Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

rizsa31 Creative Commons License 4 napja 0 0 5784

Sziasztok, régi és új olvtársak!

Olvaslak benneteket rendszeresen, de más irányú elfoglaltságaim miatt nem írtam mostanában.

Sajnos, most inkább a szomorú hírek miatt írok: elképesztő, ami ennek a szerencsétlen repülőnek az utasaival történt, gondolok itt a pilóta állítólagos viselkedésére. Állítólag van olyan depressziós, aki ezzel akarja "megmenteni" a többieket, hogy magával viszi a halálba őket - ezt Németh Attila magyarázta egy régebbi magyarországi eset kapcsán.

Tegnap volt a nagymamám temetése, és a szokásos problémák mellett még a felnagyított lelkifurdalás is kínoz: megtettem-e mindent, megbántottam-e? stb. Nem akarok általánosítani, de nekem pl. nagyon nehéz lenne olyan munkakör, ahol gépekre kell odafigyelni. Takarítottam, de azért zavaró, ahogy elkalandoznak a gondolataim.

ZSUindex Creative Commons License 6 napja 0 0 5783

Szia Geri,

 

sajnos az a kínos tapasztalatom, hogy amikor egy hosszan agyalós, aggódós kényszergondolat valamilyen módon válaszra talál, megoldódik, vagy erőnek erejével eltünteted, azonnal jön helyette a következő, néha az előzőnél is gonoszabb. Mivel az agy valahogy így működik. Ezért mondják, hogy a kényszergondolatnak egyszerűen nem kell nagy feneket keríteni.... Ha ez ilyen könnyű volna ...

A megoldás az én esetemben csak az  volt, ha az éltetemben, gondolkodásomban jött olyan  változás, amely mellett az agyam kevesebb kényszergondolatot dobott fel...

Zs.

 

Előzmény: Geri7232323 (5782)
Geri7232323 Creative Commons License 2015.03.24 0 0 5782

Sziasztok , új vagyok a fórumon :) segítségeteket szeretném

kérni.

Röviden:

Már kisgyerek korom óta kényszerbetegségben szenvedek , álltalában gyenge , de komplikált , érintős / lépegetôs tünetekkel. 
Idén decemberben erősebben jöttek a gondolatok és a cselekvések egyaránt , gyenge depresszióval párosulva , mely azóta szerencsére elmúlt. 
Azóta rengeteget javult az állapotom , mivel a cselekvéseket a kényszer ellenére nem csináltam meg, halogattam és ezálltal egy idő után mindegyik kiment a fejemből.Ebben nem kis szerepet vállalt egy természetgyógyász , aki nem a tüneteket gyógyította , hanem a betegség hátterét próbálta feltárni 
A gond ott jött , hogy külföldi tartózkodásom alatt is jött egy kényszer , amelyet nem csináltam meg . 2-3 napja furdal a lelkiismeret , mivel ebben az esetben egyértelmű , hogy ezt már nem tudom megcsinálni a jövőben , nem megyek arra többet. És azóta is ezen agyalok. 
Bár teljes mértékben tisztában vagyok az (ebben az esetben gyenge) kényszergondolatok irrealitásával , miszerint ezzel valakinek ártottam, 2-3 napja benne van a fejemben , és nem érzek javulást 
Nagyon megköszönném egy hozzáértő segítségét , hogyan verhetném ki a fejemből ezt a gondolatmenetet , esetleg 1-2 ide kapcsolódó javaslatot 18/f

G. Dorka Creative Commons License 2015.03.23 0 0 5781

Tomi026: szívesen adok róla infót e-mailben. Publikussá tettem az e-mail címem.

synouptic Creative Commons License 2015.03.23 0 0 5780

Sziasztok, "jó kis" fórumnak tűnik ez, kifejezetten ezért is regisztráltam.

 

Nálam  egy szakítás utáni depressziós/pánikos időszak után, hirtelen jelentek meg kényszergondolatok, leginkább szüleimmel kapcsolatban; kifejezetten agresszív, ártó jellegű gondolatok. Gyötrő volt és érthetetlen, hiszen nagyon szeretem őket, no meg persze "alapjáraton" aggódok is értük, sok esetben talán túlzottan is...  A kényszergondolatokat igen nagyfokú szorongás követte, azóta ez hol intenzívebben, hol enyhébben, hol egyáltalán nem jelentkezik. Amikor intenzív, akkor társul néha a gondolatokhoz a "megőrüléstől", kontrollvesztéstől, elmebetegségtől való félelem...mi lesz ha egyszer mégis megtörténik, amitől annyira félek?

A folyamatos szorongás változatlan intenzitással megmaradt sajnos, jó kis alvászavaros időszakokkal megspékelve: el tudok ugyan aludni, de szinte mindig ugyanabban az időpontban, szorongva, irracionális/félelmetes gondolatokkal ébredek, aztán persze már nincs is remény a visszaalvásra. Ez így elég kimerítő.

 

Ami viszont új dolog kényszeresség területén,-és kérdezném tőletek, hogy "agyaltatok" e már ilyesmiken (itt most "kóros" agyalásra gondoltam)-: amolyan egzisztenciális kényszergondolatok megjelenése a létezésről, lét értelméről és magáról az emberi testről...pl.hogy az ember tulajdonképpen "csak" elme (ennélfogva az egész személyiséged is "csak" az elméd) és éppen ezért mennyire ki vagy szolgáltatva agyad működésének, vagy, hogy mennyire "törékenyek" is vagyunk,  vagy mitől ember az ember, vagy miért is nézünk ki úgy, ahogy kinézünk (mármint biológiai és nem esztétikai értelemben)? Mondhatjátok, hogy ezt valamikor tinédzser/fiatal felnőtt korban korban már le kellett volna tisztáznom magamban, és higgyétek el, meg is tettem, és nem is okozott problémát a dolgok helyes szemlélete, egészen 2015 februárjáig....:) ,de most mindez baromi nagy szorongásokat okoz nekem...mármint, hogy ilyeneken "kell" 38 éves fejjel gondolkodnom...Köszi, hogy elolvastátok!

 

Üdvözlettel:Syn

 

 

re-nora Creative Commons License 2015.03.23 0 0 5779

Köszönöm szépen a segítséget, Dorka! :)

Előzmény: G. Dorka (5777)
Tomi026 Creative Commons License 2015.03.23 0 0 5778

Dorka megosztod velünk ezt a természetes gyógyító technikát bővebben is?

G. Dorka Creative Commons License 2015.03.23 0 0 5777

Én kitöltöttem. :) Sok sikert a szakdolgozathoz!

re-nora Creative Commons License 2015.03.23 0 0 5776

Kedves Felhasználók!

A segítségüket szeretném kérni!
Rejtő Nóra vagyok, a Debreceni Egyetem harmadéves pszichológus hallgatója. Szakdolgozatomban a KÉNYSZERBETEGSÉG/OCD témakörét vizsgálom. Segítségre lenne szükségem a dolgozatom kutatási részéhez szükséges kérdőívcsomag kitöltésében, ami kb. 15-20 percet vesz igénybe. Minden egyes kitöltés nagyon nagy segítség a számomra. Köszönöm mindenkinek, aki időt és energiát szán a kérdőívem kitöltésére.
Remélem nem okoz gondot, hogy ilyen tartalmat osztok meg.

A kérdőív az alábbi linken érhető el:

https://docs.google.com/forms/d/1xZ5g21B0SvN_WCm9x-MML0lMPVgxL2BcQjkNFq47vbg/viewform

G. Dorka Creative Commons License 2015.03.22 0 0 5775

Sziasztok!

 

Én is új vagyok itt, gondoltam, írok.

26 éves nő vagyok, 3 hónapja vannak agresszív kényszergondolataim. itaa8: elég hasonló helyzetben vagyunk.

Az elején nagyon-nagyon rosszul voltam, most már az erős szorongás elmúlt, de a kényszeres gondolatok és több-kevesebb félelemérzet megmaradt.

Pszichiáternél nem voltam, pszichológushoz járok kognitív viselkedésterápiára, de nem érzem, hogy bármit is segítene. Ami nagyon sokat segít, az egy természetes gyógyító technika, amit minden nap gyakorlok. Emellett Padma Nervotonint is elkezdtem szedni, ez egy étrend-kiegészítő, ez is jó.

 

Gyógyulást kívánok mindenkinek! :)

 

Dorka

hópihe007 Creative Commons License 2015.03.18 0 0 5774

nálam az vált be mikor "vmit nem úgy raktam le" és jött a szorongás, h direkt megálltam, h nem igazítom meg + azt mondtam magamnak, h akkor történik rossz ha elkezdem igazgatni :) egyből eltekintettem az igazgatástól, h ez jó v rossz taktika nem tudom, de hasznos.

a rossz gondolatok ellen pedig.. tudatosítani kell, h ezek "csak" impulzusok, rossz beidegződés, képzeld el mi lenne ha azt megtennéd vetítsd le végig magadnak, rájössz h fantázia és, h a büdi életbe nem tudnád megtenni, hiszen attól, h szorongsz a tudatod tiszta és az is marad, a valóságban kell maradni, ez egy érzet, ha egyszer megízleled ki lehet szállni a hintából.

 

Zsu, pedig az voltam, lehet vagyok is.. bár inkább már csak különc, megtartottam az ocd-ből a hasznos dolgokat, szeretek túl pedáns lenni, a rossz dolgaiból pedig mindig is megpróbáltam és fogok is kimászni, sokat kellett hozzá kutatni, sokat szenved az ember addig, de kőkemény akarat előre visz.. persze azt is el kell fogadni, h olyan, mint ocd előtt, olyan nem leszel, nekem is maradt néhány heppem.

pathfinder1000 Creative Commons License 2015.03.11 0 0 5772

A mozgás tényleg segít valamennyit, én is szoktam kondizni, futni, biciklizni, de amikor ezeket csinálom, közben is jönnek néha kényszeres gondolatok, amiket alig bírok megállni kényszercselekedet nélkül. pl leteszem a súlyt, erről bevillan valami hülyeség hogy valami rossz dolog fog velem történni amiért úgy tettem le a súlyzót, ezért ha nembírom megállni a kényszercselekvést, akkor vissza felveszem a súlyzót és nem úgy teszem le ahogy volt, hanem kicsit odébb, és ettől nyugszok meg, mert képzeletem szerint akkor már nemfog megtörténni, tudom hogy hülyeség, meg hogy semmi köze hozzá, de olyan foku szorongást okoz az a negatív gondolat, hogy van amikor kényszercselekedeim vannak, de van amikor megbírom állni kényszeres cselekvés nélkül. Nekem az alkohol se segít, olyankor is jönnek negatív gondolatok, amit bogyókat felírtak nem szedem, félek hogy megzavarodok tőlük, amúgy anafranilt meg rivotrilt írtak fel, anafraniltol olyan voltam mint aki álomvilágban él, rivotril magába még egész jó volt, alig jöttek kényszeres negatív gondolatok, viszont utánna azt vettem észre hogy memóriazavarom volt, nemjutottak eszembe dolgok, dolgokat elfelejtettem, ebből azt vontam le hogy hülyit, ezért nem szedem egyiket se. Terápia szart se ért, a pszcihológus olyanokkal próbálkozott, hogy írjam le egy papírra a kényszergondolatot kismilliószor, hogy csökkenjen az általa kiváltott szorongás, hát nem csökkent, meg mikor jött valami gondolat, rávert egyet az asztalra hogy ébredjek fel a gondolkodásból, az se segített, utánna meguntam bejárkálni nemjárok a pszcihológushoz se már. Én sokáig azt se tudtam hogy mi a bajom, 15 éves koromban kezdődött, és csak 23 évesen mentem pszchihológushoz, addig nemtudtam hogy mi a bajom, nembeszéltem róla senkinek, szégyelltem. Nálam a sötét borús idő erősíti a tüneteket, a napos idő enyhíti. Én már fejlődtem mert az esetek 80% ában megtudom állni a kényszercselekvést, eddig nemnagyon tudtam megállni se. De a gondolatokat még mindig nem tudtam megszüntetni. Úgy vagyok vele hogy leszarom, mert tudom hogy semmi köze hozzá, és nem kell ezerszer megcsinálnom valamit egymás után hogy ne történjen rossz dolog, de azért a negatív gondolat elég erős szorognást kelt bennem, de már ez is haladás hogy megtudom állni kényszercselekvés nélkül. Eddig kb egy nap 10 szor jött rám, na olyankor amit éppen aktuálisan csináltam háromszor négyszer újra megcsinálni ugyanazt gondolhatod, idegesített is, szívta az energiámat feleslegesen, aki látott hülyének nézett, szenvedtem miatta. És ez így ment 8 évig míg elnem mentem pszhológushoz, aki megtudtam mondani hogy ez kényszerbetegség. Nálam nemtudom miért van ez senkinál nincs a családban csak nálam. Ez szerintem gyógyíthatatlan aki egyszer elkapja az sose gyógyul ki belőle, max a tüneteket lehet csökkenteni.

Előzmény: Tomi026 (5771)
Tomi026 Creative Commons License 2015.03.11 0 0 5771

Sziasztok. Rátaláltam erre a fórumra keresgélés közben és úgy gondoltam írok én is.

 

Röviden a történetem:

Nálam kb 5 éve diagnosztizáltak egy betegséget és feltűnően jól viseltem, aztán az lett a vége, hogy pánikbeteg lettem. Jobban mondva elsőre annak hittem magam, aki szimplán hipohonder tünetekkel küzd. Mára viszont kezdem belátni, hogy ez inkább kényszerbetegség. Túlnyomórészt kényszergondolatokról van szó, kis részben pedig kényszercselekvésekről (3x is megnézem becsuktam-e a kaput, mert félek a kutya kiszökik). A kényszergondolatok eddig jöttek mentek, hullámvölgyeim voltak. Mostanság viszont elég nehéz a helyzet, így nem is csodálkozom,hogy rám szakadt ez az egész, mert pszichésen eléggé le voltam terhelve. A szakdolgozat, az államvizsga, a szájsebészeti műtétem és egyéb apró egészségügyi gondjaim kicsapták a biztosítékot.

 

 

Azt az egyet azért szögezzük le,hogy ez nálam évek óta tart és voltak olyan időszakok, amikor szinte tünetmentes volt (még ha csak rövid időre is). Ezt azért írom le, hogy aki új a témában az tudja, nem feltétlen a gyógyszer az egyedüli megváltás (bár beismerem soha nem szedtem még, viszont megfogadtam ,hogy most kezeltetni fogom magam). Persze elég genyó egy betegség, ember legyen a talpán aki el bírja viselni, Nekem is vannak olyan időszakaim, mikor legszívesebben eltűnnék a föld színéről, annyira kínoz. Például az elmúlt 2 nap is ilyen.Nekem jelenleg 2 napja agresszív gondolataim vannak (és persze az éveken át voltak is jópárszor,de szerencsére eddig csak időszakosan), félek,hogy kárt teszek a szeretteimben,hogy kést vágok beléjük. Bevallottam a szüleimnek ezt és amint begyógyul a fogam el akarok menni kezeltetni magam. Viszont azt ne feledjétek, hogy a sok mozgás is rengeteget segít. Én szoktam edzegetni és jógázni is rendszeresen, viszont 3 hete nem csinálom a foghúzásom miatt (és még legalább 2 hét mire újra elkezdhetem, így bitang nehéz időszak lesz ez).

 

A futást akarom most berendszerezni és van itthon egy boxzsákom amit 2 napota 15-20 percre megcsapkodok majd. Higgyétek el, rengeteget segít, amikor aktívan edzettem heti 5 alkalommal szinte tünetmentesnek mondható voltam, amikor pedig jött egy kósza gondolat nem kínzott, mert annyira jó kedvem volt,hogy nem értem rá foglalkozni vele.

 

Az mindenesetre érdekelne a jelen lévőktől,hogy Ti mit próbáltok tenni azért ,hogy jobban legyetek (a gyógyszeres kezelésen és a terápián kívül)? Mik voltak a legtutibb dolgok, amik rengeteget dobtak rajtatok?

Nálam ez egyébként szerintem gén alapú,nővérem is hasonló szisztémában tipeg hosszú évek óta. Ugyanakkor részben magamnak is köszönhetem, mert 7 hónapja itthon vagyok a diplomamunkám miatt és begubóztam valósággal. Állítólag az OCD a depresszióval párhuzamban áll, az esetek túlnyomó részében egyenesen abból következik. Mit gondoltok erről?

LonelyMaster4 Creative Commons License 2015.03.06 0 0 5770

Szed itt valaki anafranil-t OCD-re rajtam kívül? Úgy tudom ez az egyik legerősebb (és legrégibb) szer erre a betegségre, jó sok mellékhatása is van... Az áterem nemrég emelte fel a napi adagot a maximális dózisra (300 mg), de azóta is csak 150-et szedek, mert egyrészt viszonylag így is jól vagyok, másrészt már így is olyan durva mellékhatásokat produkál hosszú évek óta, hogy teljesen tönkreteszi az életminőségemet (nagyon durva székrekedés, kézremegés, stb)... :S

arthurhastings Creative Commons License 2015.03.06 0 0 5769

Helló, én is fogytam, de csak az miatt hogy a kardiológusom szigorú diétát írt elő mert a véredményemben az egyik érték túl magas volt. Egyébként van egy kis hasam , de nem vagyok kövér.

Ami a pörgést illeti, szerintem a gyógyszertől van, mert azé' nem szoktam ennyire pörögni. De annyira még nem zavaró mivel hogy csak néha érzem, meg végül is csak 3 hete kezdtem el szedni. Úgy hallottam hogy ezeknél a gyógyszereknél 4-6 hét is kell mire elkezdenek normálisan hatni.

Előzmény: ZSUindex (5768)
ZSUindex Creative Commons License 2015.03.06 0 0 5768

Szia, igen, fevarint szedek. Mellékhatását nem érzem. Bocs, de nem lehet, hogy a tavasz az, ami felvillanyoz?

Február végén én is mindig elkezdek tevékenykedni, újrapakolom a lakást, átrendezek, stb. stb.

Le is adok ilyenkor 2 - 3 kilót...

:) :) :)

 

Zs.

Előzmény: arthurhastings (5767)
arthurhastings Creative Commons License 2015.03.06 0 0 5767

Szia!

Köszi a válaszod és a bíztatást.

Azt szeretném kérdezni hogy te szedsz vagy szedtél -e vmilyen bogyót? Mennyi idő volt mire kifejtette hatását?

Én 3 hete szedem. Kezdem teljes jól érezni magam (most jelenleg is), de néha nagyon pörget, mintha fel lennék villanyozva. Ez elmúlik ha beáll agyógyszer vagy mindig ilyen lesz hogy néha felpörget. Neked erről milyen tapasztalatod van?

Válaszod előre is köszönöm.

Előzmény: ZSUindex (5766)
ZSUindex Creative Commons License 2015.03.05 0 0 5766

Szervusz arthurhastings,

 

Jó, hogy írtál. Gyors gyógyulást kívánok! Nem egy öröm, amit át kell élned, de szerencsére segítséget kértél, és kaptál. Tulajdonképpen velem is hasonló volt a helyzet, bár az életünk másképpen alakult. Ismerem azt az érzést, hogy teljesen rendben mennek a dolgok, de valami régi élmény esetleg egészen mélyen felkavar valamit. Túl sokáig voltál fiatalon Te is, én is készenléti állapotban valaminek az elhárítására. Később ez előjöhet, és valamitől készenléti állapotba kapcsolunk, irreális módon ... Talán ez történt velünk, talán nem.

Lényeg, hogy előre nézzünk, és amit jól tudunk végezni, végezzük még jobban.

Zsuzsa

Előzmény: arthurhastings (5765)
arthurhastings Creative Commons License 2015.03.04 0 0 5765

Sziasztok!

Én egy 38 éves férfi vagyok, 3 hete voltam pszichiáternél és kényszerbetegséget állapított meg. Igazából évekkel ezelőtt kezdődött a dolog, de bánatomra most karácsony előtt nagyon előjött. Ami nagyon idegesített, mert az ünnepek közül a karácsony a kedvencem.

Tüneteim, gondolataim, érzéseim hasonló amit itt már többen leírtak. Pl.: hogy valamelyik szerettembe belevágom a kést, halálfélelmek vagy valakinek elnyomom a cigit a homlokán, vagy néha késztetést érzek hogy kiugorjak az erkélyről. Pedig szerintem nem vagyok szuicid hajlamú, és nem is érzem azt hogy valami nagyon bántana és ez miatt önygyilkos akarok lenni. Betegségtől való félelmeim is vannak főleg szívvel kapcsolatos, pl.: infarktusom lesz stb... Olyan is van hogy amikor egyedül kell otthon aludnom néha azt képzelem hogy valaki áll az ajtóba és néz.
Ezek a gondolatok néha teljesen kikészítenek, néha már attól félek hogy megőrülök, vagy skizo leszek.

Igazából nem tudom hogy mi volt a kiváltó ok hogy ezek a gondolatok eluralkodtak rajtam mert másokkal ellentétben én úgy gondolom hogy elég jó és kiegyensúlyozott  környezetben élek. A párommal jól megvagyunk és úgy érzem hogy viszont szeretjük egymást. Hál' Istennek anyagi gondjaink sincsennek. A munkahelyemen már 16 éve dolgozom és jó kollégák vesznek körül.
Viszont gyerekkorom közel sem volt ennyire rózsás. Sajnos édesapám alkoholosita volt, és ebből kifolyólag folyamatos balhék, veszekedések, anyagi gondok voltak otthon. Fizikálisan bántani soha nem bántott minket. Majd 17 éves koromban szemem láttára édesapám meghalt infarktusba. Ráadásul akkor csak ketten voltunk otthon.

Egy jó hírű magán pszichiáterhez járok és idáig még meg vagyok elégedve. Szerinte genetika is lehet a dologban hogy ez nekem előjött, mivel édesapám családjában gyakoriak voltak a pszichés problémák. Serlift-et írt fel (1,5x1), valamint Frontint (3x1) amíg a Serlift ki nem fejti hatását.

Igazából nem tudom hogy miért is írtam ezeket le, mivel nem vagyok egy fórumozós tipus. Talán azért mert ahogy olvastalak titeket és amiket leírtatok sokszor én is ugyan azokat éreztem és gondoltam  és habár kicsit bizarul hangzik de jó érzés az hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Meg úgy látom hogy itt egy normális társaság jött össze.

VPP. Creative Commons License 2015.01.26 0 0 5764

Sziasztok.

Az antidepi önmagában nem oldja meg a problémát általában,

de Szendi Gábor élből támadja a gyógyszereket, azt írta egyszer,hogy "kémiai lobotómia" ,

szerintem ez azért erős túlzás sőt veszélyes is lehet,ha a szorongásos betegek még ettől is "kell",hogy féljenek.

 

A Szientológia pedig egy hülyeség, egyszer el akartak adni nekem valmilyen könyveket a sz.-val kapcsolatban, de időben kapcsoltam.

Áltudomány.

 

Az antidepresszánsok nekem segítettek kényszerben, nem tesznek csodát, de határozottan csökkentik a tüneteket,

nem tudom,hogy hosszútávon mennyire károsíthatják a szervezetet.......

 

A nyugtatóktól jobban félek, mert nem titkoltan függősget okozhatnak, én napi 0,5 mg Rivotrilt szedek, alváshoz,

ez még nem sok, akkor van baj szerintem,ha magas dóziban szedi valaki és pl. egész nap sedált állapotban van.

 

 

ZSUindex Creative Commons License 2015.01.26 0 0 5763

Hópihe,

 

nehéz elhinnem, hogy kényszerbeteg vagy. Tapasztalataim szerint a kényszerbetegeket örökös bizonytalanság jellemzi, Neked pedig karakteres véleményed van, biztos vagy a meglátásaidban.

 

Zs.

Előzmény: hópihe007 (5762)
hópihe007 Creative Commons License 2015.01.26 0 0 5762

Szendi G. az egyetlen olyan magyar aki valamelyest túlmutat a szokásos primitív elméleteken, azt rebesgetik, hogy szcientológus, én spec lesz...m, h mi, de az biztos, h nem sötétben tapogatózik, ez nem azt jelenti, h én az ő szavait iszom v akármi, csupán messziről egyetértek néhány tanulmányával, persze olyan is van tuti, amivel nem.

A gyógyszerekről meg annyit, h az ismerőseid jól reagálnak a placebó hatásra :) ez kb annyi, h ha bekapok egy Pez cukrot, akkor attól elmúlik a bajom.. lehet tényleg elfog, ha annyira hiszek benne, sok ember amint elkezdi gyógyszerezni magát egyből biztonságba érzi magát, ez igaz az antibiotikumokra is. A pszichiátriai gyógyszerek meg pöppet hordoznak magukban veszélyeket, pl a túl magas szerotonin szinttől egyenesen átmehetsz eszelősbe, mániás túlpörgött állapotba, ahol a néha hasznos félelem érzet már nem létezik, ez ugyanúgy beláthatatlan következményekkel járhat.. ez 1edül antidepiktől lehetséges nagyobb adagokban, de egyénenként változhat, keskeny a mezsgye.. a dokik meg szeretik agyongyógyszerezni a jónépet.

 

Összefoglalva vannak emberek akik gy. nélkül is meggyógyulnak és rohadt sokan vannak úgy akik gy-vel sem, sőt egyre lejjebb.. hidd el sok ilyenről tudok, és pl az én ismerettségi körömben is sokan függővé váltak, rettegnek letenni a tablettákat, de arról panaszkodnak, h úgy érzik teljesen más emberek lettek tőle. Na csak egy kis infó a másik oldalról is, ahol nem a jól csengő reklám szöveg dívik, hogy "a Zoloft-tól újra boldog leszel".

Előzmény: Piskóta01 (5761)
Piskóta01 Creative Commons License 2015.01.24 0 0 5761

Vita biztos nem fog kerekedni semmiből, ezt én is remélem. Amikor leírunk valamit, akkor a cél nem a hittérítés, hanem egy másik út lehetőségének a jó szándékú felvázolása, ami a gyógyuláshoz vezethet.

A gyógyszerekkel kapcsolatban azért azt is tartsuk szem előtt, hogy statisztikailag hány öngyilkosságtól és egyéb más tragédiától mentették már meg az antidepresszánsok és más gyógyszerek emberek tömegeit. Én pl. családi és ismerősi körben csak olyan példákat tudnék említeni, akik éveken át szedtek gyógyszert, nagyon jól bevált nekik, a legmélyebb gödörből segítette ki őket, nem szoktak hozzá semmihez, minden gyógyszert el tudtak szépen hagyni és hosszú évek (vagy évtizedek) óta gyógyultan élik életüket.

Szendi Gábor elméleteit pedig inkább hagyjuk, mert akkor visszakanyarodnánk az agymosáshoz.

Inkább azt magyarázza el valaki, hogy a féregjárat miért gömb alakú tükörfelület? Na jó, tényleg ne kanyarodjunk el az eredeti témától. :)

Békesség nektek

hópihe007 Creative Commons License 2015.01.24 0 0 5760

Remélem nem fog itt vita kerekedni, ebből a vallási témában, mert felesleges lenne, ez totál szubjektív dolog. Azért írtam nektek, h segítsek.. nekem sajnos nem írta le senki, h mi a helyes út ennek a bajnak a kezelésében, így az a minimum, h én megteszem, aki megérti a lényeget, bár nehéz néha szavakba foglalni a mechanikát, de ha sikerül rájönni a dolog lényegére, akkor felesleges szenvedések sora szűnhet meg.

A pszichiátria témába nem igazán mennék mélyen bele, de sajnos nagyon sok megatívimot hallani, ahogy kb az egész magyar egészségügyről. Én Szendi Gábor elméleteivel értem egyet, aki mivel klinikai szakpszichológus csak van némi belelátása ebbe a témába és pont ő ír nem egy könyvében arról milyen ostoba, időnként barbár tud lenni ez a szakterület, sajnos mind közül ez a legfejletlenebb. Persze itt is minden a pénzre megy, ha az van, akkor terápiák is, pedig nem a gyógyszer fog meggyógyítani, mert az csak átállítja az agy biokémiáját, hidd el konkrét esetekről tudok, h induló enyhe panaszokból, h kerültek az öngyilkosság szélére emberek miután rászoktak a gyógyszerekre. Nem véletlenül említi meg a betegtájékoztató is..

A kényszerbetegséget pszichoterápiával nem nagyon lehet kezelni sajnos, viszont viselkedésterápiával kiválóan! Csak kevesen jutnak el, ez a baj.. és ez is a "nagy" pszichiátria hibája. De az általam leírt tanácsok kb ilyen típusúak.

Előzmény: hópihe007 (5759)
hópihe007 Creative Commons License 2015.01.24 0 0 5759

Hiszek Istenben, de a katolikus vagy másmilyen vallásból nem kérek. Elfogadom a te nézeteidet, te is fogadd el az enyémeket. Engem bevallom őszintén, h zavar az, h ezen a fórumon az eredeti téma helyett átvette a szerepet bizonyos fokú hittérítés. Mindenki hadd döntse el, h mit szeretne, mint mondtam nem ateista vagyok, nagyon is hiszek Istenben, de a magam módján "tartom vele a kapcsolatot", nekem nem kellenek papoknak nevezett közvetítők. Az imádkozásról meg annyit próbáltam csak figyelmeztetésképpen mondani, h igenis egy ocd-s betegnek vigyázni kell vele, mert könnyen ebből a tevékenységből is rituálékat csinálhat, ezzel újabb kényszercselekvéseket létrehozva.

Előzmény: Piskóta01 (5758)
Piskóta01 Creative Commons License 2015.01.23 0 0 5758

Szia Hópihe!

Sok igazság van abban, amit írsz. Valóban amint megpróbál valaki kevesebb figyelmet fordítani a kényszereire, azok enyhülni fognak mert elveszi tőlük a létezésükhöz szükséges energiát. Viszont a pszichiáterek hatékonyságáról egészen más a véleményem. A gyógyszerek bizonyos esetekben igenis szükségesek és nélkülözhetetlenek éppen az agy biokémiai folyamatai miatt. A pszichoterápiának pedig bizonyított hatása van, hiszen ha a betegség létrejön, akkor megfelelő - akár az általad említett pszichológiai - technikákkal helyre is hozható. Tehát a pszichiátria - mint az orvostudomány egyik ága - nem elítélendő.

Engedd meg, hogy a vallás témában is reagáljak azokra a dolgokra amit írtál.

Teljesen világos, hogy a pszichés betegségek (így a kényszerek, depresszió, stb.) többségében megmagyarázhatóak az agyban lejátszódó bonyolult biokémiai folyamatok bizonyos fokú zavarával, ami számos okból alakulhat ki.

Az imádkozásban viszont alapesetben nincs semmi kényszeresség, azt a hívő ember teljesen szabad akaratából cselekszi. Tulajdonképpen beszélgetést folytat Istennel, aki téged, engem és mindent ami a látható és nem látható világon létezik megteremtett. Itt messze nincs szó túlzott vallásosságról (már ha erre van egyáltalán objektív mérce), csak egyszerű hitgyakorlatról. Biztos Te is szeretsz beszélgetni számodra kedves személlyel?! Egy katolikus vallást aktívan megélő ember számára egy ilyen kedves "személy" Jézus Krisztus, aki ráadásul meghallgatja az Őt kereső embert és az imádságban hittel kért dologban segít.

Mostanában sajnos divat lett a vallásosságot és az egyházakat mindenféle pejoratív jelzővel illetni, a hitét gyakorlókat pedig bigottnak tekinteni. Ezt egy hívő ember kellő alázattal és szelídséggel elfogadja. Viszont nem csak Istent kell tisztelni, hanem egymást is. A katolicizmust nagy általánosságban agymosottsággal jellemezni kicsit erős, úgy gondolom messze van a szeretet és a béke eszméitől, de hát mint tudjuk: aki ítéletet mond valamiről, az egyben magát is megítéli.

A lényeg, hogy Jézus Téged is szeret, attól függetlenül, hogy gyakorlod-e a vallást vagy nem, elfogadod-e Őt Uradnak és Istenednek, vagy nem. Az Ő szeretetének és kegyelmének ereje folyamatosan és mindenhol jelen van a világban, annak is, aki Őt elfogadja Istenének és annak is aki nem.

Békesség Neked

ZSUindex Creative Commons License 2015.01.23 0 0 5757

Szia Hópihe,

 

a pókos hasonlatod nagyon jó!  Zs.

 

Előzmény: hópihe007 (5756)
hópihe007 Creative Commons License 2015.01.23 0 0 5756

néha elküldöm nehogy elszálljon mobilról amit írok.. szóval engem évekkel ezelőtt az dobott taccsra mikor szembesültem vele, h ez a bajom, hirtelen megakartam szabadulni az összes tünettől, betegségtudatom volt, el voltam keseredve, h akkor én most flúgos vagyok?? ahogy lovalltam bele magam, nőtt a szorongás, félelem, feszültség ördögi köre, bele estem az összes létező csapdájába ennek a nyavajának, szégyen v nem, egy "szép" nyári napon annyira biztos voltam benne, h megőrültem, h bementem a sürgősségire, ahol 1-2 óra alatt végeztem, megajánlották, h keressem fel az ideggondozót, de őrült nem vagyok, mert azok nem tudják magukról :) hihetetlen idők voltak, felkelni se bírtam, ahogy felébredtem jött a hülyeség és bőgtem, h soha nem leszek a régi, megéltem a fizikai mély depressziót, rémálom volt.. de ahogy a mondás tartja, ami nem öl meg az megerősít, és mi a legviccesebb az egészben, h időnként, havi 1-2x előjönnek a legrémisztőbb érzések, amiktől régen idegroncs lettem, de manapság úgy nézek rá, mint egy undorító pókra a szobasarkában.. tudom, h egy helyen vagyunk, némileg hozzámtartozik, de mégis tővel oly távol marad, engem nem bánthat :)

Remélem tudtam segíteni! Rengetek praktika van ellene, a lényegeseket leírtam, el lehet jutni arra a szintre, hogy ha vki azt akarná elhitetni veled, h képes v ártani vkinek v veszélyes vagy, akkor egyet nevetsz és azt mondod ugyan, hisz magadban kell bíznod a legjobban!!

Előzmény: hópihe007 (5755)
hópihe007 Creative Commons License 2015.01.23 0 0 5755

Másik.. ne akarj mindenáron szabadulni, gyógyulni.. amíg kitartóan tüntetsz, addig nem szabadulsz, inkább FOGADD El, törődj bele, h ez a betegséged, de ha megtanulsz bánni vele, akkor normális életet élhetsz, ocd-snek lenni külön életforma, sok furcsasággal, de fogadd el magad ezzel együtt, semmivel nem vagy kevesebb, mint egy egészséges, de több vagy, mert erős vagy, kemény dolgokat leküzdessz, érzelmesebb ember vagy, aki jobban tud szeretni, mint az átlagemberek.. én nem csak az ezotériát, de a vallásokat sem keverném bele, ennek a betegségnek van egy mechanizmusa amitől jellegzetes tüneteivel felismerhető, ennek nincs köze sötét erőkhöz, csak az agy biokémiájához, és a természetgyógyik zőccségeit se kell benyelni, ezek a sarlatán szakmák tele vannak kényszeres vonásokkal, mint pl ez a gondolat törölgetés stb., meg sok túlritualizált babonás dolgok, igy sajnos a túlzott vallást se preferálom, mert a túlzott Isten mánia is átmehet kényszerességbe, a folyamatos imádkozás a rossz gondolatok után se más, mint egy tipikus kényszeres cselekvés sor.. Istenben én is hiszek és tisztelem, de a katolikus agymosásból nem kérek spec, de ezt mindenki döntse el maga.

Végezetül.. makk egészséges én se leszek soha valszleg, de reménykedem, h az évek múlásával egyre jobban megnyugszom, úgy hallottam ez sokaknál így van. Amíg fiatal vok, pedig megpróbálok vele élni, kordába tartani, de semmiképp sem elkeseredni, e nyavaja mellé kell egy fontos dolog: az optimizmus, és a kitartás. Apro hülyeségeim nekem is vannak, számolgatás.. stb. általában röhögök is magamon, tudom, h baromság, de néha megszokásból csinálom, viszont nem kezdek el ráparázni, h jajj ez kóros..

Előzmény: hópihe007 (5754)
hópihe007 Creative Commons License 2015.01.23 0 0 5754

Na mizu? :)

Jó rég nem írtam már, de azért ritkán ideolvasgatok. Most úgy gondoltam pötyögök pár sort én is az újoncoknak. Ahogy régen is elmondtam én a pszichiátereket a nullával egyenlőnek tartom, a gyógyszerektől nagyon sokan pedig csak vagy függők lettek vagy egyre hülyébbek. Keményen hangzik, de ebből csak te magad tudsz kijönni, rá kell találni arra az útra ami kigyógyít, gondolatokkal.. ez furán hangzik, mert igazából ezt érezni kell, de ha megkell fogalmazni vhogy akkor úgy mondanám, hogy ki kell tisztítani az agyad, 1. csökkentsd a szorongást, mert ahogy az alább hagy úgy a kényszereid is, 2. próbáld magadnak ésszerűen bemagyarázni, hogy ezek a gondolatok irreálisak, ha jön a szokásos impulzus, ne fuss el, ne rémülj halálra, vidd végig a gondolatot, lelki szemeiddel gondold végig a storyt, gyakorlással, idővel eléred, h rohadtul nem zaklat fel a gondolat + rájössz, h ez valóban csak a kifáradt szorongó agyad terméke, amire úgy tapadnak az ilyen dolgok, mint légy a légypapírra, ha már nem tud felzaklatni a gondolat, akkor elveszíti jelentőségét, nem fog jönni.. ezek csak téged akarnak ijesztgetni, attól erős, h a félelmeddel táplálod.