Azt meg nem lehet tudni, hogy mikor lesz kesz.Mar a benti dolgokat csinaljak (festes,berendezesek ....) es talan nyar kozepere kesz lesz .Es talan a szenyviz csatorna is kesz kell legyen , hogy tudjanak racsatlakozni (de hala istennek azzal is jol haladnak )
Perecsent több évszázadon át a Báthoryak somlyói ága birtokolta, történetéről alig tudunk valamit. Leszámítva a falu birtoklástörténetét rögzítő okiratokat, érdemlegesebb forrásanyag nem maradt fenn. Perecsen az 1241.évi tatárdúlás idején elpusztult, elnéptelenedett. Hasonló sorsra jutottak a szomszédos falvak (Máta, Petlend, Kórógy) is melyek azóta sem épültek újjá. Egy 1351-ben keltezett oklevélből biztosan tudjuk, hogy Perecsent a somlyói birtokkal és várral együtt Báthory Lászlóné Meggyesi Anna kapja meg hozományul. Ettől az időtől kezdve lesz a falu a Gutkeled nemzetségből származó Báthoryak birtokközpontja és a somlyói várhoz tartozó település.
A Nagy-hegyen építik udvarházaikat a gazdasági épületekkel (istállók, magtárak , szekérszín cselédlakások, műhelyek) együtt. Egy 1826-ból származó feljegyzés egy régi kastélyt említ a Viola-dombon, ahol az ősi templom és az alatta lévő kripta is állott. A kastély (kúria) minden bizonnyal a Báthoryak perecseni udvarháza. Ebben az udvarházban szállt meg 1638 decemberében Haller Gábor, Árva Bethlen Kata férje és 1678-ban Thököly Imre. Lévén uradalmi központ, a 15.század második felében már népes helység, mezőváros és a fejedelemtől nyert szabadságjogokat élvez. 1549-ben az adóköteles porták száma 42 és fél, az akkori Kraszna vármegye falvai közül Bagos, Kraszna, Varsolc és Somlyó volt az, amelyekben több porta volt. A falu lélekszáma elérte a 3oo főt. 1576-ban mint birtokosok a Bánffyak is megjelentek, s 1584-ben Báthory Zsigmond erdélyi vajda megbízásából átírják a losonci Bánffy Boldizsár perecseni birtokáról szóló határjárási levelet. 1746-ban pedig magyar gyerőmonostori Kemény Simonné halála után a perecseni birtokot Bánffy Zsigmondnénak és utódainak adományozzák örök jogon. A perecseni várkastély és kőtornya 1625-ben még állott, melyen Lónyai Zsigmond, Lónyai Kata, Becski György és Zsuzsanna osztozkodtak. Amint egy 18. századi feljegyzésből kitünik, a Báthoryakon és Bánffyakon kívül birtokosok voltak még Lónyai, Somlyai István, Perecseni Szaniszló, Milit Péter utódai és a Kardos család. 1660-1690 között a tatár-török hadak feldúlták, Perecsen elpusztult. Hasonló sorsra jutott Somlyó város várával együtt Kraszna és Bagos is. A nép elmenekült, csak azok maradtak meg, akikValkó várába húzódtak. A 18. század eleji háborúskodások, ellenséges seregek zaklatásai és éhinségek tovább tizedelték a falu népét. 1715-ben mindössze 20 lakos élt a faluban. A falut más helységekből, országrészekből érkezettek kezdik újra benépesíteni, de hogy kik voltak az újonnan települtek, források hiányában alig megállapítható. Tény az, hogy 1725-ben a lakossága már eléri a 336 főt, s társadalma főleg jobbágyokból, zsellérekből és kevés kisnemesből állott. Azok a családnevek (Bákai, Balla, Debre, Józsa), amelyek ma a faluban nagyon gyakoriak, a 18. század folyamán tőnnek fel. A falu római katolikus temploma az erdővel borított Nagy-hegyen 1585-ben még fennállott. A templom alatti kriptából került elő Báthory Ferenc és öt gyermekének hamvait tartalmazó érckoporsó, melynek domborműves sírfedő lapja a mai református templom portikuszába van beépítve az 1988-ban, az ú.n. Báthory pincében talált másik szarkofággal együtt. A mai református templom 1668-ban kezdett épülni abból az anyagból, amelyből a Báthory-kastély állott. A templomnak csupán az alapja, fala és tornya épül meg, de ez is csonkán maradt. Fedelet a templom csak az elmenekült lakosság visszatérte után kapott, és a feljegyzés szerint a torony 1774-ig befejezetlen maradt. 1774-ben a csonkán maradt toronyra „egy kis sátoros fa torony” kerül, hasonló a krasznahorváti pagodaszerűen kihajló harangláb fatornyához. A toronyra gombot és vitorlát gróf Teleki Zsuzsanna adományoz. A fatornyot 1802-ben villámcsapás éri, de még ebben az évben helyébe téglából új tornyot kezdenek építeni. A torony építése Pámer Jenő kőműves hirtelen elhalálozása, valamint az akkori inséges esztendők miatt félbeszakadt és csak 1826-ra sikerült véglegesen befejezni a háromszéki születésű Pál István papsága és Józsa Ferenc főkurátorsága idején. A feljegyzések a kőműves nevét (Huber József) is megörökítették. A toronysisakot, melyhez a krasznai és horváti nemesek adták az anyagot, Nyeste András krasznai ácsmester készítette. Az 1834. évi földrengés a torony gombját leszakította, ezt kijavítva 1835-ben Józsa bálint kurátor idejében helyezték vissza.
Perecseni származású jelentősebb személyiségek közé sorolhatjuk Ioan Sima festőművészt, akiről a Szilágy Megyei Múzeum Képzőművészeti Részlegét is elnevezték. A perecsenhez tartozó Badacsonyból való Iuliu Maniu erdelyi román politikus, a Román Nemzeti Párt vezéregyénisége, a két világháború között többször román miniszterelnök, s Román Nemzeti Parasztpárt vezetője, aki a kommunizmus hatalomra kerülése után politikai fogolyként a máramaroszigeti börtönbe pusztult el. Ugyancsak perecseni származásúak a Iacob és Victor Deleu testvérek, a román nemzeti mozgalom oszlopos tagjai. Perecsen szülöttje Wándzsa (Vándzsa, Wáncza) Mihály festő, rézmetsző, színész és író. Életrajzi adatok: Perecsen, Szilágy m. 1781. X. 12. ? Miskolc 1854 Kolozsváron Neuhauser Ferencnél, Bécsben, Hess János Mihálynál tanúlt. Tanuló társai voltak: Nagy Sámuel, Kiss Sámuel és Balkay Pál. Kazinczy, aki Cserei Farkastól ismerte Wándzsa bécsi címét, felkereste ot, mert vele szándékozott muveit rézmetszetekkel díszíteni. 1809-ben hazatért és br. Wesselényi Miklós özvegyétol átvette a kolozsvári színtársulat vezetését. Döbrentei 1811. V. 20.-én írt levelében nagyon dicsérte a színház díszleteit, amelyet Wándzsa festett. De nemcsak igazgató és díszletfesto volt, hanem játszott is. Sőt darabot is írt (Horrides, színrekerült Kolozsvárott 1810-ben, Zöld Marci, vagy az útonálló haramia Váradon 1817-ben ) Székelynérol, a kolozsvári színház művésznőjéről egy portrét is festett, melyet rézbe akart sokszorosítani. Később, úgy látszik felhagyott a színház igazgatásával és csak festészettel foglalkozott. 1828-ban feltünést keltett Mátyás és Beatrix címu történeti képével. Ő rajzolta a Mondolat címlapját, melyet Prixner metszett rézbe. Alexi János (Perecsen, Kraszna vm., 1801. jan. 21.-Szamosújvár, 1863. jún. 29.): görög katülikus megyéspüspök. A teológiát nagyváradi egyhm-sként Bécsben végezte. 1825: szentelték pappá. Kisbárodon lelkész, 1831: Nagyváradon papi levéltáros, majd titkár, 1837-től a váradolaszi parókián, 1843-tól kanonok. I. Ferenc József 1854 március 17-én az újonnan alapított szamosújvári egyházmegye első megyéspüspökévé nevezte ki. A pápa december 16-án megerősítette, 1856-ban Balázsfalván szentelték fel. 1858-ban szem-ot nyitott, a népiskolák számára tankönyveket adatott ki. Utóda 1865. VII. 5 Vancsa János. Művei: Grammatica dacoromana. Bécs, 1826
Oszinten szolva orom volt olvasni az utobbi sorokat, es egy kicsit buszke lenni arra, hogy perecseni vagyok.....persze amolyan pozitiv buszkeseg. A multkor beszeltunk arrol, hogy nem sok hiresseg szarmazik a falubol. Megis talaltam eggyet. Lonyai Anna, Kemeny Janos erdelyi fejedelem masodik feleseg allitolag perecseni szarmazasu, es ilyen kezi szotteseket adomanyozott templomoknak a kornyeken. A perecseninek is? Ezt nem tudom. Valaki tobbet?
A hagymának dedikált ünnepség már letezik Olténiában, de szobrot eddid még senki sem emelt neki. Perecseni Sanyi elmondása szerint, egy reggel ezzel az ötlettel ébredt s ambicióval neki is vágott a megvaláditásához. Egy ehez hasonló emlékmű már létezik Európában, a Voorhout nevezetű hollandiai kisvárosban van egy alkotás ami nem egy hanem három hagymát tartalmaz. A külömbség az, hogy a szobor nem a perecseni jellegzetes növény, hanem tulipán hagymákat ábrázol. Ezek a virágok jellegzetesek erre a környékre s a helybeliek legfontosabb jövedelemforrása.
A jelenlegi közigazgatási beosztás szerint Szilágyperecsen, Szilágybadacsony, Somlyószécs és Kisperecsentanya együtt alkotja Szilágyperecsen községet. Legnagyobb települése s egyben községközpontja Perecsen. Szilágyperecsen a szilágysomlyói-medence keleti részén terül el, a somlyói Magurát és a közelebbi Kopasz-hegy vonalától délre, a Kraszna folyó két partján. A községet kettészelő Nagyváradot és Zilahot összekötő országút nagyban hozzájárul a település gazdasági fejlődésehez. Szomszédai: nyugaton Szilágysomlyó, délen Kraszna, délkeleten Varsolc, keleten Bádon és Szilágyballa, valamint északon Baksa, Ilosva és Somlyógyőrtelek. A község a nagyobb szilágysági települések közé tartozik és kiváló mezőgazdasgi adottságokkal rendelkezik. A Kraszna melletti területek zöldségtermesztésre, a dombos vidékek inkább gyümölcs és szőlő termesztésére alkalmas. A közseg gazdasága elsősorban mezőgazdasági jellegű. A zöldségtermesztés, ezen belül a hagymatermesztés valamint a szőlőmuveles a két legelterjedtebb gazdasági tevékenység. A Kraszna völgyenek szép tájai, a szilágyperecseni szelidgesztenye-arboretum, a szilágybadacsonyi Iuliu Maniu emlékház és a szilágyperecseni református templom a közseg főbb turisztikai nevezetességei. A több mint 4000 embernek otthont adó község etnikailag igen változatos, a túlnyomó részt magyar lakta községközpontban megtalálhatók még román és roma nemzetiségű polgárok is. Érdekes megemliteni hogy a magyar lakosság községszinten is a legnagyobb, a 2002-es népszámlálás adataiból tudjuk, hogy a Románia szinten kisebbségben élő magyarság, a község szintjén többséget alkot (54,4%), hasonlóan más Szilágysági falvakhoz. Továbbá román nyelvű lakosság 39,6 %, és roma 5,5 %. Legnépesebb felekezet a református és ezt követi az ortodox. A község lakossága mintegy 1400 családi háztartásban él, közel ugyanennyi házban. Ebből mintegy 1050 van a közyégközpontban, a többi a hozzátartozó falvakban. A közslgközpontot, Szilágyperecsent, kettőbe vágja egyrészt az országút, (Zilahról-Szilágysomlyára vezető), annak bal oldalán viszonylag kevés utca és ház van, falu nagyobb része a DN1H nemzeti út jobb oldalán helyezkedik, amelyet viszont a Kraszna vize vág ketté. Főbb utcái a Víz-utca, amely az országátról visz Perecsen központjába. A kraszna bal oldalán húzódik az Alszeg, párhuzamosan a Góc utcával. Továbbá érdemes megemliteni a Felszeget terjedelme-, s a Boszorkány-utcát a név érdekessége miatt. O.A.
Az irott forrásokban a település neve több formában szerepelt: a XIII. századtól kezdve Pereznek, Perechun, Perechen, Pereczen, Perecsen, Perecseny és végül Szilágyperecsen.
