Keresés

Részletes keresés

Eaglet Creative Commons License 24 órája 0 0 6586

 2017. szeptember 23. - Szombat

   Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a
   példabeszédet mondta nekik: "Kiment a magvető magot vetni. Amint
   vetett, némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak
   felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt,
   elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott.
   A tövisek felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe
   hullott. Kikelt, és százszoros termést hozott." E szavak után Jézus
   felkiáltott: "Akinek füle van, hallja meg!"
   Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így
   válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának
   titkait. A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne
   lássanak, halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag
   Isten igéje. Az útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az
   igét, de aztán jön az ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy
   ne higgyenek, és így ne is üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag
   azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de
   az nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején
   elpártolnak. A tövisek közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják
   az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a
   növekedést, és termést nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat
   jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is
   tartják, és termést is hoznak állhatatosságban."
   Lk 8,4-15


   Elmélkedés:
   A magvetőről szóló példabeszédet és annak Jézustól származó
   magyarázatát olvassuk a mai nap evangéliumában. A példázat egyik fontos
   üzenete, hogy miként a föld minősége határozza meg a termés
   mennyiségét, ugyanúgy az igehirdetés eredménye nagy részben függ a
   hallgatóság hozzáállásától. Isten szavát mindig nyitott szívvel érdemes
   hallgatnunk, azzal a szándékkal, hogy készek vagyunk annak
   megvalósítására. Ne maradjon lelkünkben terméketlen vagy eredménytelen
   az isteni szó, hanem hozzunk bőséges termést! Némelyek könnyen abba a
   hibába esnek, hogy elegendőnek tartják a szavak szépségében való
   gyönyörködést, s nem gondolnak arra, hogy a tanítás szerinti élet
   jelenti az üdvösséget.
   Az igehirdetőt, aki vállalkozik a magvetésre, azaz Isten tanításának a
   továbbadására, nem keserítheti el az a tény, hogy munkájának egy része
   hiábavaló. Vannak, akik hallgatnak az általa közvetített tanításra, és
   vannak, akik nem. Jézus hasonlata a valóságról szól. Az igehirdető nem
   ábrándozhat arról, hogy majd mindenki ujjongva és lelkesen fogja
   hallgatni őt, főként azért nem, mert a keresztény tanítás mindennapi
   megvalósítása bizony nehézségekkel jár. Egyesek ugyan hallják a
   tanítást, de nem éreznek magukban késztetést arra, hogy úgy is éljenek.
   Jogos viszont az igehirdető öröme, amikor azt látja, hogy munkájának
   van eredménye, azaz vannak olyanok, akik bőséges termést hoznak, és
   megvalósítják mindazt, amiről az üdvösség tanítása szól.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Úr Jézus! Te vagy életem sziklája, a biztos talaj, melyen nem inog meg
   lábam. Könnyebb a homokra építeni. Sokszor csábít az egyszerűbb
   megoldás, a világ kincset, hírt, gyönyört ígér. De aki az eke szarvára
   tette a kezét, nem nézhet hátra, és Péterrel együtt mondja: "Uram,
   kihez mennénk, az örök élet forrásai belőled fakadnak!" Sziklaházként a
   te templomod leszek. Jöhet az eső, és fújhat a szél, nem vesztem el a
   hitem, nem lesz úrrá rajtam a bizalmatlanság vagy a depresszió, életem
   értelme dicsőséged hirdetése!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170923.mp3

Eaglet Creative Commons License 2 napja 0 0 6585

2017. szeptember 22. - Péntek

   Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és
   hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony,
   akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított:
   Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki; Johanna, Heródes
   intézőjének, Kuzának a felesége; Zsuzsanna és még sokan mások, akik
   vagyonukból gondoskodtak róla.
   Lk 8,1-3


   Elmélkedés:
   Nyilvános működésének kezdetén Jézus tanítványokat hívott magához. Így
   tették ezt korának más tanítói is. A tanítványok meghívásával,
   kiválasztásával az volt a célja, hogy elkísérjék őt útjai során,
   legyenek együtt vele mindenütt. Eközben megismerhetik tanítását és
   elsajátíthatják életvitelét. Jézusnak az is szándéka, hogy e
   kiválasztottakból közösséget teremtsen, amely az Egyház kezdete.
   Szándéka továbbá, hogy ezek a tanítványok az ő távozása után tanúságot
   tegyenek róla és az ő megbízása alapján hirdessék az Isten országának
   örömhírét.
   A mai evangéliumi részletben arról olvasunk, hogy tanítványain kívül
   asszonyok is csatlakoztak Jézushoz tanító útjai során, akik
   szolgálatukkal segítették őt. Esetükben nincs szó olyan jellegzetes
   meghívásról, megszólításról, mint a tanítványoknál, azaz nem Jézus
   hívta őket, hiszen erről bizonyára az evangélisták említést tettek
   volna. Ők egyszerűen csak Jézus mellé állnak és vele tartanak, s az
   Úrnak eszébe sem jut, hogy megtiltsa ezt nekik. Bár a legszorosabb
   értelmében nem nevezzük őket a Mester tanítványainak, mégis talán éppen
   ezeknek az asszonyoknak a személyével kezdett el kiszélesedni a
   tanítványok köre, amely mai értelmezés szerint magába foglalja
   mindazokat, akik Jézus követői. Jézus mellett lenni: ez a tanítvány
   élete.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az
   Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és
   a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy
   ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a
   mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten
   tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben,
   szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az
   üdvösségre!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170922.mp3

Eaglet Creative Commons License 3 napja 0 0 6584

2017. szeptember 21. - Csütörtök, Szent Máté apostol és evangélista

   Abban az időben amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a
   vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az felállt és
   követte őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött
   sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és
   tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték
   tanítványait: "Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?"
   Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: "Nem az egészségeseknek kell
   az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit
   jelent ez: "Irgalmasságot várok és nem áldozatot." Nem azért jöttem,
   hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."
   Mt 9,9-13


   Elmélkedés:
   A mai napon Szent Mátét, Jézus egyik apostolát és az egyik evangélium
   szerzőjét ünnepeljük. Evangéliumának megírásával Máténak az volt a
   célja, hogy bemutassa Jézust, az Isten Fiát, valamint tanúságot tegyen
   arról, hogy Jézussal elkezdődik az Isten országának megvalósulása a
   földön. Jézus halála és feltámadása után az ország növekedését az
   evangélium hirdetése és továbbadása biztosítja mindenekelőtt élőszóban,
   de írásban is. Mindenki, aki vállalkozik az evangelizálásra, az
   igehirdető Jézushoz válik hasonlóvá. Ahogyan az Úr hirdette egykor az
   ország örömhírét az embereknek, ugyanígy ma is ezt kell tennünk nekünk,
   az ő követőinek.
   Az ünnep evangéliumában Máté meghívásáról olvasunk. Kissé
   valószínűtlennek tűnik, hogy azonnal engedelmeskedik egy idegen
   kérésének és gondolkodás nélkül otthagyja munkáját. Gyors döntésének
   hátterében az állhat, hogy nem teljesen ismeretlen számára annak a
   Jézusnak a személye, aki megszólítja őt, hanem már hallhatott róla
   valamit, értesülhetett csodáiról és más tetteiről, talán láthatta is őt
   korábban.
   Máté gyorsasága és készsége mindenképpen figyelemreméltó számunkra,
   mert Jézus minden nap odalép ebédlőasztalunkhoz, íróasztalunkhoz, az
   iskolapadhoz vagy a munkaasztalhoz, és minket is követésére hív. Jézus
   nem az igazakat, hanem a bűnösöket jött hívni, ez a mennyei Atyától
   kapott küldetése. Meghívása nekünk szól, ha felismerjük hibáinkat,
   beismerjük bűneinket, és készek vagyunk indulni.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Drága Jézus! Sokszor olyan nehéz az élet. Teszem a dolgom, és nincs
   elismerés. Vonj magadhoz engem fáradtságomból. Köszönöm, hogy
   ezerszeres jutalmat ígérsz minden erőfeszítésemért. Neked akarok
   dolgozni, tisztességes akarok maradni, ha mások tisztességtelenek is,
   szolgálni akarok, ha mások uralkodnak is. Szelíd és alázatos szívű
   Jézus, hiszem, hogy csak benned találom meg lelkem nyugalmát, te adsz
   új erőt a mindennapokhoz. Igád édes, terhed könnyű. Köszönöm
   megnyugtató szavaid!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170921.mp3

Eaglet Creative Commons License 3 napja 0 0 6583

 2017. szeptember 20. - Szerda

   Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: "Kihez hasonlítsam e nemzedék
   fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek,
   akik így kiáltoznak egymáshoz:
   "Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok."
   Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt
   mondjátok: "Ördöge van." Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg
   azt mondjátok: "Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a
   bűnösök barátját!" Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták."
   Lk 7,31-35


   Elmélkedés:
   Az evangéliumok szerint Jézus több alkalommal is beszélt arról, hogy
   tanításának hallgatása még nem elegendő, hanem annak, aki tanítványa
   szeretne lenni, a meghallgatott tanítás szerint kell élnie. Erről szólt
   például a homokra és a sziklára épített ház hasonlata és szintén ezt a
   témát érinti a mai evangéliumi részlet. A gyermekek furulyázása csak
   játék marad, mert senki nem veszi komolyan őket, nem figyelnek rájuk az
   emberek. Az emberek elengedik a fülük mellett a furulyaszót, s nem
   kezdenek el táncolni a zenére. Jézus kijelentései Keresztelő Szent
   János küldetésére és annak fogadtatására vonatkoznak, illetve érthetjük
   azokat az ő saját küldetésére is. Mindkét esetben láthatjuk, hogy
   egyesek hisznek, bűnbánatot tartanak, míg mások elutasítják a tanítást.
   Jézus hirdeti a mennyek országának örömhírét, közvetíti Isten üzenetét
   az embereknek. Hirdette egykor és hirdeti ma is. De sajnos sokan
   vannak, akik azt gondolják, hogy "ő is csak a maga nótáját fújja" és
   elengedik a fülük mellett az igazság szavait.
   Milyen jó lenne, ha nem csak a fülünknek tetszene Jézus tanítása, hanem
   gyökeret verne szívünkben! Milyen jó lenne, ha megérintené mindannyiunk
   lelkét! Milyen jó lenne, ha valóban az ő igaz tanítása irányítaná
   életünket! Milyen jó lenne, ha keresztény bölcsességgel felismernénk
   szavaiban az üdvözítő igazságot!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép,
   jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami
   hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk,
   hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket
   gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj
   nekünk, hogy gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk
   van arra, hogy világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk
   igazán emberek, ha tiszta a szívünk.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170920.mp3

Eaglet Creative Commons License 5 napja 0 0 6582

 2017. szeptember 19. - Kedd

   Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és
   nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett,
   halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan
   kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és
   így szólt hozzá: "Ne sírj!" Azután odalépett a koporsóhoz, és
   megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt:
   "Ifjú, mondom neked, kelj föl!" A halott felült, és beszélni kezdett.
   Ekkor Jézus átadta őt anyjának.
   Lk 7,11-17


   Elmélkedés:
   Szent Lukács evangélista művében észreveszünk bizonyos fokozatosságot
   Jézus isteni hatalmának, erejének bemutatása során. A tegnapi
   evangélium szerint egy még élő, de már halálán lévő személyt gyógyított
   meg, a pogány katonatiszt szolgáját. Ebben az esetben még egyértelműen
   gyógyításról, gyógyító csodáról beszélhetünk.
   A mai evangéliumi részlet ennél is továbbmegy, itt már egy halott
   feltámasztásáról van szó. A fiú halála nyilvánvaló, hiszen már a
   temetőbe kísérik őt. Ebben az esetben nincs szükség arra, hogy bárki,
   például a halott ifjú édesanyja kérje Jézus segítségét. Emberileg nézve
   nem is volna értelme egy ilyen kérésnek, mert az emberek ugyan lassan
   megismerik az Úr gyógyító hatalmát, de azt elképzelni sem tudják még,
   hogy akár a halottakat is vissza tudja hívni az életre. Jézus tehát
   önállóan cselekszik, amikor látja a gyászmenetet és rögtön felismeri,
   hogy az özvegy azt a személyt veszítette el egyetlen fiában, akire idős
   korában számíthatott volna, mint gondviselőjére. Jézus megkönyörül
   rajta, megesik rajta a szíve, és visszaadja számára fiát, feltámasztva
   őt a halálból.
   Keresztény emberként nem azt kívánjuk, hogy a földi életünk tartson
   örökké, hanem a mennybe szeretnénk eljutni. Hitünk szerint Istennek
   hatalma van életet adni. Éljünk úgy, hogy méltók legyünk az üdvösségre!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet!
   Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts
   egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs
   foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés
   fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen
   minket szent Fiad!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170919.mp3

Eaglet Creative Commons License 6 napja 0 0 6581

2017. szeptember 18. - Hétfő

   Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment.
   Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt.
   A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte
   hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa
   meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt:
   "Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a
   zsinagógát is ő építtette nekünk."
   Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a
   százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj!
   Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam
   magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és
   meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is
   szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: "Menj!" - akkor
   elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: "Jöjj ide!" - akkor odajön, vagy
   ha a szolgámnak szólok: "Tedd meg ezt!" - akkor megteszi."
   Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az
   őt követő tömegnek: "Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet
   Izraelben." Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek
   találták.
   Lk 7,1-10


   Elmélkedés:
   Jézus csodáinak leírásakor az evangélisták először bemutatják a
   betegséget, amelyet a beteg személy kérése követ a gyógyulás
   reményében. Ezt követően történik meg a csoda, majd pedig annak
   bemutatása, hogy a betegségnek immár semmi nyoma sincs.
   A mai evangéliumban olvasott történet egy olyan esetet mond el,
   amelyben nem a gyógyítás ténye áll a középpontban, hanem annak hite,
   aki Jézushoz fordul, jelen esetben a pogány katonatiszt hite. "Uram,
   nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj" - fordul Jézushoz a pogány
   százados, aki tehát önmagát érdemtelennek nevezi. Azért is érdemes
   odafigyelnünk ezekre az őszinte és alázatot sugárzó szavakra, mert a
   jelenlévő zsidó elöljárók méltónak tartják a katonatisztet arra, hogy
   Jézus teljesítse kérését, meggyógyítsa a szolgáját, mert sok jót tett a
   zsidó néppel és a zsinagógát is ő építtette.
   Jézus megteszi, amit a katona kér, meggyógyítja szolgáját. Úgy tűnik,
   hogy Jézus szerint is megérdemli a százados a jócselekedetet, de nem
   ugyanazért, tehát nem a tetteiért tartja méltónak őt, mint a zsidók,
   hanem a hitéért. A katona ugyanis egyértelműen kifejezi kérésével, hogy
   hisz Jézusban, hisz az ő gyógyító erejében és hisz Jézus halált legyőző
   isteni hatalmában.
   A szentmisében a szentáldozást megelőzően a százados szavait imádkozva
   készülünk a Krisztussal való találkozásra. Uram, nem vagyok méltó, hogy
   hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul az én lelkem.
   Engem mi tesz méltóvá, hogy Jézus hozzám jöjjön?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Az Egyház közösségében mindannyian
   megtapasztalhatjuk az üdvösséget, amelyet te a mennyei Atyától hoztál
   el nekünk és megérezhetjük az Atya szeretetét. Te azt kérted
   tanítványaidtól és azt kéred tőlünk, hogy úgy szeressük egymást,
   ahogyan te szeretsz minket. Napjainkban is szükséged van apostolokra,
   akik készek a szolgálatra. Szükséged van tanúkra, akik küldötteidként
   szeretetedet közvetítik. Adj nekünk apostoli lelkületet, hogy a
   szeretet tanúi, szereteted hirdetői legyünk! Vezess minket az
   evangélium hirdetésének útján és mutass nekünk utat az üdvösség felé!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170918.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.09.17 0 0 6580

 2017. szeptember 17. - Évközi 24. vasárnap

   Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: "Uram, ha
   vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
   hétszer?" Jézus így felelt: "Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
   hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart
   számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki
   tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
   megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és
   mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga
   leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent
   megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt
   még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik
   szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni
   kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és
   kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett,
   hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
   Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak.
   Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így
   szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden
   tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is
   megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És
   az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent,
   amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta
   szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének."
   Mt 18,21-35


   Elmélkedés:
   Bocsáss meg!
   A mai evangéliumban Péter apostol a megbocsátással kapcsolatban kérdezi
   Jézust, aki válaszul egy példabeszédet mond. A gonosz szolga, akinek az
   úr elengedte nagy tartozását, szolgatársának egy kisebb adósságot sem
   volt hajlandó elengedni. Az úr irgalmas volt, de a szolga kegyetlenül
   viselkedett, amiért el is nyerte büntetését a történet befejezésében. A
   hasonlat mondanivalója világos számunkra: bocsássunk meg az ellenünk
   vétő embertársainknak, hogy mi is számíthassunk Isten irgalmára!
   A hétköznapi életben számtalanszor mondjuk: "Ne haragudj! Bocsáss meg!
   Elnézést! Bocsánat!" Egyszerűbb helyzetekben, amikor nem történt
   szándékos sértés, könnyen kimondjuk e szavakat, és a válasz is
   ugyanilyen könnyen érkezik: "Nem történt semmi. Nincs semmi gond." Egy
   pillanatnyi zavar vagy váratlanul adódó kellemetlen helyzet feloldására
   alkalmasak ezek a szavak. Más a helyzet, amikor komolyabb sértésről,
   megbántásról van szó. Ilyenkor nehezebb a bocsánatkérő szavak kimondása
   és a megbántott személy részéről a megbocsátás is. Ilyenkor mindig a
   két személy jövőbeli kapcsolata forog kockán. Meddig tudja az egyik fél
   magában hordozni azt a terhet, hogy megbántotta embertársát, barátját,
   házastársát vagy munkatársát és nem kért tőle bocsánatot? És meddig
   tudja a sértett személy magában hordozni annak terhét, hogy nem tudott
   szívből megbocsátani?
   Helyes az a törekvés, ha az összekuszálódott, megromlott kapcsolatokat
   minél előbb próbáljuk helyrehozni. A tétlen várakozás, a bocsánatkérés
   halogatása nem fogja helyrehozni a hibát. A tüskét érdemes mielőbb
   kihúzni. Így is időbe fog telni a seb gyógyulása, de ha ki sem húzzuk,
   akkor elfertőződik, elmérgesedik. Ugyanakkor bizonyos esetekben idő
   kell a bocsánatkéréshez és időre van szükség a megbocsátáshoz. Ha
   valaki nem látja be mindjárt az elején, hogy hibázott, megbántotta a
   másikat, és úgy gondolja, hogy neki van igaza, akkor időt kell adni
   számára, hogy átgondolja a történteket, belássa saját hibáját és ezt
   követően kérjen bocsánatot. A másik oldalon szintén előfordulhat az,
   hogy valakit annyira váratlanul ért vagy annyira érzékenyen érintett a
   sértés, hogy hiába kérnek tőle bocsánatot, ő nem képes azonnal túllépni
   a helyzeten. Időre van szüksége ahhoz, hogy kiengesztelődjön azzal, aki
   megbántotta őt. Bármelyik oldalon is állunk egy adott élethelyzetben,
   mindig tanúsítsunk türelmet, adjunk időt, lehetőséget a másik
   személynek. A vádaskodás, a másik személy hibáztatása, a magunk
   igazához való túlzott ragaszkodás nem fog előbbre vinni és nem fog
   segíteni a probléma megoldásában. A hamar alkotott ítélet ritkán
   szokott helyesnek bizonyulni. A hamar alkotott ítélet szinte kivétel
   nélkül egyoldalú, amely csak az egyik fél szempontjából nézi a
   történteket és nem veszi figyelembe a másik személyt. Ne legyünk
   biztosak a magunk ítéletében, ha közben meg sem hallgatjuk a másik
   felet, nem is törekszünk arra, hogy megértsük őt.
   A megbocsátás nem gyengeség és a megbocsátás nem abból fakad, hogy
   tehetetlenek vagyunk a másik személyben lévő rosszal szemben. Isten sem
   ilyen lelkülettel bocsát meg nekünk, hanem azért, hogy kinyilvánítsa
   szeretetét és így helyreálljon a vele való kapcsolatunk. Tanuljuk meg
   Istentől az irgalmas lelkületet!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A
   tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében
   éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Irgalmas jóságod és
   megbocsátó szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek
   legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket igazi
   nagylelkűségre!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170917.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.09.16 0 0 6579

 2017. szeptember 16. - Szombat

   Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz
   gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden
   fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét,
   sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó
   kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő.
   Hiszen a szív bőségéből szól a száj! Miért mondjátok nekem: "Uram,
   Uram!" - ha nem teszitek, amit mondok?
   Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja
   tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez,
   aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult
   a házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. Aki
   viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz
   az emberhez, aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor
   rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett
   belőle.
   Lk 6,43-49


   Elmélkedés:
   Jézus nemcsak egykori tanítványaihoz intézi szavait, hanem kifejezetten
   megszólítja leendő követőit, bennünket is. Nem elég az ő tanítását
   hallgatnunk, de az sem, ha Urunknak nevezzük őt, mert ostobák vagyunk,
   ha csupán a fülünknek szól a szava. Azt kéri, hogy tanítását valósítsuk
   meg életünkben. Ha a szívünkhöz szól tanítása és a mindennapi
   jócselekedetek gyakorlására ösztönöz minket, akkor bölcsek vagyunk.
   A házépítő emberről szóló példabeszéd arra világít rá, hogy nem
   elegendő, ha megelégszünk Jézus tanításának hallgatásával, hanem
   életünket erre a tanításra, mint igazságra érdemes alapoznunk. Oktalan
   és felelőtlen volna részünkről, ha nem engednénk, hogy a mi Urunk
   tanítása formáljon minket és jócselekedetekre ösztönözzön. Ő nem
   egyszerűen egy eszmére, egy tanra akar minket tanítani, hanem saját
   életformájára. Akkor értettem meg igazán szavait, ha életközösségre
   lépek vele, minden gondolatom az övé, akaratomat átengedem neki, s
   minden jót érte teszek. Ha nem veszem komolyan szavait, nem veszem
   komolyan személyét sem.
   A házépítés hasonlata ugyanakkor azt is szemlélteti, hogy
   Krisztus-követésünket és vallásosságunkat nem tekinthetjük földi
   életünkben befejezettnek, hanem szüntelenül építkeznünk, fejlődnünk,
   növekednünk kell. Építsünk Krisztusra, fejlődjünk lélekben őbenne és ő
   növekedjék bennünk!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és
   dicsőítünk Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz
   közbenjárónk az Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered
   szükségleteinket. Engedd csak azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami
   lelkünk üdvösségéhez szükséges. Ámen.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170916.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.09.15 0 0 6578

   2017. szeptember 15. - Péntek, A fájdalmas Szűzanya

   Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
   Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához:
   "Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
   ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
   napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
   Lk 2,33-35


   Elmélkedés:
   A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét követően, ma a fájdalmas
   Szűzanya napján arra emlékezünk, hogy Jézus édesanyja valóban
   csatlakozott fiának szenvedéseihez. Simeon egykori jövendölése valósult
   meg akkor, amikor fájdalom érte Máriát olyan esetekben, amikor fiát
   bántalmazták vagy elutasították. Ez a jövendölés akkor teljesedett be
   igazán, amikor Szűz Mária, miután végignézte Jézus kereszthordozását,
   ott állt a Golgota hegyén, a kereszt alatt.
   Jézus szenvedése Szűz Mária szívéhez állt legközelebb. Sokan kimentek a
   Golgotára, hogy végignézzék Jézus keresztre feszítését, de a többség
   nem osztozott szenvedésében. A katonák csak a rájuk bízott parancs
   teljesítésével törődtek. A vallási vezetők most is, mint korábban,
   gúnyolódtak. A városból kijövő bámészkodók részvétlenül szemlélték a
   szégyenteljes halált. A jeruzsálemi asszonyok sírva, de tehetetlenül
   nézik a Jézussal történteket. Az apostolok közül csak a legfiatalabb,
   János van jelen. Jézus őrá bízza édesanyját. Mária számára most
   teljesedik be, most éri el legnagyobb mértékét a fájdalom, amelyet
   Simeon előre megjövendölt. Bármennyire is fájdalmas számára, ő
   végignézi fia halálát, mert osztozni akar Jézus még nagyobb
   fájdalmában.
   Szenvedéseink akkor válnak érdemszerző kereszthordozássá, ha Krisztus
   megváltó szenvedéséhez és keresztjéhez kapcsolódnak.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz
   csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged
   megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi
   bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk,
   s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170915.mp3
_____________________________________

Eaglet Creative Commons License 2017.09.14 0 0 6577

   2017. szeptember 14. - Csütörtök, A Szent Kereszt felmagasztalása

   Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a
   mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a
   mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják
   fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem
   örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát
   adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
   Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem
   hogy általa üdvözüljön a világ.
   Jn 3,13-17

 


   Elmélkedés:
   A Szent Kereszt felmagasztalásának mai ünnepén a következőket olvassuk
   az evangéliumban: "Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje
   a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ." Szent Pál tanítása
   szerint az az igazi bölcsesség, amikor az ember a keresztben felismeri
   az üdvösség eszközét és nem akar másról tudni, csak a megfeszített
   Jézus Krisztusról. Erre a bölcsességre szeretnénk mi is eljutni
   Krisztus keresztje előtti mindennapi imáinkban, hogy szívünkbe fogadjuk
   a kereszt titkát. Krisztus tanítványaiként keresztünket felvéve kell
   követnünk őt. A kereszt Krisztushoz tartozásunk, szenvedésünk és
   önmagunk számára való halálunk jele, de ugyanakkor a megdicsőülés
   jelévé is válik majd a feltámadásunkkor.
   Emberként szüntelenül erre a keresztre tekintünk, amely meghozta
   számunkra a megváltást. A világ számára Jézus kereszthalála nem
   sikertörténet, hiszen félelem, fájdalom és szenvedés jellemzi. Sokan
   botrányosnak és értelmetlennek tartották régen és ma is. A hívő ember
   viszont meglátja Isten akaratát, s megérti a kereszt igazi üzenetét:
   megváltás, üdvösség, élet és remény fakad a keresztből. Jézus halálakor
   elsötétült az ég, megrendült a föld, s mindezt látva a római százados
   megvallotta hitét. Ha csak a keresztre tekintek, lassan elhomályosul
   körülötte minden, lélekben megrendülök és szívemben megszülethet a hit.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad
   létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az
   apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te
   nevedet, a te személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk
   példájával kell dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk
   cselekedni, hogy így az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban.
   Neved megvallásával kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170914.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.09.13 0 0 6576

  2017. szeptember 13. - Szerda

   Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira
   emelte tekintetét, és így szólt: "Boldogok vagytok, ti, szegények, mert
   tiétek az Isten országa.
   Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz
   részetek.
   Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
   Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és
   megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik
   az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok,
   mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a
   prófétákkal.
   De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
   Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
   Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
   Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek
   a hamis prófétákkal."
   Lk 6,20-26


   Elmélkedés:
   Földi életünk során a boldogságot keresve sokféle utat bejárunk.
   Bizonyos élethelyzetekben azt gondoljuk, hogy megtaláltuk azt, ami
   életünket valóban boldoggá teheti, de aztán csalódunk. Máskor azt
   hisszük, hogy másoknak egészen jó tanácsokkal tudunk szolgálni a
   boldogságot illetően, de aztán kénytelenek vagyunk beismerni, hogy még
   a magunk igazi boldogságát sem találtuk meg. Mi boldogít minket
   valójában? Ki boldogít minket? Hol találjuk a boldogságot? Minderről
   vannak emberi elképzeléseink, s úgy tűnik, egyes dolgok ideig-óráig
   boldogítanak is minket, de nem tartanak sokáig, nem bizonyulnak
   tartósan a boldogság forrásának.
   Emberi szemmel nézve, emberi ésszel gondolkodva Jézus kissé furcsa
   útját ajánlja a boldogságnak. Annak ismeretében értjük meg a
   mondásokat, hogy az ember számára attól függ a boldogság megtalálása,
   hogy milyen kapcsolatban van azzal az országgal, amelyet Jézus
   hirdetett és megvalósított, s amelyet Isten országának nevez az
   evangélium. A Jézushoz való tartozás érdekében érdemes vállalnunk a
   szegénységet, a nélkülözést, a sírást, sőt, akár az üldözéseket is.
   Természetesen nem köteles senki ezt az utat választani. Aki a földi
   gazdagodást vagy az evilági boldogságot választja, az nem számíthat
   ennél többre, nem számíthat az égi jutalomra. De ha erről lemondunk,
   Isten jutalmaz meg minket az örök boldogsággal.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek
   legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram,
   részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik
   tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet
   te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy
   amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen,
   szentséges neved megvallásában és dicséretében.
   ________________________________
   Aktuális:
   Kedves e-vangélium olvasók!
   Szeptember utolsó vasárnapján lesz a Szentírás vasárnapja, ezért erre a
   hónapra időzítettük az Evangélium365 okostelefon alkalmazás élesítését,
   amely iOS és android készülékeken lesz elérhető. Továbbra is egyéni
   beállítások szerint lehet majd olvasni a napi szentírási szövegeket,
   azokat meg lehet hallgatni, illetve megosztani másokkal. Az applikáció
   emellett több újdonságot is tartalmaz. Lesz egy imagyűjtemény, amelyben
   kulcsszavak szerint lehet keresni az imák között, valamint
   véletlenszerű imát is lehet majd kérni. Kéréseiteknek megfelelően
   elérhető lesz a nap szentje is. Lehet majd egyéni értesítéseket
   beállítani, illetve különböző ébresztőket a hét napjaira. Az alkalmazás
   élesítésének időpontját jelezni fogom a közeljövőben.
   Az őszi evangelizáció keretében az okostelefon alkalmazást szeretnénk
   népszerűsíteni, hogy minél többen megismerjék az evangélium olvasásának
   ezt a korszerű módját. Terveztünk kétféle plakátot, melyeket 5 ezer
   példányban nyomtatunk ki, valamint négyféle imakártyát, melyek
   mindegyikét 10 ezer példányban nyomtatjuk. A plakátokat és imakártyákat
   Magyarország plébániáiba, templomaiba tervezzük elküldeni. A tervezési
   és nyomdai költségek 510 ezer, a postázási és szállítási költségek 330
   ezer forintot tesznek ki.
   Szeretettel kérlek benneteket, az evangélium olvasóit, lehetőségetek
   szerint támogassátok az őszi evangelizációt. Az Evangélium365 csapata
   nevében köszönöm, ha ilyen módon is értékelitek evangélium-hirdető
   szolgálatunkat.
   A nyomtatott plakátokból lehet majd kérni, ennek módjáról majd
   értesítelek benneteket.
   Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
   2017. szeptember 13.
   Az e-vangelizációt az alábbi módokon lehet támogatni:
   1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
   http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
   Az Adománynál válasszuk célként: Evangélium365
   2. Utalás
   Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
   Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
   Megjegyzés: Evangélium365
   Utalás külföldről:
   IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003
   BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
   3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen
   e-mailben.
   Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden
   jelezze, hogy az Evangélium365 támogatásához kér csekket.
   4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
   H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
   Megjegyzés: Evangélium365
   +1. Aki cége számára szeretne igazolást kérni adományáról, jelezze ezt
   a zalalovo@gmail.com címen.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170913.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.09.12 0 0 6575

 2017. szeptember 12. - Kedd, Szűz Mária szent neve

   Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten
   imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott
   közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit
   Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt
   és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont;
   Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.
   Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport
   tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából,
   Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért
   gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek
   betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek
   gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle,
   és mindenkit meggyógyított.
   Lk 6,12-19


   Elmélkedés:
   Jézus korában az volt az általános, hogy a rabbik öt tanítványt vettek
   maguk mellé. E szokás Jézus esetében is megfigyelhető, hiszen az
   evangéliumok beszámolnak Simon Péternek és testvérének, Andrásnak,
   valamint a másik testvérpárnak, Jakabnak és Jánosnak a meghívásáról,
   majd pedig ötödikként Lévinek, a vámosnak a hívásáról.
   Igazi újdonság tehát az, amikor Jézus tizenkét apostolt választ maga
   mellé, ahogyan erről a mai napon olvasunk. Jézus nem ismeretlen emberek
   közül választotta ki tizenkét apostolát, hanem azoknak a tanítványoknak
   a köréből, akik már egy ideje követői voltak. Sok tanítványa közül most
   egy belső kört hoz létre, akik a többieknél szorosabb kapcsolatba
   kerülnek vele. A tizenkettes szám Izrael tizenkét törzsére utal. Egy új
   közösséget hoz létre belőlük, amely a nagyobb közösség, az Egyház
   alapja lesz. A másik újdonság az, hogy Jézus missziós útra indítja
   őket, azaz azt a feladatot kapják, hogy az ő nevében tanítsanak és
   gyógyítsanak. Az apostoloknak küldetése az, hogy ennek az új népnek, az
   Egyház közösségének első vezetői legyenek. A kiválasztást az Atyához
   való imádkozás előzi meg, amely azt jelzi, hogy a cselekedet Istentől
   ered. Ezt az apostoli küldetést folytatja az Egyház ma is. Az apostoli
   alapokon nyugvó Egyház tagjaként én is Krisztus közösségéhez tartozom.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Vezesd, ó, Krisztus, az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat
   tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató
   fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az
   erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben,
   mely a Nyolc Boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet
   üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles
   alakítása érdekében.
   ________________________________
   Aktuális:
   Kedves e-vangélium olvasók!
   Szeptember utolsó vasárnapján lesz a Szentírás vasárnapja, ezért erre a
   hónapra időzítettük az Evangélium365 okostelefon alkalmazás élesítését,
   amely iOS és android készülékeken lesz elérhető. Továbbra is egyéni
   beállítások szerint lehet majd olvasni a napi szentírási szövegeket,
   azokat meg lehet hallgatni, illetve megosztani másokkal. Az applikáció
   emellett több újdonságot is tartalmaz. Lesz egy imagyűjtemény, amelyben
   kulcsszavak szerint lehet keresni az imák között, valamint
   véletlenszerű imát is lehet majd kérni. Kéréseiteknek megfelelően
   elérhető lesz a nap szentje is. Lehet majd egyéni értesítéseket
   beállítani, illetve különböző ébresztőket a hét napjaira. Az alkalmazás
   élesítésének időpontját jelezni fogom a közeljövőben.
   Az őszi evangelizáció keretében az okostelefon alkalmazást szeretnénk
   népszerűsíteni, hogy minél többen megismerjék az evangélium olvasásának
   ezt a korszerű módját. Terveztünk kétféle plakátot, melyeket 5 ezer
   példányban nyomtatunk ki, valamint négyféle imakártyát, melyek
   mindegyikét 10 ezer példányban nyomtatjuk. A plakátokat és imakártyákat
   Magyarország plébániáiba, templomaiba tervezzük elküldeni. A tervezési
   és nyomdai költségek 510 ezer, a postázási és szállítási költségek 330
   ezer forintot tesznek ki.
   Szeretettel kérlek benneteket, az evangélium olvasóit, lehetőségetek
   szerint támogassátok az őszi evangelizációt. Az Evangélium365 csapata
   nevében köszönöm, ha ilyen módon is értékelitek evangélium-hirdető
   szolgálatunkat.
   A nyomtatott plakátokból lehet majd kérni, ennek módjáról majd
   értesítelek benneteket.
   Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
   2017. szeptember 12.
   Az e-vangelizációt az alábbi módokon lehet támogatni:
   1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
   http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
   Az Adománynál válasszuk célként: Evangélium365
   2. Utalás
   Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
   Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
   Megjegyzés: Evangélium365
   Utalás külföldről:
   IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003
   BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
   3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen
   e-mailben.
   Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden
   jelezze, hogy az Evangélium365 támogatásához kér csekket.
   4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
   H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
   Megjegyzés: Evangélium365
   +1. Aki cége számára szeretne igazolást kérni adományáról, jelezze ezt
   a zalalovo@gmail.com címen.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170912.mp3

magyarpityu Creative Commons License 2017.09.11 0 0 6574

A világ tehát alapból igazságtalan. Erre azt mondja a keresztény, hogy: na jó, de akkor a mennyországba kerülsz és ott laksz feltámadásig. - írod


Nem, a keresztény azt mondja: Te ne legyél igazságtalan (vagyis ne igazodjunk ehhez a világhoz, hanem változzunk meg értelmünk megújulásával, hogy megítélhessük, mi Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes)!

Előzmény: máshol_máskor (6573)
máshol_máskor Creative Commons License 2017.09.11 0 0 6573

A keresztény vallás rációval sehogy sem jön ki. 

Körbenézel a világban, az emberek folyamatosan halnak meg balesetben, betegségben, egymás miatt stb. Sokan még gyerekként azelőtt, hogy öntudatukra ébrednének. A világ tehát alapból igazságtalan. 

Erre azt mondja a keresztény, hogy: na jó, de akkor a mennyországba kerülsz és ott laksz feltámadásig. 

Már ott hibázik az egész, hogy egy morális alapokon ítélkező isten minek teremtene olyan világot és természeti törvényeket, amelyek érdemekre tekintet nélkül tizedelik az embereket és mennyire lenne morálisan elfogadható, hogy egyeseknek esélyt sem ad, másokat meg elhalmoz esélyekkel. 

De tegyük fel, hogy mégis így van, és létezik keresztény hit szerinti isten, aki olyan világot teremtett ami ellentétben az igazságos elveivel még közelítőleg sem azonos eséllyel indítja a startvonalról az életeket.

Akkor ez csak egyvalami miatt lehetséges, azért mert a halál lényegtelen. Pl. azért, mert aki meghal az nem semmisül meg hanem egyből indul egy másik életben, aztán előbb utóbb szerencséje lesz, és nem hal meg még csecsemőként, le tudja élni az életét, és a lelke tapasztalatok útján fejlődik, valami általunk nem ismert, istennek tetsző magasabb szintre. 

Ebben az esetben meg ott hibázik a keresztény vallás, hogy alap nélkül állítja, hogy csak egy élet van és halál után ki-ki érdemei szerint várakozik a menyben vagy a pokolban. 

De az, hogy ezt az igazságtalan univerzumot egy morális alapokon ítélkező igazságos isten teremtette, és ezt ő olyanra teremti, hogy egyeseknek esélyt sem adva már a rajtvonalnál elkaszálja őket, akik aztán fél örökkévalóságig várhatnak a  menyben a feltámadásra, azt teljesen abszurd elhinni szerintem.

Eaglet Creative Commons License 2017.09.11 0 0 6572

  2017. szeptember 11. - Hétfő

   Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani
   kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a
   farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán
   okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat.
   Megszólította tehát a béna kezű embert: "Kelj fel, és állj ide a
   középre!" Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: "Kérdem
   tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy
   pusztulni hagyni?" Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez:
   "Nyújtsd ki a kezedet!" Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre
   esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit
   tegyenek Jézussal.
   Lk 6,6-11


   Elmélkedés:
   Jézus korában a szombati nap szent volt, a nyugalom napja, amely napon
   nem volt szabad dolgoznia senkinek. Ez a törvény elsősorban a fizikai
   munkára vonatkozott. Éppen ezért nehezen érthető számunkra, hogy egy
   beteg ember meggyógyítását miért lehetett olyan munkának vagy
   tevékenységnek tekinteni, amelyet nem volt szabad szombaton megtenni.
   A béna ember meggyógyítása különleges abból a szempontból, hogy itt
   Jézus tulajdonképpen nem tesz semmit. Nem érinti meg a beteg testrészt,
   nem teszi kezét a betegre, nem alkalmaz semmilyen gyógyító formulát,
   mint más esetekben, sőt, még nem is imádkozik a gyógyítást megelőzően.
   Jézus tehát nem tesz semmit, nem tesz egyetlen mozdulatot sem, nem
   végez fizikai munkát, amivel megszegné a szombatot, hanem csupán
   szavának erejével gyógyít. Egyszerűen azt mondja a betegnek, hogy
   nyújtsa ki a kezét, s amikor ő ezt megteszi, akkor bekövetkezik a
   csoda. Mivel Jézus nem tesz semmit, ezért "esztelen harag" szállja meg
   azokat, akik vádolni akarták.
   A történet emellett azt is tanítja, hogy emberi előírások nem
   akadályozhatják meg Jézust a jócselekedetek és gyógyítások
   végrehajtásában. A csodák olyan jelképes cselekedetek, amelyek egyrészt
   Jézus isteni, természetfeletti hatalmát jelzik, másrészt Isten
   jóságáról tanúskodnak.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet
   kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked
   mindörökké! Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken
   és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban
   a Föld határairól! Mindenható Uralkodónk, ki mindent nevedért
   teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk
   pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád
   által. Dicsőség néked mindörökké!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170911.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.09.10 0 0 6571

 2017. szeptember 10. - Évközi 23. vasárnap

   Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: "Ha testvéred vétkezik
   ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád,
   megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
   vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a
   dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a
   hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy
   vámos.
   Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a
   mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is.
   És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a
   földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten
   vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük."
   Mt 18,15-20

 


   Elmélkedés:
   Az Egyház az otthonunk
   A mai vasárnap evangéliumában Jézus az emberek közötti nézeteltérés
   megbeszélésének és elrendezésének módjáról ad tanítást. Javaslata
   szerint első lépésben négyszemközt, személyesen kell megbeszélni a
   dolgot. Ha ilyen módon nem sikerül eloszlatni a viszályt, akkor mások
   bevonásával kell azt megpróbálni. Ha ez sem vezet eredményre, akkor a
   nagyobb közösség közreműködésével kell megszüntetni az egymás közti
   veszekedést. A problémamegoldásnak ez a fokozatosság elvét szem előtt
   tartó, békés útja nem csak a keresztények számára, hanem másoknak is
   járható út a nézetkülönbségek megszüntetésére.
   Az tud megbántani minket, annak a helytelen viselkedése okoz fájdalmat
   nekünk, akivel kapcsolatban vagyunk. A kiengesztelődés és a megbocsátás
   arra irányul, hogy ez a kapcsolat a jövőben is fennmaradjon. Jól tudjuk
   tapasztalatainkból, hogy ha két személy között nem működik a
   bocsánatkérés és a megbocsátás, akkor megszűnik a köztük lévő szeretet,
   megszűnik kapcsolatuk. Így vagyunk ezzel embertársainkkal és Istennel
   egyaránt. Ha veszélybe kerül a kapcsolatunk, amely továbbra is fontos
   nekünk, akkor bocsánatot kérünk és megbocsátunk, s ezzel a szándékunk,
   hogy a törés, a szakadás megszűnjön. A kölcsönös kiengesztelődéshez
   erőt adhat az a tapasztalat, hogy a megbocsátás után elmélyül az egymás
   iránti szeretet, megerősödik a személyek közti szeretetkapcsolat.
   Jézus tanítása alapján érdemes mindezt kiszélesíteni az egyes személy
   és a közösség kapcsolatára is, azaz konkrétan a hívő keresztény ember
   és az Egyház kapcsolatára. Mi ennek a kapcsolatnak az alapja és
   lényege? A megkeresztelt ember az Egyház tagja. Önmagában az a tény,
   hogy egy szervezetnek a tagjai vagyunk nem jelenti azt, hogy
   elkötelezzük magunkat mellette, mindenben egyetértünk célkitűzéseivel,
   s egyáltalán nem biztos, hogy odaadjuk életünket céljainak
   megvalósításáért. Abból érdemes kiindulnunk, hogy mind a megkeresztelt
   ember, mind az Egyház közössége Istenhez tartozik. Isten meghívja az
   egyes személyeket, hogy éljenek vele szeretetközösségben, ugyanakkor
   Isten közösséget, valódi szeretetközösséget akar létrehozni az
   emberekből. Ezt a közösséget nevezzük Egyháznak. Az isteni
   megszólításra tehát mindenkinek személyesen kell válaszolni, s
   mindenkinek egyéni felelőssége, hogy elfogadja-e az Isten által
   felkínált boldogságot, az üdvösséget. Ugyanakkor az Egyház olyan
   közösség, amelynek tagjait Isten meghívja, maga köré gyűjti és magához
   kapcsolja, hogy élő közösséggé váljanak. A hívő ember és a közösség
   kapcsolatának egyik alapja tehát az, hogy mindkettő Istenhez tartozik.
   A kapcsolatot másrészt megalapozza, hogy mind a hívő emberben, mind az
   Egyházban benne él, jelen van az Isten. Erről a következőket mondja
   Jézus: "ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok
   közöttük." Nem az formál minket közösséggé, hogy azonos az érdeklődési
   körünk, hanem hogy velünk van és bennünk él az Isten. Ha csupán a közös
   érdeklődés vagy tevékenység kötne össze minket, akkor inkább
   hasonlítanánk egy sportegyesülethez, mintsem hogy Isten népének
   tarthatnánk az Egyházat.
   Az Egyház mindannyiunk otthona. Tegyük egyre inkább otthonossá,
   családiasabbá, hogy meghívhassuk ebbe a közösségbe azokat, akik hit
   nélkül élnek, hogy itt ők is rátaláljanak Istenre.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus Krisztus! A te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni.
   Adj nekem alázatot, hogy a hibát először mindig magamban keressem, s
   kész legyek elindulni a jó úton. Elsősorban nem másokon, hanem magamon
   szeretnék változtatni, hogy egészen olyan legyek mint te: irgalmas és
   megbocsátó minden emberhez. Adj nekem alázatot, amikor mások
   figyelmeztetnek engem és adj erőt, hogy megváltozzak! Szüntess meg
   minden békétlenséget és viszálykodást közösségünkben, hogy testvéri
   szeretetben éljünk egymással!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170910.mp3
_______________________________________________Válasz vagy Továbbítás14,89 GB (99%)/15 GBhasználatbanKezelésFeltételek - AdatvédelemLegutóbbi fióktevékenység: 1 órájaRészletek

Eaglet Creative Commons License 2017.09.09 0 0 6570

  2017. szeptember 9. - Szombat

   Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között
   járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel
   morzsolgatva eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: "Miért tesztek
   olyant, ami szombaton tilos?"
   Jézus válaszolt nekik: "Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor
   társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent
   kenyereket, evett, és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak
   a papoknak lett volna szabad megenniük." Majd hozzátette: "Az Emberfia
   ura a szombatnak is."
   Lk 6,1-5


   Elmélkedés:
   A bibliai teremtéstörténet szerint művének befejeztével Isten a hetedik
   napon megpihent. A Teremtő pihenését, nyugalmát utánozza az ember,
   amikor a szombati napon nem dolgozik, azaz Istennek szenteli idejének
   ezt a részét a munka után. A szombati napot szentnek tartották és
   szigorú törvényekkel szabályozták annak megtartását. Jézus maga is
   megtartja a szombatot, részt vesz az istentiszteleten, és felhasználja
   örömhírének továbbadására. Abban a korban a farizeusok számára sokszor
   csak formaságot jelentett a szombati törvények megtartása, s ez ellen
   Jézus több alkalommal is tiltakozott.
   A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus tanítványainak
   cselekedete vitát vált ki a farizeusokból, akiknek az értelmezése
   szerint a tanítványok tette ellentétes a szombatra vonatkozó
   előírásokkal. A farizeusok ugyanakkor azt is gondolhatták, hogy a
   Mester azért nem figyelmezteti követőit e szabályokra, illetve azok
   megtartására, mert nem tartja fontosnak vagy kötelezőnek azokat. A vita
   lezárásaként Jézus azt válaszolja, hogy ő ura a szombatnak is, s
   előbbre valónak nevezi az embert a törvényeknél.
   A törvények lényegének és mélyebb szándékának megértése segíthet minket
   abban, hogy ne kényszerként éljük meg azok megtartásának kötelességét.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus Krisztus, aki valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben!
   Bűneim őszinte megbánásával készülök arra, hogy veled találkozzak a
   szentáldozásban. Légy lelkem tápláléka, éltess engem! Abban a hitben
   fogadom szent testedet az átváltoztatott kenyérben, hogy titokzatos
   testednek, az Egyháznak tagja vagyok. Szüntess meg a keresztények
   között minden széthúzást, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással.
   Annak reményében veszem magamhoz szent testedet, hogy elvezetsz az örök
   életre.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170909.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.09.08 0 0 6569

 2017. szeptember 8. - Péntek, Szűz Mária születése, Kisboldogasszony

   Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
   Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária
   gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember
   volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy
   titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr
   angyala, és így szólt: ,József, Dávid fia, ne félj attól, hogy
   feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van.
   Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg a népét
   bűneitől." Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a
   próféta által mondott:
   Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
   és az Emmánuel nevet adják neki,
   ami azt jelenti: "Velünk az Isten."
   Mt 1,18-23


   Elmélkedés:
   A mai napon Jézus Krisztus édesanyjának, Szűz Máriának a születését
   ünnepeljük. Isten kegyelmének köszönhetően Mária egész élete folyamán
   nem követett el bűnt, azaz a názáreti leány személyében a bűntelen
   ember született meg a világra. Szűz Mária Istentől kapott hivatása az,
   hogy a Megváltó Anyja legyen. Isten kegyelme minket is képessé tehet,
   hogy ellenálljunk a kísértéseknek, legyőzzük rosszra hajló emberi
   természetünket, és engedelmeskedjünk Isten parancsainak, aki minket
   mindig a jóra indít. A bűntelen életre való törekvés egyre közelebb
   segít minket a szeretet Istenéhez.
   Az evangéliumokban Jézus gyermekség-történetei több dologban is
   különböznek. Márk nem tulajdonít nagy jelentőséget Mária személyének,
   Máté pedig Szent József szemszögéből mutatja be Jézus születését és
   gyermekkorát. Lukács evangélista viszont kifejezetten Szűz Mária
   oldaláról láttatja az eseményeket. Mindegyikben természetesen a gyermek
   Jézus áll a középpontban.
   Ha kifejezetten Mária magatartását nézzük, talán passzívnak nevezhető.
   Beleegyezik Isten akaratába. Hozzájárul, hogy a Szentlélek hatására
   megfoganjon méhében Jézus. Engedi, hogy József irányítsa sorsát.
   Tulajdonképpen sohasem Mária a kezdeményező.
   Ha átengedem a kezdeményezést és felajánlom életemet Istennek, velem is
   nagy dolgok fognak történni.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet
   állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a
   lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat
   hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az
   ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton
   szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon.
   Isten dicsőségét szeretnék szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész
   életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket
   keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan
   éljünk!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170908.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.09.07 0 0 6568

   2017. szeptember 7. - Csütörtök

   Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
   köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján
   két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták.
   Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy
   vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a
   népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a
   mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra." "Mester - válaszolta
   Simon -, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te
   szavadra, kivetem a hálót." Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy
   szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak,
   hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a
   két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus
   lábához borult, és e szavakra fakadt: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös
   ember vagyok." A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt
   félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus
   fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: "Ne félj!
   Ezentúl emberhalász leszel." Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket
   elhagyva követték Jézust.
   Lk 5,1-11

 


   Elmélkedés:
   Az elmúlt napok során az evangéliumi történetek alapján többször
   rácsodálkoztunk Jézus szavának különleges erejére, hatalmára. Szavával
   képes parancsolni a gonosz erőknek, az embereket megszálló gonosz
   lelkeknek, és azok elhagyják a megszállottakat. Ezt szemléltetik az
   ördögűző csodák. Szintén erre példa, amikor Jézus parancsoló szavával
   lecsendesíti a háborgó tengert, megszünteti a vihart. A bibliai
   nyelvezet és a Jézus korabeli felfogás szerint a megállíthatatlan
   természeti erők mögött a gonosz megfékezhetetlen hatalma áll, amely az
   emberek életére tör. Jézus mégis képes megállítani ezeket a pusztítani
   akaró erőket és így megmenti az emberek életét.
   Más gyógyítások alkalmával Jézus szavának hatására történik meg a
   csoda. Parancsot ad, hogy beszélni tudjon az néma száj, nyíljon meg a
   hallásra a süket fül, mozduljon meg a béna láb, tisztuljon meg a leprás
   test. Szavára mindezek azonnal bekövetkeznek. Ismét más esetekben
   tanító szava embertömegeket mozdít meg, indít útnak, hiszen azért
   keresik sokan, hogy hallgassák tanítását, amelyben felismerik az Isten
   országáról szóló örömhírt.
   A mai evangélium szerint Péter apostol engedelmeskedik az Úr szavának,
   megteszi, amit Jézus mond, kiveti a hálót halfogásra. Engedelmessége
   csodát eredményez, munkájuk bőséges eredményt hoz, bár korábban
   eredménytelen volt fáradozásuk. Hallgatok-e Jézus szavára?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi
   testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál
   nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy
   felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és Téged
   szolgáljunk mindenkiben!
   ________________________________
   Aktuális:
   Kedves e-vangélium olvasók!
   Szeptember utolsó vasárnapján lesz a Szentírás vasárnapja, ezért erre a
   hónapra időzítettük az Evangélium365 okostelefon alkalmazás élesítését,
   amely iOS és android készülékeken lesz elérhető. Továbbra is egyéni
   beállítások szerint lehet majd olvasni a napi szentírási szövegeket,
   azokat meg lehet hallgatni, illetve megosztani másokkal. Az applikáció
   emellett több újdonságot is tartalmaz. Lesz egy imagyűjtemény, amelyben
   kulcsszavak szerint lehet keresni az imák között, valamint
   véletlenszerű imát is lehet majd kérni. Kéréseiteknek megfelelően
   elérhető lesz a nap szentje is. Lehet majd egyéni értesítéseket
   beállítani, illetve különböző ébresztőket a hét napjaira. Az alkalmazás
   élesítésének időpontját jelezni fogom a közeljövőben.
   Az őszi evangelizáció keretében az okostelefon alkalmazást szeretnénk
   népszerűsíteni, hogy minél többen megismerjék az evangélium olvasásának
   ezt a korszerű módját. Terveztünk kétféle plakátot, melyeket 5 ezer
   példányban nyomtatunk ki, valamint négyféle imakártyát, melyek
   mindegyikét 10 ezer példányban nyomtatjuk. A plakátokat és imakártyákat
   Magyarország plébániáiba, templomaiba tervezzük elküldeni. A tervezési
   és nyomdai költségek 510 ezer, a postázási és szállítási költségek 330
   ezer forintot tesznek ki.
   Szeretettel kérlek benneteket, az evangélium olvasóit, lehetőségetek
   szerint támogassátok az őszi evangelizációt. Az Evangélium365 csapata
   nevében köszönöm, ha ilyen módon is értékelitek evangélium-hirdető
   szolgálatunkat.
   Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
   2017. szeptember 7.
   Az e-vangelizációt az alábbi módokon lehet támogatni:
   1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
   http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
   Az Adománynál válasszuk célként: Evangélium365
   2. Utalás
   Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
   Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
   Megjegyzés: Evangélium365
   Utalás külföldről:
   IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003
   BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
   3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen
   e-mailben.
   Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden
   jelezze, hogy az Evangélium365 támogatásához kér csekket.
   4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
   H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
   Megjegyzés: Evangélium365
   +1. Aki cége számára szeretne igazolást kérni adományáról, jelezze ezt
   a zalalovo@gmail.com címen.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170907.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.09.05 0 0 6567

2017. szeptember 5. - Kedd

   Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton
   ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma
   volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember,
   aki így kiáltozott: "El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért
   jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje." Jézus
   ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" Erre az ördög a földre
   sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna
   neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt
   mondogatták: "Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a
   tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból." Ennek híre
   elterjedt az egész környéken.
   Lk 4,31-37


   Elmélkedés:
   A tisztátalan lélektől, azaz a gonosztól megszállt ember gyógyításának
   történetét Szent Lukács evangélista azzal a megjegyzéssel vezeti be,
   hogy Jézus "szavának hatalma volt", és ezért hallgatták őt az emberek
   nagy lelkesedéssel.
   Más esetekben Jézus szava oly erővel érintette meg az embereket, hogy
   azok képesek voltak korábbi életüket teljesen megváltoztatni. Akiket
   megszólított, hogy kövessék őt, azonnal indultak, gondoljunk csak az
   első tanítványok meghívására, akik azonnal otthagyták halászhajóikat.
   Máskor nem csupán egyes személyeket, hanem hatalmas tömegeket volt
   képes megigézni a jézusi tanítás. Ellenfelei pedig sokszor nem voltak
   képesek ellentmondani neki, amikor vitákban akarták próbára tenni
   tudását. Számos esetben olvashatunk arról is az evangéliumban, hogy
   konkrét cselekedet nélkül, egyszerű szavakkal tudott Jézus gyógyítani.
   Ismét más esetben puszta szavával képes volt parancsolni a természet
   erőinek, elcsendesíteni a háborgó tengert.
   A mai evangélium szerint a jézusi szó ereje most egy emberből kiűzi a
   gonosz lelket, újabb bizonyítékát adva annak, hogy még ő sem képes
   szembeszállni Jézussal.
   Az Úr szavait hallgatva és cselekedeteit látva a csodálkozás nagyon
   kevés válasz a részünkről! Milyen hatást vált ki Jézus szava bennem,
   aki naponta hallgatom őt?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy
   szükség van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi
   szívekben. Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot
   tenni a te tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki
   felismerheti az Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen
   minden növekedés egyedül neked köszönhető!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170905.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.09.04 0 0 6566

   2017. szeptember 4. - Hétfő

   Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett.
   Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra
   jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a
   tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: "Az Úr
   Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a
   szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a
   látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett
   az Úr esztendeje." Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült.
   A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét:
   "Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok." Mindenki
   helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról
   fakadtak. "De hát nem József fia ez?" - kérdezgették.
   Ekkor így szólt hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek majd
   nekem: "Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket - mint
   hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!" Majd így
   folytatta: "Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga
   hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés
   idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy
   éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés
   küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy
   Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem
   tisztult meg, csak a szíriai Námán." Ezt hallva, a zsinagógában mind
   haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és
   fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére,
   hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
   Lk 4,16-30

 


   Elmélkedés:
   Mai szóhasználattal talán programbeszédnek nevezhetnénk Jézus názáreti
   tanítását, amelyben Izajás próféta jövendölését magára vonatkoztatva
   saját küldetéséről beszél. Jövetelének az a célja, hogy a Szentlélek
   erejével szabadulást hirdessen mindazoknak, akik testi vagy lelki
   betegségben szenvednek, vagy akiket korlátoznak emberi szabadságukban.
   Jövetelének másik célja, hogy az örömhírt mindenkinek, köztük a
   szegényeknek is hirdesse. A gazdag emberek ugyanis igyekeznek sok
   kiváltságot szerezni maguknak, hogy életük minél biztonságosabb és
   boldogabb legyen. A lélek boldogságát adó evangélium viszont
   személyválogatás nélkül mindenkinek szól. A názáretiek azt gondolták,
   hogy jól ismerik Jézust, ezért meglepődtek, amikor Istentől kapott
   küldetéséről beszélt nekik, sőt, később a halálát akarták. Mások
   elfogadták tanítását. Rajtam áll, hogy befogadom-e az örömhírt.
   A beszéd ugyanakkor elárulja azt a titkot, hogy honnan van Jézus
   tanításának és cselekedeteinek ereje, amelyet oly sokszor
   megtapasztalnak az emberek nyilvános működésének esztendei során. Ez
   mondja: "Az Úr Lelke van rajtam." Kettős megerősítés ez számára.
   Egyrészt a Szentlélek erejével cselekszik, másrészt ez a Lélek a
   mennyei Atyától jön el számára. Jézus tehát korának tanítóival
   ellentétben nem saját emberi bölcsességét tanítja, hanem azt az
   örömhírt hirdeti a Lélek erejével, amit az Atyától hozott el nekünk.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Miasszonyunk, Istennek szent Anyja, minden asszonyok között első, aki
   fogadalommal az Úrnak szentelted szüzességedet, kérlek téged, nyerd meg
   nekem szent Fiadtól azt a kegyelmet, hogy a mai naptól kezdve ő legyen
   lelkem jegyese. Megígérem neked és neki, hogy soha nem lesz más
   jegyesem, mint ő, és mindent megteszek, ami tőlem függ, hogy tisztán és
   folt nélkül őrizzem meg magam, egyedül neki, napjaim során életem
   alkonyáig.
   Szienai Szent Katalin


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170904.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.09.03 0 0 6565

   2017. szeptember 3. - Évközi 22. vasárnap

   Abban az időben Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra,
   hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől,
   főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a
   halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: "Isten ments, Uram!
   Ez nem történhet veled!" Mire ő Péterhez fordult: "Távozz tőlem, sátán!
   Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az
   emberekére!"
   Azután így szólt tanítványaihoz: "Ha valaki követni akar engem, tagadja
   meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg
   akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét,
   megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot
   megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe
   saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében,
   angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint."
   Mt 16,21-27
 

   Elmélkedés:

   A kicsinyek Istene
   Szent Máté evangéliumában három olyan jelenetet találunk, amikor Jézus
   a Jeruzsálemben rá váró szenvedésekről és halálról, illetve
   feltámadásáról beszél apostolainak. Az első ilyen jövendölést olvassuk
   a mai napon. Az Úr szavai Péter apostol tiltakozását váltják ki. A
   következő alkalom után már nincs hasonló ellenkezés sem Péter, sem
   mások részéről, csak annyit jegyez meg az evangélista, hogy az
   apostolok "nagyon elszomorodtak" a szenvedés hallatán. Harmadszor
   útközben Jeruzsálem felé beszél Jézus ismét a reá váró szenvedésekről
   és feltámadásáról (vö. Mt 20,17-19), amelyet időben már egészen
   közelinek érez, s amely hallatán versengés tör ki az apostolok között,
   hogy ki ülhessen majd a megdicsőült Krisztus trónja mellett. Az
   apostolok ekkor még kevésbé érzékenyek Jézus szenvedésére, nem értik
   szavait és nem foglalkoztatja őket a probléma. Az is meghúzódik a
   háttérben, hogy az apostolokra és a tanítványokra is erős hatást
   gyakorolt a korabeli elképzelés, miszerint az eljövendő Messiás egy
   király, egy uralkodó lesz. Mesterüktől, Jézustól azt várták, hogy
   uralkodóként majd megfelelő helyet biztosít nekik.
   Jézus nem csak elméletben ismeri a szenvedést, hanem a gyakorlatban is
   találkozik vele. Egyrészt akkor, amikor vándorútjai során hozzá viszik
   a betegeket a gyógyulás reményében, másrészt a keresztúton, amikor maga
   is vállalja és végigjárja a szenvedés útját. A betegekkel való
   találkozásaiból láthatjuk, hogy Jézus nem szüntet meg minden emberi
   nyomorúságot, de próbál vigasztalást nyújtani, igyekszik letörölni a
   könnyeket, és többször megcáfolja azt az ószövetségi feltételezést,
   amely szerint a betegség minden esetben valamilyen bűn következménye és
   Isten büntetése volna. A szenvedés vállalásával és türelmes
   elviselésével pedig azt mutatja meg a mi Urunk, hogy a szenvedéseknek
   is van értelme, hiszen halála a megváltásunkat szolgálta.
   Jézustól távol áll a nagyravágyás. Azt tanítja és arra ad példát saját
   életével, hogy legyünk alázatosak és törekedjünk mások szolgálatára. Ez
   a gondolkodásmód, ez a lelkület soha nem állt távol azoktól, akiket
   Isten kiválasztott valamilyen feladatra és ők igyekeztek e hivatáshoz
   hűek maradni.
   Érdemes felidéznünk a Szentírásból néhány olyan személy alakját, akik
   nem uralkodni vágyó királyok voltak, hanem egészen egyszerű emberek.
   Olyan emberek, akik nem kortársaik, hanem Isten szemében voltak nagyok,
   mert vállalták a kicsinység alázatát. Gondoljunk Jákob fiára, Józsefre,
   akit a saját testvérei adtak el rabszolgának. És gondoljunk Sámuel
   prófétára, aki már gyermekként az Úr szentélyében szolgált. És ott
   vannak a betlehemi pásztorok és az apostolokká lett halászok, mind-mind
   egyszerű emberek. Gondoljunk Máriára, akinek alázatosságára letekintett
   az Isten és Szent Józsefre, aki verítékes munkával szolgálta családját.
   Felidézhetjük a kánai menyegző házaspárját, akik olyan szegények
   voltak, hogy még elegendő boruk sem volt. És előttünk áll a kánaáni
   asszony, akivel Jákob kútjánál találkozik Jézus, és aki alázattal
   elismeri, hogy minden emberi kapcsolata tönkrement. Eszünkbe jut a
   beteg ember a Beteszda-fürdőben, akinek "nincs embere", aki
   szolgálatára lenne, valamint a naimi özvegyasszony, aki egyedül marad
   fiának halála után.
   A mi Istenünk a gyengén tanulók, az írni-olvasni nem tudók, a
   munkanélküliek, a hajléktalanok, a csalódottak és megcsaltak, az
   elkeseredettek és menekültek, a kisemberek és a kisgyermekek Istene.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel
   követésedre hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik
   nem hallják, nem értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások
   életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük
   az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled
   éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az
   Atya örök országába.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170903.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.09.02 0 0 6564

   2017. szeptember 2. - Szombat

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
   Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk
   bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a
   harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra
   kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és
   másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt
   szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és
   elrejtette a földbe urának ezüstjét.
   Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott
   velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így
   szólt: "Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem
   rajta." Az úr így válaszolt: "Jól van, te derék és hűséges szolga! A
   kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!" Jött az is,
   aki két talentumot kapott, és így szólt: "Uram, két talentumot adtál
   nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta." Az úr így válaszolt: "Jól
   van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád:
   Menj be urad örömébe!" Végül jött az is, aki csak egy talentumot
   kapott. Így szólt: "Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is
   aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél.
   Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami
   a tied, visszaadom neked!" Válaszul az úr ezt mondta neki: "Te gonosz
   és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és
   szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak
   kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza!
   Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz
   talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és
   akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a
   hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott
   sírás lesz és fogcsikorgatás!"
   Mt 25,14-30
   Elmélkedés:

 


   Isten mindannyiunknak adott jó képességeket és tulajdonságokat,
   amelyeket egyrészt saját lelki fejlődésünkre, másrészt embertársaink
   javára kell felhasználnunk. Ezeket az adományokat mind Isten
   kegyelmének köszönhetjük. Szent Pál apostol Timóteushoz írt levelében a
   következőt írja: "Ne hanyagold el magadban a kegyelmet!" (1Tim 4,14).
   Ez a buzdítás arra ösztönöz minket, hogy az isteni kegyelemmel
   együttműködve egyre több jót tegyünk.
   Az elmúlt napokban a szolgákról és a szüzekről szóló beszédeket
   olvastuk, amelyek közvetlenül az Úr megérkezésének idejére vonatkoznak.
   A mai evangéliumban Jézus a talentumokról mond egy példabeszédet, amely
   a megelőző időszakra és magára az ítéletre vonatkozik. Az Úr az ő
   szolgáira, azaz ránk bízza javait, jó képességeket és adottságokat
   kapunk tőle, amelyet helyesen és akarata szerint kell felhasználnunk.
   Nem elég a megőrzés minimalizmusa, hanem a tettrekészségünk és
   cselekvésünk egyre több eredményt hoz ki abból, amit az Úr nekünk
   juttatott. Ebből a példázatból is kiderül, hogy nem egyformák, hanem
   különbözőek az emberi adottságok. Mégsem kell senkinek a másikhoz
   hasonlítania magát, nem kell irigykedni másokra, hanem mindenkinek a
   magáéval kell gazdálkodnia, mert ezt fogják majd számon kérni tőle. A
   kevéssel is úgy kell bánni, hogy több legyen, s lehessen látni a
   fejlődést. A nagyobb képességek viszont nagyobb felelősséget is
   kívánnak.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Ó Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és
   tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan,
   hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed
   tanításod a gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a
   buzgóhoz, a lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés
   nélkül beszélsz mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel
   hallgassam és állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran
   megvalósítsam.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170902.mp3
_______________________________________________

Eaglet Creative Commons License 2017.09.01 0 0 6563

   2017. szeptember 1. - Péntek

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
   A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
   kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.
   A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
   azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s
   ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
   hangzott: "Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
   fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
   "Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak
   ezt válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.
   Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok
   vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak,
   bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett
   a többi szűz is. Így szóltak: "Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő
   így válaszolt: "Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!"
   Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
   Mt 25,1-13


   Elmélkedés:
   Az okos és a hűtlen szolgákról szóló tegnapi példabeszéd női változatát
   olvastuk a mai evangéliumban, amely az okos és a balga szüzekről szólt.
   Az előzővel ellentétben ez a rész már nem elsősorban a várakozás
   időszakára figyel, hanem a vőlegény (az Úr) megérkezésének körülményeit
   is részletezi.
   Ezek szerint mindazok, akik felkészülten várakoztak, azonnal bemehettek
   a menyegzős házba, amely jelen esetben az örök élet üdvösségét
   jelképezi. Azok viszont, akik késve érkeztek, hiába próbáltak később
   bejutni. Az üdvösség várása nagyon is gyakorlati dolog. Nem elég tehát
   a Hiszekegyben megvallanunk, hogy Krisztus "újra eljön dicsőségben",
   hanem állandóan készen kell állnunk a vele való találkozásra.
   Azt a cselekedetet, hogy az okosak nem adtak olajukból a balgáknak, nem
   érdemes irigységnek minősítenünk, hiszen az evangélista nyilvánvalóan
   azt akarta ezzel kifejezni, hogy az üdvösségre jutás mindenkinek
   személyes felelőssége. Senki sem tud mások helyett üdvözülni és senki
   sem tud mások érdemei miatt üdvözülni. Jócselekedeteinkkel csak a
   magunk üdvösségét tudjuk biztosítani, de imádságainkkal másokat is
   segíthetünk abban, hogy ők is az üdvösség útján haladjanak. A mi
   törekvésünkön és jótetteinken múlik, hogy elnyerjük-e Istennek ezt a
   végtelen értékű, és mindenkinek felkínált ajándékát.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Istenünk! Te egyetlen Fiaddal és a Szentlélekkel a béke, az
   irgalom, a szeretet, a megbocsátás és a jóság Istene vagy. A te békéd,
   a te nyugalmad, a te szereteted és kegyelmed, istenséged irgalma legyen
   velünk és közöttünk életünk minden napján!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170901.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.08.31 0 0 6562

  2017. augusztus 31. - Csütörtök

   Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz:
   Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert
   nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a
   tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba.
   Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el,
   amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit
   gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik?
   Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony,
   mondom nektek: rábízza egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz,
   és azt mondja magában: "Késik a gazdám!", aztán verni kezdi
   szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; s megjön ennek
   a szolgának ura azon a napon, amikor nem várja, és abban az órában,
   amikor nem is sejti, - ura kegyetlenül megbünteti, és a képmutatók
   sorsára juttatja. Ott aztán sírás és fogcsikorgatás lesz.
   Mt 24,42-51


   Elmélkedés:
   Az evangéliumban szereplő okos szolga és a gonosz szolga egyaránt várja
   egy ideig az Urat, aki azonban késik. A gonosz úgy gondolja, hogy előre
   ki tudja számítani ura érkezését, addig pedig van bőven ideje, ezért
   felhagy a várakozással és gonosz tetteket követ el. Sejti ő, hogy
   valamikor meg fog érkezni az Úr, de arra számít, hogy sokáig tart a
   késés. Bűnt követ el, amikor megszegi a hűséget, amikor nem elég
   türelmes a várakozásban, s amikor társait ütlegelve nem gyakorolja a
   szeretetet. Hűtlenségéért büntetésben részesül. Az okos szolga viszont,
   aki a késés ideje alatt is kitart a hűségben, és továbbra is éber
   marad, elnyeri jutalmát. Jézus szavaiból tudjuk, hogy érkezése az
   utolsó időkben biztosan be fog következni, de annak ideje az ember
   számára nem ismert. Ha tudnánk ugyanis, hogy mikor fog bekövetkezni a
   nagy találkozás, könnyen számítgatásokba kezdenénk, s halogatnánk
   megtérésünket. A könnyelműség és a felelőtlenség ebben az esetben
   mindenképpen vétkesnek tekinthető, s nagy árat kell érte fizetnünk,
   hiszen saját üdvösségünket tesszük kockára. A Jézussal való találkozás,
   még akkor is, ha nem tudjuk pontos idejét, a reményt élteti bennünk,
   mert ez üdvösségünk lehetősége. A keresztény remény sohasem a múlt,
   hanem a jövő, az eljövendő találkozás felé fordul. Várakozásunkat és
   reményünket egyedül Isten képes betölteni.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus! Te az utolsó vacsorán megígérted tanítványaidnak, hogy
   távozásod után elküldöd az Atyától a Vigasztalót, az Igazság Lelkét, s
   ez az ígéret a feltámadásod utáni ötvenedik napon, pünkösdkor
   teljesedett be. A Szentlélek eljövetele egykor megújulást hozott. Küldd
   el nekünk is Lelkedet, hogy az élet tiszteletére, megbecsülésére,
   megóvására tanítson minket! Jöjj el, Szentlélek, Urunk és éltetőnk!
   Segíts minket az élet igéjének hirdetésében!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170831.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.08.30 0 0 6561

 2017. augusztus 30. - Szerda

   Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató
   írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok,
   amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és
   mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak
   látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és
   gonoszsággal.
   Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a
   prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: "Ha
   atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a
   próféták vérében." Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták
   gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok
   elkezdtek!
   Mt 23,27-32

 


   Elmélkedés:
   Az önmagukat tökéletesnek és a vallásosságban mások számára példaképnek
   képzelő farizeusok egyik bűne az volt, hogy nem hallgattak Isten
   küldötteire, a prófétákra. A próféták ugyanis felemelték szavukat a
   látszat-vallásosság ellen, s leleplezték mindazok kétszínűségét, akik
   Isten szándékának teljesítése helyett az emberek tetszését keresték. A
   farizeusi lelkülettel kapcsolatban Jézus a lényeget mondja ki, amikor
   így fogalmaz: "kívülről igaznak látszotok." De csak kívülről, mert a
   szívetek mégsem igaz Isten előtt! Az emberek ugyan elismeréssel
   fordulnak felétek, de végső bírátok Isten lesz és nem az emberek! Isten
   jól ismeri szívünk rejtett szándékait is, előtte semmit sem tudunk
   titokban tartani. Őszinteséggel tartozunk Istennek, aki örömmel fogadja
   bűnbánatunkat.
   Kétségtelen, hogy sokszor nehéz elfogadni mások észrevételeit,
   tanácsaikat, amikor bűneinkre és hibáinkra figyelmeztetnek minket.
   Pedig a jószándékú iránymutatás segíthet minket abban, hogy ne
   képzeljük magunkat mindenben tökéletesnek és másoknál kiválóbbnak. Ne
   sértődjünk meg, ha valaki szóvá teszi hibánkat, hanem fontoljuk meg
   azt. Még ha ő ezt rossz szándékkal vagy minket kigúnyolva tenné, akkor
   is lelkünk javára válhat, ha megfontoljuk a tanácsokat és változtatunk
   helytelen magatartásunkon.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Te mindig közeledsz felénk. Egész életünk várakozás, várakozás a
   beteljesedésre. Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benned, a
   Veled való találkozásban. Kérünk, add, hogy már most, mai életünkben is
   felismerhessük a jeleit annak, hogy találkozni akarsz velünk. Add, hogy
   várakozásunk ne legyen hiábavaló.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170830.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.08.29 0 0 6560

   2017. augusztus 29. - Kedd, Keresztelő Szent János vértanúsága

   Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király
   elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége,
   Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette
   Heródest: "Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás
   áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette.
   Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember.
   Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött,
   mégis szívesen meghallgatta.
   Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát
   adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
   előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és
   Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a
   leányhoz: "Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked." Sőt meg is
   esküdött: "Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is." A
   leány kiment, és megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Anyja ezt felelte:
   "Keresztelő János fejét." Erre visszasietett a királyhoz, és előadta
   kérését. "Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő
   János fejét!" A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a
   vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött
   egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment,
   lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a
   leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
   Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét,
   és egy sírboltba temették.
   Mk 6,17-29


   Elmélkedés:
   Szent Márk írásában részletesen beszámol a tanítványok missziós útra
   küldéséről. Mesterük, Jézus azzal bízza meg őket, hogy az ő nevében
   bűnbánatot és megtérést hirdessenek, továbbá hatalmat ad nekik a
   betegek gyógyítására. Visszaérkezésüket követően a tanítványok
   beszámolnak Mesterüknek az útjuk során történtekről, mindarról, amit
   tanítottak és tettek. A tanítványok útnak indulása és visszatérése
   között található Keresztelő Szent János vértanúságának története,
   amelyet a mai napon olvasunk az evangéliumban. A történet Márk
   evangélista szerinti ilyen elrendezése azt sugallja, hogy János sorsa
   előrevetíti Jézus és tanítványai sorsát. Aki Krisztus tanítványa akar
   lenni, annak vállalnia kell akár a halált is.
   Jézus tanításának egyik eleme, hogy érdemes megfontolnunk mások
   figyelmeztetését, s tanácsukat megfogadva igyekezzünk kijavítani
   hibánkat. Heródes esete ennek ellenkezőjét példázza. Keresztelő János
   jó szándékkal figyelmezteti a királyt bűnére, aki azonban nem
   hallgatott erre, s végül új felesége, Heródiás gonoszságának engedett,
   s kivégeztette a prófétát. Nem elég tehát meghallgatni a jótanácsot,
   hanem annak megfelelően is kell cselekedni. Mert ha továbbra is
   ragaszkodunk a helytelen magatartáshoz, talán végleg elszalasztjuk a
   megtérés útjára való lépést.
   Növekedjen bennünk Krisztus, hogy a róla szóló tanúságtételünk hiteles
   legyen.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk, add, hogy a Te akaratodat mindig készségesen teljesítsük,
   hogy Jézus bennünket is testvéreinek tekinthessen. E világ gondolatai
   nem a Te gondolataid, e világ útjai nem a Te útjaid. Add, hogy ebben a
   világban élve bátran vállalhassuk, hogy sokan ostobának tartanak
   minket, mert szeretnénk a Te útjaidon járni. Vezess bennünket a Te
   parancsaidnak útján, a hit útján végső célunk, a teljesség felé!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170829.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.08.28 0 0 6559

  2017. augusztus 28. - Hétfő

   Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató
   írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az
   emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek
   odajutni, akik be szeretnének menni. Jaj, nektek, képmutató írástudók
   és farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt
   megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte
   inkább, mint magatokat. Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: "Ha
   valaki a templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára
   esküszik, az kötelez." Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az
   arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? - Továbbá azt
   mondjátok: "Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő
   áldozati ajándékra esküszik, az kötelez." - Ti, vakok! Hát mi nagyobb:
   az áldozati ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki
   tehát az oltárra esküszik az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta
   van. Aki a templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra, aki ott
   lakik. Végül, aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és
   arra, aki a trónon ül.
   Mt 23,13-22


   Elmélkedés:
   A mai evangéliumban Jézus nyíltan fejükre olvassa az írástudóknak és a
   farizeusoknak hamis vallásosságukat, miszerint azt tartják a
   legfontosabbnak, hogy az emberek lássák vallási buzgóságukat, s úgy
   tekintsenek rájuk, mint a vallásosság mintaképére. Meg vannak győződve
   arról, hogy magatartásukkal Isten tetszését is elnyerik. A farizeus
   saját bűneit - ha egyáltalán egyet is őszintén beismer - szívesen rejti
   el mások elől, mert ez lerombolná az emberek róla alkotott pozitív
   képét. A látszat tehát fontosabb számára, mint az, hogy tiszta szívvel
   és lélekkel imádja Istent és bűneit őszintén megbánva közeledjen
   Istenhez. Helytelen vallási magatartásukkal megtévesztik az embereket.
   Ők a felelősek a nép vallási életének vezetéséért, mégis rossz példát
   mutatnak. Az volna ugyanis a hivatásuk, hogy az üdvösség felé vezessék
   az embereket, ehelyett azonban az aprólékosan kidolgozott törvények
   bonyolult rendszerével olyan vallási cselekedeteket követelnek az
   egyszerű emberektől, amit lehetetlen megtartani.
   A jézusi figyelmeztetés kapcsán felmerül bennünk a kérdés, vajon nem
   lakik-e bennem is olyan farizeusi lelkület, amely másokat akadályoz az
   üdvösség útján való haladásban? Hiteles vallásosságom olyan
   tanúságtétel, amely utat nyit másoknak Jézus felé.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a
   betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a
   gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba
   zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a
   törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni
   tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki
   botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a
   számára az élet teljessége.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170828.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.08.27 0 0 6558

2017. augusztus 27. - Évközi 21. vasárnap

   Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,
   megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
   Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek,
   mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket:
   "Hát ti, kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a
   Krisztus, az élő Isten Fia." Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy
   Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked,
   hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és
   én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt
   rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a
   földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel
   lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne
   mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
   Mt 16,13-20
   Elmélkedés:


   Isten hatalmas Fia
   Jézus kérdése nap mint nap utolér minket: "Kinek tartotok engem?" Az
   apostoloknak feltett egykori kérdés elől egy darabig ki lehet térni, el
   lehet menekülni, de aztán utolér és naponta válaszra ösztönöz minket.
   Válaszunknak a kereszt és a feltámadás titkából kell kiindulni. A
   húsvéti esemény óta az Egyház többé nem tud Jézusra úgy gondolni és
   róla szólni, hogy ne állnánk oda keresztjéhez és ne sietnénk
   szüntelenül az ő üres sírjához, mert a kereszten az értünk szenvedő
   Istent szemlélhetjük és az üres sír közelében láthatjuk meg Krisztust a
   feltámadás dicsőségében. Ennek igazságát Szent Pál apostol így
   fogalmazza meg a rómaiakhoz írt levelében: Jézus "a halottak közül való
   feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult" (Róm 1,4). Mivel a
   feltámadás elválaszthatatlan a kereszthaláltól, ezért az apostol
   kijelentése az Úr halálára is vonatkozik, azaz a mi Urunk a szenvedés
   vállalásával és kereszthalálával is Isten hatalmas Fiának bizonyult.
   Szentnek azt nevezzük, ami az Istené, amit Isten lefoglalt magának,
   amit az ember visszavonhatatlanul felajánlott, odaadott Istennek vagy
   ami egyesült Istennel. Van szent idő, amelyet Istennek adunk, vannak
   szent helyek, amelyeket az istentisztelet céljára foglalunk le és
   használunk, és vannak felszentelt személyek, akik egészen átadják
   magukat, életüket Istennek. Magától értetődő, hogy valóságos Istenként
   Jézus szent. Ugyanakkor valóságos emberként is magán hordozza a
   szentség jegyeit, mert ugyan mindenben hasonlóvá lett hozzánk,
   emberekhez, a bűnt kivéve, azaz egész földi életében Istené maradt,
   szent maradt, s ennek köszönhetően mutathatja meg számunkra az
   életszentség útját, amelynek célja az Istennel való egyesülés. A bűn
   kivételével tehát Jézus mindent magára vállal, ami az emberi létezést,
   az emberi sorsot jellemzi, még az életnek azokat az elemeit is, amitől
   mi emberként menekülni próbálnánk: az éhezést és a szomjazást, a
   fáradtságot, az elutasítottságot, a megszégyenítést, a megaláztatást és
   végül a szenvedést és a halált. Mindezek, azaz amit mi az emberi élet
   árnyoldalának tartunk, megszűnnek a feltámadás után.
   Mi pedig keressük a kapcsolatot vele, mert minden vallásnak ez az
   Isten-keresés és Istennel való egyesülés a lényege és célja. A Fiúisten
   azért lett emberré, hogy lehetővé tegye számunkra az Istennel való
   személyes kapcsolatot. Keresztény emberként hisszük, hogy a kereszten
   és a feltámadásában egyaránt Isten hatalmas Fiának bizonyuló Jézus
   Krisztus személye vezet el minket az örökkévaló Istenhez és egyedül
   Krisztus az üdvösség közvetítője. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy
   Krisztus tanítványai vagyunk, vele egyesülünk, ő az életünk és
   életszentségre törekvésünk forrása. A vele való közösség és egyesülés
   új emberré formál minket, azaz halálának és feltámadásának kegyelmi
   hatása már keresztény életünk kezdetén, a megkeresztelkedésünkkor
   megnyilvánul. Ezt az újjászületést Szent Pál apostol így foglalja
   össze: "Nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk
   Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg? A keresztség
   által ugyanis vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus
   az Atya dicsősége által feltámadt halálából, úgy mi is új életet
   éljünk" (Róm 6,3-4).
   Jézus kérdése nap mint nap utolér minket: "Kinek tartotok engem?" Ezt a
   kérdést az képes megválaszolni, aki újjászületett Krisztusban.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Te Simont, az egyszerű halászt Péternek, azaz
   sziklának nevezted el. Az új név azt jelezte számára, hogy új
   feladatot, küldetést kapott tőled. Ennek teljesítésére nem emberi
   képességei, hanem a te megújító segítséged tette őt alkalmassá. Neki
   adtad a mennyek országa kulcsait, az Egyház kulcsait. Segítsd minden
   korban a pápát, hogy ajtót nyisson az emberek számára az üdvösség felé!
   ________________________________
   Aktuális:
   Azért, hogy a házasságra való felkészítésről együtt gondolkodjunk, Bíró
   László püspök atya szeretettel hívja a paptestvéreket a
   CSALÁDPASZTORÁCIÓS PAPI TALÁLKOZÓRA, amely LEÁNYFALUN, A SZENT GELLÉRT
   LELKIGYAKORLATOS HÁZBAN lesz.
   (2016 Leányfalu, Móricz Zs. u. 141.) lesz 2017. szeptember 25-től
   27-ig.
   Bővebb információ és jelentkezés:
   http://katcsal.hu/hirek


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170827.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.08.26 0 0 6557

   2017. augusztus 26. - Szombat

   Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
   Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg
   és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
   kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos,
   sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek
   vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit
   tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják
   imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben
   szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe.
   Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy
   rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat
   Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek
   vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok,
   a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti
   Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi
   szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát
   megalázza, azt felmagasztalják.
   Mt 23,1-12


   Elmélkedés:
   A mai evangéliumban olvasható beszédet a tanítványokhoz és a néphez
   intézi Jézus. A beszédben feltárja Izrael vallási vezetőinek, a
   farizeusoknak és az írástudóknak a kétszínű magatartását. Más
   alkalmakkor szemtől szemben megmondja nekik ugyanezt, most viszont az a
   szándéka, hogy az őt szívesen hallgatókat megóvja a hasonló
   viselkedéstől. Ma talán úgy fogalmazna az Úr, hogy ne legyünk
   álszentek, akik a vallásosság jelmezébe öltözködünk. Az igaz és hiteles
   vallásosság ugyanis nem az emberek tetszését keresi, hanem mindent
   Istenért tesz. Másokat be tudunk csapni a vallásosság látszatát keltve.
   Magunkat is egy idő után. Isten azonban jól ismeri szívünk szándékait
   és érzéseit.
   Az evangélium azzal a kijelentéssel zárul, hogy aki nagyobb akar lenni,
   az legyen a többiek szolgája. Bibliai értelemben az Istennek tett
   szolgálat értékes, ugyanakkor a Jézus korabeli emberek a másik embernek
   tett szolgálatot mintegy rabszolgamunkának, a megalázottság jelének és
   kényszernek tekintették, amelyet az ember legfeljebb kényszerűségből,
   de nem önként végzett.
   Jézus kérésének értelmét akkor látjuk meg, ha mellé állítjuk azt a
   kijelentését, hogy minden emberben, még a legkisebbekben is őneki
   szolgálunk. Így az embereknek tett szolgálat Isten iránti szolgálattá
   alakul, amely üdvösségünk feltétele.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra
   mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon
   kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák
   az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te
   igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet
   találnak.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170826.mp3

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!