"FEJEZETEK EGY IGAZI VARÁZSKÖNYVBŐL - először magyarul:
JEU ELSŐ KÖNYVE Első fejezet "Szerettelek titeket. Az akartam, hogy nektek adassék az élet; Az Élő Jézus, ki tudja az igazságot.
Ez a láthatatlan Isten Gnózisának könyve, mely a rejtett misztériumok által megmutatja az utat a kiválasztottaknak, és az Atya életébe való megújulásba vezet
- a Megváltó eljövetelébe, a lelkek megmentőjébe, kik megkapják az Élet igéjét, mely magasabb minden életnél
- az élő Jézus bölcsességébe, ki eljött az Atya által, a Világosság eonjából, a Pleróma beteljesedéseként
- a tanításba, melyhez semmi sem hasonlítható, melyre az Élő Jézus tanította apostolait, mondván: "Ez az a tanítás, melyből a teljes bölcsesség fakad."
Az Élő Jézus így szólt tanítványaihoz: "Áldott, ki megfeszítette a világot, de a világ nem feszítette meg őt." És az apostolok egyszerre kérték: "Ó Uram, taníts meg minket a világ megfeszítésére, hogy ne feszíthessen meg minket, hogy ne veszíthessük el életünket." Az Élő Jézus így válaszolt: "Ő, aki megfeszíttetett, ő az aki meglelte az igémet, s beteljesítette, annak akarata szerint, aki küldött engem."
* * *
Először olvashatja magyarul a Kedves Olvasó a "Codex Brucianus" ("Bruce Codex") - ben található gnosztikus beavatási szövegből, a "Jeu első könyvéből" a teljes első fejezetet.
Jeu első és második könyve, két nagyon rövid, kopt nyelven íródott beavatási rituálé, az erők és hatalmasságok (az eonok arkhónjai) jeleivel (kharaktér). Feltehetőleg Egyiptom római uralma alatt keletkezhettek, Kr.u.100 és 300 között.
Jeu, vagy nemzetközi átírásban JEU, IEOU, megtalálható a "Pistis Sophia gnosztikus evangéliumában" is, mint "a kis Jao". Ő a Pleróma, a Teljesség egyik legelső, s így legtisztább kiáradása (emanációja). Jeu könyveiben Jézus titkos tanításai találhatók, melyek, - a már említett Pistis Sophiához hasonlóan, - varázsjelek formájában adják át a léleknek az arkhónok eonjain való átjutáshoz szükséges erőket.
Jeu könyveivel, és varázsjeleivel (kharaktér) a magyar közönség először Kákosy László: "Fény és káosz - A kópt gnosztikus kódexek" (Bp., Gondolat, 1984.) c. munkájában találkozhatott először.
A képen a Jeu könyveit tartalmazó "Codex Brucianus" ("Bruce Codex") borítója, a Krisztus-monogrammal egyesített ankh-kereszt.
Szívedet irányítsd a Világosságra és ismerd fel azt!
"1. HERMÉSZ: Egyszer, amikor a lényeges dolgokat fontolgattam, és lelkületem felemelkedett, testi érzékelésem teljesen elszunnyadt, mint az olyan embernél, aki túl sokat evett, vagy nagymegerőltetés folytán elfáradt és mély álomba merült.
2. És úgy tűnt, hogy hatalmas lényt látok, határozatlan körvonalakkal, mely néven szólított, és azt mondta nekem:
3. Mit akarsz hallani és látni, s mit kívánsz lelkületedben megtanulni és felismerni?
4. Azt kérdeztem: Te ki vagy?
5. Azt felelte: Pimander vagyok, a Lelkület, a magától létező lény. Tudom, hogy mit kívánsz, és mindenütt veled vagyok.
6. Így szóltam: a lényeges dolgok oktatására vágyom, szeretném megérteni a mibenlétüket, szeretném megismerni Istent. Ó, mennyire szeretnék mindent megérteni!
7. Azt felelte: Erősen tartsd a tudatodban, amit meg akarsz tanulni, és én oktatni foglak. (...)
17. Úgy értsd: Ami benned néz és hall, az az Úr Igéje, és a lelkületed az Isten, az Atya: ezek nincsenek egymástól elválasztva, mert egységük az élet.
18. Köszönöm - válaszoltam.
19. Szívedet most irányítsd a világosságra, és ismerd fel azt."
Corpus Hermeticum, 1. könyv: "Találkozás Pimanderrel". In: Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis I.
Kép - Johfra: Hermész Triszmegisztosz látomása (1972)
"Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál,
és ha találni fog,zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni."
Tamás evangéliuma, 2. logion.
Mit keres a kereső? És mit talál?
A rezgéstörvények alapján egyértelműen azt keressük és találjuk, amire rezonálunk, amit bevonzunk; ez is a hermészi analógia-elvből következik: "Amint fennt, úgy lennt", "Amint belül úgy kivül."
A kereső azt találja kinnt, ami már benne is megvan. A keresés csak a külső összekötése a belsővel.
De milyen csoda az, amiről a Tamás evangéliuma beszél?
"Csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni." Ez az, amiről a belső vallások, - igy a gnosztikusok is - korszakok óta tudósitanak minket: "Isten országa bennünk van", és főként:
"Gnothi Seauton", "Nosce te ipsum": "Ismerd meg önmagad!". A kulcs tehát: "Önismeret általi istenismeret."
S aki igy megismeri ön-mag-át és Istent, "csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni."
A vizöntő világhónap/kor/aion a nagy világciklus vége,egészen pontosan az aquárius közepe.Ebben a 2160 éves korszak/age alatt valóban ÁTMENŐK leszünk egyik 25920 földi éves precessziós megaciklus végetér és kezdődik egy másik.
Egy újsághír kapcsán született Facebook-jegyzetem:
A világ legkorábbi keresztény feliratai gnosztikusak
"Fürdőmbe a mennyegzői kamra testvérei fáklyákat hoznak,
Csarnokainkban vágyakoznak a[z igaz] lakomára,
Miközben dicsérik az Atyát és dicsőítik a Fiút.
Csak bennük [az Atyában és a Fiúban] lelhető meg az igazság eredete és forrása."
Igy szól az a több mit 2 ezer éves, egy római földalatti katakombában talált epigráfia (felirat), melyet nemrég a világ legrégebbi keresztény feliratának nyilvánitottak.
Szimbolikus is, hogy a Vatikán egy ókeresztény ("pogány") kazamatarendszerre épült: 2. századi Mithrász-szentélyek, gazdag római patriciusok mauzóleumai, - mint amilyen a Pécsi Ókeresztény Mauzóleum (UNESCO Világörökség része), -szarkofágok, katakombák és alagutak labirintusa húzódik Róma alatt.
Ez a hatalmas "ókeresztény római alvilág" máig feltáratlan. Régészek, epigráfusok (felirattanászok), és vallástudósok hada dolgozik azon, hogy Nap-világra kerüljenek a Szellemi Nap, a belső kereszténység világosságának nyomai.
A fennti szöveg szellemisége a hozzáértő tudósok számára azonnal felidézte a gnosztikus Nag Hammadi kódex részét képező Fülöp evangélium sorait. Ezt az irást a hires 2. századi római gnosztikus, Valentinus tanitásainak összefoglalásának tartják. Valentinus egy hónapig még pápa is volt, és hivei éltek a már emlitett földalatti szentély-és kazamatarendszerben.
"Az igazság misztériumai megnyilvánultak, mint jelek és képek. A mennyegzői kamra azonban rejtve van. Ez a Szentek Szentje. A függöny kezdetben eltakarta, hogy hogyan rendezte el Isten a teremtést. Ha azonban a függöny elszakad, és mindaz, ami bent van, láthatóvá válik, akkor el fogják hagyni ezt a házat, és üres lesz, sőt inkább le fogják rombolni. Az istenség teljes egészében menekülni fog innen, de nem be a Szentek Szentjébe – hiszen nem keveredhet a keveredést nem ismerő Világossággal, sem a makulátlan teljességgel –, hanem a kereszt szárnyai és karjai alá kerül."
S én így válaszoltam az öregembernek: -Arra a helyre készülök menni, ahonnan jöttem. Az agg megkérdezte: -Hová valósi vagy? Én azonban így feleltem: -Alászállok a holtak világába, hogy foglyul ejtsem a fogságot, melyet elfogtak a babiloni rabság idején. Az öregember a következőket mondta: -Hogyan tudsz majd elfutni tőlem? Nézd és lásd a fejedelmeket és hatalmakat! A Szellem így szólt: -Mutasd meg a jelet, amit ismersz, és ő kinyitja neked ( a kaput). És én megmutattam az öregnek a jelet. Lenézett, teremtményeire és azokra, akik önmaguk urai. Akkor megnyílt a hetedik menny, és mi felmentünk az Ogdoadhoz. Ott megpillantottam a tizenkét apostolt. Üdvözöltek, és fölmentünk a kilencedik mennybe. Köszöntöttem mindenkit, akik ott voltak, és fölmentünk a tizedik mennybe. S én üdvözöltem a testvéreimet a szellemben."
Jakab protoevangéliumaMária születése és annak előzményei
I. 1. A tizenkét törzs történetében olvassuk, hogy a dúsgazdag Joachim kétszeres áldozatot készült bemutatni az Úrnak, mert a következőképp gondolkodott magában:
- A többlet az egész népé lesz , az engesztelő áldozat pedig az Úristené, bűneim bocsánatára.
I. 2. Elérkezett az Úr nagy ünnepe, Izrael fiai készültek bemutatni áldozatukat, Joachimnak azonban útját állták:
- Nincs jogod, hogy elsőként mutasd be áldozatodat – figyelmeztette Ruben -, hiszen nem nemzettél sarjat Izraelnek!
I. 3. Joachim felettébb elszomorodott; ment is mindjárt, hogy megvizsgálja a tizenkét zsidó törzs lajstromát, miközben magában így beszélt:
- Átnézem a tizenkét zsidó törzs lajstromát, vajon én vagyok-e az egyetlen, aki nem nemzett sarjat Izraelnek.
És az átvizsgálás során azt találta, hogy az igazak mindegyike támasztott Izraelnek sarjakat. Eszébe jutott az ősatya, Ábrahám is, hogy azt késő öregkorában ajándékozta meg fiával, Izsákkal, az Úristen. I. 4. Joachim tehát igen szomorkodott, nem is került a felesége színe elé, hanem bevette magát a pusztaságba, ott vert sátrat, hogy negyven nap és negyven éjjel böjtöljön.
- Nem távozom innen, sem ételért, sem italért – mondta magában -, míg az én Uram és Istenem rám nem tekint. Az imádság lesz ételem és italom.
II. 1. Felesége, Anna, kettős bánatán bánkódott, két keservét keseregte:
- Keserves lesz az özvegységem, keserves a meddőségem!
II. 2. Elérkezett az Úr nagy ünnepe. Akkor szolgálólánya. Judit, így szólt hozzá:
- Meddig gyötrőd még a lelkedet? Lám, elérkezett az Úr nagy ünnepe, nem szabad siránkoznod. Inkább vedd ezt a fejkötőt, melyet a munkavezetőnő ajándékozott nekem: én amúgysem köthetem fel, elvégre a szolgálólányod vagyok, a fejkötőn pedig királyi jel van.
II. 3. – Hagyj engem békén – tiltakozott Anna. – Nem magam miatt siránkozom: az Úristen gyötört meg ennyire… Csak nem egy gazember adta neked a fejkötőt? Azért jöttél, hogy vétkedben cinkosoddá tegyél?
- Mi rosszabbat kívánhatnék rád azért, hogy nem fogadsz nekem szót?! – feleselt vele a szolgálólány, Judit. – Az Úristen amúgy is elzárta a méhedet, hogy ne hozhasson gyümölcsöt Izraelnek!
II. 4. Anna nagyon elszomorodott, de azért levetette gyászruháját, fejet mosott, menyegzői ruháját öltötte magára, aztán kilenc óra tájban lement a kertjébe sétálni. Végül egy babérfa tűnt elébe, az alatt letelepedett, s kis pihenés után így kezdett fohászkodni a Mindenhatóhoz:
- Atyáim Istene, áldj meg engem és hallgasd meg könyörgésemet, ahogyan megáldottad ősanyánkat, Sárát, hiszen fiúval ajándékoztad meg, Izsákkal!
III. 1. És Anna az égre szegezte tekintetét. De mikor a babérfán egyszerre madárfészket pillantott meg, magában keserű panaszra fakadt:
- Ó jaj, ugyan ki nemzett engem, ugyan milyen anyaméh hozott a világra? Gyalázatnak születtem, annak tekintenek Izrael fiai! Ócsárlás és gúny lett az osztályrészem, elkergettek az én Uram és Istenem templomából…!III. 2. Ó jaj, hová tartozom én? Nem tartozom az égi madarak közé, mert az ég madarai is termékenyek előtted. Uram… Ó jaj, hová tartozom én? Nem tartozom az oktalan háziállatok közé sem, mert az oktalan állatok szintén termékenyek előtted, Uram… Ó jaj, hová tartozom én? Nem tartozom még a szárazföld vadjai közé sem, mert a szárazföld vadállatai ugyancsak termékenyek előtted, Uram… III. 3. Ó jaj, hová tartozom én? Nem tartozom ehhez a földhöz sem itt, mert ez a föld szabott időben meghozza a maga gyümölcseit és magasztal Téged, Uram…!
IV. 1. Ekkor elébe állt az Úr angyala.
- Anna, Anna – hangzott a szózat -, az Úristen meghallgatta kérésedet. Foganni fogsz és szülni, s egyszer a te sarjadról beszél majd az egész földkerekség!
- Úgy igaz, ahogyan él az Úr, az Isten – fogadkozott Anna -, szüljek akár fiút, akár leányt, áldozati ajándékul viszem az én Uram és Istenem elé! Az Ő szolgálatára lesz a gyermek élete legvégső napjáig!
IV. 2. Egyszer csak két hírvivő érkezett:
- Nézd csak – figyelmeztették -, férjed, Joachim van érkezőben a nyájaival!
Közben ugyanis az Úr angyala leszállt Joachimhoz.
- Joachim, Joachim – mondta neki -, az Úristen meghallgatta a kérésedet. Térj haza innen. Íme feleséged, Anna, a méhében fogant.
IV. 3. Joachim tehát tüstént hazatért, összehívta a pásztorait és meghagyta nekik:
- Hozzatok ide nekem tíz bárányt, csupa hibátlan és makulátlan jószágot. Ezt a tíz bárányt szánom az Úristennek. És hozzatok nekem tizenkét gyenge húsú borjút is, mert ez a tizenkét borjú lesz a papoké és a véneké, azonkívül még száz kecskét – ezt a száz kecskét kapja majd a nép apraja-nagyja!
IV. 4. Így hát Joachim érkezőben volt a nyájaival. Anna kiállt a kapuba, s mihelyt megpillantotta a nyájaival közeledő Joachimot, nyomban odaszaladt hozzá, s a nyakába csimpaszkodva újságolta:
- Most már tudom, hogy az Úristen gazdagon megáldott. Mert lám, az özvegy nem özvegy többé, lám, a meddő asszony méhében fogant!
Joachim az első nap megpihent otthonában. V. 1. Másnap azonban már vitte is ajándékait.
- Talán irgalmas lesz hozzám az Úr – mondogatta magában. – Akkor úgy intézi, hogy a pap homlokpártája láthatóvá váljék számomra.
Joachim tehát bemutatta áldozatát, s szemét mindaddig a homlokpártára szögezte, míg a pap fel nem lépett az Úr oltárához. Nem látta a pártán, hogy bűnös volna.
- Most már tudom – örvendezett Joachim -, hogy az Úr irgalmas hozzám, mert minden bűnömet megbocsájtotta!
És megigazultan távozott a templomból, hogy hazatérjen.
V. 2. Anna hónapjainak száma pedig betelt; körülbelül hat hónap múlva, a hetedikben megszült.
- Fiú vagy leány? – kérdezte a bábától.
- Leány – válaszolt a bába.
Mire Anna ujjongva kiáltotta:
- Felmagasztosította lelkemet ez a mai nap!
És lefektette az újszülöttet. Mikor aztán a napok száma betelt, Anna lemosta magáról tisztátalanságát és mellét nyújtotta a csecsemőnek, akit Máriának nevezett el.
Mária a Templomban
VI. 1. A kisleány napról napra növekedett. Hat hónapos korában anyja letette a földre, hogy próbát tegyen, vajon megáll-e a lábán. A kis Mária pedig hat lépést tipegve tért meg anyja ölelő karjaiba. Anna felkapta őt és kijelentette:
- Ahogyan igaz, hogy él az én Uram és Istenem, úgy nem jársz te sem ezen a földön mindaddig, míg el nem viszlek az Úr templomába!
De a hálószobáját is valóságos szentéllyé alakította át, s meg nem engedte, hogy Mária testét valamilyen közönséges vagy tisztátalan étek járja át, melléje pedig a zsidók leányait hívta, csupa szeplőtelen szüzet, azok szórakoztatták. VI. 2. Így jött el a leányka első születésnapja. Joachim nagy fogadást adott, amire meghívta a főpapokat, a papokat és az írástudókat, a véneket és Izrael egész népét. Mikor bemutatta Máriát a papoknak, ők a következő szavakkal mondtak áldást rá:
- Atyáink Istene, áldd meg ezt a gyermeket, add, hogy a neve emlékezetes legyen örökké, minden nemzetség előtt!
A nép rázúgta:
- Úgy legyen, ámen.
Aztán a főpapoknak mutatták be a kisleányt, akik szintén megáldották, a következő szavakkal:
- Magasságok Ura, tekints erre a gyermekre, áldd meg őt a legeslegnagyobb áldással, olyannal, ami már nem fokozható!
VI. 3. Anna most felkapta Máriát, hálószobája szentélyében a mellét nyújtotta neki, s közben himnuszt zengett az Úristenhez:
- Himnuszt zengek az én Uramhoz és Istenemhez, mert tekintetét rám fordította és megszabadított engem ellenségeim gúnykacajától, mert megadta méhemnek az én Uram és Istenem azt a gyümölcsöt, mely igazságosságából fakad, s amely egy ugyan, de az Ő színe előtt mégis sokkal ér fel… Ki fogja hírül vinni Ruben fiainak, hogy Anna szoptat? Halljátok csak, halljátok, Izrael tizenkét törzse: Anna szoptat!
Azzal lefektette Máriát hálószobája szentélyében, kiment és ott sürgött-forgott a vendégek között, akik a lakoma végeztével vidáman indultak haza, dicsőítve Izrael Istenét. VII. 1. A gyermek fölött pedig hónap múlt hónap után: lassan kétéves lett.
- Vigyük őt az Úr templomába – javasolta akkor Joachim. – Teljesítsük ígéretünket, melyet születésekor tettünk, hogy a Mindenható valami bajt ne küldjön ránk, ajándékunkat vissza ne utasítsa!
- Várjunk, míg hároméves nem lesz – vetette ellen Anna. – Hogy ne függjön annyira apjától vagy anyjától.
- Várjunk – egyezett bele Joachim.
VII. 2. Mikor aztán a gyermek hároméves lett, Joachim elhatározta magát:
- Hívjuk a zsidók szeplőtelen leányait, mindegyik fogjon mécsest és tartsa magasra, s lobogva égjenek a mécsesek, nehogy hátat fordítson a leány, nehogy visszahúzza őt a szíve, el az Úr templomától!
Így is cselekedtek, mígnem felértek az Úr templomához. Ott a pap fogadta Máriát, csókkal és áldó köszöntéssel:
- Felmagasztalta az Úristen a te nevedet minden nemzedék előtt, és az idők teljességében általad fogja Izrael fiai elé tárni a megváltást!
VII. 3. Azzal leültette volna az oltár harmadik lépcsőjére. Az Úristen azonban kiárasztotta kegyelmét Máriára, aki kis lábaival nyomban táncra perdült – és Izrael egész háza a szívébe zárta őt. VIII. 1. Szülei tehát elindultak hazafelé, s közben csodálattal és hálával eltelten dicsőítették a Mindenható Istent, hogy leányuk nem menekült vissza hozzájuk. Mária pedig ezentúl a templomban élt, mint galamb a fészkén, eledelét egy angyal kezéből kapta. VIII. 2. Mikor tizenkét éves lett, a papok tanácsot tartottak.
- Íme, Mária, tizenkét éves lett az Úr templomában – töprengtek. – Mitévők legyünk vele, hogy be ne szennyezze a mi Urunk és Istenünk szentélyét?
Végül ezt mondták a főpapnak:
- Tiszted amúgy is az Úr oltárához állít, menj hát be és imádkozz Máriáért, s amit majd kinyilatkoztat neked az Úristen, azt fogjuk cselekedni.
VIII. 3. A főpap tehát felöltötte a tizenkét csengővel ékesített palástot, és bement a szentek szentjébe, hogy imádkozzék a leányért. S lám, elébe állt az Úr angyala:
- Zakariás, Zakariás – szólította meg -, menj ki és hívd gyűlésbe a nép özvegy férfiait. Mindegyikük hozzon magával botot, s amelyiküknek az Úristen jelet mutat, annak legyen felesége a leány!
Tüstént útnak indultak a hirdetők, bejárták körös-körül egész Júdeát, felharsant az Úr harsonája: s íme, egyhamar összesereglettek az özvegyek mind. IX. 1. József szintén félredobta az ácsfejszéjét, és maga is eljött otthonról a gyűlésbe. Mikor már együtt voltak, bottal a kézben odajárultak a főpap elé. A főpap elvette tőlük a botokat, aztán bement a templomba imádkozni. Imája végeztével újra fogta a botokat, kiment, kinek-kinek visszaadta a magáét – jel egyiken sem volt. Utoljára József vette át a botját, s lám: a botból galamb röppent fel, és József fejére szállt. Ekkor megszólalt a főpap:
- József, József, neked jutott osztályrészül, hogy az Úr szüzét magadhoz vegyed, neked, hogy a gondját viseld!
IX. 2. De József vonakodott:
- Fiaim vannak, öreg vagyok magam is, ez meg fiatal leány! Még majd nevetség tárgya leszek Izrael fiai előtt…!
- József – intette a főpap -, féld a te Uradat és Istenedet, emlékezz csak, mit tett az Úr Dátánnal, Abirónnal és Koréval, hogy nyílt meg alattuk a föld, és hogyan nyelte el mindannyiukat, mert szembeszegültek Vele! Vigyázz, József, nehogy most nálad, a te házad táján történjen meg ugyanez!
IX. 3. Józsefet megdöbbentették a szavak. Átvette hát a leányt, hogy a gondját majd ő viselje, s közben ezt mondta neki:
- Mária, magamhoz vettelek az Úr templomából. Egyelőre otthagylak téged a házamban. Nekem néhány építkezésen van dolgom oda megyek, de nemsokára hazatérek hozzád. Addig az Úr őriz majd!
Mária, az Úr választottja és a szeplőtelen fogantatás
X. 1. A papok tanácsot tartottak.
- Készíttessünk függönyt az Úr temploma számára – határozták el. És a főpap kiadta a parancsot:
A templomszolgák szétszéledtek, hogy ilyen leányokat keressenek: fel is kutattak közülük hetet. A főpapnak azonban eszébe jutott, hogy a kis Mária Dávid törzséből való, s szintén szeplőtelen az Úr előtt. Így a szolgák elmentek, és őt is odavezették. X. 2. Aztán mindannyiukat bevitték az Úr templomába, ahol a főpap kiadta nekik az utasítást:
- Húzzatok sorsot egymás között, melyiktek fonja az arany- és az azbesztfonalat, melyiktek a lent, a selymet, a kék, a skarlátvörös és a mélybíbor színűt!
Máriának a sorshúzás a skarlátvöröst és a mélybíbort juttatta; fogta hát az anyagot és hazament. (Akkor történt ez, amikor Zakariás megnémult, és tisztében Sámuel helyettesítette, míg csak Zakariás hangja vissza nem tért.) Máris hozzálátott a fonáshoz: a skarlátvörössel kezdte. XI. 1. Egyszer – éppen fogta a korsót, kiment a házból, hogy vizet merítsen – egy hang ekképpen köszöntötte:
- Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között!
Mária körülnézett, jobbra is, balra is, honnan jön a hang, aztán minden ízében reszketve ment vissza szobájába. Letette a korsót, elővette a mélybíbor anyagot, és újra a székére ült, hogy a bíbort is megfonja. XI.2. És lám, egyszer csak elébeállt az Úr angyala.
- Ne félj, Mária – bátorította -, mert kegyelmet találtál a mindenség Ura előtt: foganni fogsz az Ő Igéjétől!
Az angyali szó hallatára Mária zavarba esett:
- Én? – kérdezte. – Foganni fogok az Úrtól, az élő Istentől…? Ahogyan a többi asszony a szülésig eljut?!
XI. 3. De az előtte álló angyal felvilágosította:
- Nem úgy, Mária. Isten ereje árnyékol be majd, szent szülöttedet tehát a Magasságos fiának fogják hívni. Add neki a ‘Jézus’ nevet, mert Ő lesz az, aki népét megváltja bűneitől!
És Mária engedelmesen mondta:
- Szolgálólánya vagyok az Úrnak: íme, itt állok előtte. Legyen nekem a te szavaid szerint.
XII. 1. Mikor aztán Mária kész lett mind a vörös, mind a bíborszínű fonallal, elvitte a papnak. A pap átvette tőle, és áldást mondott rá:
- Mária, felmagasztalta a te nevedet az Úristen! Áldott leszel a föld minden nemzetsége előtt!
XII. 2. Máriát boldoggá tették szavai; így ment el unokanővéréhez, Erzsébethez, s kopogtatott az ajtón. Erzsébet a kopogtatásra eldobta a skarlátszín fonallal telő orsót, odaszaladt az ajtóhoz, kinyitotta neki, és áldó szavakkal köszöntötte:
- Hát lehetséges ez? Az én Uram anyja látogat el hozzám…?! Mert lám, méhemben táncra perdült a magzat, és megáldott téged!
Mária azonban elfelejtkezett arról a szent titokról, melyet Gábriel angyal a tudomására hozott. Az égre szegezte tekintetét, úgy rebegte:
- Ugyan ki vagyok én, hogy íme, a föld összes asszonyai ilyen dicséretekkel halmoznak el?!
XII. 3. Három hónapig időzött Erzsébetnél, közben napról napra gömbölyödött a hasa; ezért aztán félelmében hazament, s többé nem mutatkozott Izrael fiai előtt. Éppen tizenhat éves volt, mikor ez a szent titok beteljesült rajta. XIII. 1. Hatodik hónapjába lépett már, mikor építkezéseiről egyszer csak megérkezett József. Mihelyt belépett a házba, tüstént észrevette, hogy Mária terhes. És József verte a fejét, levetette magát a földre, s a zsákszöveten jajgatott és kesergett:
- Milyen arccal nézzek most az Úristenre? Hogyan imádkozzam ezért a leányért? Hiszen szűzen vettem át őt az Úristen templomából, de nem őrködtem jól felette… Ki az, aki orvul ellenemre tört? Ki követte el házamban ezt a gazságot? Ki rabolta el tőlem, ki becstelenítette meg őt…?! Csak nem Ádám története ismétlődik rajtam? Ádámmal az ima órájában történt a baj: jött a kígyó, egyedül találta Évát, álnokul félrevezette és megrontotta – velem is így esett…
XIII. 2. József felkászálódott a zsákszövetről, behívta Máriát és felelősségre vonta:
- Te, akit Isten vett a gondjaiba, mit tettél? Elfeledkeztél a te Uradról és Istenedről…? Miért alacsonyítottad le a lelkedet, noha a szentek szentjében nevelkedtél, noha eledeledet egy angyaltól kaptad?
XIII. 3. Mária keserű könnyekre fakadt, úgy bizonygatta:
- Én tiszta vagyok, és férfit nem ismerek!
- Akkor hát honnan van a hasadban ez a magzat? – faggatta József.
- Olyan igaz, mint ahogy az én Uram és Istenem él – fogadkozott Mária -, nem tudom, honnan került belém!
XIV. 1. József nagyon megijedt. Nem zaklatta tovább Máriát, csak magában latolgatta, mit tegyen vele.
- Ha hallgatok a vétkéről – töprengett -, még majd megvádolnak, hogy lábbal tapostam az Úr törvényét. Ha viszont kinyilvánítom Izrael fiai előtt, milyen állapotban van…? Meglehet, egy angyal magzatát hordozza, s félek, akkor meg az lesz a vád ellenem, hogy ártatlan vért szolgáltattam ki a halálos ítéletnek… Mit tegyek hát vele…? Feltűnés nélkül fogok tőle elválni!
Így esteledett rá. XIV. 2. És íme, álmában megjelent neki az Úr angyala:
- A leány miatt ne aggódj – nyugtatta meg. A magzat, melyet hordoz, a Szentlélektől való! Mária fiút fog szülni neked, s te Jézusnak nevezed majd el, mert Ő lesz az, aki népét megváltja bűneitől!
Álmából felserkenve József dicsőítette Izrael Istenét, aki ilyen kegyelemben részesítette; és ettől fogva féltő gonddal vigyázott Máriára. XV. 1. Egy alkalommal betért hozzá az írástudó Annás.
- József – kérdezte -, miért nem jelentél meg az összejövetelünkön?
- Fárasztó volt az utam – válaszolta József-, az első napot pihenéssel töltöttem.
Annás ekkor megfordult, és észrevette, hogy Mária teherben van. XV.2. Alig lépett ki a házból, már sietett is a paphoz a hírrel:
- Íme, József, akiért kezességet vállaltál, súlyosan vétett a törvény ellen!
- De hát mi történt? – kérdezte a főpap.
- Annak idején átvett egy szüzet az Úr templomából – magyarázta Annás. – És ezt a szüzet József bemocskolta, titkon élt vele házaséletet, és nem hozta nyilvánosságra Izrael fiai előtt!
- József tette volna ezt? – döbbent meg a főpap.
- Küldd el a templomszolgákat – erősködött Annás -, akkor megbizonyosodhatsz afelől, hogy a leány terhes!
A templomszolgák tehát elmentek, úgy találták a leányt, ahogyan Annás mondta; ezért nyomban a templomhoz kísérték őt, hogy törvény elé állítsák.
XV. 3. Mária – kérdezte a főpap -, miért tetted ezt? Miért alacsonyítottad le a lelkedet? Elfeledkeztél a te Uradról és Istenedről, noha a szentek-szentjében nevelkedtél, noha eledeledet egy angyaltól kaptad…?! Te, aki hallgattad az angyalok himnuszait, aki táncoltál előttük, hogyan vetemedhettél ilyesmire?!
Mária keserű könnyekre fakadt, úgy bizonygatta:
- Amilyen igaz, hogy él az Úr, az Isten, úgy vagyok én tiszta Őelőtte és férfit nem ismerek!
XV. 4. A főpap most Józsefhez fordult:
- Miért tetted ezt?
De József is tagadott:
- Amilyen igaz, hogy él az én Uram és Istenem, él az Ő Felkentje és az Ő igazságának Tanúja, úgy vagyok én tiszta! Sohasem érintettem ezt a leányt!
- Ne tégy hamis tanúságot – intette a főpap -, hanem mondd meg az igazat! Eltitkoltad, hogy házaséletet élsz vele, nem hoztad tudomására Izrael fiainak! Nem hajtottál fejet az Úr mindenható keze előtt, hogy áldott legyen a te magzatod! XVI. 1. S mert erre József elnémult, a főpap folytatta: – Add vissza a leányt, akit az Úr templomából vettél át!
S bár József szemét elborították a könnyek <…>, a főpap így határozott róluk:
- Most megitatlak benneteket az Úr próbájának vizével, akkor majd a ti szemetekben is nyilvánvaló lesz, hogy bűnösök vagytok!
XVI. 2. Azzal a főpap nyomban vizet vett, megitatta vele Józsefet, és kiküldte a pusztaságba – József azonban épen és sértetlenül tért vissza. Megitatta a leányt is, szintén kiküldte a pusztaságba – csakhogy ő szintén épen és sértetlenül érkezett vissza. Az egész nép csak ámult, hogy semmiféle bűn nem nyilvánult meg bennük, a főpap pedig kijelentette:
XVI. 3. – Ha az Úristen nem nyilvánított bűnösnek, én sem ítéllek el benneteket!
És mindkettőjüket elbocsájtotta. József maga mellé vette Máriát, hazatért otthonába, túláradó örömmel dicsőítve Izrael Istenét.
Jézus születése
XVII. 1. Akkortájt Augustus császár rendeletet adott ki, hogy írják össze a júdeai Betlehem lakosait. József töprengőbe esett:
- A fiaimat még csak összeíratom – de mitévő legyek a leánnyal? Milyen címen írassam össze őt? Mint a feleségemet? Ezt restellném. Talán mint saját leányomat? Hiszen Izrael fiai tudják, hogy nem leányom…! Ha az összeírásra felvirrad az Úr napja, majd elválik, mi az Ő akarata!
XVII. 2. Felnyergelte a szamarat, Máriát a hátára ültette; egyik fia vezette az állatot, Sámuel mögötte ment. Jó három mérföldet megtettek már – egyszer csak József hátrapillantott, és észrevette, hogy Mária arca gondterhelt.
- Biztosan a terhesség kínozza – vélekedett, de mikor később újra hátrapillantott, és mosolyogni látta, faggatni kezdte őt: – Mi van veled, Mária? Nézem az arcodat: hol mosolyogsz, hol gondterhelt vagy!
- Csak azért, József – válaszolta Mária -, mert két népet látok lelki szemeimmel, az egyik sír és jajgat, a másik meg boldog és önfeledten örül.
Az út felénél jártak, XVII. 3. mikor Mária megszólalt:
- József, vegyél le a szamárról. Sürget itt bennem a gyermek: világra szeretne jönni.
József levette öt, de tanácstalan volt:
- Hová vigyelek? Hol találok védett helyet, hogy szülhess? A vidék lakatlan…!
XVIII. 1. Csak egy barlangot talált arrafelé, oda vitte hát Máriát, mellette hagyta a fiait, ö maga pedig elindult, hogy zsidó bábát keressen Betlehem környékén.
XVIII. 2. Én, József, mentem és mégsem mentem, néztem fel az égboltra, láttam, hogy mozdulatlan, fürkésztem a levegőt, láttam, hogy csodálattal figyel, láttam, hogy az ég madarainak a szárnya sem rebben. És néztem le a földre, láttam a kondért, a mellette heverő munkásokat, ahogyan kezüket a kondér felé nyújtják. De a szájukba vett ételt nem ették, a kondorból kivett falatot nem emelték tovább, a szájuk felé lendülő kéz nem lendült a szájukig: mindegyikük tekintete az égre szegeződött. XVIII. 3. Láttam, hogy terelik a birkákat, de a birkák nem mozdulnak; a juhász felemeli karját, hogy ösztökélje őket, de karja marad a magasban; néztem le a folyó vizére, láttam a kecskéket, szájuk már a víztükörhöz ért, mégsem ittak. Aztán egyszeriben minden mozgásba lendült újra. XIX. 1. Akkor egy asszonyra esett a tekintetem, aki a hegyről ereszkedett alá.
- Ember – szólított meg -, hová igyekszel?
- Zsidó bábát keresek – feleltem.
- Tehát zsidó vagy? – kérdezte.
- Igen – hagytam helyben.
- És ki az a nő, aki a barlangban szül? – faggatott tovább.
- A menyasszonyom – mondtam.
- Nem a feleséged? – folytatta a kérdezősködést.
- Ő Mária, aki az Úr Templomában nevelkedett – magyaráztam. Nekem jutott ugyan osztályrészül, hogy feleségül vegyem, de nem a feleségem: a Szentlélektől foganta magzatát.
- Igaz lehet ez? – lepődött meg a bába. József csak ennyit mondott neki:
- Gyere és nézd meg!
És elindult vele. XIX. 2. Hamarosan már ott álltak a barlang szájánál: a barlangot sötét felhő árnyékolta be.
- Felmagasztosult a lelkem a mai napon – örvendezett a bába -, mert szemeim ma csoda dolgot láttak: megszületett Izrael üdvössége!
Ebben a pillanatban a felhő visszahúzódott a barlang elől, a barlang mélyéből pedig olyan ragyogó fényesség áradt, hogy szem el nem viselhette. De lassan-lassan ez a fény is kihunyt, s végül láthatóvá vált a Csecsemő, amint világra jött, és elfogadta anyja, Mária mellét.
- Nagy nap nekem ez a mai – ujjongott fel a bába -, mert szemtanúja lehettem ennek a megfoghatatlan csodának!
XIX. 3. A bába távozott a barlangból, s mikor összeakadt vele Salómé, mindjárt elújságolta neki:
- Salómé, Salómé, megfoghatatlan csodáról számolhatok be! Szült egy szűz, pedig szűzi volta nem engedné!
- Ahogyan él az én Uram és Istenem, úgy igaz – erősködött Salómé: – amíg ujjammal meg nem tapintom, amíg meg nem vizsgálom a testét, el nem hiszem, hogy szűzen szült!
XX. 1. A bába tehát elment Máriához, és figyelmeztette:
- Mária, készülj fel, nem akármilyen próba vár rád!
Ennek hallatára Mária megtette az előkészületeket, Salómé pedig ujjával tapogatni kezdte a testét. De Salómé hirtelen feljajdult:
- Átok az én gonoszságomra és hitetlenségemre! Miért is kísértettem az élő Istent…?! Lám, a kezemet tűz emészti, mindjárt odalesz…!
XX. 2. És Salómé térdre borulva könyörgött a Mindenhatóhoz:
- Ó atyáim Istene, emlékezz meg rólam, hiszen Ábrahám, Izsák és Jákob sarja vagyok! Ne szolgáltass bennem intő példát Izrael fiainak, engedj engem vissza a szegényeimhez…! Te vagy a tudója, Mindenható Úr, hogy mindig a Te nevedben istápoltam őket, amiként a fizetséget is Tőled kaptam érte!
XX. 3. Ekkor elébe állt az Úr angyala.
- Salómé, Salómé – szólt hozzá -, a világ Mindenható Ura meghallgatta kérésedet. Nyújtsd kezedet a gyermek felé és vedd a karodba – Benne leled meg üdvösségedet és örömödet!
XX. 4. Salómé örömmel eltelve lépett a Gyermekhez, s miközben karjaiba vette, így beszélt:
- Az Övé lesz hódolatom, mert Vele született meg Izrael királya!
És Salómé keze nyomban meggyógyul. Mikor aztán megigazultan távozott a barlangból, egyszer csak hangot hallott:
- Salómé, Salómé, ne híreszteld el a csodát, melynek szemtanúja voltál, míg csak a Gyermek Jeruzsálembe nem érkezik!
A mágusok jövetele és a betlehemi gyermekgyilkosság;Zakariás halála
XXI. 1. József javában készülődött, hogy majd útra kelnek Júdeába, s lám, épp akkor nagy nyugtalanság támadt a júdeai Betlehemben, mert mágusok érkeztek, akik váltig ezt kérdezgették:
- Hol van a zsidók királya? Láttuk a csillagot keleten, azért jöttünk, hogy bemutassuk előtte hódolatunkat!
XXI. 2. Mikor Heródes ennek hírét vette, félelem fogta el. Nyomban szolgákat küldött ki a mágusokért, egyszersmind pedig magához rendelte a főpapokat, s faggatóra fogta őket a praetoriumban:
- Mi van megírva a Felkentről? Hol is születik? A főpapok felvilágosították:
- A júdeai Betlehemben. Így van megírva.
Heródes elbocsájtotta őket, s most már a mágusokat kezdte faggatni:
- Miféle jelét láttátok annak – kérdezte -, hogy király született?
- Láttunk egy csillagot – magyarázták a mágusok. – Feltűnően nagy volt, úgy ragyogott fel a többi csillag közölt, hogy mindet elhomályosította – más csillagot látni sem lehetett mellette. Így tudtuk meg, hogy Izraelnek királya született, s azért is jöttünk, hogy hódolatunkat bemutassuk előtte.
- Akkor hát menjetek és keressétek meg – mondta Heródes -, s ha rátaláltok, adjátok hírül nekem, hogy magam is odamehessek és bemutathassam előtte hódolatomat!
XXI. 3. A mágusok távoztak tőle, s íme, az a csillag, melyet keleten láttak, elvezette őket a barlanghoz, ott állapodott meg a Gyermek feje fölött. Mikor a mágusok megpillantották bent anyjával, Máriával, kivették tarisznyájukból ajándékaikat, aranyat, tömjént, mirhát. XXI. 4. S mert az angyaltól utasítást kaptak, hogy ne menjenek Júdea felé, más úton tértek vissza szülőföldjükre. XXII. 1. Heródes, aki hamarosan belátta, hogy a mágusok becsapták, féktelen dühében kiküldte a fogdmegjeit azzal a paranccsal, hogy két évtől lefelé mészárolják le az összes gyermeket. XXII. 2. A hír, hogy a gyermekeket felkoncolják, megrémítette Máriát: felkapta hát a kisfiát, bepólyázta és egy marhaistállóban, a jászolba rejtette. XXII. 3. Erzsébet fülébe szintén eljutott a hír, hogy a fiát keresik: ő meg Jánost kapta fel, s elindult vele, neki a hegynek. Nézelődött erre is, arra is, hol bújtathatná el, de nem talált rejtekhelyet. Erzsébet kétségbeesetten kiáltotta:
- Isten hegyorma, fogadj be engem, anyát a gyermekével!
Jártányi ereje sem maradt már, annyira félt; a hegy azonban tüstént meghasadt, és befogadta öt. És ez a hegy még fényt is bocsájtott be hozzá, mert velük volt az Úr angyala, és vigyázott rájuk.
XXIII. 1. Heródes egyre nyomozott János után, s végül Zakariáshoz is elküldte a szolgáit, akik az ő nevében az oltár előtt fogták vallatóra a főpapot:
- Hová rejtetted a fiadat?
Zakariás válaszul csak ennyit mondott:
- Az én tisztem Isten szolgálata, minden időmet az Ő templomában töltöm. Honnan tudjam, hol a fiam?
XXIII. 2. A szolgák elmentek, de mikor minderről részletesen beszámoltak Heródesnek, a király ingerülten fakadt ki:
- Még hogy az ő fia lesz Izrael jövendő királya…?! Megint elküldte hozzá a szolgákat, s ezt üzente általuk:
- Mondd meg az igazat: hová rejtetted a fiadat? Tudod, hogy véred fölött az én kezemnek hatalma van?
A szolgák elmentek, és átadták az üzenetet. XXIII. 3. Zakariás válaszul így szólt:
- Akkor hál az Úr mártírja leszek. Vérem a tiéd. De a lelkemet magához veszi a Mindenható, mert ártatlan vért ontasz ki itt, az Úr templomának előcsarnokában!
És Zakariást csakugyan meggyilkolták, úgy pirkadatkor, Izrael fiai tehát nem is sejtették, hogy gyilkosság áldozata lett. XXIV. 1. De a reggeli ima idején, mikor a papok felvonultak, Zakariás nem fogadta őket a szokásos áldással. A papok megálltak és vártak rá, hogy majd imával köszöntsék, és együtt kezdjék dicsőíteni a Magasságos Istent. XXIV. 2. Telt-múlt az idő, Zakariás csak nem jött: már mindannyian rosszat sejtettek. Akkor egyikük bemerészkedett a szentélybe, s ott pillantotta meg vérbefagyott holttestét az Úr oltára mellett. Közben hang hallatszott:
- Zakariást meggyilkolták. És a vére kitörölhetetlenül idetapad, míg csak el nem jön a bosszúálló!
Ezeknek a szavaknak hallatára a pap megrettenve húzódott vissza a szentélyből, s kint rendre elbeszélte társainak, mit látott, mit hallott. XXIV. 3. Akkor már a többiek is bemerészkedtek, hogy lássák, mi történt. A templom tetőgerendái feljajdultak, ők maguk megszaggatták ruháikat, gallérjától az alsó szegélyéig. Zakariás holttestét nem találták ugyan, de megtalálták a vérét – csakhogy az addigra kővé változott. Megrettenve jöttek hát el onnan, kihirdették, hogy Zakariás gyilkosság áldozata lett, ezt a nép mindegyik törzse tudomásul vette; aztán három nap és három éjszaka gyászolták és siratták Zakariást.
XXIV. 4. A harmadik nap elteltével a papok tanácskozni kezdtek, kit állítsanak Zakariás helyére. És választásuk Simeonra esett, neki ugyanis a Szentlélek jó előre kinyilvánította, hogy nem hal meg addig, míg testi valójában nem látja a Felkentet.
A szerző zárszava
XXV. 1. Én, Jakab, minekutána ezt a történetet Jeruzsálemben leírtam, a Heródes halálát követő zavargások miatt elvonultam a pusztába, míg Jeruzsálemben a zavargások el nem csitulnak. Itt fogom dicsőíteni a Mindenhatót, aki megadta nekem a tehetséget ahhoz, hogy történetemet írásba foglalhassam. XXV. 2. Az Úr kegyelme legyen minden istenfélő emberrel, ámen.
-Mondd meg a neved, hogy megmutathassam neked az utat.
A kisgyermek tudta, hogy Pál kicsoda. Szavaival beszélgetést szeretett volna kezdeményezni, hogy oka legyen a megszólalásra.
A kisgyermek így szólt, mondván:
-Tudom, ki vagy te, Pál. Te vagy az, aki anyád méhében már áldott voltál. Mert én azért jöttem hozzád, hogy menj föl Jeruzsálembe, apostoli testvéreidhez. Ezért látogattalak meg. Én vagyok a szellem, aki elkísér téged. Ébredjen föl elméd, Pál, (…) 19 Mert egész, mely (…) a fejedelemségek, eme kormányzók, arkangyalok, erők, és az egész démon-faj között (…) az, amely testeket mutat meg a lélek-csíra számára.
Gnosztikus elem: Lélek-csíra. A lelki és a testi különválasztása, valamint a lelkek testbe költözése. A test és a lélek szembeállítása közös elem a kereszténységben és a gnoszticizmusban, ám az hogy a fejedelemségek mutatnának testeket a lelkeknek nem keresztény, hanem gnosztikus tanítás.
A keresztény elem megfogható a János evangéliumában, amely alapvetően gnosztikus keresztény irat!:
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az
kifejtése a római levél 8.fejezetébenben Páltól:
4.
Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5.
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6.
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7.
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8.
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9.
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10.
Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
S miután befejezte, amit mondandó volt, így szólt hozzám:
-Ébredjen föl elméd, Pál, és nézd ezt a hegyet, melyen állsz, ez Jerikó hegye. (Azért vagy itt,) hogy megismerhesd a rejtett dolgokat azokban, melyek láthatók. Most el fogsz menni a tizenkét apostolhoz, mert ők kiválasztott lelkek, és ők üdvözölni fognak téged. Pál fölemelte a tekintetét, és megpillantotta az őt köszöntő apostolokat.
Ekkor a Szent Szellem, akivel beszélgetett, fölragadta őt, és felvitte magasra, a harmadik mennybe, melyen túlhaladva elérte a negyediket. A Szent Szellem így szólt hozzá, mondván:
Az egek és szférák gnosztikus elem. A harmadik ég közös elem a gnoszticizmusban és a kereszténységben, bár a testben és testen kívüliség itt sem egyértelmű! A harmadik ég szerepel a kanonikus keresztény iratokban, ám a többi dőlt betűs gnosztikus elem, annak ellenére, hogy a harmadik ég feltételezi a többi eget, ám, mivel azok a kanonikus keresztény iratokban nem szerepelnek, itt, mint nem keresztény elem jelennek meg. A harmadik ég előfordulása a bibliában:
Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.
-Nézd és lásd a hozzád hasonlókat a földön! Lenézett, és látta a földön levőket. Nézett és látta azokat, akik (…) Akkor fölnézet és látta, hogy a tizenkét apostol jobb és bal felől helyezkedik el a teremtésben, és a Szellem előttük halad.
Ám én láttam a negyedik mennyben az egyes nemzetségeket. Láttam istenekre emlékeztető angyalokat, akik egy lelket hoztak ki a holtak országából. Oda helyezték a negyedik mennyország kapujához. A lélek így beszélt:
-Miféle bűnt követtem el a világban?
A negyedik mennyben lakó vámszedő így felelt:
-Nem volt helyes, hogy elkövetted mindama törvénytelen dolgokat, melyek a holtak birodalmában léteznek.
A lélek így válaszolt:
-Hozz tanúkat! Mutassák meg, melyik testben követtem el törvénytelen dolgokat! Hozni akarsz egy könyvet is, hogy olvass belőle?
melyik testben- itt már azért a reinkarnáció is szerepel, ami érdekes, hiszen alapjáraton keresztény kultúrkörről beszélünk. Az apokrifek némelyike, például Péter apokalipszise testi szenvedést ír le az alvilágban, ezzel szemben a másik képzet, hogy ott csak lekek vannak.
És megérkezett a három tanú. Az első így beszélt:
-Nem voltam-é a testben a második órában (…)? Szembeszegültem veled, míg téged el nem öntött a düh, harag és irigység.
És a második tanú így szólt:
-Nem voltam-é a világban? Én az ötödik órában léptem be, megláttalak és megkívántalak téged. És íme, most megvádollak a gyilkosságokkal, melyeket elkövettél.
A harmadik így beszélt:
-Nem jöttem-e el hozzád a nap tizenkettedik órájában, mikor a nap nyugodni készült? Sötétséget adtam neked, hogy elkövethesd bűneidet.
Mikor a lélek meghallotta ezeket a dolgokat, szomorúan lefelé fordította tekintetét. S azután felnézett. Levetették a mélybe. A lélek, melyet ledobtak, egy testhez ment, melyet már előkészítettek számára. És íme tanúi befejezték (a tanúskodást).
Itt a válasz a fenti kérdésre miszerint szenvedésre visszakapja a testét, a mélység viszont kifejezhet egy új földi életet is, hiszen a földi lét az egekhez képest mélyebben van és mégsem az alvilág kifejezést használja itt a szerző. Az alvilág az ószövetségben több helyen előfordul, például Jóbnál:
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.
Sokszor azonban Seol, vagy néhol Abaddon kifejezéssel, vagy pokol kifejezéssel, az utóbbi kettő már az újszövetségben is.
Ezután felnéztem, és láttam, hogy a Szellem így szól hozzám:
-Jöjj, Pál! Jöjj el hozzám!
S ahogy mentem, a kapu kinyílt, és fölmentem az ötödik mennybe. És látám apostoltársaimat, hogy velem tartanak, miközben a Szellem elkísért minket. S láték egy hatalmas angyalt az ötödik mennyben, vaspálcával a kezében. Három másik angyal is volt vele, és én belenéztem az arcukba. Ám ők egymással versengtek: korbáccsal kezükben hajtották a lelkeket az ítéletre. De én a Szellemmel tartottam, és a kapu kinyílt előttem.
Ekkor felmentünk a hatodik mennybe. És látám apostoltársaimat, hogy jönnek velem, s előttük járva vezetett engem a Szent Szellem. Felnéztem a magasságba, és láték egy hatalmas fényt, mely leragyogott a hatodik mennyre. Akkor így szóltam a vámszedőhöz, aki a hatodik mennyben volt:
-Nyisd ki nékem a kaput, és a Szent Szellemnek, aki előttem megy. És ő kinyitotta nekem.
Ezután felmentünk a hetedik mennybe, és én megláttam egy öregembert (…)
fény, és akinek öltözete fehér volt, trónusa a hetedik mennyben hétszer fényesebb volt a napnál. Az öregember így szólt hozzám:
Az öregkorú Dániel könyvéből való héber ószövetségi elem, megfeleltetése sok esetben Jahve, majd az Atya a kereszténységben, ám a Pállal való beszéd nem kanonikus, így ez gnosztikusnak minősül. Az öregkorú kifejezés a Bibliában:
Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz;
Mígnem eljöve az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos egek szenteinek; és az idő eljöve, és elvevék az országot a szentek.
-Hová mész, Pál, ó, áldott lény, aki már anyja méhében is kiválasztott volt? De én rápillantottam a Szellemre, aki bólintott, és azt mondta nekem:
-Szólj véle!
S én így válaszoltam az öregembernek:
-Arra a helyre készülök menni, ahonnan jöttem.
Az agg megkérdezte:
-Hová valósi vagy?
Én azonban így feleltem:
-Alászállok a holtak világába, hogy foglyul ejtsem a fogságot, melyet elfogtak a babiloni rabság idején.
A holtak birodalma szintén keresztény elem, amelynek szintén van ószövetségi és perzsa eredete. A gnoszticizmusban ki be járnak ide a lelkek, ezzel ellentétes az a keresztény tanítás, ami a szegény Lázár és a gazdag történetében szerepel, miszerint nincsen átjárás, hanem mély szakadék, az ábrahám kebele és a pokol közt. Még a kereszténységen belül is ellentmondásos, hiszen pont egy másik Lázár nevezetű a példa, hogy van átjárás, mivel őt maga Jézus támasztotta fel, pedig már több napja halott volt!
Az, hogy nincsen átjárás a következő helyen található a Bibliában:
És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.
Az pedig, hogy mégis van átjárás a feltámasztásnál:
János 11:44
„És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva.”
Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.
Ez az utóbbi Péter levél idézet, konkrétan kapcsolódik A Pál apokalipszise apokrifhez, tulajdonképpen a kifejtése!
Az öregember a következőket mondta:
-Hogyan tudsz majd elfutni tőlem? Nézd és lásd a fejedelmeket és hatalmakat!
A Szellem így szólt:
-Mutasd meg a jelet, amit ismersz, és ő kinyitja neked ( a kaput).
És én megmutattam az öregnek a jelet. Lenézett, teremtményeire és azokra, akik önmaguk urai.
Akkor megnyílt a hetedik menny, és mi felmentünk az Ogdoadhoz. Ott megpillantottam a tizenkét apostolt. Üdvözöltek, és fölmentünk a kilencedik mennybe. Köszöntöttem mindenkit, akik ott voltak, és fölmentünk a tizedik mennybe. S én üdvözöltem a testvéreimet a szellemben.
Történt Ezékiás, Júda királya uralkodásának 26. évében, hogy hívatta fiát Manassét, ugyanis ez az egyetlen gyermeke volt. Jelen volt Ézsaiás próféta, Ámoc fia, és Joszab , Ézsaiás fia is, amikor Ezékiás hívatta Manassét, hogy átadja neki az igazságosság szavait, melyeket a király látott, és azokat a szavakat, melyek az örök ítéletre, a Gyehennának, az örök büntetés helyének a kínjaira és angyalaira , fejedelemségeire, hatalmasságaira vonatkoznak, valamint a Szeretett Fiúba vetett hit szavait, melyeket [a király] uralkodásának 15. évében látott, amikor beteg volt. És átnyújtotta neki azokat az írott szavakat, melyeket Szamnasz , az írnok írt le, és azokat is, melyeket Ézsaiás, Ámoc fia adott neki (átadta ezeket a prófétáknak is, hogy írják le és helyezzék el nála), azt, amit a palotában látott az angyalok ítéletét és ennek a világnak a pusztulását illetően, a szentek ruháját, eltávozásukat és átalakulásukat illetően, és a Szeretett Fiú kínszenvedését és felemelkedését illetően. Ézsaiás ezeket a prófétai szavakat Ezékiás uralkodásának 20. évében látta, és rábízta őket fiára, Joszabra. Amikor Ezékiás a parancsait adta , miközben Joszab, Ézsaiás fia is ott volt, így szólt Ézsaiás Ezékiás királyhoz, és nemcsak Manassé volt jelen, amikor ezeket mondta: „Ahogy él az Úr , akinek a neve nem küldetett el ebbe a világba, és él Uram Szeretett Fia, és él a Lélek, mely rajtam keresztül beszél, úgy igaz, hogy mindezek a parancsok és ezek a szavak semmivé lesznek fiad, Manassé előtt, én pedig kezének cselekedetétől, testem kínjában fogok eltávozni, és Szamaél Malkíra szolgálni fogja Manassét és teljesíti minden kívánságát, ő pedig inkább lesz Beriál követője, mint az enyém. Jeruzsálemben és Júdában sokakat eltávolít az igazságosság hitétől , és Beriál fog Manasséban lakni, és miatta fognak engem kettéfűrészelni.” Ezékiás, amikor ezeket meghallotta, hangosan sírva fakadt, megszaggatta ruháját, port hintett fejére és a földre vetette magát. Ézsaiás pedig így szólt: "Szamaél szándéka beteljesedett Manassé fölött, ezzel semmit sem érsz el." Ezékiás azt gondolta szívében, hogy megöli fiát, Manassét. Ézsaiás azonban így szólt hozzá: "Semmivé tette szándékodat a Szeretett Fiú, és szíved gondolata nem fog megvalósulni, mert ez az a hivatás, melyre elhívattam, és a Szeretett Fiú örökségében fogok részesedni."
2. fejezet: Manassé bűnös uralkodása
Ezékiás halála után, amikor Manassé uralkodott, nem emlékezett atyja, Ezékiás parancsaira, hanem elfelejtette azokat, és Szamaél lakozott Manasséban és szorosan tapadt hozzá. Manassé nem szolgálta Istent, mint atyja tette, hanem a Sátánt és angyalait és hatalmasságait szolgálta. Felfordította atyja házát, mindazt ami Ezékiás színe előtt bölcsesség szava és Isten szolgálata volt. És elfordította a szívét Manassé, hogy Beriálnak szolgáljon, mert Beriál az igazságtalanság angyala, ő ennek a világnak a fejedelme , akinek a neve Matanbukusz , és örül Jeruzsálemben Manassénak és hatalmában tartja a lázadás és igazságtalanság által, mely Jeruzsálemben elterjedt. Egyre több lett a varázslat, a mágia, a madárjóslás, a jövendölés, a paráznaság, a házasságtörés és az igazak üldözése Manassé és Belkíra által, valamint a kánaáni Tobia, az anatóti János és Zalik Nevaj által. A történet többi része, íme, le van írva Júda és Izrael királyainak a könyvében. Ézsaiás pedig, Ámoc fia, amikor látta a sok igazságtalanságot, ami Jeruzsálemben történik, valamint a Sátán szolgálatát és a hívságot, elhagyta Jeruzsálemet és a júdai Betlehemben telepedett le. De ott is sok volt az igazságtalanság, és elhagyva Betlehemet egy hegyen lakott a pusztaságban. Mikeás próféta, az öreg Ananiász , Joel, Habakuk és a fia, Joszab és sokan, akik hittek a mennybemenetelben és hűek maradtak, elhagyták lakhelyüket és a hegyen telepedtek le. Mind zsákba öltöztek és mind próféták voltak, és nem volt semmijük, hanem nincstelenek voltak, és mindnyájan nagy gyásszal gyászoltak Izrael tévelygése felett. Nem volt mit enniük, csak pusztai füveket szedtek a hegyeken és megfőzve ezeket ették Ézsaiás prófétával együtt, és a hegyeken és a dombokon éltek két éven keresztül. Miközben pedig ők a pusztában laktak, volt egy férfi Szamariában, akinek a neve Belkíra , Cidkijja, Kenaána fia , a hazug próféta nemzetségéből, és ez a Belkíra Betlehemben lakott. Cidkijja pedig, Kenaána fia, Belkíra atyjának a fivére, Ahábnak Izrael királyának a napjaiban tanítója volt Baál 400 prófétájának , és arcul ütötte és bántalmazta Mikájehú prófétát , Amida fiát. Aháb bántalmazta őt , és börtönbe vetette Cidkijja prófétával együtt, és együtt voltak Ahazjával , Alamerem Balaav fiával. Illés pedig, a gileadi Tebonból (Tisbe) megsértette Ahazját és Szamáriát, mert Ahazjáról azt jósolta, hogy betegségben fog meghalni az ágyában , és Szamaria Leba Naszar kezébe kerül, mert megölte az Úr prófétáit . Amikor hallották az Ahazja körül levő hamis próféták és tanítójuk Ijálrjász Joel hegyéről, valamint Ibkira, Cidkijja fivére, meggyőzték Ahazját, Aguoron királyát, és megölték Mikájehút.
3. fejezet: Rágalmak Ézsaiás ellen
Belkíra ismerte és látta Ézsaiás és a vele lévő próféták tartózkodási helyét, mert Betlehem földjén lakott és Manassé követője volt. Belkíra Jeruzsálemben hamisan prófétált, és sokan voltak a jeruzsálemiek között, akik követték őt, ő maga pedig szamáriai volt. Amikor eljött Alagar Zagar , Asszíria királya és fogságba vitte Szamáriát, és foglyul ejtve kilenc törzset, a médek területeire vezette őket , a Tazon (Gozan) folyamaihoz, akkor ez az ifjú megszökött, és Jeruzsálembe ment, Ezékiásnak, Júda királyának a napjaiban, és nem járt szamáriai apja nyomdokaiban, mert félt Ezékiástól. Azonban kiderült róla Ezékiás napjaiban, hogy az igazságtalanság szavait hirdeti Jeruzsálemben, és Ezékiás szolgái bevádolták őt, ő pedig megszökött Betlehem földjére, és rávette ... Belkíra megvádolta Ézsaiást és a vele lévő prófétákat a következőkkel: "Ézsaiás és a vele lévő próféták azt jövendölték Jeruzsálemről és Júda városairól, hogy elpusztulnak, Benjaminról pedig, hogy fogságba megy, rólad pedig, uram király, azt, hogy ketrecben és bilincsekbe verve fogsz menni , de ők hamisan prófétálnak Jeruzsálem Júda ellen. Maga Ézsaiás pedig azt állította: többet látok, mint Mózes próféta. Hiszen Mózes azt mondta: »Nem láthatja ember Istent úgy, hogy életben maradjon. « Ézsaiás pedig azt állította: »Én láttam az Urat, és íme, élek.« Tudd hát, óh, király, hogy azok hamis próféták és [Ézsaiás] Jeruzsálemet Szodomának nevezte, Júda és Jeruzsálem fejedelmeit pedig Gomorra népének tartja. ” És sokat vádolta Ézsaiást és a prófétákat Manassénál. Beriál pedig Manassé szívében lakott, és Júda és Benjámin fejedelmeinek a szívében, és a király eunuchjaiban és tanácsadóiban. Nagyon tetszett neki [Manassénak] Belkíra beszéde, úgyhogy elküldött, és elfogatta Ézsaiást. Beriál ugyanis nagy haraggal viseltetett Ézsaiás iránt látomása és a kinyilatkoztatás miatt, mellyel leleplezte Szamaélt.
2. rész: Ezékiás testamentuma
Általa vált ugyanis láthatóvá a Szeretett Fiú eljövetele a hetedik égből, átváltozása, alászállása és alakja, amivé változni fog, mármint emberi alakra, üldöztetése, mellyel üldözik, a kínzások, melyekkel Izrael fiai kínozni fogják, a tizenkét tanítvány eljövetele, a tanítás, továbbá az is, hogy szabbat előtt meg fogják feszíteni a fán és gonosztevőkkel együtt feszítik meg , eltemetik a sírba, a vele levő tizenkettő pedig megbotránkozik benne , és az őrök is, akik a sírt őrzik. Továbbá az Egyház angyalának alászállása, amely az egekben van, és aki az utolsó napokban lesz elhívva, és a Szentlélek angyala és Mikaél a szent angyalok vezére, aki a harmadik napon kinyitja annak a sírját, a Szeretett Fiú pedig a szeráfok vállán ülve távozik onnan , és elküldi tizenkét tanítványát, akik minden népnek minden nyelven tanítják a Szeretett Fiú feltámadását , akik pedig hisznek keresztjében, azok üdvözülnek. Továbbá felemelkedése a hetedik égbe, ahonnan jött, és hogy sokan, akik hisznek benne, a Szentlélek által fognak szólni, és sok jel és csoda lesz azokban a napokban Később, közeledtekor , tanítványai elhagyják a tizenkét apostol tanítását, a hitet, szeretetüket és tisztaságukat, és nagy zűrzavar lesz eljövetelekor és közeledtekor. Sokan lesznek azokban a napokban, akik a tisztségeket szeretik, miközben hiányzik belőlük a bölcsesség, és sok törvénytelen pap lesz és pásztorok, akik elnyomói nyájuknak, és azok el lesznek ragadva, mert nincsenek szent pásztoraik. Sokan a pénz szerelmesének ruhájára cserélik a szentek ruhájának dicsőségét, és azokban a napokban sok lesz a személyválogatás, és a világ dicsőségét fogják szeretni. Sok lesz a rágalmazó és a felfuvalkodott az Úr közeledtekor, és sokaktól eltávozik a Szentlélek. Nem sok próféta lesz azokban a napokban, sem olyanok, akiknek megbízható volna a szava, csak itt-ott lesz egy-egy a tévelygés, a paráznaság, a felfuvalkodottság és a pénzszeretet lelke miatt, mely azokban fog lakozni, akiket az ő szolgáinak neveznek, valamint azokban, akik elfogadják őt. És lesz köztük nagy gyűlölködés egymás ellen, a pásztorok és papok között. "Nagy irigység lesz ugyanis az utolsó napokban, mert mindenki azt fogja mondani, ami tetszik neki. És elhanyagolják az előttem levő próféták jövendöléseit, és az én látomásaimat is, hogy azt mondják, ami saját szívükből fakad.
4. fejezet: Jóslat az Egyház tagjainak bűneiről és a végítéletről
Most pedig, Ezékiás és fiam, Joszab, ezek a világ végének napjai És miután véget ért, le fog jönni Beriál, a nagy angyal, fejedelme ennek a világnak. melyet hatalmában tart, mióta az fennáll. Alászáll a boltozatról, emberi alakban, mint igazságtalan király, anyjának gyilkosa , ő ennek a világnak a fejedelme, és gyötri az ültetvényt, melyet a Szeretett Fiú tizenkét apostola ültetett , és a tizenkettőből lesz, aki a kezébe adatik. Ez a Beriál angyal ennek a királynak az alakjában jön el, és eljön vele ennek a világnak minden hatalma, és engedelmeskednek neki mindenben, amit csak akar. Szavára éjjel felkel a "Nap, és a holdat ráveszi, hogy megjelenjék a hatodik órában. Véghezvisz mindent, amit csak akar ebben a világban, és úgy cselekszik, és úgy beszél, mint a Szeretett Fiú, és azt mondja: "Én vagyok az Isten, és előttem nem volt senki. " És hisz neki minden ember a világban, áldozatot mutatnak be neki és szolgálják őt, miközben azt mondják: "Ő az Isten, rajta kívül nincs senki más " Maga után fordítja a többségét azoknak, akik társultak, hogy elfogadják a Szeretett Fiút. Csodáinak ereje jelen lesz minden egyes városban és országban, és képmását felállítja saját színe előtt minden városban. Uralkodása három évig, hét hónapig és huszonhét napig fog tartani. Sok hívő és szent, amikor látták, akiben reménykedtek, a megfeszített Jézust, az Úr Krisztust, (azután, hogy én, Ézsaiás láttam azt, aki megfeszíttetett és felemelkedett), és hittek benne, közülük azokban a napokban kevesen maradnak meg az Ő szolgájának, menekülve pusztaságból pusztaságba, miközben várják eljöttét. 1332 nap után eljön az Úr angyalaival és a szentek seregeivel a hetedik égből a hetedik ég dicsőségében, és Beriált a Gyehennára veti, és seregeit ugyanúgy. Megpihenést ad azoknak, akiket testben talál ebben a világban, az istenfélőknek, és a Nap elszégyelli magát , és mindazoknak, akik, mivel hittek benne, átkozták Beriált és királyait. A szentek pedig az Úrral együtt jönnek, ruháikban , melyek fent voltak a hetedik égben; az Úrral együtt jönnek azok, akiknek lelke fel van öltözve, lejönnek, és itt lesznek a világban. Az Úr pedig megerősíti azokat, akik testben találtatnak, a szentekkel együtt, a szentek a szentek ruháiban, és szolgálja az Úr azokat, akik őrködtek ebben a világban. Majd ezután újra felemelkednek ruháikban, testük pedig a világban marad. Ekkor a Szeretett Fiúnak a hangja haraggal fogja szidalmazni ezt az eget és ezt a szárazföldet, a hegyeket, dombokat, városokat, sivatagokat, fákat, a Nap angyalát, a Holdat, és mindent, ahol Beriál ebben a világban megjelent és nyíltan tevékenykedett. Azon a napon feltámadás és ítélet lesz közöttük, és a Szeretett Fiú tüzet fog magából kibocsájtani, mely a gonoszokat mind elemészti, és olyanok lesznek, mintha meg sem lettek volna teremtve. A látomás elbeszélésének hátralevő része pedig le van írva a babiloni látomásnál. Az Úrral kapcsolatos látomás többi része, íme, hasonlatokkal van elmondva szavaimmal, abban az írásban, melyet nyilvánosan jövendöltem. A Szeretett Fiú leszállása pedig az alvilágba, íme, le van írva abban a részben, ahol az Úr a következőket mondja: "Íme, meg fogja érteni a fiam". És minden, íme, le van írva a zsoltárokban, Dávidnak, Isai fiának a hasonlataiban, fiának, Salamonnak a példabeszédeiben , az izraeli Kore és Etan szavaiban , Ászáf szavaiban, és a többi zsoltárban is, melyet a Szentlélek angyala sugallt, azokban, amelyek semmilyen nevet sem viselnek, és atyám, Ámoc 80 szavaiban, Hoseás próféta, Mikeás, Jóel, Náhum, Jónás, Abdiás, Habakuk, Haggeus, Zófóniás, Malakiás szavaiban, József, az igaz szavaiban és Dániel szavaiban.
3. rész: Ézsaiás vértanúsága (folytatás)
5. fejezet: Ézsaiás halála
Beriál tehát ezek miatt a látomások miatt haragudott Ézsaiásra, és Manassé szívében lakott, aki kettéfűrészelte Ézsaiást fafűrésszel. Miközben fűrészelték Ézsaiást, ott állt vádlója, Belkíra és a hazug próféták mind ott álltak nevetve és örvendezve. Belkíra és Mekémbékus ott álltak mosolyogva Ézsaiás előtt, és Beliár azt mondta Ézsaiásnak: "Mondd, hogy hazudtam mindenben, amit mondtam, Manassé útjai szépek és helyesek, Belkíra útjai is helyesek, és azoké is, akik vele vannak". Ilyeneket mondtak neki, amikor kezdték kettéfűrészelni. Ézsaiás az Úr szemléletében volt elmerülve, de szeme nyitva volt és látta őket. Milkiras pedig így szólt Ézsaiáshoz: "Mondd, amit mondtam, és megfordítom a szívüket, ráveszem Manassét és Júda fejedelmeit, a népet és egész Jeruzsálemet, hogy hódoljanak neked." Ézsaiás pedig így felelt: "Ha rajtam áll, hogy mondjam, kivetett és átkozott vagy te összes seregeddel és házaddal együtt, hiszen testem bőrén kívül semmi mást nem vehetsz el tőlem. " És megharagudtak, és kettéfűrészelték Ézsaiást, Ámoc fiát, fafűrésszel Manassé pedig és Belkíra és a hazug próféták, és a fejedelmek és a nép mind ott álltak és nézték. A vele lévő prófétáknak pedig azt mondta, mielőtt kettéfűrészelték volna: "Menjetek Tyrosz és Szidon földjére, mert Isten egyedül nekem keverte ezt a kelyhet. " Ézsaiás, miközben fűrészelték, nem kiabált és nem sírt, hanem szája a Szentlélekkel beszélt, amíg ketté nem fűrészelték. Ezt tette Beriál Ézsaiással Belkíra és Manassé által, mert Szamaél nagy haraggal volt Ézsaiás iránt Ezékiás, Júda királyának az idejétől kezdve azon dolgok miatt, melyeket a Szeretett Fiúval és Szamaél pusztulásával kapcsolatban látott az Úr által, amikor még Manassé atyja, Ezékiás uralkodott. És Manassé a Sátán akarata szerint cselekedett. A látomás pedig, melyet látott Ézsaiás, Ámoc fia, Ezékiásnak, Júda királya uralkodásának 20. évében.
4. rész: Ézsaiás látomása
6. fejezet: Bevezetés
Eljött Ézsaiás, Ámoc fia és Joszab, Ézsaiás fia Gilgalból Ezékiáshoz Jeruzsálembe. Ézsaiás a király heverőjén ült, odahoztak ugyan neki egy trónust, de nem akart ráülni. Ekkor Ézsaiás Ezékiás királlyal a hit és az igazság szavait kezdte beszélni. és ott ültek Izrael összes főemberei, valamint a király eunuchjai és tanácsadói. Ott volt még negyven próféta és a próféták fiai, eljöttek a környékből, a hegyekből és a földekről, amikor hallották, hogy Ézsaiás eljött Gilgalból Ezékiáshoz. Jöttek, hogy üdvözöljék öt, hallják szavait, rájuk tegye kezét és prófétáljanak, ő pedig hallja prófétálásukat. Mindnyájan ott voltak Ézsaiás előtt. Amikor Ézsaiás Ezékiással a hit és a bölcsesség szavait beszélte, mindnyájan hallották, amint kinyílik az ajtó és hallották a Szentlélek hangját. A király odahívta az összes prófétát és az egész népet, aki éppen ott volt található, azok pedig eljöttek, és Mikeás, az öreg Ananiás, Joel és Joszab ültek a jobbján. Történt, hogy amikor hallották mindnyájan a Szentlélek hangját, mind térdre borultak és dicsőítették az Igazság Istenét, a Magasságost, aki a felső világban van, a Szentet, aki fent lakozik, aki megpihen a szentekben, és dicsőítették őt, aki ily módon kaput nyitott egy idegen világba, kaput nyitott az embereknek. Amint Ézsaiás mindnyájuk hallatára beszélt a Szentlélek által, egyszer csak elhallgatott. Értelme elvétetett tőle és fölé emeltetett, és nem látta a férfiakat, akik előtte álltak, pedig szeme nyitva volt. Szája hallgatott, és testi értelme elvétetett tőle és felemeltetett, ám a légzése nem hagyta el, mert látomása volt. Az angyal pedig, aki küldetett, hogy megmutassa neki a látomást, nem a boltozatról való volt, sem nem a dicsőség angyalai közül ebből a világból, hanem a hetedik égből jött. Az ott állók pedig, a próféták koszorújától eltekintve, azt gondolták, hogy Ézsaiás elragadtatott, A látomás pedig, amelyet látott, nem ebből a világból származott, hanem abból a világból, mely rejtve van teste elől. Ézsaiás, miután látta ezt a látomást, elmondta Ezékiásnak, fiának Joszabnak és a többi prófétának, akik eljöttek. A tisztségviselők, az eunuchok és a nép azonban nem hallották, kivéve Szamnasz írnokot, Jojakimot és Aszaf krónikást, mert ők igazságot cselekszenek és a Szentlélek jó illata van bennük; és a nép sem hallotta , mert Mikeás és Joszab, a fia kivezették őket, amikor Ézsaiástól elragadtatott ennek a világnak a bölcsessége, és olyan lett, mint aki halott.
7. fejezet: Ézsaiás felemelkedése az ötödik égig
A látomást pedig, amelyet látott, Ézsaiás elmondta Ezékiásnak, fiának Joszabnak, Mikeásnak és a többi prófétának. Ez pedig a következő volt: "Amikor prófétáltam, a híradás szerint, melyet hallottatok, láttam egy dicsőséges angyalt, és nem olyan volt, mint azoknak az angyaloknak a dicsősége, akiket mindig látok, hanem akkora méltóság volt benne, és olyan magas tisztséget viselt, hogy nem vagyok képes elbeszélni nektek ennek az angyalnak a méltóságát. Láttam, amint kézen fog engem, és így szóltam hozzá: »Ki vagy te, mi a neved, és hová emelsz fel engem?« mert megadatott nekem a képesség, hogy beszéljek vele. Ö azt mondta nekem: »Amikor majd felvittelek a fokozatokon keresztül, és megmutattam neked azt a látomást, melyért küldettem, akkor meg fogod érteni, ki vagyok, de a nevemet nem fogod tudni, me11 vissza kell térned ebbe a testbe. De hogy hová viszlek fel, azt látni fogod, hiszen ezért küldettem. » Én pedig örültem, amiért kegyesen szólt hozzám. Mire ő azt mondta nekem: »Örültél, mert kegyesen szóltam hozzád?« Majd így folytatta: »Meg fogod látni, hogy az is, aki nagyobb nálam, milyen kegyesen és szelíden fog beszélni veled. És az Atyját is látni fogod annak, aki nagy, mert ezért küldettem a hetedik égből, hogy megvilágítsam előtted mindezt.» Felértünk a boltozatra, én és ő, és ott láttam Szamaélt és seregeit Nagy harc és a Sátán szavai voltak ott, és küzdöttek egymással. És amint fent, ugyanúgy van a földön is, mert ami itt van a földön, az annak a képmása, ami a boltozaton van. Mondtam az angyalnak: »Mi ez a küzdelem?« Ö pedig így válaszolt: »Ez így van attól kezdve, hogy fennáll a világ mostanáig, és ez a harc tartani fog, amíg el nem jön, akit majd látni fogsz, és meg nem szünteti.« Ezután felvitt engem a boltozat fülé: ez az ég. Itt középen egy trónust láttam, tőle jobbra és balra pedig angyalok voltak, és [akik balról álltak] , nem voltak olyanok, mint, azok az angyalok, akik jobbról álltak, hanem, akik jobbról álltak, azokban nagyobb méltóság volt, és mind egy hangon zengtek dicsőítést. A trónus középen volt, és ugyanőt dicsőítették utánuk a baloldalon lévők is, de hangjuk nem volt olyan, mint a jobboldaliaké, és dicsőítésük sem volt olyan, mint azoké. Kérdeztem az angyalt, aki vezetett, és így szóltam hozzá: »Kinek szól ez a dicsőítés?« Ö azt válaszolta nekem: »A hetedik ég dicsőségébe annak, aki a szent világban pihen, és Szeretett Fiának (ö az, aki engem hozzád küldött), nekik szól a dicsőítés.« És ismét feljebb vitt, a második égbe, és ennek az égnek a magassága ugyanaz volt, mint a földtől az égig és a boltozatig Itt is, akárcsak az első égben, jobb és baloldalt angyalok voltak, középen trónus, és a második égben levő angyalok is dicsőítést zengtek, aki pedig a trónuson ült a második égben, annak méltósága nagyobb volt mindennél. Nagy dicsőség volt a második égben, és dicsőségük nem olyan volt, mint azoké, akik az első égben vannak. Arcra borultam, hogy hódoljak neki, de az angyal, aki vezetett, nem engedte, hanem azt mondta nekem: »Ne hódolj sem angyalnak, trónusnak , akik a hat ég valamelyikéből valók, ahonnan engem küldtek , hogy vezesselek, hanem csak amikor én mondom neked, a hetedik égben. Mert az összes ég fölött és angyalaik fölött van a te trónusod, a ruhád és koszorúd, amit majd látni fogsz.« Nagyon örültem, mert azok, akik szeretik a Magasságosat és Szeretett Fiát, amikor bevégzik életüket, ide jönnek fel a Szentlélek angyala által. És felvitt a ham1adik égbe, és ugyanúgy láttam azokat, akik jobbra vannak, és azokat, akik balra, és itt is volt trónus, és aki a trónuson ül, de ezt a világot még csak nem is említik ott. Mondtam az angyalnak, aki velem volt (arcom dicsősége ugyanis átváltozott, amint emelkedtem felfelé égről égre), hogy »semmi sincs ennek a világnak a hívságai közül, amit itt említenének?« Ö így válaszolt nekem: »Nincs semmi, amit említenének, mert ezek a dolgok gyengék ahhoz, de semmi nem marad rejtve itt abból, ami történik.« Szerettem volna megérteni, hogyan tudják mindezt, de az angyal így válaszolt nekem: »Amikor majd felvittelek a hetedik égbe, ahonnan engem küldtek, oda ezek fölé, akkor meg fogod tudni, hogy semmi se marad rejtve a trónusok előtt, és azok előtt, akik az egekben laknak, sem az angyalok előtt.« Nagy volt a dicsőítés, melyet zengtek, és annak a méltósága is, aki a trónuson ült, a jobb- és baloldali angyalok méltósága pedig ebben az égben nagyobb volt, mint az alattuk levőben. Továbbvitt felfelé a negyedik égbe, és a távolság a harmadik égtől a negyedik égig több, mint a földtől a boltozatig. Itt is láttam azokat, akik jobboldalt vannak, és azokat, akik baloldalt, és középen volt az, aki a trónuson ült. Itt is zengtek dicsőítést. A jobboldali angyalok dicsősége és méltósága nagyobb volt, mint a baloldaliaké, és annak a méltósága, aki a trónuson ült ismét nagyobb a jobboldali angyalokénál, méltóságuk pedig felülmúlja az alattuk levőkét. És felvitt az ötödik égbe. Ismét láttam a jobb- és baloldalt levőket, és annak méltósága, aki a trónuson ül, nagyobb, mint azé, aki a negyedik égben van. A jobboldalt levők méltósága nagyobb, mint a baloldalt levőké a harmadiktól a negyedik égig. És annak a méltósága, aki a trónuson ül, nagyobb, mint a jobboldali angyaloké, a dicsőítésükben azonban nagyobb dicsőség volt, mint a negyedik égben. Dicsőítettem azt, akit nem neveznek meg, az Egyetlent, ő az, aki az egekben lakik, akinek a neve nem ismeretes a testben lévők előtt, aki ilyen dicsőséget adott égről égre, aki naggyá tette az angyalok dicsőségét, és még nagyobbá azét, aki a trónuson ül.
8. fejezet: A hatodik ég
Megint feljebb vitt, a hatodik ég levegőjébe, és olyan dicsőséget láttam, amilyent nem láttam az öt égben, amikor felemelkedtem. Az angyalok nagy méltóságban voltak, és itt is volt szent és csodálatos dicsőítés. Azt mondtam az angyalnak, aki vezetett: »Mi ez, amit látok, uram?« Ö pedig azt válaszolta: »Nem urad vagyok, hanem társad.« Tovább kérdeztem őt, és így szóltam: »Miért nem angyaloknak vagy a társa?« és azt mondta: »A hatodik égtől kezdve és fölötte nincsenek baloldaliak mostantól kezdve, középen sem áll trónus, hanem abból a hatalomból van itt jelen valami, ami a hetedik égben van, ahol az tartózkodik, akit nem neveznek meg, és kiválasztottja , akinek a neve nem ismert. Még az összes egek sem tudhatják nevét, mert egyedül ő volt az, akinek a hangjára az összes egek és trónusok válaszoltak. Hatalmat kaptam tehát, és elküldettem, hogy felvigyelek téged oda, hogy lásd azt a dicsőséget, és lásd mindezeknek az egeknek és azoknak a trónusoknak az Urát, amint átváltozik, míg olyan nem lesz, mint a ti alakotok és hasonlóságotok. Én tehát, Ézsaiás, azt mondom neked, hogy semmilyen ember, akinek vissza kellett térnie ennek a világnak a testébe, nem látta, és nem érte el, és nem tudta meg azt, amit te megtudtál, és amit látni fogsz, mert oda fogsz majd kerülni, az Úr osztályrészébe, a fal , részébe, és innentől kezdődik a hetedik égnek és a levegőnek a hatalma.« Hangosan dicsőítettem az Urat, mert oda, az ő részébe fogok kerülni. És azt mondta: »Halld még ezt is társadtól: amikor az idegen testből felkerülsz ide a Lélek angyala által, akkor megkapod a ruhát, melyet látni fogsz, és fogsz látni más, ott elhelyezett, megszámozott ruhákat is, és akkor egyenlő leszel a hetedik égben levő angyalokkal. « Felvitt a hatodik égbe, és nem volt senki, aki baloldalon lett volna, és középen sem volt trónus, hanem mindegyiküknek azonos volt az alakja, és dicsőségük egyenlő volt. Megadatott nekem, hogy én is velük együtt zengjem a dicsőítést, valamint ez az angyal is, és a mi dicsőítésünk olyan volt, mint az övék. Itt mindnyájan néven nevezték az öröktől fogva létező Atyát, Szeretett Fiát, Krisztust és a Szentlelket, mind egy hanggal. De ez nem olyan volt, mint azoknak az öt égben lévő angyaloknak a hangja, és nem is olyan, mint azok beszéde, hanem más hang volt itt, és nagy fény volt itt. Akkor, miközben a hatodik égben voltam, azok a fények, melyeket az öt égben láttam, sötétségnek tűntek nekem. Örültem és dicsőítettem azt, aki ilyen fényt ajándékozott azoknak, akik reménykednek ígéretében. Könyörögtem az angyalnak, aki vezetett, hogy többé ne vigyen vissza a testi világba. Bizony mondom nektek, Ezékiás és fiam, Joszab és Mikeás, hogy nagy sötétség van itt. Az angyal pedig, aki vezetett, tudta, hogy mit gondolok, és azt mondta: »Ha örülsz ennek a fénynek, mennyivel inkább örülni fogsz a hetedik égben, amikor meglátod azokat a fényeket, ahol az Úr van és Az, akit szeret, aki engem küldött, és akit a világban majd Fiúnak fognak nevezni. Az, aki majd a romlásnak alávetett világban lesz, még nem mutatkozott meg , sem a ruhák, a trónusok és a koszorúk , melyek ott vannak az igazak számára, akik hisznek ebben a ti alakotokban alászálló Úrban, mert a fény, mely ott van, nagy és csodálatos. Ami viszont azt illeti, hogy nem akarsz visszatérni a testbe, napjaid még nem teljesedtek be ahhoz, hogy idejöhess.« Amikor ezt hallottam, elszomorodtam, ő pedig azt mondta: »Ne szomorkodj«.
9. fejezet: A hetedik ég
Felvezetett a hetedik ég levegőjébe, és hallottam, amint egy hang azt mondja: »Még meddig fog felemelkedni az, aki idegenek között lakik?« és féltem, és remegni kezdtem. Az angyal pedig mondta nekem, amikor remegni kezdtem: »Íme innen egy másik hang érkezik, melyet küldtek, és azt mondja : hadd jöjjön fel ide a szent Ézsaiás, hiszen itt van a ruhája.« Kérdeztem az angyalt, aki velem volt, és így szóltam: »Ki az, aki meg akart engem akadályozni, és ki az, aki megengedte , hogy felmenjek?« Ő pedig azt mondta nekem: »Aki meg akart téged akadályozni, az az, akin a hatodik ég dicsősége nyugszik, aki pedig megengedte, az a te Urad, az Isten, Krisztus az Úr, akit a világban majd Jézusnak neveznek, de a nevét nem hallhatod meg , amíg ebből a testből el nem távozol.« Ezután felvitt engem a hetedik égbe, és itt csodálatos fényt láttam, és számtalan angyalt. Láttam itt az összes igazt, Ádám idejétől kezdve, és láttam itt a szent Ábelt és az összes igazt, és láttam itt Énokot, és mind akik vele együtt voltak, akik megszabadultak a test ruhájától, és láttam őket fenti ruhájukban. Olyanok voltak, mint azok az angyalok, akik ott álltak nagy dicsőségben, de nem ültek trónusaikon és dicsőségük koszorúi sem voltak rajtuk. És kérdeztem az angyalt, aki velem volt: »Hogyan van az, hogy a ruhát felvették, de nincsenek a trónusokon és nem viselik a koszorúkat?« Ö pedig azt mondta nekem: »A dicsőség koszorúit és trónusait nem kapják meg most, csak látják és tudják, melyik trónus az övék, és melyik koszorú, míg a Szeretett Fiú alá nem száll abban az alakban, amelyben majd látod alászállni. Alá fog tehát szállni a világba az utolsó napokban az Úr, akit, miután alászállt, és olyan lett, mint a ti alakotok, Krisztusnak fognak hívni, és azt fogják hinni róla, hogy test és ember. Ennek a világnak a fejedelme pedig kinyújtja kezét [az Isten] Fia felé, és ráteszik kezüket és a fára feszítik , mert nem tudják, kicsoda. Így, mint majd látni fogod, alászállása is rejtve marad az egek előtt, nehogy ismertté váljon, hogy ő kicsoda. Miután kifosztotta a halál angyalát , fel fog emelkedni a harmadik napon, és ebben a világban marad 545 napig , és akkor sokan fel fognak emelkedni vele együtt az igazak közül , akiknek a lelke nem kapott ruhát, amíg az Úr Krisztus fel nem emelkedett, és felemelkednek vele. Akkor tehát megkapják ruhájukat, trónusukat és koszorújukat, amikor ő felment a hetedik égbe.« És mondtam neki, amit a harmadik égben kérdeztem, és azt mondta nekem, hogy »itt minden tudott, ami ebben a világban történik«. Amint még beszélgettem vele, íme [odajött] az egyik ott álló angyal, aki sokkal dicsőségesebb volt, mint annak az angyalnak a dicsősége, aki a világból felhozott engem, és könyveket mutatott nekem , de ezek nem olyanok, mint a világ könyvei, és kinyitotta őket, és a könyvekbe Írva volt, de nem úgy, mint ennek a világnak a könyveibe. Megadatott nekem, hogy elolvassam ezeket, és íme, ott le voltak írva Izrael fiainak a tettei, azok a tettek, melyeket ismersz, fiam , Joszab. Azt mondtam: »Valóban, semmi, ami ebben a világban történik, nem marad rejtve a hetedik égben.« Láttam itt sok ruhát, trónust és koszorút, és azt mondtam az angyalnak, aki vezetett: »Kinek a ruhái és trónusai és koszorúi ezek?« Ő azt mondta nekem: »Sokan vannak ebből a világból, akik meg fogják kapni ezeket a ruhákat, mivel hisznek annak a szavaiban, akit úgy fognak hívni, amint mondtam neked, és megtartják szavait, és hisznek azokban, és hisznek keresztjében; nekik vannak ezek itt elhelyezve.« És láttam ott állni valakit, akinek a dicsősége felülmúlt mindent, és dicsősége nagy volt és csodálatos. Amikor megláttam őt , az összes igaz, akit láttam, és az angyalok, akiket láttam, odamentek hozzá. Először Ádám, Ábel, Sét és az összes igaz közeledtek felé és hódoltak neki, és mindnyájan egy hangon dicsőítették, és én is velük együtt dicsőítettem őt, és dicsőítésem olyan volt, mint az övék. Ekkor közeledett az összes angyal és hódoltak neki, és dicsőítették. Ő pedig átváltozott, és olyan lett, mint egy angyal. Akkor azt mondta nekem az angyal, aki vezetett: »ennek hódolj «, én pedig hódoltam neki, és dicsőítettem őt. Azt mondta nekem az angyal: »Ő, akit láttál, minden dicsőség Ura.« Miközben beszéltem, láttam egy másik dicsőséges lényt, aki hasonlított hozzá, és az igazak közeledtek felé, hódoltak neki és dicsőítették őt, és velük együtt én is dicsőítettem őt, de az ő dicsősége nem változott át azok alakja szerint. És akkor az angyalok közeledtek felé és hódoltak neki. Láttam az Urat és a másik angyalt, ők is ott álltak, és a másik, akit láttam, Uram balján állt. És megkérdeztem: »ki ez?«, és azt mondta nekem: »hódolj neki, mert ő a Szentlélek angyala, aki rajtad van, és aki a többi igazhoz is szólt. « Nagy dicsőséget láttam, miközben lelkem szeme nyitva volt, és akkor nem bírtam ezt nézni , és az angyal sem, aki velem volt, és az összes angyal sem, akiket láttam hódolni Uramnak, csak azt láttam, hogy az igazak szilárdan tekintenek annak dicsőségére. Közeledett felém Uram és a Lélek angyala, és azt mondta: »Lásd, hogyan adatott meg neked, hogy lásd az Istent, és az angyalnak, mely veled van, miattad adatott hatalom.« És láttam, amint Uram és a Szentlélek angyala mindketten együtt hódoltak Istennek és dicsőítették őt. Ekkor az összes igaz közeledett felé, és hódolt neki az összes igaz. Majd az angyalok közeledtek és hódoltak neki, és az összes angyal dicsőítette őt.
10. fejezet: Krisztus alászállása
Akkor hallottam azokat a hangokat és dicsőítéseket, melyeket a hat ég mindegyikében hallottam, amint felfelé emelkedtem ide, és mind őneki szólt, a Dicsőségesnek, akinek nem voltam képes nézni a dicsőségét, és én is hallottam és láttam dicsőítését. Az Úr és a Szentlélek angyal mindent hallott és mindent látott. És mindaz a dicsőítés, ami a hat égből érkezett, nemcsak hallatszott, de látszott is. Hallottam, amint az angyal, aki vezetett engem, azt mondta: »Ő az, aki a Legmagasságosabb a magasságosak között, aki a szent világban lakik és a szentekben pihen , akit az igazak szája a Szentlélek által az úr Atyjának fog nevezni.« Hallottam a Legmagasságosabbnak, Uram Atyjának a hangját, amint azt mondta Uramnak, Krisztusnak, akit Jézusnak fognak nevezni: »Menj és szállj alá az összes egeken keresztül, és alá fogsz szállni a boltozatra, és abba a világba, egészen addig az angyalig, aki a Seolban van , csak Pusztulásig nem fogsz lemenni Hasonlóvá fogsz válni mindazokhoz, akik az öt égben vannak, és a boltozat angyalainak alakjához, és gondod lesz rá, hogy hasonlóvá válj a Seolban levő angyalokhoz is. Annak a világnak egyetlen angyala sem fogja tudni, hogy te velem együtt a hét égnek és angyalaiknak az ura vagy, és nem fogják tudni, hogy te velem vagy. Akkor az egek hangján szólítalak majd téged, és angyalaik és fényességeik hangján, és akkor felemellek a hatodik égig , hogy elítéld és elpusztítsd annak a világnak az elöljáróit, angyalait és isteneit, és a világot, melyet hatalmukban tartottak, mert megtagadtak engem, és azt mondták: csak mi vagyunk, és rajtunk kívül nincsen senki. Miután felemelkedtél a halál isteneitől a helyedre (és nem változol át égről égre, hanem dicsőségben emelkedsz fel), és a jobbomon ülsz, akkor hódolni fognak neked ennek a világnak a fejedelmei és hatalmasságai. « Ezt hallottam, amint a Nagy Dicsőség Uramnak parancsolta. Így láttam, amikor Uram a hetedik égből a hatodik égbe ment. Az angyal, aki kivezetett engem ebből a világból, velem volt, és azt mondta nekem: »Figyelj, Ézsaiás, és nézz, hogy lásd az Úr átalakulását és alászállását«. Néztem, és amikor látták őt a hatodik égben levő angyalok, dicsőítették és magasztalták őt, mert nem változott át az itteni angyalok alakjára, és azok dicsőítették őt, és én is dicsőítettem velük együtt. Láttam, amint alászállt az ötödik égbe, és az ötödik égben hasonlóvá vált az ottani angyalok alakjához, és nem dicsőítették, mert alakja olyan volt, mint az övék. Akkor alászállt a negyedik égbe, és hasonlóvá lett az ottani angyalok alakjához, és amikor látták, nem dicsőítették és nem magasztalták, mert alakja olyan volt, mint az övék. Láttam azt is, amint alászállt a harmadik égbe, és hasonló lett a ham1adik égben levő angyalok alakjához. Akik őrizték az ég kapuját, kérték a jelszót , az Úr pedig megadta nekik, hogy ne ismerjék fel. Amikor látták, nem dicsőítették és nem magasztalták, mert alakja olyan volt, mint az övék. Még azt is láttam, amikor alászállt a második égbe, és ott is megadta a jelszót, mert akik őrizték a kaput, kérték tőle, az úr pedig megadta. Láttam, amint hasonló lett a második égben levő angyalok alakjához, és azok látták őt, de nem dicsőítették, mert alakja olyan volt, mint az övék. Még azt is láttam, amikor alászállt az első égbe, és itt is megadta a jelszót azoknak, akik a kaput őrizték, és hasonlóvá vált azoknak az angyaloknak az alakjához, akik annak a trónusnak a baloldalán voltak, és azok nem dicsőítették és nem magasztalták, mert alakja olyan volt, mint az övék. Engem viszont senki sem kérdezett, az angyal miatt, aki vezetett. Alászállt a boltozatra is, ahol ennek a világnak a fejedelme lakik, és megadta a jelszót azoknak, akik baloldalt voltak, és alakja olyan volt, mint az övék, és itt nem dicsőítették, hanem küzdöttek és harcoltak egymással, mert ott gonosz hatalom volt és csekélységeken való veszekedés. És láttam, amint alászállt, és hasonlóvá vált a levegő angyalaihoz, és olyan volt, mint egy közülük. De nem adott jelszót, mert azok egymást fosztogatták és ütlegelték.
11. fejezet: Krisztus földi léte
Ezután néztem, és az angyal, aki beszélt velem és vezetett engem, így szólt hozzám: »Figyelj, Ézsaiás, Ámoc fia, mert ez az, amiért Isten küldött engem.« Én pedig láttam Dávid próféta nemzetségéből egy leányt, akinek a neve Mária, és ez a leány szűz volt, és el volt jegyezve egy férfival, akinek a neve József, és aki ács volt. Ö is az igaz Dávidtól származott, a júdeai Betlehemből való volt, és eljött a saját területére. Amikor Mária a jegyese volt, kiderült róla, hogy gyermeket vár, József, az ács pedig el akarta őt bocsájtani. A Lélek angyala azonban megjelent ebben a világban, és ezért József nem bocsájtotta el .. .. Máriát, és senkinek sem fedte fel ezt a dolgot. Nem közeledett Máriához, hanem megőrizte szent szűznek, holott gyermeket várt. Két hónapig József nem lakott vele, és a két hónap napjai után József a házában volt, és Mária a felesége is, és csak ők ketten voltak ott. Történt, amikor magukban voltak, hogy Mária egyszer csak felnézett, és egy kis gyermeket látott, és megijedt. Amikor pedig az ijedtség elmúlt, kiderült, hogy méhe olyan, mint korábban volt, még mielőtt fogant volna. És mikor férje, József megkérdezte tőle: »mi ijesztett meg?«, kinyílt a szeme és meglátta a gyermeket és dicsőítette Istent, amiért az ő osztályrészébe jött el az Úr. És hang szólt hozzájuk: »ezt. a látomást senkinek se mondjátok el.« A gyermekről azonban szóbeszéd támadt Betlehemben. Voltak, akik azt mondták: szült a szűz Mária, amikor még két hónapja sem volt férjnél. Sokan pedig azt mondták: nem szült, nem ment hozzá bábaasszony, és a vajúdás kiáltását sem hallottuk. Mindnyájan homályban voltak a gyermekkel kapcsolatban, mind ismerték, de nem tudták, honnan származik. Fogták őt [a szülei], és elmentek a galileai Názáretbe. Láttam, Ezékiás és fiam, Joszab, és elmondom a többi prófétának is, akik itt állnak, hogy rejtve volt az összes ég számára és ennek a világnak minden fejedelme és istene előtt. Láttam, amint Názáretben szopott, mint egy gyermek, amint az szokás, hogy fel ne ismerjék. Amikor felnőtt, nagy és csodálatos jeleket vitt véghez Izrael földjén és Jeruzsálemben. Ezután irigykedni kezdett rá az ellenség, és fellázította ellene Izrael fiait, mivel nem tudták, hogy kicsoda, és átadták a királynak , az megfeszítette őt, ő pedig alászállt az angyalhoz. Jeruzsálemben láttam, amint megfeszítik a fán, és azt is, ahogy három nap múltán feltámad, és napokig ott marad . Azt mondta nekem az angyal, aki vezetett: »figyelj, Ézsaiás«, és láttam, amint elküldte a tizenkét tanítványt és felemelkedett. Láttam, amint a boltozaton volt, és nem változott át azok alakjára, hanem látta őt a boltozat összes angyala és a Sátán is, és hódoltak neki. Nagy bánkódás lett ott, miközben azt mondták: »hogyan szállt le fölénk Urunk, anélkül, hogy észrevettük volna a rajta levő dicsőséget, amelyet látunk, mely a hatodik égből származik? « Felemelkedett a második égbe, és nem változott át, hanem az összes angyal, akik jobb oldalon voltak és akik baloldalon és a középen levő trónus hódoltak neki és dicsőítették és azt mondták: »hogyan lehet, hogy Urunk rejtve maradt előttünk, amikor alászállt, és nem vettük észre?« Ugyanígy felment a harmadikba, és ugyanígy dicsőítették és ugyanezeket mondták, és a negyedik égben és az ötödikben is ugyanezeket mondták; a dicsőség pedig ugyanaz volt, ebből nem változott át. Láttam, amikor felemelkedett a hatodik égbe, és hódoltak neki és dicsőítették, a dicsőítés pedig minden égben erősebb lett. Láttam, amikor felemelkedett a hetedik égbe, és dicsőítette őt minden igaz és az összes angyal. És akkor láttam, hogy ott ül a Nagy Dicsőség jobbján, azén, akiről azt mondtam nektek, hogy nem bírtam nézni a dicsőségét. Láttam azt is, hogy a Szentlélek angyala baloldalt ül. Ez az angyal azt mondta nekem: »Ézsaiás, Ámoc fia, megmentelek , mert ezek nagy dolgok, mivel láttad, amit nem látott test szülötte, és vissza fogsz térni ruhádba, amíg be nem teljesednek napjaid, akkor el fogsz jönni ide.« Ezeket láttam." Ézsaiás elmondta mindazoknak, akik ott álltak előtte, és azok dicsőítést zengtek. Elbeszélte Ezékiás királynak, és azt mondta: »ezek, amiket elbeszéltem, és ennek a világnak a vége és az egész látomás be fog teljesedni az utolsó nemzedékben .« És megeskettette Ézsaiás Ezékiást, hogy ne mondja el Izrael népének és ne is adja oda lemásolni senkinek ezeket a szavakat. De akkor majd olvasni fogják azokat. Ti pedig legyetek a Szentlélekben, hogy megkapjátok ruháitokat és a dicsőség trónusait és koszorúit, melyek a hetedik égben vannak. Ezek miatt a látomások és jövendölések miatt fűrészelte ketté Szamaél Sátán Ézsaiás prófétát, Ámoc fiát Manassé által. Ezékiás uralkodásának 26. évében mindezt odaadta Manassénak, de Manassé nem emlékezett rájuk, és nem zárta szívébe ezeket, hanem elpusztult, mert a Sátánt szolgálta. Itt végződik Ézsaiás próféta története, felemelkedésével együtt.
(…) az út(on). És így szólt hozzá, mondván: -Melyik úton menjek Jeruzsálembe? A kisgyermek így válaszolt, mondván: -Mondd meg a neved, hogy megmutathassam neked az utat. A kisgyermek tudta, hogy Pál kicsoda. Szavaival beszélgetést szeretett volna kezdeményezni, hogy oka legyen a megszólalásra. A kisgyermek így szólt, mondván: -Tudom, ki vagy te, Pál. Te vagy az, aki anyád méhében már áldott voltál. Mert én azért jöttem hozzád, hogy menj föl Jeruzsálembe, apostoli testvéreidhez. Ezért látogattalak meg. Én vagyok a szellem, aki elkísér téged. Ébredjen föl elméd, Pál, (…) 19 Mert egész, mely (…) a fejedelemségek, eme kormányzók, arkangyalok, erők, és az egész démon-faj között (…) az, amely testeket mutat meg a lélek-csíra számára. S miután befejezte, amit mondandó volt, így szólt hozzám: -Ébredjen föl elméd, Pál, és nézd ezt a hegyet, melyen állsz, ez Jerikó hegye. (Azért vagy itt,) hogy megismerhesd a rejtett dolgokat azokban, melyek láthatók. Most el fogsz menni a tizenkét apostolhoz, mert ők kiválasztott lelkek, és ők üdvözölni fognak téged. Pál fölemelte a tekintetét, és megpillantotta az őt köszöntő apostolokat. Ekkor a Szent Szellem, akivel beszélgetett, fölragadta őt, és felvitte magasra, a harmadik mennybe, melyen túlhaladva elérte a negyediket. A Szent Szellem így szólt hozzá, mondván: -Nézd és lásd a hozzád hasonlókat a földön! Lenézett, és látta a földön levőket. Nézett és látta azokat, akik (…) Akkor fölnézet és látta, hogy a tizenkét apostol jobb és bal felől helyezkedik el a teremtésben, és a Szellem előttük halad. Ám én láttam a negyedik mennyben az egyes nemzetségeket. Láttam istenekre emlékeztető angyalokat, akik egy lelket hoztak ki a holtak országából. Oda helyezték a negyedik mennyország kapujához. A lélek így beszélt: -Miféle bűnt követtem el a világban? A negyedik mennyben lakó vámszedő így felelt: -Nem volt helyes, hogy elkövetted mindama törvénytelen dolgokat, melyek a holtak birodalmában léteznek. A lélek így válaszolt: -Hozz tanúkat! Mutassák meg, melyik testben követtem el törvénytelen dolgokat! Hozni akarsz egy könyvet is, hogy olvass belőle? És megérkezett a három tanú. Az első így beszélt: -Nem voltam-é a testben a második órában (…)? Szembeszegültem veled, míg téged el nem öntött a düh, harag és irigység. És a második tanú így szólt: -Nem voltam-é a világban? Én az ötödik órában léptem be, megláttalak és megkívántalak téged. És íme, most megvádollak a gyilkosságokkal, melyeket elkövettél. A harmadik így beszélt: -Nem jöttem-e el hozzád a nap tizenkettedik órájában, mikor a nap nyugodni készült? Sötétséget adtam neked, hogy elkövethesd bűneidet. Mikor a lélek meghallotta ezeket a dolgokat, szomorúan lefelé fordította tekintetét. S azután felnézett. Levetették a mélybe. A lélek, melyet ledobtak, egy testhez ment, melyet már előkészítettek számára. És íme tanúi befejezték (a tanúskodást). Ezután felnéztem, és láttam, hogy a Szellem így szól hozzám: -Jöjj, Pál! Jöjj el hozzám! S ahogy mentem, a kapu kinyílt, és fölmentem az ötödik mennybe. És látám apostoltársaimat, hogy velem tartanak, miközben a Szellem elkísért minket. S láték egy hatalmas angyalt az ötödik mennyben, vaspálcával a kezében. Három másik angyal is volt vele, és én belenéztem az arcukba. Ám ők egymással versengtek: korbáccsal kezükben hajtották a lelkeket az ítéletre. De én a Szellemmel tartottam, és a kapu kinyílt előttem. Ekkor felmentünk a hatodik mennybe. És látám apostoltársaimat, hogy jönnek velem, s előttük járva vezetett engem a Szent Szellem. Felnéztem a magasságba, és láték egy hatalmas fényt, mely leragyogott a hatodik mennyre. Akkor így szóltam a vámszedőhöz, aki a hatodik mennyben volt: -Nyisd ki nékem a kaput, és a Szent Szellemnek, aki előttem megy. És ő kinyitotta nekem. Ezután felmentünk a hetedik mennybe, és én megláttam egy öregembert (…) fény, és akinek öltözete fehér volt, trónusa a hetedik mennyben hétszer fényesebb volt a napnál. Az öregember így szólt hozzám: -Hová mész, Pál, ó, áldott lény, aki már anyja méhében is kiválasztott volt? De én rápillantottam a Szellemre, aki bólintott, és azt mondta nekem: -Szólj véle! S én így válaszoltam az öregembernek: -Arra a helyre készülök menni, ahonnan jöttem. Az agg megkérdezte: -Hová valósi vagy? Én azonban így feleltem: -Alászállok a holtak világába, hogy foglyul ejtsem a fogságot, melyet elfogtak a babiloni rabság idején. Az öregember a következőket mondta: -Hogyan tudsz majd elfutni tőlem? Nézd és lásd a fejedelmeket és hatalmakat! A Szellem így szólt: -Mutasd meg a jelet, amit ismersz, és ő kinyitja neked ( a kaput). És én megmutattam az öregnek a jelet. Lenézett, teremtményeire és azokra, akik önmaguk urai. Akkor megnyílt a hetedik menny, és mi felmentünk az Ogdoadhoz. Ott megpillantottam a tizenkét apostolt. Üdvözöltek, és fölmentünk a kilencedik mennybe. Köszöntöttem mindenkit, akik ott voltak, és fölmentünk a tizedik mennybe. S én üdvözöltem a testvéreimet a szellemben.
