Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak. Mk 6,7-13
Elmélkedés: Az Úr küldöttei A mai vasárnap evangéliuma a tizenkét apostol missziós útra küldését mutatja be, amely nem önálló feladat, melyet Mesterüktől függetlenül végezhetnek a küldöttek. Ezt a missziós küldetést csak úgy tudjuk értelmezni, mint amely folytatja, kiszélesíti Jézus küldetését. A tizenkettő kiválasztásával az volt Jézus szándéka, hogy "vele legyenek, és hogy elküldje őket igét hirdetni" (Mk 3,14). Ez az eredeti szándék valósul most meg. Miután tehát már jó ideje együtt van Mesterével a Tizenkettő, most elindulnak, hogy az ő nevében tevékenykedjenek. Ebben a mozzanatban észrevehetjük, hogy Jézus nem ötletszerűen cselekszik, hanem mindent nagyon tudatosan tesz. Amit eltervezett a kiválasztáskor, annak megvalósításához most jött el az idő. Láthatjuk ebből, hogy a megváltás művének kibontakozása halad a maga útján, s ezt az emberek rosszindulata, elutasítása sem tudja megakadályozni, éppen ilyenről hallottunk az elmúlt vasárnap a názáretiekkel kapcsolatban. Jézus különféle utasításokat és tanácsokat ad a küldötteknek. Útjukra vándorboton kívül semmit sem vihetnek magukkal. Ez a követelmény egyrészt azt szolgálja, hogy a küldöttek egyedül az Úrtól kapott hatalomban bízzanak és ne másban. Bízzanak továbbá az isteni gondviselésben, hiszen küldetésük nem saját megélhetésük biztosítására szolgál. Másrészt ez az egyszerűség is mutatja, hogy küldetésük Jézus küldetésének a folytatása, aki szintén így él, eszköztelenül járja útjait. Felmerül a kérdés, hogy miért kettesével küldi őket Jézus? Ennek két oka is lehet. Először is az, hogy a mózesi törvény szerint, amely a zsidó emberek teljes életét szabályozta, a tanúskodáshoz legalább két személy kellett. Ha egyetlen személy állított valamit, annak igazsága megkérdőjelezhető maradt. Ha viszont két személy állította ugyanazt, például egy peres ügyben, akkor ez bizonyító erővel rendelkezett. A tanítványok tehát nem egyedül, hanem kettesével indulnak, hogy tanúságot tegyenek mindarról, amit megéltek Mesterük mellett, és tanúságukat mindenki igaznak, hitelesnek tartsa. Másrészt azért is indulhattak kettesével, hogy munkájukban, igehirdető szolgálatukban ne legyenek egyedül, hanem egymást segítsék. Küldetésük teljesítéséhez nem szükséges olyan idegenek segítsége, akik nem kaptak küldetést Jézustól, elegendő ahhoz a küldöttek együttműködése. Miután Jézus felsorolta, hogy küldöttei mit ne vigyenek magukkal, azzal kapcsolatban ad útmutatásokat, hogy milyen legyen a küldöttek kapcsolata, viszonya a hallgatósággal, azokkal, akikhez eljutnak. Elfogadással és elutasítással, jó- és rosszindulattal egyaránt fognak találkozni, de ezen ne csodálkozzanak, hiszen Mesterüknek szintén jutott mindkettőből. Érdekes, hogy az evangélista egyetlen mondatot sem ad Jézus szájába a küldéskor a tanítás tartalmával kapcsolatban, azaz nem mondja meg nekik konkrétan, hogy mit kell hirdetniük. Nincs is erre szükség, hiszen korábban Jézus hosszasan tanította őket, most nem tartja szükségesnek ennek megismétlését. A küldöttek pedig megértik, hogy mi a feladatuk, elindultak és "hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg." A megtérés hirdetésével kezdte meg Jézus is nyilvános működését (vö. Mk 1,15), most az ő küldöttei is ugyanezt teszik. Azzal kapcsolatban sem mond Jézus semmi konkrétumot, hogy hová és kikhez menjenek, amely tény arra utal, hogy küldetésük egyetemes, mindenkihez szól. Az Egyház küldetése minden korban, napjainkban is ugyanez: hirdetni Jézus nevében a megtérést, amely felszólítás minden embernek szól. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Urunk, Jézus Krisztus! A te követségedben indulóknak küldetésük teljesítéséhez semmire sincs szükségük, csak egy vándorbotra. Bátorság, tiszta szív, bizalom és annak tudata, hogy te megbízol azokban, akiket küldesz, ennyi elegendő. Elegendő, mert a te erőd képes legyőzni a hitetlenséget és felébreszteni a vágyat az örök értékek, az örök élet iránt. Te minket is arra hívsz, hogy veled legyünk, veled éljünk, hallgassuk tanításodat és kövessük azt. Arra küldesz minket, hogy tegyünk rólad és szeretetedről tanúságot a világban. Adj nekünk erőt és bátorságot evangéliumod hirdetéséhez!
Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. Mt 10,24-33
Elmélkedés: Jézus újabb tanácsokat ad apostolainak, akiket missziós útra küld, hogy az ő nevében tanítsanak és gyógyítsanak. Lényeges alapelvet fogalmaz meg számukra, amelyet minden korban szem előtt kell tartania annak, aki Krisztus követségében végzi az igehirdetést és a tanúságtételt. "Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál" - mondja nekik. Ez az elv alázatosságra inti a küldöttet: ne gondolja, hogy nagyobb annál, mint aki őt küldi! Ne gondolja azt, hogy önállósíthatja magát és mást hirdethet, mint amit rábízott az Úr! Ne gondolja azt, hogy önmagát helyezheti előtérbe, hiszen neki Krisztushoz kell vezetni az embereket, akikhez viszi az üdvösség örömhírét. Ne vágyakozzon soha személyes dicsőségre vagy elismerésre, hanem mindent Isten dicsőségére tegyen. Ne keresse soha az emberek tetszését, hiszen neki az Úrtól kapott küldetésnek kell megfelelnie, s szolgálatáért egyedül Istentől remélhet jutalmat. Jézus újra megismétli bátorítását, miszerint küldöttei a nehézségek ellenére se féljenek hirdetni az ő tanítását. Ennek érdekében a véső jutalomra, az üdvösségre irányítja figyelmüket. Isten örök országába az juthat el, aki hűségesen teljesíti küldetését és ragaszkodik ahhoz, hogy mindig Krisztus nevében tanítson. Jézus az Úr, mi pedig az ő szolgái vagyunk, hogy az üdvösség művét folytassuk a világban. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Urunk, Jézus! Te valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben, jelen vagy templomainkban. Minden templom az igaz Isten imádására és tiszteletére szolgáló hely, jelenléted helye, a hívő közösség helye, a veled való találkozás helye, az irgalom helye. Jelenléted, közelséged miatt templomainkban mindannyian otthon érezhetjük magunkat. A templom számunkra egy kis földi mennyország. Segíts minket, hogy a mennyei Atya földi házából az ő örök házába, a mennybe jussunk!
Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd testvér a testvérét, és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek: Nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.
Mt 10,16-23 Elmélkedés: A missziós útra induló apostolok tanítását folytatja Jézus a mai evangéliumban, újabb tanácsokkal ellátva őket. Ezek az útmutatások arról szólnak, hogy miként viselkedjenek olyan helyzetekben, amikor nem fogadják őket szívesen vagy kifejezetten elutasítással, ellenséges érzülettel találkoznak. Az Úr nem csinál titkot abból, hogy útjuk során bizony nehézségekkel is szembe kell nézniük. Bár sokan örömmel fogadják majd fellépésüket, lesznek olyanok, akik szembeszállnak velük, miként küldőjüknek, Jézusnak is ezt kellett megtapasztalnia útja során. Ahogyan az ő szava is megosztást keltett, ugyanúgy küldötteinek igehirdetése is ilyen hatást fog kiváltani. Lényeges szempont, hogy Jézust sem tántorította vissza soha a negatív fogadtatás. Nem hallgatott el csupán a békességre törekedve, hanem határozottan folytatta útját. A tanítványoknak is eltökéltséggel, magabiztossággal kell útnak indulniuk, hogy hirdessék az Isten országáról szóló tanítást. A támadások, bántalmazások vagy üldözések nem személy szerint nekik szólnak, hanem amiatt érik őket, hogy Krisztus követségében járnak. A várható nehézségekre való figyelmeztetés mellett Jézus bátorítja is őket, hogy szolgálatuk során mindig számíthatnak a mennyei segítségre, Isten Lelke velük lesz, hogy megerősítse őket a tanúságtételben. Jézus felhívása engem is elindít a tanúságtétel útján. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Add nekem, Uram, kegyelmedet, hogy mindig velem legyen, velem dolgozzék, s kitartson velem mindvégig! Add, hogy mindig azt kívánjam és akarjam, ami neked leginkább helyesnek és kedvesnek tetszik! A te akaratod az enyém legyen, az én akaratom mindig kövesse a tiédet, s a lehető legjobban értsen vele egyet. Canisius Szent Péter ________________________________ Aktuális: Kedves e-vangélium olvasók! Immár 14 éve, 2004. július 9-én indítottam el az internetes e-vangélium küldést. Újszerű evangelizációs forma volt ez, amely idővel egyre több személyhez jut el és hoz egyre több lelki gyümölcsöt. A 14 esztendő alatt több mint 125 millió e-vangélium üzenetet küldtem el e-mailben. Évek óta sikeresen működik a meghallgatható e-vangélium, amely különösen is fontos a látássérültek számára. Egyre többen használják az okostelefon alkalmazásokat az evangélium napi olvasásához, illetve hallgatásához. Az e-vangéliumot kizárólag az olvasók adományaiból üzemeltetjük és fejlesztjük. Az adományokból biztosítjuk a számítógépes technikai eszközöket. Ebből fizetjük a háromgyermekes anyukának a felolvasást, a szintén három gyermeket nevelő apukának az informatikusi munkát, valamint a honlap fejlesztését és időnként reklámkampányokat, hogy minél többekhez eljusson a szolgáltatás híre. Köszönet a támogatóknak, akiknek köszönhetően valamennyi szolgáltatás ingyenes! A mostani születésnap alkalmából szeretettel kérem: ha van rá lehetősége, támogassa adományával szolgálatunkat! Magyarországon a legkisebb fizetőeszköz az 5 forintos. Támogassa naponta ennyivel az e-vangelizációt! Egy évre 1825 Ft. Akinek pedig a jó Isten többet adott, felajánlhat e jelképes összegnél többet is. Isten jutalmazza meg minden támogató nagylelkűségét! Köszönettel és szeretettel: István atya - Horváth István Sándor 2018. július 13. Köszönjük, hogy Ön is támogatja az e-vangelizációt! 1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas Az Adománynál válasszuk célként: Evangélium365 2. Utalás Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia Számlaszám: 10402355-00026472-00000003 Megjegyzés: Evangélium365 Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003 BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB 3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze, hogy az e-vangélium támogatásához kér csekket. 4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6. Megjegyzés: Evangélium365
Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: "Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak. Mt 10,7-15
Elmélkedés: Az Isten országának meghirdetésével és eljövetelével kapcsolatban az evangéliumokban észrevehetünk egy bizonyos következetességet, folytonosságot. Keresztelő Szent János, a Megváltó előfutára így kezdte fellépését: "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa" (Mt 32,). Nyilvános működésének kezdetén Jézus szintén ezekkel a szavakkal kezd tanítani (vö. Mt 4,17). Amikor pedig apostolait küldi Jézus missziós útra, akkor ezt kéri tőlük: "Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa!", ahogyan erről a mai nap evangéliumában olvasunk. Mindehhez még hozzátehetjük, hogy az Egyház küldetése is az idők végéig az, hogy ugyanezt hirdesse. Jézus pontos utasításokat ad a küldetés teljesítésével kapcsolatban. A Márk szerinti változat még megengedi, hogy legalább sarut viseljenek és a vadállatok ellen legyen náluk vándorbot, de a Máté szerinti szöveg szerint ez is tiltott. Az apostoloknak semmit sem szabad magukkal vinniük, egyedül a küldőjük által rájuk ruházott erőben bízhatnak. Az Úr küldötte nem bízhat semmiféle vagyonban vagy földi eszközben. Mindarról, amire feladatának teljesítéséhez szüksége lesz, majd Isten fog gondoskodni, mégpedig azok által, akikhez az örömhírt elviszik. A küldöttnek tehát nincs szüksége semmire, amiben jobban bízhatna, mint az Úr tanításában, amit hirdet. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Uram, ne engedd, hogy azt higgyem, a jóság, a barátságos magatartás csak afféle kis erény! Ellenkezőleg, igen nagy erény, mivel önuralmat, önzetlenséget, az igazság buzgó keresését, a testvéri szeretet ragyogó kifejezését jelenti: kegyelmeddel, ó, Jézus, az emberi és az isteni tökéletesség találkozik bennem. Szent XXIII. János pápa
2018. július 11. - Szerda, Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje
Egy alkalommal: Péter megkérdezte: "Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?" Jézus így válaszolt: "Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet." Mt 19,27-29
Elmélkedés: A mai napon ünnepelt Szent Benedek a nyugati keresztény egyházban a szerzetesség megalapítójának számít. A bencés szerzetesek számára írt Regula (Szabályzat) pontosan megfogalmazza, hogy miként kell élni a szerzetesnek és milyen szabályok szerint működjön a szerzetesek közössége. Ezek szerint a szerzetesek életének vezérfonalául az evangéliumi tanácsok szolgálnak. Az engedelmesség, az egyszerű élet és a tisztaság segíti őket abban, hogy odaadóan szolgálják Krisztust. A közösségben végzett imádság és munka tölti ki idejüket, miként jelmondatuk is megfogalmazza: Imádkozzál és dolgozzál! Regulájának bevezetőjében Szent Benedek a következőt írja: "Bármi jóba kezdesz, igen állhatatos imádsággal kérjed, hogy Krisztus Urunk vigye azt végbe, hogy ő ne legyen kénytelen valaha is szomorkodni rossz tetteink miatt." Munkánktól, erőfeszítéseinktől mindig eredményeket várunk, de ezek olykor elmaradnak. Vajon miért? Többféle oka is lehet ennek, de talán sokszor éppen az, hogy nem imádkoztunk eleget, nem kértük előzetesen Isten tanácsát terveinkhez vagy nem kértük segítségét munkánk folyamán. Egy másik szempont, hogy munkánk során elsősorban ne a magunk hasznát vagy előnyét nézzük, hanem azt, hogy tevékenységünk Isten dicsőségére szolgáljon. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Atyánk, Fiadat, Jézust elküldted közénk, hogy örömhírt hozzon mindenkinek. Az ő számára senki sem idegen. Betegségeinkből, gyöngeségeinkből, bűneinkből ma is kiálthatunk hozzá: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Kérünk, erősítsd bennünk a hitet, hogy gyógyulást lelkünknek egyedül tőle nyerhetünk. Kérünk, ne engedd, hogy szívünk megkeményedjék. Add, hogy készek legyünk mindig őszinte köszönetet mondani neki, aki nem taszít el magától soha senkit, s aki azért jött közénk, hogy mindannyiunknak élete legyen.
Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: "Ilyen még sohasem történt Izraelben." A farizeusok azonban megjegyezték: "Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket." Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!" Mt 9,32-38
Elmélkedés: Máté evangéliumában Jézus csodáinak sorozatában a némából való ördögűzés a tízedik, az utolsó csoda. A betegség leírására Máté nem szentel külön figyelmet és azt sem részletezi, hogy miként történt a gyógyítás, mit tett Jézus. Csupán az eredményt írja le röviden: az ördög, a gonosz lélek eltávozott az általa megszállt emberből, s ennek tényét az bizonyítja, hogy a korábban néma ember most már tud beszélni. Az evangélista inkább a reakciókra figyel. A nép csodálkozva, ámulattal szemléli az eseményt. Csodálkozásukban egyrészt azt látjuk, hogy nem értik az esetet, másrészt elismerik, hogy valóban rendkívüli dolog történt, amihez hasonlóról sem hallottak korábban. A jelenlévő farizeusok véleménye már sokkal negatívabb. Ők azonnal megvádolják a gyógyító Jézust, hogy az ördöggel szövetkezve képes ilyen cselekedetre. Őket nem az értetlenség, hanem inkább az irigység, a rosszindulat jellemzi. Egy váratlan, szokatlan helyzetben, amikor ismeretlen képességgel találkoznak, nem jóindulattal keresik a magyarázatot, hanem valami rosszat feltételeznek a háttérben. Ennek oka az, hogy szívük mélyén elutasítják Jézust, nem hisznek abban, hogy ő az Isten Fia és nem hisznek abban, hogy általa az irgalmas mennyei Atya cselekszik az emberek javára. Engedem-e, hogy Isten bennem is legyőzze a rosszat? Kész vagyok-e egyedül neki engedelmeskedni? (c) Horváth István Sándor
Imádság: Szentséges Atyánk, Teremtőnk, Megváltónk, vigasztalónk és Üdvözítőnk. Mindennapi kenyerünket, a te Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust add meg nekünk ma, annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett. Assisi Szent Ferenc ________________________________ Aktuális: Kedves e-vangélium olvasók! Immár 14 éve, 2004. július 9-én indítottam el az internetes e-vangélium küldést. Újszerű evangelizációs forma volt ez, amely idővel egyre több személyhez jut el és hoz egyre több lelki gyümölcsöt. A 14 esztendő alatt több mint 125 millió e-vangélium üzenetet küldtem el e-mailben. Évek óta sikeresen működik a meghallgatható e-vangélium, amely különösen is fontos a látássérültek számára. Egyre többen használják az okostelefon alkalmazásokat az evangélium napi olvasásához, illetve hallgatásához. Az e-vangéliumot kizárólag az olvasók adományaiból üzemeltetjük és fejlesztjük. Az adományokból biztosítjuk a számítógépes technikai eszközöket. Ebből fizetjük a háromgyermekes anyukának a felolvasást, a szintén három gyermeket nevelő apukának az informatikusi munkát, valamint a honlap fejlesztését és időnként reklámkampányokat, hogy minél többekhez eljusson a szolgáltatás híre. Köszönet a támogatóknak, akiknek köszönhetően valamennyi szolgáltatás ingyenes! A mostani születésnap alkalmából szeretettel kérem: ha van rá lehetősége, támogassa adományával szolgálatunkat! Magyarországon a legkisebb fizetőeszköz az 5 forintos. Támogassa naponta ennyivel az e-vangelizációt! Egy évre 1825 Ft. Akinek pedig a jó Isten többet adott, felajánlhat e jelképes összegnél többet is. Isten jutalmazza meg minden támogató nagylelkűségét! Köszönettel és szeretettel: István atya - Horváth István Sándor 2018. július 10. Köszönjük, hogy Ön is támogatja az e-vangelizációt! 1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas Az Adománynál válasszuk célként: Evangélium365 2. Utalás Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia Számlaszám: 10402355-00026472-00000003 Megjegyzés: Evangélium365 Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003 BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB 3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze, hogy az e-vangélium támogatásához kér csekket. 4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6. Megjegyzés: Evangélium365
Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: "Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel." Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele. Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt gondolta magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt: "Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged." Attól az órától fogva egészséges lett az asszony. Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: "Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!" Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken. Mt 9,18-26
Elmélkedés: Újabb két csodáról olvasunk az evangéliumban, az elöljáró halott lányának feltámasztásáról és a vérfolyásban szenvedő asszony meggyógyításáról. Márk és Lukács leírásában az elöljáró neve Jairus, de azt Máté szükségtelennek tartja megemlíteni. Az ő története amúgy is rövidebb, nem tér ki a részletekre. Mintha mindkét esettel kapcsolatban egyetlen dolgot akarna hangsúlyozni, a hit szerepét. Az elöljáró hittel fordul az Úrhoz. Hallhatott már arról, hogy Jézus betegeket gyógyít, de arról még nincs tudomása, hogy halottakat is képes feltámasztani. Kérése mégis ilyen tartalmú: "Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel." Jézus isteni erejébe vetett hit nélkül aligha kérne ilyet. Az asszony esetében szintén a hit megnyilvánulását látjuk mozdulatában, érintésében. Abban a hitben, abban a reményben érinti meg Jézus ruháját, hogy gyógyulást nyer. A gyógyulást követően az Úr is a hitét dicséri meg: "Hited meggyógyított téged." A hit mindig ott kezdődik, amikor az emberi tudás, az emberi képesség véget ér. Az ember tehetetlennek érzi magát, a maga erejével nem tud már továbblépni, nem tudja megoldani a szükséghelyzetet, de hisz abban, hogy van még egy lehetőség: Isten segítségében, szabadításában bízni. A Jézusban való hit mindannyiunk számára új életet, újjászületést hoz. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Mindenható Istenünk! Gyújtsd fel szívünkben a szeretet tüzét, hogy szereteted által szentté legyünk! Add nekünk az irántad való szeretetet és az emberek felé forduló önfeláldozó szeretetet! Megdicsőült szentjeid csodálatos élete adjon erőt, hogy felismerjük hivatásunkat és magunk is jellé, szereteted, jóságod jelévé váljunk a világban! Segíts minket, Istenünk, hogy úrrá tudjunk lenni emberi gyengeségeinken, legyőzzük bűneinket és szentek legyünk! ________________________________ Aktuális: Kedves e-vangélium olvasók! Immár 14 éve, 2004. július 9-én indítottam el az internetes e-vangélium küldést. Újszerű evangelizációs forma volt ez, amely idővel egyre több személyhez jut el és hoz egyre több lelki gyümölcsöt. A 14 esztendő alatt több mint 125 millió e-vangélium üzenetet küldtem el e-mailben. Évek óta sikeresen működik a meghallgatható e-vangélium, amely különösen is fontos a látássérültek számára. Egyre többen használják az okostelefon alkalmazásokat az evangélium napi olvasásához, illetve hallgatásához. Az e-vangéliumot kizárólag az olvasók adományaiból üzemeltetjük és fejlesztjük. Az adományokból biztosítjuk a számítógépes technikai eszközöket. Ebből fizetjük a háromgyermekes anyukának a felolvasást, a szintén három gyermeket nevelő apukának az informatikusi munkát, valamint a honlap fejlesztését és időnként reklámkampányokat, hogy minél többekhez eljusson a szolgáltatás híre. Köszönet a támogatóknak, akiknek köszönhetően valamennyi szolgáltatás ingyenes! A mostani születésnap alkalmából szeretettel kérem: ha van rá lehetősége, támogassa adományával szolgálatunkat! Magyarországon a legkisebb fizetőeszköz az 5 forintos. Támogassa naponta ennyivel az e-vangelizációt! Egy évre 1825 Ft. Akinek pedig a jó Isten többet adott, felajánlhat e jelképes összegnél többet is. Isten jutalmazza meg minden támogató nagylelkűségét! Köszönettel és szeretettel: István atya - Horváth István Sándor 2018. július 9. Köszönjük, hogy Ön is támogatja az e-vangelizációt! 1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas Az Adománynál válasszuk célként: Evangélium365 2. Utalás Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia Számlaszám: 10402355-00026472-00000003 Megjegyzés: Evangélium365 Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003 BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB 3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze, hogy az e-vangélium támogatásához kér csekket. 4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6. Megjegyzés: Evangélium365
Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: "Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk:" És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: "Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön. Mk 6,1-6
Elmélkedés: A hitetlenség akadály Az evangéliumok segítségével a 2000 évnyi időbeli távolság ellenére is lélekben együtt lehetünk Jézussal, aki tanítványaival együtt járja a városokat és a falvakat. Könnyen az egykori hallgatóság helyébe képzelhetjük magunkat, leülhetünk, hogy hallgassuk az Úr magával ragadó tanítását, és szemlélhetjük rendkívüli erejéről, isteni hatalmáról tanúskodó tetteit, csodáit. Az evangélisták bizonyára azzal a szándékkal említik meg egy-egy csoda esetén az emberek csodálkozását és ámulatát, hogy írásuk későbbi olvasói, az Úr követői a későbbi időkben szintén rácsodálkozzanak e tettekre és az azokban megnyilvánuló szeretetre Isten részéről, valamint épüljenek mások hitéből. E szempontok alapján úgy tűnik, hogy talán jobb lett volna, ha hallgatnak Jézus sikertelen názáreti fellépéséről, amiről a mai vasárnap evangéliumában olvasunk. Jézus természetesen soha nem keresi a sikert, nem vágyódik az emberek elismerésére, a csodát nem azért teszi, hogy feltűnést keltsen, mégis elmondható a tevékenységéről, hogy valóban sikeres és eredményes. Legalábbis mindenhol, ahol nyitott szívvel, hittel fogadják őt az emberek. De nincs ez így Názáretben, azaz éppen abban a városban, ahol felnevelkedett. Egyszerűen fogalmazva a názáretieket megbénítják előítéleteik, azaz a Jézusról korábban kialakított képet nem képesek megváltoztatni. A zsinagógában szombaton, az istentisztelet alkalmával tanító Jézust csodálkozva hallgatják az emberek, majd pedig kérdéseket tesznek fel, amelyek teljes értetlenségüket jelzik. Úgy vélik, hogy mindent tudnak Jézusról, aki az ő körükben nőtt fel, ismerik családját és származását. Bizonyára hozzájuk is eljutottak azok a hírek, hogy másutt milyen csodákat tett Jézus, s most azt várják, hogy az ő szemük láttára is történjenek ilyen csodák. Jézustól viszont távol áll az ilyen önigazolás, őt az emberek hite és bizalma indítja mindig arra, hogy gyógyítson, segítsen a betegségben szenvedőkön. A názáretiek által felsorolt kérdések a csodálkozásból az elutasítás irányába haladnak, nem képesek felismerni azt, hogy Jézus az Isten Fia, nem tudnak hinni benne. Márk evangélista nagyon keserű megjegyzéssel zárja a jelenetet, miszerint maga Jézus is csodálkozott a názáretiek hitetlenségén. Kezdetben ugyan elismerik Jézus bölcsességét, de más személynek tulajdonítják azt, mintha valakitől tanulta volna. A Jézus által véghezvitt csodák és erőmegnyilvánulások mögött szintén más hatalmat sejtenek, nem tudják elképzelni, hogy saját erejéből képes ezekre, mert nem hisznek istenségében. A názáretiek tehát úgy gondolják, hogy Jézus bölcsessége és csodáiban megmutatkozó ereje nem Istentől, hanem az ördögtől, a gonosztól származik. Ezen a ponton kimondatlanul is megismétlődik az, hogy az ördöggel való szövetkezéssel vádolják Jézust (vö. Mk 3,22). A názáretiek Jézus hatalmát firtató kérdései előrevetítenek egy későbbi eseményt, amikor a jeruzsálemi vallási vezetők kérdezik majd őt hatalmának eredetéről (vö. Mk 11,28). Miért írták le mégis ezt a meglehetősen kellemetlen jelenetet az evangélisták? Azért, mert bizony ebből is tanulhatunk. Megtanulhatjuk, hogy a gyanakvás, a rosszindulat, az előítéletek akadályoznak minket abban, hogy megismerjük Jézus személyét és kövessük őt. Megtanulhatjuk azt is, hogy a hitetlenség akadálya lehet annak, hogy az Úr csodát tegyen velünk. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Urunk, Istenünk! Életutunk során olykor meggyengül bennünk a hit. Kérünk, erősítsd hitünket! A hit ott kezdődik, ahol az emberi gondolkodás már nem képes továbblépni. Ott kezdődik, ahol már nem találunk emberi magyarázatokat. A hit ott kezdődik, ahol az emberileg megtehetőnél többre van szükség vagy több történik. A hit olyan helyre vezet, ahová csupán emberi erőnkkel nem jutnánk el soha. Istenünk, a hit a hozzád vezető út. Emberi véges kicsinységünk és a te végtelen nagyságod között nem létezik más út, csak a hit útja. Vezess minket a hit útján!
Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: "Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?" Jézus így felelt nekik: "Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad." Mt 9,14-17
Elmélkedés: A böjt a zsidó vallási élet egyik alappillére az imádkozás és az alamizsnálkodás mellett. A mai evangélium szerint Keresztelő János tanítványai azt kérdezik Jézustól, hogy tanítványai miért nem tartanak böjtöt? A válaszból azt olvassuk ki, hogy a böjtöt nem veti el az Úr, de a böjt megtartásának farizeusi módját elutasítja. A böjt a bűnbánat és a fájdalom jele, ezért megvan a maga ideje. Az az idő amíg Jézus együtt van tanítványaival, nem lehet a böjt ideje. Követőinek az a feladata, hogy mind jobban megismerjék Mesterüket, elsajátítsák életmódját, megismerjék tanítását az Isten országáról, elmélyítsék belé vetett hitüket. Ha majd az Úr eltávozik körükből, távozik a világból és visszatér Atyjához a mennybe, akkor majd eljön számukra is a böjtölés ideje. A Megváltó jövetelével az öröm új korszaka köszönt be. Erre az új időszakra utalnak a felhozott példák is a borról és a szövetről. A két hasonlat kapcsolódik az előző részek üzenetéhez is. Jézus eljött és ezzel új korszakot nyitott az üdvösségtörténetben. Isten a bűnösökhöz küldte őt, hogy bűnbánatra indítsa és a megtérés útjára vezesse őket. Személyében az irgalmas Atya lehajol a bűnös emberiséghez és megajándékozza a bűnbánókat a lelki újjászületéssel. A krisztusi tanítvány nem ragaszkodhat múltjának bűneihez, hanem Isten kegyelmével halad az életszentség útján. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Örök Atya, tekints irgalmas szemmel a hűséges lelkekre, mint Fiad örökségére. Keserves kínszenvedése érdemeiért áldd meg őket, s vedd őket örök oltalmadba, hogy irántad való szeretetük soha ki ne hűljön, s a szent hit kincsét soha el ne veszítsék, s hogy majdan az örökkévalóságon át az angyalok és szentek karával együtt szüntelenül dicsérjék irgalmadat.
Abban az időben: Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámnál ülni. Így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus Máté házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: "Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?" Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot! Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."
Mt 9,9-13
Elmélkedés:
Két jelenetet kapcsol össze a mai evangélium, Máté meghívását és egy étkezést az ő házában, amelyen Jézus is részt vett. A meghívás elbeszélése rendkívül rövid. Jézus meglátja a vámos Mátét, meghívja őt követésére, és ő azonnal nyomába indul, tanítványa lesz. Máté egy zsidó ember volt, aki a rómaiaktól kibérelte a vámszedés jogát. Mint minden vámos, ő is igyekezett az előírtnál több vámot beszedni, érthetően a maga hasznát akarta így növelni. Egyrészt az elnyomó római hatalommal való együttműködés, másrészt a csalás miatt számítottak nyilvános bűnösnek, akiket lehetőleg mindenki került. A farizeusi gondolkodás szerint a vámosok tisztátalanok és bűnösök voltak, akiknek a házába nem szabadott betérni. Mindezek ismerete érthetővé teszi számunkra a farizeusok megütközését, akik szóvá teszik a tanítványok előtt, hogy Mesterük egy bűnös ember házába tér be, ott vendégeskedik. Vélekedésükre nem a megkérdezett tanítványok, hanem maga Jézus válaszol: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek." A mondás értelme világos. Az orvos betegeket gyógyít, olyanokat, akik felismerik saját betegségüket és hozzá fordulnak. Jézus szintén gyógyító, de itt nem a testi gyógyításai a lényegesek, hanem az, hogy a lelket is képes meggyógyítani, azaz a bűnösöknek megbocsátani. Csak az fordul hozzá segítségért, aki beismeri saját bűnösségét és hisz abban, hogy Jézus isteni hatalmának köszönhetően bűnbocsátó hatalommal rendelkezik. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Ó, Nagyasszony, tudom, hogy te végtelenül jó vagy, s legyőzhetetlen szeretettel szereted azokat, akiket fiad és Istened benned és általad királyi kedvességgel szeret. Kezeidben vannak az Úr irgalmasságának kincsei, s te vagy egyedül ilyen tisztességre rendelt. De kezed nem őrzi féltékenyen e kincseket, mivel keresed az alkalmat, hogy megmentsd a nyomorultakat, és kiáraszd az irgalmasságot. Dicsőséged nemhogy csökkenne, hanem növekszik, amikor a bűnbánók megkapják a bocsánatot, s a megigazultak a dicsőséget! Damiani Szent Péter
Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő városába, Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük láttára Jézus így szólt a bénához: "Bízzál fiam! Bocsánatot nyernek bűneid!" Néhány írástudó erre azt gondolta magában: "Ez káromkodik." Jézus belelátott gondolataikba, és szemükre vetette: "Miért gondoltok rosszat szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyernek bűneid!, vagy ha azt mondom: Kelj föl, és járj!? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök megbocsátására!" A bénához fordulva folytatta: "Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!" Az ember fölkelt és hazament. Ennek láttára félelem fogta el a tömeget, és dicsőíteni kezdték Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek. Mt 9,1-8
Elmélkedés: Jézus galileai működésének ismertetése során Máté evangélista tíz csodát ír le. Az első három gyógyító csoda azt igazolta, hogy Jézusnak hatalma van a betegségek felett. A tengeri vihar lecsendesítése a negyedik csoda, amely azt mutatja, hogy hatalma van a természet erői felett. Az ötödik csoda, amit tegnap olvastunk az ördögűzés esete azt bizonyította, hogy hatalma van a gonosz lelkek felett. A sorozat hatodik csodája a béna meggyógyítása, amit a mai napon olvasunk, azt mutatja, hogy Jézusnak hatalma van a bűnök felett. Ebben az esetben nem maga a csodás gyógyulás áll a történet középpontjában, hanem a mögöttes tartalom, a csoda azt bizonyítja, hogy Jézus valóban képes eltörölni az ember bűnét, akinek ugyanis hatalma van a test gyógyítására, annak hatalma van a lelket is meggyógyítani. A testi gyógyulás a hitnek köszönhető, amely megnyilvánult a béna barátainak cselekedetében: még a tetőt is képesek voltak kibontani annak érdekében, hogy a béna Jézus elé kerüljön. A történet másik üzenetére is érdemes odafigyelnünk. A jelenlévő írástudók nehezményezik, hogy Jézus a béna bűneinek megbocsátásáról beszél. Hogyan állíthatja Jézus, hogy megbocsátja az ember bűneit, amikor egyedül Istennek van hatalma ehhez? Véleményük szerint Istenné teszi magát, azaz kijelentését káromkodásnak minősítik. Ők ugyan nem hisznek abban, hogy Jézus Isten, mi viszont már hisszük, hogy ő valóban Isten, aki bűnbocsátó hatalommal rendelkezik. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.
Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak kiáltozni kezdtek: "Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?" Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: "Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába." Erre ezt mondta nekik: "Menjetek!" Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. A kanászok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból. Mt 8,28-34
Elmélkedés: Az a jelenet, amit a mai evangéliumban olvasunk, minden bizonnyal az egyik legkülönlegesebb csoda, pontosabban ördögűzés Jézus részéről. A helyszínként megjelölt Gadara városa a Genezáreti-tótól mintegy 10 km távolságra fekszik, ezért nem tudni biztosan, miként történhetett az állatok tóba rohanása. Az viszont biztos, hogy pogányok által lakott területről van szó, amelyet megerősít, hogy sertések szerepelnek a történetben, hiszen a zsidók nem tartottak sertéseket, mert tisztátalan állatnak tartották. Az elbeszélés több kérdést is felvet. Honnan tudják az ördögök, hogy Jézus az Isten Fia? Miért akarnak az ördögök a tisztátalan sertésekbe menni? Miért bünteti Jézus a pogányokat azzal, hogy teljesíti az ördögök kívánságát és veszni hagyja az állatokat? Aligha tudunk kielégítő választ adni ezekre a kérdésekre, ha szó szerint akarjuk venni, értelmezni az elbeszélést. Inkább a történet jelképes mondanivalójára figyeljünk! Jézus személyében eljött a Megváltó, akit még a gonosz lelkek is felismernek, s akitől rettegve félnek, mert hatalmát nagyobbnak tartják a maguk erejénél. Jézus küldetése nem csupán a zsidókhoz, az ószövetségi választott néphez szól, hanem minden nemzethez, a pogányokhoz is. Jézus isteni hatalmával megtöri a gonosz hatalmát és megszabadítja az embert. Jézus jövetelével elérkezett az üdvösség ideje minden ember számára. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Uram, Jézus! Te azt kéred tőlem, hogy ne legyek türelmetlen, ne veszítsem el reményemet, ne tagadjam meg hitemet, amikor Isten a szenvedésekkel vagy bármi más "rosszal" próbára tesz! Azt kéred, hogy szeressem őt a jón és a rosszon keresztül is, mert minden mögött Isten rejtezik! Keresztáldozatod azt mutatja, hogy az Atya iránti szeretet engedelmességet, tehetetlenséget, szenvedést jelent, de ugyanakkor mégis állandó Istenre figyelést és Isten akaratának elfogadását is. Uram! Segíts, hogy egész életemet a szeretetnek szenteljem!
Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: "Láttuk az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!" Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt" Tamás így válaszolt: "Én Uram, én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: "Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" Jn 20,24-29
Elmélkedés: Tamás apostol történetét, kételkedését az Úr feltámadásával kapcsolatban, szokatlan kérését, miszerint meg akarja érinteni Jézus sebhelyeit, vágyának beteljesedését és csodálatos hitvallását jól ismerjük, hiszen minden esztendőben a húsvét utáni vasárnapon ezt olvassuk az evangéliumban. Ma, az ő ünnepén szintén ezt az evangéliumi jelenetet idézzük fel. Tamás apostol esete azt mutatja, hogy a hitnek vannak próbatételei. Hitünk nem megingathatatlan, hanem folytonos erősítésre szorul. És Isten, akitől ajándékként kapjuk, képes azt megerősíteni. Egyáltalán nem kell csodálkoznunk azon, hogy Tamás kételkedve hallgatja apostoltársainak beszámolóját arról, hogy Mesterük, Jézus, akit keresztre feszítettek és néhány nappal korábban meghalt, feltámadt a halálból és megjelent nekik. Ki az közülünk, aki nem kételkedve hallgatta volna ezeket az emberi szavakat? Ki az közülünk, aki ne tartotta volna kitalált történetnek? Ki az közülünk, aki ne akart volna teljes bizonyosságot szerezni, mint Tamás apostol is? Tamás, aki ugyan nem adott hitelt az emberi szavaknak, a kért jelet, az Úr sebhelyeit látva, rögtön eljutott a hitre és hitét meg is vallotta. Keressük mi is a találkozás lehetőségét a feltámadt Krisztussal és kérjük tőle hitünk megerősítését! (c) Horváth István Sándor
Imádság: Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság, elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!
2018. július 2. - Hétfő, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony)
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!" Mária megszólalt: "Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!" Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába. Lk 1,39-56
Elmélkedés: Szűz Mária az angyali üdvözletkor tudta meg, hogy Isten őt választotta ki, hogy a Megváltó anyja legyen. Ő elfogadta ezt a kiválasztottságot, igent mondott Isten akaratára, s ennek köszönhetően megfogant méhében a gyermek. Ugyanekkor az angyal mintegy szavainak igazolására arról is említést tett, hogy Mária rokona, Erzsébet szintén gyermeket vár. A hír hallatára a názáreti leány elindult Erzsébethez. Nem az vezette, hogy bizonyítékot szerezzen az angyal által hozott üzenet igazságáról, hanem hogy a szülés előtti hónapokban segítségére legyen Erzsébetnek, aki ekkor már idős volt. Kettejük találkozását ünnepeljük a mai napon, amelynek evangéliuma a két gyermeket váró asszony örömét hirdeti. Érdemes odafigyelnünk Mária alázatára. Egyrészt az Úr alázatos szolgálóleányaként fogadja el Isten vele kapcsolatos tervét. Jézus megtestesülésének pillanatától fogva Mária egész élete a megváltás szolgálatában áll. Másrészt rokonát, a megváltó előhírnökének, Keresztelő Jánosnak az édesanyját szolgálja. Nem hivatkozik arra, hogy neki is sok gondja, tennivalója van, hanem szeretettel áll Erzsébet szolgálatára. Csatlakozzunk mi is a két örvendező asszonyhoz! Fejezzük ki mi is hálánkat a megváltás isteni ajándékáért! Állítsuk mi is alázattal életünket Isten szolgálatába! (c) Horváth István Sándor
Imádság: Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, te ajándékoztad a világnak az igaz világosságot, Jézust, a te fiadat, Isten Fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad. Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket őhozzá. Taníts meg minket megismerni és szeretni őt, hogy mi magunk is valóban szerető emberek és az élő víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban. XVI. Benedek pápa
Abban az időben: Amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: "Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: "Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: "Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett - mert hisz tudta, hogy mi történt vele -, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: "Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!" Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: "Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak higgy!" Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: "Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: "Talita kúm", ami annyit jelent: "Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak. Mk 5,21-43
Elmélkedés: Válaszd Jézust! A mai vasárnap evangéliuma két csodát kapcsol össze. A történet azzal kezdődik, hogy a zsinagóga elöljárója, egy Jairus nevű ember Jézus segítségét kéri haldokló kislánya miatt. Jézus elindul, de útközben egy vérfolyásban szenvedő, őt megérintő asszony meggyógyul betegségéből. Mire az elöljáró házába érnek, a kislány már meghalt, de Jézus feltámasztja, visszahívja őt az életbe. A két elbeszélést több elem is összekapcsolja. Mindkettőnél nő szerepel, egy fiatal lány és egy idősebb asszony. Jelentősége van Jézus érintésének is. Jairus ugyanis azt kéri, hogy Jézus tegye kezét kislányára, érintse meg őt, s ez majd gyógyulást fog hozni. Az asszony pedig maga érinti meg az Urat és szintén gyógyulásában reménykedik. Közös elem továbbá, hogy az egyik történetben egy tizenkét esztendős lányról van szó, a másikban pedig ugyanennyi ideje szenved betegségében az asszony. Mindkét esetben valamilyen leküzdhetetlen akadály szerepel, azaz olyan élethelyzetek ezek, ahol az ember már tehetetlen. Jairus a halálán lévő kislányához hívja Jézust, tehát olyan állapotban van gyermeke, amikor ember már aligha segíthet rajta, majd pedig ez a határhelyzet tovább fokozódik, még jobban nyilvánvalóvá válik, amikor meghozzák a kislány haláláról a hírt a szolgák. Az asszony esetében szintén emberileg kilátástalan helyzetről van szó, hiszen Márk evangélista hangsúlyozza, hogy a kellemetlen orvosi kezelések egyáltalán nem hoztak eredményt a beteg asszony számára, hiába költötte rájuk egész vagyonát. Mindezek mellett a legfontosabb közös elem, hogy Jézus a hitre adott válaszként gyógyít. Jairus így fejezi ki hitét: "Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Ha nem hinne Jézus gyógyító erejében, aligha kérne ilyet. Aztán pedig, amikor kislánya halálhírét hozzák, ő nem tartja feleslegesnek, hogy az Úr házába fáradjon, azaz továbbra is hisz abban, hogy Jézus képes segíteni. Ezért bátorítja őt Jézus: "Ne félj, csak higgy!" Az asszony abban a hitben, abban a reményben érinti meg Jézus ruháját, hogy ez az érintés gyógyulást fog hozni számára. Ha nem hitt volna erősen ebben, aligha tett volna ilyet. Érdemes észrevennünk a történetekben a szereplőkre, Jairusra és az asszonyra ható kétféle erőt. Jairus egyrészt a szolgák elkeseredett szavát hallja, ami alapján nincs oka reményre, semmi értelme nincs annak, hogy Jézus eljöjjön házába. Másrészt pedig Jézus bátorítását hallja, aki szerint a hit csodákra képes. Az asszony esetében is észrevehető ez a kettős hatás, de itt nem kimondott szavak, hanem az ő gondolatai formájában jelentkeznek. Egyrészt azt gondolja, hogy egyetlen orvos sem tudott rajta segíteni korábban, tehát nincs esélye arra, hogy meggyógyuljon, másrészt pedig nem adja fel a reményt, bízik abban, hogy Jézus képes vele csodát tenni, s ehhez elég lesz az is, ha meg tudja őt érinteni. Mindketten engedik azt, hogy a jó hatás győzzön bennük és éppen ennek köszönhetően teljesül vágyuk. A zsinagógai elöljárót nem tudják lebeszélni a szolgák arról, hogy Jézust házába hívja gyermekéhez, és az asszonyt sem bizonytalanítják el a korábbi sikertelenségek és kellemetlen élmények, bátran, bizalommal, hittel megteszi, amit elhatározott, amit jónak tart, megérinti Jézus ruháját. Életünk bizonyos helyzeteiben a hit és a kételkedés, a bizalom és a tehetetlenség, a bátorság és a félelem között őrlődünk. Érdemes mindig Jézust választanunk! (c) Horváth István Sándor
Imádság: Urunk, Jézus Krisztus. Értetlenül és tehetetlenül állunk, amikor találkozunk a szenvedéssel vagy a halállal. Segíts minket, hogy bajainkban, nehéz élethelyzeteinkben is mindig érezzük, hogy te nem hagysz magunkra minket és képes vagy segíteni rajtunk. Segíts, hogy ne veszítsük el isteni erődbe és szeretetedbe vetett hitünket! Segíts, hogy a legkilátástalanabb helyzetben is gondoljunk a te gondviselő szeretetedre! Bizalommal és hittel fordulunk hozzád: Mutasd meg, Urunk, hogy velük vagy!
Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt: "Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik." Jézus így felelt: "Megyek és meggyógyítom őt." A százados ezt válaszolta: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: Menj! - elmegy; a másiknak: Jöjj ide! - akkor hozzám jön; és szolgámnak: Tedd ezt! - és megteszi." Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: "Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és fájdalmukban csikorgatják fogukat." A századosnak pedig azt mondta Jézus: "Menj, és legyen úgy, amint hitted." És meggyógyult a szolga még abban az órában. Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése: "Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta." Mt 8,5-17
Elmélkedés: Első olvasásra szokásos csoda-elbeszélésnek tűnik számunkra a mai evangélium. Valaki Jézus segítségét kéri és ő eleget tesz a kérésnek, csodás módon meggyógyítja a beteg szolgát. De ha jobban odafigyelünk a történetre, akkor észrevesszük, hogy nem a beteg szolga áll az elbeszélés középpontjában, hanem a pogány katonatiszt, aki hittel fordul Jézushoz szolgája érdekében. A történet legfontosabb kijelentése az, amikor az Úr megdicséri az ő hitét: "Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben." Hite mellett a százados tanúságot tesz tapintatosságáról és alázatáról is. Jól tudja, hogy Jézus, zsidó emberként nem léphet be házába, a törvények szerint tisztátalanná válna, ha betérne egy pogány személy házába. Ezért nem is ezt kéri, hanem csak egy gyógyító szót. Hiszi, hogy ennek a kimondott gyógyító szónak távolból is hatása, eredménye lesz. Katonaként jól tudja, hogy a parancsszónak milyen ereje van, beosztottjai engedelmesen teljesítik minden utasítását. Most nem parancsnokként áll Jézus elé, nem követelőzik és nem utasítást ad, hanem alázatosan kéri tőle, hogy szavának erejével segítsen beteg szolgáján. Kérésével beismeri, hogy az ő szavának ugyan nincs gyógyító ereje, de bízik abban, hogy Jézus szavának hatására szolgája meggyógyul. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged illet!
2018. június 29. - Péntek, Szent Péter és Szent Pál apostolok
Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: "Hát ti kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is." Mt 16,13-19
Elmélkedés: Isten új feladatra hív Zöldmezős beruházásnak nevezzük az olyan vállalkozásokat, építkezéseket, amelyek olyan területen történnek, melynek korábban más funkciója volt. Például egy földterületet kivonnak a mezőgazdasági művelés alól, hogy ott ipari létesítményt hozzanak létre vagy lakóházakat építsenek. A zöldmezős beruházásoknál általában nincsenek előzmények és abból adódóan megkötöttségek az adott helyen, tiszta lappal lehet mindent kezdeni. A lényeg, hogy valami egészen új dolog fog megvalósulni. A beruházásoknak van egy másik formája is, amikor már adottak bizonyos létesítmények, amelyeknek új funkciókat szánnak. Ilyenkor a teljes átalakítás jöhet szóba, aminek az lesz az eredménye, hogy rá sem lehet majd ismerni az átalakított területre. A mai napon Szent Péter és Szent Pál apostolokat ünnepeljük, akik egészen különböző előzmények után lettek Krisztus tanítványai, követői. Péter apostol kiválasztása Jézus részéről egy zöldmezős beruházásnak is nevezhető, talán nem sértődik meg emiatt a szent apostol a mennyben. Péter halászember volt, a Galileai-tó mellett, Kafarnaum városában lakott. Testvérével, Andrással együtt naponta hajóba szálltak, hogy halásszanak, ezzel biztosította családja számára a megélhetést. Úgy gondolta, hogy megvan a maga foglalkozása, élete végéig ezt fogja csinálni. Számára az volt a természetes, hogy nap mint nap halászni indul és eladja a piacon a halakat, amit sikerült fognia. Nem valószínű, hogy nagyszabású tervei lettek volna, nem álmodott arról, hogy egyszer nagyobb halászhajói lesznek és sok alkalmazottja. Vallásos zsidó ember volt, aki szombatonként eljárt a zsinagógai istentiszteletre, de vallási ismeretei nem lehettek túlzottan mélyek, nem tartozott az írástudókhoz. Vallási szempontból Jézus egy zöldmezős beruházást hajt végre Péter apostol esetében, amikor meghívja őt követésére, majd pedig később megbízza az emberhalászattal, az igehirdetéssel és a tanúságtétellel. Péter nem tiltakozott, megérezte, hogy Jézus egy rendkívül izgalmas feladatra hívja őt, ezért bármennyire is szerette munkáját, a halászatot, azonnal otthagyott mindent és az Úr tanítványa lett. A mai ünnep másik szentjének, Pál apostolnak az életútja egészen más. Ő fiatalkorában komoly vallási tanításban részesült, rabbiiskolákba járt, írástudó volt, a farizeusok vallási csoportjához tartozott. Felnőtt korában büszkén vallotta, hogy a törvény kiváló ismerője és megtartója. E vallási előzmények miatt az ő esetében inkább teljes átalakításról beszélhetünk, amikor Jézus meghívja őt, mintsem zöldmezős beruházásról. Megtérését a hagyományos egyházi szóhasználattal pálfordulásnak is nevezzük, mivel Jézus egy egészen új irányba állítja az ő életét. Vallásos zsidó emberként meg volt győződve arról, hogy az ember üdvösségét a mózesi törvény biztosítja, pontosabban annak ismerete és megtartása. Arról is meg volt győződve, hogy egyedül a zsidók vallása szolgálja az üdvösséget, ezért érthető azon igyekezete, hogy az új hit követőit üldözni kell. A damaszkuszi úton történt megtérése, Krisztussal való találkozása viszont egészen új irányba fordítja Pált, egy új meggyőződés alakul ki benne, mégpedig az, hogy az üdvösséget nem a mózesi törvény megtartásának köszönhetően nyeri el az ember, hanem a Krisztusban való hit által, az ő kereszthalálának köszönhetően. A két apostol életútja azt mutatja, hogy Isten képes nagy változásokat hozni az ember életébe, az embernek pedig érdemes bátran elindulnia, ha Isten egy új útra hívja, új küldetéssel bízza meg. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Urunk, Jézus Krisztus! A te számodra nincs elveszett ember. Te a kudarcot megélő emberben is meglátod, hogy nagy dolgokra képes a te kegyelmi segítségeddel. Belátjuk, hogy együtt kell működnünk az isteni kegyelemmel, hogy szentté válhassunk és életünket egészen a te szolgálatodba állítsuk. Te mindannyiunkat meghívsz egy nagyszerű feladatra, arra, hogy legyünk a te követőid és tanúid! Adj nekünk apostoli buzgóságot, hogy evangéliumodat bátran hirdessük az embereknek!
Abban az időben Jézus így fejezte be a hegyi beszédet: "A mennyek országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják majd nekem: Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Én akkor kijelentem majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket. Távozzatok színem elől, ti, gonosztevők! Mert mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak; az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle." Ezzel Jézus befejezte a hegyi beszédet. A népsokaság elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az ő írástudóik. Mt 7,21-29
Elmélkedés: A mai evangéliumi részlet Jézus kijelentésével kezdődik: "A mennyek országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi." Nem elegendő tehát a szóbeli hitvallás, azaz annak kifejezése, hogy valaki elismeri Jézust élete urának, hanem szükségesek az Isten iránti hitből fakadó cselekedetek. A mennyei Atya akaratát az teszi meg, aki engedelmeskedik Istennek, nem csupán ismeri az ő parancsait, hanem tettekre is váltja azt életében. Az amúgy is egyértelmű mondást Jézus egy példázattal szemlélteti. A háza számára szikla alapot választó ember valóban bölcs, hiszen az általa épített ház kiállja a természeti viharokat. Hozzá hasonlítanak azok, akik megteszik Isten parancsait. Akik viszont, bár jól ismerik Isten törvényeit, mégsem aszerint élnek, ahhoz az emberhez hasonlítanak, aki ingatag talajt választ háza számára, amely az első viharban romhalmazzá válik. Jézus ezzel a hasonlattal zárja le hegyi beszédét, amelyet felszólításként értelmezhetünk. Felszólítás, hogy az emberek valósítsák meg, tegyék meg mindazt, amit Jézus tanított. A beszéd ugyan befejeződik, de a hallgatóság számára most kezdődik annak gyakorlati megvalósítása a vallási életben. Az evangéliumi tanítás megélésével válok Isten gyermekévé. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Ó Krisztus keresztje, igaz reménységünk! Valahányszor a bűn és az emberi gyöngeség megoszlást okoz, adj erőt nekünk a megbocsátáshoz és a megbékéléshez! Ó Krisztus keresztje, légy támaszunk, amikor azért fáradozunk, hogy helyreállítsuk a teljes közösséget azok között, akik föltekintenek a megfeszített Úrra, mint üdvözítőnkre és Istenünkre! Szent II. János Pál pápa
Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: "Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták." Mt 22,34-40
Elmélkedés: Szent László király mai ünnepén arról olvasunk az evangéliumban, hogy valaki a legfőbb parancsról kérdezi Jézust. A korabeli zsidó vallási csoportok tagjai között szinte mindennapos lehetett a kérdés, amely sok beszélgetést, vitát eredményezett. A vallási csoportok és tanító iskolák sorrendet igyekeztek felállítani a számos törvény között, megpróbálták meghatározni, hogy melyik a fontosabb és melyik a jelentéktelenebb, melyik parancs megtartása élvez előnyt a másikkal szemben, ha egy élethelyzetben többet is lehetne alkalmazni. A Jézushoz forduló törvénytudót sajnos nem a helyes törvényértelmezés szándéka vezette, hanem Máté evangélista megjegyzése szerint "alattomos" szándék, azaz próbára akarta tenni Jézust. Amikor a mi Urunk válaszában az Isten iránti szeretetet és a felebaráti szeretetet nevezi a legfőbb törvénynek, akkor látszólag semmi újat nem mond, hiszen mindkét parancsot jól ismerte minden vallásos zsidó. Az újdonság abban áll, hogy egymás mellé helyezte ezt a kettőt. Nincs tehát két főparancs, hanem csak egy, mégpedig a szeretet törvénye, amely két irányban nyilvánul meg, Isten felé és az embertárs felé. Az igazi istenszeretet a felebaráti szeretetben ölt testet, a felebaráti szeretet alapja pedig az Isten iránti szeretet. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy Te támogatsz. Kalkuttai Szent Teréz
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják! Mt 7,6.12-14
Elmélkedés: Evangéliumi aranyszabálynak nevezzük Jézusnak azt a kijelentését, amit a mai napon olvasunk: "Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik!" Hasonló kijelentéssel találkozunk az ószövetségben is, Tóbiás könyvében: "Amit te nem szeretsz, azt másnak se tedd!" (Tób 4,15). E negatív megfogalmazáshoz képest Jézus pozitív tartalmú mondása fejlődést jelent, hiszen nem csak egyszerűen távol tart a másnak okozott kártól, hanem a jó megtételére ösztönöz. A mondás hátterében először egy természetes emberi bölcsességet fedezünk fel, hiszen általános tapasztalat szerint jót kapunk viszonzásul attól, akivel jót teszünk, illetve aligha számíthatunk jóra olyanoktól, akiknek kárt okozunk. Jótett helyébe jót várj! - hangzik a magyar közmondás, amely ugyanezt az evangéliumi igazságot fejezi ki. Tovább gondolkodva Jézus kijelentésének értelmén, észrevesszük annak buzdító, felszólító jellegét. Tegyük bátran a jót! Legyünk a jó kezdeményezői! Kötelezzük el magunkat amellett, hogy minden cselekedetünk jószándékból fakad! Itt már nem csupán egy emberi bölcsességről van szó, hanem egy komoly értékrendről, amely előremozdítja mind az egyén lelki fejlődését, mind pedig a közösségek javát. Az Úr azt kéri, hogy lépjünk ki abból a körből, hogy másoktól várunk jót, inkább jótetteinkkel mi tegyük meg az első lépést. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Atyám, őrizd, óvd a bajtól azokat, akiket különösen szeretek! Úgy vigyázz rájuk, mint az én szívemre, melyben nevüket őrzöm! Tartsd tőlük távol a kísértéseket, és térítsd őket arra az útra, amely a te dicsőségedbe vezet! Ha szívüket a bánat nyomja, tedd őket kitartóvá! Tudjanak bízni, remélni segítő, megszentelő kegyelmedben! Adj nekik nyugodt éjszakát, zavartalan álmot, reggel pedig újra rajtuk pihenjen tetszésed. Élvezzék a föld örömeit, amelyeket a tiszta lelkek számára készítettél, és vezesd őket egyszer országodba, hogy ott egyesülve a szeretetben együtt dicsérhessük szent nevedet mindörökké!
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod embertársadnak: "Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!", holott a te szemedben gerenda van? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát! Mt 7,1-5
Elmélkedés: "Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!" - olvassuk Jézus tanácsát a mai evangéliumban. Nem egyszerű véleményalkotásról van itt szó, amely a mindennapi életben előfordul, hanem a másik ember, illetve az ő magatartásának a megítéléséről. Az Úr szándékát könnyen megértjük, ha arra gondolunk, hogy ítéleteink sokszor elhamarkodottak és igazságtalanok. A másik személy vagy a körülmények elégtelen ismerete miatt gyorsan mondunk negatív véleményt valakiről. Mások hibáit előszeretettel felnagyítjuk, ami nyilvánvalóan igazságtalan ítélethez vezet. Ezt szemlélteti a gerendáról és szálkáról mondott hasonlat. A magunk hibáit, bűneit inkább kicsinyítjük, jelentéktelennek tüntetjük fel, miközben mások hibáival kevésbé vagyunk elnézőek, könnyen esünk túlzásba. Minden véleményalkotás előtt érdemes fontolóra vennünk a következőket: Valóban ismerjük a másik személyt? Valóban helyesen ismerjük az ő indítékait? Valóban képesek vagyunk igazságos ítéletet hozni? Valóban jogunk van mások cselekedetének minősítéséhez? Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! A mondás második része azt jelenti, hogy azért kerüljük az ítéletalkotást másokról, nehogy magunkra vonjuk Isten ítéletét. Isten ítélete viszont mindig igazságos. Ő ugyanis jól ismer minket, ismeri cselekedeteinket, de még szívünk szándékait is. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Jézus Krisztus! Hiszem, hogy te vagy az Isten Fia. Hozzád megyek, aki a kereszten életedet áldoztad minden emberért. Feltekintek szenvedő arcodra és a te áldozatodhoz szeretném kapcsolni életáldozatomat, hogy megértsem az istenfiúság titkát, és élő hittel tudjam megvallani, hogy te vagy az Isten Fia. Tégy engem tanúságtevővé, hogy hirdessem a világban: te vagy az Isten Fia, te vagy a Megváltó, egyedül benned van üdvösségünk!
2018. június 24. - Vasárnap, Keresztelő Szent János születése
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: "Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: "Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele." A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett. Lk 1,57-66. 80
Elmélkedés: Krisztusra mutató élet A híres német festő, Matthias Grünewald fő alkotása az isenheimi szárnyasoltár, amelynek főképe a keresztre feszítést ábrázolja. A bal oldalon a fájdalmas Szűzanya János apostollal és a földre boruló Mária Magdolnával, a jobb oldalon pedig Keresztelő Szent János. A keresztelő jelenléte természetesen csak jelképes, hiszen a valóságban ekkor már nem élt. Az alak jellegzetessége, hogy hatalmas mutatóujjával a kereszten függő Jézusra mutat, akiről megkeresztelkedésekor kijelentette: "Íme az Isten Báránya." Keresztelő János felett a következő felirat áll latinul: "Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem." A szentek ünnepét vagy emléknapját mindig a haláluk napján szoktuk tartani, mert ez az ő mennyei születésük napja. A liturgikus év folyamán Keresztelő Szent Jánosnak nem csak a halálára, vértanúságára emlékezünk (augusztus 19.), hanem a földi születésének a napját is megtartjuk, ezt ünnepeljük a mai napon. Az isenheimi oltár Keresztelő Jánosának példáját azért említettem a bevezetőben, mert neki az egész élete Krisztusra mutatott és nem csupán az egyik ujja. A János személyéhez kapcsolódó két ünnep már önmagában is mutatja, hogy az üdvtörténet jelentős alakjáról van szó, akiről maga Jézus is kijelentette: "asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál" (Mt 11,11). A mai ünnep evangéliumában János születéséről és az akkori különleges eseményekről olvashatunk. A történet előzménye, hogy amikor Zakariás szolgálatot teljesített a jeruzsálemi templomban és megjelent neki az Úr angyala azzal a hírrel, hogy gyermeke fog születni, akkor ő nem hitte el ezt az isteni üzenetet, és mintegy büntetésül megnémult. Zakariás kételkedése emberi oldalról részben érthető, hiszen feleségével, Erzsébettel együtt mindketten idősek voltak és nem számíthattak arra, hogy ebben az életkorban gyermekük szülessen. Abból a szempontból viszont nem magyarázható, nem érthető hitetlenkedése, hogy Isten szavai akkor is valóra válnak, ha azok lehetetlennek tűnnek az ember számára. Az angyal által közvetített üzenet azonban beteljesedett, Zakariás pedig néma maradt a beteljesedés napjáig, gyermeke születéséig. Érthető, hogy némasága majd pedig annak megszűnése csodálkozást ébresztett a rokonokban és ismerősökben, akik mindebben isteni jelet láttak. Az is érthető számunkra, hogy e különleges körülmények miatt sokan azt gondolták, hogy a megszületett gyermek is különleges lesz, bizonyára Isten valamilyen fontos küldetést szánt neki. Születésének elbeszélése után az evangélisták hallgatnak Keresztelő Jánosról. Kissé általánosító az a kifejezés, hogy János "növekedett, lélekben erősödött és a pusztában élt", de mégis fontos információt hordoz. János nem csupán testileg növekedett az évek előrehaladtával, hanem lelkileg is erősödött, felkészült arra a küldetésre, amit Isten szán neki. A puszta kiváló hely volt ehhez, ahol magányban élt, de Istenre figyelve. János személye akkor tűnik fel újra az evangéliumokban, amikor Jézus megkezdi nyilvános működését. Ezt készíti elő János, hirdetve a bűnbánatot és felszólítva a népet a megtérésre. Amikor pedig Jézus jön hozzá a Jordán folyóhoz, hogy megkeresztelkedjék, akkor János tanúságot tesz róla, hogy ő a Messiás, akinek jövetelét évszázadok óta várták, s akinek jövetelét hirdette. Keresztelő János személye és élete serkentsen minket arra, hogy egész életünkkel Krisztusra mutassunk, róla tegyünk tanúságot a világban! (c) Horváth István Sándor
Imádság: Urunk, Jézus Krisztus! A te eljöveteleddel az isteni irgalmasság áradt ki az emberiség felé. A veled való találkozásunk feltétele az, hogy szakítsunk bűneinkkel. Bűnbánatunkkal azt fejezzük ki, hogy életünkben nincs helye a kísértéseknek és a bűnnek, hanem szeretnénk visszakerülni az isteni kegyelem állapotába. Adj szívembe irántad való szeretetből fakadó bűnbánatot, hogy képes legyek a lelki megújulásra és örömöd befogadására! Teljesedjen be az én életemben is a mennyei Atya akarata!
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja." Mt 6,24-34
Elmélkedés: A földi gazdagság, a földi vagyon könnyen bűvkörébe vonja az embert, felébreszti szívében a birtoklási vágyat és a telhetetlenséget, amelynek velejárója, hogy az ember szíve eltávolodik Istentől. A Jézus által említett "mammon" a pénzt, a vagyont, a gazdagságot jelenti, amely könnyen rabul ejti az embert. A vagyon bálvány lehet, amelyet sokan Isten elé helyeznek. A krisztusi tanítvány tehát választás előtt áll. Vagy a földi kincsek gyűjtésére adja életét vagy Istennek. Középút nincs, legfeljebb azoknak volna, akiknek két szíve van, de mindannyian egy szívvel születünk. Jézus egyértelműen fogalmaz: "Senki sem szolgálhat két úrnak. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is." Ezt követően Jézus az isteni gondviselésről tanít, amely logikus folytatása a korábban mondottaknak. Ha valaki nem a vagyonban, nem a földi kincsek által nyújtott biztonságban bízik, akkor miben? Az Úr válasza egyszerű: Isten megad számára minden szükségeset. Nem érdemes aggódnunk amiatt, hogy miként jutunk a megélhetéshez szükséges javakhoz, mert Isten gondoskodni fog rólunk. Az isteni gondviselésbe vetett bizalom azonban nem jelenthet tétlenséget az ember részéről, azaz nem arra hív minket, hogy ne dolgozzunk, hanem arra, hogy ne nyugtalankodjunk a jövő miatt. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Szent tested, Úr Jézus Krisztus Istenem, segítsen engem az örök életre, s drága véred bűneim bocsánatára! Legyen ez az Eucharisztia örömömre, egészségemre és vigadozásomra, félelmetes második eljöveteledkor pedig méltass általa, hogy bár bűnös vagyok, dicsőséged jobbján állhassak szeplőtelen Anyád és összes szentjeid imádsága által! Alexandriai Szent Cirill
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság benned sötétség, maga a sötétség mekkora?" Mt 6,19-23
Elmélkedés: Az evilági kincsek mulandóságára hívja fel a figyelmet Jézus hasonlata. Arról beszél, hogy a moly és a rozsda megemészti, értéktelenné teszi az ember által gyűjtött kincseket. A régebbi időkben egy-egy drága ruha is szinte kincsnek számított, de a moly könnyen tönkretette. A rozsda pedig tönkreteszi a pénzt. Emellett úgy is elvesztheti valaki a vagyonát, ha ellopják tőle a tolvajok. A bibliai időben az emberek kincseiket a földbe, sok esetben a lakóház alá ásták, mert ez számított biztos helynek. De ha rossz szándékúak tudomást szereztek róla, akkor kiásták és ellopták. Az Úr szavai szerint az igazi kincs nem veszíti el értékét, azaz romolhatatlan, mások által nem tehető tönkre vagy nem lopható el. Egész életünket, gondolkodásunkat és természetesen a cselekedeteinket is meghatározza, hogy mit tartunk értéknek. Ha fontosnak tartom és értéknek tekintem Isten szolgálatát, akkor szívvel-lélekkel keresztény emberként élek, azaz ott van a szívem, ahol a kincsem. A mennyei kincsek gyűjtése a jócselekedetekkel egyrészt a jövő felé, az üdvösség elnyerésére irányul, másrészt hatása van a hívő ember életére a jelenben, mert lelki békével és nyugalommal tölti el. Isten el nem múló, örök javakat ad jutalmul mindazoknak, akik osztatlan szívvel és teljes odaadással érte élnek. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Jóságos Atyánk, váljék erősebbé a szeretet irántad és a felebarát iránt: Krisztus tanítványai támogassák az igazságosságot és a békét. A szegényeknek hirdettessék az evangélium, s az Anyaszentegyház mutassa meg különleges szeretetét a kicsinyek és kitaszítottak iránt. Dicsérünk téged, Atyánk, mindörökké! Szent II. János Pál pápa
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket." Mt 6,7-15 Elmélkedés: Az adakozás és böjt után a vallási élet harmadik fontos elemével, az imádkozással kapcsolatban olvashatjuk Jézus tanítását a mai evangéliumban. Az előzményben említést tett a most is képmutatóknak nevezett írástudók és farizeusok szokásáról, miszerint a zsinagógákban, utcákon vagy más nyilvános helyeken imádkoznak. E szokásban azonban nem kell feltétlenül a feltűnési vágyat keresnünk. A vallásos zsidó ember a kötelező napi imádságait állva végezte, mégpedig a meghatározott időben. Ha éppen úton volt, bárhol is érte ez az idő, ő megállt és elmondta az imát. Így természetesen előfordulhatott, hogy imádságát nyilvános helyen, mások szeme láttára végezte. E szokás helyett Jézus azt javasolja, hogy az ő tanítványai inkább visszavonultan imádkozzanak. Ezt követően tanítja meg övéinek a Miatyánk kezdetű imát. A korabeli rabbiknak volt egy-egy saját imája, amelyet megtanítottak tanítványaiknak. Jézus is ezt a szokást követi. A pogányok bőbeszédű imájával szemben egy viszonylag rövid imát tanít, amely összefoglalja az ember leglényegesebb kéréseit, amellyel Istenhez fordulunk. Az Isten felé fordulás alapja az, hogy Isten úgy tekint ránk, mint gyermekeire, tehát mi szólítsuk őt bátran Atyánknak. Ha istengyermeki bizalommal fordulunk hozzá, akkor számíthatunk segítségére. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszűntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked." Mt 6,1-6.16-18 Elmélkedés: A hegyi beszéd folytatásában Jézus megvilágítja tanítványai számára, hogy vallási cselekedeteik hogyan múlhatják felül a farizeusi vallásosságot. Három jámborsági gyakorlatot említ, az alamizsnát, az imádságot és a böjtöt. Az imádság helyes formájáról holnap, a másik kettőről a mai evangéliumban olvasunk. Jézus felhívása így hangzik: "Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek!" Máté evangéliumában most fordul elő először a "képmutatók" kifejezés, amelyet az írástudókra és a farizeusokra ért. Sem a Szentírásban, sem más korabeli írásban nem találunk arra vonatkozó adatot, hogy a jótékonyságot gyakorló személyek kürtöltettek volna az adományok szétosztásakor. A kijelentés értelme az, hogy az adakozó személy ne hívja fel magára a figyelmet, ne keltsen feltűnést. Adományát semmiképpen se azért adja, hogy így vívja ki az emberek megbecsülését, tiszteletét. Az igazi erény, az önzetlen adakozás sosem keresi a feltűnést és nem az elismerés reményében történik. Aki jótetteiért bármiféle dicséretet vár az emberektől, az már megkapta a maga jutalmát, tehát Istentől nem számíthat semmilyen jutalmazásra. Aki viszont önzetlenül, nagylelkűen, titokban segít másokon, azt Isten fogja majd megjutalmazni. Isten ugyanis jól ismeri szívünk szándékait és eszerint ítéli meg cselekedeteinket. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Igazán szomorú dolog, hogy olyan nagyra vagyunk egyes dolgokkal, amiket, Uram, teérted teszünk. Holott jobb volna oda sem figyelni rájuk, ha mégoly nagy számmal volnának is! Boldogok azok, akik nagy tetteket vihetnek végbe a Te dicsőségedre! Ó, Uram! Tégy engem képessé valami jóra, ha már annyira szeretsz! Avilai Szent Teréz ________________________________ Aktuális: Kedves e-vangélium olvasók! Gyémántos kereszt Képes evangelizációs kiadványaink művészeti szakértője, Müller Imre festőművész nemrégiben festett egy nagyméretű, 175 cm magas, 145 cm széles keresztet 250 éves vörösfenyő alapanyagra (30 kg súlyú). A festmény a XIII. századi keresztábrázolások hagyományát követi, illetve annyiban modern, hogy 9 különböző színű és csiszolású festett gyémánt díszíti. A kereszt megvásárolható azok számára, akiket érdekel a kortárs művészet és támogatják is azt. A kereszt áráról és további részletekről érdeklődni nálam lehet az evangelium365@gmail.com címen. Az érdeklődőknek képet is küldök róla. Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: "Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle." Mt 5,38-42
Elmélkedés: A törvénymagyarázatok sorában az ötödik téma a bosszúval kapcsolatos. A régi törvény így hangzott: "Szemet szemért, fogat fogért." Ez a megfogalmazás illetve felfogás a mi számunkra bizony furcsának hat és kegyetlenül hangzik, de a maga korában valójában fékezte, korlátozta a bosszút, azaz nem engedte, hogy valaki nagyobb sérelmet okozzon a másiknak, mint amit tőle korábban elszenvedett. A törvény célja az volt, hogy senki ne szolgáltasson magának igazságot önkényes módon. Jézus azonban egészen más lelkületet kíván tanítványaitól. Új parancsának bemutatására képeket használ. Ezt mondja: "Ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is." Minden erőszakos fellépés újabb erőszakot vált ki, és várhatóan csak fokozódik annak mértéke. Ezt a folyamatot csak úgy lehet megállítani, ha valaki lemond a bosszúról, azaz megbocsát annak, akitől elszenvedett valamilyen sérelmet vagy aki kárt okozott neki. A keresztény lelkület lényege tehát a megbocsátás, a szeretet, a nagylelkűség. Bíznunk kell abban, hogy a szeretet erejével képesek vagyunk megakadályozni a gonoszság további terjedését. Bíznunk kell abban, hogy a megbocsátás elgondolkoztatja a rossz szándékúakat és elindítja őket a javulás útján! (c) Horváth István Sándor
Imádság: Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Szentlélek, jöjj, és taníts meg Isten dicsőségére, az ő akaratát megcselekedve, mindenkor hitben és alázatban élni. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!
Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: "Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás." Majd folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak." Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. Mk 4,26-34
Elmélkedés: Titokzatos növekedés Van valami titokzatos és megmagyarázhatatlan abban, hogy a földbe vetett magok kikelnek, fejlődnek és termést hoznak. A növénytermesztéssel foglalkozó szakemberek fel tudják sorolni azokat a tényezőket, amelyek akadályozzák a magok kikelését és azokat is, amelyek serkentik azt. De ha odaállnánk egy szakemberhez azzal, hogy Jézus beszédét idézve kijelentjük, hogy "a föld magától hoz termést, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban", akkor valószínűleg mosolyogna a kijelentésen, hiszen emberi munka, odafigyelés és szakértelem nélkül volna ugyan termés, de az aligha volna bőséges. Jézus sem az emberi munka szükségessége ellen beszél, hanem arra akarja felhívni a figyelmet, hogy minden fejlődésben van valami titokzatos, ami megmagyarázhatatlan az ember számára. Lehet, hogy a hozzáértő ember sokat tud tenni azért, hogy valóban bőséges legyen a termés, de ne feledkezzünk el arról, hogy magát a folyamatot, a búzaszemből a csíra kialakulását, majd a növény fejlődését és a termés érlelését nem az ember találta ki, nem beszélve arról, hogy a fejlődés folyamata során sok olyan hatás éri a növényt, amelyeket az ember képtelen szabályozni, gondoljunk csak például a napsütésre. Jézus két példabeszédet mond az Isten országáról a mai evangéliumban. Az első példázat tanulsága az, hogy nekünk, keresztény embereknek kell Isten országának magvait elvetnünk a világban. A növekedés azonban Istentől függ. Isten országának terjedése nem az emberi tevékenységnek és főként nem az erőlködésnek a függvénye, de ez nem jelenti azt, hogy nincs semmi tennivalónk. A második példázat, a mustármagról szóló hasonlat pedig azt mutatja be, hogy a kezdetben kicsiny mag, milyen nagyra képes nőni. Jézus nem mezőgazdasági tanácsokat osztogat, hanem ezzel a két példával Isten országát és annak növekedését szemlélteti. Mit tanulhatunk ezekből a példázatokból? Amikor a magot földbe vető ember elvégezte a maga munkáját, akkor eljön számára a bizakodás időszaka. Elvégezte a munkáját, megtette, ami az ő feladata, de most várakoznia kell, mostantól nem az ő kezében van az irányítás. Bízik a természetben, várja a kedvező időjárást, de mindennek hátterében ott van az Isten, valójában tőle várja, hogy kedvező idő segítse a magok kikelését és növekedését, és természeti csapás ne tegye eredménytelenné fáradozását. A magot vető ember elfogadja, hogy a természetnek megvan a maga rendje, a magok kikelése nem fog másnapra megtörténni és a termés beéréséig is hosszú idő telik el, minden abban az időben fog történni, ahogyan azt Isten meghatározta, belekódolta a magokba. Isten országával kapcsolatban is ez a helyzet. Ha elvégeztük küldetésünket, azaz elvetettük a világban Isten jóhírének magvait, akkor ettől kezdve nem rajtunk múlik, hogy mikor fognak ezek a magok kikelni az emberi szívekben. Bízzuk ezt a folyamatot Istenre! A két példázatot Márk evangélista annak rövid magyarázatával zárja, hogy Jézus miért példabeszédek formájában közölte tanítását. A magyarázat szerint az egyszerű emberek így tudták könnyen megérteni mondanivalóját. Az egykori hallgatósághoz hasonlóan nekünk is arra kell törekednünk, hogy minél jobban megértsük Isten országának titkait és minél jobban megvalósuljon életünkben az ő szándéka. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Uram, Jézus Krisztus! Segíts észrevennem kegyelmi segítségedet és az általa végbemenő lelki növekedést! Segíts, hogy magamat jó talajnak készítsem elő tanításod befogadására és adj erőt követnem útmutatásaidat, amelyek a mennyei Atya felé vezetnek! Hiszem, hogy segítségeddel képes vagyok a lelki megújulásra. Segíts felismernem életem végső célját és legyen erőm Istenre bízni életem! Ha hűséggel teljesítem kötelességeim, nincs okom félni, mert kegyelmed eredményt hoz, gyümölcsöt fakaszt életemben. Légy velem és kísérjen áldásod, hogy az evangélium igazságának megvalósítása által növekedjék bennem az Isten országa!
Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: "Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás." Majd folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak." Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. Mk 4,26-34
Elmélkedés: Titokzatos növekedés Van valami titokzatos és megmagyarázhatatlan abban, hogy a földbe vetett magok kikelnek, fejlődnek és termést hoznak. A növénytermesztéssel foglalkozó szakemberek fel tudják sorolni azokat a tényezőket, amelyek akadályozzák a magok kikelését és azokat is, amelyek serkentik azt. De ha odaállnánk egy szakemberhez azzal, hogy Jézus beszédét idézve kijelentjük, hogy "a föld magától hoz termést, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban", akkor valószínűleg mosolyogna a kijelentésen, hiszen emberi munka, odafigyelés és szakértelem nélkül volna ugyan termés, de az aligha volna bőséges. Jézus sem az emberi munka szükségessége ellen beszél, hanem arra akarja felhívni a figyelmet, hogy minden fejlődésben van valami titokzatos, ami megmagyarázhatatlan az ember számára. Lehet, hogy a hozzáértő ember sokat tud tenni azért, hogy valóban bőséges legyen a termés, de ne feledkezzünk el arról, hogy magát a folyamatot, a búzaszemből a csíra kialakulását, majd a növény fejlődését és a termés érlelését nem az ember találta ki, nem beszélve arról, hogy a fejlődés folyamata során sok olyan hatás éri a növényt, amelyeket az ember képtelen szabályozni, gondoljunk csak például a napsütésre. Jézus két példabeszédet mond az Isten országáról a mai evangéliumban. Az első példázat tanulsága az, hogy nekünk, keresztény embereknek kell Isten országának magvait elvetnünk a világban. A növekedés azonban Istentől függ. Isten országának terjedése nem az emberi tevékenységnek és főként nem az erőlködésnek a függvénye, de ez nem jelenti azt, hogy nincs semmi tennivalónk. A második példázat, a mustármagról szóló hasonlat pedig azt mutatja be, hogy a kezdetben kicsiny mag, milyen nagyra képes nőni. Jézus nem mezőgazdasági tanácsokat osztogat, hanem ezzel a két példával Isten országát és annak növekedését szemlélteti. Mit tanulhatunk ezekből a példázatokból? Amikor a magot földbe vető ember elvégezte a maga munkáját, akkor eljön számára a bizakodás időszaka. Elvégezte a munkáját, megtette, ami az ő feladata, de most várakoznia kell, mostantól nem az ő kezében van az irányítás. Bízik a természetben, várja a kedvező időjárást, de mindennek hátterében ott van az Isten, valójában tőle várja, hogy kedvező idő segítse a magok kikelését és növekedését, és természeti csapás ne tegye eredménytelenné fáradozását. A magot vető ember elfogadja, hogy a természetnek megvan a maga rendje, a magok kikelése nem fog másnapra megtörténni és a termés beéréséig is hosszú idő telik el, minden abban az időben fog történni, ahogyan azt Isten meghatározta, belekódolta a magokba. Isten országával kapcsolatban is ez a helyzet. Ha elvégeztük küldetésünket, azaz elvetettük a világban Isten jóhírének magvait, akkor ettől kezdve nem rajtunk múlik, hogy mikor fognak ezek a magok kikelni az emberi szívekben. Bízzuk ezt a folyamatot Istenre! A két példázatot Márk evangélista annak rövid magyarázatával zárja, hogy Jézus miért példabeszédek formájában közölte tanítását. A magyarázat szerint az egyszerű emberek így tudták könnyen megérteni mondanivalóját. Az egykori hallgatósághoz hasonlóan nekünk is arra kell törekednünk, hogy minél jobban megértsük Isten országának titkait és minél jobban megvalósuljon életünkben az ő szándéka. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Uram, Jézus Krisztus! Segíts észrevennem kegyelmi segítségedet és az általa végbemenő lelki növekedést! Segíts, hogy magamat jó talajnak készítsem elő tanításod befogadására és adj erőt követnem útmutatásaidat, amelyek a mennyei Atya felé vezetnek! Hiszem, hogy segítségeddel képes vagyok a lelki megújulásra. Segíts felismernem életem végső célját és legyen erőm Istenre bízni életem! Ha hűséggel teljesítem kötelességeim, nincs okom félni, mert kegyelmed eredményt hoz, gyümölcsöt fakaszt életemben. Légy velem és kísérjen áldásod, hogy az evangélium igazságának megvalósítása által növekedjék bennem az Isten országa!
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: "Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!" Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek "igen, igen, nem, nem"; ami ettől eltér, az a gonosztól van." Mt 5,33-37
Elmélkedés: Törvényértelmezésének sorozatában negyedikként az eskü témáját hozza elő Jézus. Vélhetően azért találhatjuk közvetlenül a házassággal és a válással kapcsolatos kijelentések után, mert gyakran előfordulhatott, hogy a házassági peres ügyekben visszaéltek az esküvel, azaz hamis dolgokat állítottak a házastársról. Most is a régi szabályt idézi először: "Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!" Ehhez fűzi hozzá az ő parancsát: Egyáltalán ne esküdjetek! Legyen a ti beszédetek "igen, igen, nem, nem." Az eskü azt jelenti, hogy valaki Istenre hivatkozva állítja azt, hogy igazat mond, azaz mintegy Istent hívja tanúul szavai igazságának igazolására. Az eskü gyakorlata mögött két mozzanat húzódik meg. Egyrészt az, hogy csak olyan közösségben van értelme az Istenre tett eskünek, amely valóban tiszteli Istent és elfogadja őt bírónak, ítélkezőnek. Másrészt az eskü gyakorlata az emberek közti bizalmatlanságot jelzi. Az egyik ember csak akkor hisz a másiknak, ha az esküt tesz Istenre, azaz inkább hisz Istennek, mint embertársának. Jézus azt tanítja, hogy az emberi beszéd eskü nélkül is legyen mindig igaz. Beszéljünk úgy, hogy szavunkat mindig komolyan tudják venni mások! Kijelentéseinket mindig annak fényében tegyük, hogy egyetlen hazugsággal elveszíthetjük mások bizalmát! Legyünk mindig igazmondóak! (c) Horváth István Sándor
Imádság: Jézus Krisztus Anyja, ki Fiad mellett álltál élte kezdetén és küldetésében, kerested őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor fölmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat, oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat, Papok Édesanyja! Szent II. János Pál pápa
