Az idok kezdeten csak egy folyo volt, a benne elo paranyi elolenyekkel. Ezek a szerzetek egesz eletukben a sziklakba kapaszkodtak nehogy elsodorja oket a viz. Az egyikuknek egyszercsak igy szolt: - Elengednem a kovet, mert meghalok igy unalmamban - Elsodor a viz nekicsap a sziklaknak, meghalsz mielott unatkozni lenne idod - Szerintem nem olyan veszelyes - Te bolond, hisz oly paranyi vagy es a folyo olyan hatalmas. A kis leny meg egy ideig kapaszkodot, aztan elrugaszkodott. Az aramlat egybol megragata nekicsapta a medernek. De kis ido mulva uly kepessegeket fedezett fel magaban, es szep lassan megtanult uszni. Mikor mar nem esett nehezere a kozlekedes visszauszott a tobiekhez. Amikor meglattak nagy lett a hangzavar. - Eljott a messias - Valts meg minket, messias - Engedjetek el a sziklakat - Nem merjuk
Edmund Burke, a konzervatív gondolat XVIII. századi atyja elegáns különbséget tett forradalom (revolution) és lázadás (rebellion) között. A revolúció eredetileg az égitestek ciklikus mozgását jelenti, az elmozdulás utáni visszatérést. Hannah Arendt, a huszadik század nagy moralistája szerint a forradalom restauráció, vagyis ellenkezője annak, amit ma értünk rajta;....
A forradalom és lázadás közt egy különbség van.
A forradalom előbb- utóbb győz, a lázadást leverik...
Az igaz Messiás hamarosan visszatér a Mennyből.Figyeljétek a jeleket,melyek mutatják,hogy a végidőkben élünk.Keresztényüldözések,irányított gyilkosságok(abortusz,eutanázia),háborús készülődések,a házasság bemocskolása,Izrael,és zsidó ellenesség,beültethető mikrocsippek terjedése(fenevad bélyege).Ilyenek régen is voltak,de most üzenetek is alátámasztják mindezeket,melynek kapcsán kérni kell a Szentlélek vezetését,hogy meglássátok,hogy Isteni eredetűek. www.masodikeljovetel.hu. Mindenkiért imádkozom,aki nem hisz bennük.Az Úr most vívja végső harcát az ördöggel a lelkekért.Az egyház azért tartja hamisnak az üzeneteket,mert az egyházat már megfertőzte az ördög.Az üzenetek szerint Ferenc pápa a hamis próféta,aki az antikrisztus útját készíti elő.Harcoljatok az ördög fertőzése ellen az Isteni Irgalmasság Rózsafüzérének napi,rendszeres imádkozásával,és az oldalon megadott imákkal.Ne hagyjátok elhatalmasodni a gyűlöletet,a sötétséget,a hazugságokat!
Valahol már leírtam, hogy németországi utam során megint szembekerültem a vallásos lelkülettel. Mégpedig, az újjászületett hívők részéről, - ami nekem kicsit sokkoló volt..
Rá kellett döbbennem: én ugyanezt melengettem a szívem mélyén. - Lényegében, a Jánossal való tökéletes egységnek (kb. 10% híja volt, csak saccolom!), éppen ez volt az akadálya. A vallásos, azaz teljesítésre törekvő lelkület. A megfelelni akarás.
- Ez nagyon trükkös, az ördög egyik legnagyobb szemfényvesztése, és csak az Úr Jézus iránti "szenvedélyes és feltétlen odaadás" (Chambers) a kiút.
S akkor még mindig fennáll, hogy félreismerem magamat....
Valamelyik este hallgattam (egy mai prófétát), aki ezt mondta: "Szabadulj meg régi dolgaidtól: szokások, szavak, bevett szófordulatok, viselkedés-minták, s az is lehet, régi barátoktól! - Talán sok mindent ki kell dobnod lakásodból is!"
Ebben csupán az a nagy számomra, hogy évek óta készülök erre.... És az is teljesen aktuális, hogy vannak barátok, akikkel nem mehetek tovább (többen, pl. a lelkészék), mert Isten engem esetleg tovább, másfelé akar vinni. Teljesen tiszta a szívem mindenki felé, ami azt illeti: nem teszek szemrehányást (ettől volt a legnehezebb megszabadulni!!), mert Jézusban, belülről érzem, sokkal többet nyerek, ha a szó legszorosabb értelmében Ő az első.
Mondhatná bárki: Mégis oda jutottál, amit először tanácsoltak! - Ez tény. De ha akkor teszem, teljesen "megerőszakolom" magamat, s ott marad egy hatalmas keserűség. Az Úr tényleg figyeli a szívünket, mire vagyunk készek. Csodálatos dolog ez!
4 évvel ezelőtt már gondoltam arra, hogy rokkant nyugdíjba megyek. - Mégis visszamentem, és nem is bántam meg. - A belső jelek és külső történések afelé mutatnak, hogy mégis ez lesz az utam. (még van 3 év).
A tanyára nézve pedig: kb. 2 éve szólt hozzám először a sunemi asszony történetének az a része, amikor a próféta (Elizeus) azt tanácsolja neki: menjen el lakhelyéről, mert 7 éves éhínség lesz. Az asszony megfogadja, fiával lemegy Egyiptomba, majd visszatér, de a bérlők nem akarják visszaadni a birtokot. - A király közbenjárására nemcsak hogy mindent visszakapnak, hanem még azt a bevételt is, ami 7 év alatt kiesett!
Valami már akkor szíven ütött, de nem gondoltam, hogy kerek-perec rám is ez vonatkozik, de megmaradt bennem. - Mostanában többször hallottam erőteljes utalást erre a történetre. S megint megmozdult bennem valami. - Talán mégis itt kell hagynom, - talán nem kell erőltetnem a dolgot, - elsősorban magamban. - A lelkészékkel való élményem pedig pont az i betűre.
Ha hideg lesz - mínusz több fok, - többet leszek Pesten, mint itt.
Nem, eladásról szó sem lehet. Ha az Úr megígér valamit, véghez is viszi. - Ha tévedtünk volna, akkor kútba hull az egész.
- A napokban hallgattam egy bizonyságtételt, benne ezt a bíztatást: Ne félj megvenni ezt a területet, mert 50 és 100 év múlva itt lelkek fognak üdvösségre jutni! - Bizony, én ezt hiszem. - Az út ehhez biztosan nem úgy vezet, ahogy valaha is elgondoltam. A Szentlélek valóságával számolva, semmi sem lehetetlen, - az én dolgom a hit és ragaszkodás Hozzá.
Hiszem, hogy az Úr Jézus Krisztus ma élő embereken keresztül is üzen, - ők a próféták.
A Bibliai ígéreteket és ítéleteket, - múltat a jövőben bontják ki. Amíg János élt, ő volt az én prófétám, - mióta elment, többön keresztül üzen. Helyzetek, események, - érzéseim, - többféle megoldás kínálkozik, s nem tudom, hogyan tovább. Ekkor jön az útmutatás. Sokszor megerősítése a legerősebb érzésemnek. (Ennek igen tudok örülni, hogy legalább jók voltak a megérzéseim!)
Ez a Szentlélek vezetése. -
Konkrétan: János látomást kapott Kunbábonyi lakhelyünkre nézve (menedékhely Isten népe számára a közelgő nehéz időkben"). 20 éve jöttünk ide, 4 kicsi gyerekkel, az 5. már ide született. - Őt 2011-ben elvitte az Úr, - egy fizikailag is nagyon nehéz idő után, ami szinte már tarthatatlan volt! , de lelkileg sem irigylésre méltó helyzetből, - s maradtam a ház és terület gazdájaként. - Aki egy kicsit is ismert, el sem bírták képzelni, mi lesz velem, velünk....Rögtön jött a tanács: menjünk el. (A fiatalok továbbtanulása is ezt kívánja, - a közlekedési és fűtési nehézségekről nem is beszélve.) - Akkor még egyik gyermekem sem gondolta, hogy el kéne mennünk, ragaszkodtunk otthonunkhoz.
Az élet azonban nehezebbnek bizonyult a "főnök", Édesapa nélkül, mint gondoltuk. Akkor még sokan segítettek, - persze, lehetett tudni, hogy kevés tart ki. - A gyerekek lassan kezdtek elszállingózni, s én csak egyet tudtam ezzel érteni. Az ő érdeküket néztem nem a magamét, ez csak természetes egy - főleg hívő - anya részéről. Ez volt Isten akarata, ez bontakozott ki számomra. - Amikor 5. gyermekem is átkerült Pestre ( a 10. évfolyamot kezdte el, éppen 2 éve), voltak akik a szemére hányták: "Hogy hagyhattad ott anyádat, egyedül a tanyán??" - Én küldtem el.... Hogy mondhatnak emberek ilyet egy 16 éves - ráadásul érzékeny, -kislánynak??
Nekem sem volt egyszerű ez. Eleinte igen, hogy nem kell rohannom haza, fűteni, főzni, stb., de aztán az egyedüllét csak lehúzza az embert. Főleg, ha beteg. - Kegyetlen időszak volt. Nem működik nálunk a "gyülekezet", - én meg szégyellek szólni, ez az igazság. - Tehát nem egyszer megtörtént, hogy betegen feküdtem a hideg lakásban, s csak gondolkodtam.... Tudtam, az Úr ekkor is velem volt, de nem tudtam, elrontottam-e valamit, hogy ide jutottam. - Azonban mindig felemelt, adott erőt, hogy másnap pl. be tudtam biciklivel menni a városba az orvoshoz, gyógyszerért. -
Tavaly tavasszal történtek kísérletek egy - kislányommal közös - albérlet bérlésére, de az valahogy kútba hullott. A szívem sem volt még benne. - Mi lesz a területtel? A házzal? Legfőképpen a látomással?? - Ez a látomás teljesen az enyém is.
Ma ott tartunk, hogy van(nak) albérlet(ek) Pesten. Van hol tartózkodnom, ha nagy a hideg. Legutóbbi betegségem folyamán már ott gyógyultam...
Itt még tettem egy utolsó kísérletet a lelkészünk felé, hogy segítsenek - fakitermelésben, - de leginkább a látást akartam közössé tenni, úgymond. - A szívem mélyén éreztem, teher vagyok már nekik, de volt egy erős késztetésem a Szentlélektől, hogy megírjam azt a levelet..... Nos, teljesen kiütöttem náluk a biztosítékot. Ezt mutatta az az idegesség, ahogy magyarázták, mit kéne tennem, ha van egy kis értelmem. (Azért hoztak másfél szák szenet, ezért hálás vagyok!)
(Ez nem frappánsabb, hanem nekem jobban tetszik: " It's so good to see that also other Christians long for the King so deeply, - this can only come out of a newborn heart!"
(- Feloldattam azt a tömör - főneves - szerkezetet cselekvéssé.)
Ahhoz képest, hogy miket szokott kiadni a G.fordító, ez viszonylag jó!)
"It's so good to see the deep longing of others for the King, which can come only out of a newborn heart." - Ez az én változatom. Biztos lehetne még frappánsabban is.
Lord as I pray and as I sing Uram, míg imádkozom és éneklek, Grant me a vision of the King Add meg, hogy láthassalak, Open up my eyes that I might see Nyisd fel szemeimet,hogy lássak, That I might see the King in all His Glory, Hogy láthassam a dicsőség Királyát, All His strength and Beauty Minden erejét és szépségét!
Lord as You listen and bend down Uram, ahogy hallgatsz s lehajolsz, To hear the song that I sing out Hogy meghallgasd énekemet most, I know that You will answer me Tudom, hogy válaszolsz nekem And I will see the King in all His Glory S megláthatom a Királyt és dicsőségét All His strength and Beauty Minden erejét és szépségét!
Come con--sume me Jöjj, eméssz meg engem, Ov—er---whelm me Árassz el engem, Come po----sses me, Jöjj, hadd legyek tied egészen, I am Yours Tiéd vagyok, And I’ll be Yours – S tiéd is leszek. And it’s forever Ez mindörökre szól, igen, mindörökké! It’s gonna be forever
Ending: A végén: Grant me a vision of the King Adj nekem látást a Királyról, Grant me a vision of the King of Glory Adj nekem látást a Király dicsőségéről, (2x) Grant me a vision of the King Arra lettem teremtve, hogy lássak, Grant me a vision of the King of Glory Lássam a nagyobb dolgokat, I was created to see A Király dicsőségére lettem megalkotva, To see the greater things Csak látni akarom a Te arcodat, I was created for the King Of Glory Nyisd fel szemeimet! (2x) I just want to see Your face Open up my eyes Open up my eyes
Köszönöm, hogy megosztottátok gondolataitokat az eset kapcsán.
A hívő embernek tényleg az indulatokat kell vizsgálnia, - elsősorban önmagában. De akárhogy is akarná ezt a maga lelkével, nem megy. ...No, de nem ezért adatott a Szentlélek/szellem?
Azt nem vonom vissza valóban, hogy be kellett volna mennem, - hanem arra emlékszem, mi járt a fejemben, amikor leírtam. És az nem volt helyes.
Tegnap hallottam egy kiváló igemagyarázótól, hogy többet mond az: miről nem beszél egy igehirdető, mint amiről igen. - Elgondolkodtató, szerintem igaz.
Ma délelőtt hallgattam a rádióbeli igehirdetést, s megint ott volt az érzés: nem az igazi.
Igazakat mondott, de mégsem volt igazi. - De most nem fogom ezt elemezni!
Igyekszem úgy állni a kérdéshez, mint János: segítőszándékkal kritizálni. "Vigyázzon, hogy aki áll, el ne essék" - szellemben.
"Hiszen egyszer számot kell adnunk mindenről, ami nem Krisztus indulatával és akaratából történt!"
Már csak ezért ez egy gondolatért is érdemes volt leírnod a postot. Sokáig "kóstolgattam" boldogan. Vajon ki az a boldog ember, aki képességet kap rá, hogy rendszeresen felismerje magában cselekedetei mozgatórugójaként Krisztus indulatát?
Nagyon tanulságos az egész történet.
Számomra emlékeztető az Úr Jézus Igazságára, Ő nem tűrte a képmutatást, nevén nevezte a báránybőrbe bújt farkasokat és a mérges kígyók fajzatait. (Ezek mind a gyülekezetek előljárói voltak. De nincs személyválogatás)
Szerintem nagyon helyesen cselekedtél, a kapuból visszafordulva. Miért kellene rossz fa romlott gyümölcsét megenned?
Az igaz, hogy meg van írva: mindegy, hogy szívből, vagy színből, de az evangélium hirdettessék. Ámde a Te történeted, nem az evangelizálásról szól: Tanítani, Igét magyarázni, csak és kizárólag a Szentlélek friss érintése alatt lehetséges. Akinek ez nincs meg, az csupán a saját agyaskodását adhatja elő, és ettől ugyan nem kapnak szellemi eledelt az éhes hívők, legfeljebb hideglelést.
Tudtam, hogy Te írni fogsz valami kedveset, - s lám, be is jött! :)
A tegnapi Chambers egyik gondolata szerint, az új élet " tudatos bűnbánatban és öntudatlan szentségben nyilvánul meg". Az első a mi dolgunk, - a második az Úré. Mindenesetre vannak időszakok, amikor valahogy mintha "csőstül" jönnének a megbánni való dolgok. Ilyenkor vigyáznom kell, hogy minél hamarabb Isten jóságára, nagyságára és kegyelmére koncentráljak, mert könnyű beleesni abba a csapdába, hogy magamra és a saját képességeimre tekintsek, ami csak csüggedéshez vezet...
Ne bánd, és ne sajnáld, hogy megosztottad velünk! Dicsőség Istennek, amiért ezt a szívedre helyezte, és adott a kérdésben bölcsességet neked! Sokan küzdünk még ilyenekkel, meg hasonlókkal, és együtt épülük, mikor hitünk gyakorlati megtapasztalásairól bizonyságot teszünk egymásnak.
Csak a tanulság miatt nem töröltetem ki. Ez pl. olyan dolog, amit megbántam, hogy közzétettem. Bocsánatot kértem Istentől, miután elolvastam a Római levél 13. fejezetét (valamelyik napi szakaszt). Már előtte is kezdtem kételkedni, hogy ezt helyes volt-e leírnom, de elolvasva Pál szavait, biztos lettem abban: nem volt.
(Nem az, hogy nem mentem be, mert nem voltam rá kész, hanem az, hogy bíráskodva leírtam. Kb. ugyanaz az eset, mint amikor egy bibliaóra után elég hevesen próbáltam bizonygatni, mit nem találtam jónak. - Nem az volt a gond, hogy rosszul éreztem volna rá a helyzetre, hanem az, hogy - szinte erőszakosan, - próbáltam megértetni magam. - Bizonyos indulatok kaput nyitnak az ellenségnek, és akkor már nem lehet igazam.)
No, majdnem elfeledtem leírni a következő esetet, pedig kiválóan illusztrálja, mennyire nem mindegy - nekem és némelyeknek, - ki hirdeti pl. az igét.
2 hete a "nagytiszteletű lelkipásztor úr" jött ki a mi kis templomunkba, - senki sem volt kéznél úgy látszik. - Eddig "nagy tisztelettel" kibírtam igehirdetését, hiszen évente 1, max. 2 alkalomról van szó. Most késve mentem, hogy a kulcslyukon kikémleljem, ki beszél. Nem tudtam konkrétan, ki jön, csak óvatos voltam, mert már nagyon irtózom az általa idehozott segédektől. Fellázadtam, elegem lett belőlük. - Nagy komolyan csúfot űznek az evangéliumból, ez a véleményem. Nem képesek egyszerű emberekként megállni kb. 6 helyi lakos előtt, egyszerűen beszélni, hanem az előre szépen megírt prédikációt, ha a "fene fenét eszik", ahogy a régi mondás tartja, nekik azt akkor is fel kell olvasni, palástban, igen nagyon komolyan...
Két ajtó van, egy belső és egy külső. - Nem tudom, miért, bezárták a külsőt, és nyitva hagyták a belsőt, pedig fordítva szokás. Így történt az, hogy benyitottam, - láttam, - s már tűntem is el. Nem akartam ennek az embernek a szájából semmilyen "igazságot" hallani, mert túl jól ismerem, hogyan "legelteti nyáját". -( Egy dolognak örültem: ahogy megláttam, nem a méltatlankodás, hanem a sajnálat és az imádkozás jutott eszembe. Hiszen egyszer számot kell adnunk mindenről, ami nem Krisztus indulatával és akaratából történt! )
Ezen biztosan néhány testvérem megbotránkozik. - Én azt vallom, amit a férjem, prophet is mindig mondott: a jó prédikációt végtelen sokáig jó hallgatni, de a rosszat, azt ki sem lehet bírni...Hiába a Bibliáról és igéről beszél, az a kis felolvasás nem kárpótol a hozzáfűzött hiteltelen beszédért. (Egyébként ha az ember hall valami nagyon erőtlen beszédet, már gyanakodhat, hogy az illető életében valami nagyon nem stimmel... de ez már más "tészta".)
