Keresés

Részletes keresés

Eaglet Creative Commons License 17 órája 0 0 6797

 2018. április 22. - Húsvét 4. vasárnapja

   Abban az időben Jézus így szólt: "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor
   életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a
   juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy
   jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres
   azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó
   pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, - mint ahogy az
   Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De
   más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is
   vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy
   pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy
   majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert
   van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem.
   Ezt a parancsot kaptam Atyámtól."
   Jn 10,11-18

 


   Elmélkedés:
   Az apostolok módján
   Egyházunk minden esztendőben húsvét 4. vasárnapján a Papi és szerzetesi
   hivatások világnapját tartja. Ezen a napon minden pap hálát ad Istennek
   azért, hogy megkapta a papi hivatás ajándékát, és helyénvaló az is, ha
   a hívek hálát adnak Istennek azért, hogy a papok személyében jó
   pásztorokat küld az ő vezetésükre. A papság lényegét így is
   megfogalmazhatjuk: Krisztust követni az apostolok módján. Nincs ugyan
   személyes fizikai kapcsolat az Úrral, de van lelki kapcsolat. A pap azt
   vállalja, hogy a maga korában Krisztust követi, mégpedig úgy, ahogyan
   egykor az apostolok tették.
   Ez a megfogalmazás azért helyes, mert benne rejlik, hogy minden ifjút
   Krisztus hív meg az ő követésére és szolgálatára. Hogyan is történt
   egykor ez a meghívás, kiválasztás? Ezt olvassuk Márk evangéliumában:
   "Jézus fölment a hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. A
   választottak csatlakoztak hozzá, tizenkettőt választott ki, hogy társai
   legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az evangéliumot" (Mk 3,13-15).
   Nem személyes ambícióból vagy buzgóságból született meg egykor az
   apostoli testület, azaz nem a leendő apostolok jelentkeztek egy új
   feladatra, mert úgy érezték, hogy többre is képesek, minthogy éveken
   keresztül vándoroljanak mesterükkel. És arról sincs szó, hogy Jézus egy
   toborzó beszédet tartott volna sok-sok tanítványának ismertetve, hogy
   milyen új küldetést gondolt ki, aztán bárki szabadon jelentkezhetett,
   aki erőt érzett magában. Jézus személyes kezdeményezése a meghívás és
   ebben senki nem befolyásolhatja őt. Napjainkban is ugyanígy történik a
   meghívás.
   Abban az időben azért választotta ki az apostolokat, hogy "társai
   legyenek." Az apostoli és a papi hivatás lényeges elemével találkozunk
   itt. Jézus sok időt fordított arra, hogy a kiválasztottak megismerjék
   személyét és elsajátítsák életmódját. Az volt a szándéka, hogy ő és az
   általa kiválasztottak között közösség és barátság alakuljon ki. Soha
   nem tekintett úgy tanítványaira, mintha szolgák lettek volna, nem várta
   azt, hogy kiszolgálják. Barátainak tekintette őket, akikkel megosztotta
   életét. Amikor valaki felismeri és elfogadja a papi hivatást, akkor
   elkezdi tanulmányait a papnevelő intézetben. Ezek az évek olyanok
   számára, mint az a három esztendő, amíg az apostolok együtt voltak
   Jézussal. A papságra való felkészülés ezt jelenti: még jobban
   megismerni és még jobban megszeretni Jézust.
   A papságra készülő személynek az évek során egyre jobban magára kell
   ölteni Krisztust, egész személyiségét át kell adnia az Úrnak.
   Tudatosítani kell magában, hogy mindazok a szent cselekmények,
   amelyeket végezni fog, azt Krisztus nevében teszi, aki meghívta őt,
   hogy munkatársa legyen a kegyelem közvetítésében. Szolgálata csak akkor
   lesz eredményes és lelkiekben gyümölcsöző, ha benne meglátják,
   megtapasztalják a hívek az Úr jelenlétét.
   Még egy dolgot meg kell említenünk, amit a papságra készülő fiatalnak
   el kell sajátítania: Krisztust kell keresnie és látnia az emberekben. A
   pap nap mint nap találkozik az emberekkel, a rábízott hívekkel, akikben
   fel kell ismernie Krisztust. Szolgálatát akkor fogja igazi alázattal és
   buzgósággal végezni, ha meglátja az emberekben az Urat és szeretettel
   fordul feléjük.
   Jézus egykor ezekre a dolgokra tanította apostolait, és ezeket kéri
   azoktól is, akiket napjainkban hív a papi szolgálatra. Kérjük őt, hogy
   hívjon és küldjön olyan fiatalokat, akik nagylelkűen ajánlják fel neki
   önmagukat és életüket. Az apostolok meghívása jól bevált, hiszen
   általuk és utódaik által él és növekszik immár kétezer esztendeje az
   Egyház. Kérjük Jézust, hogy ma is hívjon olyanokat, akik az apostolok
   módján követik őt.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Jó Pásztorunk, Jézus Krisztus! Miként egykor kiválasztottad az
   apostolokat és elküldted őket, hogy a te nevedben tanítsanak és
   csodákat tegyenek, úgy napjainkban is hívj magadhoz fiatalokat, akik
   téged és szeretetedet megismerve indulhatnak a világba. Küldj az
   evangélium hirdetésére, valamint isteni titkaid és csodáid
   közvetítésére papokat, akik életüket egészen neked szentelik! Add,
   Urunk, hogy elfogadják és hűséggel teljesítsék hivatásukat mindazok,
   akiket a papságra vagy a szerzetesi életre kiválasztasz. A te
   szereteted alakítsa át szívüket, hogy képesek legyenek
   embertestvéreiknek továbbadni a te jóságodat, irgalmadat és
   szeretetedet!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180422.mp3

Eaglet Creative Commons License 1 napja 0 0 6796

  2018. április 21. - Szombat

   Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt,
   tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták:
   "Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?" Jézus tudta, hogy tanítványai
   méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: "Ez megbotránkoztat
   titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol
   azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A
   szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek,
   akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem
   hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta:
   "Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg
   nem adja neki." Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és
   többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el
   akartok menni?" Simon Péter ezt válaszolta neki: "Uram, kihez menjünk?
   Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az
   Isten Szentje."
   Jn 6,60-69

 


   Elmélkedés:
   Az elmúlt napok folyamán Jézusnak az élő kenyérről mondott beszédét
   olvastuk az evangéliumban. Beszédében saját testéről és véréről, mint
   táplálékról beszélt, amely az örök élet feltétele. Ennek folytatásaként
   a mai részlet a tanítványok reakcióját írja le. Vannak, akik nem értik
   Jézus szavait. Mások megbotránkoznak a hallottakon. Nem a Jézussal
   vitázó farizeusok és írástudók ők, akik igyekeznek belekötni
   tanításába, hanem Jézus tanítványai. Az Úr tanítványai között is
   vannak, akik botrányosnak tartják kijelentéseit, nem értik azokat.
   Jézus szavainak megértése ugyanis hitet kíván. Jól tudja, hogy bár
   sokan kíváncsiak csodáira és szívesen hallgatják őt, nem mindenki hisz
   benne, nem mindenki hiszi, hogy ő az Isten küldötte. Amikor Jézus
   nyíltan beszél arról, hogy egyesek nem hisznek benne és lesz, aki el
   fogja őt árulni, akkor többen elhagyják őt, nem maradnak tanítványai.
   Ők "kemény beszédnek" tartják az elhangzottakat, ezért visszahúzódnak
   és távoznak.
   Távozásukat követően Jézus az apostolokhoz fordul, és szándékukról
   kérdezi őket: vajon ők is el akarnak menni vagy kitartanak mellette?
   Péter apostol a többiek nevében is megvallja, hogy Jézussal maradnak:
   "Kihez mennénk Uram? Az örök élet igéi tenálad vannak" (Jn 6,68). János
   evangélista bizonyára az Egyház közösségében hűségesen megmaradók
   vigasztalására és erősítésére írja le ezt a vallomást. Erősítsen minket
   is Péter hitvallása, és ösztönözzön személyes hitvallásra!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta
   értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban
   készségesen vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos
   vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint
   alakíthassuk. Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy
   feladatainkat készséggel vállalhassuk.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180421.mp3

Eaglet Creative Commons License 2 napja 0 0 6795

2018. április 20. - Péntek

   Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita
   támadt a zsidók között: "Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" -
   kérdezték. Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha
   nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz
   élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak
   örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem
   valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és
   issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az
   utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban
   ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad
   és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által
   élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből
   alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki
   ezt a kenyeret eszi, örökké él." Így tanított Jézus a kafarnaumi
   zsinagógában.
   Jn 6,52-59

 


   Elmélkedés:
   Jézus eucharisztikus beszéde folytatódik a mai evangéliumban, amelyet a
   csodálatos kenyérszaporítás után mondott. A tanítás legfontosabb,
   legtitokzatosabb kijelentése az, hogy a kenyér, amelyet ad, az ő
   valóságos teste. A hallgatóság nem érti Jézus szavait, mert még sohasem
   hallottak olyanról, hogy egy ember teste a másik ember számára étel
   legyen. A törvényt jól ismerő írástudók e tanítást hallva kérdezik meg
   Jézustól, "hogyan adhatja saját testét eledelül?" Válaszában Jézus
   megerősíti, hogy az ő teste valóban étel és az ő vére valóban ital.
   Kijelentését azok értik, akik hisznek istenségében, s nem csupán egy
   embert látnak benne.
   Félreérthetetlen, amit Jézus mond: az Oltáriszentségben jelenlévő
   testét ennünk kell és vérét innunk kell. Az Oltáriszentség
   tiszteletével kapcsolatban sok szép vallási hagyományunk van.
   Gondolhatunk a körmenetekre, amelyeket úrnapján vagy húsvétkor tartunk,
   de a szentségimádásra is az Oltáriszentség előtt. Bár Jézus nem
   parancsolta meg, hogy ilyeneket tartsunk, mégis helyes, ha ragaszkodunk
   ezekhez a hitünket erősítő szertartásokhoz. Azt viszont kifejezetten
   kérte, megparancsolta, hogy "vegyétek és egyétek" és "vegyétek és
   igyátok." Az Istennel való egyesülés teljessége az, amikor szent testét
   magunkhoz vesszük. Éljünk a szentáldozás lehetőségével! Az Eucharisztia
   titok számunkra, amelyet talán akkor érthetünk meg, ha nem csupán
   hisszük Jézus jelenlétét, hanem valóban vele táplálkozunk.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Mindenható uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt
   adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt
   és italt adtál, és örök életet Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk
   hálát néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180420.mp3

Eaglet Creative Commons License 2 napja 0 0 6794

2018. április 19. - Csütörtök

   A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: "Senki sem
   jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom
   őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: "Mindnyájan Isten
   tanítványai lesznek." Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle,
   hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől
   való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz
   bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok
   mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből
   alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a
   mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A
   kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért."
   Jn 6,44-51,

,

,
   Elmélkedés:
   A kenyérszaporításkor Jézus földi kenyeret adott az embereknek. Ezt
   követően a mennyei kenyérről beszél, amely lelki táplálék. A
   hallgatóság elcsodálkozott, amikor Jézus kijelentette, hogy ő az örök
   élet kenyere, és az ő teste valóban táplálék. Az Úr szavai
   nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán valósultak meg első alkalommal.
   Azóta az általa mondottakat és tetteket megismételve minden
   szentmisében valóságosan megjelenik az átváltoztatott kenyérben és
   borban.
   Az Oltáriszentséggel kapcsolatban kettős feladatunk van. Egyrészt
   hinnünk kell, hogy az Eucharisztia valóban Krisztus teste, másrészt
   táplálkoznunk kell ezzel a kenyérrel. Ebből a kenyérből él és
   táplálkozik az Egyház s minden hívő, aki az Egyházhoz, a krisztusi
   közösséghez tartozik.
   A szentmisében az átváltoztatást követően hitünk szent titkának
   nevezzük az Oltáriszentséget. Titokzatos a történés, amikor a miséző
   pap szavára a kenyér az Úr testévé, a bor az ő vérévé változik át, de
   titokzatos a mi Urunk jelenléte is az átváltozott kenyérben és borban.
   Mindezt nem láthatjuk, hanem hittel tudjuk elfogadni, itt az emberi ész
   és értelem, az emberi érzékelés korlátokba ütközik. Az átváltoztatásban
   az Egyház hite fogalmazódik meg, amely magába foglalja az én személyes
   meggyőződésemet, hitemet arról, hogy Krisztus valóságosan jelen van az
   Oltáriszentségben.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek
   legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram,
   részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik
   tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet
   te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy
   amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen,
   szentséges neved megvallásában és dicséretében.

 

 


   ________________________________
   Aktuális:
   Kedves e-vangélium olvasók!
   Nagy öröm a magyar katolikus Egyház és minden hívő számára, hogy 2018.
   május 1-jén Szombathelyen lesz Brenner János vértanú pap boldoggá
   avatása. Az eseményről információk itt olvashatóak:
   https://brennerjanos.hu/
   Könyv Brenner Jánosról
   A boldoggá avatás alkalmára ajánlom szeretettel Brenner János atyáról
   szóló könyvemet, amelyből a gyerekek megismerhetik János atya
   példamutató életét.
   A könyvről további információ az alábbi linken az Evangélium365
   webáruházban található, ugyanitt megrendelhető:
   https://www.evangelium365.hu/webshop/termek/4_gyermekkonyvek/81
   Brenner János üvegablak megáldása Zalalövőn
   A boldoggá avatás utáni szombaton, 2018. május 5-én a Zalalövői
   templomban János atya még élő pap testvére, Brenner József atya mutat
   be szentmisét 10 órai kezdettel. A szentmise keretében ő áldja meg a
   templom új üvegablakát, amely Boldog Brenner Jánost ábrázolja. A
   boldoggá avatást megelőzően nem lehetett még János atyát szentként,
   glóriával ábrázolni, ezért ez az üvegablak lesz az első olyan művészeti
   alkotás, amely őt mint az Egyház által boldogként tisztelt személyt
   ábrázolja.
   Az ünnepségre szeretettel hívom az e-vangélium olvasóit! Kérem, hogy
   aki el tud jönni, jelezze ezt a zalalovo@gmail.com címen, hogy tudjuk a
   várható vendégek számát. Köszönöm!
   A Boldog Brenner Jánost ábrázoló színes üvegablak a hívek adományából
   készül. Szeretettel kérem, segítse Ön is adományával ezt az új
   művészeti alkotást!
   Köszönettel és szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
   2018. április 19.
   Köszönjük, hogy Ön is támogatja a Brenner János üvegablakot! E célra
   szánt adományát a következő módokon küldheti el:
   1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
   http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
   Az Adománynál válasszuk célként: Brenner János üvegablak
   2. Utalás
   Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
   Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
   Megjegyzés: Brenner János üvegablak
   Utalás külföldről:
   IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003
   BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
   3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen
   e-mailben.
   Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden
   jelezze, hogy a Brenner János üvegablak támogatásához kér csekket.
   4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
   H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
   Megjegyzés: Brenner János üvegablak


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180419.mp3

Eaglet Creative Commons License 4 napja 0 0 6793

  2018. április 18. - Szerda

   Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: "Én vagyok az élet
   kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem
   szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek.
   Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem
   utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát
   cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig
   küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit
   nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy
   mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én
   feltámasztom az utolsó napon."
   Jn 6,35-40


   Elmélkedés:
   Jézus tanításának helyszíne Kafarnaum, beszéde a kenyérszaporítás után
   hangzik el az általa adott élő kenyérről. A hallgatóság az ószövetségi
   idők mannájára, az Isten által adott kenyérre gondolt, ami a pusztai
   vándorlás során táplálékot jelentett a népnek. A zsidók számára ez a
   csoda meghatározó esemény volt, ezért gondolataikban keresték a
   kapcsolatot azzal a kenyérrel, amit Jézustól kaptak az előző napon, a
   kenyerek megszaporításakor.
   Mi már másként értjük az Úr szavait, hiszen a kenyérről mondott
   beszédének minden kijelentését már az Oltáriszentségre vonatkoztatjuk.
   Jézus a következőket mondja: "aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki
   bennem hisz, nem szomjazik soha" (Jn 6,35). E helyen már nem a földi
   táplálékra gondol, hanem a lelkire, és mi is az élő kenyérre gondolunk,
   az Eucharisztiára, Krisztus szent testére.
   Jézushoz menni azt jelenti, hogy hittel elfogadom őt, egyesülök vele.
   Ez a lelki kapcsolat, a vele való egyesülés a szentáldozásban jön
   létre. Az Oltáriszentségben Krisztus testének vétele mindig arra a
   szeretetre emlékeztet minket, amit az Úr vállalt értünk. Krisztus
   szüntelenül találkozni akar velünk, hozzánk jön, s azt kéri, hogy mi
   hozzá menjünk. A szentmisében önmagát, testét és vérét adja nekünk az
   átváltoztatott kenyérben és borban, amikor pedig magamhoz veszem őt,
   akkor önmagamat adom át neki teljesen.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre,
   hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk
   során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a
   bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád
   forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak
   higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet
   veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg. Segíts minket, hogy az
   evangéliumhoz méltóan éljünk!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180418.mp3

Eaglet Creative Commons License 5 napja 0 0 6792

   2018. április 17. - Kedd

   Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így
   szóltak hozzá a tömegből: "Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy
   higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában,
   amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik." Jézus így
   felelt: "Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az
   égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere,
   amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak." "Uram - kiáltották
   -, add nekünk mindig ezt a kenyeret!" Jézus így válaszolt: "Én vagyok
   az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz,
   nem szomjazik sohasem."
   Jn 6,30-35

 


   Elmélkedés:
   Az ószövetségi időkben az Egyiptomból való szabadulás után, a pusztai
   vándorlás idején az Istentől kapott manna az életet jelentette a
   választott népnek, ez volt szinte egyetlen táplálékuk a pusztában,
   enélkül éhen haltak volna. Isten pedig a manna révén megmutatja, hogy
   gondoskodik övéiről, az ő népéről.
   Erre a múltbeli csodára emlékeztette az embereket a Jézus által tett
   csoda, a kenyérszaporítás, de ez mégsem volt elég számukra, hanem újabb
   jelet követelnek, amely alapján hihetnek Jézusban. Jelet akarnak látni,
   amely igazolja, hogy valóban ő a Messiás. Milyen szándék lehet kérésük
   hátterében? Ha jó szándékú volt a kérés, akkor tényleg hinni akartak.
   Ha viszont rossz szándékkal kérték ezt, akkor bizonyára próbára akarták
   tenni Jézust és abban bíztak, hogy nem tud újabb csodát tenni. Talán ez
   utóbbi a valószínűbb, hiszen Jézus nem teljesíti a kérésüket. Ennek az
   lehet az oka, hogy ő nem a csodaváró emberi elvárásoknak akar
   megfelelni, hanem mindig a mennyei Atya akaratát teljesíti, valamint
   messiási kilétét még nem akarja felfedni.
   Jézus elutasítja a kérést, de tanítást ad a mennyei kenyérről, amelyet
   az Atya ad az embereknek. Ez a kenyér ő maga, az ő valóságos teste,
   amelyet az Oltáriszentségben vehetünk magunkhoz, mint az élet és az
   örök élet táplálékát. Az egykori manna előképe az élő kenyérnek, az
   Oltáriszentségnek. Ha Krisztus testével táplálkozunk, akkor eljutunk az
   örök életre.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Hála neked, szentséges Atyánk, mert megadod nekünk, hogy látható
   szentélyt építsünk, mely Isten és ember kegyelmi kapcsolatának
   csodálatos jelképe és színhelye: ide várod jóságos szívvel az élet
   zarándokútját járó népedet. Híveidből is itt építesz magadnak élő
   templomot, és itt gyarapítod világszerte elterjedt Egyházadat, hogy
   Krisztus titokzatos testévé váljék, és mennyei Jeruzsálemmé legyen
   végül, mint valóra vált béke-látomás. Ezért szentjeid boldog seregével
   együtt a dicsőség templomában magasztalunk téged.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180417.mp3

Eaglet Creative Commons License 5 napja 0 0 6791

2018. április 16. - Hétfő

   A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján
   maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy
   Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül
   hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol
   az Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta
   Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba,
   hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták,
   megkérdezték tőle: "Mester, mikor jöttél ide?" "Bizony, bizony, mondom
   nektek - felelte Jézus -, nem azért kerestetek, mert csodajeleket
   láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan
   eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad
   az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, - őt ugyanis az Atya
   igazolta." Erre megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző
   dolgot cselekedjünk?" "Istennek az tetszik - válaszolta Jézus -, ha
   hisztek abban, akit küldött."
   Jn 6,22-29


   Elmélkedés:
   A kenyérszaporítás után az emberek így fordulnak Jézushoz: "Mit
   tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" (Jn 6,28). Ehhez
   hasonlót kérdezett az az ifjú, aki egy alkalommal Jézussal találkozott:
   "Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" (Mt 19,16). Jól tesszük,
   ha mi is megkérdezzük: Mit kell tennem az üdvösség, az örök élet
   elnyerése érdekében? Nem mindegy, hogy kihez fordulok ezzel a
   kérdéssel, kitől várom a választ. Egyedül Jézus Krisztust érdemes
   megkérdezni a legfontosabbról, az üdvösségről, mert az örök élet igéi
   nála vannak. Ő a leghitelesebb választ adja, mert ő az üdvösség
   egyedüli közvetítője.
   Az evangélium kapcsán érdemes figyelnünk az emberek belső, lelki
   fejlődésére. Először a csodát tevő Jézust keresik, aki kenyeret adott
   nekik. Második lépésként odáig jutnak, hogy Isten akaratát keressék. E
   lépéseket nekünk is meg kell tennünk. Ha megtaláljuk Jézust, az ő
   tanítása és példája megmutatja nekünk, hogyan ismerhetjük meg Isten
   szándékát és hogyan valósíthatjuk meg azt életünk során. A Jézusban
   való hit útján elindulva és ővele járva eljuthatunk mennyei Atyánkhoz.
   Jézus azt kéri az őt kereső emberektől, hogy mindig a mennyei Atya
   tetszését keressék és legfőbb szándékuk az örök élet elnyerése legyen.
   Keresem-e Isten tetszését? Kedvét leli-e Isten bennem, az ő
   gyermekében? Törekszem-e az örök életre?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! A veled való találkozás egykor
   megerősítette az apostolokat a szeretetben. Új hit és új remény ébredt
   bennük. Új erőre gyulladtak a te szeretetedtől, majd pedig pünkösdkor
   megkapták a Szentlélek ajándékát, hogy erős lélekkel végezzék az
   evangélium hirdetését és az emberhalászatot. Új élet kezdődik számomra
   is. Adj nekem erőt ahhoz, hogy végigfussam pályámat, és teljesítsem azt
   a feladatot, amelyet rám bízol, hogy tanúságot tegyek az evangélium
   igazságáról a reményvesztett embereknek.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180416.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.15 0 0 6790

2018. április 15. - Húsvét 3. vasárnapja

   Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az
   úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a
   kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük
   (Jézus), és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és
   félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk:
   "Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg
   kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a
   szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van." Ezután
   megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek
   hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami
   ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük
   láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek,
   amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam
   Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." Ekkor
   megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta:
   "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell
   támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni
   Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
   Lk 24,35-48

 


   Elmélkedés:
   A találkozás öröme
   A húsvéti örömhír szerint a feltámadt Krisztussal először azok az
   asszonyok találkozhattak, akik hajnalban a sírhoz mennek. Ezt követően
   estefelé megjelenik az Úr annak a két tanítványnak, akik Jeruzsálemből
   Emmausz felé tartanak. Amikor ők felismerik az Urat a kenyértörés
   pillanatában, azonnal visszaindulnak Jeruzsálembe, hogy az apostoloknak
   beszámoljanak találkozásukról, élményükről. Ezt a jelenetet folytatja a
   mai vasárnap evangéliuma, amelyben a feltámadt Krisztus áll előttünk,
   aki megmutatja magát, megdicsőült testét az apostoloknak.
   A találkozás, a megjelenés alkalmával az apostolok számára világossá
   válik, hogy valóban az Úr támadt fel, őt láthatják megdicsőült testi
   alakban. Az Úr testén láthatják azokat a sebhelyeket, amelyek a
   keresztre feszítéskor keletkeztek, a szegek nyomát a kezein és a
   lábain, valamint a lándzsa okozta sebet az oldalán. Láthatják, akár meg
   is érinthetik ezeket a sebeket, amelyek annak bizonyítékai, hogy a
   keresztre feszített Jézus áll most előttük. Jézus feltámadt és
   dicsőséges teste azonban különbözik is földi, emberi testétől, hiszen
   már nem vonatkoznak rá a fizikai törvények, képes ott is megjelenni,
   ahol az ajtó zárva van, semmi nem jelent számára akadályt.
   A földi és a megdicsőült test különbözőségéből az következik, hogy
   Jézus nem a földi életre támadt fel, azaz nem földi élete hosszabbodott
   meg, amelyet egyértelműen kiolvashatunk az evangéliumi beszámolókból, s
   amelyet megerősít az apostolok tanúságtétele is. Működése során Jézus
   három alkalommal támasztott fel halottat, tehát nagyon ritkák ezek a
   csodák. Feltámasztotta a zsinagógai elöljáró, Jairus leányát, aki
   tizenkét éves volt. Feltámasztotta annak az özvegyasszonynak a fiát,
   aki Naim városában élt és öregségének egyetlen támogatóját veszítette
   el. És nem sokkal jeruzsálemi bevonulása előtt feltámasztotta barátját,
   Lázárt, aki Betániában élt testvéreivel, Máriával és Mártával. Őt négy
   nappal a halála után hívta vissza az életre. Mindhárom esetben a
   feltámasztott személyek visszatértek a földi életbe, az Úr mintegy
   meghosszabbította életüket, de később természetesen mindhárman
   meghaltak. Jézus feltámadása esetében nem erről van szó, még akkor sem,
   ha feltámadását követően még negyven napig láthatták őt, hiszen ebben a
   mennybemeneteléig tartó negyven napban nem úgy élt, mint korábban.
   Jézus az örök életre támadt fel, a feltámadásban megdicsőült testet
   kapott és ezt mutatta meg néhány alkalommal a benne hívőknek. E
   jelenések azonban megszűnnek azzal, hogy az Úr a mennybe emelkedik,
   elfoglalja helyét Isten örök dicsőségében.
   A húsvéti időszakban többször is megemlítjük, hogy az apostolok is
   lassanként haladnak a hit útján, és a Feltámadottal való találkozások
   folyamatosan erősítik hitüket. Az emmauszi tanítványoknak több órás út,
   több órás magyarázat kell ahhoz, hogy csalódottságukból és
   reménytelenségükből eljussanak a megértésre és a felismerésre. Tamás
   apostolnak egy hét gondolkodás és várakozás kellett ahhoz, hogy ő is
   láthassa az Urat, és sebhelyeit megérintve Urának és Istenének nevezze
   őt. Az apostoloknak, akikről a mai evangéliumban olvasunk, szintén
   időre volt szükségük ahhoz, hogy félelmük megszűnjön és felébredjen
   bennük a találkozás öröme. Csak miután hallják az Úr szavát, miután
   láthatják sebeit és a szemük láttára eszik, jutnak el erre az örömre.
   Legyen meg bennünk is ez az öröm, valahányszor találkozhatunk Jézussal!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus! Te légy az utunk, aki elvezetsz minket az Atyához! Te
   vezess minket a szegények és nélkülözők felé, hogy szereteted
   képviselői legyünk köztük. Te adj nekünk erőt hitünk megéléséhez,
   megőrzéséhez, megvallásához és átadásához! Adj nekünk lelkesedést,
   amikor rólad teszünk tanúságot a világban! Alázattal, engedelmességgel
   és hűséggel akarunk téged követni, aki az örök életre vezető út vagy
   számunkra és minden ember számára.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180415.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.14 0 0 6789

   2018. április 14. - Szombat

   A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai
   lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át
   Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt
   velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit
   (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen
   járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította
   őket: "Én vagyok, ne féljetek!" Fel akarták venni a bárkába, de a bárka
   abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
   Jn 6,16-21


   Elmélkedés:
   Az evangéliumi leírás alapján könnyen magunk elé tudjuk képzelni az
   eseményeket. Jézus közeledik a bárkában evező apostolokhoz, akik
   meglátván őt nagyon megijednek. Nem Jézustól ijedtek meg, hanem attól,
   hogy valaki a vízen jár, könnyedén halad a háborgó hullámok tetején.
   Jézus néha különleges dolgokat tesz. A kánai menyegzőn a vizet borrá
   változtatja, máskor parancsol a természet erőinek, lecsendesíti a
   vihart, ismét más alkalmakkor meggyógyítja a betegeket, feltámasztja a
   halottakat. Csodái azt tanúsítják, hogy isteni hatalommal rendelkezik,
   mert ő valóban az Isten Fia. A vízen járás eseményét nem a gyógyító,
   hanem a természeti csodák közé sorolhatjuk, de itt is Jézus
   istenségének bizonyítékáról van szó.
   "Én vagyok, ne féljetek!" - mondja apostolainak az Úr, és ez a
   kijelentése erősebb hangsúlyt kap, ha párhuzamba állítjuk azzal, hogy
   feltámadása után, megjelenéseikor ugyanezekkel a szavakkal bátorítja a
   félelmükben bezárkózókat. A háborgó tengeren az okozta a tanítványok
   félelmét, hogy egyedül vannak, nincs velünk a Mester. Jézus
   kereszthalála után szintén az okozza csalódottságukat, hogy az Úr
   eltávozott körükből, meghalt a kereszten, úgy érzik magukra maradtak. A
   félelmet, csüggedést akarja eloszlatni bennük Jézus.
   Jézus közelében nincs okom félelemre, hiszen szívemet örömmel és
   bátorsággal tölti el.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus, taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra!
   Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső
   találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak,
   hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180414.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.13 0 0 6788

   2018. április 13. - Péntek

   Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis
   Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a
   csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy
   hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók
   ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön
   feléje, így szólt Fülöphöz: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit
   enniük?" Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta,
   hogy mit fog tenni. "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy
   mindenki kapjon valami keveset" - felelte Fülöp. Az egyik tanítvány,
   András, Simon Péter testvére megszólalt: "Van itt egy fiú, akinél öt
   kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?" Jézus meghagyta:
   "Telepítsétek le az embereket!" Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek
   hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig
   vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett
   embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor
   pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: "Szedjétek össze a maradékot,
   hogy semmi se vesszen kárba." Összeszedték, s tizenkét kosarat
   töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik
   ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus
   végbevitt, így beszéltek: "Ez valóban az a próféta, aki a világba jön."
   Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni,
   hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen
   egyedül.
   Jn 6,1-15


   Elmélkedés:
   A csodálatos kenyérszaporításkor Jézus kenyeret és halat ad az
   embereknek a Tibériás-tónál, ezt az esetet idézi fel a mai evangélium.
   Feltámadása után ugyanezen a helyen történik a csodálatos halfogás (vö.
   Jn 21,1-14) eseménye is. Amikor az apostolok kiérnek a partra
   bárkájukkal, Jézus hallal és kenyérrel fogadja őket. A két csoda
   leírásában több közös elemet találunk. Mindkettőben szerepel az isteni
   cselekedet, amely pótolja a hiányt. Jézus megadja azt, amire az adott
   helyzetben szükség van. Az emberi közreműködés is ilyen közös elem,
   hiszen a fiú által hozott öt kenyeret és két halat sokasítja meg Jézus,
   illetve a másik történetben az apostolok nem maradnak tétlenek, ki kell
   vetniük a hálót a vízbe, ahogyan azt Jézus parancsolja. Az embernek
   tehát valamit tennie kell, hogy Isten csodás módon segítsen.
   Mit kér tőlünk Jézus napjainkban? Vessük ki mi is a hálót, az
   igehirdetés és a tanúságtétel hálóját, hogy a feltámadás örömhíre
   eljusson mindenkihez! Ahogyan egykor az apostolok egész éjszaka hiába
   fáradoztak és nem fogtak semmit, de az Úr mégis eredményessé tette
   munkájukat, ugyanígy az emberhalászat munkája eredménytelen lenne az ő
   jelenléte és segítsége nélkül.
   Az átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben Jézus az ő testét
   adja nekünk lelki táplálékul. Elfogadom-e hittel, hogy a
   szentáldozásban Krisztus szent testét veszem magamhoz? Szükségem van-e
   minden nap az élő kenyérre?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Édes Jézusom, eléd borulok, abban a biztos tudatban, hogy te megteheted
   azt is, amit én még csak el sem tudok képzelni. Ott akarlak szolgálni,
   ahol te akarod, bármi áron, bármi áldozat árán. Én magamtól semmit sem
   tudok tenni: nem tudok megalázkodni, de mondom neked és határozottan
   mondom: meg akarok alázkodni, szeretni akarom a megalázkodást, hogy
   testvéreim ne vegyenek sokba. Csukott szemmel és bizonyos örömmel vetem
   magam a megvetés, a szenvedés és elutasítás azon áradatába, ahová a te
   akaratod helyez. A szívembe hasít az ellenérzés, míg ezt mondom, de
   mégis megígérem neked: akarok szenvedni, akarok érted megvetett lenni!
   Szent XXIII. János pápa


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180413.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.13 0 0 6787

   2018. április 12. - Csütörtök

   Abban az időben így tanított Jézus: "Aki a mennyből jön le, az mindenki
   fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi
   dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról
   tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki
   sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy
   az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten
   nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az
   ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig
   nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten
   büntetése sújtja."
   Jn 3,31-36

,
   Elmélkedés:
   Úgy tűnhet, hogy a mai evangéliumi rész még a Nikodémussal folytatott
   párbeszédhez tartozik, valójában azonban már nem neki szólnak Jézus
   szavai. János evangélista ebben a részben Jézus mondásaiból egy olyan
   beszédet formál, amely megvilágítja a korábbi beszélgetés témáját, azaz
   a megváltás és a szeretet titkát, a kereszt titkát.
   A hit Isten megismerésének útja. Ezen az úton ráébredünk arra, hogy
   Isten legfőbb tulajdonsága a szeretet, az ő lényege a szeretet, Isten
   maga a szeretet. János mintegy vallomásszerűen írja: "Megismertük a
   szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és mi hittünk a
   szeretetnek" (Jn 4,16). Isten szeretetének az a legnagyobb foka, hogy
   az Atya elküldi Fiát, Jézust a világba, aki feláldozza magát a
   kereszten. Bár bűneink miatt ítéletet és büntetést érdemelnénk, és bár
   oly sokszor megbántjuk Istent bűneinkkel, ő nem akar emiatt büntetni
   minket, hanem kész megbocsátani, Isten nem szeretne minket elítélni,
   hanem a végsőkig elmegy annak érdekében, hogy megmentsen minket. Ha
   ennyire határtalan az isteni szeretet, akkor mi miért vagyunk
   kicsinyesek, amikor az ő szeretetének viszonzásáról vagy a felebaráti
   szeretetről van szó? Utánozzuk Isten nagylelkű szeretetét!
   Ha hiszünk Jézus megváltó halálában és üdvösségünket kiérdemlő
   feltámadásában, mint az isteni szeretet jelében, akkor a hit útja új
   távlatként, új célként nyílik meg számunkra. Ez az út a halálon és a
   feltámadáson át az örök életre vezet.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Engedd, én Istenem, hogy a te szent Fiad áldozatának gyümölcsét
   érezzem. Az igaz hit és a keresztény szeretet által szent Fiadba olts
   be engem, hogy én őbenne és ő énbennem lakozzék. Engedd, Uram, hogy azt
   az üdvösséget, amelyet nekünk haláloddal nyertél, magunkhoz kapcsoljuk.
   Gyógyítsd meg lelki sebeinket; ne utáld meg, irgalmas szamaritánus,
   háládatlan szolgáidat. Azon szeretetért, mely téged a földre hozott,
   tisztítsd meg az én bűnös lelkemet.
   Pázmány Péter


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180412.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.11 0 0 6786

   2018. április 11. - Szerda

   Abban az időben így tanított Jézus: "Úgy szerette Isten a világot, hogy
   egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem
   örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje
   a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem
   esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem
   hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba
   jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot,
   mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli
   a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra
   kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra
   megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe."
   Jn 3,16-21


   Elmélkedés:
   Isten szeretetének lényegét foglalja össze a mai evangélium
   kijelentése: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta
   oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn
   3,16).
   Isten irántunk való szeretete a megváltás egyetlen forrása. A megváltás
   művében minden értünk emberekért, a mi üdvösségünkért történt. Erről a
   szeretetről tanított Jézus, ezt tanúsította halálával, és ezzel az
   irgalmas szeretettel találkozunk majd reményünk szerint halálunk és
   feltámadásunk után a végső ítéletkor.
   A megváltás az isteni szeretet csodája, amellyel a mennyei Atya
   egyszülött Fiát adta a világnak, aki a kereszten feláldozta életét
   minden ember megváltása érdekében. Jézus önfeláldozása az Atyának új
   életet hoz számára a feltámadásban, amely az Atya cselekedete. Aki hisz
   Krisztus feltámadásában és kész arra, hogy felajánlja életét Istennek,
   az számíthat az örök életre. A húsvéti eseményt szemlélve megértjük,
   hogy minden értünk történt egykor. Jézus értünk szenvedett és értünk
   halt meg, hogy megváltson minket bűneinktől. A mi üdvösségünkért támadt
   fel a halálból, pontosabban támasztotta fel őt az Atya, hogy a Jézusban
   való hit által elnyerjük az örök boldogságot. A hit nem kényszer
   egyetlen ember számára sem, amit kötelezően választanunk kellene, hanem
   Isten ajándéka, amelyet elfogadva teljes és boldog lesz az életünk.
   Elfogadom-e, hogy Isten teljessé és boldoggá tegye életemet?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Atyám, rád hagyatkozom: tedd velem azt, ami neked tetszik. Bármit
   teszel is velem, megköszönöm. Kész vagyok mindenre, elfogadok mindent,
   csak akaratod teljesedjék bennem és minden teremtményedben. Semmi mást
   nem óhajtok, Istenem! A szeretet sürget, hogy egészen neked adjam
   magamat, hogy fenntartás nélkül kezedbe helyezzem életemet - határtalan
   bizalommal, mert te vagy az én Atyám.
   Boldog Charles De Foucauld


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180411.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.10 0 0 6785

2018. április 10. - Kedd

   Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így
   szólt hozzá: "Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell
   születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem
   tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből
   született." Erre Nikodémus megkérdezte: "Hogyan lehetséges ez?" Jézus
   így válaszolt neki: "Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted
   ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit
   tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket
   nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem
   hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek
   majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből
   alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a
   pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki
   hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen."
   Jn 3,7-15


   Elmélkedés:
   Mit tudhatunk meg Nikodémusról, akiről a mai evangéliumban olvasunk?
   Bizonyára ő is értesült Jézus csodáiról és arról, hogy a csodák láttán
   sokan hittek benne. Nikodémus még nem jutott el a hitre, de szeretne
   Jézussal találkozni, hogy világosabban lásson, többet megtudjon róla.
   Éjszaka keresi fel Jézust, s ennek az lehet az oka, hogy a többi
   farizeus előtt, a főtanács tagjai előtt titokban akarja tartani, hogy
   érdeklik a Jézus által véghezvitt csodák, illetve érdeklődést tanúsít
   tanítása iránt. Jézus és Nikodémus beszélgetéséből csak részleteket
   közöl az evangélista, s ebből kiderül, hogy Nikodémus valószínűleg nem
   számított arra, hogy Jézus ennyire komoly dolgokat fog neki mondani
   mindjárt első találkozásuk alkalmával. Talán nem is értett meg mindent
   világosan, de nem távozik ebben a helyzetben. Nem gondolja, hogy másért
   jött ide, nem kéri, hogy inkább másról beszéljenek, hanem engedi, hogy
   Jézus vezesse gondolatait, tanítsa őt.
   Hozzáállása és nyitottsága tanulságos számunkra, mert nem csupán
   kíváncsiság vezeti, hanem lelkének vágya, amely mennyei igazságokra
   szomjazik. Ezért kérdezi meg Jézust: Hogyan lehetséges az újjászületés?
   A lelki újjászületés a hit által a Szentlélekben történik - tanítja őt
   Jézus. Van-e bennem alázat, hogy Jézust kérdezzem? Engedem-e, hogy
   neveljen, tanítson? Az örök élet igéi nála vannak.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem
   tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a
   szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre,
   hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján
   felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi
   szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha
   ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg.
   Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét
   egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180410.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.09 0 0 6784

  2018. április 9. - Hétfő, Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó
   Boldogasszony)

   Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű
   városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából
   való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így
   szólt: "Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy
   te minden asszonynál!"
   Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle
   köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: "Ne félj, Mária! Hisz
   kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és
   fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli
   Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.
   Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
   Mária ekkor megkérdezte az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én
   férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: "A Szentlélek száll
   le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz
   az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod,
   Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban
   van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem
   lehetetlen."
   Erre Mária így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem
   szavaid szerint!" Ezután az angyal eltávozott.
   Lk 1,26-38

 


   Elmélkedés:
   Urunk születésének hírüladását az idei esztendőben nem március 25-én
   ünnepeltük, mivel ekkor virágvasárnap volt, hanem a mai napra került az
   ünnep. A nap jelentőségét többek között éppen az mutatja, hogy nem
   marad el az ünnep, hanem egy későbbi időpontra kerül.
   A mai napon, amelyet a magyar hagyomány Gyümölcsoltó Boldogasszony
   napjának nevez, Jézus születésének hírüladására emlékezünk, ezt idézi
   fel az evangélium. Isten küldötte, Gábor angyal megjelent Máriának
   názáreti otthonában és közölte vele azt a hírt, hogy gyermeke fog
   születni, mert Isten őt választotta ki arra, hogy a Megváltó anyja
   legyen. Mária a hallottak miatt első pillanatban zavarba esik, nem érti
   egészen, miként is fog mindez megvalósulni. Az angyal tisztázó szavai
   után azonban igent mond, beleegyezését adja, elfogadja Istentől az
   üdvösség művében neki szánt szerepet, feladatot. Beleegyezésének
   hatására leszáll rá a Szentlélek és méhében megfogan a gyermek. Isten
   Fia megtestesülésének pillanata ez, s egyben az üdvösség új korszaka az
   emberiség történetében.
   Az angyali üdvözlet szavaiban különös jelentősége van a kegyelem
   szónak. Gábor angyal "kegyelemmel teljesnek" szólítja Máriát (Lk 1,28),
   majd pedig ezt mondja neki: "kegyelmet találtál Istennél" (Lk 1,30).
   Isten kegyelme végigkíséri a názáreti lányt életében, majd annak végső
   állomásaként abban is megmutatkozik, hogy testével, lelkével felvette
   őt a mennyország dicsőségébe.
   Az ünnep ébressze fel bennünk a vágyat, hogy életünk napjai során
   mindig érezzük Isten kegyelmét és az ő kegyelméből mi is eljussunk az
   örök életre.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Édes Szűzanyám, Mária, Isten után legnagyobb bizalmam, te hófehér
   liliom! Mondj értem jó szót szerelmes fiadnál, szólj erős szót értem.
   Légy hűséges védőm, vágyaimnak irgalmas szószólója, mert benned bízom,
   Krisztus után egyetlen reményem. Mutasd magad kegyes Anyámnak! Add,
   hogy az Úr jóvoltából tagja lehessek a szeretet zárdájának, és
   tanítványa a Szentlélek iskolájának, mert ezt te bárkinél jobban
   kieszközölheted szent Fiadnál. Hűséges Anyám, légy gyermeked
   gondviselője, hogy az élő szeretetnek legyek a termése, az égi kegyelem
   harmatában nőjek, és kitartsak az életszentségben.
   Nagy Szent Gertrúd


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180409.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.08 0 0 6783

 2018. április 8. - Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság
   vasárnapja

   Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent
   a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való
   félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk:
   "Békesség nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az
   oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus
   megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy
   küldelek én is titeket." E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta:
   "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot
   nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot."
   A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt
   velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták
   neki: "Láttuk az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom kezén a
   szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem
   tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
   Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt
   velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
   köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta:
   "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és
   érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így
   válaszolt: "Én Uram, én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: "Most már
   hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis
   hisznek!" Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme
   láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont
   megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit
   által életetek legyen benne.
   Jn 20,19-31


   Elmélkedés:
   Az irgalmas Isten öröme
   Húsvét 2. vasárnapja az Isteni irgalmasság ünnepe Egyházunkban. Első
   pillanatban egy kevésbé érthető egyházi fogalomnak tűnik Isten
   irgalmassága, de ha arra gondolunk, hogy az irgalommal akkor
   találkozunk, amikor Isten a szentgyónásban megbocsátja, eltörli
   bűneinket, akkor rögtön érthetőbbé válik. Isten irgalmával,
   könyörületével reményünk és keresztény hitünk szerint akkor is
   találkozni fogunk, megérint majd minket, amikor földi életünk végső
   állomása, a halál után Isten elé kell állnunk. Halálunk és
   feltámadásunk utáni örök sorsunk attól függ, hogy milyen volt földi
   életünk. Az igazak, akik jószándékkal engedelmeskedtek Isten
   parancsainak és az ő szeretetét sugározták cselekedeteikkel
   felebarátaik felé, jutalomra, az örök élet boldogságára számíthatnak.
   Akik viszont nem hittek Isten létezésében, nem hittek Jézus üdvözítő
   feltámadásában és nem törekedtek arra, hogy szeretettel forduljanak
   másokhoz, azok a kárhozatra jutnak. Bizonyos számunkra, hogy Isten
   ítélete igazságos lesz, azaz mindenki azt fogja kapni, amit földi élete
   alapján megérdemel. Ugyanakkor az ítéletkor számíthatunk Isten
   irgalmára is, azaz megbocsátja bűneinket, vétkeinket.
   Földi élete során Jézus több példabeszéddel is megvilágította az isteni
   irgalmasság lényegét, természetét, amely példázatok közül Szent Lukács
   evangéliumában olvasható a legtöbb. Az egyik ilyen példabeszéd az
   elveszett bárányról szól, aminek keresésére indul a pásztor. Otthagyja
   a nyájat, a többi kilencvenkilenc juhot, hogy az egyetlen elveszettet
   megtalálja és visszavigye (vö. Lk 15,1-7). A hasonlat tanulsága szerint
   Isten nem mond le egyetlen emberről sem, nem nyugszik bele egyetlen
   ember távozásába sem, hanem azt szeretné, ha üdvözítő szándéka
   mindenkinek az életében valóra váljon. Egy másik példázat arról az
   asszonyról szól, aki keresi elveszett pénzét, drachmáját. Nem nyugszik
   bele eltűnésébe, mindent felforgat a házában, mindenhová benéz,
   csakhogy megtalálja az elveszett pénzdarabot (vö. Lk 15,8-10). Isten is
   ugyanilyen fáradhatatlanul keresi a bűnösöket. Harmadikként említhetjük
   a tékozló fiúról és az őt visszafogadó apjáról szóló példabeszédet. Itt
   már egészen személyes hangvételű a történet, amelyben a fiú fellázad
   apja ellen, örökségét követeli, majd elhagyja otthonát. Önálló élete
   kudarcba fullad, mindenét elpazarolja, emberi méltóságát is elveszíti.
   Ekkor megbánja cselekedetét és elhatározza, hogy visszatér apjához.
   Amikor megérkezik, apja nem utasítja el, hanem visszafogadja őt,
   megbocsát neki, új ruhába öltözteti annak jeleként, hogy ismét fiaként,
   szeretett gyermekeként tekint rá (vö. Lk 15,11-32). Isten, a mi
   irgalmas Atyánk ugyanezt teszi, amikor megbocsát nekünk, visszafogad
   szeretetébe és kegyelmének új, tiszta ruháját adja ránk.
   Mindhárom példázat közös eleme az öröm. A pásztor örül, amikor
   megtalálja elveszett bárányát. Az asszony is örvendezik, amikor
   előkerül elveszett pénze. A gyermekét mindvégig hazaváró apa öröme is
   határtalan, amikor fia hazatér. Isten örül a megtérésünknek, örül a
   bűnbánatunknak. Örül annak, hogy újra vele, az ő szeretetében élünk.
   Jézus ezt kéri tőlünk: "Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is
   irgalmas" (Lk 6,36). Legyünk tehát mi is megbocsátóak, irgalmasok azok
   iránt, akik ellenünk vétenek.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk, te végtelenül irgalmas vagy és minden embernek megbocsátasz,
   aki őszintén megbánja bűneit. Amikor vétkezem és tudatában vagyok
   bűnömnek, szükségét érzem megbocsátó szeretetednek. Te nem azért vagy
   jó velem, mert nincs más választásod, hanem végtelen szeretetből. Arra
   tanítasz, hogy én is irgalmas és megbocsátó legyek embertársaim iránt.
   Kérlek, taníts meg megbocsátani, taníts meg irgalmasnak lenni, hogy
   tovább tudjam adni szeretetedet embertársaimnak!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180408.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.08 0 0 6782

2018. április 8. - Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság
   vasárnapja

   Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent
   a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való
   félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk:
   "Békesség nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az
   oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus
   megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy
   küldelek én is titeket." E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta:
   "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot
   nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot."
   A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt
   velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták
   neki: "Láttuk az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom kezén a
   szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem
   tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
   Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt
   velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
   köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta:
   "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és
   érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így
   válaszolt: "Én Uram, én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: "Most már
   hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis
   hisznek!" Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme
   láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont
   megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit
   által életetek legyen benne.
   Jn 20,19-31


   Elmélkedés:
   Az irgalmas Isten öröme
   Húsvét 2. vasárnapja az Isteni irgalmasság ünnepe Egyházunkban. Első
   pillanatban egy kevésbé érthető egyházi fogalomnak tűnik Isten
   irgalmassága, de ha arra gondolunk, hogy az irgalommal akkor
   találkozunk, amikor Isten a szentgyónásban megbocsátja, eltörli
   bűneinket, akkor rögtön érthetőbbé válik. Isten irgalmával,
   könyörületével reményünk és keresztény hitünk szerint akkor is
   találkozni fogunk, megérint majd minket, amikor földi életünk végső
   állomása, a halál után Isten elé kell állnunk. Halálunk és
   feltámadásunk utáni örök sorsunk attól függ, hogy milyen volt földi
   életünk. Az igazak, akik jószándékkal engedelmeskedtek Isten
   parancsainak és az ő szeretetét sugározták cselekedeteikkel
   felebarátaik felé, jutalomra, az örök élet boldogságára számíthatnak.
   Akik viszont nem hittek Isten létezésében, nem hittek Jézus üdvözítő
   feltámadásában és nem törekedtek arra, hogy szeretettel forduljanak
   másokhoz, azok a kárhozatra jutnak. Bizonyos számunkra, hogy Isten
   ítélete igazságos lesz, azaz mindenki azt fogja kapni, amit földi élete
   alapján megérdemel. Ugyanakkor az ítéletkor számíthatunk Isten
   irgalmára is, azaz megbocsátja bűneinket, vétkeinket.
   Földi élete során Jézus több példabeszéddel is megvilágította az isteni
   irgalmasság lényegét, természetét, amely példázatok közül Szent Lukács
   evangéliumában olvasható a legtöbb. Az egyik ilyen példabeszéd az
   elveszett bárányról szól, aminek keresésére indul a pásztor. Otthagyja
   a nyájat, a többi kilencvenkilenc juhot, hogy az egyetlen elveszettet
   megtalálja és visszavigye (vö. Lk 15,1-7). A hasonlat tanulsága szerint
   Isten nem mond le egyetlen emberről sem, nem nyugszik bele egyetlen
   ember távozásába sem, hanem azt szeretné, ha üdvözítő szándéka
   mindenkinek az életében valóra váljon. Egy másik példázat arról az
   asszonyról szól, aki keresi elveszett pénzét, drachmáját. Nem nyugszik
   bele eltűnésébe, mindent felforgat a házában, mindenhová benéz,
   csakhogy megtalálja az elveszett pénzdarabot (vö. Lk 15,8-10). Isten is
   ugyanilyen fáradhatatlanul keresi a bűnösöket. Harmadikként említhetjük
   a tékozló fiúról és az őt visszafogadó apjáról szóló példabeszédet. Itt
   már egészen személyes hangvételű a történet, amelyben a fiú fellázad
   apja ellen, örökségét követeli, majd elhagyja otthonát. Önálló élete
   kudarcba fullad, mindenét elpazarolja, emberi méltóságát is elveszíti.
   Ekkor megbánja cselekedetét és elhatározza, hogy visszatér apjához.
   Amikor megérkezik, apja nem utasítja el, hanem visszafogadja őt,
   megbocsát neki, új ruhába öltözteti annak jeleként, hogy ismét fiaként,
   szeretett gyermekeként tekint rá (vö. Lk 15,11-32). Isten, a mi
   irgalmas Atyánk ugyanezt teszi, amikor megbocsát nekünk, visszafogad
   szeretetébe és kegyelmének új, tiszta ruháját adja ránk.
   Mindhárom példázat közös eleme az öröm. A pásztor örül, amikor
   megtalálja elveszett bárányát. Az asszony is örvendezik, amikor
   előkerül elveszett pénze. A gyermekét mindvégig hazaváró apa öröme is
   határtalan, amikor fia hazatér. Isten örül a megtérésünknek, örül a
   bűnbánatunknak. Örül annak, hogy újra vele, az ő szeretetében élünk.
   Jézus ezt kéri tőlünk: "Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is
   irgalmas" (Lk 6,36). Legyünk tehát mi is megbocsátóak, irgalmasok azok
   iránt, akik ellenünk vétenek.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk, te végtelenül irgalmas vagy és minden embernek megbocsátasz,
   aki őszintén megbánja bűneit. Amikor vétkezem és tudatában vagyok
   bűnömnek, szükségét érzem megbocsátó szeretetednek. Te nem azért vagy
   jó velem, mert nincs más választásod, hanem végtelen szeretetből. Arra
   tanítasz, hogy én is irgalmas és megbocsátó legyek embertársaim iránt.
   Kérlek, taníts meg megbocsátani, taníts meg irgalmasnak lenni, hogy
   tovább tudjam adni szeretetedet embertársaimnak!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180408.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.07 0 0 6781

   2018. április 7. - Szombat

   Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának
   jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna
   elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak.
   Amikor a tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna
   látta őt, nem hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két
   tanítványnak útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és
   közölték a hírt a többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent
   Jézus a tizenegy (apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre
   vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak,
   akik látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: "Menjetek
   el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
   teremtménynek!"
   Mk 16,9-15


   Elmélkedés:
   Szent Márk evangélista művének végén összefoglalja a feltámadt Krisztus
   jelenéseit, de ez a sor nem teljes. Mindössze három jelenést említ:
   Mária Magdolna és a két emmauszi tanítvány esetét, valamint az
   apostolok előtti megjelenést. Az esetek felsorolásakor hangsúlyos a
   hitetlenség, majd pedig Jézus ajkáról ugyanez fogalmazódik meg vádként.
   A hitetlenség gyakori emlegetése után merész fordulatnak tűnik, hogy
   ezek az emberek a következő küldetést kapják: "Menjetek el az egész
   világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!" Az Úr
   parancsa mögött az húzódik meg, hogy az érintettek időközben eljutottak
   a hitre. Lassú volt ez a folyamat, de most már úgy látja, hogy
   küldetést bízhat rájuk.
   A hit azt jelenti, hogy biztos és igazolható ismeretek, valamint
   megalapozott tudás alapján bízunk a másik személy kijelentéseiben,
   szavában. E bizalom alapja, hogy a másik személyt igazmondónak tartjuk,
   elfogadjuk tanúságtételét.
   A hit útján a hívő embernek is meg kell küzdeni azzal, hogy hite
   meggyengül, megkísérti őt a hitetlenség. Érdemes kérnünk az Urat, hogy
   ő növelje, ő erősítse meg hitünket. Elfogadom-e a Krisztusról szóló
   tanúságtételt? Hiszek-e feltámadásában? Akarok-e én is tanúja lenni?
   Segítek-e másokat abban, hogy megismerjék Krisztust?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! Örömmel halljuk az apostolok
   tanúságtételét a veled való személyes találkozásról. Ők egykor
   láthattak téged megdicsőült testedben, s meggyőződhettek arról, hogy
   újra élsz. E tapasztalatok hitet ébresztettek bennük és elindították
   őket a tanúságtétel útján. Szólíts engem is nevemen! Engedd, hogy
   megérintselek! Add nekem is a hit ajándékát! Feltámadásodba vetett
   hitemet és irántad való szeretetemet azzal szeretném megmutatni, hogy
   az apostolokhoz hasonlóan én is bátran hirdetem feltámadásodat, amely
   az új élet, az örök élet forrása minden ember számára.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180407.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.06 0 0 6780

  2018. április 6. - Péntek

   Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
   Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
   Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel,
   Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt
   hozzájuk: "Elmegyek halászni." "Mi is veled megyünk" - felelték.
   Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
   Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem
   ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs
   valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték. Erre azt mondta nekik:
   "Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok."
   Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól. Erre az a
   tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint
   Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert
   neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a
   bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
   parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
   parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt
   nekik: "Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter
   visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal,
   szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el
   a háló. Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki
   sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus
   fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a
   harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent
   tanítványainak
   Jn 21,1-14


   Elmélkedés:
   Az elmúlt napok evangéliumi szakaszai azt bizonyították, hogy mindenki
   lépésről lépésre halad a hit útján. Nincs itt nagy rohanás vagy
   sietség, mindenki végigjárja a maga útját annak felismeréséig, hogy mi
   lesz a küldetése mostantól. A mai evangéliumi jelenet is ebbe a vonalba
   tartozik.
   Péter és társai halászni indulnak. Nem volna ebben semmi különös,
   hiszen halászok voltak, ez volt a mesterségük. De mégis különös ez a
   viselkedés, hiszen három évvel korábban Jézus azt kérte tőlük, hogy
   hagyják abba a halászatot és legyenek a tanítványai. Ők akkor szó
   nélkül engedelmeskedtek neki, azonnal elhagytak mindent. Az elmúlt
   három évben legfeljebb azért ültek hajóba, hogy átkeljenek a
   Genezáreti-tengeren, de halászhálót biztosan nem vettek a kezükbe. Most
   azt gondolják, hogy Krisztus meghalt, tehát az ő feladatuk is véget
   ért. Mesterük meghalt, ők tehát már nem tanítványok, nincs más
   választásuk, mint hogy visszatérjenek ahhoz a munkához, mivel
   meghívásuk előtt keresték kenyerüket.
   Jézus megjelenése és a csodálatos halfogás ráébreszti őket új
   hivatásukra, új küldetésükre. Először nem ismerik fel, hogy Jézus az,
   de a csoda felnyitja szemüket, felébreszti bennük a hitet. Nem a
   halászat az ő feladatuk, hanem az, hogy tanúságot tegyenek Krisztus
   haláláról és feltámadásáról.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal,
   hogy tanúsíthassuk: te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása
   vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek
   szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes
   küldetésében mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180406.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.05 0 0 6779

 2018. április 5. - Csütörtök

   Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az
   úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a
   kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük
   (Jézus), és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és
   félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk:
   "Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg
   kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a
   szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van." Ezután
   megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek
   hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami
   ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük
   láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek,
   amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam
   Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." Ekkor
   megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta:
   "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell
   támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni
   Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
   Lk 24,35-48

 


   Elmélkedés:
   Újabb jelenésről olvasunk az evangéliumban, most az apostolok
   közösségének jelenik meg a feltámadt Krisztus. Talán egy kicsit
   elcsodálkozunk azon, miért nem nekik jelent meg elsőként Jézus? Ők
   voltak hozzá a legközelebb, őket személyesen Jézus választotta ki, hogy
   tanúi legyenek, miért nem nekik jelent meg legelőször? A sírhoz siető
   asszonyok már találkozhattak vele, az emmauszi két tanítvány is
   felismerhette őt, amikor megtörte számukra a kenyeret, de az
   apostoloknak csak e jelenések után jelenik meg az Úr. Ennek okát aligha
   fogjuk megismerni. Mindenesetre az biztos, hogy a feltámadt Krisztus
   akkor jelenik meg, amikor akar, és annak jelenik meg, akinek ő meg
   akarja mutatni magát. Jelenéseiben nem korlátozhatja senki ember, és
   nem korlátozhatják őt fizikai akadályok. Nem akadály tehát az sem
   számára, hogy olyan helyiségben jelenjen meg, amelynek zárva van az
   ajtaja.
   Az a tény, hogy ebben az esetben egy nagyobb létszámú csoport van
   jelen, azt igazolja, hogy nem egyes személyek képzelődéséről van szó.
   Ezt további két dolog erősíti meg: egyrészt az Úr megmutatja kezén és
   lábán azokat a sebhelyeket, amelyeket a keresztre feszítéskor szerzett,
   másrészt eszik, ételt vesz magához, amit a jelenlévők láthatnak.
   E jelek segítségével az apostolok eljutnak a hitre, de az ő esetükben
   sem beszélhetünk gyorsaságról, ők is csak lassan, fokozatosan jutnak el
   annak felismerésére, hogy valóban a Feltámadott mutatja meg nekik
   önmagát.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Mennyei Atyám! Kifejezem hálámat, hogy meghívtál szolgálatodra.
   Egyetlen jutalomért, az örök üdvösségért fáradozok, s tudom, hogy ennek
   elnyeréséért érdemes mindent megtennem. Elismerem, hogy bűnös vagyok,
   aki a te kegyelmeddel mégis felemelkedhetek elesettségemből. Légy
   hozzám irgalmas! Légy hozzám nagylelkű! Légy velem megbocsátó!
   ________________________________
   Aktuális:
   Kedves e-vangélium olvasók!
   Friss információ: A jótékonysági akció első hetében 674 személy 1920
   tanszercsomagra küldött adományt, amelyből 1908 csomagot már el
   elküldtünk. Eddig összesen 2106 tanszercsomagra érkezett igény. Hálás
   köszönet minden jólelkű adakozónak!
   Tanszercsomag 2018.
   2016-ban újszerű jótékonysági akciót indítottunk: leendő első osztályos
   gyermekeket ajándékoztuk meg egyedi tanszercsomaggal, így ösztönözvén
   szüleiket arra, hogy beírassák őket az iskolai hitoktatásra. 683
   felajánlónak köszönhetően 1998 gyermeknek adományoztunk ingyenesen
   tanszercsomagot országszerte 57 plébánián, illetve iskolában. 2017-ben
   is folytatódott az akció, ekkor 898 adakozónak köszönhetően 2660
   gyermeknek adományoztunk ingyenesen tanszercsomagot országszerte 74
   plébánián, illetve iskolában.
   A kezdeményezésnek a vártnál is jobb visszhangja volt a szülők és
   iskolák részéről, ezért 2018-ban is szeretnénk folytatni. Célunk most
   is ugyanaz: ha egy gyermek már 1. osztályos korában hittanra jár, akkor
   jó esély van arra, hogy legalább 8 éven keresztül a hitre neveljük őt,
   bevezessük a vallási életbe és az egyházi közösségbe, felkészítsük őt
   az elsőáldozásra és a bérmálásra, valamint rajta keresztül elérjük
   családját is.
   A Tanszercsomag 2018. akció keretében a gyermekek ingyen kapják a
   tanszereket.
   Egy tanszercsomag tartalma: 1 db A5 füzetbox és benne a következő
   tanszerek: 4 db füzet (vonalas, négyzetrácsos, sima), 1 db órarend, 8
   db füzetcímke, 1 db színesceruza és zsírkréta készlet. Valamennyi
   tanszer egyedi tervezésű és gyártású, színes, vallásos témájú képekkel
   díszített, illetve evangéliumi idézettel és imákkal feliratozott.
   Akciónkat úgy időzítjük, hogy a csomagok még az iskolai beíratás előtt
   célba érjenek. Egy személy akár több csomagot is felajánlhat. A
   tanszercsomagokat nem a felajánlóknak, hanem a kedvezményezetteknek
   küldjük plébániákon és egyházi iskolákon keresztül.
   Szeretettel kérem, segítse Ön is adományával jótékonysági akciónkat,
   hogy minél több leendő iskolás gyermeket tudjunk elindítani a
   hittantanulás útján. 1900 Ft adományból 1 gyermek kaphat 1 csomagot, ez
   az összeg a szállítást is magában foglalja. Egy személy akár több
   csomagot is felajánlhat. A tanszercsomagokat nem a felajánlóknak, hanem
   a kedvezményezetteknek küldjük.
   Köszönettel és szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
   2018. április 5.
   További részletek a felajánlásokról és arról, hogy kik kapják a
   csomagokat, a következő oldalon találhatóak:
   http://www.evangelium365.hu/list/projektek/1005
   Köszönjük, hogy Ön is támogatja akciónkat! E célra szánt adományát a
   következő módokon küldheti el:
   1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
   http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
   Az Adománynál válasszuk célként: Tanszercsomag 2018
   2. Utalás
   Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
   Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
   Megjegyzés: Tanszercsomag 2018
   Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002
   6472 0000 0003
   BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
   3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen
   e-mailben.
   Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden
   jelezze, hogy a Tanszercsomag 2018. akció támogatásához kér csekket.
   4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
   H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
   Megjegyzés: Tanszercsomag 2018


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180405.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.04 0 0 6778

   2018. április 4. - Szerda

   Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba
   mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira)
   fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg
   beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük,
   és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban
   akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: "Milyen dolgokról
   beszélgettetek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak, és
   egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: "Te vagy talán az
   egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a
   napokban?" Ő megkérdezte: "Miért, mi történt?"
   Azok ezt felelték: "A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
   hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és
   elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre
   feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta,
   hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó
   asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták
   ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek
   meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek
   a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt
   magát azonban nem látták."
   Jézus erre így szólt: "Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek!
   Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem
   ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?"
   Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az
   írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy
   tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték:
   "Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap." Betért tehát,
   hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret,
   áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a
   szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták
   egymásnak: "Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és
   kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
   visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
   társaikat. Azok ezzel fogadták őket: "Valóban feltámadt az Úr, és
   megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és
   hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
   Lk 24,13-35

 


   Elmélkedés:
   Az emmauszi tanítványok esetében is megfigyelhetjük, hogy nem azonnal,
   hanem fokozatosan jutnak el a felismerésre és a hitre. Órákon át együtt
   vannak Jézussal, aki melléjük szegődik az Emmausz felé vezető úton.
   Órákon keresztül hallgatják őt, amint magyarázza a szenvedő messiásról
   szóló jövendöléseket, mégsem ismerik fel, hogy az Úr az útitársuk.
   Később ők maguk mondják, hogy lángolt a szívük miközben hallgatták őt,
   időközben megszűnik már csalódottságuk és reménytelenségük, mégis
   mindvégig idegennek tartják azt, aki velük halad.
   Aztán amikor hívásukra az "idegen" betér otthonukba és asztalhoz ül
   velük, akkor történik a fordulat. Jézus úgy veszi a kezébe és úgy töri
   meg a kenyeret, ahogyan arra senki más nem képes. Egy "idegen" nem
   tudja így megtörni a kenyeret. A mozdulat olyannyira sajátos, hogy
   ennek hatására felnyílik a szemük és felismerik a Feltámadottat.
   A két tanítvány esetét olvasva végigizgulom a történetet és szüntelenül
   csak arra gondolok, hogy mikor fogják már végre felismerni Jézust? De
   hiába siettetném az eseményeket, mindenkinek végig kell járnia a maga
   útját. Nekem is. A két emmauszi tanítvány nem találja egyik pillanatról
   a másikra magát otthonában, az asztalnál, hanem végig kell járniuk a
   saját útjukat. Nekem is végig kell járnom a saját utamat, hogy eljussak
   a hitre.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen
   kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját
   magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az
   irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség
   lelkületét!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180404.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.03 0 0 6777

2018. április 3. - Kedd

   Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.
   Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste
   feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik
   a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?"
   "Mert elvitték az én Uramat - felelte -, és nem tudom, hová tették."
   Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte
   föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?"
   Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: "Uram,
   ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus
   erre megszólította: "Mária!" Mária felkiáltott: "Rabbóni!" - vagyis
   Mester. "Ne tartóztass! - felelte Jézus. - Még nem mentem föl az
   Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az
   én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez."
   Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: "Láttam az
   Urat." - És elmondta, amit az Úr üzent.
   Jn 20,11-18


   Elmélkedés:
   A húsvéti beszámolók nagyon őszintén írják le a szereplők érzéseit és
   gondolatait, s ebből kiderül, hogy ők is csak lassan jutnak el a
   feltámadásba vetett hitre. A mai evangéliumi rész szereplője Mária
   Magdolna, aki Jézus sírjához megy húsvét hajnalán. A sír üres, a halott
   Krisztust nem találja ott, ezért sírni kezd. A két angyal kérdésére
   válaszolva nagyon őszintén elmondja, hogy mit gondol a történtekről, mi
   a lehetséges magyarázat arra, hogy az Úr holtteste nincs ott, ahová
   elhelyezték a temetés napján. Ezt mondja: "Mert elvitték az én Uramat,
   és nem tudom, hová tették", aztán csak sír tovább.
   Ekkor jelenik meg Jézus, akit azonban nem ismer fel. Ő is azt kérdezi,
   hogy miért sír. Mária Magdolna azt hiszi, hogy a sírkert gondozásával
   megbízott kertész áll előtte, ezért nyomban azt feltételezi, hogy
   bizonyára ő vihette el Jézus testét, vagy ha nem ő, akkor talán tudja,
   talán elárulja, hogy ki lehetett. Milyen őszintén elmondja gondolatait!
   Ezek a gondolatok és feltételezések azonban nem vezetik őt a
   megoldáshoz, mert gondolatai mindvégig a halott Krisztus körül
   forognak. Krisztus holttestét keresi, azt akarja tudni, hogy hol lehet
   a halott Jézus.
   A megoldást, a fordulatot az jelenti számára, amikor az Úr nevén
   szólítja őt, akkor nyílik fel szeme és ismeri fel a vele beszélgető
   személyben a feltámadt Krisztust. A hit útján, a felismerés útján én
   sem szaladhatok, hanem csak lépésről lépésre, lassan haladhatok.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk
   hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak
   öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember
   adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is
   kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a
   szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi
   elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180403.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.02 0 0 6776

  2018. április 2. - Húsvéthétfő

   Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel
   futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre
   Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: "Üdv nektek!" Ők pedig
   odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus
   így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül
   testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak
   engem."
   Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a
   főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak.
   Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik:
   "Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a
   tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a
   helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket." Azok
   elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a
   szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
   Mt 28,8-15


   Elmélkedés:
   A mai evangélium első és második része élesen elhatárolódik egymástól.
   Először azokról az asszonyokról olvasunk, akik húsvét hajnalán Jézus
   sírjához mennek, de ott csak az üres sírt találják. Azonnal
   visszaindulnak, szeretnék mielőbb közölni a hírt az apostolokkal.
   Útközben a feltámadt Krisztus jelenik meg nekik. Örömteli találkozás ez
   számukra, amely megerősíti hitüket. Lám, személyesen is meggyőződhettek
   arról, hogy az Úr valóban él, feltámadt a halálból. Amikor megérkeznek
   az apostolokhoz, bizonyára nem csak az üres sírról beszélnek nekik,
   hanem élményükről, találkozásukról is.
   Jézus sírjánál mások is vannak, immár harmadik napja őrzik azt a
   katonák. Ők is látják az üres sírt, de nem tudják annak okát. Ők azért
   vannak itt, mert megbízták őket, munkájukért fizetséget kapnak.
   Különösebben nem is érdekli őket, hogy mi történhetett, de furcsának
   tartják az esetet. Úgy érzik, hogy mielőbb megbízóikhoz kell sietniük
   és értesíteniük kell őket a holttest eltűnéséről. A főtanács tagjait
   meglepi a katonák beszámolója, ők is tanácstalanok. A történtek
   magyarázataként azt találják ki, hogy a katonák mondják azt, hogy a
   tanítványok éjnek idején elvitték Jézus holttestét a sírból.
   Mi pedig a két történetet hallva elgondolkodhatunk azon, hogy melyiket
   tartjuk hitelesnek és hihetőnek.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg.
   Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk
   jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden
   cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük
   jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180402.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.04.02 0 0 6775

Napi evangélium – 2018. április 1. – Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

 

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.

Jn 20,1-9

Elmélkedés:

A találkozás reményében
A nagyböjt negyven napig tartó időszaka befejeződött, megérkeztünk húsvét ünnepéhez, amely nap a feltámadás ünnepe. Tekintetünk két irányba is néz ezen az ünnepen, a múlt és a jövő felé. Egyrészt visszatekintünk a múltbeli eseményre, az Úr Jézus halálból való feltámadására, másrészt reménnyel tekintünk a jövő felé, amikor mi is feltámadunk majd a halálból a mindenható Isten hatalmának köszönhetően. Magától értetődő, hogy az ünnep örömmel tölti el szívünket, mert Krisztus halálon aratott győzelme azt is jelenti, hogy mi sem fogunk örökké a halál országában maradni, hanem Isten feltámasztja testünket és újra egyesíti azt halhatatlan lelkünkkel. Amikor ez megtörténik, akkor vele élhetünk majd az örök boldogságban, amelyet mennyországnak nevezünk.
Húsvéti örömünk nem egyetlen napig tart, hanem ötven napon át, egészen pünkösd ünnepéig, a Szentlélek eljövetele napjáig, sőt még tovább is, hiszen minden vasárnap a szentmisében ünnepélyes formában elevenítjük fel az Úr húsvéti titkát, azaz megváltó halálának és üdvözítő feltámadásának eseményét. Szándékosan nem többes számban beszélek, azaz nem húsvéti eseményekről, hiszen Jézus halála és feltámadása elválaszthatatlan egymástól, a megváltás műve egyetlen eseményének kell neveznünk.
A mai ünnep és a következő hetek arra hívnak minket, hogy mi is keressük az Urat, találkozhassunk vele, a Feltámadottal, és várjuk azt, hogy nekünk is élőként mutassa meg magát. A húsvéti időszak evangéliumi részletei visszavezetnek minket az Úr húsvétja utáni napokba, amikor sorra megjelent az asszonyoknak, a tanítványoknak és az apostoloknak. E találkozások megerősítették őket abban, hogy mindaz igaz, amit Jézus korábban állított magáról. Igaz, hogy ő az Isten Fia, aki megváltásunkért jött el emberi világunkba. Lassan megértik, hogy az ő keresztáldozata nem kudarc, hanem Isten üdvözítő tervében szereplő cselekedet. A találkozások során megértik saját küldetésüket is: el kell indulniuk, hogy tanúságot tegyenek mindarról, amit Mesterük mellett három éven át megéltek és legfőképpen tanúságot tegyenek a legnagyobb csodáról, az ember számára felfoghatatlan titokról, a feltámadásról.
Bizonyára az egykor tanúságtételre induló apostolok is megtapasztalták azt a nehézséget, amit az Egyház évszázadai során szintén átéltek az igehirdetők: nem könnyű, nem egyszerű erről a húsvéti titokról beszélni, hiszen csak az képes erre, aki maga is találkozott a Feltámadottal. Enélkül nem volna hiteles a tanúságtétel. És az is igaz, hogy azok számára, akik elsőként hallották az apostolok bátor szavait az Úr feltámadásáról, nem volt könnyű elfogadniuk, elhinniük a hallottakat, miként minden kor emberének meg kell küzdenie ezzel a nehézséggel. Ugyanis arról van szó, hogy semmi nem helyettesítheti az Úrral való találkozást, amely személyes hitélmény, s amely a hit útjának kezdete mindenki számára.
Az a vágy él tehát bennünk, hogy találkozzunk a Feltámadottal. Hol és hogyan találkozhatunk vele? Helyes az az első gondolat, hogy induljunk a keresésére, miként egykor az asszonyok is ezt tették húsvét hajnalán, s keresésüknek az lett a jutalma, hogy az Úr megjelent nekik. Az is helyes, ha az apostolokhoz hasonlóan összegyűlünk a közös imádságra, lehet ez például a szentmise, és így várjuk, hogy az Úr eljöjjön közénk. Mert a szentmisében az Úr valóságosan jelenvalóvá válik köztünk az átváltoztatott kenyérben és borban, tehát a szentmisén való részvételünk is biztos lehetőség arra, hogy találkozzunk Jézussal. Harmadszor pedig az is jó kiindulópont, hogy újra és újra átgondoljuk a húsvéti eseményt, megpróbáljuk megérteni ennek üzenetét, miként ezt az Emmausz felé tartó két tanítvány is tette. Lényeges, hogy hozzájuk hasonlóan mi is hívjuk otthonunkba Jézust, aki nekünk is élőként, feltámadottként mutatja meg magát. A húsvéti találkozások néhány lehetősége ez, amelyekkel élhetünk, ha valóban él bennünk a feltámadt Krisztussal való találkozás vágya. A találkozás reményében induljunk húsvéti utunkon!
© Horváth István Sándor

Imádság: 

Urunk, Jézus Krisztus! Mi lelkileg vak, sötétben botorkáló emberek vagyunk nélküled. Add meg nekünk a hitet, hogy feltámadásod részesei és tanúi legyünk! Ahogy egykor a tanítványok, mi is keresünk az üres sírban, szürke hétköznapjainkban, monoton munkánkban, kiüresedett kapcsolatainkban, meg nem valósult céljainkban. De hamar be kell látnunk, hogy hit nélkül nem találunk rád. Erősítsd bennünk a hitet, hogy megértsük kereszthalálod és feltámadásod üzenetét, erősítsd bennünk a hitet, hogy fel tudjunk ismerni téged a mindennapokban!

Eaglet Creative Commons License 2018.03.31 0 0 6774

  2018. március 31. - Nagyszombat, Húsvét vigíliája

   Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme
   drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus
   holttestét. A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a
   sírhoz mentek. Ezt mondták egymásnak: "Ki fogja nekünk elhengeríteni a
   követ a sír bejárata elől?" De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el
   van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér
   ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de
   az megszólította őket: "Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti
   Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová
   temették. Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek:
   Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta
   nektek."
   Mk 16,1-7


   Elmélkedés:
   A húsvét titka
   Tegnap, nagypénteken, az Úr kereszthalálának napján a kereszt titkáról,
   az emberi bűn és ítélkezés titkáról, a megváltás titkáról, a
   megbocsátás titkáról elmélkedtünk. Ma, húsvét vigíliáján ezeket a
   gondolatokat folytassuk az élet, a feltámadás, az újjászületés
   titkáról. A húsvéti szertartás e titkok megértéséhez vezet minket.
   A szertartás a tűzszenteléssel kezdődik, majd pedig a tűzről
   meggyújtjuk a húsvéti gyertyát. Ezt a feltámadt Krisztust jelképező
   gyertyát visszük a sötét templomba, majd pedig ennek lángjáról gyújtják
   meg a hívek saját gyertyáikat ezzel jelezvén, hogy a feltámadás, az
   újjászületés egyetlen forrása a feltámadt Krisztus. Az ő fényét, az ő
   világosságát, az ő személyét fogadjuk az életünkbe, hogy végre
   megszűnjön körülöttünk a sötétség, a bűn sötétsége. A feltámadt
   Krisztus fényt hoz az életünkbe, megújítja azt, reményt ébreszt
   bennünk. Fényt, megvilágosodást hoz azoknak, akik részesednek a
   keresztségben és elindulnak a hit útján. Fényt és megújulást hoz az
   Egyház életébe, amely az újonnan megkereszteltekkel növekszik és
   hitében megerősödve indul, hogy újult erővel hirdesse: Krisztus
   legyőzte a halált. Krisztus feltámadt!
   A húsvéti szertartás a húsvéti öröménekkel folytatódik, amely
   összefoglalja a megváltás lényegét, az emberi bűnt és Isten tetteit,
   amelyek a megbocsátást közvetítik az ember felé. Ezt követően az
   ószövetségi olvasmányokban felidézzük üdvösségünk történetét a
   teremtéstől kezdve egészen addig, hogy az idők teljességében Isten
   elküldte a világba Fiát, Jézust. Az ünnepi szertartás evangéliuma már
   az üres sírhoz vezet minket, amelyet mi is jelnek tekintünk, hitet
   ébresztő és hitet erősítő jelnek. Az igeliturgia után megújítjuk
   keresztségi fogadalmunkat, felélesztjük magunkban azt a kegyelmet,
   amely az Úr Jézus halálának és feltámadásának köszönhetően árad ránk.
   De térjünk vissza az üres sírhoz, a húsvéti örömhírhez és üzenethez!
   Márk evangélista három asszonyt említ, akik a szombat elmúltával
   azonnal Jézus sírjához indulnak. Pénteken az ünnep közeledte miatt már
   nem volt idő arra, hogy a holttestet, Krisztus keresztről levett testét
   a szokásoknak megfelelően bebalzsamozzák, ezt akarják utólag pótolni.
   Miközben a sír felé haladnak, gondolatban már ott is vannak, hiszen
   arról a gyakorlati dologról beszélgetnek, hogy miként fogják
   elhengeríteni a sír bejáratánál lévő követ, asszonyi erejüket gyengének
   vélik ehhez. A sírhoz érve azonban meglepetés várja őket. Amit eddig
   ténykedésük akadályának gondoltak, az már nem áll útjukban, a követ
   valaki elmozdította a sírtól. Ezután jön az újabb meglepetés. Amikor
   belépnek a sírbarlangba egy fehér ruhás ifjút látnak, akiről első
   pillanatban elképzelni sem tudják hogyan került oda. Újabb meglepetés,
   hogy a számukra ismeretlen ifjú ismeri szándékukat és ismeri az elmúlt
   napok eseményeinek történéseit. A fehér ruhás személy, aki egy isteni
   hírnök, egy angyal lehetett, tudja, hogy a kereszten meghalt Krisztust
   keresik. Ezután hangzik a meglepetést okozó üzenet: Krisztus feltámadt,
   nincs itt! Majd láthatják a bizonyítékokat: a halotti leplek a sírban
   vannak, de az Úr teste nincs ott, mert Isten feltámasztotta őt a
   halálból. A küldött rögtön megbízást ad az asszonyoknak, siessenek a
   tanítványokhoz és mondják el nekik az Úr feltámadásának hírét.
   Most, húsvét éjszakáján az egész Egyházzal együtt hálát adunk Istennek
   a megváltásért és örvendezünk Urunk feltámadásának. Az üres sírnál mi
   is megérthetjük küldetésünket: Induljunk és legyünk a feltámadás
   hirdetői!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, megváltó Jézusom, egykor a tanítványok is csak lépésről lépésre
   jutottak el a hitre, annak ellenére, hogy te már mindent elmondtál
   nekik előre. Látod, én is csak botorkálva, néha megállva, máskor pedig
   nagy lendülettel közeledem hozzád. Segíts megértenem kereszted és
   feltámadásod titkát! Tudom, hogy ehhez hitre van szükségem. De azt is
   tudom, hogy minden, amit kapunk, egyedül a te jóságodnak köszönhető,
   ezért kérlek, légy hozzám kegyelmes és erősítsd bennem a hitet!
   Erősítsd bennem a feltámadás és az örök élet hitét!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180331.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.03.30 0 0 6773

   2018. március 30. - Nagypéntek

   Abban az időben Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra,
   ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte
   Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival.
   Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a
   farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal,
   fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük
   ment tehát és megkérdezte tőlük: "Kit kerestek?" Azok ezt válaszolták:
   "A názáreti Jézust." Jézus erre így szólt: "Én vagyok." Júdás is ott
   volt köztük, aki elárulta. Mikor azt mondta nekik: "Én vagyok",
   meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte tőlük: "Kit
   kerestek?" Azok ezt válaszolták: "A názáreti Jézust." Erre Jézus így
   szólt: "Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek,
   engedjétek el ezeket!" Így beteljesedett, amit korábban megmondott:
   "Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál." Simon
   Péternél volt egy kard. Kirántotta, és a főpap szolgájára sújtott vele:
   levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt
   Péterre: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet,
   amelyet az Atya adott nekem?"
   Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust, és
   megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak,
   aki abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy
   jobb, ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány
   követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért
   bemehetett Jézussal a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu
   előtt. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött,
   szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző
   szolgáló közben megjegyezte: "Talán te is ennek az embernek a
   tanítványai közül vagy?" Ő azt felelte: "Nem vagyok!" Mivel hideg volt,
   a szolgák és a fegyveresek tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is
   köztük álldogált, és melegedett. A főpap eközben tanítványai és
   tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt válaszolta neki: "Én a
   világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a templomban
   tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam
   semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit
   beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket mondtam!" E szavakra az egyik ott
   álló szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt: "Így felelsz a
   főpapnak?" Jézus ezt mondta neki: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a
   rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?" Ekkor Annás
   megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.
   Simon Péter még mindig ott állt, és melegedett. Újra megkérdezték tőle:
   "Talán te is az ő tanítványai közül vagy?" Ő így felelt: "Nem vagyok!"
   A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a
   fülét, megjegyezte: "Nem téged láttalak én a kertben ővele?" De Péter
   ismét tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.
   Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A
   zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak,
   és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és
   megkérdezte: "Mivel vádoljátok ezt az embert?" Azok azt felelték: "Ha
   nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe!" Pilátus ezt
   mondta: "Vigyétek el, és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek
   szerint!" A zsidók ezt válaszolták neki: "Nekünk senkit sem szabad
   megölnünk!" Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen
   halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé
   hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: "Te vagy-e a zsidók királya?"
   Jézus így válaszolt: "Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked
   rólam?" Pilátus ezt felelte: "Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a
   főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?" Ekkor Jézus így szólt: "Az én
   országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az
   országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére.
   De az én országom nem innét való." Pilátus megkérdezte: "Tehát király
   vagy?" Jézus így felelt: "Te mondod, hogy király vagyok. Én arra
   születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az
   igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!" Erre
   Pilátus azt mondta: "Mi az igazság?" E szavak után Pilátus újra kiment
   a zsidókhoz és ezt mondta nekik: "Én semmi vétket sem találok benne.
   Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak.
   Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?" De ők ismét
   kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.
   Ekkor Pilátus fogta Jézust, és megostoroztatta. A katonák tövisből
   koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá.
   Azután eléje járultak, és így gúnyolták: "Üdvöz légy, zsidók királya!"
   És közben arcul verték. Pilátus ezután újra kiment, és így szólt
   hozzájuk: "Íme, elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne
   semmi vétket." És kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus
   pedig így szólt: "Íme, az ember!" A főpapok és a szolgák, mihelyt
   meglátták őt, kiáltozni kezdtek: "Feszítsd meg! Feszítsd meg!" Pilátus
   azt mondta nekik: "Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi
   vétket sem találok benne!" De a zsidók ezt felelték: "Nekünk törvényünk
   van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette
   magát!" Amikor Pilátus meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament
   a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust: "Honnan való vagy?" De
   Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: "Nem
   felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy
   megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?" Erre Jézus azt mondta:
   "Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna.
   Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne."
   Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók
   azonban ezt kiáltozták: "Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár
   barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a
   császárnak." E szavak hallatára Pilátus kivezet- tette Jézust, maga
   pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának
   hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a
   zsidókhoz: "Íme, a királyotok!" De azok így kiáltoztak: "El vele, el
   vele! Feszítsd meg!" Pilátus megkérdezte: "Keresztre feszíttessem a
   királyotokat?" A főpapok azonban ezt felelték: "Nincs királyunk, csak
   császárunk!" Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
   Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem
   ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.
   Ott keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől,
   Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára
   tétette. Ez volt ráírva: "A názáreti Jézus, a zsidók királya." A
   feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust
   megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt
   felírva. A zsidó főpapok kérték Pilátust: "Ne azt írd: A zsidók királya
   hanem ahogy ő mondta: A zsidók királya vagyok". Pilátus azonban ezt
   válaszolta: "Amit írtam, megírtam."
   A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit,
   négyfelé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse
   következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így
   szóltak egymáshoz: "Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy
   kié legyen!" Így beteljesedett az Írás: "Szétosztották maguk között
   ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek." A katonák pontosan ezt
   tették.
   Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás
   felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és
   a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: "Asszony, íme, a te
   fiad!" Azután a tanítványhoz szólt: "Íme, a te anyád!" Attól az órától
   fogva házába fogadta őt a tanítvány.
   Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás,
   így szólt: "Szomjazom." Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak
   egy szivacsot, izsópra tűzték, és a szájához emelték. Mikor Jézus
   megízlelte az ecetet, így szólt: "Beteljesedett!" És fejét lehajtva
   kilehelte lelkét.
   A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem
   maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a
   keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a
   szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték
   a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt
   fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már
   meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona
   beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az
   tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja
   ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt,
   hogy beteljesedjék az Írás: "Csontot ne törjetek benne!" És ami az Írás
   más helyén áll: Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak."
   Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való
   élelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse
   Jézus testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét.
   Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott
   mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és
   fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a
   zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a
   kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a
   sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust.
   Jn 18,1-19,42

 


   Elmélkedés:
   A kereszt titka
   Krisztus halála, halálának értelme csak részben érthető számunkra. A
   kereszt olyan titok hordozója, amelyet csak a túlvilágon tár fel
   számunkra, értet meg velünk Isten. Pilinszky János rövid, tömör
   mondatokban írja le Pilátus című versében az egykori római helytartó és
   Jézus találkozását, kettőjük érzéseit és gondolatait.
   "Kemény vagy, hivatalból.
   Elítélsz, hivatalból.
   Rámnézel, hivatalból.
   Rádnézek mindörökre -
   rádnézek mindhiába.
   Itt állok mindörökre -
   itt állok mindhiába.
   Fölmentelek mindörökre."
   Nagyon elgondolkodtatóak ezek a rövid megfogalmazások. Pilátus
   hivatalból cselekszik. Neki joga van ítélkezni, joga van kimondani
   valakire a halálos ítéletet. A zsidóknak ehhez nem volt joga, mert a
   Római Birodalom fennhatósága alatt álltak és rájuk is vonatkoztak a
   római törvények. Sok mindenben ítélkezhettek saját törvényeik szerint,
   de halálos ítéletet nem mondhattak ki senkire. Vallási felfogásuk
   szerint Jézus istenkáromlást követett el azzal, hogy Isten Fiának
   nevezte magát, ezért halált érdemel. A zsidók azért viszik Pilátus elé
   Jézust, hogy vele mondassák ki a halálos ítéletet. És Pilátus ezt
   megteszi, mert nem tud kibújni hivatalának ruhájából. Próbálkozik ugyan
   Jézus megmentésével, mert nem akar beleavatkozni egy vallási vitába, de
   amikor azzal fenyegetik, hogy nem a császár barátja, akkor enged a
   kérésnek és elrendeli Jézus keresztre feszítését. Pilátusnak joga lett
   volna felmentő ítéletet hozni, de nem volt hozzá bátorsága, attól félt,
   hogy lázadás törne ki.
   Pilátus ítéletében benne van mindannyiunk ítélkezése is. Valahányszor
   megtagadjuk Istent és nem veszünk tudomást szeretetéről és
   törvényeiről, akkor ítéletet mondunk Jézus felett. Minden bűnünkkel,
   Istennel való szembefordulásunkkal elítéljük Jézust, mintha csak mi is
   azt követelnénk, kiáltanánk, hogy "Keresztre vele!" Igen, az ember
   képes halálra ítélni és megölni a Istent, mert nem gondol arra, hogy
   cselekedeteiért felelős, azoknak következménye lehet. Mert azt
   gondolja, legyőzheti Istent. Mert nem gondol arra, hogy Isten időnként
   gyengének, legyőzhetőnek mutatkozik, de a végső szó az övé. Eljön majd
   az idő, amikor ő fog ítélkezni.
   Jézus hiába várja a könyörületet Pilátustól, nem kapja meg. Napjaink
   szenvedő embereiben, a szegényekben és a nélkülözőkben is hiába várja
   mások könyörületét, elfordulnak tőle. Nem a nélkülözőtől való
   elfordulás ez, hanem Krisztustól is. A könyörület, a szánalom, az
   együttérzés megtagadása. Isten újra és újra odaáll az ember elé, az
   ember pedig könyörtelenül elfordítja tőle arcát. Pilátus előtt Jézus
   arra gondol, hogy felmenti őt bűne, gyávasága miatt. És felmenti azokat
   is, akik Pilátus ítélőszéke elé kényszerítették őt. Felmenti Júdást is,
   aki elárulta. Felmenti a katonákat is, akik keresztre feszítették.
   Irgalmas Istenként ez az ő válasza az emberi gyűlöletre és gyilkos
   szándékra. És reményünk szerint felment majd minket is.
   Az ítélkezés helyszínéről gondolatban továbbmegyünk, elkísérjük Jézust
   a keresztúton. A kereszt alatt állva hallhatjuk, hogy Jézus életének
   utolsó pillanataiban kimondja a felmentő ítéletet, amikor így
   fohászkodik az Atyához: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit
   cselekszenek!" (Lk 23,34). Ez a felmentő ítélet, ez a megbocsátás is a
   kereszt titka.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézusom, amikor feltekintek keresztedre, nem csak egy meggyötört,
   megalázott embert látok. Amikor feltekintek keresztedre, akkor az Atyát
   megdicsőítő Istenfiút látom. Hiszem, hogy szenvedésed nem volt
   értelmetlen. Hiszem, hogy kereszthordozásoddal nekünk embereknek
   akartál példát mutatni, feltámadásoddal pedig reményt adni. Adj erőt,
   hogy életem során ne a földre, hanem mindig felfelé, a te országodra
   tekintsek! Vezess engem az üdvösségre!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180330.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.03.30 0 0 6772

  2018. március 29. - Nagycsütörtök

   Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra,
   amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette
   övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének.
   Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak,
   Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus
   tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és
   Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső
   ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet
   öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a
   derekára kötött kendővel meg is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az
   így szólt: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?" Jézus így felelt:
   "Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted". De Péter
   tiltakozott: "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha." Jézus azt
   felelte: "Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám". Erre Péter
   így szólt: "Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet
   is!" Jézus azonban kijelentette: "Aki megmosdott, annak csak a lábát
   kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem
   mindnyájan." Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: "Nem
   vagytok mindnyájan tiszták." Miután megmosta lábukat, fölvette felső
   ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: "Megértettétek-e,
   hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól
   teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam
   lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam
   nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg."
   Jn 13,1-15


   Elmélkedés:
   Az Úr ajándéka
   Nagycsütörtökön az esti szentmise keretében emlékezünk meg az Úr Jézus
   utolsó vacsorájáról. Az evangélium segítségével felidézzük ennek az
   ünnepi étkezésnek a különleges eseményét, amikor Jézus megmosta
   apostolai lábát. Cselekedete önmagáért beszél, annak jelentőségét
   azonnal meg is értették az apostolok, de az Úr mégis szükségesnek
   tartja, hogy megmagyarázza azt. Nem uralkodni akar, hanem szolgálni,
   ezért vállalja a szolgák feladatát. És példát akar mutatni, hogy
   követői se uralkodásra törekedjenek, hanem mindenkor szolgáló
   lelkülettel, az Úr Jézustól tanult alázattal közeledjenek mindenkihez.
   Az utolsó vacsora része továbbá az Úr másik cselekedete, az
   Oltáriszentség, az Eucharisztia alapítása. A vacsora közben Jézus a
   kenyeret saját testeként, a bort saját véreként nyújtotta a
   jelenlévőknek. Cselekedetét itt is az a parancs követte, hogy halálának
   és feltámadásának emlékezetére ugyanezt tegyék majd övéi. Nem
   tudhatjuk, hogy abban a pillanatban az apostolok, akik részt vettek az
   utolsó vacsorán, mennyit értettek meg a hallottakból. De abból, hogy
   már a keresztény közösség tagjai a kezdetektől fogva fontosnak
   tartották, hogy az Úr feltámadásának napján összegyűljenek és együtt
   adjanak hálát, közösen ünnepeljék az Eucharisztiát, vagyis a
   kenyértörést, arra következtethetünk, hogy megtették, amit Jézus kért
   tőlük, tehát kis idővel később, a húsvéti események fényében, a
   feltámadás ismeretének fényében már megértették mind az Úr
   cselekedetének jelentőségét, mind saját feladatukat.
   Az Eucharisztia alapítása elővételezi a húsvéti eseményt, a
   Getszemáni-kertben kezdődő haláltusát, a kereszthordozást a Golgotáig,
   Krisztus halálát és feltámadását. Éppen ezért, amikor a szentmisében
   jelenvalóvá tesszük az utolsó vacsorán történteket, akkor felidézzük
   ezeket az eseményeket, hogy megváltásunk titka életté váljon bennünk.
   Az Oltáriszentség jelentőségével kapcsolatban két dolgot jegyezzünk
   meg. Az első: az Eucharisztia Jézus üdvözítő jelenléte a hívők
   közösségében és a hívő egyénekben. Amikor ugyanis a szentmisét
   ünnepeljük és azon részt veszünk, akkor nem csupán emlékezünk a
   megváltás eseményeire, hanem megújul Krisztus áldozata az Egyházban és
   bennünk. Amikor a szentmisét bemutató pap kimondja az átváltoztatás
   szavait, megismétli ugyanazokat a szavakat, amelyeket az Úr mondott az
   utolsó vacsorán, akkor Jézus valóságosan jelenvalóvá válik testével és
   vérével a kenyérben és a borban. Ezt a titkot, ezt a valóságot azonban
   nem testi szemünkkel látjuk, hanem hitünkkel fogjuk fel. Az Egyház
   szolgálata, a papok szolgálata teszi jelenvalóvá az Urat, aki aztán a
   hívők életében is jelenvalóvá válik annak köszönhetően, hogy szent
   testét magukhoz veszik a szentáldozásban.
   A második lényeges szempont: Az Eucharisztia, mint lelki táplálék mind
   az Egyház, mind az egyének számára a legdrágább kincs. Ebből él az
   Egyház közössége és ebből él a hívő ember. Úgy tekintünk rá, mint az Úr
   ajándékára, szeretetből adott ajándékára, amelyben nem a halott, hanem
   az élő, a feltámadt Krisztus van jelen, hogy minket éltessen, bennünk
   éljen. Valahányszor részt veszünk a szentmisén és magunkhoz vesszük
   Krisztus testét a szentáldozáskor, gondoljunk arra, hogy Isten
   szeretetből adja nekünk önmagát.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Te az utolsó vacsorán önmagadat, testedet és
   véredet adtad a kenyérben és a borban, és úgy rendelted, hogy életed és
   áldozatod folytatódjon tanítványaid életében. Szent tested az Atyának
   szóló áldozat és ránk bízott kincs. Hálával tartozunk azért, hogy
   jelenvalóvá leszel köztünk az Eucharisztiában. Te vagy életünk forrása.
   Táplálj minket testeddel! Élj bennünk! Segíts, hogy mi is felajánljuk
   életünket a mennyei Atyának!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180329.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.03.28 0 0 6771

  2018. március 28. - Nagyszerda

   A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti
   Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: "Mit adtok
   nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?" Azok harminc ezüstöt ígértek
   neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa
   őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok
   ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hol készítsük el neked a húsvéti
   vacsorát?" Ő így felelt: "Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez,
   és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm;
   tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy
   tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti
   vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz
   telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek,
   közületek egyvalaki elárul engem!" Erre nagyon elszomorodtak, és sorra
   kérdezték őt: "Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így válaszolt: "Aki
   velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan
   elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja!
   Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!" Erre Júdás, az
   áruló is megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, Mester?" Ő így felelt:
   "Te magad mondtad!"
   Mt 26,14-25

 


   Elmélkedés:
   Élete utolsó napjaiban Jézus új módon mutatta meg szeretetét apostolai,
   tanítványai és végeredményben minden ember felé. Az utolsó vacsorán
   megmossa az apostolok lábát. Olyat tesz, ami a szolgák feladata.
   Cselekedete azt tanúsítja, hogy nem uralkodni akar, hanem alázattal
   szolgálni. Szeretetének másik jele, hogy a kenyérben és a borban saját
   testét adja az apostoloknak, de ez a jel már előrevetíti az
   Oltáriszentség csodáját, amely az Úr szeretetből fakadó ajándéka minden
   ember számára. Szintén az egész emberiség felé kiáradó szeretetének a
   jele az, hogy vállalja a szenvedést és feláldozza életét mindannyiunk
   megváltása érdekében.
   Eközben egyik apostola, Júdás arra készül, hogy elárulja őt. Tudja,
   hogy a főtanács már határozott arról, hogy Jézusnak meg kell halnia,
   csupán a megfelelő alkalmat keresik, amikor a nép nem akadályozhatja
   meg elfogását.
   Júdás az anyagi haszon reményében megy a főtanács tagjaihoz. Hamar
   megegyeznek a harminc ezüstpénzben. Most már világos, hogy a gonosz
   emberi szándékoknak is jelentősége van a megváltás történetében. Az
   emberi gonoszság megnyilvánulásai mögött azonban lassan felfénylik
   Isten üdvözítő terve. Valójában mindvégig ő mozgatja az eseményeket.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi
   szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki
   fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy
   adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és
   hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz
   minket, hogy eljussunk az üdvösségre.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180328.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.03.27 0 0 6770

 2018. március 27. - Nagykedd

   Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból
   kijelentette: "Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul
   engem." Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem
   tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus
   szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki:
   "Kérdezd meg, kiről beszél!" Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: "Uram,
   ki az?" Jézus így felelt: "Az, akinek a bemártott falatot adom." Ezzel
   bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának
   nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit
   mondott neki: "Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!" Az asztalnál ülők
   közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt
   hitték, hogy - mivel Júdásnál volt a pénz - Jézus megbízta: "Vedd meg,
   amire szükségünk lesz az ünnepen!" Mások pedig (azt gondolták), hogy
   adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal
   kiment. Éjszaka volt.
   Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: "Most dicsőült meg az
   Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten
   megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt
   hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek.
   Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is
   megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek." Erre Simon Péter
   megkérdezte: "Uram, hová mégy?" Jézus így válaszolt: "Ahová én megyek,
   oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz." Péter azonban
   erősködött: "Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom
   érted." Jézus ezt felelte neki; "Életedet adod értem? Bizony, bizony,
   mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem."
   Jn 13,21-33.36-38


   Elmélkedés:
   Az evangéliumi jelenet az utolsó vacsora helyszínére vezet minket. Az
   apostolok Mesterük társaságában fogyasztják el az ünnepi vacsorát. Az
   alkalom sajátos mozzanatai Júdás árulásának megjövendölése, majd pedig
   az ő távozása, illetve ekkor beszél Jézus arról, hogy Péter háromszor
   meg fogja őt tagadni.
   A jelenetet János evangélista így vezeti fel: "Jézus mélyen megrendült
   lelkében." Ez a Jézus lelkiállapotát jól jellemző kifejezés három
   alkalommal szerepel János művében, először Lázár feltámasztásának
   történetében. Az Úr barátjának betegségéről értesülve elindul
   Betániába, hogy meggyógyítsa őt, de mire megérkezik, Lázár meghal.
   Testvére, Mária nagyon szomorúan fejezi ki véleményét: "Uram, ha itt
   lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." Az ő szomorúságát látva
   Jézus "a lelke mélyéig megrendült", majd a sírhoz indul és feltámasztja
   Lázárt, visszahívja őt az életre (vö. Jn 10.32-33). Másodszor a
   jeruzsálemi bevonuláskor fordul elő a kifejezés. Jézus jól tudja, hogy
   hamarosan megkezdődik szenvedése. Ezt mondja: "Megrendült a lelkem. Mit
   is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért
   jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" (Jn 12,27.28). A harmadik
   esetről pedig a mai evangéliumban olvasunk, az Úr megrendült lélekkel
   beszél arról, hogy egyik apostola hamarosan el fogja őt árulni.
   Istentől való elfordulásomat, bűnömet Jézus megrendült lélekkel nézi.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Irgalmas Istenünk! Te kész vagy megbocsátani nekünk, bármilyen nagy
   bűnt követtünk is el. Nem akarsz ránk örökké haragudni, elfelejted és
   eltörlöd vétkeinket. Nem büntetni akarsz, hanem új lehetőséget adsz
   nekünk a bűnbocsánat szentsége által. Hálás vagyok irgalmadért, amely
   lelki újjászületés számomra. Hálás vagyok a szeretetért. A mennyei Atya
   szeretetéért, aki saját Fiát sem kímélte. És Jézus Krisztus
   szeretetéért, aki a kereszten feláldozta magát értem és minden
   emberért.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180327.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.03.26 0 0 6769

   2018. március 26. - Nagyhétfő

   Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus
   feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta
   felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária
   pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus
   lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus
   tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás,
   megszólalt: "Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és
   miért nem osztottuk szét a szegények között?" Ezt azonban nem azért
   mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt:
   ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki:
   "Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig
   lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek." A zsidók közül
   sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus
   miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a
   főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók
   közül sokan hittek Jézusban.
   Jn 12,1-11


   Elmélkedés:
   Jézus szenvedéstörténetét János evangélista a betániai vacsorával
   vezeti be, erről olvasunk ma, nagyhétfőn az evangéliumban. Az esemény
   közvetlenül a jeruzsálemi bevonulás előtt történt. Jézus tehát elhagyja
   a Jordán biztonságos vidékét, ahová korábban a felé irányuló fokozódó
   ellenséges megnyilvánulások miatt visszahúzódott, és újra Jeruzsálembe
   indul. Betánia Jeruzsálem közelében fekszik, itt lakik testvéreivel,
   Máriával és Mártával Lázár, akit feltámasztott a halálból.
   A betániai étkezés különös eseménye Jézus olajjal való megkenése. Mária
   teszi ezt, majd hajával törli meg az Úr lábát. Cselekedete kiváltja
   Júdás rosszallását, aki ugyan azt hangoztatja, hogy a drága olaj árát
   akár a szegényeknek is lehetett volna adni, de valójában nem ez a
   szándéka.
   Mária cselekedetét az evangélista jelképnek tekinti. A szeretet jele
   ez, amely felülmúlja a vendégszeretet hagyományos, szokásos
   megnyilvánulásait. Az olajjal való megkenés előkészület az Úr
   temetésére. Akkor ugyanis az ünnep beállta miatt már nem lesz idő arra,
   hogy a holttestet bebalzsamozzák. Az ünnep elmúltával pedig már nem
   lesz rá alkalom, mert Jézus feltámad a halálból.
   Elgondolkodunk Mária és Júdás jellemén, viselkedésén. Egyikük a
   szeretet jelét mutatja, a másiknak a lopáson és az áruláson jár az
   esze. Cselekedeteim feltárják szívem rejtett érzéseit.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg
   nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig
   Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is
   mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz
   engem! Nélküled semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. Egyesíts
   önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval
   mindig egyesüljek!

 


   ________________________________
   Aktuális:
   Kedves e-vangélium olvasók!
   Friss információ: A jótékonysági akció első hetében 516 személy 1408
   tanszercsomagra küldött adományt, amelyből 1386 csomagot már el
   elküldtünk. Eddig összesen 1632 tanszercsomagra érkezett igény. Hálás
   köszönet minden jólelkű adakozónak!
   Tanszercsomag 2018.
   2016-ban újszerű jótékonysági akciót indítottunk: leendő első osztályos
   gyermekeket ajándékoztuk meg egyedi tanszercsomaggal, így ösztönözvén
   szüleiket arra, hogy beírassák őket az iskolai hitoktatásra. 683
   felajánlónak köszönhetően 1998 gyermeknek adományoztunk ingyenesen
   tanszercsomagot országszerte 57 plébánián, illetve iskolában. 2017-ben
   is folytatódott az akció, ekkor 898 adakozónak köszönhetően 2660
   gyermeknek adományoztunk ingyenesen tanszercsomagot országszerte 74
   plébánián, illetve iskolában.
   A kezdeményezésnek a vártnál is jobb visszhangja volt a szülők és
   iskolák részéről, ezért 2018-ban is szeretnénk folytatni. Célunk most
   is ugyanaz: ha egy gyermek már 1. osztályos korában hittanra jár, akkor
   jó esély van arra, hogy legalább 8 éven keresztül a hitre neveljük őt,
   bevezessük a vallási életbe és az egyházi közösségbe, felkészítsük őt
   az elsőáldozásra és a bérmálásra, valamint rajta keresztül elérjük
   családját is.
   A Tanszercsomag 2018. akció keretében a gyermekek ingyen kapják a
   tanszereket.
   Egy tanszercsomag tartalma: 1 db A5 füzetbox és benne a következő
   tanszerek: 4 db füzet (vonalas, négyzetrácsos, sima), 1 db órarend, 8
   db füzetcímke, 1 db színesceruza és zsírkréta készlet. Valamennyi
   tanszer egyedi tervezésű és gyártású, színes, vallásos témájú képekkel
   díszített, illetve evangéliumi idézettel és imákkal feliratozott.
   Akciónkat úgy időzítjük, hogy a csomagok még az iskolai beíratás előtt
   célba érjenek. Egy személy akár több csomagot is felajánlhat. A
   tanszercsomagokat nem a felajánlóknak, hanem a kedvezményezetteknek
   küldjük plébániákon és egyházi iskolákon keresztül.
   Szeretettel kérem, segítse Ön is adományával jótékonysági akciónkat,
   hogy minél több leendő iskolás gyermeket tudjunk elindítani a
   hittantanulás útján. 1900 Ft adományból 1 gyermek kaphat 1 csomagot, ez
   az összeg a szállítást is magában foglalja. Egy személy akár több
   csomagot is felajánlhat. A tanszercsomagokat nem a felajánlóknak, hanem
   a kedvezményezetteknek küldjük.
   Köszönettel és szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
   2018. március 26.
   További részletek a felajánlásokról és arról, hogy kik kapják a
   csomagokat, a következő oldalon találhatóak:
   http://www.evangelium365.hu/list/projektek/1005
   Köszönjük, hogy Ön is támogatja akciónkat! E célra szánt adományát a
   következő módokon küldheti el:
   1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
   http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
   Az Adománynál válasszuk célként: Tanszercsomag 2018
   2. Utalás
   Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
   Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
   Megjegyzés: Tanszercsomag 2018
   Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002
   6472 0000 0003
   BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
   3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen
   e-mailben.
   Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden
   jelezze, hogy a Tanszercsomag 2018. akció támogatásához kér csekket.
   4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
   H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
   Megjegyzés: Tanszercsomag 2018


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180326.mp3

Eaglet Creative Commons License 2018.03.25 0 0 6768

   2018. március 25. - Virágvasárnap

   Abban az időben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek,
   Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus előreküldte két
   tanítványát, és ezt mondta nekik: "Menjetek a szemközti faluba. Amint
   beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem
   ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek,
   mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége. Erre mindjárt elengedi." El
   is mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a
   szamárcsikót. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki
   megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?" Azt válaszolták, amit az
   Úr mondott nekik, és erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz
   vezették. Ráterítették a köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra
   teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat, amelyeket a réten
   vágtak. Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak:
   "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak
   közelgő országa! Hozsanna a magasságban!"
   Mk 11,1-10

 


   Elmélkedés:
   Áldott, aki az Úr nevében jön!
   Nagyböjti utunk utolsó hetéhez érkeztünk. A mai nappal, virágvasárnap
   ünnepével elkezdődik a nagyhét. E napon Jézus jeruzsálemi bevonulására
   emlékezünk, ezt olvassuk az evangéliumban. Márk evangélista
   hangsúlyozza, hogy semmi sem történt véletlenül vagy a sorsnak
   köszönhetően. Jézus tudatosan készül a bevonulásra, ez világosan
   látszik az előkészületekből. A két falu, Betfagé és Betánia
   Jeruzsálemtől mindössze egy óra járásnyira, néhány kilométerre
   fekszenek. Innen küldi el Jézus két tanítványát, hogy hozzanak neki egy
   szamarat. Pontos részleteket is megad, a falu szélén találják majd meg
   a szamarat, amelyen még nem ült ember. A két tanítvány mindent pontosan
   úgy talál, ahogyan azt az utasítás tartalmazta.
   Jézus, aki eddig mindenhová gyalog ment, legfeljebb időnként szállt
   hajóba a Galileai-tengeren, most felül a szamár hátára és így közeledik
   Jeruzsálemhez. Természetesen nem fáradtságról van itt szó, hanem
   jelképes cselekedetről. Az embereknek a szamárháton közeledő Jézus
   láttán rögtön eszükbe jut Zakariás próféta jövendölése az eljövendő
   Messiásról: "Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya!
   Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron
   ül, szamárcsikó hátán" (Zak 9,9). A szelíden érkező Jézus látványa
   ujjongásra ösztönzi a népet. Királyként fogadják és köszöntik őt,
   ruháikat terítik elé az útra.
   A nép lelkesen köszönti az Urat: "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében
   jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a
   magasságban!" A jelenlévők azt gondolják, hogy most teljesedik be a
   messiási ígéret, amely szerint az eljövendő megváltó majd Dávid király
   családjából fog származni. Amikor az éljenző nép most Dávid királyt
   emlegeti, akkor azt fejezik ki ezzel, hogy Jézusban felismerik a
   Messiást.
   Ma, a nagyhét kezdetén mi is elindulunk az Úrral Jeruzsálembe.
   Mostantól kezdve felgyorsulnak az események. Néhány nap múlva már az
   utolsó vacsora termében találjuk magunkat, majd pedig kimegyünk az
   Olajfák-hegyére, ahol a vérrel verítékezéssel megkezdődik Jézus
   szenvedése. Még ezen az éjszakán elfogják és kihallgatja őt a főtanács.
   Ítéletük szerint Jézusnak meg kell halni, ezért a római helytartó,
   Pilátus elé viszik és tőle várják, tőle kényszerítik ki a halálos
   ítéletet. Péntekre már egészen megváltozik a hangulat. A korábban
   Jézust éltető és messiásként köszöntő nép a halálát követeli, amit a
   Golgotán végre is hajtanak, keresztre feszítik Jézust. Halálával
   azonban nem érnek véget az események. Feltámadása új fordulatot hoz és
   egyúttal új megvilágításba helyezi a kereszthalált. Ami eddig
   szégyennek tűnt, abban a keresztény közösség tagjai felismerik a
   megváltás rendkívüli cselekedetét. Az Úr halála nem hiábavaló tett
   volt, hanem üdvösségünket kiérdemlő cselekedet. Halála nem értelmetlen,
   hiszen ez szerepelt Isten megváltó tervében. Halála nem kudarc, hanem
   annak megnyilvánulása, hogy Isten minden áldozatra képes annak
   érdekében, hogy a megváltás műve megvalósuljon.
   A nagyhét folyamán adjunk hálát Isten szeretetéért és kísérjük el
   Megváltónkat szenvedésének útján! Legyünk mellette halálában, hogy
   részünk legyen általa a feltámadásban!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek
   lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal,
   tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s
   megmutattad az Istenhez vezető utat. Életutad végső soron mindig
   felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgotán álló
   kereszten. Társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az
   örök életre vezet! Hisszük, hogy te vagy az Üdvözítő. Vezess minket az
   üdvösségre!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180325.mp3

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!