szépek a delfinek, így néznek ki a részecsketóruszok, a pozitív töltésegység által bejárt pálya a protonban. A tóruszok közepében egy egy fél graviton kering (graviton B), ezt járja körül a + töltés.
Az elektronban meg a negatív töltés kering a graviton A körül.
Ahogy olvasgattalak, az a hittan felelet jutott eszembe amikor a négy apostolt kellett volna felsorolnia a delikvensnek és a következő képpen felelt:
"A négy apostol, a következő három, Péter és Pál."
Nos, ha egy féligazság hihetővé tételéhez egy sor negyed igazság kell, akkor
kérdéses a féligazság maradék igazság tartalma is..
A kijelentéseid, --hacsak nem szándékolt provokációk, mint az enyémek néha--
meglepőek annak a tükrében, hogy csupán feltételezéseket és nem kisérleti tényeket, kész tényként említesz.
Vagy talán tudnád bizonyízani, hogy egy foton pl másodpercenként
nem sugároz pl. 0,0001 Hz-es fotonokat? De akár százat is mp-nként?
Két kisugárzott foton, kisugárzási helye közzött 300 000 000 ill. 100 db esetén
3 000 000 métert tesz meg a foton.
De még milliárdnyi fotonból álló csomag esetében is, a statisztikai szórást figyelembe véve, nem lép ki annyi kisfrekis foton, hogy detektálni tudjuk.
( Persze Feynman virtuális fotonjai egyből értelmezhetők lennének.. a kis távolságból következő többszörösen hatványosan növekvő valószínűség következtében.. és még sorolhatnánk..)
Több neves elődünk úgy tartotta, hogy a természet mindig a legegyszerűbb
utat választja a lehetőségei közül. Mi pedig bozonokkal és különféle tömeggel
rendelkező és tömeg nélküli töltéshordozókkal próbáljuk leírni azt amit látunk.
Közben pedig, matematikailag nem kizárhatóan létezhető térelméletekből
vezetünk le a valós térre vonatkoztatva elméleteket. És ezen fantazmagória
elméletekről kijelentjük, hogy "biztos ilyen a valóság is, mert olyan szépen ráillik.."
Közben pedig sumák módon elfeledjük, hogy a leképzéshez alkalmazott matematika úgy született, hogy elhanyagoltunk ismert alap tényeket, mint pl.
a szögek összege, síkok és vektorok egybevágósága.. nem sorolom tovább..
Azt kérded "jégre?"
Nos, a jég már meg van.. Rajta táncol a ma tudósnak nevezett világ fele..
("Elszakadt húr.. a húrelméletből, hibásan.."
Kérdés az, hogy tudsz-e presztizsharc nélkül, tisztán a valóban igazolt
fizikáról beszélgetni vagy sem?
Ha igen, akkor szívesen leszek benne parnered, ha nem, akkor pedig ne is fáraszd magad "csattanós megválaszolással", mert valószínűleg el sem fogom olvasni..
A galaxisok eloszlása és formája arra enged következtetni, hogy vagy egy kozmikus méretű szuperhúr szakadt darabokra, vagy az vákuum(éter) szálszerű áramlása keltett örvényeket és ezekből lettek a galaxisok.
Nincs graviton, mert a gravitációt az anyagot összetartó bozonok diffrakciója okozza a változó sűrűségű vákuumban. Minel közelebb mész egy tömeghez, annál sűrűbb a vákuum, annál lassabban halad benne a fény és minden bozon. Ezek határozzák meg az idő mútását is, emiatt az idő is lassabban múlik ott.
A diffrakciós szimuláció az esemény-horizont közelébe nagyobb gravitációt jósol. Ha az igaz, akkor az einsteini egyenletekben használt görbült felületek leírására kifejlesztett egyenletek, amit Einstein kölcsönvett , csak közelítő megoldások.
Majd ha lesz kisérleti bizonyíték, akkor ez eldönthető lesz.
A mostani bizonyítékok a fényelhajlásból is kijönnek.
Ezekről sehol máshol nem fogsz olvasni, mert itt mindenkinek saját fizikája van.
Az elemi részecskéknek nincs tömege, a fotonnak van. Nyugalmi tömege nincs. De ha nyugszik akkor már nem foton.
A 4 elemi részecske = Graviton A és B, elektromos töltés + és minusz, de ezt nehogy megkeresd a tankönyveidben..
A graviton még szép, hogy részt vesz a gravitációs kölcsönhatásban, mert ő okozza. A graviton minden másban is résztvesz, alkotórésze az elektronnak, protonnak és vélhetően a többi részecskének is.
A stabil részecskékben a gravitonpálya pontosan körbezáródik, a protonban kisebb a pályasugara mint az elektronban.
A tér meg nem okoz semmit, mert az nincs is. Sem görbe, sem egyenes.
De ezekben nem vagyok biztos,mert ezekben a témákat nem ismerem.Vagyis az általános relativitáselméletet,ami szerintem az egyetlen leírási lehetőség.Mert ha lenne gravitációs töltés,akkor hogy lehet,hogy az azonos előjelű tömegek között nem taszító gravitációs erő hat.Mert a valóságban minden képződménynek csak pozitív tömege lehet.Csak a módusállapotokban fordulhatnak elő negatív tömegek vagy nulla tömegek,de ezek nem a hétköznapi értelemben lévő állapotok,amik nélkül matematikailag nem tudnák "betörni" a jelenségeket.
A fotonnak nincs tömege.De a gravitonnak(kvázirészecske mint a fonon),mert a téridő négyesvektorainak nyilacskáinak hullámzásának van olyan tulajdonsága,ami arra enged,hogy a graviton is részt vesz a gravitációs kölcsönhatásban,vagyis van tömege.A gluon is ehez hasonló,vagyis részt vesz az erős kölcsönhatásban,de nincs tömege,viszont van színtöltése.A foton nem vesz részt az általa közvetített elektromágneses kölcsönhatásban.A sztatikus teret a virtuális fotonok közvetitik,ami nem azt jelentik,hogy különböznének a fotonoktól minőségileg,hanem a fotonoknak azt a hányadát jelenti,ami az alagúthatásban részt vesz.Ez a klasszikus mechanika szerint lehetetlen,ami miatt hívták virtuálisnak,pedig csak olyan mintha két szputnyikot aszerint különböztetnénk meg,hogy elérte a szökési sebességet vagy sem.Szóval a különség fizikai állapotbeli külöbség,nem pedig szerkezeti különbség.Szerintem a fonon is éppoly módus,csak magasabb szerkezeti szinten.
Azt nem értem,hogy hogy lehet,hogy kis méretekben golyók szaladgálnak és megszünik a folytonosság,és mégis máshol folytonos az anyag.Ha a világ kezdetben atomi méretű tartományú volt,akkor a részecskéknek megfelelő golyóknak kéne megnőniük,és vagy anyag van vagy vákuum.Ehelyett makroszkópikus és óriási méretekben is folytonos az anyag.Akkor miért lenne kivétel erre a mikrovilág.A makroszkopikus világban megjelenő örvények,nem lehetnek-e olyan képződmények,amik a mikrovilágban az atomoknak felelnek meg.Nem kéne-e a kvantummechanikai bázisállapotokat az áramlástanban is alaklmazni.Szerintem a mikrovilágban jelenlévő anyagáramlás sajátságai okozzák a kvantummechanikai tulajdonságokat?A klasszikus síkáramlásban alkalmazzák a komplex függvénytant,és a Schrödinger egyenlet nem klasszikus tulajdonságát(azonkívül,hogy módusokra osztják a valóságos mozgást)a képzetes egység az i szimbolum okozza.Miért rakták bele a Schrödinger-egyenletbe az i betüt.Hogy a kísérlettel egyező elmélethez kerüljenek,és hogy kijöjjön az alagúthatás.Nem lehet,hogy egy síkáramlásbeli probléma lép fel,amit a komplex-függvénytant alkalmazhatjuk,mert az egyik írányban nem változik az áramkép.
Mérges vagyok az egyetemre,hogy lassan a lélegzet vétel miatt is fizetni kell!:(
Ineo az a baj,hogy ezekhez nem értek.:(Csak a "klasszikus" kvantummechanikát ismerem.Lehet sem semmiben sem volt igazam,csak a pszikkel ugyanúgy teljesül egy kontinuitási egyenlet.
A vákuumenergiáról csak kvantitatív módon hallottam.Nem érte hozzá!
A Feynmannban olvastam,hogy az izospinnél,hogy a nukleon proton-e vagy neutron egy kétállapotú rendszernek két stacionárius állapota,ahol a töltés szerint teszünk különbséget az állapotok között(nem spinszerint,mint például a hiperfinom szerkezet alapállapotánál).És egy bázisvektor mindig előállítható másik kettő lineáris kombinációjaként.De három bázisvektor lineáris kombinációjaként.De ez csak az én vélemény,nem tudom semmivel sem igazolni,nem lepődnék meg abban,hogy nem vettem figyelembe valamit,és az egész nem igaz.
Az örvény két jellemzője, hogy kiterjedt, ugyanakkor a hatáscentruma pontszerű.
Mintha hallottam volna ezeket a tulajdonságokat valahol máshol is. ,-)
Szerintem is egy részecske a kiindulási pont. De hogy egy van, az igy nem igaz. Ha ezt gerjesztjük, akkor az már egy másik részecske lesz más tulajdonságokkal.
Valahol iszugyinak is igaza van, mert a kvarkokat fel lehet fogni olyan elektronoknak, amik kicsit bele vannal süllyedve a vákuumba(éterbe? ja az nincs). Emiatt látszanak 1/3 vagy 2/3 töltésűnek, és emiatt lehet nagyobb a tömegük, mert a vákuum részecskéihez(a virtuálisakhoz) jobban kötődnek, emiatt nehezebb őket gyorsítani.
Ez az első részecske,az elektron, a szuperfolyékony vákum első gerjesztett állapota lehet. A dolog a kvarkoknál bonyolódik. Hogyan kaphat egy örvény olyan szabadsági fokokat, mint a kvarkok szinei?
Hogy a témánál maradjunk. A gravitáló tömeg nem mérvadó akkor,ha definiálni akajuk a tömeg mibenlétét, mert minden anyagfajtán ugyanakkora gyorsulás keletkezik. A gravitációt modellezhetjük, mint egyszerű bozon-elhajlást változó sűrűségű vákuumban.
A tömeget az anyag és a foton kapcsolata hozza létre. Erre mindenki rávágja, hogy vannak elektromosan semleges részecskék. Nincs semleges lepton, se kvark ! Amikor egy részecske tömegét mérjük, mindig egy elektromos és/vagy mágneses térhez való viszonyát vizsgáljuk. Ehhez még hozzá kell venni a részecske és a vákuum között fennálló kapcsolatot, ami módosítja a tömeget.
Ha több összetevő van, mint például egy mezonban vagy barionban, akkor ez a kötés is beleszámít a tömeg értékébe. Minél nagyobb energiaértékű a tömeg, annál jobban ki van emelve a vákuumból az anyag, vagyis annál gyengébb a benne lévő kötés, egyre instabilabb lesz a részecske. A legerőssebb kötés a vákuumban van.
A kettősingánál exp(i szer omega t) és exp(i szer omega t).Ezekből jön ki,hogy a kettősinga amplitúdója sinusosan(a másik ingáé cosinusosan) változik,az energicsere sinusnégyzetesen(a másiké cosinusnégyzetesen) változik.Komplex exponenciális függvényekből a sinusfüggyvényt ki lehetne hozni.Ha a bázisvektor együtthatója felel meg az amplitúdónak,az energia az amplitúdó abszólutérték négyzetének,vagyis a valószínűségnek(ez a kifejezés félreértésből ered,mert szó sincs tényleges valószínűségről),akkor ezt a valószínűségcserét hintázásnak nevezzük.Hogy a két módus aránya változhat a Hamilton-mátrix(2 szer 2-es) átlos elemével arányos.Ez kódolja magába az alagúeffektúst.A hintázás egy adott pillantaban a bázisegyütthatók("valószínűségi amplitúdok") bizonytalanságát okozza.Ez a határozatlansági reláció alapja.
Ha nem rakták volna be a Schrödinger egyenletbe az 1/i képzetes egységet,akkor valós exponenciális függvényekből sinushiperbolikust lehetne kihozni,nem lenne hintázás,nem lenne algúteffektús,nem lenne határozatlansági reláció.Az az kérdés,hogy van-e ennek köze ahhoz,hogy az áramlástannak is van egy komplex áramlás fejezete?Mert bármely áramlás felbontható olyan infinitezimális kis szeletekre,amelyek síkbeli áramlásnak tekinthető.
A klasszikus fizika akkor helyes,ha az egyik bázisvektor együtthatójának abszólútérték négyzete például:0,99999999999999999999999999999999999.Ilyenkor a makroszkopikus mozgás majdnem olyan mint az ideális mozgásállapot,amelyik módust a bázisvektor szimbólizál.Nem két vagy mégtöbb állapotú a rendszer,hanem csak egy(nagyon jó közelítés).A Hamilton-mátrix 1 szer 1-es vagyis a Hamilton-függvény.Ha a Hamilton függvényben a mozgási energia az általános sebesség négyzetével arányos akkor egyenlő a Hamilton-függvény a teljes energiával.Ha a Hamilton-függvény nem függ az időtől,akkor a teljes energia állandó,ez az energiállandó,vagyis a Hamilton-függvény az energiállandó.Arra gondolok,hogy a több állapot a konvektív gyorsulás okozta nemlinearitás megkerűlése.
Én sem értek hozzá,csak annyira amennyi a Feynmann:Mai Fizika sorozat Kvantumfizika alapjaiban benne van.A Landau sorozat,a Landau minimum szerintem használhatatlan,csak a szerző kérkedéséről szól,hogy mennyit tud szerintem.A Jackson Elektrodinamika pedig külön poén,mindent az olvasóra bíznak!Meggyőződésem arról,hogy nem értik miről beszélnek,csak összedobtak egy kézikönyvet!!Ájánlom Neked még a John Barrow könyveket,a Kozmológiáról szól.Illetve,ha beírod a googléba,hogy fizikusok honlapja,a fizikus.atw-n van egy jó asztrofiz jegyzet.Az alapján lett meg az asztrofiz tantárgyam.Feynmann-sorozat azért is jó,mert elmondja azokat a trükköket amiket a tanárók elhallgatnak.A feladatmegoldásokhoz is,meg az elmélethez is trükkök vannak,hogy mit hogy kell érteni.Egyrészt a kvantummechanikához előfeltétel,hogy le tudjuk vezetni a kettősinga mozgásegyenleteit a Hamilton-függvényből.Furcsa lebegés jön ki,amit két idealizált állapot lineáris kombinációjaként lehet kezelni,és ezeknek a módusoknak az aránya változik az időben.Mert az ott előforduló két módus ekvivalens a bázisvektorokkal.Végig a kettősingás levezetés van,csak nem ingákra,hanem különböző energiaszintekre.Ezzel a lézereket a Stern-Gerlach berendezést,a diffrakciós elhajlásnál jelentkező függvényt meg mindent le lehet írni.Csak ne a Nagy Károlyból tanuljátok a kvantummechanikát,meg olyan könyvekből ahol átfedési integrállal meg ilyesmivel jönnek,mert jó az,de valójában csak egy analógia.
Az is egy példa,amikor egy csillaghoz közelít egy egyenesvonalú egyenletes mozgással haladó fotonfelhő(a tömegközéppontja végez egyenesvonalú egyenletes mozgást,ugyanis ez kell,hogy tömegközépponti rendszerrel).Az egyes fotonok tömege nulla,nem vesznek részt gravitációs kölcsönhatásban,de a makroszkópikus fotonfelhőnek,mint fotonokól álló rendszernek van tömege,ami az egyes fotonok mozgási energiájának összege.Ha a gázfelhő gyorsul akkor is van a fotonfelhőnek tömege,csak ez nem egyenlő a fotonok mozgási energiájának összegével,mert nem tömegközépponti rendszer,és a négyes impulzusnak nem csak a időkomponense van(energia),hanem térkomponense(impulzus) is van,vagyis a tömeg kifejezésében a fotonok impulzusa is részt vesz,nem csak a mozgási energiája.Mivel a nyugalmi energiája nulla az egyes fotonoknak,ezért a mozgási energiája egyenlő a teljes energiával.
Még egy érdekeség,hogy nincs mágneses energia,csak egyféle elektromágneses dipólus energia,ami bázisállapotvektor.
Igen!:)Például amikor a rohadt szemetek atomkísérletet csináltak(bocsi az indulatért) akkor a Föld alatti atomkísérletek kevesebb tömeget észlelenének,mint amennyi az atombomba tömegének alkotórésze volt.A trükk abban van,hogy az atomba uránja egy zárt rendszer,amiben nincs az a foton ami majd fel fog szabadulni.Amikor felrobban akkor a négyesimpulzus megmaradás miatt lesz egy impulzus tag amit a nulla tömegű fotn elvisz.De tömegközépponti rendszerben a teljes energia egyenlő a teljes tömeggel.Az atombamba robbanás után is tömegközzépponti rendszer lesz a szilánk együttes,és a foton enrgiája képviseli az urán tömegének egy részét.Amikor a mérést végezték a robbanás után a nukleáris energia szétoszlik a környezetben a foton elviszi a rendszer tömegének egy részét,valóban a bomba tömege kisebb lesz.
A másik példa a fénynyomás mérés.Ott nincs tömegcsere a rendzser tömege nem változik,impulzust mégis lehet észlelni.De tévesen sokan azt hihetik ebből,hogy az impulzushoz nélkülőzhetetlen a tömeg."A fotonnak nincs tömege,akkor hogy lehet fénynyomás!"gondolhatják.
Sajnos nem tudom,hogy van-e rotációja,de belegondolva szerintem is lehet.A cirkuláció függ a henger sugarától?Szóval a virágporszem forogna,ha elkapná az áramlás?Azt szeretném kérdezni,hogy amikor azt mondtad,hogy kell egy akadály,hogy kialakuljon az örvényút,akkor az nem e csak a határfeltételek miatt fontos.Mert az akadály nem része az áramlási térnek.Nem-e lehet,csak a Reynolds számot és a határfeltételt biztosítja,magától nem-e keletkezhetnek örvényútak,ha mondjuk nincs akadály csak surlódás gragiens és olyan 100-as Reynolds szám(ha jól emlékszem).Mert az Univerzum egy rezonátorhoz hasonlított,nem e lehetett az,hogy a séleken a viszkozitási surlódási energiának olyan erős graiense volt,mint amilyen erős gradiens a henger határrétegénél van.
Igazad van,ilyenről hallottam,de nem tudom miért van ez.Meg van egy mégiolyrásibb Reynolds-számnál egy berezgás,amit fellép újra egy szabályosság,amitől a sebesség tövábbi növekedésével újra nő a viszkozitás?De miért van ez?
Hol van tehetetlenségi erő?A Föld esetén a Corioli-erőre gondolsz?
Az összetevők kinetikus energiája is a rendszer "nyugalmi" tömege.
Valószínű fogalomzavarban szenvedek, mert magamtól sose gondoltam volna, hogy az összetevők kinetrikus energiája a rendszer nyugalmi tömege. Hacsak nem abban az értelemben, hogy nem tekintjük őket külön mozgó valamiknek, mint az ideális gázelméletben.
Például a fotonnak nincs tömege,de ha egy anyagi részecskékből álló rendszer tömegére vagyunk kiváncsiak,akkor a foton mozgási energiája az anyaghalmaz tömegének egy része.
Ezt se tudtam pl.
meg tudnád világítani egy példán?
Van a szemem, tömege m és van egy foton. Ez az anyagi rendszer. Mekkora a tömege? m-nél nagyobb?
Namost a foton belejut a szemembe. A szeme tömege ettől megnő, alighanem.
Sajnálatos módon a felvetetted csillagászati dolgokhoz, továbbá sem a kontinuumechanikához sem a kvantummechanikához sem nem értek, ezért nincs a felvetéseddel kapcsolatban semmilyen véleményem, azt leszámítva, hogy valószínű igen érdekes kérdések.
Rendben, mondjuk úgy, hogy nem Te gondoltál másra, hanem én a Couette áramlás kapcsán. Megnéztem a gugli képek között, mind a két áramlást mutatja. De a jelenség, amit írsz, valóban érdekes. (Hasonló az alul melegített lapon kialakuló instabil áramláshoz.) De még lamináris esetben sem örvénymentes, mert van omega. (Nem csak a turbulens örvénykéknek van omegája).
Csak a pontosság kedvéért a Kármánhoz: ha az utolsó tag kicsi, akkor a viszkozitás nagy, és nincsnek leúszó örvények, asszem Te is ezt mondod. De ez éppen azt jelenti, hogy nagy a diffúzió. A viszkozitás ugyanis éppen az örvényvezetési tényező ez esetben, ami diffúzív tag (mint a rendes Laplaszos tagok).
Örvénysor akkor jelenik meg, ha csökken a viszkozitás szerepe, másként: nőnek a tehetetlenségi erők. Ez pont a rotációs tag.
Ez megmagyarázná az összefonodást,hogy több száz kilométer kapcsolatban lévő AZONOS részecskék is érzik egymást,korrelálnak egymással.Persze ugyanaz a "szappanhártya" lökdösi őket.
