Kösz. De közben utánanéztem, hogy miért ez a definíció.
Legyen egy tetszőleges f(t) függvény
A síkhullám definíciója alapján ez akakváltozás nélkül halad tovább. Tehát nem csak a cos(kx), hanem bármilyen folytonos függvény lehet. De az egyszerűség kedvéért különböző frekvenciájú komponensekre bontjuk. Tehát:
cos(ωt-kx)
Ekkor a hullámszámot kiemelve egy fázisfront: x-tω/k = konstans. Ebből a fázissebesség vf=ω/k.
Ha nem egyetlen frekvenciáról beszélünk, akkor a hullámcsomag változatlan terjedésének feltétele:
dω t - dk x = 0
Most dk-val osztunk: t dω/dk = vg t
Tehát a csoportsebesség: vg = dω/dk
de ez nyilván csak akkor értelmes, ha a fenti feltétel teljesül.
(Vagyis a csőtápvonal diszperziós relációját ode be kell helyettesítenem. Azt gyanítom, hogy széles frekvenciasáv esetén nem fog teljesülni.)
A csoportsebesség definíciója: vcs = dω/dk, vagyis közel egyértelmű csoportsebesség akkor létezik, ha az ω és a k közel arányosan változik az adott jel teljes spektrumán belül. Az ilyen jel hullámcsomagja sokáig nem folyik szét az adott terjedési közegben.
Állítólag Nikola Tesla készített egy járművet, ami térenergiával működött. Ennek a „motorja” egy fémcső volt, ami egy elektor-mechanikai szerkezetből állt ki. /Sajnos a riválisai eltüntették a tervrajzaival együtt. Az életét annak köszönhette, hogy örökre lemondott róla./
Egy módus fázissebessége könnyen lehet több c-nél.
Ezzel viszont nem sokra megyünk. A fázissebesség, csak egy végtelen hosszú szigorúan periodikus jel azonos fázisú pontjainak terjedését jellemzi, amivel nem lehet információt átvinni, és nem jelenti az energiaáramlás sebességét se.
A csoportsebesség az esetek többségében, már jobban jellemzi a jelterjedést.
De anomális diszperzió esetén (ami erős abszorpcióval is jár) még a csoportsebesség is lehet nagyobb c-nél.
Bár az energia (ill. az információ) nagyon sok esetben a csoportsebességgel terjed, de koránt sem mindig, csak akkor, ha nincs abszorpció.
Jelet továbbítani belépőhullámokkal, vagy hullámcsomagokkal lehet, az információt itt nyilván a hullámfront viszi, sebességét a hullámfront terjedési sebessége jelenti. Ki lehet mutatni, hogy ez az, ami maximum c-lehet.
De normális diszperzió esetén a csoportsebesség ettől nyilván mindig kisebb lesz, hisz a csomag szétfolyik, s így a középpontja lassabban halad, mint a frontja. Le lehet vezetni, hogy az energiaterjedés sebessége pedig mindig legfeljebb a hullámfront sebességét éri el.
De hosszú távon még diszperzív közeg nélkül szétfolyik minden olyan hullámcsomag, aminek komponensei között nincs valami szinkronizáció, így szétfolyik minden nem koherens fotonnyaláb is. Vagyis bármilyen rövid és meredek volt kezdetben a frontja, hosszú távon ellaposodik az időfüggvénye. Egyedül a koherens sokfoton állapotként terjedő lézernyalábok őrzik meg az időbeli profiljukat. Ennek a koherenciajelenségnek nincs is klasszikus megfelelője.
A hullámterjedés bonyolult jelenség, igazán nem várható, hogy egyetlen mennyiséggel jellemezhessük a sebességét.
„Az energétikus fizikával szemben áll az atomisztikus fizika, www.atomsz.com, ami nem csak sokkal többet tud elöre jelezni (mint az összes megfigyelt részecskét a tömeg spektrumával együtt), és ha nem is bebizonyítható, de jóval egyszerübb mint az elfogadott energétikus fizika és Ockham beretvája szerint az atomisztikus fizikát kell elfogadni.”
A tömeg spektrométer vizsgálatok is az elektromágneses sugárzás felbontásán alapulnak, ami megadja egy kémiai elem tömegszámát. Vagyis az általad tagadott fotonok révén jutnak információhoz. Az atomisztikus elméleted segítségével előre lehet jelezni egy új kémiai elemet, ami még hiányzik a táblázatból?
Nem szabad sohasem senkitöl sokat követelni a megértés terén, még a fizikában sem. A fizikában is mindenki csak azt tudja tovább szajkózni, amit megtanult. Amit megtanult, az meg úgy keletkezett, hogy a tudományos világ elfogadott bizonyos dolgokat, de tudomány szerinti bizonyításról szó sincs. A fizikában nincs egyetlen-egy bebizonyított állítás sem. Az viszont nem igaz, hogy az elméletek kísérletekkel alá vannak támasztva (nézd a szabadesés egyetemessége Galilei-féle feltevését!) Azt hiszem ez elég megérthetö dolog.
Azt viszont illik tudni, hogy az elfogadott akadémikus fizika energétikus fizika, ami az energiamegmaradásra épül. Minden alapvetö dolog a fizikában tévesen az energiára lett visszavezetve, még a mozgásegyeletek felállítása/levezetése is, pedig zárt fizikai rendszerek nem is léteznek és a kölcsönhatások nem-konzervatívak.
Az energétikus fizikával szemben áll az atomisztikus fizika, www.atomsz.com, ami nem csak sokkal többet tud elöre jelezni (mint az összes megfigyelt részecskét a tömeg spektrumával együtt), és ha nem is bebizonyítható, de jóval egyszerübb mint az elfogadott energétikus fizika és Ockham beretvája szerint az atomisztikus fizikát kell elfogadni.
"Az elméleti fizikában nem eldöntött kérdés, hogy a gravitáció terjedésének sebessége végtelen vagy véges. Einstein általános relativitáselmélete szerint a fénysebességgel egyezik meg, ám néhány modell szerint ennél nagyobb, illetve végtelen is lehet. A fizika alapkövei, az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika egyesítési kísérletéhez alapvető lenne tudni, mekkora valójában ez a sebesség."
Csak az álfizika alapkövei az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika és ezek egyesítése a mai napig nem sikerült az elfogadott fizikán belül.
Az atomisztikus fizikámban az elektromágnesesség egyesítve van a gravitációval, de az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika ki van dobva a fizikai tudományból.
Az, hogy a gravitáció hatása is c-vel terjed, még nem igazolja, hogy töltésből ered. Ráadásul egyazon elemi részecskéből, amiből az elektromos töltés. Amikor nagyságrendi különbség van a hatásukban, hogyan lehet azonos a terjedési sebességük? Az erősebb hatáshoz nem kínálkozik nagyobb terjedési sebesség?
Az elméletem kísérleti igazolására a legjobban a gravitációs hullámok létezését lehet felhasználni, amik c-vel terjednek, mint az elektromágneses hullámok!
Mivel az elemi részecskék két alapvető töltése együttesen fejti ki hatását, az erősebb elektromos töltés zavaró hatása elkerülhetetlen. Azonban kell lennie valahol a téridőben olyan lokális pontnak, mint például a Lagrange pontok, ahol ez a zavaró hatás eltűnik, vagy legalább semlegesítve van. Ezek jó támpontok lehetnek az elméleted kísérleti igazolására?
Épp úgy tudományosan nem indokolt az univerzum keletkezésére egy Ösrobbanást bevezetni. Az elemi részecskék mindig voltak és mindig megmaradnak.
És nem indokolt az sem, hogy a kozmologikus mikrohullám háttér sugárzás (CMBR) az Ösrobbanás visszamaradt lehelete.
A CMBR az univerzum egyensúlyú sugárzása, csak hogy a formáját nem a Planck állandóval, a h-val kell kiszámítani, hanem egy másik Lagrange multiplikátor, a h0 = h/387, segítségével. A Physics of Elementary Processes; Basic Approach in Physics and Astronomy, ISBN: 953 219 701 7 (2005), címü könyvem 8. fejezete az új Univerzum Modellel foglalkozik. A könyvem minden nagyobb tudományos könyvtárból kikölcsönözhetö.
Nagy távolságokban nem müködik a newtoni gravitáció elmélet, mégpedig két okból! Az egyik az, hogy taszító gravitáció is van az égitestek között, a másik ok, hogy az elektromágnesesség zavaró hatása nem hanyagolható el.
A megfigyelt jelenségeket a "tér tágulására", ill. a "sötét anyag létezésére" tolni tudományosan nem indokolt, tehát álfizika.
"A részecske-hullám kettősség, erre jó indok lenne még az akadémikus tudomány számára is."
A részecske-hullám kettősség ostobaság, mivel au elemi részecskéknek SEM A HELYE, SEM A SEBESSÉGE nem állapítható meg sohasem pontosan, az elemi részecskéket valószinüség függvényekkel, mégpedig négy dimenziónális spinorokkal, lehet csak leírni: https://atomsz.com/statics-and-dynamics-eng/
És mivel zárt fizikai rendszerek nem léteznek, a részecskék mozgásegyenleteit Lagrange multiplikátorok rögzitik. A Planck állandó, h, egy ilyen Lagrange multiplikátor.
