Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

VPP. 5 napja Creative Commons License 5764

Sziasztok.

Az antidepi önmagában nem oldja meg a problémát általában,

de Szendi Gábor élből támadja a gyógyszereket, azt írta egyszer,hogy "kémiai lobotómia" ,

szerintem ez azért erős túlzás sőt veszélyes is lehet,ha a szorongásos betegek még ettől is "kell",hogy féljenek.

 

A Szientológia pedig egy hülyeség, egyszer el akartak adni nekem valmilyen könyveket a sz.-val kapcsolatban, de időben kapcsoltam.

Áltudomány.

 

Az antidepresszánsok nekem segítettek kényszerben, nem tesznek csodát, de határozottan csökkentik a tüneteket,

nem tudom,hogy hosszútávon mennyire károsíthatják a szervezetet.......

 

A nyugtatóktól jobban félek, mert nem titkoltan függősget okozhatnak, én napi 0,5 mg Rivotrilt szedek, alváshoz,

ez még nem sok, akkor van baj szerintem,ha magas dóziban szedi valaki és pl. egész nap sedált állapotban van.

 

 

ZSUindex 6 napja Creative Commons License 5763

Hópihe,

 

nehéz elhinnem, hogy kényszerbeteg vagy. Tapasztalataim szerint a kényszerbetegeket örökös bizonytalanság jellemzi, Neked pedig karakteres véleményed van, biztos vagy a meglátásaidban.

 

Zs.

Előzmény: hópihe007 (5762)
hópihe007 6 napja Creative Commons License 5762

Szendi G. az egyetlen olyan magyar aki valamelyest túlmutat a szokásos primitív elméleteken, azt rebesgetik, hogy szcientológus, én spec lesz...m, h mi, de az biztos, h nem sötétben tapogatózik, ez nem azt jelenti, h én az ő szavait iszom v akármi, csupán messziről egyetértek néhány tanulmányával, persze olyan is van tuti, amivel nem.

A gyógyszerekről meg annyit, h az ismerőseid jól reagálnak a placebó hatásra :) ez kb annyi, h ha bekapok egy Pez cukrot, akkor attól elmúlik a bajom.. lehet tényleg elfog, ha annyira hiszek benne, sok ember amint elkezdi gyógyszerezni magát egyből biztonságba érzi magát, ez igaz az antibiotikumokra is. A pszichiátriai gyógyszerek meg pöppet hordoznak magukban veszélyeket, pl a túl magas szerotonin szinttől egyenesen átmehetsz eszelősbe, mániás túlpörgött állapotba, ahol a néha hasznos félelem érzet már nem létezik, ez ugyanúgy beláthatatlan következményekkel járhat.. ez 1edül antidepiktől lehetséges nagyobb adagokban, de egyénenként változhat, keskeny a mezsgye.. a dokik meg szeretik agyongyógyszerezni a jónépet.

 

Összefoglalva vannak emberek akik gy. nélkül is meggyógyulnak és rohadt sokan vannak úgy akik gy-vel sem, sőt egyre lejjebb.. hidd el sok ilyenről tudok, és pl az én ismerettségi körömben is sokan függővé váltak, rettegnek letenni a tablettákat, de arról panaszkodnak, h úgy érzik teljesen más emberek lettek tőle. Na csak egy kis infó a másik oldalról is, ahol nem a jól csengő reklám szöveg dívik, hogy "a Zoloft-tól újra boldog leszel".

Előzmény: Piskóta01 (5761)
Piskóta01 2015.01.24 Creative Commons License 5761

Vita biztos nem fog kerekedni semmiből, ezt én is remélem. Amikor leírunk valamit, akkor a cél nem a hittérítés, hanem egy másik út lehetőségének a jó szándékú felvázolása, ami a gyógyuláshoz vezethet.

A gyógyszerekkel kapcsolatban azért azt is tartsuk szem előtt, hogy statisztikailag hány öngyilkosságtól és egyéb más tragédiától mentették már meg az antidepresszánsok és más gyógyszerek emberek tömegeit. Én pl. családi és ismerősi körben csak olyan példákat tudnék említeni, akik éveken át szedtek gyógyszert, nagyon jól bevált nekik, a legmélyebb gödörből segítette ki őket, nem szoktak hozzá semmihez, minden gyógyszert el tudtak szépen hagyni és hosszú évek (vagy évtizedek) óta gyógyultan élik életüket.

Szendi Gábor elméleteit pedig inkább hagyjuk, mert akkor visszakanyarodnánk az agymosáshoz.

Inkább azt magyarázza el valaki, hogy a féregjárat miért gömb alakú tükörfelület? Na jó, tényleg ne kanyarodjunk el az eredeti témától. :)

Békesség nektek

hópihe007 2015.01.24 Creative Commons License 5760

Remélem nem fog itt vita kerekedni, ebből a vallási témában, mert felesleges lenne, ez totál szubjektív dolog. Azért írtam nektek, h segítsek.. nekem sajnos nem írta le senki, h mi a helyes út ennek a bajnak a kezelésében, így az a minimum, h én megteszem, aki megérti a lényeget, bár nehéz néha szavakba foglalni a mechanikát, de ha sikerül rájönni a dolog lényegére, akkor felesleges szenvedések sora szűnhet meg.

A pszichiátria témába nem igazán mennék mélyen bele, de sajnos nagyon sok megatívimot hallani, ahogy kb az egész magyar egészségügyről. Én Szendi Gábor elméleteivel értem egyet, aki mivel klinikai szakpszichológus csak van némi belelátása ebbe a témába és pont ő ír nem egy könyvében arról milyen ostoba, időnként barbár tud lenni ez a szakterület, sajnos mind közül ez a legfejletlenebb. Persze itt is minden a pénzre megy, ha az van, akkor terápiák is, pedig nem a gyógyszer fog meggyógyítani, mert az csak átállítja az agy biokémiáját, hidd el konkrét esetekről tudok, h induló enyhe panaszokból, h kerültek az öngyilkosság szélére emberek miután rászoktak a gyógyszerekre. Nem véletlenül említi meg a betegtájékoztató is..

A kényszerbetegséget pszichoterápiával nem nagyon lehet kezelni sajnos, viszont viselkedésterápiával kiválóan! Csak kevesen jutnak el, ez a baj.. és ez is a "nagy" pszichiátria hibája. De az általam leírt tanácsok kb ilyen típusúak.

Előzmény: hópihe007 (5759)
hópihe007 2015.01.24 Creative Commons License 5759

Hiszek Istenben, de a katolikus vagy másmilyen vallásból nem kérek. Elfogadom a te nézeteidet, te is fogadd el az enyémeket. Engem bevallom őszintén, h zavar az, h ezen a fórumon az eredeti téma helyett átvette a szerepet bizonyos fokú hittérítés. Mindenki hadd döntse el, h mit szeretne, mint mondtam nem ateista vagyok, nagyon is hiszek Istenben, de a magam módján "tartom vele a kapcsolatot", nekem nem kellenek papoknak nevezett közvetítők. Az imádkozásról meg annyit próbáltam csak figyelmeztetésképpen mondani, h igenis egy ocd-s betegnek vigyázni kell vele, mert könnyen ebből a tevékenységből is rituálékat csinálhat, ezzel újabb kényszercselekvéseket létrehozva.

Előzmény: Piskóta01 (5758)
Piskóta01 2015.01.23 Creative Commons License 5758

Szia Hópihe!

Sok igazság van abban, amit írsz. Valóban amint megpróbál valaki kevesebb figyelmet fordítani a kényszereire, azok enyhülni fognak mert elveszi tőlük a létezésükhöz szükséges energiát. Viszont a pszichiáterek hatékonyságáról egészen más a véleményem. A gyógyszerek bizonyos esetekben igenis szükségesek és nélkülözhetetlenek éppen az agy biokémiai folyamatai miatt. A pszichoterápiának pedig bizonyított hatása van, hiszen ha a betegség létrejön, akkor megfelelő - akár az általad említett pszichológiai - technikákkal helyre is hozható. Tehát a pszichiátria - mint az orvostudomány egyik ága - nem elítélendő.

Engedd meg, hogy a vallás témában is reagáljak azokra a dolgokra amit írtál.

Teljesen világos, hogy a pszichés betegségek (így a kényszerek, depresszió, stb.) többségében megmagyarázhatóak az agyban lejátszódó bonyolult biokémiai folyamatok bizonyos fokú zavarával, ami számos okból alakulhat ki.

Az imádkozásban viszont alapesetben nincs semmi kényszeresség, azt a hívő ember teljesen szabad akaratából cselekszi. Tulajdonképpen beszélgetést folytat Istennel, aki téged, engem és mindent ami a látható és nem látható világon létezik megteremtett. Itt messze nincs szó túlzott vallásosságról (már ha erre van egyáltalán objektív mérce), csak egyszerű hitgyakorlatról. Biztos Te is szeretsz beszélgetni számodra kedves személlyel?! Egy katolikus vallást aktívan megélő ember számára egy ilyen kedves "személy" Jézus Krisztus, aki ráadásul meghallgatja az Őt kereső embert és az imádságban hittel kért dologban segít.

Mostanában sajnos divat lett a vallásosságot és az egyházakat mindenféle pejoratív jelzővel illetni, a hitét gyakorlókat pedig bigottnak tekinteni. Ezt egy hívő ember kellő alázattal és szelídséggel elfogadja. Viszont nem csak Istent kell tisztelni, hanem egymást is. A katolicizmust nagy általánosságban agymosottsággal jellemezni kicsit erős, úgy gondolom messze van a szeretet és a béke eszméitől, de hát mint tudjuk: aki ítéletet mond valamiről, az egyben magát is megítéli.

A lényeg, hogy Jézus Téged is szeret, attól függetlenül, hogy gyakorlod-e a vallást vagy nem, elfogadod-e Őt Uradnak és Istenednek, vagy nem. Az Ő szeretetének és kegyelmének ereje folyamatosan és mindenhol jelen van a világban, annak is, aki Őt elfogadja Istenének és annak is aki nem.

Békesség Neked

ZSUindex 2015.01.23 Creative Commons License 5757

Szia Hópihe,

 

a pókos hasonlatod nagyon jó!  Zs.

 

Előzmény: hópihe007 (5756)
hópihe007 2015.01.23 Creative Commons License 5756

néha elküldöm nehogy elszálljon mobilról amit írok.. szóval engem évekkel ezelőtt az dobott taccsra mikor szembesültem vele, h ez a bajom, hirtelen megakartam szabadulni az összes tünettől, betegségtudatom volt, el voltam keseredve, h akkor én most flúgos vagyok?? ahogy lovalltam bele magam, nőtt a szorongás, félelem, feszültség ördögi köre, bele estem az összes létező csapdájába ennek a nyavajának, szégyen v nem, egy "szép" nyári napon annyira biztos voltam benne, h megőrültem, h bementem a sürgősségire, ahol 1-2 óra alatt végeztem, megajánlották, h keressem fel az ideggondozót, de őrült nem vagyok, mert azok nem tudják magukról :) hihetetlen idők voltak, felkelni se bírtam, ahogy felébredtem jött a hülyeség és bőgtem, h soha nem leszek a régi, megéltem a fizikai mély depressziót, rémálom volt.. de ahogy a mondás tartja, ami nem öl meg az megerősít, és mi a legviccesebb az egészben, h időnként, havi 1-2x előjönnek a legrémisztőbb érzések, amiktől régen idegroncs lettem, de manapság úgy nézek rá, mint egy undorító pókra a szobasarkában.. tudom, h egy helyen vagyunk, némileg hozzámtartozik, de mégis tővel oly távol marad, engem nem bánthat :)

Remélem tudtam segíteni! Rengetek praktika van ellene, a lényegeseket leírtam, el lehet jutni arra a szintre, hogy ha vki azt akarná elhitetni veled, h képes v ártani vkinek v veszélyes vagy, akkor egyet nevetsz és azt mondod ugyan, hisz magadban kell bíznod a legjobban!!

Előzmény: hópihe007 (5755)
hópihe007 2015.01.23 Creative Commons License 5755

Másik.. ne akarj mindenáron szabadulni, gyógyulni.. amíg kitartóan tüntetsz, addig nem szabadulsz, inkább FOGADD El, törődj bele, h ez a betegséged, de ha megtanulsz bánni vele, akkor normális életet élhetsz, ocd-snek lenni külön életforma, sok furcsasággal, de fogadd el magad ezzel együtt, semmivel nem vagy kevesebb, mint egy egészséges, de több vagy, mert erős vagy, kemény dolgokat leküzdessz, érzelmesebb ember vagy, aki jobban tud szeretni, mint az átlagemberek.. én nem csak az ezotériát, de a vallásokat sem keverném bele, ennek a betegségnek van egy mechanizmusa amitől jellegzetes tüneteivel felismerhető, ennek nincs köze sötét erőkhöz, csak az agy biokémiájához, és a természetgyógyik zőccségeit se kell benyelni, ezek a sarlatán szakmák tele vannak kényszeres vonásokkal, mint pl ez a gondolat törölgetés stb., meg sok túlritualizált babonás dolgok, igy sajnos a túlzott vallást se preferálom, mert a túlzott Isten mánia is átmehet kényszerességbe, a folyamatos imádkozás a rossz gondolatok után se más, mint egy tipikus kényszeres cselekvés sor.. Istenben én is hiszek és tisztelem, de a katolikus agymosásból nem kérek spec, de ezt mindenki döntse el maga.

Végezetül.. makk egészséges én se leszek soha valszleg, de reménykedem, h az évek múlásával egyre jobban megnyugszom, úgy hallottam ez sokaknál így van. Amíg fiatal vok, pedig megpróbálok vele élni, kordába tartani, de semmiképp sem elkeseredni, e nyavaja mellé kell egy fontos dolog: az optimizmus, és a kitartás. Apro hülyeségeim nekem is vannak, számolgatás.. stb. általában röhögök is magamon, tudom, h baromság, de néha megszokásból csinálom, viszont nem kezdek el ráparázni, h jajj ez kóros..

Előzmény: hópihe007 (5754)
hópihe007 2015.01.23 Creative Commons License 5754

Na mizu? :)

Jó rég nem írtam már, de azért ritkán ideolvasgatok. Most úgy gondoltam pötyögök pár sort én is az újoncoknak. Ahogy régen is elmondtam én a pszichiátereket a nullával egyenlőnek tartom, a gyógyszerektől nagyon sokan pedig csak vagy függők lettek vagy egyre hülyébbek. Keményen hangzik, de ebből csak te magad tudsz kijönni, rá kell találni arra az útra ami kigyógyít, gondolatokkal.. ez furán hangzik, mert igazából ezt érezni kell, de ha megkell fogalmazni vhogy akkor úgy mondanám, hogy ki kell tisztítani az agyad, 1. csökkentsd a szorongást, mert ahogy az alább hagy úgy a kényszereid is, 2. próbáld magadnak ésszerűen bemagyarázni, hogy ezek a gondolatok irreálisak, ha jön a szokásos impulzus, ne fuss el, ne rémülj halálra, vidd végig a gondolatot, lelki szemeiddel gondold végig a storyt, gyakorlással, idővel eléred, h rohadtul nem zaklat fel a gondolat + rájössz, h ez valóban csak a kifáradt szorongó agyad terméke, amire úgy tapadnak az ilyen dolgok, mint légy a légypapírra, ha már nem tud felzaklatni a gondolat, akkor elveszíti jelentőségét, nem fog jönni.. ezek csak téged akarnak ijesztgetni, attól erős, h a félelmeddel táplálod.

ZSUindex 2015.01.18 Creative Commons License 5753

Szia osds1,

 

sajnos, amíg a gondoszkodó gondolataidat jutalmazod azzal, hogy lereagálod, túlreagálod őket, erősödni fognak.

Ez az a törvényszerűség, amely szerint működnek.

Nem hogy törölni nem szükségesek, de egyáltalán semmiféle figyelmet nem érdemelnek.

Amíg semmibe nem tudod venni őket, az agy biokémiája miatt, veled maradnak.

 

Zs.

 

Előzmény: osds1 (5752)
osds1 2015.01.18 Creative Commons License 5752

Köszönöm mindekettőtöknek a törődést,az írást :)

Nem is tudom mit irjak most.Kavarognak a gondolataim.....én már nem igazán akarom bolygatni a multat,ami akkor történt azért nem hibáztatom magam.elmúlt.Élni kell az életet,de ma annyira rosszul voltam hogy azt mondtam,bárcsak vége lenne az egésznek,de még annyi bátorságom sincs h bevegyek egy marék gyógyszert...

mert csak a szeretteimre tudok gondolni hogy mit kellene átélniük.

Nem tudom olvastad-e a korábbi írásomban,nekem egy kényszergondolatom van,az hogy nagyon aggódok anyukám miatt.Pedig tök egészséges hál Istennek,de ez egy olyan kötődés amit nem tudok megmagyarázni.Viszont gonosz gondolataim vannak vele kapcsolatban,persze ezeket nem akarom de bekúsznak az agyamba,imádom az anyámat ő a mindenem,és pont ez az amit nem értek hogy akkor miért "akarok" ártani neki...nem akarok!Voltam már mindenféle úgymond természetgyógyásznál.az egyik azt mondta nekem hogy ha valami rosszra gondolunk akkor törölni kell a gondolatot,van rá 7 másodperc,ha nem teszem akkor megtörténik.Húúúú ezt leirni sem mertem annyira a kényszer alatt vagyok.Jó...most azt írom h nem fog megtörténni,nem fog.(ez már kényszer)

na szóval akkor ez annyira megmaradt bennem hogy azóta tulajdonképpen ez a kényszerem h minden "rosszakarat"ami bejön a felembe,azt azonnal törlöm.....csak hogy már nem elég gondolatban törölni,el kell képzelnem h áthúzom ezt a gondolatot,és háromszor rányomok egy "törölve"pecsétet-tudom ez őrülten hangzik de csak így nyugszom meg valamennyire.Aztán van amikor ez nem elég nem érzem h minden oké,mármint nem érzem azt a bizonyos dolgot h jó akkor most tuti semmi nem fog történni,na akkor már hangosan kell magamban mondani,amikor ideges vagyok kiabálok,mosz mondd hogy hülye vagyok......nem tudom ezzel hogy küzdjek meg,ha meg tudnék nyugodni hogy elég ha képzeletben törlöm,akkor az már óriási javulás lenne.Sokszor nem akarok felkelni,mert ahogy kinyitom a szemem rögtön elkezdődik.napközben elvagyok este megint rosszabb mert az este nekem amolyan elmúlás érzés és akkor rettegek hogy mi van az anyuval.Őt borzasztóan idegesíti ez az egész,az h aggódok,féltem.nem érti ezt a betegséget.Az is baj szerintem h tudom min ment keresztül ő is apám miatt,és valahogy bennem van az hogy ő mindent megtesz értünk és nagyon erős ,és pozitív személyiség.mindíg azt mondja h nincs mitől félnem és van h felidegesít azzal  hogy azt mondja hagyjam már abba ezt az egészet,megőrülne ha vele laknék stb.de ő egy áldott jó ember,nekem meg ott a lelkifurdalás a gondolataim miatt.állandóan segíteni akartok neki ha otthon vagyok,csak hogy könnyítsek a lelkemen.De ő még azt is rossz néven veszi ha segítek bevinni a zsugor ásványvizet,mert jaj hát én azt gondolom ő nem birja el?meg én ne csináljak semmit mert ő meg tudja csinálni ilyenek vannak.engem meg persze olyankor még jobban furdal a lelkiismeret.regényt tudnék irni ezekről de ne haragudjatom rám amiért ezekkel traktállak titeket,tudom hogy nektek is megvan a magatok baja.BOCSÁNAT!Köszönöm a jókívánságokat,szeretlek titeket!!Isten áldjon benneteket!

ZSUindex 2015.01.17 Creative Commons License 5751

Ja, és ne ijedj meg a képtől, ez a pap bizony lófarokban hordja a haját .....

Előzmény: ZSUindex (5750)
ZSUindex 2015.01.17 Creative Commons License 5750

Szia osds1,

 

órák óta foglalkoztat az írásod, a helyzeted.

Akkor hát nem kényszeres a visszaemlékezés, történt, ami megtörtént.

Az, hogy Te kényszerbeteg lettél, ez a lehető legtermészetesebb, ez a gyógyulásod útja, amely segít Téged nehéz utadon.

Akár bűn volt, amit tettél, akár nem, meggyógyulhatsz. Akár mint bűntől, akár mint sebzettségből.

A szellemvilágban hiszek, de nincs rájuk szükségünk, nincs a velük való foglalkozásra sem szükségünk, legfeljebb a tudatára.

Viszont feltétlenül vannak ördögi körök, cselekedetekben, gondolkodásban, feladatmegoldásban.

De ördögi körös dolgaink is a Jóisten kezében vannak, Isten jelen van számodra is, elérhető.

De ne csak életed egy bizonyos történését bízd rá, meg nem történté tenni Isten sem tudja.

Viszont meleg, figyelő szeretetével alig várja, hogy rábízd magad teljesen, akár milyen messze is a gyógyulás,

akár milyen nehéz is az oda vezető út. Kérlek szépen, nagyon szépen kérlek, az idődre, energiádra, figyelmedre, lelkierődre Istennel való intim, bensőséges kapcsolatodhoz van szükség. Ez teljes embert kíván, bízd a szellemvilágot Istenre, és ne engedd, hogy feleméssze tartalékaidat.

Valami konkrétat szeretnék nyújtani:

http://www.mise.hu/ 

honlapon találsz többek között egy képet és egy életrajzot, Mékli Attila katolikus papról, aki az ilyen nehéz dolgokról rengeteget tanult és még a bűnbocsánatot, sebzettségből való gyógyulást is tud közvetíteni, megjeleníteni.

Szerintem keress hozzá ott egy elérhetőséget, ahol adhat Neked egy időpontot. Ha ő nem ér rá, akkor elküld egy paptestvéréhez, akit alkalmasnak talál a segítségnyújtásra.

Ha ehhez nincs erőd vagy bátorságod, de megtennéd, akkor írj nekem, segíthetek összehozni.

Előzmény: osds1 (5748)
Piskóta01 2015.01.17 Creative Commons License 5749

Szia osds1!

Sajnálom ami veled történt, amiken keresztülmentél. ZSU-val teljesen egyetértek, mindenképpen keress fel egy papot, aki hidd el mindenféle ítélkezés nélkül segíteni fog neked, hogy megerősödjél a hitben és megoldást találj a problémáidra. Nem tudom meg vagy-e keresztelve, és hogy milyen vallásra, de ha a Bibliát olvasod, akkor gondolom a kereszténység felé érzel valamiféle elhivatottságot. Isten szándékai valóban ismeretlenek számunkra, de a keresztünket alázattal vinnünk kell és el kell fogadnunk az Ő akaratát.

Az Atya az Ő bűntelen Fiát, Jézust áldozta fel értünk, hogy aki Őbenne hisz meg ne haljon soha, vagy még ha meghal is, élni fog a megváltó Krisztus által. Szeresd magad és ne hibáztasd semmiért, amiről nem tehettél. Amiről pedig tehettél és teljes szívedből, őszintén megbántad, akkor elég jó esélye van annak, hogy az Úr megbocsátott neked.

Mindemellett egy jó pszichiáter segítsége sem ártana, hiszen sok minden lehet a tudatalattidban elraktározva, amit meg kellene ismerni és fel kellene dolgozni. Ehhez pedig egy jó szakember kell, megfelelő terápia és kitartás.

Az okkult, ezoterikus dolgok nem igazán kedvesek Istennek, ezért a kitartó és hitben bővelkedő imádkozást ajánlom. Persze az ima sem egy pirula, amit bevesz az ember és minden hipp-hopp elmúlik. Állhatatosnak kell lenni és hinni, hogy egyedül Jézus által szabadulhatunk meg a bűntől és a gonosztól (gonosz alatt érthető a kényszeres gondolat- és késztetés is).

Ha jön egy szokásos kényszergondolat, vagy késztetés, akkor mondd azt neki: "Köszöntelek! Mi már jól ismerjük egymást. Tudom, hogy semmiféle hatalmad nincs felettem és nem árthatsz nekem. Te nem én vagyok, nincs közöm hozzád. Semmi szükségem sincs rád, ezért elengedlek. Menj Békével!"

Ajánlom még Don Gabrielle Amorth: Szabadíts meg! Gyógyító és szabadító imák című könyvét (900 Ft körül van).

Kívánom neked, hogy az Úr Lelke szálljon rád és szabadítson meg minden félelmedtől, szorongásodtól, kényszeredtől, negatív gondolatodtól. Űzzön el belőled minden sötétséget és rosszat, szabadítson meg téged minden gonosz befolyástól. Krisztus, aki legyőzte a halált, árassza rád végtelen szeretetét, mely ragyogjon benned ezentúl, és világosítsa meg testedet és lelkedet. Adjon neked békét és erősítsen meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A mi Urunk, Jézus Krisztus által.

Üdv.

Piskóta

osds1 2015.01.17 Creative Commons License 5748

"Isten a legnehezebb csatákat a legjobb harcosainak adja"

osds1 2015.01.17 Creative Commons License 5747

Szia Zsu!

Minden úgy van ahogy leirtam.A dokinak mikor elmondtam ezeket,ő is valami ilyesmit mondott mármint erős vagyok,csoda h még normális.Nem igazán értem az egyház dolgot amit irsz...mit kéne tennem?Tudom kontrollálni  a szellemeket,végeztem tanfolyamot bla bla bla.....na mindrgy sokminden van ami furcsa az életemben,az biztos h rohadtul vigyáznak rám az angyalok ez tapasztalat.De így utólag vissza gondolva nem lett vona szabad a spirituális útra térnem,most emiatt vannak kényszereim. aki erre tart,azt betámadják a másik oldalról,egyedül a fény segít a tiszta szeretet tud meggyógyítani mindenkit.

Előzmény: ZSUindex (5746)
ZSUindex 2015.01.17 Creative Commons License 5746

osds1 szia!

 

ez a 17 éves kori történés, ez igaz? Ha igaz, és valóban megtörtént, akkor Te nagyon erős vagy.

A helyedben segítséget kérnék, röviden és konkrétan, lehetőleg valamelyik történelmi egyház lelkészétől.

Zs.

Előzmény: osds1 (5745)
osds1 2015.01.17 Creative Commons License 5745

Sziasztok!

Rég voltam itt,2 hétig tök jól voltam Imádkoztam és olvasom a bibliát-erre az utóbbi napokban felerősödött a k gondolat annyira h ma felkeltem és konkrétan zokogtam megint azt érzem nem brom tovább!nem értem miért kell ennyit szenvedni.Ezerszer könyörögtem Istenhez mert ő az utolsó reményem,hiszem h meggyógyít most mégis azt érzem valamit rosszul csinálok biztos karma ez és rohadtul meg kell bűnhődnöm valamiért.De ezerszer bocsánatot kértem az elkövetett bűneimért az összes előző életemben elkövetettekért,már nem tudom visszacsinálni ,könyörgök hozzá h oldozzon fel mert bígy nem tudok élni.....elegem van ,ez a rohadt lelki betegség vagy a fasz tudja mi ez és miért kaptam .Ja leszurtam az apámat 17 éves koromban,mert nem tudtam mást tenni elkeseredettségemben tettem h megvédjam anyámat.Utána voltak kényszeres gondolataim h magamba kell vágnom a kést,annyira rettegtem tőle azt éreztem meg kell tennem,aztán nagx nehezen de elmúlt.később ez anyám ellen fordult,rettegtem haza utazni dugdostam a késeket majdnem meghibbantam.olyan nagy késztetésem volt.Aztán elkezdtem spirituális dolgokkal foglalkozni,találtam egy embert aki végül is segített,szellemgyógyász,állítólag 7 szellem volt rajtam amit leszedett,na akkor teljesen megszűnt ez a kényszerem....folyt.később.most egy kicsit megnyugodtam

VPP. 2015.01.07 Creative Commons License 5744

Agresszív kényszergondolataim nekem is vannak , meg még jó pár embernek itt...

Nálam emberek ellen irányul,

de általában nem okoz nagy stresszt , a gyógyszerek is segítenek, de tudom,hogy nem tenném meg, ezért is hamar elmúlnak.

 

Ezek a kényszerek szerintem úgy alakulnak ki,hogy mint minden embernél előfordul más ellen,( ember állat mind1,)

irányuló késztetés, szóval mindenkinek néha eszébe jut,hogy ártson. Az egészséges ember ezen nem görcsöl, mert

nem tulajdonít neki jelentőséget. A szorongásos beteg viszont fél, retteg már egy indulattól is, tehát lehet,hogy

valamikor egy ilyen gondolat tényleg indulatként jött elő , amikor viszont kényszerbetegeknél újra és újra előjön,

az már nem késztetés szerintem,hanem félelem attól,hogy késztetésed lesz, nem akarsz rá gondolni és éppen ezért gondolsz rá.

Olyan mintha egy üres szobába ülnél és az lenne a feladatod,hogy ne gondolkozz semmin, szóval nem lehet megcsinálni, azért gondolsz rá, mert nem akarsz rágondolni.

 

Az ilyen agresszív gondolatnál nekem segíteni szokott,hogy valamennyire megértem az eredetét és így tudom igazolni 

magamban,hogy nem késztetésről van szó, hanem egy betolakodó képről ami éppen ellentétes az irányúltásgommal, 

nem arról szól,hogy meg akarom tenni a rosszat, hanem arról, hogy ki akarom zárni 100%osan,hogy ilyet tegyek,

de semmi se 100%.

Az a nehéz,hogy az érzelmeket , gondolatokat akaratlagosan nagyon nehéz irányítani, kell valami biztos pont, ami elég erős,

ahhoz,hogy el tudjad hinni,hogy nem akarsz ártani.

Egy kicsit zavaros amit leírok, de ilyen a kényszer kesze kusza hülyeségek . 

A legjobb az amikor el tudom érni,hogy ne gondolkodjak semmi negatív dolgon és akkor szépen elpárolog a félelem is.

A pszichológusok sokszor nem értik meg,hogy mit akarsz nekik mondani.

Pl. barátnőm ellen irányuló K. gondolatomat úgy értelmezte,hogy ártani akarok a csajnak, szerencsére nem lettem rosszabbul,

de nem sokkal később ott is hagytam a pszichológus nőt, mert nagy sz.rt se ért, sőt előhozta a frusztrációimat.

 

Olvastam,hogy analízissel nem nagyon kezelik az OCD-t, mert rontja a tüneteket, ez a csaj analizálni akart és

szóltam is neki,hogy ez miért így próbálja? Megsértődött. 

Nem tudom mit tanulnak, de szerintem sok alkalmatlan pszichológus van, a pszichiáter legalább felírja az ssri-t ami valószínűleg

hatni fog, de ők se sokkal jobbak.

Olyan szakembert kell keresni akinek van tapasztalat a OCD-ben, mert bár ez gyakori betegség mégis én mindig azzal találkozok,

hogy szinte nem is tudnak a dokik / pszichológusok semmit róla.

 

A lényeg,hogy amiről azt gondolod,hogy késztetés az valószínűleg éppen az ellenkezője , azért jut eszedbe, mert meg 

akarod előzni, csak hát nem kell megelőzni, mert ez csak egy félelem.

 

 

 

 

 

 

Előzmény: itaa8 (5737)
LonelyMaster4 2015.01.07 Creative Commons License 5743

Tegnap este filmnézés közben is FOLYAMATOSAN azon agyaltam, hogy nincs jól rajtam a szemüveg (ferdén áll), és egyáltalán nem tudtam élvezni a filmet, ez a kényszer TELJESEN lekötött, de azért végignéztem a múvit... Viszont nem csak filmnézés közben kattogok ezen, hanem szinte egyfolytában mindig... Egyszerűen érzem is, hogy ferdén áll a szemüveg rajtam (vagy csak beképzelem ugye...), máshogy "kapaszkodik" az egyik fülembe az egyik szára, mint a másikba, és a bal szárát jobban ki lehet nyitni (nagyobb szöget zár be), mint a jobbat...
Úgy érzem előbb-utóbb be fogok ebbe csavarodni... :S Ha nem lesz rövid időn belül javulás, elmegyek egy optikushoz, hogy nézze meg jó e a szemüveg, valószínűleg ő is ki fog röhögni, ha előadom neki ezt a sztorit, de talán jobban megnyugszok... Újat semmiképpen sem akarok venni, mert nincs több10 ezer Ft-om ilyen hülyeségekre (havi 25650 HUF-ból élek, ami mind elmegy gyógyszerre, bérletre meg kajára...), pedig legjobban az oldaná meg a problémát... :S És még mondja valaki azt ezek után, hogy a pénz nem boldogít... :-/

pathfinder1000 2015.01.07 Creative Commons License 5742

száradjon el mint a nyárfalevél amelyik a saját hazájában utálja bántsa a magyart.         

Előzmény: itaa8 (5740)
LonelyMaster4 2015.01.06 Creative Commons License 5741

Tegnap délután óta már megint eléggé kínoz folyamatosan egy kényszergondolat (nagyon rég volt már, hogy hosszabb ideig és jobban kínzott volna valami)... Tegnap, amikor szálltam ki egyik ismerősöm ismerősének autójából (kétajtós kocsi volt, nekem meg hátulról kellett előre kimászni és kiszállni), teljes erővel nekicsapódott a fejem a szemüvegemmel együtt az autó oldalának (mivel siettem kiszállni, mert az út közepén állt meg a kocsi)... Most meg az lett a kényszergondolatom, hogy eldeformálódott ettől a szemüvegem ill. a szemüvegem szára... Ha megnézem a szárakat, tényleg a bal oldali kicsit meg van hajolva (lehet az ütközéstől, de az is lehet, hogy már ilyen volt...), amit ma reggel faterom kiegyenesített, de ettől sem nyugodtam meg, mert bebeszélem magamnak, hogy tuti lett valami baja és nem áll egyenesen és a szememen sem áll rendesen a szemüveg... Emiatt persze nem fogok 10 ezrekért új szemüveget venni, de félek, hogy ez a kényszerem is el fog úgy uralkodni rajtam, mint korábban a Rázkódós DVD-s kényszergondolat, mert tegnap este emiatt már filmet se tudtam nézni... És nagyon nyugtalanul aludtam az éjjel, intenzív, kimerítő álmaim voltak végig (ha kényszeres vagyok, mindig ez van)... Szóval most ez a "szemüveges-OCD" a legnagyobb bajom, és ha nem múlik el, akkor lesz megint mit panaszkodni az áteremnek következő alkalommal... Pedig már hogy örült ő is, hogy régóta nem voltak erősebb kényszereim, erre most tessék... :S

itaa8 2015.01.06 Creative Commons License 5740

Ami lemaradt.. ez tényleg így van,hogy utálják a magyarokat, tapasztaltam. Folyamatos utálatnak voltam kitéve a magyarságom miatt!

Előzmény: pathfinder1000 (5738)
itaa8 2015.01.06 Creative Commons License 5739

Muszáj voltam elviselni őket bármennyire is nehéz volt. Hidd el tőlem jobban nem utálod őket. :D

Egy tanfolyam és egy intézet teljesen más. Hisz nekem sajnos az volt az "otthonom".

Előzmény: pathfinder1000 (5738)
pathfinder1000 2015.01.06 Creative Commons License 5738

nem tudom hogy bírtad 17 évig a cigányok közt, én egy tanfolyam által kerültem be a cigányok közé, volt 20 cigány 3 magyar, én két hétig bírtam, utána a stressztől, szorongástól, elfojtott utálattól, mert utálom őket, nem mindet, csak amelyik okot ad rá, a 90% át, állandó tenziós fejfájásom lett, többet nem mentem a tájukra se, otthagytam a tanfolyamot. Saját hazámban én voltam kisebbségben, de ezt nem tudtam mikor vállaltam a tanfolyamot hogy full kokerók lesznek. A legtöbb utálja a magyarokat, csak nem mondja.

Előzmény: itaa8 (5737)
itaa8 2015.01.06 Creative Commons License 5737

Sziasztok!

 

Ha már a rossz gyerekkor felvetődött,leírnám az én történetemet is. Anyám elmondásai alapján apám ivott és ezért 2 éves voltam amikor anyám hazaköltözött nagymamámékhoz. Ők egy tanyán laktak,kicsit messze a falutól. 7 éves lettem és még  oviba sem jártam,állítólag ezért kerültem állami gondozásba. Az intézetben nem volt egyszerű felnőni, pláne a sok roma gyerek mellett ( lehet ezzel minősítem a romákat,de akinek nem inge ne vegye magára,viszont nekem 17 év tapasztalatom van velük kapcsolatban). 19 éves koromban összejöttem az első barátommal,aki többször bántalmazott (ő is állami gondozott volt).

Most 26 éves vagyok, van egy 9 hónapos kisfiam és anyósoméknál lakunk. Párommal terhességem óta megromlott a kapcsolatunk. Senkire nem számíthatok. Anyám alkoholista lett az évek folyamán. Született egy húgom (fél testvérem),aki 10 éves és őt sem neveli kb. 8 éve. Neki szerencséje van,mert a keresztszülei nevelik és nem kell állami gondozásban felnőnie.

A kényszergondolataim mint írtam néhány hónappal ezelőtt augusztusban kezdődött. Azóta vannak időszakok,hogy enyhül,de mindig visszatér. Most sincs ez másképp. :( Az ünnepek alatt szerencsére mondhatni elkerült,vagyis inkább úgy fogalmaznék,hogy nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.

De tegnap ismét előjött és mára megint kivagyok tőle. :( Most leginkább a kutyámra irányul. :( Este ahogy feküdt mellettem jött egy olyan gondolat,hogy üssem meg a fejét. Ilyenkor látom a lelkiszemeim előtt,hogy megteszem és erős a késztetésem. De én ilyet sosem tennék meg,mert amióta az eszemet tudom imádom az állatokat!

De ilyenkor annyira elbizonytalanodom. :( És ugyanez a félelmem,hogy mi van,ha egyszer megteszem a nagyfokú késztetés miatt??! :'(

Járok pszichológushoz,de nem érzem,hogy használ.

 

 

ZSUindex 2015.01.02 Creative Commons License 5736

Huh, ez nem piskóta.... :) Zs.

 

Előzmény: Piskóta01 (5735)
Piskóta01 2015.01.02 Creative Commons License 5735

Sziasztok!

Többször szóba került Isten. Személy szerint én elmondhatom, hogy mint minden, a hitünk erőssége (egyáltalán a megléte) változik az életünk során. Én is már többször elfordultam az Úrtól, de végül mindig rájövök, hogy csak Őhozzá fordulhatok segítségért, vigaszért. Sok mindenen keresztülmentem az életben, számos testi és lelki betegséggel kellett, és kell a mai napig megküzdenem. Higgyétek el kipróbáltam sok-sok módszert (Emile Coué féle önszuggesztió, agykontroll, relaxáció, elengedés, stb.) és mind csak ideiglenes és felületes eredményt hozott, bár a Coué féle szuggesztiót nem hagytam abba, mert mind közül legtöbbször az segített.

Még a legszorultabb helyzetben is el kell hinnünk, hogy Isten az akinek igazából gondja van ránk. Nem tudjuk és nem tudhatjuk, hogy kinek milyen sorsot szán, de alázattal el kell fogadnunk mindent, amit Tőle kapunk. A jót és a rosszat is (lásd Jób könyve).

Nálam az imádságok közül azok a szabadító imák segítenek, amelyekben egyrészt átadom minden gondomat és szenvedésemet az Úrnak, másrészt kérem Őt, hogy vegye el tőlem a félelmeimet, szorongásaimat, negatív gondolataimat és késztetéseimet, mindent ami valójában nem én vagyok. Kérem, hogy végtelen szeretetének fényessége ragyogjon bennem, világosítsa meg testem és lelkem, űzzön el minden sötétséget belőlem, és teremtse meg bennem azt a békességet, amit örökségül a világra hagyott. Mindazonáltal legyen meg az Ő akarata.

Szóval az imádság nekem segít, persze erős hittel kell kérni az Istent és nem szabad vádolni Őt, mert soha nem tudhatjuk, hogy mi miért történik az életünkben.

Az biztos, hogy aminek az ember ellenáll, az fogva tartja.

Aki nem hisz Istenben, annak is tudok ajánlani egy módszert, aminek rendkívüli hatásai vannak, ez pedig a Ho'oponopono nevű módszer. Javaslom, hogy aki még nem ismeri az olvasson utána, mert megéri.

Leegyszerűsítve a lényege, hogy vállaljunk 100 % felelősséget mindenért ami az életünkben történik. A módszer segít törölni a negatív energiákat és emlékeket. Egyik legegyszerűbb eszköze, hogy a következő mondatokat mondjuk el magunkban, miközben egy konkrét helyzetre gondolunk: "Sajnálom, hogy ez az érzés (gondolat, helyzet, vagy állapot, stb.) létrejött bennem. Bármi okozta is kérlek bocsásd meg (ezt a igazából önmagunknak mondjuk). Köszönöm! Szeretlek!"

Ez a formula sokat tud segíteni, próbáljátok ki, de nagyon fontos, hogy vállaljátok a 100 % felelősséget mindenért, ami történik az életetekben és akkor rádöbbentek arra a felszabadító felismerésre, hogy ha valamit én hoztam létre magamban, akkor azt meg is tudom változtatni. Ha változtatni tudok a tudatomon a valóság is megváltozik.

Sokszor elég a félelemnek, késztetésnek egymás után mondogatni, hogy "Köszönöm", vagy hogy "Szeretlek". Akár egy mantrát, gyorsan egymás után mondogatva.

Higgyétek el megtudjuk teremteni a Békét önmagunkban, az pedig, hogy kinek melyik módszer jön be, azt muszáj kitapasztalni. Gyakran pedig változik is.

Még egy ima szerű mondat ami nekem segíteni szokott szorongás esetén ha többször elmondom magamban: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem".

Azt kívánom az újévre mindeninek, hogy legyen Békesség a Földön és kezdődjön velünk!