Keresés

Részletes keresés

G. Dorka Creative Commons License 13 órája 0 0 5875

Nem hülye kérdés, honnan is tudhatná az ember, hogyan kell meditálni, ha sohasem tanulta?

Sokféle meditációs technika létezik, de a meditáció alapja az, hogy elkezdünk befelé figyelni, magunkra figyelni. Az is segíthet, ha megfigyeljük a légzésünket, ahogyan az orrunkon át beszívjuk és kifújjuk a levegőt. Hagyjuk, hogy a gondolatok, érzések szabadon áramoljanak, hagyjuk, hogy felbukkanjanak, jelen legyenek, majd tovatűnjenek. Csak megfigyeljük a dolgokat, jelen vagyunk a pillanatban. Egy idő után, ha ez jól megy, és sikerül mély meditációs állapotba kerülni, a gondolatok ritkulni kezdenek, majd teljesen meg is szűnhet a gondolatáramlás. Természetesen a meditáció, mint minden más is az életben, sok gyakorlást igényel, ez egy folyamatos munka önmagaddal. De a sok munkának mindig megvan az eredménye is.

A meditáció célja az, hogy megismerjük tudatunk igazi természetét. Ez azt jelenti, hogy a meditáció hozzásegít ahhoz, hogy megszabaduljunk félelmeinktől, szorongásainktól vagy bármiféle zavaró és szenvedést okozó tudattartalomtól, és egy magasabb szintről könnyebben tudjuk kezelni az életünket.

hópihe007 Creative Commons License 16 órája 0 0 5874

hülye kérdés, de tényleg nemtom.. h kell meditálni? olyankor mire gondolsz? :)

 

megfelelési kényszere manapság az emberek 90%-ának van, az ilyen facebookok meg instagramok tökéletesen érzékeltetik a jelenséget.. mindenki vmit görcsösen bizonygatni akar másoknak, h jajj de szép, jajj de sikeres, jajj de gazdag stb-stb.

tény és való az is, h a fitness és konditeremfüggő gyurma emberkék is a kényszerbetegség egy válfajával küzdenek.. szóval nem vagyunk mi ritka madárfajok csak mi legalább észrevesszük magunkon, h nem oké vmi, míg vkik meg totál vakon vannak.

 

a pszichiáterek nagy része totál flúgos ez való igaz, én nem jártam egynél se, de van ismerettségi körben olyan doki aki folyamat vakargatja a koszmót a haja közül majd kirágja a körme alól.. tudom, jó étvágyat :D

 

Dorka, az agresszív gondolatos történettel én is viaskodtam, de ha egyszer rákapsz a kifele vezető útra, akkor az egyik legjobban kezelhető tünet, csak meg kell világosítani a homályos agyat, elmagyarázni nehéz, rá kell érezni.. viszont nálam a tisztaságmánia, a tökéletességmánia, és a mindig mindennek rendbe kell lennie dolog az ami meghaladja a képességeim, nemtom h tudnék lelazulni kicsit, lezserebb lenni, leszokni a bacifóbiáról :|

pedig csomó dologban tök leszarom vagyok, de ezekben nem, néha úgy érzem annyi logika van az agyam működésében, mint egy ovodás gyerekrajzban..

G. Dorka Creative Commons License 22 órája 0 0 5873

Ha gyógyszert szedsz, ne fogyassz alkoholt! A betegtájékoztatókban is benne van.

VPP. Creative Commons License 27 órája 0 0 5872

Sziasztok!

A meditációt még nem próbáltam, úgy érzem ilyesmire képtelen lennék.

A gyógyszer......,hát nem enyhíti eléggé a szorongásokat, sajnos, lehet többet kéne szednem, de

azt sem akarom.

Néha én is leszarom,hogy más mit gondol, de általában nem megy, olyan mintha figyelnének és azt lesné valaki,hogy

mikor bánthat. 

A félelem attól,hogy mást bántasz , az az egyik legrosszabb.....gyerek koromban attól féltem,hogy beteg leszek, vagy attól

voltam szomorú,hogy majd egyszer meghalok. Mostanában inkább én is azon aggódok,hogy mást bántok e.

Egyik központi félelmem az,hogy " gonosz vagyok e ?  ".Régebben mindig bűntudatom volt,

mostanában ez már ilyesmivé vált amit előbb írtam.

Akárhonnan nézzük a szorongások meg tudják keseríteni az életet.

Irigylem azokat akik kiegyensúlyozottak.  Elképzelni se tudom,hogy milyen lehet.

Én általában összeszedetlen vagyok és félek szinte mindentől. Minden ijesztőnek hat , vagy legalábbis nagyon sok minden.

Félek a megőrüléstől is. Néha úgy érzem nem vagyok túl messze tőle. 

5 éve volt egy elég szar élményem, töményet ittam, sokat és utána nem aludtam, olyan durva pánikrohamom volt,hogy ,

ahhoz képest a kényszerek sokkal enyhébbek és a realitástól is kezdtem elszakadni, az volt a legrosszabb eddig. 

Ma is megyek sörözni, de senkinek nem ajánlom,hogy igyon, aki szorongásos, főleg a drogokat nem, azzal kapcs. is vannak rossz élményeim.  Nekem se kéne...., csak na..... nehéz dolog. 

Egyébként ami leginkább gyógyíthat szerintem az az,ha kibeszélheti magából az ember és van aki megérti és meg is tudja nyugtatni valamennyire.

Én a környezetemben sok embernek panaszkodok, de nem nagyon tudnak megnyugtatni, gondolom idegesítő vagyok.

Szakemberrel sem jutottam sokáig. pszichológusnál is voltam, de nem akartam elmondani nekik bizonyos dolgokat,

főleg ez az oka,hogy hagytam is a francba a pszichoterápiás próbálkozásokat + az,hogy mind faszkalap volt :D

G. Dorka Creative Commons License 1 napja 0 0 5871

Hát igen, de a jó hír az, hogy sokat fejlődhetünk. Egyébként Eckhart Tolle tanításait is ajánlom minden szenvedő embernek, például az Új Föld című könyvét. Tolle maga is sokat szenvedett, közel 30 évig küzdött depresszióval, pánikkal, szorongással, mígnem 29 éves korában hirtelen megvilágosodott.

gombóc63 Creative Commons License 1 napja 0 0 5870

Persze, ez nem vitás, a szeretteid bántásának gondolata elviselhetetlen lehet. Ebbe bele se merek gondolni:-(

Előzmény: G. Dorka (5869)
G. Dorka Creative Commons License 1 napja 0 0 5869

Nekem is volt régebben ilyen megfelelési kényszerem, de igazából az semmi sem volt a mostani problémámhoz képest. Az, hogy attól félek, rettegek, hogy bármelyik pillanatban megölhetem a szeretteimet, számomra ezerszer rosszabb. Nyilván mindenki a saját problémáját tartja a legelviselhetetlenebbnek. A szerencsében és a véletlenekben pedig nem hiszek, az, hogy bizonyos problémákat már letudtam, az nem szerencse, hanem sok munka, változás és fejlődés. :)

gombóc63 Creative Commons License 1 napja 0 0 5868

Nagyon szerencsés vagy, az egyik legrosszabb dolog azzal élni, hogy ott van a fejedben, hogy mások mit gondolnak rólad, a tetteidről, a kinézetedről stb. Ez sajnos nálam is probléma volt és még most is dolgozok magamon, nagyon erősen küzdök, hogy ne foglalkozzak ezzel. Számomra a legjobb mondat ezzel kapcsolatban az, hogy letojom más mit gondol, minek akarjak bárkinek megfelelni ha így se vagyok jó, meg úgy se. Akkor érezzem én jól magamat, a többi nem számít. És igen, jobban érzem magam, de sajnos néha még visszakacsint ez a megfelelési kényszerem.

Előzmény: G. Dorka (5867)
G. Dorka Creative Commons License 1 napja 0 0 5867

Szia VPP.!

Ismerősek az érzéseid, mondjuk nekem szociális fóbiám nincs. Bár én is szoktam néha zavarban lenni, általában tökre nem érdekel, mit gondolnak rólam mások. De ezek az érzések valóban nagy szenvedést okozhatnak, ha nem tudjuk kezelni őket. Te már régóta szedsz gyógyszert, és szerintem pontosan tudod, hogy ez önmagában nem old meg semmit. Miért nem próbálod ki a meditációt, amit itt már többünk is ajánlott? Valóban segít. Ha nem tudod, hogy hogyan vagy kitől tanulhatod meg, abban is tudok segíteni.

VPP. Creative Commons License 2 napja 0 0 5866

Sziasztok!

Nagy csönd a csönd.

Bár nem írt senki azért leírom ide,hogy ma mi volt, ez legalább kicsit csökkenti a feszültséget.

 műszaki cikket vettem, egy boltban, ahol egy viszonylag jó csaj szolgált ki.

A pultnál álltam és kb úgy éreztem magam,mintha meztelen lennék és össze fostam volna magam.

Éreztem rajta,hogy levette,hogy totál zavarban voltam, de ez nem a sima " zavarban vagyok érzés"

Féltem,hogy hülyén viselkedek, totál szét voltam csúszva idegileg és egyáltalán nem tudtam palástolni.

Féltem,hogy mit gondol rólam és utólag is ezen rágódok.

elképzelem,hogy a kollégájával kiröhögnek.

Eleve nem vagyok jól mostanában, de ez a szitu megalázó volt nagyon, vagyis talán csak az én megélésemben.

Egy tök hétköznapi szituáció és olyan szinten szorongtam,hogy most úgy érzem magam,mintha nem is tudom,

szarral locsoltak volna le az útszán valami hülye gyerekek és röhögtek volna rajtam.

A kényszeresség mellett a szocfób is iszonyat kínzó lehet.

Néha azt hiszem,hogy fejlődtem ilyen téren, de olyan vagyok mint kamasz koromban.

 

VPP. Creative Commons License 3 napja 0 0 5865

Sziasztok. A mai nap elég nehéz volt, egész nap gyötörtem magam valamivel, amivel valszeg nem kéne,

de képtelen voltam leállítani, mire haza értem jobb lett......,de előtte úgy éreztem hogy szétrobban az agyam és megőrülök.

Nektek szoktak hasonló érzéseitek lenni?

Általában az a frusztrációm központi kérdése,hogy szar ember vagyok e? Szóval bűntudat szerű, de meggyőződés nélkül,

ennek a kényszeres része a realizálás gondolatban, végiggondolni újra és újra,de a fesz. nem szűnik.

Gyűlölöm ezt, néha elviselhetetlen.

phanna0425 Creative Commons License 4 napja 0 0 5864

Köszönöm a válaszokat. Kicsit tartok tőle, mert én ezt az állandó aggódást tanultam meg gyerekkoromban....meg évente meg is halt valaki a környezetemben, és mi sosem beszéltünk a halálesetekről...miközben fejlődik az ember személyisége, ez a kettő együtt nem túl kedvező. Ha gyerekünk lesz, ezt semmiképp sem csinálhatom, mert ő is át fogja venni.

gombóc63 Creative Commons License 5 napja 0 0 5863

Nekem is a semmiből jött most elő a hülyeségem. Kiegyensúlyozott, boldog időszakomban vagyok. Mégis...

Ha az erősen eltúlzó aggodalmaskodásomat nézem az összefügg a gyerekvállalással, de....a férjemet pont ugyanúgy féltem, most pedig az unokáimat kétszeresen. Úgyhogy ha megnyertem vihetem a hátamon életem végéig. Persze csak a kattant időszakomban. A gyerekvállalás egy csodás dolog, ne kattogj rajta mi lesz akkor, az így is, úgy is egy pozitív plusszot ad a lelkednek.

 

Előzmény: phanna0425 (5861)
G. Dorka Creative Commons License 5 napja 0 0 5862

Nálam a gyerekvállalással kezdődött mindenfajta szorongásos probléma, előtte semmi ilyesmi nem volt. De nem akarlak ijesztgetni, mindenki máshogy működik, olyan is van, akinél éppen hogy enyhülnek a problémák.

phanna0425 Creative Commons License 5 napja 0 0 5861

Nálam sokszor a semmiből jön, így még nem látom az összefüggést, hogy mi válthatja ki vajon.

Viszont jó ez a fórum, mert kevésbé érzem magam "kattantnak".:) Érdekes, hogy amúgy a környezetemtől mindig olyan visszajelzést kapok, hogy én mennyire a helyemen vagyok, és jól tudom kezelni az életem, stabil vagyok érzelmileg, stb...aki nem tudja, hogy nálam van egy ilyen betegség, teljesen normálisnak tart. Pedig én legbelül marcangolom magam, hogy miért nem tudom elűzni ezt a sz*rt. Nagyon erős az akaratom, de ez az egy egyszerűen nem megy....

 

Valakinek van tapasztalata, hogy gyerekvállaláskor ez felerősödhet vagy pedig inkább alábbhagy?

Előzmény: H.H. (5860)
H.H. Creative Commons License 2015.06.25 0 0 5860

5 év tapasztalatából úgy gondolom a kényszergondolatok is akkor jönnek leginkább mikor vagy nagyon kipihentek  vagy egy zűrösebb időszak után vagyunk.

Nálam pl. akkor is nagyon erősen jelen vannak amikor már előre tudom, hogy az életemben egy nagyobb változás fog bekövetkezni... ilyenkor aztán mindig új kényszer gondolatok jelennek meg, és persze ezek mellé társul a jó öreg szorongás is..

Én már alig veszek róluk tudomást, de amikor egy picit átadom magam a gondolatoknak akkor rendesen megtudok ijedni , hogy miket képes az agy kreálni... aztán persze a végén mindig próbálom egyértelműsíteni, hogy ezek csak gondolatok, valószínűleg soha nem fognak bekövetkezni....

Bocsi, ha kicsit zavarosan írtam. Ne adja fel senki , ettől nem vagyunk sem kevesebbek , sem őrültebbek a nem kényszeres társainknál. ;). A gyógyszer szedés meg igen is szükséges néha!! , és ??? a mai világunkban már szinte minden 2. ember szed valami szintetikus szart...

Elfogadás, már fél gyógyulás!

 

G. Dorka Creative Commons License 2015.06.25 0 1 5859

A meditációt én is mindenképpen ajánlom, nagyon fontos dolog!

phanna0425 Creative Commons License 2015.06.25 0 0 5858

Szia VPP!

 

Esetleg meditációval próbálkoztál már? Nekem pl. az segített, mert  azt tanítja meg, hogy csak hagyd jönni a gondolatokat, és ahogy jönnek, engedd is el őket. Azt a példát mondta az oktató, hogy úgy képzeld el a negatív gondolatokat, mintha egy forgalmas út szélén állnál és kívülről szemlélnéd, ahogy jönnek-mennek (azaz negatív gondolatok= autók).

 

Sajnos ismerős az állandó szorongás a "bármitől", keresi az agyam, hogy min lehetne éppen stresszelni. Nekem pl. tudom, hogy attól van, hogy rohadtul utálok Bp.-en élni, szívem szerint kiköltöznék egy kis tanyára a férjemmel. Úgy érzem, hogy attól jobb lenne minden, persze ki tudja....

 

Te elégedett vagy az életeddel? Nem lehet, hogy ez csak egy válasz az agyadtól arra, hogy valami nagyon nem tetszik?

Előzmény: VPP. (5856)
G. Dorka Creative Commons License 2015.06.24 0 0 5857

Értem, biztos már nagyon kimerültél ettől te is, de ne add fel! Mindig van lehetőség a változásra, még ha nehéznek is tűnik.
Én most kipróbálom a gyógyszert, de nem szeretnék egy életen át ezen élni. Adok neki egy fél évet, meglátom, segít-e. Most azt látom, hogy a gyógyszer és a természetes gyógymódok együtt segítenek. Persze elég mélyről indultam, így valószínűleg nem 2 perc lesz a gyógyulásom, sokat kell dolgozni. Lapátolni, lapátolni, amíg eredmény nem lesz.
Neked is jobbulást!

VPP. Creative Commons License 2015.06.24 0 0 5856

Hello!

Én már 10-en éve szedek folyamatosan gyógyszert, de sose volt teljesen jó.

Nálam is az van,hogy ha nem "kényszerezek" , nem ellenőrzök mentálisan, nem gondolkodok,

akkor sem tűnik el a rossz érzés, mindig marad valami rendezetlenség érzés, valami "sötét" érzés,

ami nem múlik el.

Mostanában elég rosszul vagyok. Ritkán írok ide, csak,ha már elég rosszul vagyok.

Jártam pszichológusoknál, de mind hülye, hülyébb , mint én :D

   Egy pszichiáterhez járok ritkán,de ő sem tud már mit mondani, nem is tart igazán betegnek.

Én egyébként nem is tudom,hogy kényszeres vagyok e, vagy mi...............

Mindentől félek, mint a franc és rágódok, aggódok, ha kell,ha nem.

Emberek közt meg úgy érzem ,hogy bántani akarnak, kerülöm a társaságot.

Sejtem,hogy a félelmeim túlzottak, de az érzés sose múlik el, hiába sejtem,hogy mi lenne a normális.

Nagy rakás szar ez az egész és senki le se szarja,hogy bajom van,

mert általában nem tudják elhinni,hogy rosszul vagyok és szenvedek.

Ma is pl azt érzem,hogy majdnem megőrülök................

 

Előzmény: G. Dorka (5848)
phanna0425 Creative Commons License 2015.06.23 0 0 5855

Sziasztok!

 

Örülök, hogy ráleltem erre a fórumra és hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. Habár azt nagyon sajnálom, hogy mások is ugyanígy szenvednek... Nekem pár éve már kezdődött valami, rögeszmés gondolatok formájában, de nem volt súlyos. Aztán lassan 2 éve volt egy elég komolyan trauma az életemben, mindeközben pedig pont anyajegyszűrésen voltam, ahol kifogtam egy jó s*ggfej dokit, aki mint utólag kiderült, csak azért ijesztegetett, mert sokan nem veszik komolyan, ha preventív jelleggel javasolnak egy anyajegy levételt. Szóval rámijesztett: "ez mióta van itt? miért nem tud róla? hááát, pont egy hete derült ki egy 30 éves nő ugyanilyen anyajegyéről,h. 2-es stádiumú melanoma!". Szóval nyilván levetettem, semmi baja nem lett, de amíg ez az egész lezajlódott (3 hét), valami nagyon elkattant nálam. Azóta kényszeresen nézem az anyajegyeimet. Most már 1 éve és 6 hónapja. Szerintem nem telt el úgy nap azóta, hogy ne csinálnám. Ha szarabb időszak van, akkor összeadva akár napi 2-3 órát is elcseszek ezzel az életemből. Azóta 7x voltam bőrdokinál, hogy minden oké-e. Mindennap nézem őket, van 1-2 "favorit": változott? nőtt? úristen--> na és ilyenkor néha átmegy pánikba...de olyan szintűbe,h. üvöltve sírok és lebénulok, gondolkozni sem tudok. Aztán vagy jobb lesz vagy nem. De ez viszont szerencsére egyre ritkább. Voltak jobb és rosszabb időszakok, eddig a legjobb eredményem az volt, hogy hagytam mellékszálon futni a dolgot,h. ok, csinálom, de ne keserítse meg az életem. Sokszor viszont azon gondolkozom,h. mi van, ha tényleg változik és én nem foglalkozom vele, legyintek,h. csak kényszer, de közben mégis baj van/lesz? És ezért nem tudok kijönni belőle, mert még hiányzik a belátás, hogy ez csak a fejemben létezik (most megint megkérdőjeleztem, hogy így van-e...fantasztikus....). Utoljára 2 hete voltam dokinál, de épphogy csak kicsit csillapodott a dolog (volt egy, amit nem mutattam meg, most nyilván azon pörgök,h. tuti pont annak van baja....)

Lassan ott tartok, hogy gyógyszert is szednék, csak ne legyen ez. Jártam pszichológushoz, meditáltam, kimozdultam, edzettem, de mindig visszajön. A pszichológus azt mondta,h. ez inkább kényszer jellegű, mintsem hipochondria (csak a ráktól félek, a többi betegségtől kicsit sem).

 

Még olvasgatom majd a fórumot, de elég sok a hozzászólás.

 

Van, aki hosszútávon kijött ebből? Ha igen, hogyan?

 

Legyen szép napotok (attól még vidámak azért lehetünk:)

G. Dorka Creative Commons License 2015.06.23 0 0 5854

Köszi! :) Eljön majd az az idő is, hogy túljutunk ezen. Senki sem maradt még örökre kényszerbeteg. Mint ahogy soha egy repülő sem maradt még fent az égen. Vagy így vagy úgy, de mind földet ért. :D Most nem jutott eszembe kevésbé lehangoló biztatás.

gombóc63 Creative Commons License 2015.06.23 0 0 5853

Igen, a hatóanyag ugyanaz. A torokszorításban segít, idővel. Mindannyiunknak jobbulást kívánok én is!

Előzmény: G. Dorka (5852)
G. Dorka Creative Commons License 2015.06.22 0 0 5852

Aha, értem. Hát, jobbulást! Amúgy szokott használni a Frontin? Ez gyakorlatilag ugyanaz, mint a Xanax, amit én szedek.

gombóc63 Creative Commons License 2015.06.22 0 0 5851

Jó lenne....pocsék érzés....torokszorításom van, és Frontint szedek rá. Nálam erősebb a szorongás, mint a kényszeresség. Egyik jobb mint a másik:-)

Előzmény: G. Dorka (5850)
G. Dorka Creative Commons License 2015.06.22 0 0 5850

Gombóc, remélem, te is jobban leszel! Neked milyen tüneteid vannak, és milyen gyógyszert szedsz?

gombóc63 Creative Commons License 2015.06.22 0 0 5849

Isten őrizz csak azért nem szedni gyógyszert, mert hogy más mit gondol. Azt amúgy is hiszem és tudom csak az érzi át a problémát, aki maga is megtapasztalta. Legyen az bármilyen betegség. Sajnos most egy pár napja rajtam is eluralkodott a szokásos butaságom, ha valakinek elmesélem csak néz....hogy lehet ilyen ökörségeket gondolni és foglalkozni velük. Próbálom leküzdeni, sajnos a testi tüneten csak a gyógyszer segít, de majd túljutok rajta, előbb vagy utóbb.

Előzmény: G. Dorka (5848)
G. Dorka Creative Commons License 2015.06.22 0 0 5848

Igen, nekem pontosan az a problémám, hogy hiába szarom le a kényszergondolatokat, nem szentelek nekik figyelmet, ha jönnek, a szorongás nem múlik el.
És azt gondolom, hogy súlyos krízishelyzetben szükség lehet gyógyszerre. Persze önmagában a gyógyszer nem megoldás, a lelki problémákat meg kell oldani, de a gyógyszer azért sokat segíthet ilyenkor. Sajnos azt tapasztalom, hogy sokan elítélnek amiatt, hogy elkezdtem gyógyszert szedni, anélkül, hogy ezek az emberek valaha is átéltek volna akár hasonló helyzetet is. Nos, erről csak annyit, hogy nem kell velük foglalkozni. Mindenkinek joga van egyénileg eldönteni, hogy milyen módon oldja meg a problémáit, arról nem is beszélve, hogy én szinte már minden létező természetes megoldást kipróbáltam, volt hogy napi szinten 4-5 órányi!!! gyakorlatot csináltam, tehát nem sajnáltam az időt, energiát, munkát a gyógyulás érdekében.

hópihe007 Creative Commons License 2015.06.22 0 0 5847

Helmet helyett Elmut, bocsiiii :))

Előzmény: hópihe007 (5846)
hópihe007 Creative Commons License 2015.06.22 0 0 5846

egy vmit akartam még, elfelejtettem kitérni rá.. nos ezek az ártó jellegű gondolatok, amik inkább késztetések, néha fantáziák.. ezek ellen nem az a jó taktika ha elfuttok előle, filmet nézel minden áron próbálod elterelni.., ezeket egyszerűen obszcén leszek, de le kell sz*rni, ezek csak a szorongástól kifáradt agyad termékei melynek célja riogatás, de totál téves, ha nem adsz válasz ingereket ezeknek, akkor erejüket vesztik, egyre kevésbé fog visszatérni, egy ritkábban, végül évekre eltűnhet, ez TAPASZTALAT! persze jönnek más hülyeségek, ilyenkor szoktak megjelenni az ilyen kompulzív tünetek..

Helmet, neked annyit szeretnék mondani, h amit csinálsz az nem jó, mert nem öntudatosan neveled le magad az általad kényszermozgásoknak nevezett, nemtom mikről, hanem próbálod elfedni más tevékenységekkel, ezekből születnek a legtipikusabb ocd-s tünetek, a ritualizálás, na ezek azok amik már keményen órákat vehetnek el az életedből! és egyébként is mivel jobb ha ugyanazt a kedvenc filmed naponta nézed, mint a cselekvéseid? az egyik nyilván szórakoztat, de nem jó irány, egy idő után kevésnek is fog bizonyulni.. ne bántásból, hanem jó szándékból írom, fontold meg!!