Keresés

Részletes keresés

Eaglet Creative Commons License 6 órája 0 0 6486

   2017. június 27. - Kedd, Szent László király

   Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
   hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy
   törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
   "Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
   "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
   egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
   ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson
   nyugszik az egész törvény és a próféták."
   Mt 22,34-40


   Elmélkedés:
   A törvénytudó, aki nem csak ismeri, hanem magyarázza és tanítja is a
   törvényeket, a főparancsról kérdezi Jézust. Azt akarja, hogy Jézus
   állítson fel valamiféle rangsort a törvények között és válassza ki a
   legfontosabbat. Jézus tovább megy csupán a legfőbb törvény
   kimondásánál, hiszen válaszában az is benne van, hogy a szeretet
   törvénye, nem csupán az első a sok száz törvény közül, hanem minden
   parancsnak ez az alapja, összegzése, lényege és középpontja.
   Értelmünknek és akaratunknak a szeretet megvalósítására kell törekedni
   mind az Isten, mind embertársaink irányában.
   Első pillanatban talán elcsodálkozunk azon, hogy a szeretet gyakorlását
   parancsba adja Jézus, amelyet kötelező megtenni. Ugyanakkor az is
   vitathatatlan, hogy a szeretetet csak szabadon tudja megvalósítani az
   ember, s erre senkit sem lehet erővel kényszeríteni. E két állítás
   közti ellentmondás csak látszólagos. Isten parancsba adja nekünk a
   szeretet törvényét, de ezt teljesíteni csak szabad akarattal tudjuk.
   Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a szeretet megvalósítása
   részünkről mindig Isten megelőző szeretetének a viszonzása. Isten
   szeretete Jézus Krisztus életében nyilvánult meg a leginkább. Ő
   nyilatkoztatta ki számunkra szavaival és tanításával, hogy az Atya
   szeret minket, és kereszthalálával mutatta meg a szeretet gyakorlati
   oldalát. A szeretet számunkra sem lehet csupán egy érzés, s nem
   maradhat elmélet, hanem a mindennapok tetteiben kell megnyilvánulnia.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! A veled való találkozás egykor
   megerősítette az apostolokat a szeretetben. Új hit és új remény ébredt
   bennük. Új erőre gyulladtak a te szeretetedtől, majd pedig pünkösdkor
   megkapták a Szentlélek ajándékát, hogy erős lélekkel végezzék az
   evangélium hirdetését és az emberhalászatot. Új élet kezdődik számomra
   is. Adj nekem erőt ahhoz, hogy végigfussam pályámat, és teljesítsem azt
   a feladatot, amelyet rám bízol, hogy tanúságot tegyek az evangélium
   igazságáról a reményvesztett embereknek.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170627.mp3

Eaglet Creative Commons License 6 órája 0 0 6485

2017. június 26. - Hétfő

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek,
   hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal
   fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal
   mérnek majd nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát,
   a magadéban meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod
   embertársadnak: "Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!", holott a te
   szemedben gerenda van? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a
   gerendát, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a
   szálkát!
   Mt 7,1-5


   Elmélkedés:
   "Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni"
   - mondja Jézus a mai evangéliumban. Kijelentésének első része a mi
   emberi ítélkezésünkre, a második része pedig a fölöttünk való isteni
   ítéletre vonatkozik. Ha szó szerint vennénk ezt az arányosságot, akkor
   aligha számíthatnánk Isten irgalmára, mert az emberi ítéleteinkre
   inkább az igazságtalanság, míg az istenire az igazságosság a jellemző.
   A világ történetének legigazságtalanabb emberi ítélete, amely a
   hitetlenségnek és a gonoszságnak a pillanatnyi győzelme a törvényesség
   látszatának megőrzésével: Jézus pere és halálra ítélése. Az ember által
   hozott igazságtalan ítélet és annak végrehajtása mégis a legnagyobb
   jót, a mi megváltásunkat és üdvösségünket eredményezte Isten
   szándékából.
   Ha negatív előítélettel vagyok mások iránt, ha elhamarkodottan rossz
   ítéletet hozok embertársaimról vagy ha rosszul és igazságtalanul ítélem
   meg az embereket, mindannyiszor magát Jézust ítélem el és küldöm a
   keresztre. Helytelen és igazságtalan ítéleteimmel, amelyeket
   embertársaim felett mondok, Pilátushoz hasonlóan mindannyiszor halálba
   küldöm az Urat. Mások élete megítélésében inkább legyek késedelmes, a
   magam hibáinak megítélésében és beismerésében viszont ne késlekedjek!
   Az ítélkezés helyett legyen bennünk mindig készség a megbocsátásra és a
   kiengesztelődésre!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Kérünk Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük
   tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad
   felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt,
   amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170626.mp3

újvári(54) Creative Commons License 8 órája 0 0 6484

Nem tudom, ki az az "ember", akit így szólítasz. De mivel én is ember vagyok, ezért magamra veszem.

 

"Azt hiszed hogy te vagy a mindent tudó?"

 

NEM HISZEM. Ellenkezőleg, úgy érzem, semmit sem tudok.

 

Például ezt nemrég ebben itt is kifejtettem:

 

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=144306889&t=9234606

 

 

Semmit sem tudok, mert mindenhol nyüzsögnek az ellentmondások. Néhány ilyen ellentmondást észreveszek, és ábrázolok. Úgy ábrázolom, ahogy a karikaturisták: eltúlzom hogy kihangsúlyozzam.

Előzmény: Nevem1111 (6483)
Nevem1111 Creative Commons License 16 órája 0 0 6483

Ember ember..

Azt hiszed hogy te vagy a mindent tudo?

Hát mond meg hogy a világ mindenség után mi van.

A vége?

És azután?

Univerzum? És annak a vége?

És azután ? És azután?

Mit hiszel embernek fia.

Én mondom néktek

Ne hajtsátok azt a tudást ami nincs néktek

Azt lássátk ami van és ne azt ami nincs és nektek nem lessz..

Nevem1111 Creative Commons License 17 órája 0 0 6482

Olvassátok el

 

Ezek történtek velem

 

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9098807

újvári(54) Creative Commons License 18 órája 0 0 6481

Szerintem logikailag teljesen mindegy, hogy jelenleg - azaz létezésének utolsó évtizedeiben - mit mond a zsinati Egyház azzal kapcsolatban, hogy selejt volt-e az inkvizíció, vagy sem. Mert bármennyire is ellenszenvesnek tűnik ez a mail elpuhult világban, az inkvizíció filozófiája legalább következetes volt. Ha ugyanis létezik Pokol, ahol a nem megtért lelkek örökké fognak kínlódni, akkor a leghumánusabb cselekedetet a világon az jelenti, ha oda hatunk, hogy a bűnös ember, amíg itt a földön él, megbánja bűneit és elkerülje ezt a Poklot. Ahhoz, hogy reálisan megijedjen és féljen, hogy legalább fel tudja fogni, hogy mi fenyegeti, szükséges, hogy létezzen egy földi pokol (az inkvizíció intézménye), ami a gyengébb képzelőerejű híveket arra ösztönözheti, hogy bánják meg a bűneiket. Mert ha még itt a  földön meg is kínoznak valakit, az sem hasonlítható össze az örök gyötrelem borzalmával, és ha ez a kínzás legalább egy embert megment a örök kílódástól, még akkor is hasznos. Elpuhult világunkban erről már nem divat beszélni, nem divat ijesztgetni a híveket a Pokollal. Akkor tehát zsinat utáni (II. Vatikáni Zsinat) Egyház már nem is hiszi a Poklot? Ha már a papok sem hiszik, akkor ki hiszi? Ha pedig már tényleg senki nem hiszi, akkor miért nem kezdenek tanulmányozni jehova Tanúival?

Előzmény: polária (6478)
thoughts Creative Commons License 1 napja 0 0 6480

márpedig a Világ determinált...

 

akkor ezt megúszom, ugye? (;

Előzmény: polária (6478)
polária Creative Commons License 1 napja 0 0 6479

Eaglet nagyon tiszteletre méltó ugyanis önzetlenül szolgál az AZNAPI szentmise fontos infóit teszi elénk.Köszönet jár neki !

Előzmény: polária (6478)
polária Creative Commons License 1 napja 0 0 6478

Éppen olyan topik mint a többi. Kérdezhetsz.De senkinek nem kötelessége válaszolni :))

Én megteszem mert kedves vagyok :))

A kinvallatás az inkvizició régmultjába tartozik történelmi SELEJT amit ugyan senki nem tagad le....viszon 2017-et irunk a mai egyház mai hibáival érdemesebb lenne foglalkozni ! Egyébként a pápa "hivatalosan" is bocsánatot kért az inkvizició miatt.

Megismétlen 2017 KETTŐEZERTIZENHÉT

Előzmény: újvári(54) (6477)
újvári(54) Creative Commons License 1 napja 0 0 6477

Ritkán használom ezt a nick-nevem, utoljára 2 éve írtam ide egy kérdést, amire nem kaptam konkrét választ:

 

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=136544516&t=9178685

 

Most azt is észrevettem, hogy ebbe a topicba csak egy Eaglet nevű fórumtárs ír. Ez valami hallgatólagos megállapodás, vagy ez Eaglet személyes topicja?

Eaglet Creative Commons License 2 napja 0 0 6476

  2017. június 25. - Évközi 12. vasárnap

   Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az
   emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok,
   amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok
   el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön!
   És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják
   megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba
   taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a
   földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál
   hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a
   verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom
   őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az
   emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
   Mt 10,26-33


   Elmélkedés:
   A gondviselés rejtett pillanatai
   Évekkel ezelőtt egy thaiföldi telekommunikációs cég érdekes
   reklámfilmet készített. A rövidfilm története szerint egy patikus
   lopáson ért egy kisfiút, aki a lopott gyógyszert beteg édesanyjának
   szánta. Egy közelben lévő utcai ételárus észrevette a kisfiúval kiabáló
   gyógyszerészt, hamar átlátta a helyzetet, kifizette a gyógyszereket,
   sőt, szólt a kislányának, aki egykorú lehetett a fiúval, hogy hozzon
   ételt és azt is a fiúnak adta. A férfinak nem ez volt az egyetlen
   jócselekedete, később is mindig adott ételt a koldusoknak,
   szegényeknek. Harminc évvel később, amikor már volt egy kis üzlete,
   ahol a lányával dolgozott, munka közben összeesett és kórházba került.
   A kezelés rendkívül költséges volt, ezért az ételárus lánya már azon
   gondolkodott, hogy kénytelen lesz eladni a sok év munkájával
   megszerzett üzletet. Amikor a lány másnap a kórházba ment, hogy
   meglátogassa apját, a betegágyon egy levelet talált, amelyben az állt,
   hogy a számlát 30 évvel korábban már kifizették néhány doboz orvosság
   árával. A gyógyszert lopó kisfiúból időközben orvos lett, ő kezelte az
   ételárust, akiben megismerte egykori segítőjét, jótevőjét.
   Nem tudni, hogy a történetet csak a reklámfilm kedvéért találták-e ki
   vagy esetleg van-e valóságalapja. Mindenesetre el tudom képzelni, hogy
   a világban történnek hasonló esetek, amikor valakinek évekkel később
   van lehetősége viszonozni egy jócselekedetet. És el tudom képzelni,
   hogy a világban nap mint nap történnek olyan esetek, amikor valaki
   olyan személytől kap segítséget egy kényszerű helyzetben, akinek ő
   segített korábban. Ő talán már nem is emlékszik pontosan, de az illető
   megismeri őt és nem marad hálátlan. El tudom képzelni ezeket az
   eseteket, mert mögötte az isteni gondviselés rejtett működését vélem
   felfedezni.
   A mai evangéliumban Jézus a gondviselésről ad tanítást. Ezt mondja:
   "Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se
   közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatokat számon
   tartják!" A gondviselést ne úgy képzeljük el, hogy Isten közvetlenül
   belenyúl valakinek az életébe. Mert a gondviselés nem a látványra, nem
   a népszerűségre törekszik, hanem titokban, csendesen, rejtetten
   működik. Az olyan történéseket, segítségeket nevezzük
   gondviselésszerűnek, amelyek esetében a segítség egészen váratlanul,
   sokszor teljesen ismeretlen személytől érkezik. Isten küld valakit, aki
   egy megoldhatatlannak tűnő helyzetben feltűnik, jót tesz, aztán
   ugyanúgy el is tűnik. A segítségben vagy adományban részesülők sokszor
   nem is találkoznak jótevőjükkel, titokban marad előttük az illető
   személye. Az adakozó pedig talán nem is tudja, hogy adománya éppen a
   legjobb helyre került, mert nem ismeri azoknak az életkörülményeit,
   élethelyzetét, akikkel jót tett. Az isteni gondviselésnek ilyen a
   természete.
   Engedjük, hogy eszközök legyünk Isten kezében! Engedjük, hogy az isteni
   gondviselés általunk is tudjon jót tenni a rászorulókkal! Vegyük észre
   mindazt a jót, amit az isteni gondviselésnek köszönhetünk és legyünk
   érte hálásak!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és
   vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához. Meghívsz, hogy tőled
   tanuljunk és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként
   ugyanaz a sorsunk, mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem
   akarjuk kikerülni a keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek
   tűnhet. Azzal a szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint
   éljünk. Hozzád hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert
   hisszük, hogy türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és
   az örökké tartó boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170625.mp3

Eaglet Creative Commons License 3 napja 0 0 6475

  2017. június 24. - Szombat, Keresztelő Szent János születése

   Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
   Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az
   Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
   körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
   anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: "Hiszen
   senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
   atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
   szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki
   pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és
   magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat,
   és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki
   csak hallott róla, elgondolkodva mondta: "Mi lesz ebből a gyermekből?
   Hiszen nyilván az Úr van vele." A gyermek pedig növekedett, lélekben
   erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan
   fel nem lépett.
   Lk 1,57-66. 80
   Elmélkedés:
   Az Egyház hagyománya szerint a szenteket földi haláluk és egyben
   mennyei születésük napján ünnepeljük meg. Ez alól bizonyos szempontból
   kivétel Szűz Mária, akinek több ünnepe is van az év folyamán, valamint
   Szent József, akinek két ünnepe van (március 19. és május 1.), továbbá
   Keresztelő Szent János, akinek halálát augusztus végén, születését
   pedig a mai napon ünnepeljük.
   A liturgikus ünneplések rendje e két ünneppel jelzi Keresztelő
   Jánosnak, mint a Megváltó előhírnökének jelentőségét, akiről Jézus maga
   mondta, hogy "asszonyok szülöttei között nem született nagyobb nála."
   Az ő születésének rendkívüli körülményeiről olvastunk a mai ünnep
   evangéliumában. Szülei, Zakariás és Erzsébet, már idősek voltak, tehát
   nem számíthattak gyermekáldásra. A templomi szolgálatteljesítés közben
   Zakariásnak megjelent egy angyal, aki hírül hozta neki, hogy hamarosan
   gyermeke fog születni. Mivel Zakariás nem hitt az isteni küldött
   szavának, megnémult, s néma maradt egészen a jövendölés
   beteljesedéséig. János születésekor nyílik meg újra az ajka a
   jelenlévők csodálkozására.
   Keresztelő Jánossal kapcsolatban a születésétől a fellépéséig semmit
   sem tudunk pusztában eltöltött életéről, de nem is ez a fontos az
   evangélisták számára. János akkor tűnik fel újra, amikor Jézus
   érkezését előkészítve a bűnbánat keresztségét kezdi el hirdetni az
   embereknek. A Jézussal való találkozás egyik feltétele mindannyiunk
   számára az őszinte bűnbánat.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk
   hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak
   öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember
   adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is
   kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a
   szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi
   elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170624.mp3

Eaglet Creative Commons License 3 napja 0 0 6474

   2017. június 23. - Péntek, Jézus szentséges szíve

   Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged,
   Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak
   elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez
   neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki
   más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a
   Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak
   vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek
   magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és
   alázatos szívű - és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s
   az én terhem könnyű.
   Mt 11,25-30


   Elmélkedés:
   A Jézus szent szíve iránti tisztelet a katolikus vallásosság sajátos
   eleme. Mindannyian láttunk már olyan festményt vagy szobrot, amelyen
   Krisztus egyik kezével a mellkasán lévő emberi szívére, vérző és
   lángoló szívére mutat vagy éppen mindkét kezét kitárja, hogy szívére
   ölelhesse az embert. Az Úr tövisekkel körülvett szent szívéből
   fénysugarak áradnak. E jelképek az ő szenvedésére és szeretetére
   utalnak, minden emberért vállalt szenvedésére és mindenki felé kitáruló
   szeretetére. Az ilyen ábrázolások mély érzelmeket váltanak ki,
   ugyanakkor többek számára giccsesnek tűnnek, ezért esetleg idegenkednek
   a Jézus szíve tisztelettől.
   Hitünknek és vallásosságunknak vannak értelmi elemei, emberi
   értelmünkkel törekszünk Isten megismerésére, hitünk titkainak mind jobb
   megértésére. Ugyanakkor a hit nem csupán értelmi döntés és értelmi
   válasz Isten meghívására, hanem érzelmi is, azaz szívünk szeretetével
   is válaszolunk Istennek, aki kinyilvánítja szeretetét irántunk.
   Jézusnak ugyanolyan emberi szíve van, mint bármelyikünknek, ezért jól
   ismeri és megérti emberi életünk gondjait és érzéseit. Szeretettel hív
   minket a mai evangélium szavaival: "Jöjjetek hozzám mindnyájan!
   Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű - és
   nyugalmat talál lelketek." Lehet, hogy olykor érzelgősségnek tűnik, de
   mégse szégyelljük szeretetünket kimutatni az Úrnak!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az irgalmasság kimeríthetetlen forrása
   minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad
   egykor: "Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!" Taníts
   minket arra, hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya
   is irgalmas hozzánk! Tégy bennünket az irgalmasság evangéliumának
   hirdetőivé, hogy minden ember megismerje és megtapasztalja az irgalmas
   Isten szeretetét! Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy
   fölismerjük bűneinket, s azokat őszintén megvalljuk! Adj nekünk őszinte
   bűnbánatot és tiszta szívet!
   ________________________________
   Aktuális:
   Székely János és Bíró László püspökök, Habsburg Lotharingiai Eduard,
   Magyarország szentszéki nagykövete és Gudrun Kugler jogász, a kathTreff
   katolikus online párközvetítő igazgatója és mások részvételvel tartanak
   konferenciát a győri bencés gimnáziumban a Katolikus Társadalmi napok
   keretében vasárnap, június 25-én 15 órától.
   A konferencia címe: Család, légy az, ami vagy!
   A konferencián való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
   Regisztrálni itt lehet:
   https://goo.gl/forms/dxK7OGWVGHf81VAQ2
   A Katolikus Társadalmi Napok beharangozó videója itt tekinthető meg:
   https://youtu.be/6N2FsUKDMYA


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170623.mp3

Eaglet Creative Commons License 5 napja 0 0 6473

2017. június 22. - Csütörtök

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Amikor imádkoztok,
   ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy
   akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket!
   Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt
   kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
   Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
   szenteltessék meg a te neved;
   jöjjön el a te országod;
   legyen meg a te akaratod,
   amint a mennyben, úgy a földön is.
   Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
   és bocsásd meg vétkeinket,
   miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
   és ne vígy minket kísértésbe,
   de szabadíts meg a gonosztól!
   Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek,
   mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem
   bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek
   bűneiteket."
   Mt 6,7-15

 

 

   Elmélkedés:
   A vallási élet megújításáról elmélkedtünk a tegnapi evangélium kapcsán.
   Ezt a gondolatot folytatja a mai részlet, amelyben az imádsággal
   kapcsolatban ad Jézus tanítást. Az imádság az Istennel való személyes
   és őszinte kapcsolat kifejezése. Az imára nem Istennek van szüksége,
   hanem nekünk, embereknek, mert az ima a mi lelki fejlődésünket
   szolgálja. Jézus azt tanácsolja, hogy a vég nélküli imádkozás helyett
   inkább rövid legyen az imádságunk, de ez fejezze ki Istenre
   hagyatkozásunkat, aki jól tudja, hogy mire van szükségünk.
   Nem véletlenül nevezzük az Úr imáját, a Miatyánkot a legtökéletesebb
   imádságnak, mert egyrészt ezt maga Jézus tanította az apostoloknak és
   tanítja nekünk, másrészt ez az ima szépen összefoglalja kéréseinket,
   amelyekkel nap mint nap Istenhez fordulunk. Ugyanakkor a Miatyánkban
   benne van Istenre hagyatkozásunk is, hiszen nem követelőzve terjesztjük
   elé kéréseinket, hanem elfogadjuk akaratát. Már maga a megszólítás is
   gyermeki bizalmat és személyességet tükröz, mert Jézus bátorítása
   szerint Atyának, Atyánknak szólíthatjuk Istent. A kérések Isten elé
   terjesztése pedig azt jelzi, hogy elérhető számunkra az Atya és
   megtapasztalható az ő jósága, irgalma és szeretete.
   Az ima nem nehéz. Csak el kell kezdeni őszintén szólni Istenhez.
   Imádkozva tanuljunk imádkozni!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg.
   Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk
   jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden
   cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük
   jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170622.mp3

Eaglet Creative Commons License 6 napja 0 0 6472

2017. június 21. - Szerda

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Vigyázzatok!
   Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei
   Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne
   kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az
   utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel
   már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja
   bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben
   legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is.
   Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik
   szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon
   állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat.
   Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben
   imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
   Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot
   mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom
   nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz,
   illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék
   észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a
   rejtekben is lát, megfizet neked."
   Mt 6,1-6.16-18
   Elmélkedés:
   A régi és az új törvény szembeállítása után Jézus új témát kezd a hegyi
   beszédben, amely azt mutatja be, hogy az ember miként tudja megújítani
   vallási életét. E tanácsok esetében is ugyanolyan határozott, mint
   amilyen magabiztossággal megfogalmazta korábban az ő új törvényeit.
   Ennek megfelelően a vallási élet három alappillérét említi a mai
   evangéliumban: a másoknak tett jócselekedeteket, az imádkozást és a
   böjtölést. Kijelentéseivel helyteleníti a korabeli gyakorlatot és
   bírálatot fogalmaz meg azokkal szemben, akiknek hivatása volna a
   törvények helyes értelmezése és saját példájukkal kellene példát
   mutatniuk a nép számára. Úgy látja, hogy a farizeusok és írástudók
   vallásgyakorlata eltávolodott a helyes iránytól, hiszen vallási
   cselekedeteikkel nem Isten tetszését keresik, hanem inkább az emberek
   elismerését kívánják elérni. Emiatt vallásosságuk hamis, képmutató.
   Jézus azt szeretné, hogy tanítványai valóban Istennek éljenek, Isten
   iránti szeretetükről tegyenek tanúságot és cselekedeteikkel Istent
   akarják megdicsőíteni. Szavaiból megértjük, hogy a keresztény
   tanúságtétel és annak gyümölcsei a fontosak, nem pedig a tanúságtevő
   személye. Ha az úgynevezett tanúságtételem rólam szól, akkor rossz úton
   járok, mert nem magamról vagy az én személyes vallásosságomról kell
   szólnia, hanem mindig Istenről.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Jézusom! Hálát adok neked, hogy feltételek nélkül elfogadsz engem,
   hozzád tartozom, és nem mondasz le rólam. Hálát adok, hogy kegyelmed
   halálom napjáig ingyenes, hogy teljes jóságodban nem hiányosságaimat
   kéred számon tőlem. Hálát adok, hogy számodra nem veszhetek el soha, ha
   el is fordulok tőled, te akkor is rám találsz. Nem akkor jössz, ha
   várom, hanem ha nem számítok rá. Csöndesen átölelsz, befogadsz
   határtalan szeretetedbe. Elhiszem, hogy a szemedben nem létezik a
   rossz, csak az örök lehetőség, hogy bennem élve, általam kifejezd
   magad. Szólj rajtam keresztül, nyilvánulj meg bennem, hogy többé már ne
   én legyek a fontos, hanem csak te. Segíts, hogy közvetítsem jelenléted
   a világban.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170621.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.06.20 0 0 6471

 2017. június 20. - Kedd

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Hallottátok, hogy
   ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig
   azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal,
   akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és
   gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki
   fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az
   igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik
   titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a
   vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel
   többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan
   tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!"
   Mt 5,43-48
   Elmélkedés:
   Az előző napokban a hegyi beszédből azokat a részleteket olvastuk,
   amelyekben Jézus megfogalmazza parancsait, amelyek nem csupán
   újdonságként hatnak, hanem messze felülmúlják a korábbi, ószövetségi
   törvényeket. E sorozat utolsó példája az ellenségszeretetről szól,
   amely rokonságban van a bosszúról szóló tanítással, amely a tegnapi
   evangéliumban szerepelt. Emberileg talán elfogadhatónak tartjuk a régi
   törvényt, amely szerint barátaink felé szeretettel kell fordulnunk, de
   az ellenségeinket gyűlölhetjük. Jézus új parancsa viszont nem engedi
   meg, hogy a gyűlölet legkisebb formája is jelen legyen tanítványai
   szívében. Az Úr ezt a kijelentést teszi: "Szeressétek ellenségeiteket,
   tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért,
   akik üldöznek és gyaláznak titeket."
   Tehát nem csak a barátainkat, hanem még az ellenségeinket, a bennünket
   bántókat és az üldözőinket is szeretnünk kell. Jézus mindig többet
   kíván tőlünk, azt akarja, hogy a tökéletességre törekedjünk és
   utánozzuk azt az isteni szeretetet, amely nem tesz különbséget az
   emberek között, hanem jókra és gonoszokra egyaránt kiárad. A szeretet
   bölcsessége és türelme képes legyőzni a rosszat. Tehát nem arról van
   szó, hogy jóváhagyjuk a másik ember bűnét azzal, hogy nem viszonozzuk a
   támadásokat, hanem arról, hogy a szeretet példáját mutatjuk az
   ellenségnek, mint a rossztól való megszabadulás lehetőségét.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Könyörülj rajtam, Uram, Jézus Krisztus, mint ahogy a jobb latoron
   könyörültél! Hatalmas kegyelmedbe ajánlom értelmemet, lelkemet,
   testemet, becsületemet és minden javamat. Oltalmazz engem és
   szeretteimet, minden embertársamat a gonosztól, kártól és
   veszedelemtől. Öld ki belőlünk a bűn átkát, és add, hogy új életet
   éljünk!
   Canisius Szent Péter


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170620.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.06.18 0 0 6470

   2017. június 18. - Krisztus szent teste és vére: Úrnapja

   Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: "Én vagyok a
   mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké
   fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért."
   Vita támadt erre a zsidók között: "Hogyan adhatja ez testét eledelül
   nekünk?" Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem
   eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet
   bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök
   élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem
   valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és
   issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő
   Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik,
   énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok
   ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!" Így tanított
   Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
   Jn 6,51-58

 


   Elmélkedés:
   Örökké termő búzakalász
   A magvetőről, Jézus egyik csodálatos példabeszédéről tanulunk a
   hittanórán. Kitalálok a gyerekeknek egy történetet az örökké termő
   búzakalászról, amelyet csak egyszer kell elvetni, utána állandóan csak
   nő és szüntelenül újabb és újabb kalászokat érlel. Persze ezt is kell
   gondozni, öntözni és gyomlálni, de megéri a fáradozás, hiszen
   folyamatosan lehet aratni a kalászokat. A gyerekek szeme felcsillan a
   különleges búza hallatán, ámulva hallgatják a történetet, amelyet aztán
   még jobban kiszínezek, a végére már szőlőt, mandulát és mindenféle
   gyümölcsöt is terem. A gyerekek közül senkinek sem jut eszébe
   közbevetni, hogy ilyen búza nem is létezik, mert mindannyian megértik,
   hogy a történet Isten üzenetéről szól, amely százféle gyümölcsöt terem
   bennünk. Végül azt a feladatot kapják, hogy rajzolják le az örökké
   termő búzakalászt. Nem kell őket bíztatni, rajzolnak ők mindenféle
   gyümölcsöt, olyanokat is, amiket én nem említettem, de ez így van
   rendjén. Közben nézem a készülő rajzokat. Többen még az eget is
   megrajzolják, egészen odáig magasodik a különleges búza. Észreveszem,
   hogy az egyik kislány rajzán nem a földből, nem alulról nő ki a
   búzakalász. Kérdezem tőle, nem volna-e jobb fordítva? Ő megerősíti,
   hogy ilyen különleges, örökké termő búza csak az égből nőhet, egyedül
   Isten ajándéka lehet. Örültem, hogy megértette a lényeget. Lám, egy
   gyermek még azt is megsejti, amit én felnőttként kimondani sem tudok.
   A mai napon Krisztus szent testét és vérét ünnepeljük, azt a titkot,
   hogy az Úr valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Nem csak Isten
   szívünkbe ültetett igéjét hasonlíthatjuk örökké termő búzakalászhoz,
   hanem az Oltáriszentséget is. Ez a kép, ez a hasonlat több szempontból
   is igaz módon világítja meg az Oltáriszentség titkát. Soha meg nem
   fogyatkozó isteni ajándékról van itt szó, amely szüntelenül
   rendelkezésünkre áll. Nem kell rá várnunk, hanem nap mint nap magunkhoz
   vehetjük Krisztus testét, hogy lelkünk tápláléka legyen. Az
   Oltáriszentség olyan eledel számunkra, amely összeköt minket Istennel
   és egyesít Krisztussal. Erőt adó táplálék, amely Isten dicsőítésére
   indít minket és felébreszti bennünk a hála érzését. Gondoljunk arra,
   hogy mekkora titok az Oltáriszentség, emberi ésszel fel nem fogható a
   végtelen Isten jelenléte a kicsiny darab kenyérben, miként
   felfoghatatlan számunkra az is, hogy a kicsiny magból hogyan fejlődik
   ki a kalászt termő növény. És ott van az áldozat, az önfeláldozás. A
   földbe hullva a búzaszemnek meg kell semmisülnie, meg kell halnia, hogy
   egy új növény születhessen belőle. Éppen így Krisztusnak is fel kellett
   áldoznia önmagát, hogy új életre támadhasson fel. Az ő áldozata, halála
   és feltámadása is benne rejtőzik az Oltáriszentségben. Isten örömteli
   feltámadással válaszol az ember önpusztító bűnös életére és megadja
   nekünk a lelki újjászületést. E szentség vétele, a szentáldozás éppen
   azért önt erőt és örömet a szívünkbe, mert egyesülhetünk Krisztussal.
   De legfőképpen úgy kell tekintenünk az Eucharisztiára, mint égből jövő
   ajándékra, Isten ajándékára. Olyan ajándékra, amely túlmutat a földi
   életen és az örök életet jelenti számunkra. Ne csak imádjuk és
   dicsőítsük az Oltáriszentségben jelenlévő Istent, hanem vegyük őt
   magunkhoz a szentáldozásban. Az Oltáriszentség örökké termő és örök
   életet termő búza, élő kenyér és ajándék számunkra.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben.
   Hisszük, hogy valóságosan és maradandóan jelen vagy az átváltoztatott
   kenyérben és borban. Hisszük, hogy testedet és véredet adod nekünk,
   amikor szentáldozáshoz járulunk. Hisszük, hogy bennünk való jelenléted
   átalakít minket, hogy hozzád hasonlóvá váljunk. Hisszük, hogy a
   szentáldozás egyesülés veled. Hisszük, hogy a szentáldozás összeköt
   minket egymással is. Egységet teremtő szentség ez. Azáltal, hogy te
   bemutatod áldozatodat és önmagadat az örök élet kenyereként adod
   nekünk, egy új közösséget, az Egyház élő közösségét hozod létre
   belőlünk.
   ________________________________
   Aktuális:
   Győr belvárosában rendezik meg 2017. június 25-27. között a Katolikus
   Társadalmi Napokat, amelynek amelynek idei mottója: A családban megélt
   szeretet öröme az Egyháznak is öröme.
   A rendezvény tartalmas és szórakoztató időtöltést kínál minden
   korosztály számára. Az örömteli együttlét mellett aktuális társadalmi
   kihívásokra, mindannyiunkat foglalkoztató kérdésekre is kaphatunk
   válaszokat. Minden program ingyenes. Mindenkit szeretettel várnak a
   szervezők.
   25-én, vasárnap délután nemzetközi konferenciát is tartanak, amelyen a
   részvétel ingyenes, de a terem befogadó képessége miatt előzetes
   regisztrációhoz kötött. A rendezvény részletes programja itt olvasható:
   https://kattars.hu/program/kattars-2017


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170618.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.06.17 0 0 6469

   2017. június 17. - Szombat

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Hallottátok, hogy
   ezt is mondták a régieknek: "Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak
   tett esküdet!" Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek!
   Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának
   zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját
   fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy
   feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek "igen, igen, nem, nem"; ami
   ettől eltér, az a gonosztól van."
   Mt 5,33-37
   Elmélkedés:
   Továbbra is a régi, ószövetségi törvényről és az azt megújító
   törvényről olvasunk az evangéliumban, ezúttal az eskü témájával
   kapcsolatban. Az eskü azt jelenti, hogy valaki Istent vagy az ő nevét
   hívja segítségül saját szavainak igazolására, mintegy így akarja
   nyomatékosítani, bizonyítani, hogy az általa állított dolog igaz. Jézus
   korában úgy vélekedtek, hogy bizonyos esetekben az eskü kötelezi az
   embert a benne foglaltak megtartására, míg más esetekben megtartásuk
   nem volt kötelező. Az eredeti isteni szándékot az ember a saját
   törvényeivel eltorzította és önkényesen meghatározta, hogy mikor kell
   egy esküt megtartani. Jézus véleménye rendkívül határozott: "Egyáltalán
   ne esküdjetek!" Ha az eskü ugyanis nem tud teljes bizonyosságot
   nyújtani a szavak igazsága felől, akkor teljesen felesleges, hiszen
   megtévesztő lehet a másik ember számára. Jézus tehát határozottan
   megtiltja az eskü minden formáját. Ennek oka az, hogy a kimondott
   szavaknak minden esetben egyezniük kell a cselekedetekkel, erre eskü
   nélkül is kötelessége mindenkinek törekedni.
   Másrészt Isten nevének segítségül hívása az emberi szándékok
   igazolására sajnos nem minden esetben helyes és visszaélésre ad
   alkalmat, mivel jószándékkal azt feltételezzük, hogy eskü alatt senki
   sem mond hazugságot, valótlant. E feltételezést kihasználva egyesek
   ugyanis hamis állításaik leplezésére használják fel az esküt. Ha
   igazmondóak vagyunk, akkor nincs szükség esküre, márpedig az igazmondás
   eskü nélkül is kötelező.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus, taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra!
   Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső
   találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak,
   hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170617.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.06.17 0 0 6468

   2017. június 16. - Péntek

   Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: "Hallottátok a
   parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki
   bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb
   szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész
   egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb
   kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha
   egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És
   ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig
   azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét - kivéve hűtlenség esetét
   -, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi
   feleségül, házasságtörést követ el."

   Mt 5,27-32
   Elmélkedés:
   Jézus a túlzás eszközét alkalmazza mai evangéliumban olvasott
   mondásainál, hogy kizökkentse hallgatóit megszokott gondolkodásukból. A
   szem kivájása és a kéz levágása kifejezéseket nem kell úgy értenünk,
   mintha Jézus öncsonkításra buzdítana bárkit is, hanem a bűn súlyosságát
   emelik ki. Arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy az üdvösség
   mindennél fontosabb. Lelkünk üdvössége érdekében mindentől érdemes
   megszabadulnunk, ami akadályoz bennünket és minden lelki eszközzel
   élnünk kell, ami az üdvösség felé segít minket. Isten felkínálja
   számunkra az örök élet nagy lehetőségét, de akaratunk ellenére nem
   kényszeríti ránk. Megmutatja nekünk Fia, Jézus által az utat, amelyen
   eljuthatunk hozzá.
   A házasság értékéről tanítva Jézusnak egyértelműen az a szándéka, hogy
   a bűnre vezető út legelején megállítsa az embert. A bűn ugyanis nem
   mindjárt a cselekedetekkel, hanem a bűnös vággyal kezdődik, amelyet
   újabb és újabb bűnös gondolatok követnek, majd pedig olyat tesz az
   ember, ami bűnnek minősül. Aki kitart a bűnben és nem tesz meg mindent
   azért, hogy bűnös állapotából megszabaduljon, az a kárhozatra jut. A
   bűnnek tehát nem csupán evilági következményei lehetnek, hanem az a
   távolabbi hatása, hogy az üdvösségét teszi kockára az, aki kitart a
   bűnben. Megteszek-e mindent lelkem üdvössége érdekében?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Édes Jézusom, eléd borulok, abban a biztos tudatban, hogy te megteheted
   azt is, amit én még csak el sem tudok képzelni. Ott akarlak szolgálni,
   ahol te akarod, bármi áron, bármi áldozat árán. Én magamtól semmit sem
   tudok tenni: nem tudok megalázkodni, de mondom neked és határozottan
   mondom: meg akarok alázkodni, szeretni akarom a megalázkodást, hogy
   testvéreim ne vegyenek sokba. Csukott szemmel és bizonyos örömmel vetem
   magam a megvetés, a szenvedés és elutasítás azon áradatába, ahová a te
   akaratod helyez. A szívembe hasít az ellenérzés, míg ezt mondom, de
   mégis megígérem neked: akarok szenvedni, akarok érted megvetett lenni!
   Szent XXIII. János pápa
   ________________________________
   Aktuális:
   Győr belvárosában rendezik meg június 25-27. között a Katolikus
   Társadalmi Napok programsorozatot, amelynek idei mottója: A családban
   megélt szeretet öröme az Egyháznak is öröme.
   25-én, vasárnap dálután nemzetközi konferenciát is tartanak, amelyen a
   részvétel szintén ingyenes, de a terem befogadó képessége miatt
   előzetes regisztrációhoz kötött. A rendezvény részletes programja itt
   olvasható:
   https://kattars.hu/program/kattars-2017
   Mindenkit szeretettel várnak a szervezők.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170616.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.06.15 0 0 6467

   2017. június 15. - Csütörtök

   Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: "Mondom nektek: ha
   igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem
   juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt
   mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom
   nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki
   azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki
   pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát
   ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy
   testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár
   előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza,
   hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny,
   amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a
   börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz
   onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted."
   Mt 5,20-26
   Elmélkedés:
   Jézus újszövetségi törvényének, a szeretet parancsának irányába
   fejlődik a kereszténység. Az első tanítványok felismerték, hogy Jézus
   többet kíván tőlük, mint a régi, ószövetségi előírások megtartását.
   Pontosan erről beszél Jézus a mai evangéliumban, amely szerint többet
   vár el követőitől, mint a farizeusok vallásossága, akik koruk leginkább
   törvénytisztelő zsidói voltak. Jézus egy újfajta erkölcsi magatartást
   hirdet meg. Sok ember annak tökéletes megvalósítására törekszik, hogy
   "a sértés ne maradjon viszonzatlan." Ha valaki haragszik ránk, jogosnak
   tartjuk, hogy mi se szívleljük őt. Ha bárki rosszul szól hozzánk,
   sokszor mi is mindjárt durván szólunk hozzá. Milyen jó volna, ha
   megértenénk, hogy Jézus új törvényt adott nekünk, a szeretet törvényét.
   A szeretet nem viszonozza a rosszat, de még fel sem rója azt. A bosszú,
   a harag és a visszavágás helyett Jézus azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk
   meg. Milyen jó lenne, ha mindig a krisztusi szeretet törvénye szerint
   élnénk!
   Ehhez kívánkozik még egy gondolat, ami részben kapcsolódik a tegnapi
   szakaszhoz is: Jézus nem a törvények jogi szemléletű megtartását
   szorgalmazza, hanem azok erkölcsi támpontjai, a hit, a remény és a
   szeretet a fontos nála. Ezeket az erkölcsi értékeket az általa
   elküldött Szentlélek oltja szívünkbe.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Engedd, én Istenem, hogy a te szent Fiad áldozatának gyümölcsét
   érezzem. Az igaz hit és a keresztény szeretet által szent Fiadba olts
   be engem, hogy én őbenne és ő énbennem lakozzék. Engedd, Uram, hogy azt
   az üdvösséget, amelyet nekünk haláloddal nyertél, magunkhoz kapcsoljuk.
   Gyógyítsd meg lelki sebeinket; ne utáld meg, irgalmas szamaritánus,
   háládatlan szolgáidat. Azon szeretetért, mely téged a földre hozott,
   tisztítsd meg az én bűnös lelkemet.
   Pázmány Péter


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170615.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.06.15 0 0 6466

   2017. június 14. - Szerda

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy
   azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem
   megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek,
   amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy "í" betű
   sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak
   egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az
   embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És
   mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek
   országában.
   Mt 5,17-19
   Elmélkedés:
   A mai evangéliumban Jézus törvényeinek megismerésére, megtartására és
   továbbadására buzdít minket. Mindezekhez a mennybe jutás ígérete
   párosul. Ezt mondja az Úr: "mindaz, aki megtartja és tanítja
   parancsaimat, igen nagy lesz a mennyek országában."
   Isten törvényeinek megtartása és tanítása szorosan összetartozik.
   Egyrészt csak annak az embernek hiteles a tanítása, aki nem csupán
   mondja, hanem meg is tartja mindazt, amiről beszél. Másrészt, aki
   megérti, hogy az Úr parancsai konkrét eligazítást nyújtanak a
   mindennapi életben, s éppen ezért e parancsok megtartására törekszik
   minden erejével, az tartsa kötelességének, hogy másokkal is
   megismertesse ezt az utat.
   A megtartásnak és a tanításnak azonban előfeltétele, hogy felismerjem
   Isten törvényeiben az üdvösség útját. Az üdvösség, az örök élet utáni
   vágy az a motiváció, ami minket állandóan arra indít, hogy egyre jobban
   megismerjük Isten törvényeit és azok szerint éljünk. Vannak pillanatok,
   amikor nehéz megtartani ezeket a tökéletességre indító törvényeket, de
   ilyenkor mindig gondoljunk arra, hogy mégiscsak ez vezet az üdvösségre.
   Minden nehézséget le lehet győzni, ha tudom, hogy miért küzdök és mi a
   vágyam. Üdvösségem érdekében csak egyetlen lépést kell tennem. Minden
   nap egyetlen lépést, ami Istenhez visz közelebb.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem
   tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a
   szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre,
   hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján
   felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi
   szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha
   ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg.
   Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét
   egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170614.mp3
_______________________________________________

Eaglet Creative Commons License 2017.06.13 0 0 6465

   2017. június 13. - Kedd

   Jézus így tanított a hegyi beszédben: "Ti vagytok a föld sója. De ha a
   só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy
   kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A
   hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak,
   hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson
   mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek
   előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!"
   Mt 5,13-16

 


   Elmélkedés:
   A mai evangéliumban Jézus két hasonlatot mond arról, hogy
   tanítványainak hivatása a világhoz szól. A föld sójának és a világ
   világosságának nevezi követőit. A só ízesítő, tartósító és tisztító
   hatású. A fény pedig éltető erejű. Bár Jézus kijelentő mondatot használ
   mindkét esetben, mindnyájan érezzük a kijelentések felszólító értelmét:
   legyetek a föld sója és legyetek a világ világossága!
   Jézus tanítványaként úgy tudom ízessé tenni a világot, hogy tanúskodom
   Isten jelenlétéről és szeretetéről az emberek előtt. Szükségünk van
   Istenre, mint a fényre, amely nélkül nem tudunk élni. A fény hasonlat
   ugyanakkor az önteltség és a gőg elkerülésére is figyelmeztet minket,
   hiszen nem mi magunk vagyunk a fény forrása, hanem Krisztus, aki a
   világ világosságának nevezi magát. Az ő fényét kell továbbadnunk, hogy
   a hit és a szeretet ragyogja be minden ember életét.
   "Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva
   jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!" - olvassuk Jézus
   szavait. A fény nem önmagát világítja meg, hanem önmagán kívül minden
   mást láthatóvá tesz. Keresztény jócselekedeteinket ne a magunk
   dicsőségére tegyük, ne elismerést várjunk az emberektől, hanem tegyük
   úgy, hogy mi magunk észrevétlenek maradunk, csak maga a tett marad
   mögöttünk, ami már nem ránk, hanem az Istenre irányítja a figyelmet.
   Minden jóságot, amit az embereknek adni tudunk, mi is Istentől kapjuk.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk, add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy
   legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra,
   akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok
   gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a
   világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy
   Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy
   fölismerjük őt, neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy
   mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől:
   egyedül te vagy az Úr, a mi Istenünk.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170613.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.06.13 0 0 6464

   2017. június 12. - Hétfő

   Abban az időben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült,
   tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így
   tanította őket:
   "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
   Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
   Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést
   nyernek.
   Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
   Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
   Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
   Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha
   hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és
   ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben."

   Mt 5,1-12


   Elmélkedés:
   A következő napokban Jézus hegyi beszédét fogjuk olvasni az
   evangéliumokban. A beszédnek ünnepélyes jelleget ad a hegyre való
   felvonulás, illetve az, hogy a tanítványok helyet foglalnak Jézus
   körül. A beszéd a nyolc boldogság-mondással kezdődik. Első pillanatra
   azt gondolhatjuk, hogy Jézus más-más emberekre gondol, amikor a
   szegényeket, a sírókat, a szelídeket, az éhezőket, az irgalmasokat, a
   tiszta szívűeket, a békességszerzőket és az üldözötteket boldogoknak
   nevezi. Egyes emberek a szegények közé tartoznak, mások a sírók vagy a
   szelídek közé, és így tovább. De ha jól megnézzük, hogy az ígéretek
   mindegyike a mennyországban teljesedik be, akkor láthatjuk, hogy egy
   ember valamennyi ígéretet elnyeri.
   Jézus tehát nem azt akarja, hogy válasszunk egyet a felsoroltak közül,
   és nem azt szeretné, hogy találjuk meg a boldogságnak azt az útját,
   amelyik nekünk a legszimpatikusabb. A mi Urunk azt szeretné, hogy úgy
   törekedjünk a boldogságra, hogy valamennyi felsorolt tulajdonság
   meglegyen bennünk. Legyünk szegények és merjünk sírni, ugyanakkor ne
   féljünk a földi nélkülözéstől. Legyünk irgalmasok, tiszta szívűek,
   békességszerzők, és ne féljünk az üldözésektől. Így törekedjünk a
   tökéletes boldogságra, s akkor az Úr ígérete szerint miénk lesz a
   mennyország jutalma.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
   meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
   türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
   kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat
   és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és
   így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran
   viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy te támogatsz.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170612.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.06.11 0 0 6463

 2017. június 11. - Szentháromság vasárnapja

   Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Úgy szerette Isten a
   világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el
   ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a
   világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.
   Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már
   ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
   Jn 3,16-18
   Elmélkedés:
   Isten létezik, ő a szeretet
   A mai ünnepen, amelyet Szentháromság vasárnapnak nevezünk, arra a
   hitigazságra, hittitokra figyelünk, amely szerint egy Isten van, aki
   három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Az emberi értelem
   számára felfoghatatlan hittitokról van szó. A három isteni személy
   létezését, tevékenységét és kapcsolatát elsősorban nem emberi
   értelmünkkel ismerhetjük meg, hanem az isteni kinyilatkoztatás tárja
   fel számunkra. Ha valaki már vett a kezébe komolyabb dogmatikakönyvet,
   bizonyára észrevette, hogy a szentháromságtani résznél már a
   fejezetcímek és alcímek elolvasása is kisebb fejfájást okozhat, hát még
   ha jobban elmélyül a részletekben. A szentháromságtani fejtegetések
   történetét az ókori egyházatyáktól az egyetemes zsinatok határozatain
   keresztül napjaink hittudósainak magyarázatáig végigolvasva egy
   igencsak bonyolult hittitok bontakozik ki előttünk.
   Mostani elmélkedésünk keretében nincs lehetőség arra, hogy a hittudósok
   alaposságával elemezzük a témát, ezért csupán néhány egyszerű gondolat
   megfogalmazására törekszünk. A szentháromságtan tulajdonképpen nagyon
   bonyolult leírása és részletes kifejtése annak az egyszerű igazságnak,
   hogy Isten létezik, ő a szeretet. E kijelentésben ne keressen senki
   iróniát, mert elismerjük, hogy szükség van e hittitok elengedhetetlenül
   bonyolult és részletes magyarázatára. Mi most mégis csak ezt az
   egyszerű igazságot szeretnénk körüljárni.
   Isten létezik, ő a szeretet. Az első isteni személy, a mennyei Atya
   szeretetből teremtette meg a világot és szeretetből alkotta meg az
   embert. Szintén az ő szeretetének megnyilvánulása a gondviselés és az,
   hogy keresi a kapcsolatot velünk, emberekkel. Parancsait és törvényeit
   azért adja, hogy rátaláljunk a szeretet útjára, amelyen eljuthatunk
   hozzá és kapcsolatban lehetünk vele.
   Isten létezik, ő a szeretet. A második isteni személy, a Fiú szeretete
   megnyilvánul abban, hogy emberré lett, egy lett közülünk, vállalta az
   emberi létezés minden mozzanatát. A Fiú a Megváltó, ami azt jelenti,
   hogy szeretetből vállalta a szenvedést és a halált, s ezzel kiérdemelte
   számunkra az Atya kiengesztelődését. A szeretet a bűnt és a halált
   felülmúló erőnek bizonyult, amikor az Atya nem hagyta a halál
   hatalmában, hanem feltámasztotta, új életre keltette a Fiút, akit a
   bűnös emberek öltek meg.
   Isten létezik, ő a szeretet. A harmadik isteni személy, a Szentlélek
   azért jött el a világba, azért küldte el őt az Atya és a Fiú, hogy
   Jézus mennybemenetelét követően is jelen legyen az isteni szeretet a
   világban. A Szentlélek megszenteli a krisztusi közösséget, az Egyházat
   és annak minden tagját, és képessé tesz minket arra, hogy szeretetben,
   szeretetközösségben éljünk Istennel.
   A mai ünnep evangéliuma Isten szeretetére mutat rá. Jézus feltárja
   számunkra saját küldetésének, jövetelének, megtestesülésének titkát:
   "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy
   mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Isten
   szeretetét a hit által fogadjuk el, amely hit vezet bennünket az
   üdvösségre, az örökkévaló Isten szeretetébe.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életed során mindig az Atya
   megdicsőítésére törekedtél. Engedelmességeddel, amely a szenvedések és
   a halál vállalásában mutatkozott meg, az Atyának szereztél dicsőséget.
   Ő a halálból való feltámasztással magasztalt fel téged. Urunk, azért
   küldted el a Szentlelket, hogy a te küldetésedet befejezze,
   beteljesítse a világban azáltal, hogy a benned hívőket elvezeti a
   teljes igazságra és az üdvösségre. Segíts minket, hogy földi életünk
   során a Szentháromságban és Isten szeretetében éljünk! Segíts, hogy
   földi életünk után eljussunk Isten örökké tartó szeretetébe!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170611.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.06.10 0 0 6462

   2017. június 10. - Szombat

   Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek:
   "Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és
   szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a
   zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és
   közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk."
   Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép
   hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy
   szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
   Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Bizony,
   mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak
   dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent
   odaadott, amije csak volt, egész vagyonát."
   Mk 12,38-44
   Elmélkedés:
   A szegény özvegyasszony adakozása szinte példabeszédnek tűnik
   számunkra, és azt várnánk, hogy Jézus hosszasan kifejti az asszony
   élethelyzetét, majd ehhez bővebb magyarázatot kapcsol. A jelenet
   rövidsége azonban elárulja, hogy nem egy szemléltető szándékkal
   kitalált esetről van szó, hanem egy valóságban megtörtént esetről.
   Jézus nem egyoldalú, nem csak az asszony cselekedetét látja, hanem azt
   is észreveszi, hogy a gazdagok nagyobb összegeket dobnak a templomi
   perselybe. Elismerését azonban nem a gazdagok cselekedete váltja ki,
   hanem a szegény özvegyé, mert az adomány nagysága helyett az adakozók
   szívének szándékát is jól ismeri.
   Jézus értékelése szerint a gazdagok csupán a feleslegükből adtak
   valamit Istennek. Az özvegy viszont saját megélhetése elé helyezi
   Istent, anyagi javairól kész teljesen lemondani, hogy azokkal Istent
   szolgálja. Az emberek számára cselekedete észrevétlen maradna, és senki
   nem venné nagylelkűségnek két fillérjéről való lemondását. Jézus
   azonban rögtön átlátja az özvegy élethelyzetét, felismeri
   nagylelkűségét és azt, hogy cselekedetével egészen Isten jóságára és
   gondviselésére bízza önmagát.
   A nagylelkűséget aligha tanulhatjuk meg azoktól, akik önmaguk számára
   gyűjtenek és vagyonukban bíznak. Az özvegy cselekedete viszont példa
   mindannyiunk számára.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg
   nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig
   Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is
   mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz
   engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De
   egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és
   a Fiúval mindig egyesüljek!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170610.mp3
_______________________________________________

Eaglet Creative Commons License 2017.06.09 0 0 6461

   2017. június 9. - Péntek

   Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést
   vetette fel: "Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a
   fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én
   Uramhoz: "Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem
   ellenségeidet." Ha tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor
   hogyan lehet az ő fia?" A nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
   Mk 12,35-37
   Elmélkedés:
   Az előző napok során olyan részleteket olvastunk az evangéliumban,
   amikor a különböző zsidó vallási csoportok képviselői kérdéseket tettek
   fel Jézusnak. Mindhárom kérdésre Jézus rendkívül találóan válaszol,
   amely azt bizonyítja a kérdezők számára, hogy az Úr valóban jól ismeri
   a törvényeket és az írásokat. Bár a kérdezők Mesternek szólítják Jézust
   és elismerően állítják róla, hogy az igazsághoz hűen tanítja az Isten
   útját, mégis mindezt inkább gúnynak szánták, mintsem dicséretnek. A
   válaszok alapján viszont meggyőződhettek Jézus bölcsességéről,
   tanításának erejéről, ezért el is hallgatnak. A legfőbb parancsról
   szóló kérdéssel ez a sorozat lezárul, majd pedig fordul a helyzet,
   Jézus tesz fel kérdést nekik. Bár az evangélista nem nevezi meg a
   címzetteket és választ sem ad senki, mégis jogosan állíthatjuk, hogy az
   Úr kérdései azokhoz szólnak, azokat akarja próbára tenni, akik őt
   faggatták korábban. A kérdés így hangzik: "Hogyan mondhatják az
   írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia?" Ebből kitűnik, hogy nem csak
   a Messiásról szóló jövendöléseket ismeri, hanem az írástudók
   magyarázatát is ezekről a jövendölésekről. A kérdésre nem ad senki
   választ, amely a hitetlenség jele.
   Nekünk viszont érdemes megfogalmaznunk valamilyen választ arra a
   kérdésre, hogy hisszük-e azt, hogy Jézus a Megváltó?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Légy kegyes gyermekeidhez, isteni Nevelőnk! Add, hogy parancsaid
   hűséges követői legyünk, a Te képmásodra hasonlítsunk, és amennyire
   rajtunk áll, Téged mint jóságos Istent, és ne mint kérlelhetetlen bírót
   ismerjünk meg. Hadd éljünk a Te békédben, és jussunk el a Te Városodba!
   A kimondhatatlan bölcsességben akarunk élni nappal és éjjel, az utolsó
   ítélet napjáig dicsérettel Neked hálát adni. Minden jóért, szépért,
   bölcsért, igazért Neked legyen tisztelet örökké. Ámen.
   Alexandriai Szent Kelemen


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170609.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.06.08 0 0 6460

   2017. június 8. - Csütörtök

   Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: "Melyik az első a
   parancsok közül?" Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael! Az
   Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes
   szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A
   második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél
   nincs nagyobb parancsolat."
   Az írástudó erre azt válaszolta: "Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő
   az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
   szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni,
   embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér
   minden égő- vagy véres áldozatnál." Jézus az okos felelet hallatára
   megdicsérte az írástudót: "Nem jársz messze Isten országától." Ezután
   több kérdést már nem mertek neki föltenni.
   Mk 12,28b-34
   Elmélkedés:
   A farizeusok és a Heródes-pártiak közös fellépése, majd a szadduceusok
   feltámadással kapcsolatos kérdése után most egy írástudó próbálkozik
   Jézusnál. Az ő esetében nem érezzük az ellenséges hangnemet, miként az
   nyilvánvaló volt a két korábbi esetnél. Az írástudó, aki jelen volt a
   megelőző vitáknál és hallotta a kérdéseket, illetve a válaszokat, a
   legfőbb paranccsal kapcsolatban kíváncsi Jézus véleményére. Válaszában
   Jézus a szeretet parancsát nevezi a legfőbb törvénynek, amely Isten és
   az embertárs felé egyaránt irányul. A szeretet törvénye az ember
   számára az élet útja, amelyen járva békében élhet Istennel és
   embertársaival. Ha valaki letér a szeretet útjáról, akkor megszakad
   Istennel való kapcsolata és megromlik viszonya embertársaival.
   Lényeges, hogy immár nem kőtáblákba vésett vagy törvénykönyvekbe írt
   parancsról van szó, hanem a szívünkbe írt törvényről. Nem emberi szó
   ez, hanem Isten szándéka. Keressük a szeretet mindent felülmúló
   parancsát a szívünk mélyén! Váljon bennünk tökéletessé Isten törvénye,
   hogy engedelmeskedni tudjunk akaratának és mindig a szeretet szabálya
   szerint éljünk. Ha a szeretet irányít minket és az határozza meg
   kapcsolatunkat Istennel és embertársainkkal, akkor nekünk is szól Jézus
   dicsérete: Nem járunk messze Isten országától.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel
   közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos
   ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi
   életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva
   számunkra, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az
   igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy
   hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts
   minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170608.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.06.07 0 0 6459

   2017. június 7. - Szerda

   Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy
   nincs feltámadás. Megkérdezték őt: "Mester! Mózes megírta nekünk, hogy
   ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra
   feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon
   utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett
   magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az
   asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik
   is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem
   hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor - ha ugyan
   feltámadnak -, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a
   hétnek felesége volt!"
   Jézus azt felelte nekik: "Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az
   Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak,
   már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint
   az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem
   olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy
   miként szólt Mózeshez Isten: "Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és
   Jákob Istene?" Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát
   nagy tévedésben vagytok!"
   Mk 12,18-27
   Elmélkedés:
   Az adófizetéssel kapcsolatos vitát követően újabb kérdéssel állnak
   Jézus elé. A kérdezők ezúttal a szadduceusoknak nevezett vallási
   csoport tagjai, akik köztudottan elutasították a feltámadásról szóló
   tanítást. Saját nézetüket azzal próbálták igazolni, hogy a mózesi
   könyvekben nem szerepel a feltámadás. Az asszonyról és megözvegyülése
   után az őt sorra feleségül vevő hét testvérről szóló történet
   nyilvánvalóan kitalált, a valóságban aligha fordult elő ilyen. A kérdés
   tehát valójában nem az, hogy kinek lesz a felesége az asszony a
   túlvilágon, hanem az, hogy létezik-e egyáltalán a túlvilág, van-e
   feltámadás a halottak számára?
   Válaszában Jézus kétszer is megemlíti a kérdezők tévedését. Bár a
   szadduceusok büszkék arra, hogy jól ismerik az írásokat, valójában
   önkényesen értelmezik azokat és nem látják meg azok mögött Isten
   szándékait. Még nagyobb a bűnük abból a szempontból, hogy Isten
   végtelen hatalmát sem ismerik, hiszen Istennek mindenhez van hatalma,
   még a halottak feltámasztásához is. Ez utóbbi hatalom megmutatkozik
   Jézus feltámadásában, de ennek elfogadása az ember részéről a hit
   kérdése, miként az is, hogy Isten minden embert feltámaszt az új
   életre. Az élő Isten mindannyiunkat meghív az örök életre, a feltámadás
   az ő ajándéka számunkra. Éljünk a feltámadás reményében!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
   isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot,
   amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged
   tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és
   gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya
   keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el
   ne szakadjak tőled.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170607.mp3
_______________________________________________

Eaglet Creative Commons License 2017.06.06 0 0 6458

   2017. június 6. - Kedd

   Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy
   szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: "Mester,
   tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem
   nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten
   útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne
   fizessünk?" Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt:
   "Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!"
   Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: "Kinek a képe és
   felirata ez?" Azok ezt felelték: "A császáré." Jézus pedig így
   folytatta: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az
   Istennek, ami az Istené!" Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
   Mk 12,13-17

 


   Elmélkedés:
   Az adófizetéssel kapcsolatos evangéliumi történetnél érdemes
   odafigyelnünk a kérdezőkre. A jelenetnél szereplő farizeusok, ahhoz a
   vallási csoporthoz tartoztak, akik határozottan elutasították a római
   fennhatóságot és az ország jövőjét a nemzeti függetlenségben látták.
   Politikailag ezzel ellentétes nézetet vallottak a Heródes-pártiak, akik
   a fennálló hatalmi rendszer haszonélvezői voltak, elfogadták és
   kiszolgálták a rómaiakat. A két csoport tagjai a Jézussal szembeni
   hatékony fellépés reményében most félreteszik ellentétes nézeteiket, és
   miután gyanúsan sok dicsérettel halmozzák el Jézust, közösen teszik fel
   a kérdést: "Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" Ha Jézus
   ellenzi az adófizetést, akkor a Heródes-pártiakkal kerül szembe, ha
   helyesli a császárnak fizetett adót, akkor pedig a kérdező
   farizeusokkal.
   Jézus rögtön átlátja a helyzetet, nem akar egyik csoport céltáblája sem
   lenni, ezért bölcs válaszával kikerül a kellemetlen helyzetből:
   "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az
   Istené!" A földi hatalommal szembeni, evilági kötelességeinket nem
   szabad szembeállítanunk Isten iránti kötelességeinkkel. Ha teljesítjük
   mindazt, amit Isten vár tőlünk, meg fogjuk találni az evilági dolgok
   helyes rendjét is.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta
   értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban
   készségesen vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos
   vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint
   alakíthassuk. Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy
   feladatainkat készséggel vállalhassuk.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170606.mp3

Eaglet Creative Commons License 2017.06.05 0 0 6457

 2017. június 5. - Hétfő

   Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a
   főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett.
   Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne.
   Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
   Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját,
   hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban
   nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát
   küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak
   vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még
   többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már
   csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte
   hozzájuk, mert így gondolkodott: "A fiamat csak becsülni fogják." A
   szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: "Itt az örökös. Gyerünk,
   öljük meg, és mienk lesz az öröksége!" Nekiestek tehát, megölték, és
   kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy,
   elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem
   olvastátok az Írást?
   A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
   Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
   Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis,
   hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
   Mk 12,1-12
   Elmélkedés:
   A gonosz szőlőmunkásokról szóló tanítást Márk evangélista azzal a
   megjegyzéssel vezeti be, hogy Jézus ismét példabeszédekben kezdett
   tanítani. A történet során mindvégig érezzük, hogy nem egy alaptalan
   hasonlatról van szó, s ezt azok a főpapok és vallási elöljárók is
   rögtön megérezték, akikhez az Úr beszélt. A szőlő tulajdonosa maga
   Isten, a szőlőmunkások pedig a választott nép tagjai. Isten időnként
   elküldte szolgáit, a prófétákat, de nem hallgattak rájuk. Az
   elszámoltatás, a termés begyűjtése jogos elvárás a szőlő gazdájától, de
   ennek az elvárásnak a munkások egyáltalán nem akarnak megfelelni,
   fellázadnak a gazda ellen. Az ellentét az újabb szolgák küldésével
   folyamatosan fokozódik, végül a gazda fiának elküldésével és az ő
   megölésével éri el tetőpontját. Itt már nem Izrael történelmének
   múltjáról van szó, hanem utalás ez Jézus várható sorsára, halálára.
   A példázatra nem érdemes úgy tekintenünk, mintha az események
   megmásíthatatlan, végzetszerű leírása volna, hanem inkább
   figyelmeztetésként és meghívásként kell értékelnünk. Egyrészt tehát
   figyelmeztetés, hogy ne képzeljük magunkat Istennek és ne akarjuk
   kezünkbe ragadni az események irányítását, mert Isten a történelem Ura.
   Másrészt meghívás, hogy Jézus személyében ismerjük fel Isten Fiát és
   éljünk szeretetközösségben Istennel.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Mindenható uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt
   adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt
   és italt adtál, és örök életet Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk
   hálát néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170605.mp3

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!