szemléljük a karácsonyi eseményt, amint a Gyermek a
   jászol szalmáján fekszik vagy édesanyja, Mária ölében nyugszik. Ma
   Mária felénk nyújtja Jézust, nekünk adja, hogy az új esztendő minden
   napján velünk és a miénk legyen Isten Fia. Segíts minket, hogy a
   szegényeket úgy szolgáljuk, hogy bennük mindig Krisztust lássuk, így
   építve a békét, az Istentől jövő békességet.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180101.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.31 0 0 6692

  2017. december 31. - Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

   Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
   szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint
   az Úr törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona."
   Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár
   gerlét vagy két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
   És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és
   istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott
   benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig,
   amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy
   menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a
   törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette
   őt, és így magasztalta Istent: "Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
   szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat,
   melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen:
   kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek."
   Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
   Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához:
   "Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
   ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
   napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
   Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt
   már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
   özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot
   soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az
   órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről
   mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye
   szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai
   Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
   bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
   Lk 2,22-40


   Elmélkedés:
   Mit várunk a családtól?
   Az államtól elvárjuk, hogy biztosítsa minden állampolgára számára a
   jólétet és az ország biztonságát. Az ország választott vezetőitől
   elvárjuk, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek érvényre juttatják
   az igazságosságot, biztosítják az egyenlőséget és védik mindenki
   szabadságát. Az orvostól elvárjuk, hogy legjobb tudása szerint
   gyógyítsa a betegeket. A tanártól elvárjuk, hogy használható tudást
   adjon a következő nemzedéknek. A munkástól elvárjuk a becsületes
   munkát. Az Egyháztól és szolgálattevőitől elvárjuk, hogy Istent tegyék
   jelenvalóvá életünkben. A családtól elvárjuk, hogy ... Tényleg, mit is
   várunk a családtól?
   Ne adjunk felületes és elhamarkodott választ erre a kérdésre! Ma, a
   Szent család, Jézus, Mária és József ünnepén gondolkozzunk el egy
   kicsit a család hivatásáról és feladatáról! Mit várunk a családtól? És
   most ne a családtagok, a szülők és a gyermekek feladatára gondoljunk,
   hanem a család sajátos küldetésére! Amikor most a teljesség igénye
   nélkül megpróbáljuk összegyűjteni a családdal szembeni elvárásainkat,
   akkor nem tekinthetünk el attól, hogy Istennek mi a terve a családdal,
   a család intézményével és a családi közösséggel, a férfi és a nő
   szeretetkapcsolatával. Valójában sokkal helyesebb volna azt a kérdést
   feltennünk, hogy Istennek milyen elvárása van a családoktól, mi volt az
   ő eredeti terve, szándéka a családdal, milyen küldetést adott a
   családnak?
   Elsőként a házastársak egységét, szeretetben kibontakozó közösségét
   kell megemlítenünk. A házasságban a férfi és a nő közösségre lép
   egymással, közösséget teremtenek, amelynek alapja a szeretet, és amely
   az egész életre szól. Értelmetlen volna bármiféle kapcsolat a férfi és
   a nő között, ha abban nem a szeretet mindennapi megélése volna a cél.
   Mégpedig a minőségi szereteté, amely nem elégszik meg a szeretet
   érzésének hangoztatásával, hanem konkrét tettekben mutatkozik meg a
   házastársak részéről. Ebből a kölcsönös szeretetből fakad a házastársak
   egysége és hűsége.
   Második elvárásként, isteni szándékként az élet szolgálatát, az élet
   továbbadását kell megneveznünk. A teremtő Isten, az embert férfinak és
   nőnek megalkotó Isten arra hívja teremtményeit, hogy legyenek
   munkatársai az életadásban. A férfi és a nő, egymás házastársaiként
   szabadon és tudatosan vállaljanak szerepet az élet továbbadásában. Az
   emberi szabadságnak és a tudatosságnak itt különösen nagy szerepe van,
   amely egyúttal az ember felelősségét is jelenti. A házastársi szeretet
   és szerelem gyümölcse a gyermekek világrahozatala és felnevelése a
   család szeretetteljes légkörében. A férfi és a nő egymás iránti
   szeretete így nyílik ki gyermekeik felé.
   Harmadikként azt érdemes megfogalmaznunk, hogy a családok nem élhetnek
   egymástól elszigetelten, egymástól függetlenül, hanem nagyobb
   közösséggé, társadalommá kell formálódniuk. Ez nem csak egy bizonyos
   területen, például egy ország területén belül való egyszerű együttélést
   jelent, hanem a családok együttműködését, közös értékek képviseletét és
   közös célok megvalósítását. Ebbe természetesen beletartozik az is, hogy
   a családok együtt küzdjenek a családokat támogató döntésekért és a
   családok szabad vallásgyakorlásáért.
   A szabad vallásgyakorlat említésével, a hit megélésével már meg is
   érkeztünk a negyedik elváráshoz. A keresztény családnak az is feladata,
   hogy miközben előmozdítja a társadalom céljait, az Egyházat is építse,
   Isten országát is megvalósítsa. Ez a pont tulajdonképpen összefoglalja
   mindazt, amit az előző három tartalmaz, azaz a családnak fel kell
   fedeznie, hogy mi az Istentől kapott küldetése és azt meg kell
   valósítania. Legyen minden család a hit megélésének és továbbadásának
   helye!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Mennyei Atyánk, te úgy rendelted, hogy egyszülött Fiad egy szegényes
   istállóban jöjjön e világra, egy üres istálló legyen a Szent Család
   menedéke. Tudom és érzem, hogy helyet kérsz számukra az én szívemben,
   az én életemben is. Talán még van egy parányi hely a lelkemben, amit
   fel tudok ajánlani, amit nem foglalnak le evilági gondjaim, talán még
   akad egy üres lap életem naplójában, ahova beírhatod nevedet és
   igazságodat. Jézus, Mária és József, foglaljatok lakást a szívemben és
   vezessetek a mennyei Atyához!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171231.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.30 0 0 6691

2017. december 30. - Szombat

   Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a
   jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser
   törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig
   élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem
   hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent
   éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és
   beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
   Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek
   városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és
   erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
   Lk 2,36-40


   Elmélkedés:
   Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is a jeruzsálemi templom,
   ahol Mária és József bemutatja az Úrnak az újszülött Jézust. Simeon
   után egy másik személy is megjelenik, egy idős asszony, akit Annának
   hívnak. A Messiásra való csendes várakozás, a templomban való szüntelen
   tartózkodás, az imádság jellemzi őt. Eddig talán senki sem vette észre,
   hogy mennyit imádkozik a templomban, vagy talán furcsállották, hogy
   állandóan ott van. Most megmozdul körülötte minden, érzi, hogy eljött a
   beteljesedés napja. A mindenható Istent dicsőíti, mert megérte a
   várakozás, eredményt hozott a szüntelen ima.
   Érdemes elgondolkodnunk imádságunk módján. Sokszor azonnali választ
   várunk kérdéseinkre. Sokszor azonnali megvalósulását várjuk annak, amit
   Istentől kérünk. Sokszor azonnali megvilágosodást várunk, a számunkra
   pillanatnyilag érthetetlen dolgok azonnali megértését.
   Meg kell tanulnunk a türelmes várakozást. El kell sajátítanunk a
   türelmes imádságot. Sőt, imáinknak el kell jutnia ahhoz a bizalomhoz,
   hogy már nem is kérünk, hiszen Isten jól tudja, még nálunk is jobban
   tudja, hogy mire van szükségünk, mi szolgája lelkünk fejlődését és
   üdvösségünket.
   Ebben segítsen minket Anna példája. És abban is, hogy felismerjük a
   hozzánk érkező Istent, a mi Megváltónkat.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Családban születtél és családban ismerted meg a
   szeretetet. A szeretetnek családra van szüksége, hogy otthonra
   találjon. Segítsd a szülőket, hogy felelősségtudattal készüljenek a
   gyermekvállalásra és gyermekük nevelésére. Segítsd őket, hogy helyet
   adjanak otthonukban Istennek és az ő szeretetének. Add, hogy a családok
   megerősödjenek az életszentségben hivatásuk teljesítéséhez, s ehhez az
   Egyház minden segítséget megadjon, felmutatván a családi életközösség
   igazi értékét.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171230.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.29 0 0 6690

 2017. december 29. - Péntek

   Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
   szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint
   az Úr törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona."
   Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár
   gerlét vagy két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
   És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és
   istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott
   benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig,
   amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy
   menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a
   törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette
   őt, és így magasztalta Istent: "Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
   szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat,
   melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen:
   kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek."
   Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
   Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához:
   "Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
   ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
   napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
   Lk 2,22-35


   Elmélkedés:
   Még mindig a karácsonyi időben vagyunk, amikor az evangéliumi szakaszok
   a karácsony titkát, a betlehemi Gyermek titkát igyekeznek
   megvilágítani. A mai részlet Jézus templomi bemutatásának eseményét
   írja le. A mózesi törvény előírása szerint Mária és József elviszik a
   kis Jézust a jeruzsálemi templomba, hogy bemutassák őt az Úrnak és
   felajánlják az ilyenkor szokásos áldozatot.
   A templomi bemutatás alkalmával jelen van Simeon, akinek szavaiból fény
   derül Jézus személyére és küldetésére. Simeon azokat képviseli, akik a
   korábbi évszázadokban várták a Messiás jövetelét. Idős ember ő, aki
   hisz abban, hogy Isten ígérete meg fog valósulni. Hisz benne, mert egy
   neki szóló kinyilatkoztatásból tudja, hogy a messiási ígéret még az ő
   idejében beteljesül. Amikor karjába veszi Jézust, benne meglátja,
   felismeri a Megváltót. Most már nyugodtan készülhet halálára, nem kell
   tovább várakoznia sem neki, sem az emberiségnek.
   Jézus személyében eljött a Megváltó. Isten véghezvitte tervét, amelyet
   korábban ígért, elküldte a világba a Megváltót, aki nem egy uralkodó,
   hanem Isten Fia. A bűntől való szabadulás, a megváltás örömhíre
   mindenkinek szól, mert a megváltás műve minden emberre kiárad. Nem csak
   az ószövetségi választott nép tagjaira, hanem a pogányokra és minden
   nemzetre is.
   Krisztus mindannyiunk Megváltója. Én is megváltott ember vagyok.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg
   lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki
   szívünket, hogy téged befogadhasson! Ihless bennünket, hogy tiszta
   szeretettel keressünk téged, benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk,
   mint ahogy egyek a tagok a testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző
   a tőkével. Engedj a te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg
   csak el nem jutunk szent színed látására!
   Granadai Szent Lajos


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171229.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.28 0 0 6689

2017. december 28. - Csütörtök, Aprószentek

   Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
   álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és
   menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis
   arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt,
   fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott
   maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
   mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a
   bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak
   egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a
   bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit
   Jeremiás próféta jövendölt: "Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és
   jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert
   nincsenek többé."
   Mt 2,13-18
   Elmélkedés:


   Ma, aprószentek ünnepén Jézus nevelőapjáról, a Szent Család
   védelmezőjéről, Szent Józsefről olvasunk az evangéliumban, aki álmot
   lát. Az álombeli látomásban Isten figyelmezteti őt arra a veszélyre,
   ami az újszülöttet fenyegeti. Amikor korábban József álomban megtudja,
   hogy nyugodtan feleségül veheti jegyesét, Máriát, mert nem más
   férfitól, hanem a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fogant
   gyermeke, akkor József azt teszi, amit az álmában megjelenő angyal
   közöl vele. Most is feltétel nélkül engedelmeskedik az isteni
   utasításnak. Nem kételkedik abban, nem akar bizonyítékokat szerezni,
   hanem késlekedés nélkül útnak indul, hogy így megmentse az újszülött
   Jézust.
   Időközben ugyanis az uralkodó, Heródes is értesül a születésről, de az
   ő szívében félelem, féltékenység és gyűlölet ébred. Egy újszülöttől
   félti hatalmát, ezért kegyetlen parancsot ad: induljanak katonái és
   öljenek meg Betlehemben és környékén minden két évnél fiatalabb
   fiúgyermeket. Őket, az áldozatokat, a betlehemi kisgyermekeket nevezzük
   aprószenteknek, rájuk emlékezünk a mai napon.
   A szomorú történet azt igazolja, hogy még az emberi gyűlölet és
   rosszindulat sem képes meghiúsítani Isten üdvözítő tervét, aki
   gondoskodik arról, hogy a Megváltó életben maradjon. És Isten segít
   minket abban is, hogy még a rendkívüli gonoszság láttán is megmaradjon
   bennünk a hit.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk! Neked köszönhetően minden születéssel, minden emberi élet
   kezdetével valami új kezdődik el a világban. Minden születés csoda és
   titok. Születésünktől fogva mindannyiunknak hivatása, küldetése van,
   azt az utat kell végigjárnunk, amelyre a te szándékod szerint
   hivatottak vagyunk életünk során. Mutasd meg nekünk hivatásunkat! Tárd
   fel előttünk a szeretet titkát, hogy téged megismerve állandóan feléd
   törekedjünk!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171228.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.27 0 0 6687

  2017. december 27. - Szerda, Szent János apostol és evangélista

   A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna
   elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,
   és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova
   tették!" Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett.
   Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint
   Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott
   gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta
   az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem
   volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen.
   Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta
   mindezt és hitt.
   Jn 20,2-8


   Elmélkedés:
   Szent János apostolt, a negyedik evangélium szerzőjét ünnepeljük a mai
   napon, aki a keresztény hagyomány szerint az apostolok közül
   egyedüliként nem lett vértanú. Bár még a karácsonyi időszakban vagyunk,
   Szent János ünnepének evangéliuma gondolatban a húsvéti eseményekhez
   vezet minket, Jézus üres sírjához. Amikor Mária Magdolna elmondja az
   apostoloknak, hogy az Úr sírja üres, akkor Péter és János azonnal a
   sírhoz futnak, meg akarnak győződni arról, hogy a hír valóban igaz. Az
   üres sírhoz érkezés János számára meghatározó élmény. Péter számára is,
   de most figyeljünk csak Jánosra. Az eseményre, a futásra és az üres sír
   látványára évtizedekkel később is határozottan, pontosan emlékszik.
   Élményét és annak hatását egyetlen rövid mondatban foglalja össze:
   "Látta mindezt és hitt."
   A mi életutunk is a jászoltól az Úr üres sírjáig vezet. Ez a hit útja
   számunkra. A gyermekben megcsodáljuk a Megváltót, aki aztán a
   kereszten, halálában valósítja meg a megváltást. Isten Fia, Jézus
   gyermekként született meg, s a kereszthalál pillanatában Isten hatalmas
   Fiának bizonyult. De története nem ér véget halálával, mert az Atya
   feltámasztja őt az örök életre. Jánosnak elég volt néhány egyszerű jel,
   az üres sír, az otthagyott leplek, hogy higgyen. Bennem mi ébreszti fel
   a hitet?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Mennyei Atyánk! Te az idők teljességében elküldted Fiadat emberi
   világunkba, hogy soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem
   megtapasztaljuk, hogy velünk vagy. Segíts minket, hogy a betlehemi
   Gyermekben a hit szemével felismerjük Megváltónkat és Üdvözítőnket! Ő
   hozza el számunkra a békességet és a boldogságot, és reményt gyújt
   mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott békesség és
   szeretet nélkül nincs ünnep, nincs karácsony. Add, hogy az emberek
   szerte a világon rátaláljanak Fiadra!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171227.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.26 0 0 6686

   2017. december 26. -Kedd, Szent István első vértanú

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az
   emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig
   megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak,
   hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak
   benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok.
   Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen
   nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek.
   Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a
   gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam
   mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az
   üdvözül.
   Mt 10,17-22


   Elmélkedés:
   A karácsony ünnepét követő napon Egyházunk azt a Szent Istvánt ünnepli,
   aki elsőként halt vértanúhalált Krisztus követői közül. Az ő személye
   természetesen nem keverendő össze Szent István magyar királlyal.
   Szent István vértanú történetét az Apostolok Cselekedeteiben ismerteti
   Lukács evangélista. Az apostolok azt kérik a hívek közösségétől, hogy
   válasszanak maguk közül olyan férfiakat, akik az oltár körüli
   szolgálatot elvégzik, miközben ők egészen az igehirdetésnek
   szentelhetik magukat. István annak a hét férfinak az egyike, akiket
   ilyen módon választott meg a krisztusi közösség. Valamennyien jó hírben
   álló férfiak ők, akiket eltöltött a Szentlélek és Isten bölcsessége.
   Lukács István esetében e jellemzéshez még hozzáfűzi, hogy "eltöltötte
   őt a hit." Valamivel később megjelennek István ellenfelei, akiket nem a
   hit, hanem az irigység, a féltékenység, a gyűlölet töltött el. István
   szenvedélyesen hirdeti Krisztust, de ez tovább fokozza az ellenfelek
   gyűlöletét, akik végül megkövezik őt. A halála előtti pillanatokban
   István megbocsátott bántalmazóinak.
   Hová vezet a Krisztushoz való hűség? Hová vezet a hitben való kitartás?
   Hová vezet az ellenségnek is megbocsátó lelkület? A halálon át Isten
   dicsőségébe. Ha hitünkhöz hűségesek maradunk, eljutunk majd Istenhez,
   az örök dicsőségbe.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Mindenható Istenünk! Karácsony ünnepe, a Megváltó születése megerősít
   bennünket arról, hogy te szeretsz minket. Szeretetből küldted el Jézust
   emberi világunkba. Elküldted őt, hogy levegye álarcainkat és a gyermek
   Jézus szemének tükrében meglássuk igazi önmagunkat. Elküldted, hogy
   örömöt, reményt, fényt, boldogságot és szeretetet hozzon nekünk.
   Örömmel fogadjuk karácsonyi szeretet-ajándékodat, a tökéletes
   ajándékot, a te egyetlen és egyszülött Fiadat, Jézust, a mi
   Megváltónkat! Köszönjük neked, Istenünk, a megváltást!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171226.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.26 0 0 6685

   2017. december 25. - Urunk születése - Karácsony

   Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
   egymást: "Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket
   az Úr hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
   Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
   mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
   csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
   szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
   hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
   hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
   Lk 2,15-20


   Elmélkedés:
   Megérkeznek a pásztorok
   Jézus Krisztus születését Egyházunk három szentmisével ünnepli
   karácsony napján, amely szentmiséknek más az evangéliuma. Az éjféli
   szentmisében Lukács evangéliumából felidézzük azt a történelmi
   helyzetet, amikor Jézus született. Az uralkodók felsorolása után
   következik a népszámlálás említése, ami miatt József és Mária
   Betlehembe mennek. Mária itt hozza világra gyermekét, Jézust. A
   születésről elsőként a pásztorok értesülnek az angyaloktól, akik útnak
   indulnak, hogy kifejezzék hódolatukat az újszülöttnek. Az ő
   megérkezésüket ismerteti karácsony napjának reggelén a Pásztorok
   miséjének evangéliuma. A harmadik karácsonyi szentmise, amelyet ünnepi
   misének nevezünk, már más szemszögből szemléli az eseményeket, az
   evangéliumi rész az Ige megtestesülésének titkát igyekszik feltárni.
   A pásztorok szentmiséjének evangéliuma a betlehemi istállóba vezet
   minket. Gondolatban körülhordozzuk tekintetünket a helyszínen. Egy
   sötét barlangot látunk, amely állatok szálláshelyéül szolgál. Kár
   szépítenünk a dolgokat, ez bizony egy istálló, ökrökkel és szamarakkal.
   Még szerencse, hogy a templomban nem érezzük az istálló szagát, mert
   egyesek talán sietve távoznának. József próbál egy kis tüzet rakni, de
   annak fénye alig tölti be az istállót, melegét is alig érezni. Mária
   alszik, próbálja kipihenni a szülés fáradalmait. Oldalt a jászolban, a
   szalmán fekve, egy újszülött gyermek alszik csendesen. A gyerekek
   gondolatban tovább nézelődnek, keresik a karácsonyfát a színes égőkkel
   és a díszekkel, de itt bizony olyat nem találnak, talán majd egy
   felnőtt elmondja nekik, hogy ez egy későbbi találmány. Az ajándékok sem
   állnak nagy kupacokban, de van itt érdekesebb, például plüssmaci
   helyett lehet játszani egy igazi kisbáránnyal. Az ünnepi hangulatnak
   nyoma sincs a betlehemi istállóban.
   Minden csendes és nyugodt, mi magunk is leülünk a tűz mellé, nem
   szeretnénk megzavarni Mária és a gyermek pihenését. Örülünk, hogy itt
   vagyunk, a Megváltó közelében. Aztán hirtelen beállítanak a nagyhangú
   pásztorok. Az ajtót csak azért nem törik ránk, mert egy barlangnak
   nincs ajtaja. Itt nincs kiírva piros betűkkel egy táblára, hogy
   "Csendet kérünk! Ne zavarjuk mások nyugalmát!", mert ez nem egy kórház
   újszülött osztálya. A pásztorok valószínűleg nem fogják vissza magukat,
   ugyanolyan hangon beszélnek, mint a mezőn az állatokkal. Ha már egyszer
   éjnek idején felébresztették őket az angyalok és megtették az utat,
   akkor miért fognák vissza magukat. Ez az éjszaka ugyanis nem olyan,
   mint a többi. Ez a nap nem olyan, mint a többi. Csodás dolgokról
   értesültek és most örömmel beszélnek erről. József nem próbálja
   csitítani őket, Mária is zavartan pislogva hallgatja szavaikat, és a
   gyermeket sem zavarja jövetelük. Egyszerű emberek őt, akik hallottak
   egy hírt a Messiás születéséről, elcsodálkoztak ezen, majd megtették
   kötelességüket, amely minden ember kötelessége, kifejezték hódolatukat
   a Megváltó előtt.
   Mit üzen nekünk a pásztorok emberi bölcsessége? Hallgassuk mi is
   lelkesen az örömhírt! Engedjük, hogy az ámulat és a csodálkozás
   eltöltsön minket! Aztán induljunk, hogy mi is magasztaljuk Isten és
   kifejezzük hódolatunkat a világ Megváltója előtt!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Istenünk, te mindent megtehetsz, hiszen te vagy a világ ura.
   Egyetlen Fiadat küldted el közénk, mert ez szerepelt üdvözítő
   tervedben. Fiad, Jézus Krisztus mindenben vállalta emberi sorsunkat,
   mert te, Atyánk úgy akartad, hogy példát mutasson nekünk életével,
   halálával és feltámadásával. Jézusom, közel akarok menni hozzád, nem
   csak messziről akarlak szemlélni! Jézusom, tanulni szeretnék tőled, nem
   csak egyszerűen tudomásul venni születésed! Jézusom, költözz lelkembe,
   mert örökké veled akarok élni!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171225.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.24 0 0 6684

   2017. december 24. - Advent 4. vasárnapja

   Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű
   városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából
   való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és
   így szólt: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb
   vagy te minden asszonynál!" Ennek hallatára Mária zavarba jött és
   gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban
   folytatta: "Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme,
   gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt
   nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen
   neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán
   mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!" Mária ekkor megkérdezte
   az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?" Az
   angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a
   Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled
   születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
   gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
   magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen." Erre
   Mária így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid
   szerint!" Ezután az angyal eltávozott.
   Lk 1,26-38


   Elmélkedés:
   Egy könyv üzenete
   A németalföldi festő, Rogier van der Weyden 1434-ben festette az
   Angyali üdvözlet című képét. A művész egyáltalán nem törekedett arra,
   hogy a bibliai idők palesztínai környezetében ábrázolja az eseményt,
   amint Isten küldötte, Gábor angyal meghozza a hírt a fiatal názáreti
   lánynak, Máriának, hogy a Mindenható őt választotta ki arra, hogy a
   Megváltó anyja legyen. A festő egészen egyszerűen egy XV. századi
   németalföldi tisztes polgári család házába helyezte a jelenetet. A
   háttérben egy bevetett baldachinos ágy, mellette kis szekrényen a
   tisztálkodáshoz szükséges vizeskancsó és tál, egy ülőpad piros
   párnákkal. A festmény sarkában látható még egy váza, fehér liliommal,
   amely Mária szüzességére, tisztaságára utal. Mária az ágy előtt a
   nyitott ablak felé fordulva térdel egy zsámolyon, kezében könyv. Mária
   kissé hátrafelé fordítja fejét a válla fölött, megpillantja a háta
   mögött megjelenő angyalt. Így hallgatja meg az üzenetet, de közben nem
   kel fel, tovább térdel, testét nem fordítja el az ablakon át beáradó
   fénytől.

 

   Advent 4. vasárnapjának evangéliuma az angyali üdvözletet mondja el
   szavakkal, a festő a maga sajátos művészi módján ugyanezt igyekezett
   láthatóvá tenni. Gondolataim visszatérnek a Mária kezében lévő kis
   könyvhöz. Egy nyitott könyvecske, amiből Mária olvashatott, de a
   jelenés pillanatában szinte kiesik a kezéből, a lapokat megvilágítja a
   szobába beáramló fény. Mi van ebben a könyvben? Tudom, hogy a bibliai
   időkben nem voltak olyan könyvek, mint manapság és amilyen a festményen
   látható, és az is igaz, akkortájt az emberek többsége egyáltalán nem
   tudott írni és olvasni, de talán érdemes elidőznünk ennél a
   gondolatnál.
   Mi van ebben a könyvben? Az ószövetségi emberek évszázados
   várakozásának története. Embereké, akik egykor ígéretet kaptak
   Istentől, hogy eljön a világba a Megváltó. És ők nem kételkedtek ebben
   az ígéretben, mert hittek abban, hogy Isten igazmondó, és maguk is
   érezték, hogy szükségük van a megváltóra, a szabadítóra. E kis könyvben
   olvashatóak azok a prófétai jövendölések, amelyek a messiási időről,
   annak jeleiről, előkészületéről, megvalósulásáról szólnak. Régi
   jövendölések, amelyeket nemzedékek adtak egymásnak tovább szóban, hogy
   a következő nemzedékek is tudjanak az isteni ígéretről és a Megváltót
   várva éljenek. Reményt sugárzó üzenet olvasható ebben a könyvben.
   Üzenet arról, hogy Isten az emberek üdvösségét akarja. Üzenet arról,
   hogy bár az ember elfordul Istentől, ő nem fordítja el tekintetét az
   emberről, rólunk. Az elvesztett paradicsom története olvasható ebben a
   könyvben, az ember elszakadása Istentől, ugyanakkor örök vágya, álma
   arról, hogy Isten helyreállítja majd a paradicsomi békét, amikor minden
   ember újra békében élhet ővele és egymással. Vándorlások története
   olvasható ebben a könyvecskében, népek és egyének vándorútjai, akik
   mind egy irányba haladnak. Magasságokat és mélységeket megjáró emberek
   igaz történetei. Útnak induló emberek történetei, akik fáradtságot nem
   ismerve haladnak előre, keresik az igazságot. Szegények és gazdagok,
   tanultak és műveletlenek, örvendezők és sírók, jóllakottak és éhezők,
   hősök és áldozatok történetei. Múltról és jövőről, a kezdetekről és a
   végső időkről szóló történetek. Üdvösségünk története, az emberiség
   története olvasható ebben a könyvben a teremtéstől kezdve a végső
   napokig.
   Rólunk szóló üzenet olvasható ebben a könyvben. Nekünk szóló üzenet.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Istenünk, te teljesítetted ígéretedet, és elküldted közénk
   egyszülött Fiadat, a mi Megváltónkat. Fiad születésével újjáteremtettél
   minket embereket, mert Jézus a mi lelki újjászületésünk egyetlen
   forrása. Hisszük, hogy isteni gondviseléseddel azóta is formálod és
   alkotod a világot. Minden születéssel, minden emberi élet kezdetével
   valami újat alkotsz, amivel terveid vannak. Nekünk azt az utat kell
   végig járnunk életünkben, amelyet te jelöltél ki számunkra. Adj nekünk
   Fiad végtelen alázatosságából és engedelmességéből, hogy mi is egyedül
   a te akaratodat kövessük, egyedül téged tekintsünk életünk Urának,
   neked engedelmeskedjünk és a te országodat építsük!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171224.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.24 0 0 6683

   2017. december 23. - Szombat

   Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
   Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az
   Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
   körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
   anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: "Hiszen
   senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
   atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
   szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki
   pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és
   magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat,
   és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki
   csak hallott róla, elgondolkodva mondta: "Mi lesz ebből a gyermekből?
   Hiszen nyilván az Úr van vele."
   Lk 1,57-66


   Elmélkedés:
   Az előző napokban Keresztelő János és Jézus születésének hírüladását
   olvastuk, amelyet immár az ígéret, az isteni üzenet beteljesedése
   követ. A helyszín Zakariás és Erzsébet otthona, eljött gyermekük
   születésének ideje. A rokonság szerint az volna helyénvaló, ha az
   újszülött apja nevét viselné, azaz őt is Zakariásnak hívnák.
   Erzsébetnek azonban nem tetszett ez az ötlet és határozottan kijelenti,
   hogy a gyermek neve János legyen. Itt álljunk meg egy pillanatra. Az
   angyal csak Zakariással közölte, hogy a gyermeknek majd János lesz a
   neve, ekkor Erzsébet nem volt jelen. Honnan tudott mégis erről, hiszen
   Zakariás néma volt kilenc hónapon keresztül. Nyilvánvaló, hogy az
   írótábla segítségével időközben Zakariás beavatta feleségét a titokba.
   Erzsébet csak a férjétől tudhatta meg, hogy mi történt vele az angyali
   jelenéskor, milyen üzenetet kapott.
   A vitának, ami a rokonok és Erzsébet között zajlik, Zakariás vet véget,
   az írótáblára a János nevet írja fel. Nem csupán felesége akaratát
   helyesli ezzel, hanem aszerint cselekszik, amit az angyal mondott neki,
   tehát immár nem hitetlenséget, hanem engedelmességet mutat. Ennek
   hatására nyílik meg a nyelve, szűnik meg büntetése. Ezt követően Istent
   dicsőíti azért, hogy beköszöntött az üdvösség korszaka.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, te, aki közelebb vagy hozzánk, mint mi önmagunkhoz, erősítsd
   szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki
   az életszentség forrása vagy, őrizz meg minket, hogy szentek és
   feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171223.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.22 0 0 6682

 2017. december 22. - Péntek

   Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent:
   "Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert
   tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak
   hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas,
   szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra,
   akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a
   gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta
   az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat
   elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
   irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak
   mindörökre!" Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután
   visszatért otthonába.
   Lk 1,46-56


   Elmélkedés:
   A tegnapi evangélium a gyermeket váró Erzsébet és Mária találkozásának
   első pillanatait írta le. E jelenetet folytatja a mai részlet, amelyben
   Mária hálát ad Istennek az ő irgalmasságáért. Hálaadó imájában benne
   van személyes köszönete azért, hogy anya lehet, gyermeket hozhat a
   világra, ugyanakkor az egész emberiség nevében mond köszönetet a
   mindenható Istennek, hogy hamarosan a világba lép a Megváltó. Sokan
   vártak ennek az ígéretnek a megvalósulására, mindannyiuk nevében ad
   hálát a názáreti leány.
   Miben mutatkozik meg Isten irgalma, amiről Mária beszél? Akik ebben a
   világban hatalommal rendelkeznek, azoknak át kell adniuk helyüket, mert
   mostantól Isten uralma fog megvalósulni. Nem a földi uralkodók és
   vezetők irányítják az eseményeket, hanem minden Isten terve szerint fog
   történni. A megváltás az irgalmas Isten ajándéka minden embernek. Nem
   csupán egyeseknek, nem a gazdagoknak, nem a bölcseknek, hanem
   mindenkinek. Isten irgalma felemeli a szegényeket, a hatalommal nem
   rendelkezőket, a kicsinyeket, az alázatosakat, mert bennük nincs gőg,
   amely eltávolít Istentől. Az irgalom ajándékát, a megváltás ajándékát
   azok fogják igazán értékelni, akik rábízzák magukat Istenre.
   Megvan-e bennem a bizalom? Megvan-e bennem az irgalmasságot elfogadó
   alázat?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus, te azért jöttél el bűnös emberi világunkba, hogy
   megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Nélküled soha nem
   találnánk rá a bűnbánat útjára. Nélküled nem találnánk rá a mennyei
   Atya szeretetére. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként.
   Jöjj el, Urunk, és érints meg minket szereteteddel! Jöjj és bocsáss meg
   nekünk, akik nem halogatjuk tovább bűneink beismerését, hanem a
   bűnbánat egyenes útján indulunk most feléd. Születésed, jöveteled nagy
   változást hozott egykor a világba. Te képes vagy megváltoztatni az
   embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz változást az
   én életembe!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171222.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.21 0 0 6681

 2017. december 21. - Csütörtök

   Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik
   városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
   Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott
   a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így
   kiáltott:
   "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
   Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe
   csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
   Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott
   neked!"
   Lk 1,39-45


   Elmélkedés:
   Miután Mária az angyali üdvözletből nem csak azt tudta meg, hogy
   gyermeke fog születni, hanem arról is értesül, hogy rokona, Erzsébet
   szintén gyermeket vár, elindul, hogy felkeresse őt és segítségére
   legyen a szülés előtti hónapokban. Látogatása alkalmával személyesen
   meggyőződhet arról, hogy az angyal igazat mondott, Erzsébet valóban
   áldott állapotban van. Erről olvasunk a mai evangéliumban.
   Két gyermeket váró leendő édesanya találkozása ez, amely során
   megosztják egymással örömüket. Erzsébet Isten irgalmáért hálás, immár
   elmúlt szégyene, a gyermektelenség, Isten megáldotta őt. Mária
   születendő gyermeke szintén Isten irgalmasságának gyümölcse.
   Mindkettőjükkel csodát tett Isten. Erzsébet idős kora ellenére fogant,
   Mária pedig annak ellenére, hogy szűz. Az isteni közreműködésnek,
   tevékenységnek köszönhető, hogy most mindketten gyermeket várnak.
   Találkozásuk során közlik egymással örömüket és erősítik a másik
   örömét.
   Csatlakozzunk most lélekben Mária és Erzsébet öröméhez! Hiszen mi is
   egy gyermek születését várjuk, Jézusét, s már csak néhány nap van
   születésének ünnepéig. Erzsébet szavai szerint Mária azért lehetett
   valóban boldog, mert hitt az Úr szavának, hitte, hogy Isten ígérete
   beteljesedik. Hiszem-e, hogy Jézus személyében beteljesedik Isten
   ígérete, azaz benne a Megváltó jön el közénk?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk, irgalmas Atyánk! A karácsony közeledtével fokozódik bennünk a
   nyugtalanság, az izgalom. Szeretnénk néha lassítani az adventi napokat,
   máskor pedig siettetnénk az ünnep érkezését. Amikor majd végre
   elkezdünk ünnepelni, rögtön szeretnénk megállítani az időt, hogy az
   ünnep ne érjen véget, a karácsony tartson tovább és az a béke, nyugalom
   és öröm ne csak néhány napig, hanem egész éven keresztül tartson.
   Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy földi életünk éveiben,
   évtizedeiben, és köszönjük, hogy az örökkévalóságba hívsz minket.
   Irgalmad vezessen a te Fiadhoz, a betlehemi Gyermekhez!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171221.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.20 0 0 6680

   2017. december 20. - szerda

   Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten
   elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki
   jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve
   Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: "Üdvözlégy,
   kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
   asszonynál!" Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett,
   hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: "Ne félj, Mária!
   Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben
   és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a
   Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké,
   és uralmának soha nem lesz vége!" Mária ekkor megkérdezte az angyalt:
   "Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?" Az angyal ezt
   válaszolta neki: "A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje
   borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled születik: Isten
   Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant
   öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják
   az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária így szólt: "Íme,
   az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!" Ezután az
   angyal eltávozott.
   Lk 1,26-38

 


   Elmélkedés:
   Keresztelő János születésének hírüladása után Jézus születésének
   hírüladása következik, ezt olvassuk a mai napon. A helyszín már nem a
   jeruzsálemi templom, hanem egy egyszerű ház Názáretben. A főszereplő,
   az üzenet címzettje nem egy papi rendbe tartozó személy, hanem egy
   fiatal lány, Mária. Lukács evangélista itt már az isteni hírnököt, az
   angyalt is megnevezi. Gábor angyal ismerteti Máriával Isten tervét,
   miszerint őt választotta ki arra, hogy a Megváltó anyja legyen. A két
   hírüladás között persze más különbségeket is felfedezhetünk. Zakariás
   hitetlenségével szemben áll Mária hite, elfogadása. Zakariás azért
   gondolja azt, hogy nem születhet gyermeke, mert ő és felesége is
   idősek. Mária szintén elcsodálkozik az üzenet tartalmán, azon, hogy
   gyermeke fog születni, s ennek oka az, hogy még nincs férjnél,
   jegyességben él Józseffel. De mégsem kételkedés ez, hiszen amikor
   magyarázatot kap az angyaltól, akkor kifejezi hitét és kifejezi
   készségét, hogy mindenben engedelmes szolgálója lesz Isten megváltó
   tervének. Igenjével elfogadja az üdvösség rendjében neki szánt
   feladatot. Arra is érdemes figyelmet szentelnünk, hogy az angyali
   üdvözletből mit tud meg Mária és mit tudunk mi meg a születendő
   gyermekről. Az angyal legfontosabb kijelentése így hangzik: "Isten
   Fiának fogják őt hívni."
   Az adventi készület utolsó napjaiban a következő kérdésre igyekezzek
   válaszolni: Hiszem-e, hogy Jézus a Megváltó, ő az Isten Fia?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Én Uram és én Istenem, milyen titokzatosak a te csodáid! Olyanok
   vagyunk itt a földön, mint az együgyű pásztorfiúk: azt hisszük néha,
   megértünk téged. De hogyan lehetne ez igaz, amikor önmagunkat sem
   értjük meg?
   Avilai Szent Teréz

 


   ________________________________
   Aktuális:
   Kedves e-vangélium olvasók!
   1000 könyv 1000 gyermeknek
   Friss információ: December 19-ig 552 személy 3540 könyvre küldött
   adományt és 3535 könyvet már el is küldtünk. Köszönjük mindenki
   támogatását!
   A korábbi évek 1000 könyv 1000 gyermeknek akcióihoz hasonlóan idén
   adventben is tartunk jótékonysági akciót, amelynek keretében
   ajándékkönyvet küldünk gyerekeknek. A plébániákon és helyi karitász
   szervezeteken keresztül olyan családokhoz juttatjuk el a könyveket,
   akiknek a karácsonyi ajándékvásárlás gondot jelent szegénységük miatt.
   Bár 2015-ben megközelítettük a 2000-es darabszámot, illetve 2016-ban át
   is léptük, a jelmondat továbbra is az eredeti marad: 1000 könyv 1000
   gyermeknek.
   Hálás köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik az elmúlt évek során
   csatlakoztak jótékonysági akciónkhoz, segítve ezzel a szegény
   családokat. Minden adományozó karácsony napján jó érzéssel gondolhat
   arra az "ismeretlen" gyermekre, akinek örömet szerzett. A Jóisten
   jutalmazza meg ezt a nagylelkűséget!
   Szeretettel kérem, segítse evangelizációs és karitatív munkánkat. 1200
   Ft adomány elegendő arra, hogy egy gyermeknek ünneppé tegyük a
   karácsonyt.
   Az akció helyzetéről, a felajánlók számáról, a felajánlott könyvek
   mennyiségéről és a kedvezményezettekről részletes tájékoztató olvasható
   ezen a linken:
   https://www.evangelium365.hu/list/projektek/1004
   Köszönöm mindenki nagylelkű támogatását!
   István atya - Horváth István Sándor
   2017. december 20.
   Adományát az alábbi lehetőségeken juttathatja el.
   1. On-line adományozás a http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas oldalon.
   Kérjük, válassza az Adomány lehetőséget, majd adja meg a szükséges
   adatokat. A támogatás céljánál válassza az 1000 könyv 1000 gyermeknek
   lehetőséget.
   2. Átutalás
   Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
   Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
   Közlemény: 1000 könyv 1000 gyermeknek
   3. Utalás külföldről
   Számlatulajdonos neve és címe: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő,
   Szabadság tér 6.
   Bank neve és címe: K&H Bank Zalaegerszegi Fiók, H-8900 Zalaegerszeg,
   Kossuth L. u. 8.
   IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003
   BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
   Közlemény: 1000 könyv 1000 gyermeknek
   4. Postai úton
   Adományát postai rózsaszín csekken is eljuttathatja a következő címre:
   Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6. Közlemény: 1000
   könyv 1000 gyermeknek
   5. Adományozáshoz sárga csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címre
   küldött levélben. Kérem a név és a postacím megadását, ahová lehet
   küldeni, illetve annak jelzését, hogy az 1000 Könyv 1000 gyermeknek
   akcióhoz kér csekket.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171220.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.18 0 0 6679

2017. december 18. - Hétfő

   Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
   Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária
   gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember
   volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy
   titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr
   angyala, és így szólt: "József, Dávid fia, ne félj attól, hogy
   feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van.
   Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét
   bűneitől." Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a
   próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az
   Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: "Velünk az Isten." Amikor
   József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala
   parancsolta neki
   Mt 1,18-24

 


   Elmélkedés:
   Szent Máté evangélista elsősorban azoknak szánta írását, akik a
   zsidóságból tértek a keresztény hitre. Ezek az emberek jól ismerték az
   ószövetségi írásokat és bennük természetesen azokat a prófétai
   jövendöléseket, amelyek a Messiás eljövetelére vonatkoztak. Érthető
   tehát, hogy az evangélista a Jézus születése körüli eseményekben
   igyekszik kiemelni azt, hogy bennük az egykori isteni ígéret
   teljesedett be. Ezért visszatérő szófordulat a következő: "mindez pedig
   azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott."
   Jézus szenvedésével és halálával kapcsolatban szintén gyakran előfordul
   ennek ismétlése.
   A mai evangélium szintén egy ilyen részlet. József álmában, egy
   látomásban értesül arról, hogy eljegyzett felesége, Mária gyermeket
   vár. Tudja, hogy a gyermek nem tőle származik, de az álombeli látomás
   magyarázatot ad számára. Mária a Szentléleknek köszönhetően fogant,
   gyermeke a magasságbeli Isten Fia. A látomás bátorítás és parancs Isten
   részéről, hogy ne bontsa fel a jegyességet, ne bocsássa el Máriát,
   hanem vegye őt feleségül. Álmából felébredve József mindent úgy tesz,
   ahogyan Isten az ő küldötte, angyala révén közölt vele.
   Az adventi időszak ösztönözzön minket aggodalmaink, félelmeink és
   előítéleteink félretételére, hogy szabadon megnyíljunk Isten akaratának
   teljesítésére.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Várja a mi lelkünk az Urat, jobban, mint az őrök a hajnalt, mert
   tudjuk, még egy kis idő, és újra velünk leszel, Üdvözítőnk. Óvj meg
   minket attól, hogy velünk kelljen perbe szállnod, hogy dicsőséged elé
   nem a te szolgálatod ruhájában álltunk. Add, hogy mint az Úr
   szolgálóleánya, szívünkben őrizzük tetszésed keresését. Legyen velünk a
   te kegyelmed, és jöjj el, Urunk, ne késlekedj!
   ________________________________

 


   Aktuális:
   Kedves e-vangélium olvasók!
   Szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Szívem első gondolata 2018. című
   könyvemet, amely a jövő évi evangéliumi elmélkedéseket tartalmazza. Az
   elmélkedések újak, tehát nem a korábbiak ismétlődnek. 6 évvel ezelőtt,
   a Hit évében indítottam el ezt a sorozatot, azóta minden évben
   megjelenik új tartalommal.
   A könyv címe ne tévesszen meg senkit, ez nem egy gyermekimakönyv! A
   gyermekkorunkban tanult reggeli ima kezdősorát azért választottam
   címként, mert érdemes minden napunkat Isten üzenetének olvasásával
   indítani.
   Ajándékozzatok örömhírt, evangéliumot családtagjaitoknak,
   ismerőseiteknek karácsonyra!
   520 oldal. Ára: 1800 Ft/db. Információ és rendelés az Evangélium365
   webáruházban a linkre kattintva.
   www.evangelium365.hu/webshop
   István atya - Horváth István Sándor
   2017. december 18.
   Aki nehezen boldogul a webáruházzal, e-mailben is rendelhet, de előtte,
   kérem, tájékozódjon a szállítási díjakról a webáruházban! E-mailes
   rendelés esetén küldje el az evangelium365@gmail.com címemre a
   következő adatokat:
   Megrendelő neve:
   Szívem első gondolata 2018. darabszám:
   Postacím irányítószámmal:
   Mobiltelefonszám:
   (A mobiltelefonszám a csomagfutár számára kell, hogy a sikeres
   kézbesítés érdekében szükség esetén felvehesse a kapcsolatot a
   címzettel.)


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171218.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.17 0 0 6678

  2017. december 17. - Advent 3. vasárnapja

   Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a
   neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról,
   hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért
   jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot:
   A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy
   megkérdezzék őt: "Ki vagy te?" Erre megvallotta, nem tagadta, hanem
   megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás." Ezért megkérdezték tőle: "Hát
   akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" - felelte. "A próféta vagy?"
   Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: "Akkor ki vagy? Mert
   választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz
   magadról?" Ezt felelte: "A pusztában kiáltó hangja vagyok:
   egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta". A küldöttek a
   farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: "Miért keresztelsz hát, ha
   nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így
   válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem
   ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó
   megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János
   tartózkodott és keresztelt.
   Jn 1,6-8; 19-28


   Elmélkedés:
   Előtte is teljes sötétség, utána is
   A kisgyermekek esti lefektetése, altatása nem mindig megy könnyen. A
   szinte szertartássá formálódott altatás része a lámpa lekapcsolása.
   "Anya, ne csinálj sötétet!" - mondja ilyenkor édesanyjának sok gyermek,
   akikben természetes félelem él a sötétségtől, mindattól, amit nem
   látnak. Elgondolkodok e gyermeki kérésen. Lehet-e sötétet csinálni?
   Fényt lehet gyújtani, a lámpát fel lehet kapcsolni és így világosságot
   lehet csinálni. Ha a fényt megszüntetjük, akkor keletkezik a sötétség.
   Világosságot tehát lehet csinálni, amikor sötétség vesz minket körül,
   de tudunk-e sötétet csinálni? Fényes nappal nem lehet meggyújtani egy
   feketeséget, sötétséget sugárzó lámpát. El lehet zárni a fény útját,
   meg lehet akadályozni a fény bejutását a szobába, el lehet sötétíteni
   egy helyiséget, de ezt még nem nevezzük annak, hogy tudunk sötétet
   csinálni.
   Az adventi időben érdemes elgondolkodnunk a világosság és sötétség
   titkán. Ilyenkor már egészen rövidek a nappalok és hosszabbak az
   éjszakák, a nap folyamán sokkal tovább tart a sötétség, mint a
   világosság. Persze zavar minket a sötétség, ezért gyújtunk ezernyi égőt
   mindenfelé. A nappal rövidülése és az éjszaka hosszabbodása nem
   folytatódik örökké, éppen karácsony táján következik a fordulat, a téli
   napforduló, amikor végre elkezdenek hosszabbodni a nappalok. Éppen a
   napforduló miatt kezdték el évszázadokkal ezelőtt a keresztények
   december 25-én ünnepelni a karácsonyt, Jézus születését, hiszen ő a
   világ világossága. Az ő jövetele fényt hozott a bűn homályában
   botorkáló emberiség számára.
   Advent 3. vasárnapján Szent János evangéliumából olvasunk egy
   részletet, az ő művének bevezetéséből, az Ige-himnuszból, amely Isten
   Fia megtestesülését, világba jövetelét igyekszik leírni. Jelképes
   tanítás ez. János evangélista azt próbálja megérteni és megértetni az
   olvasókkal, hogy az örökkévaló Isten időbeli létezést vállal, a
   láthatatlan Isten látható emberi alakot vesz fel. Isten, akinek nincs
   teste, most emberi teste öltözik. Az evangélista először Keresztelő
   Jánosról, a Megváltó előfutáráról beszél: "János azért jött, hogy
   tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen
   általa. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot
   tegyen a világosságról." Aztán már Jézusra vonatkozóan ezt olvassuk: "A
   világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be." Itt újabb
   titok kezdődik számunkra, melyet a sötétség titkának, a bűn titkának is
   nevezhetünk. Isten világosságot akar gyújtani minden ember számára, de
   a szabadsággal rendelkező ember nem engedi, mert nem akar fényben,
   világosságban élni. Sok ember jobban érzi magát bűneinek sötétségében.
   Lehet, hogy fizikai sötétet nem tudunk csinálni, de a bűn sötétségét mi
   magunk teremtjük meg magunk körül és magunkban, lelkünkben. Isten, aki
   szabadsággal ajándékoz meg minden embert, megengedi ezt. Engedi, hogy
   az ember elforduljon tőle, a világosságtól és elvonuljon a maga
   sötétségébe. Karl Barth, az evangélikus teológus találóan mondja:
   "Jézus úgy jött, mint a villám, előtte is teljes sötétség, utána is."
   Érdemes elgondolkodnunk ezen az érdekes képen. Jézus bevillan a
   történelem sötétségébe, de fénye hamar meg is szűnik, mert "a sötétség
   nem fogadta be."
   Az adventi időben az a vágyunk, hogy Isten Fia ne félelmetes villámként
   lépjen be az életünkbe, hanem meggyújtson egy kis lámpást a lelkünkben,
   amelynek ugyan nincs nagy fénye, de ahhoz éppen elég, hogy a sötétséget
   eloszlassa. Mert azt szeretnénk, hogy ahol előtte sötétség volt, utána
   már világosság legyen, világos maradjon.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Megváltó Urunk, te egykor kisgyermekként jöttél közénk egy szegényes
   istállóba, hogy megújítsd hitünket és a mennyei Atyával való
   kapcsolatunkat. Azóta is eljössz közénk minden karácsonykor, hogy
   emlékeztess minket az újjászületésünk lehetőségére. Lélekben én is
   elindulok hozzád Betlehembe, hogy szívemből kérjem tőled bűneim
   bocsánatát, és hogy isteni jóságoddal megtisztítsd lelkemet. Jóságos
   Jézusom, nem kérek mást karácsonyra, csak azt add meg, hogy tiszta
   szívvel borulhassak le szegényes jászolod elé, tiszta szívvel hódoljak
   előtted!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171217.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.16 0 0 6677

   2017. december 16. - Szombat

   Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: "Miért mondják az
   írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?" Ő így felelt: "Illés
   eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy
   Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak
   vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük." Ekkor értették meg a
   tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
   Mt 17,10-13


   Elmélkedés:
   A messiási elképzelések és várakozások világába enged bepillantást a
   mai evangéliumi részlet. A korabeli felfogás szerint a Messiás
   eljövetelét jelek fogják megelőzni, többek között ilyen jel lesz az,
   hogy Illés próféta el fog jönni, visszatér a világba. Erre az
   általánosan elterjedt nézetre utal a tanítványok kérdése. "Miért
   mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?" Válaszában
   Jézus nem kezdi el idézni a messiásról szóló prófétai jövendöléseket és
   nem kezdi el azokat magyarázni. Inkább nagyon egyszerűen kijelenti,
   hogy tulajdonképpen Keresztelő János személyében már eljött az a
   személy, aki megelőzi a Megváltót, a Messiást. Ő ugyan nem Illés
   próféta, de Isten embere, Isten küldötte, akinek küldetése az, hogy
   meghirdesse a messiási idők közeledtét.
   Isten tehát mutat jelet, küld embereket, csak az a kérdés, hogy ki
   ismeri fel ezeket a jeleket és ki hisz küldötteinek. Ha csupán
   hallgatjuk az üzenetet, de annak tartalmát nem vonatkoztatjuk magunkra
   és nem törekszünk arra, hogy az üzenetből megismert igazság szerint
   éljünk, akkor Isten mutathat nekünk akármilyen jelet, mi nem fogunk
   előrelépni a lelki fejlődés útján. Isten nem csupán az évezredekkel
   korábban élőknek mutat jelet, hanem nekünk is, hozzánk is küld olyan
   személyeket, akik az igazságra tanítanak. Felismerem-e őket?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus Krisztus! Te egykor bűnbánatot hirdettél a népnek és
   megtérést vártál az emberektől. Evangéliumod üzenete arra ösztönöz,
   hogy szembenézzek önmagammal, bűnös múltammal, életem hibáival. Segíts
   felismernem mindazt, amin változtatnom kell, s amin a te kegyelmeddel
   változtathatok. Adj szívembe igaz bűnbánatot! Add nekem a Szentlélekben
   való újjászületés kegyelmét! Mutasd meg nekem, milyen úton induljak, s
   mit vársz tőlem a jövőben!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171216.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.12.15 0 0 6676

   2017. december 15. - Péntek

   Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: "Kihez hasonlítsam ezt a
   nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják
   pajtásaiknak: "Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem
   zokogtatok." Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá:
   "Ördöge van." Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: "Lám,
   a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!" Az Isten
   bölcsességét azonban művei igazolták."
   Mt 11,16-19


   Elmélkedés:
   Jézus a következőket mondja a mai evangéliumban: "Furulyáztunk, de nem
   táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok." A Szentírással
   foglalkozó tudósok szerint talán egy korabeli játék szövege ez, amelyet
   egymásnak mondogattak a gyerekek. A szövegkörnyezetből kiderül, hogy
   Keresztelő Jánossal és a küldetésének eredményével kapcsolatban
   idézhette ezt a mondást Jézus. János ugyanis bűnbánatot hirdetett,
   megtérést sürgetett, hogy a nép így készüljön fel a Messiás érkezésére.
   De voltak, akiket nem lehetett ezzel az üzenettel jobb belátásra
   késztetni, őket nem mozdította meg a furulyaszó. Ők úgy tettek, mintha
   nem volna bűnük vagy mintha nem nekik szólna a figyelmeztetés.
   Hasonló kudarcot, eredménytelenséget később Jézus is megtapasztal. Őt
   sem fogadta mindenki szívesen. Az ő személyében sem látta meg mindenki
   Isten küldöttét. Benne sem ismerte fel mindenki a Megváltót. Isten
   küldötteinek, a prófétáknak az elutasítása ismert volt Jézus számára,
   hiszen jól ismerte népe történetét. Az ő szava sokkal szelídebb volt,
   mint Keresztelő Jánosé, mégsem indított mindenkit bűnei megbánására. Ő
   kifejezetten azt az örömhírt hirdette, hogy Isten irgalmas, megbocsátó,
   várja azokat, akik megbánják bűneiket.
   Az adventi időszakban érdemes elgondolkodnom azon, hogy mi indít engem
   bűnbánatra? Bűneim megvallására ösztönöz-e az irgalmas Isten
   közeledése?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Adj, Uram, éber szívet, hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat
   Tőled el ne terelje, adj nemes szívet, hogy azt semmi hitvány érzelem
   földre ne teperje, adj egyenes szívet, hogy azt semmiféle mellékszándék
   el ne görbítse, maga felé ne hajlítsa, adj erős szívet, hogy azt semmi
   viszontagság meg ne törje, adj szabad szívet, hogy azt semmiféle
   erőszakos érzelem magához ne fűzhesse. Adj, Uram, Istenem, Téged
   megismerő értelmet, Téged kereső buzgalmat, Téged megtaláló
   bölcsességet, add, hogy életem Előtted kedves legyen, állhatatosságom
   téged bízvást várjon, és adj bizodalmat, mely Téged végtére
   átkarolhasson.
   Aquinói Szent Tamás


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171215.mp3

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!