Azon csodálkozom, hogy ennek a Longnak a butaságait ennyien elhiszik. A weboldalán lévő hozzászólásokban is folyik a diskurzus a chakratudománytól kezdve, gyógyító ásványokon át, a szimbólumok jelentéséig mindenről. Olyanok mint valami okkultista szekta. 🤦
Azért ezekben a posztokban is vannak készülékekre ragasztgatott megfelelő hiraganák (ezt Long mester is lelkesen kipróbálta), szép, színes ásványok meg CD demagnetizálás. Legalábbis jó tanuló az ifjú "padawan" :-)
Amúgy az is szórakoztató, hogy a mindenféle mp3-at lejátszó hordozható kütyük kapcsán lamentál, hogy mivé silányul a zenehallgatás, mintha ötven éve nem lett volna Szokol rádió...
Ugye nem az audiodiyersről idézett pákászokat gondolod bennfentesnek?
Volt alkalmam látni az eredeti JBL rés-magas és a BEAG koppintás átvitelét, a különbség meglepően nagy, és meglepően nagy, és nem a koppintás javára. Érzékenységben jelentősen elmaradt. Erre még legyintenénk, de mit szóljunk ahhoz, hogy a sorozatban gyártott mélysugárzó érzékenysége a saját specifikációjánál 2-3 decibellel rosszabb? Erről valódi bennfentes, a gyártásminőséget ellenőrző bizottság MEEI-s tagja mesél (YT-on megtekinthető).
Papíron lineárfázis, akusztikai elcsatolás, minden, mi szem-szájnak ingere, a valóságban pedig többnyire félmegoldások. Az ördög minden kívánatosnak tűnő részletbe beletette a patáját.
(Magyar birkagyapjú és ipari vatta egyébként volt bőven az átkosban, fillérekért. A kihagyás oka szerintem a motiváció hiánya. "Ruszkiba jó lesz úgy is" jelszóval én is kihagytam volna;))
A slusszpoén, hogy a blogger szerint a Kováts.L felhasználónevű hozzászóló remekbeszabott trollkodását terjeszteni kellene. Elképzelhető persze, hogy nem trollkodás, de akkor van ott baj rendesen.
No igen. Nem mindegy, hogy zenét hallgatunk vagy hangrendszert hallgatunk. A zenét nem (csak) hallgatni kell, hanem igazából megélni, átérezni, átélni.
Jót írsz! A zenéről is! A beag téma Azt gondolom, a lelkesült zenehallgatás egyik alapélménye az olyan pillanat, pillanatok megélése, amiről beszámoltál. A technológiába nem beágyazott gondolkodású zenészek teljesen más mintakészlettel hallgatják a rögzített zenét. Ezt minden hangmérnök (is) megtapasztalja, amikor egy autentikus népzenész, vagy komolyzenész a visszahallgatott felvételen olyan (interpretációs) nüanszokat kér számon, amit csak ott és akkor, az adott helyen előadottak, feljátszottak során válik hangsúlyossá és máshol talán nem is (jut eszébe) és a hangmérnök keresi a műszaki, akusztikai, felvételtechnikai megfelelőjét a megszólalásban. Egy szóló, vagy akusztikus kísérettel megszólaló énekfelvétel, vagy próza, vers felvétele során rendkívül fontos a zenei-, hangzó események közti csend épületének tündöklése. Az ajkak záródása, a levegővétel dinamikája hitelessé teszi, teheti az átélést. Más egy gate-tel megoldani, más expanderrel, megint más mikrofonozással, irányokkal és oldott hangulattal.. A felvételekkel kapcsolatosan nekem egy nem konkrétan technikai kategória a legsokatmondóbb. A jelenlét érzete. Ha becsukom a szemem, mintha ott lenne. Nekem épp Nancy Argenta, és Nigel North által előadott Purcell O Solitude dala volt az első ilyen. A legutolsó pont hasonló szellős duó: https://www.youtube.com/watch?v=H8PSe2aMFZk A hangszórós zenehallgatás nekem arról is szól, hogy a megszokott otthonos szobám akusztikájában vendégként megjelenik a felvétel hangzásában a jelenlét átélése anélkül, hogy fülest kell felvennem. Akár zártat, akár nyitottat. Mert avval nem olyan. Izolált. Mintha a szemhéjamra lenne vetítve a film belülről, mozi helyett. Ha jó a felvétel, az azért sokat segít. Ha jó a zene, az a legtöbbet. És persze mindenkinek aki már átélte van olyan jó zene (mű+zenész+adott pillanat), aminél sokadrangú a technika. Az általad említett Gipsy eyes nyilván ilyen. Nyilván nem keveseknek. Néhai Zerkula János papa mondta, hogy a zene csak akkor jó, ha a muzsikál is.
Zárásképpen, hogy ne saját sületlenségeimet zavarosságát fokozzam. Azért idézek ide ennyi baromságot, mert nem az én szubjektív véleményem lefitymálását sérelmezem, hanem a valódi bennfentesek szakmai lelkesültségét is leminősítitek, akiket és amit nem biztos, hogy ismeretek. Az ő véleményük ismereteik alapján kaptam külső megerősítést, hogy amit hallok, hallgatok, nem véletlenül jó. Ez Inkorrekt.
Az audiodyers.hu legjobb értelemben megszállott megszállott elektronikai mágusainak, erősítőépítőinek szakmai beszélgetésében van egy jó évtizeden átívelő sztori egy HEC45 erősítőpanel kapcsolási rajzának kitárgyalásáról, majd utánépítéséről. Az ő posztjaikból idézek: (https://audiodiyers.hu/viewtopic.php?f=61&t=608)
Dzseki: "...Mondjuk a Beag olyan "stúdió technikát" adott el a 70-es években ami Hi-Fi-nek se volt nevezhető. Bár amióta elkezdték nyomatni a kardiodid karakterisztikát azóta határozott javulás volt a termékpalettájukban és tulajdonképpen ezekben a HEC monitorokban csúcsosodott ki. (Nem tudom tudjátok-e de a kardiodid hangszórók tovább élnek az Interton IVS hangfalaiban, amit Balogh Géza úr alapított) Engem mindig is érdekelt, hogy mire volt képes régen a magyar ipar ezért sokat tanulmányoztam a Beag termékeket is. Így bukkantam erre az erősítőre is. Ezt a modult csak ebben az egy hangfalban használták, így aztán nem nagyon tűnt fel eddig senkinek... Én meg pont akkoriban akadtam össze a gépkönyvvel amikor a LOW-TIM erősítőkről olvasgattam (Leach, Piret Endre stb.) és felgyulladt a fejemben az a bizonyos kis lámpa. Egyébként az egész HEC-45 monitor koncepciója nagyon érdekes, az ember azt gondolná, hogy ennél jobbat elképzelni sem lehet: -Futás időre optimalizált hangszóró elhelyezés -A hangszórók egymástól mechanikusan (akusztikusan) el vannak csatolva -Kardiodid karakterisztika -Aktív hangváltó (kivonó szűrőkkel) -A keresztváltási frekvenciák úgy vannak megválasztva, hogy azok kívül essenek a fül érzékeny tartományán -Még a JBL magassugárzóját is lekoppintották -A tárgyban szereplő végfokok...
Dzseki: "Egy kis háttér történet még ide. 2018-ban volt szerencsém javítani egy dán (valaha 2,5MFt listaárú Gryphon Callisto 2200) integrált erősítőt és meglepve tapasztaltam, hogy annak az erősítőnek a kapcsolása kísértetiesen hasonlított erre a Beag kapcsolásra. Az alábbi figyelemre méltó különbségek voltak: -A dán erősítő nem alkalmazott globális negatív visszacsatolást -A dán erősítő félvezető készlete az előfokozatban Zetex (Diodes) tranzisztorokból épült a kimeneten sanken tranzisztorok. A bemeneti differenciál fokozat utáni feszültségerősítő „sima” földelt emitteres kapcsolás szemben a Beag darlingtonos kaszkódjával. -A kimeneti fokozat tripla darlington, szemben a Beag kompozit-darlington kapcsolásával, a dán erősítő nagyobb teljesítményű volt (200W vs. 50W) ennél fogva ott 4 pár kimeneti tranzisztor is volt."
SAJTI véleménye: "Önmagában ez a kapcsolástechnika elég jó eredményt adhat. Sajnos az anno elérhető alkatrész készlet eléggé behatárolta a hangot. És itt most, nem is az aktív, hanem a passzív komponensekre gondolok! Maga a kapcsolás tankönyvi példa értékű. Azt viszont döntsd el, hogy ezt akarod megépíteni, vagy ennek alapján tervezel egy másikat! Én a helyedben mindenképpen összeraknám ezt, így ahogy van, aztán a már működő kapcsoláson próbálnám ki a teóriáimat"
És a lentebbi posztban linkelt eredeti gypsy eyes itt van "feljavítva" és gyakorlatilag már a legelső hangokon jól hallhatóan szétdolbyzva, atmoszozva, magyarán: szétbaszva!
A hifi ezoterikus megközelítéseit illetően nemcsak a benne hívők (a “beltezők”;), hanem a misztikus hatásait tagadók is ugyanakkora tévedésben vannak.
Az idézett két írásba beleolvasva, iszonyatosan fárasztó, áporodott és korlátolt az egész hifista – vagy inkább hájendista – megközelítésük a cikkekben idézett okoskodóknak. A korlátoltságuk éppen abban van, hogy a hifista zenehallgatást állítják a centrumba, mint önálló világlátást és érzékelést vizsgálják, és úgy állítják be az erre ható külvilág által okozott “titokzatosnak” tűnő jelenségeket, hatásokat, mintha azok csak a kiválasztottak által lennének érzékelhetők. A probléma az, hogy valójában ezek a különlegesnek beállított érzékenységek nem vezetnek a zenei megvilágosodáshoz, éppen ezért értelmetlen és némiképp hazug beállítása ez a hifista “folytonjobbításnak”, ami a zenével való kapcsolatteremtés vagy kommunikáció legnagyobb akadálya is egyben. Sajnos a “beltező” ezoterikusok ugyanolyan ostoba hifisták, mint a folytonjobbító botfülűek.
A zene mint (érzelmi) kommunikációs médium nem korlátozódik a fizikailag megjelenő levegőrezgések által továbbított, hallható, érzékelhető hangokra. Az ílymódon hallható zene csak a “csontváza” az üzenetnek, ahogy ezt Keosoft olvtárs valamikor gyönyörűen leírta itt valamelyik topikban. Az “üzenet” nem a fizikailag érzékelhető zene, hanem az az emocionális tartalom, ami a hallgatóban az asszociációk nyelvén az agyában felépül, kiteljesedik. Ez pedig kurvára kívül van a beltező ezoterikusok vizsgálati tartományán. És ilyen szempontból förtelmesen félreértett ostobaság az, hogy minél jobb a berendezés, annál inkább közelebb kerülönk a zene tulajdonképpen asszociatív módon keletkező üzenetéhez.
Két példát idéznék fel. Az egyik a Földes Imre professzorral történt személyes találkozásom, amikor a lakásán beszélt egy interjú kapcsán a zenei formákról és az általuk továbbítható zenei és emocionális üzenetekről. Ember nem tudja úgy szavakba önteni egy zenemű lényegét, hatását, üzenetét, ahogy ezt Földes professzor az előadásain tette anno. És az egész zeneirodalom a lakásában felhalmozott kottákból és compact kazettákra másolt vacak felvételekből, kristály pickupos műanyag lemezjátszók által lejátszva került a kisujjába – és előadásain keresztül a felnövekvő zenésztársadalomba. Neki rohadtul tökmindegy volt, hogy milyen berendezésen hallgatta és elemezte ki egy-egy zenemű vagy szerző kapcsán a legvégső lényeget, a senki más által fel nem fogott üzenetet vagy zeneiséget.
A másik példám személyes. Talán soha életemben nem nyűgözött le annyira semmilyen zene, koncert, hifiberendezés vagy akármi, mint 1969 nyarán egy 400 forintos szovjet, 6 tranzisztoros Neva zsebrádió 5 centis hangszórójából felcsendülő hangok, Komjáti György, Csak fiataloknak című műsorában: Jimi Hendrix Gypsy eyes című száma az Electric Ladyland albumról. A szám 16. másodpercénél kővé meredtem, a lábam földbe gyökeredzett (a mai napig centire pontosan meg tudom mutatni a járdán, hol történt mindezJ) Ugyanez a lemez később természetesen kiváló minőségben is forgott a szobámban, de soha többé nem jött elő az a katarzis, amit az 5 centis hangszóró a párszáz Hz-től néhány kHz tartományig erősen sávhatárolt középhullámot sugározva okozott.
Amikor már zenekarok stúdióanyagait is kevertem, próbáltam ezt a számot annyira lebutítani, sőt tovább, mint a zsebrádiók sávhatároltsága, hogy rájöjjek, mi az a különleges benne, amitől akkor megőrültem (és nem csak én, mert Radics kaptány és a Sakk Matt zenekara a legendás budai ifjúsági parkban is játszotta a cigányszemeket, és ott is megőrült a közönség!)
A felvételen Hendrix egy akkoriban divatba jött effektet is bedobott, ami még monóban hallgatva is azt az érzetet kelti, mintha térben szólna a zenekar. Mintha az énekes, vagy a gitár lassan keringene a dob körül.Ez az effekt egyébként az album több számában is visszatérően előfordul, van, ahol nemcsak az ének vagy a gitárja, de az egész zenekar "kering" a térben.
Mindez egy sajátos interferencia hatása, ami nagyon hasonlít arra fadingnek nevezett légköri jelenségre, amit a rövidhullámú rádiózásból jól ismerünk, ha a rádióhullámok visszaverődések miatt különböző hosszúságú utat bejárva visszhangszerűen elkenődnek. Ahogy a Szabad Európa Rádió, Délutáni randevú című műsoraiban sűrűn előfordult, hogy hol elment, hol visszajött az így “szétnyújtott” hang Cseke Lászlóval és a zenével együtt... (Ehhez hozzátartozik, hogy 69-ben már I. osztályú amatőr rádiótávirászként a morze adással is ugyanez tapasztaltam, és pont az volt a rádiótáviratok előnye anno, hogy végletes fading esetén is le lehet szedni a morze jelek által közvetített üzenetet, mert ha az adást már nem is hallod, a csak sejtelmesen szaggató zajból is kihallani a ti-tá-ti-t:))
Szóval ez a nagyon különlegesnek tűnő fading akkor is kihallatszik a Hendrix nótából, ha nagyon-nagyon szűk, csak néhány száz Hz-nyi sávra korlátoztam a hallható tartományt. Nos ehhez az asszociatív élményhez semmit nem ad hozzá, ha high-end berendezésen hallgatom ugyanezt a zenét - legfeljebb a pálmafás legyezést bikinis lányok által, erre azonban tényleg nem szükségszerű többszázezret költeni. SŐT!!! Ha belehallgatunk ugynennek a Hendrix albumnak a Dolby Atmos által felturbózott változatába a YT-on, minden fontos eredeti, autentikus Hendrix "szutykot", effektet kinyírt a "feljavítás", dögunalommá vált a zene és üzenet.
Az is kiakasztott kissé valamelyik cikkben, hogy a Csontost is kenegető beltezőnek állítja be valamelyik szerző. Lehet, hogy Csontos is kipróbált néhány kenegetést, de aztán később éppen ő fordult az ilyen hifihuszárkodók ellen, azt hirdetve, hogy ha szarul szól a cucc, akkor nem kenegetni kell, hanem kikapcsolni. Lehet, hogy a körülmények szerencsétlen összejátszása okozza, és a rendszert kezded baszkurálni, akkor baszod el véglegesen! A szarulszólás egy jobb cuccal is előfordul, és gyakran valamilyen külső körülmény, berendezésen, vagy a felvételen kívüli probléma okozza, amivel többnyire nem kell naponta foglalkozni. Egyszer végigjártam vele egy “ellenőrző” látogatást azoknál a vevőinél, akiknek a Merlin szállította ki és helyezte üzembe az általában közepesen árazott cuccaikat. Mindenhol szívesen fogadták, és mutatták meg hogy szól a bejáratott cucc. Senki nem tologatta, baszogatta az audio note rendszereket, ahova kicsomagolás után lerakták szinte mindenhol ugyanúgy maradt és szólt...
A nyolcvanas években nem volt egyszer fejleszteni. De hát a 250-es Pannónia motorokat sem szégyellte a Suzuki megvenni... és a BRG egyik hülyegyereke is tökvéletlenül készítette el a floppyt. Azt sem szégyellte senki lekopizni.. Meg bármi. A HEC45 és 90 fő erénye- fejlesztési újdonsága, egyedülálló koncepciója a akusztikailag különválasztott, a sugárzókhoz és a hozzá adott erősítő karakteréhez hangolt doboz. A magassugárzót nem tették dobozba, mert annak a saját rezonanciapontja olyan magas, hogy a doboz csak ront (csillapít) rajta Emiatt az nyitott. Csak be van bugyolálva egy fakalodába és eltakarva.
Mindenben egyetértek, amit írsz az utolsó hozzászólásodban. Nem akarok semmit igazolni, bizonyítani, versenyeztetni, rangsorolni. Csak elmondtam a hozzáfűznivalóimat. Bocs hogy annyira nem hülyeség, és hát bocs, hogy topikidegen. Majd rakok fel olyat is. Egyszer. Nincs bennem semmiféle túlzó, nosztalgikus elfogultság a "híres" magyar hangtechnika produktumai iránt. A BEAG HEC45, mint olyan termék, amire pénzt lennék hajlandó kiadni, fel sem merült, amíg meg nem hallgattam belőle 2 párt.
Az egyik a Korg és zongoraszalonban szalonban volt a nagyobb, bemutató helyen, a másik a pár lépcsőházzal odébb található szervíz-bolt, gitáros bolt kis helységében, ahol a lentebb említett omegás road főnök volt a "boltos". Szóval a halottakat nem egy túlméretes, erőltetett kínlódással jót mutatni akaró keleti vacaknak, hanem egy olyan hangot hallottam ami analitikus, elég színezetlen és jó kompromisszummal szellősebb megszólalásokhoz használhatónak tűnt olyan dinamikai tartalékkal, amit addig csak sokkal drágább rendszerekkel hallottam. Ráadásul a teljes kivezérlés mellett az alapzaja alig észlelhető volt a rádugott szimmetrikus jelúton egy nagy Soundcraft keverőből. A hibáit, meghibásodási lehetőségeit és gyengeségeit (mai zenékhez erőtlen, vagy inkább lassú mélytartománya, gyenge alkatrészek a "túlbonyolított" nyákon..stb.) számba véve azt gondoltam, hogy pár évig megoldást nyúlt az akusztikus felvételeim elfogadható otthoni ellenőrzésére, no meg élményszerű, nem feladatcentrikus zenehallgatásra asszem 120e, akkori (95?) nem kevés pénzért. Aztán a tervezővel esett beszélgetés után kíváncsi lettem, mit lehetett volna kihozni belőle, ha olyan minőséggel történik a sorozatgyártása, mint mondjuk a lent hozott passzív Kef 105-ösnek 107-nek. A ráfordított erőforrás, idő nem lett elfecsérelve. Tényleg jobb lett, ami akkor le is teszteltem. Az egyik, elkészült darab a másik, eredeti alkatrészekből összeimádkozott mellé. Nagyon eltért. Amúgy pontos paraméterlistám van a hangsugárzókról, amit a beépítettek. A közép isophon-eredetű, de módosított sugárzója a legjobb. Azt nem szükséges cserélni, de szükség esetén lehet. A mélysugárzó frekvencia-, és impulzusmenete, mágneses fluxusa, impedanciája, érzékenysége a mai termékeke közül rengeteg lehetőséget ad a cserére, akár a mélyátvitel javításával is. A magasak esetében sincs akadálya egy illeszkedő Focal dómsugárzóval kiváltani a JBL-t. A középsugárzót is lehetne feljebb cserélni. Aztán áthangolni az erősítőket, váltót.. Egyelőre nem. :) Azóta hallottam jó pár tucat rendes sztereó rendszert akár a néhai Roland szalonban, más stúdióban (Inita -Noszticius V.) Soundmasterben, Luna Park-Bécs.. és a "sajátomban" Harmónia-Győr, akár sokat a frankfurti zenei vásáron-Meier Sound demófal, mindenféle Hifis előadásokon, bemutatókon. Genelec 1031-oktOpus Suli, és a néhai győri HiFi boltban Szegedi Zoltnál T&A, WilsonAudio, B&W, Burmeister, Bösendorfer.. Mindenféle Krell, Musical Fidelity... erősítőkkel, interkonnektekkel, egyéb csodadrótokkal. Nyilván sokszor nyálcsorgatva a gyönyörű hangoktól, de hazaérve azért a sajátomat hamar meghallgatva se nyilvánítottam azt kukaérettnek. A tere, színpada tök rendben van, nagyon pontosan helyükön vannak a források jobbról-balra.. és vissza is. Megfelelő szobában függőleges irányokat is képes jelezni. Most nem abban van, de kisebb hangerővel jól zenél. Szilveszterkor két napig ment, sokszor hangosan is.. A "rockzenét" dologhoz csak annyit, hogy a teljes dinamikával megszólaltatni kívánt rockzene dinamikai plafonján érezhetően nincs akusztikai tartaléka a középtartománynak és a rábízott sugárzónak. Mintha egy limiter 2-3 dB-lel visszahúzná a középtartomány alsó harmadát 500-3 Khz-ig.. nagyjából. Hiányzik a membránfelület... a nagy frekvenciaátfogáshoz 250 -8300 Hz.. Ez, ha úgy vesszük hiba, de inkább adottság, mivel más területeken ezt ellensúlyozza. A szimfonikus lemezgyűjtemény az a saját magam által elkövetett felvételek halmaza a Győri Székesegyházban, Pannonhalmán, Kapolcson, Vigándpetenden, Miskolcon, Budapesten, Debrecenben... a pár évecske alatt. Persze audiofil lemezeim is vannak, de azokat sajnos nem én vettem fel.. csak meg.
Zenehallgatásra való eszközt szerintem zenehallgatásra veszünk, és nem azért, hogy a benne felfedezhető "tisztességes munkát" csodáljuk. A HEC45 és HEC90 monitorokban használt magas egyébként egy JBL réssugárzó koppintása, a közép pedig Isophon hangszóróé. Lehet így is fejleszteni, csak nem valami hízelgő az egykori vállalat vitathatatlanul jól képzett mérnököket tömörítő (;)) K+F osztályára nézve.
Legalább ötször elolvastam, és nem tudtam eldönteni, hogy a legújabbkori hifimagazinok meghallgatás címén eladott ömlengéseit gúnyolod, vagy pl. ezt tényleg nem gondolod óriási hibának: "... rockzenét csak úgy játszik, ahogy a komolyzenészek szoktak"
(Mentegetni én is tudnám, ha akarnám, de miért tenném?)
Végül pedig a szimfonikus lemezgyűjteményével kérkedő hifista bőrébe bújsz:
reméljük, egyszer majd a koncepció eredetijével is összetalálkozol valahol a valóságban is, nem csak telefonos yt közvetítéssel - akár mcintosh nélkül is...
Az öt éve anonim (sunyin) átkopizott bejegyzésem pellengérre állítását nem tartottam jófej dolognak. Hibát követtem el akkor, mikor 92-ben a Pannónia utcai Korg szalonból Kiss Pistától (omega road főnök) megvettem a pár stúdiómonitort, amihez kaptam leirást, kapcsolatot a tervezőjéhez és az akkor fizetett pénz ugyanúgy nem sajnáltam, mint amit bármilyen fiatalok egy szakadt kettes golfra elszórtak.
Az általad hájpolásnak minősített leírás ugyanolyan, sok személyes részleteket sem nélkülöző közlése egy tárgy életútjának, ahogy bármiről beszél az ember, amiben becsületes munka, ötletesség, a minőség igényére, a lehetőségeken túlmutató eredmények megvalósítása fedezhető fel.
Egyáltalán nem gondolom, hogy a Hec 45 valamilyen csodaszámba menő varázshanggal rendelkezne.
Amit tud, az a háromutas kialakításához képest pontos lineáris fázismenet széles frekvencia tartományban. Tranziens átvitele is jó. Iránykarakterisztikája kiegyensúlyozott. Elhelyezésre nem olyan érzékeny, mint sok nagy sugárzó.. Az, hogy kb. 30 éve működik, nem teljesen a véletlen műve. Törődtem is vele. Szarabb nem lett. Sajnálom. Még nem rogyott meg. Nem ez az egyetlen sztereó rendszer amit az elmúlt 40 év alatt hallgattam.. Közben azért volt MusicalFidelity A1-es erősítőm B&W 603-as párral a CD67MK SEll mellé. Stúdióban Genelec 1031-es monitorok, subbal kiegészítve voltak a közeltéri Yamaha monitorpár mögé..
Használok Beyer füleseket, Dt770PRO, 990Pro, 1990 pro, T1-es erősítő is van, ha kell, de Hd680 is elkopott mar a fülemen. Jó konverteren se spóroltam. Nem vagyok hifista, de azért az átlag sztereón túlmutat a készültség. Az, hogy a Hec 45 meg megvan, se nem nosztalgia, se elfogultság. Megbízhatóan működik. Az se volt gond, ha hetekig be van kapcsolva... Olyan mint egy régi jó kés, aminek a formája és funkciója nem avul el. Aki hallgatta, nem volt róla rossz véleménnyel.
Fércműnek nem mondanám, csak kicsit mókásnak:):)) Kevésbé vicces, hogy a szubjektív, konkrét összehasonlítási alapot nélkülöző élménybeszámolódat megmosolygókat élből sznoboknak mondod. Fizikára hivatkozol, pedig ahhoz volt a legkevesebb köze.
/A most hozzáadott, BEAG-hájpolást négyzetre emelő szösszenet túl sok sebből vérzik ahhoz, hogy kézlegyintéssel elintézzük. Folyt. köv.../
Vigyorogva olvastam kb. 5 évvel korábban idekopizott prohardveres fórumbejegyzésemet. Termékcentrikus, hűvös eleganciával, nemlétező hangtechnikai kategóriákkal érvelő, a fizika és a pszichoakusztika pillanatnyi tudásszintjét marginalizáló hangszob számára természetesen groteszk fércmű, nevetséges kínlódás a bejegyzés egy őskövület hypeolásával. A lényeg azonban az, hogy a BEAC Hec45 aktív stúdió monitor pár köszöni szépen azóta is hibamentesen teszi a dolgát. Ez kis részben szerencse, nagyobb részt viszont törődés kérdése.
Egy pár sorban bemutatom a cuccot. Paraj István 1980-1990-ig a Beag gyár hangsugárzó fejlesztésének egyik agytrösztje volt. Az akkori nyomorúságos feltételrendszer (cocom listás embargó, vasfüggöny... csodás vállalati mentalitás...) nem tette lehetővé az ismert minőségű nyugati és japán alkatrészek rendszeres beszerzését. Viszont produkálni kellett olyan terméket, ami kielégítő és esetenként figyelemre méltó. Erre a cég szakmailag magasan felülreprezentált tudású kutatómérnökei, kreatív szakemberei adtak lehetőséget. A Hec sorozat viszont kísérlet volt arra, hogy a szarból mégis szép várat lehessen építeni. A hangszórók adva voltak. A korábban fejlesztett középsugárzó világszínvonalú, teljes sávú, a Tascam hasonló, emblematikus egyutas hangszórójához hasonlóan univerzálisan alkalmazható volt. Mindenbe is tettek belőle, többet is. A Hec sorozat celja volt hogy a stúdiók reszére a JBL hasonló, akusztikailag is többutas felépítését mintául véve egy aktív stúdiómonitor sorozatot hozzanak létre. Szimmetrikus xlr bemenet, aktív keresztváltó, de a sugárzók külső váltóról, (processzorról) is meghajthatók. Lineáris hang, tartós üzem, alacsony zajszint, több szintű védelem az elektronikára, tápra, sugárzókra. A hangerőt négy 50w-os erősítőpanel biztosítja, aminől kettő hídban a mélysugárzót hajtja, 1-1 a másik kettőt. Túltervezett 9kg-os vasmagos trafó a tápban. A 200W az folyamatos műterhelésre vonatkozó. Zeneileg többszörös, 4-500W-nak mondható, de ez lényegtelen.
A paneleken tucatnyi ponton van hangolási lehetőség, amivel párba hangolhatok, vagy adott akusztikai környezethez illeszthetők a sugárzok. A Hec sorozat egyik unikális tulajdonsága az irányított, kardioid karakterisztika a mélytartományban. Ez a doboz hangolásával értek el.
Az elkészült hangsugárzók rákfenéje a fos, szórt minőségű alkatrészbázis volt, amit a hangolási pontok beállításaival kompenzáltak. A kész sorozat exportra ment, főként a néhai Szovjetúnióba és más "baráti országba". Nagy megelégedéssel használták, évtizedekig.
Én a szervizrajzok (orosz) birtokában négy panelt és a keresztváltót méréstechnikai tűrésű alkatrészekből utánépíttettem az eredeti nyákra, amik kétoldalasak. A belső kábelezést a sugárzókig, keresztváltóig magam cseréltem neotech-re. A mélysugárzó dobozába némi szálas gyapjút tettem, a hangolási paraméterek kiszámolásával. Eredetileg tervezve lett, de nem került bele. Ez 35 Hz-re vitte le az alsó megszólalási küszöböt (-6dB) de a 24Hz is rotyogás nélkül megszólal, halkabban. A trafó birja..
A felső, eredeti 16 KHz-es határfrekvencia kitolódott 18.5 KHz- re (-3dB).
Teljes erősítés mellett a szimmetrikus bemeneteken hajtva a doboz zaja 2-3 cm-ről észlelhető a magassugárzónál. Hangképének pontosságát mutató paraméter, hogy a fázisban adott rózsazaj -15 dB PONTSZERŰ virtuális forrást mutat a jól beállított hagsugárzók ideális hallgatási pontjában. Emiatt a térleképezése pontos, homogén a teljes frekvenciatartományban nominális erősítés és sztenderd bejővő jelszint mellett. Színpada akkora, amekkorát sikerült felvenni. Hangja színezetlen, analitikus.
Nem csúcskategória, de a felső középosztály. "Nem Maybach, inkább Skoda Superb. vagy Volvó 940.." Dinamikai tartaléka meglepő. Meg lehet hallgatni. Győrben lakom.
A Hec 45-nek kell a hely. közepesnél nagyobb 40-50 m2-es helységben éled meg. A modern elektronikus zenéket, zúzós heavy metált (tömörrock.. :) ) nem interpretálja jól, mivel az erősítő gyenge a 30 as mélysugárzó megütéséhez, valamint a középsugárzó frekvenciatartománya nagy átfogású (250-8300 Hz). Emiatt túl sok tehet ró rá a rock tipikusan csúcsra kivezérelt középtartománya.
Akusztikus zenét, vokális dolgokat hálásan közvetít. Családom minden tagja szívesen hallgat zenét. Hatására érdekessé vált a korábban leszólt zenestílusok műveinek meghallgatása, mert plusz élményt ad a konzervzene jelenlétérzetenek megmutatásával.
Azért írtam le ezeket, mert érzésem szerint az általam elkövetett "hifista ellenes hangmerénylet" azért nem a bebaszott dilettáns nyomorult kendácsolásának röhejes kategóriája, amire itt jópár viccesen elborzasztó példája látható. Egy győri hifi dealart meghívtam, mikor kész lett a mod. Hozta a lemezeit, Anno Maranz Cd67SE II volt a bejátszó (megvan), hogy leteszteli, véleményt mond.
Az első lemez, Cantate Domine-Propius, hallgatásába belefeledkezett. Nekem ennél nagyobb kritika nem kellett. Elmondta, hogy ez nem úgy hifi, hanem mintha nagy Genelec monitort hallgatná. Lineáris de nem száraz. A felvétel hibáit nem fedi el, inkább kihangsúlyozza. Nekem azóta így jó.
Bevallom, boldogult ifjonckoromban én is elkövettem valami hasonlót, bár egy fokkal kulturáltabban nézett ki. A HS200 párt a tulaj ki akarta dobni, elszállt mindkét mélyhangszórója. A hangjáról itt most inkább ne essen szó :-D
