Keresés

Részletes keresés

Isana74 Creative Commons License 1 napja 0 0 6560

Szia Akranes.

 

Persze, ha megírja az ismerősöm, hogy túl van a hipnotizáláson, akkor megírom itt a tapasztalatait.

Na igen, lehet, hogy valamennyire kockázatos ez a dolog, de aki úgy van vele, hogy már eleget csalódott a sok kezelésben ill. gyógyszerben, az már gondolom úgy gondolkozhat, hogy már szinte mindegy, hogy mi lesz az eredmény, csak legyen valamiféle változás végre az állapotában.

 

Wc-re menés után sem fogom meg a telefonomat, ha csörögne, csak miután kezet mostam. De ezt írtam is korábban, igaz a vásárlás tekintetében, hogy hiába érzem, hogy csörög a telefonom, addig nem nyúlok hozzá koszos kézzel, amíg nem mosok kezet. Legfeljebb visszahívom az illetőt, ha nem keresne újra némi idő elteltével.

Törölt nick Creative Commons License 1 napja 0 0 6559

Nyitottam egy új topicot:

 

Kényszerbetegség - gyógyuljunk meg

 

 

Törölt nick Creative Commons License 1 napja 0 0 6558

Kezdjük például úgy, hogy elhatározzuk azt, hogy ma 1 kényszerünket nem hajtjuk végre.

Például én, most lefekvés előtt, nem fogom megnézni, hogy a padlás világítása le van e kapcsolva. Nem voltam fent.

Tudom. Ha meg véletlenül (nem!) felkapcsoltam, akkor úgy marad!

Mi történhet? Túlhevül az elektromos rendszer és leég a lakás?

Ma ezt be fogom vállalni.

Jó éjt, majd holnap jelentkezem és akkor kiderül, hogy jól tettem-e!

Törölt nick Creative Commons License 1 napja 0 0 6557

Bocsánat az elírásokért.

Törölt nick Creative Commons License 1 napja 0 0 6556

Sziasztok!

Elolvasva a hozzászólásokat, sokban magamra ismertem.

Keresem a megoldást, de nagyon úgy néz ki, hogy magunkra vagyunk kicsit hagyva.

Valamit tenni kéne. Ha végig gondolom, olyan egyszerű: tudatában lenni, hogy ez csak egy kényszer, nem végrehajtani és felvállalni a felelősséget.

Valahol itt van egy elakadás.

Kéne egy csoport, ahová el lehetne járni, mint az anonim alkoholisták akkor, ahol le lehetne szökni erről az egészről.

Meggyőződésem, hogy az itt lévők és sorstársai M jóval intelligensebb el, mint az átlag ember. Ez a túlgondolás, a túlzott felelősség tesz beteggé minket. Ezt abba kell hagyni!

 

 

 

 

Akranes Creative Commons License 2 napja 0 0 6555

                                                              Szia bt 1970

Bocsi hogy csak most válaszolok,de egy érdekes témát fölvetettél még régebben erre válaszolnék.

Irtad,hogy másokkal szemben ellenőrzési és tisztasági kényszereid vannak,ezt kifejtenéd bővebben mert érdekelne,mert lehet,hogy hasonlóság van köztünk.

Ha jól értem,másokat féltesz és erre tisztasági kényszerrel válaszolsz?

Nekem például régebben volt egy sztorim,hogy láttam egy alig sérült vezetéket egy ismerősnél,ami valójában nem volt veszélyes, csak bebeszéltem magamnak,a lényeg hogy több hétig ideges és depressziós voltam amig végre szóltam az ismerősnek a vezetékről.....tehát ráment több hónapom erre a semmiségre...és tényleg nem volt veszélyes a vezeték,megnéztük együtt az ismerőssel.

Hasonló kényszereid vagy történeteid vannak neked is?

Előzmény: bt1970 (6529)
Akranes Creative Commons License 2 napja 0 0 6554

                                                              Szia Isana 74

Ha megtudtál valamit a hipnotizálásról az ismerősödtől,akkor örülnék ha megirnád ,vagy ha bármilyen más módszert kipróbál,bár én félek kicsit a hipnotizálástól,hiszen előfordulhat,hogy azt is megváltoztatják az agyban amit nem akarnék,és utánna esetleg befolyásolható lennék,vagy a másik verzió,hogy annyira bizalmatlan lennék ,hogy nem sikerülne a hipnotizálás....egyébként a psichológusom szerint a kényszerekre nem használ a hipnotizálás,de viszont más dolgokra,például családi tragédiák feldolgozására jó....legalábbis az orvosom szerint.

Irod hogy otthon vagy nem dolgozol,irigyellek,hiszen nekem csak fokozza a kényszereket a munkahelyi stressz,szerintem ha otthon lennék legalább 1 évet  az jót tenne,de sajnos anyagilag nem tehetem meg.

Furcsa de nálam a kézmosás nem arról szól,hogy tiszta legyen a kezem,csak egyszerűen elvégzem a kényszer miatt,tehát nem alapos,még egy egészséges ember szerint sem...csak egy monoton cselekvés.

És mi a helyzet olyan szituációkkal,mint például WC-re menés után megfogod a telefonod,mert felhivott valaki még kézmosás előtt?

 

Előzmény: Isana74 (6541)
Akranes Creative Commons License 2 napja 0 0 6553

                                                                Szia Piskóta

Köszönöm ,hogy megtiszteltél és részletesen beszámoltál a magánéletedről.

Nagyon szurkolok neked ,hogy boldogságban,és a lehető legkevesebb kényszeres problémával éld az életed,és a Jóisten se fog több problémát adni,hiszen ez is bőven elég.

Ami engem illet elég sötéten látom a dolgokat,ha a libidóm fel is javulna ami a kényszerektől és a gyógyszerektől tönkrement,akkor is ott van az élképesztő fizikai gyengeség ,izomfájdalom,állandó fáradság,és persze a kényszerek végtelen hosszú sora.....képzeldd el igy elinditani egy kapcsolatot,amikor  az elején érdekesnek,vidámnak,frissnek kell lennie...vagy később családalapitáskor nem mondhatom azt hogy nekem nincs energiám a családomra,most hagyjatok békén.

Te hogy látod a helyzetemet?

Előzmény: Piskóta01 (6550)
bt1970 Creative Commons License 4 napja 0 0 6552

Szia VPP !

 

Nézegettem a régi hozzászólásaidat is. Jól látod a dolgokat. Jól fogalmazod meg a problémákat. Nekem is szinte ugyanez ment régebben. Az hogy próbálsz megfelelni, erővel is, helytállni a mindennapokban. A kényszerek mellett is megpróbálni normális életet élni. De így normálisat nem lehet. Az állandó ellenőrzés nagyon sok erőt és időt vesz el. Nekem is elveszi az egész életkedvemet ez az egész. Ahogy írtad, hogy felkelni sincs kedved, mert jönnek a kényszerek, aki nincs ebbe benne az nem tudja átérezni. Az állandó rossz érzések, hogy valami nem jó, ezt is jól írtad. És ez csak erősödik, ha valami jó eseményre készülsz, vagy különleges dologban veszel részt. Teljesen magamra ismertem. A szórakozás se szórakozás lesz már többet.

De azért mégis megy minden valahogy. Addig jó, amíg valahogy megy. Nekem az rontott sokat az állapotomon, hogy sok rosszindulatú emberrel jöttem össze több területen is, a rendesek meg ezt az egész kényszer-dolgomat nem tudták hogy kezelni. A sok feszültség kihozott még 2 féle betegséget. Ez már így túl sok lett a kényszerekkel együtt. Nyugalmat akartam, és most meg  is kaptam. 

 

Előzmény: VPP. (6535)
Isana74 Creative Commons License 2018.01.13 0 0 6551

Szia bt1970!

 

Hát inkább az első, bár a legjobb talán egy harmadik megoldás lenne. :)

 

Gyógyszereket inkább nem szeretnék szedni, félek az esetleges mellékhatásoktól. Inkább gyógyhatású készítményeket szedek kúraszerűen, pl. búzafű italpor, perui kovaföld vagy gyógygombák. Bár ezek nem kimondottan a kényszerbetegségekre valók, de általánosan jó hatással vannak a szervezetünkre.

Piskóta01 Creative Commons License 2018.01.12 0 0 6550

Szia Akranes!

Amikor elkezdődött a kapcsolatom (12 évvel ezelőtt), a pszichoszomatikus tüneteimmel folyamatosan orvosokhoz jártam. Halálos betegségeket képzeltem be, rettegtem, orvostól orvosig mentem, hogy valaki végre gyógyítson meg. Az egyik gégész főorvos vetette fel először (miután minden héten a nyakukra jártam, hogy gégerákom van), hogy mivel semmiféle szervi bajt nem találnak, keressek fel inkább egy pszichológust, vagy pszichiátert.

Később sem titkoltam el semmit a párom előtt, de nyilván nem azzal indítottam a kapcsolat legelején, hogy milyen problémáim is vannak. Fokozatosan vezettem fel a dolgokat és szerencsére elfogadott ezzel együtt is (mondjuk az ő részéről is voltak nehézségek, csak nem ilyen jellegűek, amiket pedig én fogadtam el).

Aztán később (kb. 10 éve) kialakult egy masszív depresszió, hozzá különböző szorongásos kórképek, végül négy éve a kényszerkésztetések és gondolatok. A párom mellettem áll, elfogad így is (ő egyébként egészségügyben dolgozik) és segít, hogy elfogadjam az életemet.

Az orvosom is egy lelkiismeretes, szakmailag jól képzett, nagy tapasztalatokkal rendelkező pszichiáter, akiben megbízom, sok mindenen átsegített már, komoly dolgokat segített megoldani, megváltoztatni az életemben. Azt, hogy alapvetően erős hajlamom van a szorongásra és a depresszióra, sajnos ő sem tudja véglegesen megváltoztatni, de mindent megtesz, hogy a tőle telhető legjobb módon kezeljen.

Valóban szerencsém van, hogy még időben sikerült családot alapítanom és a munkámat is el tudom végezni (az orvosom szerint is ritka, akinél ilyen nehéz állapotokban ez összejön), viszont ezek hatalmas energiák befektetését kívánják meg.

Baráti kapcsolataim igazából nekem sem nagyon vannak. Alapvetően nem bízom az emberekben, fiatalabb koromban sokat csalódtam barátnak hitt személyekben és nincs szükségem az érdekek által vezérelt látszat barátságokra, felületes kapcsolatokra.

Bízom a Jóistenben, hogy nem rak rám nagyobb terhet, mint amit még elbírok és hálás vagyok neki minden szép és jó pillanatért az életemben.

Előzmény: Akranes (6540)
bt1970 Creative Commons License 2018.01.12 0 0 6549

Szia Isana74!

 

Kb ebből lehet választani:

 

1. Valaki(k) besegít, kevés gondod lesz, "nyugodtabb", visszafogottabb élet kényszerekkel.

    Nincs mellékhatás, nincs idegeskedés, határidők. De a kikapcsolódás is kevesebb.

    Ki lehet alakítani egy egyszerűbb, egyedüli életet.

    (Ilyesmi van most nekem is - csak azért én nagyon leegyszerűsítettem mindent.)

 

2. Megpróbálsz a kényszerek mellett "normális" életet élni, de ez sok erőfeszítést igényel. 

    Esetleg még család is van. Meg kell felelni a munkahelyen, családnak, kényszereknek.

    Az állandó feszültség se jó, mert ez újabb gondokat okozhat. Újabb betegség(ek) is 

    kialakulhatnak. Vagy a kényszerek romlanak tovább.

    (Én is ezt próbáltam így sok évig.)

 

A gyógyszerek, kicsit segíthetnek, de ott a mellékhatások.

A pszichiáter is sok mindent megoldhat, de akinél már jól össze van kavarodva minden, ott már az sem egyszerű. A tisztasági bajaimat én se tudom másképp elképzelni, hogy valaha is leszokjak róluk.

 

Előzmény: Isana74 (6548)
Isana74 Creative Commons License 2018.01.12 0 0 6548

Szerencsére családilag segítenek nekem, így ha nem is dőzsölve, de elvagyok. Tudom ez nem valami jó dolog, dehát ez van sajnos vagy nem sajnos, én már nem is tudom. Felesleges lenne elmennem bárhová is dolgozni, egyrészt ott nem moshatnék folyton kezet minden dolog megfogása után, másrészt pedig ahogy már írtam korábban is, nekem elég egy rosszindulatú beszólás, és már lépek is ki onnan.

 

Igen visszaolvasgattam a fórumot egy darabig, az én kézmosásom azért ennyire nem rituálé-szerű mint neked. Itthon egyszerűbb, alapból tisztának kell lennie a csapnak és a törölközőknek is. Megmosom a kezem alaposan /akkor is ha megfogok valami koszos dolgot, ill. wc-zés után is, bár akkor még alaposabban persze/. Nálam a gond inkább az, hogy egy szappan ált. max. 1 hétig elég csak, de van olyan olcsóbb szappan is, ami csak kb. 4-5 napig. De úgy ám, hogy mellette használok folyékony szappant is, mikor éppen melyiket. Próbáltam már drágább és nagyobb szappanokat is, de azok se nagyon tartottak kb. 2 hétnél tovább. Egy napra nem elég nekem egy törölköző, mert hamar tiszta víz lesz, ált. kettőt használok el egy nap, de volt már, hogy estére elővettem egy harmadikat is. :) Mivel törölközőben van kisebb ill. nagyobb is, és értelemszerűen a kisebb hamarabb lesz nagyon vizes. Képzelhetitek, hogy akkor mennyi törölközőm lehet, legalább 20 db. :)

 

Az idegen helyen történő kézmosásaim már bonyolultabbak azért, kezdve ott, hogy a fotocellás ajtajú mosdókat előnyben részesítem, ott legalább nem kell megfognom a kilincset. De ha van kilincs, akkor egy tiszta zsebkendővel fogom meg, és a kézmosó tartályt ill. a csapot is azzal nyomom meg, majd leteszem, és miután megmostam a kezem, egy másik tiszta zsebkendővel, amit a zsebemből veszek elő megfogom a koszos zsebkendőt, és kidobom. Ha pedig kilincs van a mosdó ajtaján, akkor azzal a zsebkendővel nyitom meg az ajtót, és kint az első szemetesbe eldobom. Persze ilyenkor az a legjobb, hogy ha senki nincs éppen a mosdóban, és nem látják amiket művelek. :)

 

Ja és lehetőleg csak olyan helyeken szeretek vásárolni vagy ügyet intézni, ahol van mosdó, olyan helyeken nem is nagyon szoktam sosem vásárolni, ahol nincs kézmosási lehetőség. Ezért szeretem pl. a plázákat, hiszen ott többnyire minden emeleten van mosdó, így ha valamelyikben pont kifogyott a kézmosószer, akkor átmegyek egy olyan mosdóba, ahol van a tartályban.
Tudom, hogy ez is eléggé gáz viselkedés, dehát számomra már így a természetes, elfogadtam ezt a dolgot, és beletörődtem, hogy ez nálam már nem fog sosem megváltozni.

 

Isana74 Creative Commons License 2018.01.12 0 0 6547

Szia bt1970!

 

Hát igen úgy valahogy. De amúgy vannak bizonyos "praktikák" vagy "cselek", amikkel igyekszem mindig megtalálni a köztes megoldásokat.

A kenyér ill. zsemle esetében úgy oldom meg, hogy eleve zsemlét ritkán veszek, de ha mégis, akkor csak olyan helyen, ahol látom, hogy nem fogják meg őket, amikor kihozzák, hanem egy nagy tálcáról csúsztatják be őket a helyükre. Ja és persze inkább csak akkor veszek zsemlét, amikor frissen kihozzák, vagy még nagyon sok van, akkor még nem nagyon fogdosták össze a vevők.

A kenyeret is csak olyan helyről szeretem inkább venni, ahol korábban már láttam, hogy kesztyűvel rakták ki a polcra.

Hát hogy a pékek összefogdosták-e a kenyeret meg a zsemlét, amikor készítették, azt nem tudom, de egyrészt bízom benne, hogy talán nem, vagy legalábbis esetleg egy kesztyűvel maximum, másrészt pedig ha mégis, akkor én azt nem látom, így az annyira nem zavar engem, hiszen nem tudok ellene mit tenni. 

 

Olyan dolgom szerintem nincs, hogy valamilyen koszos dolgot sehogy sem tudok kikerülni, de meg kell csinálnom, és ezt már régóta csinálom.

Nekem mindig kezet kell minden cselekedetem után a lehető legrövidebb időn belül.

 

Otthon sosem ülök le utcai ruhában se egy székre, se az ágyra, rögtön átöltözöm, ha hazaérek valahonnan. 

Ha mégis vendég jön hozzám, akkor pedig mindig felterítek egy ún. vendégplédet az én tiszta plédemre, és ha elmegy, akkor leveszem onnan, és megy a szennyesbe.

Sőt újabban már egyre többször csinálom azt is, hogy ha elmegyek valahová, akkor csak egyszer veszem fel azt a ruhát vagy nadrágot, és amint hazajövök az is megy a szennyesbe.

A télikabátjaimat is hetente mosom tulajdonképpen, szóval nem igazán ismerek lehetetlent, hogy a kényszerbetegségemet fent tudjam valahogy tartani. :)

bt1970 Creative Commons License 2018.01.12 0 0 6546

Szia Isana74!

 

Még annyit elfelejtettem megkérdezni, hogy ha nincs munkahelyed, akkor bevételed honnan van? Mert nekem is egy nagy probléma.

Szépen ki lehet alakítani egy viszonylag elfogadható rendszert. Amiben lehet élni. Mostanság a kényszerek állandó elakadásával van sok bajom. Meg hogy a sok idegeskedés a kényszerek miatt, kihozott még 2 betegséget.

 

De olvasd el a történetemet a 6515-ös hozzászólásban.

 

Vagy hogy hogy megy egy akadozó kézmosás a 6472-es hozzászólásban.

Előzmény: Isana74 (6543)
bt1970 Creative Commons License 2018.01.12 0 0 6545

Szia Isana74!

 

Tehát kerülgeted a dolgokat amíg lehet, szinte mindent. Amit nem lehet kikerülni, arra kitalálsz egy köztes megoldást. (pénztárca, farzseb, kenyér, zsemle)

 

De például van ilyen dolgod?: Valami "koszos" dolgot mondjuk sehogy nem tudsz kikerülni, de meg kell csinálni, és ezt már régóta csinálod. Sose volt bajod belőle, ezért ez meg van engedve valahogy, hogy mégis megcsináld, hiába ellenkezik a szabályaiddal. Legalábbis törekszel a lehető legtisztább megoldásra, ha nem is 100%-os a tisztaság.

 

Ha a farzseb, pénztárca koszos, akkor hogy ülsz le otthon egy székre? :-)

A kenyeret zsemlét is összefogdosták az eladók és a pékek, nem ? Az akkor hogy lehet otthon mosás nélkül? :-) 

Előzmény: Isana74 (6543)
bt1970 Creative Commons License 2018.01.12 0 0 6544

Szia Akranes!

 

A kényszerek is fárasztóak voltak azért. De a gyógyszerek fárasztó mellékhatását külön észrevettem. Meg ehhez jött még hozzá a 2 másik betegségem.

Most másként vannak megoldva a dolgok, hogy minden egyszerű legyen. Majd egyszer leírom, ha merem. Persze ez csak ideiglenes "megoldás", nagyon remélem nem marad így.

 

Lehet hogy van műtét, itt a fórumban mondták, hogy nincs. Lehet, hogy régi hozzászólás volt. De különben, ha rá is szánnám magamat egy ilyenre, nem tudom elképzelni, hogy a most "koszos"-nak látott dolgokat, egy nap múlva tisztának látnám.

 

Lefekvés előtt nincs kényszerem, nagyon régen volt egy pár, de megszűntek. Ha végképp nem megy valami, a családtagom besegít.

 

Kapcsolatot nem lehet így kezdeni, ki várná ezt ki. A tisztaságival is sok baj lenne. Sok fürdés, kézmosás, dolgok megfogása. Hozzátartozóm mindenben segít, de hát ő sem lesz örökké. Utána mi lesz? Több területen vannak problémák. 

Előzmény: Akranes (6540)
Isana74 Creative Commons License 2018.01.12 0 0 6543

 

Szia bt1970!

 

Hát igen, minden után kezet mosok a lakásomon kívül, sőt sokszor még lakáson belül is. Főleg az olyan dolgok megfogása után, amiket nem mostam le, amikor behoztam őket a lakásba. Pl. üvegek, ásványvizes flakonok, szerszámok. Viccesen azt is szoktam mondani, hogy legszívesebben még a papírpénzt is kimosnám, ha nem ázna el. :)

Azt hogy piszkos a kezem, semeddig nem viselem el, azonnal keresem a kézmosási lehetőséget, akárhol is vagyok éppen. 

Persze vannak olyan helyzetek, amikor nincs mosdó a közelben, de még egy parkban lévő csap sem, na olyankor addig rosszul érzem magam, amíg nem jutok el egy mosdóhoz.

Nem attól félek, hogy összekoszolok másokat vagy tárgyakat, pont attól félek, hogy ők koszolnak össze engem. :)

Pl. egy felmérés szerint kimutatták korábban, hogy a boltban lévő bevásárlókocsikon olyan sok kosz, bacilus, szennyeződés stb. van, ami még a wc-kben sincs. És bár ez számomra nehezen hihető, dehát állítólag a laborvizsgálatok ezt mutatták ki.

 

Hát igen, magamat féltem mindig, hiába tudom, hogy valószínűleg nem fogok elkapni semmilyen fertőzést, de mégis így viselkedem mindig, Ez már berögzült nálam valamiért.

Pár éve a tv-ben mutattak egy srácot, aki kb. ugyanilyen volt, mint én, annyi különbséggel, hogy ő a boltban vásárolt zsemlét is lemosta mindig otthon. Kicsit elázott ugyan, de csak így volt képes megenni. Azért én ezt nem csinálom, de ha megveszem a kenyeret vagy a zsemlét a boltban, akkor egyrészt zacskóval nyúlok be érte, és lehetőleg minél hátrábbról veszem ki őket, ahová mások még nem nagyon nyúlkáltak be.

 

Hát a lakásomból származó tiszta tárgyakat sehogy nem fogom meg koszos kézzel. Illetve úgy, hogy a pénztárcám mindig a farzsebemben van, ott nem számít, hogy koszos a pénztárcám. Az elülső zsebeimnek kell mindig tisztának lenniük, ahol pl. a telefonomat, a bérletemet vagy a zsebkendőimet tartom. A telefonomhoz addig nem nyúlok sosem, amíg koszos a kezem, majd legfeljebb utólag megnézem, hogy ki keresett, de mindig csak kézmosás után. A ruhám zsebébe sem nyúlok bele koszos kézzel, egy zsebkendő végig a kezemben van vásárlás vagy bármilyen ügyintézés alatt, ha szükségem lenne rá valamiért esetleg.

 

Igazából itt az a lényeg, hogy a szobámba, ill. az ágyamra ne kerüljenek koszos dolgok, hiszen itt töltöm az időm legnagyobb részét, így érzem magam valamennyire biztonságban.

A táskáimat is gyakran kimosom, ahogy minden ruháimat, ill. a cipőimet is egyébként.

 

Ez is érdekes, amit írsz, hogy a hozzátartozóidnak bizonyos dolgok meg vannak engedve. Ezzel én úgy vagyok, hogy nem szeretek vendégeket fogadni pont emiatt, hogy ne fogdossanak meg nálam semmit. Persze mondhatnám nekik, hogy mielőtt belépnek a szobába, előtte mossák meg a kezüket a fürdőszobában. De ez egyrészt talán nem lenne illendő dolog, hiszen lehet nem tetszene nekik, másrészt pedig amúgy is nagyon ritkán engedek be bárkit is a lakásomba, így nem nagyon volt még ilyen konkrét esetem.

 

Hát kb. így működnek nálam ezek a dolgok. :) 

 

bt1970 Creative Commons License 2018.01.12 0 0 6542

Szia Isana74!

 

Jó, de minden után? Valameddig elviseled hogy "piszkos" a kezed?

Magadat félted akkor? Nem attól félsz, hogy összekoszolsz másokat (emberek, tárgyak)?

 

Ha megfogsz mondjuk egy piszkos tárgyat a lakásodon kívül, és ezután nem tudsz kezet mosni, akkor hogy fogsz meg piszkos kézzel a lakásodból származó tiszta tárgyakat?

(Vásárlásnál mondjuk, össze kell fogdosni mindent egy boltban, aztán ezzel a "koszos" kézzel hogy fogod meg a telefonodat, pénztárcádat, ruhád zsebét, táskát például. A megvett tárgyak is kintről származnak, ezek utána a lakásba kerülnek és nem lehet lemosni mindent.)

 

Nálam az a helyzet, hogy a lakáson kívül minden tiszta. A lakásban a tárgyak egy jó részét csak úgy tudom megfogni, ha kezet mosok utána. Ezeket szinte mindig a hozzátartozóm fogja meg, ő intézi az ezekkel kapcsolatosakat. A dolgok kisebbik része még tiszta. Én a lakásban lévő "piszkos" tárgyakról származó "koszt" nem akarom kivinni a lakásból az utcára. Vagy a még tiszta dolgokra átvinni a lakásban.

Az az érdekes, hogy más csinálhat bármit, kedvére fogdoshatja a dolgokat. Jöhet-mehet kézmosás nélkül, az utcára is a "piszkos" tárgyak után. (Jó, pár dolog azért nincs megengedve, de ez tényleg csak néhány. Nem is szeretném, hogy ez tovább nőjön.) Vagy megfoghat egy "piszkos" dolog után egy tisztát, amit én nem tehetek. Valahogy úgy látom, hogy ez az "ő dolga", "ő baja". Addig jó amíg ezt be tudom tartani, mert a hozzátartozókat nem szabad bevonni.

 

 

Előzmény: Isana74 (6539)
Isana74 Creative Commons License 2018.01.12 0 0 6541

Szia Akranes!

 

Egyik ismerősöm épp mostanában készül kipróbálni a hipnotizálást, mert semelyik gyógyszer nem használ neki. Ő kényszeres fürdésben szenved, órákig van a fürdőszobában, meg persze depressziós is. Azt mondták neki, hogy ha esetleg mégsem hatna neki ez a hipnotizálás, akkor megpróbálnának majd valami másféle kezelést is nála. Gondolom nem két fillérbe fog kerülni majd neki ez a dolog, de ha elvégezték rajta, és megírja nekem, hogy hogyan zajlott, akkor megírom a tapasztalatait.

 

Egyébként írtátok, hogy féltek, hogy mi lesz a vége ennek az egésznek nálatok. Hát én elmondom, hogy nálam mi lett a vége. Egyre jobban elkoptak a barátságaim, baráti köreim, egyre kevesebbet mozdulok már ki itthonról, örülök, ha nem kell találkoznom emberekkel. Dolgozni sem járok már jóideje, úgyse tudnék beilleszkedni már sehová sem, mert nekem elég egy rossz szó, és már lépek is ki onnan. Túlérzékeny lettem, főleg az elmúlt pár évben. Azt azért nem mondanám, hogy remeteéletet élek, mert néha azért kimozdulok itthonról, még ha eléggé nehezen is veszem rá magam mindig, és kb. 1 óráig tart az elkészülésem. De mondom vásárolni, hivatalos ügyeket intézni elmegyek azért, meg időnként meglátogatom a családomat is, ill. néha eljárok koncertekre, focimeccsekre is. De különben szinte mindig itthon vagyok, és netezek, tv-zek, teszek-veszek a lakásban. Beszélgetek emberekkel a neten, főleg persze a hozzám hasonló gondolkodásúakkal.

Persze próbálok azért ismerkedni több-kevesebb sikerrel, hiszen én sem szeretnék azért egyedül maradni végül, bár így valóban nem könnyű, ilyen életvitel mellett. :/ 

 

De mégis úgy vagyok vele, hogy én már nem akarok a régi énem lenni, nem szeretnék újra elvegyülni a társadalomban, azaz nem szeretnék ún. normális életet élni újra, aki dolgozni jár, megfelel az elvárásoknak, szabályoknak, határidőknek. És nem szeretnék úgymond "közönséges" sem lenni, aki megfog mindent úton-útfélen, és nem mos kezet utána. Nem tudnám elképzelni, hogy valaha is újra ilyen legyek, az már nem én lennék szerintem...

Akranes Creative Commons License 2018.01.12 0 0 6540

                                                            Szia BT1970

Bocsi ,,de most csak röviden pár dolgot,mert összejött pár probléma.

Az egyik dolog,hogy félreértés van köztünk.....nekem a kényszerektől van izomfájdalmam,izomfáradságom,és teljes fizikális kimerültségem,ugyanis a gyógyszert már nem szedem,és a gyógyszerszedés előtt is ezt tapasztaltam,ezek szerint neked nincs ilyen tapasztalatod?

A másik dolog, itthon is van agyműtét,olyannyira,hogy egy beutaló a dokimtól és már mehettem volna !!!!

És mégegy...neked a lefekvés előtti kényszerek miatt nem húzódik el a lefekvésed,vagy segit a családtagod,mert nekem nekem van ilyen problémám,igaz egyedül is vagyok.

Piskótához is lenne egy kérdésem.......irod,hogy kapcsolatban vagy két kisgyermekkel,ha szabad megkérdeznem amikor elindult a kapcsolat még jobban voltál,vagy a kényszerek már teljesen megvoltak?

Már csak azért kérdezem,mert szerintem én egyedül maradok végleg,nemcsak a kényszerek miatt,hanem az  elképesztő kimerültség,fáradtság miatt is amit a kényszer okoz ....így lehetetlen kapcsolatot kezdeni.

                                                                                                    a válaszokat előre is köszönöm

Előzmény: bt1970 (6536)
Isana74 Creative Commons License 2018.01.11 0 0 6539

Szia bt1970!

 

Gyakorlatilag minden után, illetve csak olyan dolgok után nem, amiket lemostam, amikor hazahoztam.

De a lakásomon kívül minden után kezet mosok, bármit is fogok meg.

Egyikőtök írta, hogy a cipőfűző megkötése után nem mos kezet, én azután is, hiszen ahhoz is hozzáérhetett bármi, akár egy fűszál is. :)

Az előbb voltam vásárolni, és alig vártam, hogy végezzek vele, és mehessek a mosdóba kezet mosni.

Nem tudom miért, de valahogy nekem az a rögeszmém, hogy a lakásomon kívül minden koszos, ezért viselkedem így szerintem.

De érdekes módon végülis elvagyok vele, és bár sokszor leterhel idegileg a dolog, de mégsem akarok már szabadulni tőle, mert már hozzászoktam.

bt1970 Creative Commons License 2018.01.11 0 0 6538

Szia Isana74!

 

Milyen dolgok után kell kezet mosnod?

 

Előzmény: Isana74 (6537)
Isana74 Creative Commons License 2018.01.11 0 0 6537

Sziasztok!

 

Most találtam rá erre a fórumra, és gondoltam leírom nektek röviden, hogy én hogyan élem meg ezt a kényszerbetegséget.

43 éves férfi lennék amúgy. :)

Bár én annyiban különbözöm, hogy talán meglepő, de veletek ellentétben én már nem is akarok kigyógyulni belőle, mert számomra már így a természetes.

Emiatt is talán érdekes lehet a számotokra a történetem. :)

 

Nos röviden annyi lenne, hogy mániákus kézmosási mániában szenvedek kb. 10 éve.

Valahogy egyszercsak kialakult nálam, aztán egyre csak súlyosbodott.

Pár éve úgy érzem, hogy beállt egy szintre, és már nem súlyosbodik tovább, de így is eléggé kellemetlen a dolog a számomra, de úgy vagyok vele, hogy már beletörődtem és elfogadtam. Igazából azért, mert már nem szeretnék újra a régi énem lenni, aki nem törődik semmivel, megfog mindent, és nem mos kezet utána.

Sosem voltam vele orvosnál, így semmilyen gyógyszert nem szedek ellene.

 

Naponta min. 30x-40x kezet mosok még itthon is, főleg azután, ha a lakásomon kívülről behozott dolgokat fogok meg.

A lakáson kívül még rosszabb a helyzet, mindig úgy megyek el valahová, hogy lehetőleg ne kelljen semmit sem megfognom egész úton.

Ha mégis meg kell tennem, pl. vásárlásnál, akkor utána már megyek is a mosdóba, mert addig szabályosan rosszul érzem magam, amíg nem moshatok kezet.

Egyszóval soha semmit nem szeretek megfogni a lakásomon kívül, és nem szeretem, ha bárki hozzám ér, még ha csak a kabátjával vagy a táskájával is.

Ezért is mozdulok ki ritkán itthonról, inkább csak vásárolni, vagy hivatalos ügyet intézni megyek el néha, máshová nem nagyon.

 

Bizonyos dolgok rendszeres ellenőrzése annyira nem jellemző nálam, inkább csak ez a kézmosási mánia.

De nem szeretek pl. kezet fogni sem senkivel, mert utána is mindig megyek kezet mosni a mosdóba. Valahogy rögtön koszosnak érzem magam ilyenkor is, és úgy érzem, hogy minél előbb meg kell tisztulnom úgymond.

Kevesen tudják ezt rólam, ezek szerint úgy látszik, hogy viszonylag jól tudom leplezni. :)

 

Szóval igazából csak jelezni szerettem volna, hogy ilyen is van, hogy valaki már nem is akar kigyógyulni a kényszerbetegségéből.

 

 

bt1970 Creative Commons License 2018.01.11 0 0 6536

Szia Akranes!

 

1. Igen, én is félek a kényszerektől. Mi van ha nem sikerül megcsinálni stb.
Az ellenőrzéseket kerülgethetem, vagy másvalaki besegít, vagy nagyon indokolt
esetben kihagyhatom. De a tisztasági kényszereket nem hagyhatom ki. A
kényszerek is lefárasztanak, de a gyógyszer az még nagyobb fáradtságot
okozott. Ezért is álltam le vele. Izomfájdalmat, izomgyengeséget én is
éreztem a gyógyszerszedés alatt.

 

2. Agyműtétet nem ajánlottak. Párszor voltam pszichológusnál, többször
telefonon beszéltem vele. Műtétet úgy tudom csak külföldön végeznek. De azt
csak végső esetben. (Pl.: itt írták régebben, hogy valaki már napi 20 órát
fürdött és a végén bőrfertőzésben meghalt)

 

3. Nekem is hasonlóak vannak. Sokáig kell néznem, csinálnom dolgokat még
tudatosul. Meg ha csinálok valamit, közbe leáll a folyamat. Vagy ha nem áll
le, akkor meg a végén látom rossznak. Sokunknál ugyanígy lehet ez, bele lehet
fáradni. Hogy miért van ez így, az jól látszik az orvosi cikkekből, amit
feltöltöttem, pirossal kiemeltem. A gyógyszer ezen javíthat, de akkor meg a
megmaradt kényszerek mellé még bejönnek a mellékhatások.

 

4. Teljes gyógyulást csak külföldről hallottam, az is lehet valami egyszerűbb
eset volt. Kérdezted, hogy milyen az életem. Jó volt aztán fokozatosan
romlott el. A munka és a szórakozás is csökkent folyamatosan. A kényszer
miatt kijött még 2 féle betegség. Gondolom az állandó feszültségtől.
Részletesen már leírtam a 6515-ös hozzászólásomban. Én is középkorú vagyok.
Majd még írok hogy most hogy mennek a napok. Sokmindent próbáltam sokfelé, a
sok baj miatt kerültem vissza haza. Itt nincsenek bajok, de élet se nagyon,
csak minimális. A családból már mindenki meghalt vagy elköltözött, 2-en
maradtunk. Akivel élek (szülő) mindenben támogat, segít. De ez a megoldás
csak ideiglenesen jó, remélem lesz változás. Tehát kapcsolatom nincs
senkivel, baráti társaság se. (Persze voltak próbálkozások, a kapcsolatban
kevés, a baráti társaságban több sikerrel.) Amikor még nem voltak kényszerek
akkor is inkább egyedül szerettem lenni. Mindig szerettem, hogy nincs
kötöttség, akkor és azt csinálok amit akarok a szabadidőmben. De azért soxor
jártam társaságba is.

Előzmény: Akranes (6532)
VPP. Creative Commons License 2018.01.09 0 0 6535

Hello

Jó lehet, félelmek nélkül élni, vagy legalábbis kevesebbel.

 

Nekem a munka is nehezen megy , sose érzem azt,hogy amit csinálok az jó , ellenőriznem kell mindig amit megcsináltam,

így sokkal megterhelőbb dolgozni, csak nyögvenyelősen megy, aztán ha jön egy váratlan probléma végkép elmegy a kedvem.....

Állandóan parázok,hogy nem leszek kész, kapkodok, idegeskedek, általában a legrosszabb végeredménytől rettegek .

 

Aztán a műhelyből bejönni az is még egy nehézkes szarakodás, mindig attól félek,hogy vm. gépet bekapcsolva hagytam, leég a műhely, mert elektromos tűz lesz, fűtési szezonban a kazánt szoktam ellenőrizgetni, félek,hogy a melósom meghal miattam,mert vm. életveszélyes hibát csináltam. 

Az életem külső szemlélő számára egész jónak tűnhet, de állandóan vergődök, félek, agyalok, rágódok stb.

 

A feladatmegoldás önmagában is nehezen megy, mert amikor vm. munkafolyamatot csinálok, már a következőn agyalok,

pörög az agyam feleslegesen, nehezemre esik tervezni, mindent le kell írnom ,mert folyamatosan attól félek,hogy vm fontosat elfelejtek és baj lesz.........

Mindent túlbonyolítok.......

Rakás sz.r az egész.

 

A műtét egyébként csak nagyon súlyos esetben kerül szóba, Magyarországon is csináltak már, azt hiszem,

de szerintem hülyeség abban gondolkodni, tényleg csak akkor van értelme amikor a kényszerektől teljesen lebénul az ember élete és semmilyen más gyógymód nem enyhít a tüneteken éveken keresztül. 

 

 

Előzmény: Piskóta01 (6534)
Piskóta01 Creative Commons License 2018.01.08 0 0 6534

Nekem eddig még soha, senki nem javasolt műtétet és én is túlzásnak gondolom, nem hiszem, hogy bele tudnék menni egy ilyen drasztikus beavatkozásba.

A kényszergondolatok, késztetések, félelmek engem is iszonyatosan le tudnak fárasztani. A nap végére már nekem is sok minden a nehezemre esik, de nagyon igyekszem mindig valamivel lefoglalni magam és amennyire lehet elterelni a gondolataimat. Van két pici gyermekünk itthon, így igyekszem minél több időt velük tölteni, sokat segítenek, hogy ne a félelmeimre koncentráljak folyton. A párom is mellettem áll, még ha nem is tudja átérezni mindazt, ami bennem van (de talán jobb is).

A teljes gyógyulással kapcsolatban én is szkeptikus vagyok. Eddig ha valamilyen tünetem el is múlt, annak az volt az ára, hogy egy másik (sokszor bizonyos szempontból még rosszabb) tünet jelentkezett (ez a klasszikus tünetváltás esete). Az orvosom szerint nekem sajnos alkati "adottságom" a szorongás és a depresszióra való hajlam, amihez hozzáadódtak a gyermekkoromban elszenvedett traumák. Viszont ha elfogadom és megtanulok vele együtt létezni, akkor élhetőbb lesz idővel. Persze ez sok-sok munkával, "könnyel és verítékkel" jár.

Nagyon kíváncsi vagyok én is, hogy milyen is lehet egy félelmektől, ijesztő gondolatoktól, kényszerektől, folyamatos bizonytalanságtól mentes élet. Eddig nem nagyon volt részem benne. Lehet, hogy elsőre furcsának is érezném, annyira megszoktam már ezt a "világot".

Előzmény: Akranes (6532)
Piskóta01 Creative Commons License 2018.01.08 0 0 6533

Igen, a kényszer dinamikája alapvetően ugyanaz mindannyiunknál. A kényszercselekvést is tulajdonképpen egy gondolat által generált késztetés indítja el.

A kényszerimpulzust a szakirodalom igazából azért különbözteti meg, mert legtöbbször erőszakos jellegű, kifejezetten ártó szándékú (önkárosítás, gyilkosság) késztetést jelent, amit a beteg önmaga, vagy egy másik ember ellen irányulónak él meg, de valójában nem akarja végrehajtani, sőt iszonyatosan szorong attól, hogy nehogy egyszer a figyelme lankadásával, valamilyen módosult tudatállapotban (elveszítve az önmaga feletti kontrollt) megtörténjen az ártó cselekedet.

A kényszercselekvés alapvetően sosem erőszakos jellegű, inkább "ártalmatlan" cselekvésekre irányul.

A kényszerimpulzus pedig kifejezetten ártó szándékú késztetést indukál, ami a beteg személyiségétől alapjaiban idegen, ezért nem jelent végül is valós veszélyt (ellentétben pl. pszichotikus betegekkel), csak folyamatos fenyegetettség és veszély érzést okoz a betegnek. Egy jó szakember természetesen megfelelően képes differenciálni a betegségek tüneteit és felállítani a helyes diagnózist.

Előzmény: bt1970 (6531)
Akranes Creative Commons License 2018.01.07 0 0 6532

                                                Sziasztok betegtársak Kedves BT1970 ÉS PISKÓTA

Rengeteg dologban magamra ismerek,amit leirtatok,úgy gondolom sorstársak vagyunk.

Egy pár dolgot hozzátennék még ahhoz amit eddig leirtatok.

1.A kényszer megkezdése előtt úgynevezett fobo-fobia jelentkezik,tehát előre fél sok kényszeres a hamarosan megkezdett kényszertől,ez már önmagában olyan fárasztó,hogy már ettől lefárad sok kényszeres.egyébként én a nap végére elképesztő fáradságot,izomgyengeséget,és izomfájdalmat érzek a sok kényszertől,nektek mi a tapasztalat a leirtakkal kapcsolatban?

2.A szakorvosom ajánlott nekem agyműtétet !!!! a kényszerekre,mert van egy idegpálya az agyban,amit megműtve sokféle kényszer megszünhet.

Agyműtétet ajánlott  nekem az orvos pedig rengeteg súlyosabb eset van az enyémnél,igaz azt nem tudom másoknak fölajánlottak -e agyműtétet,persze nem fogadtam el,túl drasztikusnak találnám az agyműtétet.

Nektek nem beszélt ilyenről az orvos?

3.Én is hasonlókat tapasztalok a kényszerekről,mint ti,tehát lebénit egy gondolat és újra kezdhetem az egészet,de talán még hozzátenném,hogy úgymond kényszer közben nem hiszem el amit cselekszem,pl:látom hogy be van csukva az ajtó,de nem tudatosul,tehát nem hiszek a saját szememnek,és igy nézem elég sokáig.

4.Kedves Betegtársak,jó lenne hinni a gyógyulásban,de gondolom ti se találkoztatok teljesen gyógyult beteggel aki teljes életet él.

De gondoljátok el ha holnaptól drasztikusan javulna is a betegségünk,és meggyógyulnánk,mire teljes életet élhetnénk ,mint a többi ember, lehet ,hogy már szinte mindenről lekéstünk,sajnos én már középkorú vagyok,és nem lenne őszinte az örömöm ha idős koromra gyógyulnék meg,nektek milyen az életetek ,kapcsolat ,baráti társaság van esetleg?

legközelebb irok többet is külön -külön is válaszolok nektek,sorszám szerint irtam nektek,ha van kedvetek akár igy is válaszolhattok.

 

 

 

 

Előzmény: bt1970 (6531)
bt1970 Creative Commons License 2018.01.07 0 0 6531

Szia Piskóta01!

 

Nálam ugyanez lehet csak másképpen?

 

Kényszergondolat: kezet kell mosnom, de csak a tökéletes kézmosás a jó (mindig minden lépése ugyanúgy történjen), el kell számolnom kézmosás közben 100-ig, közben nem érhetek semmihez (mosdóhoz, csaphoz), mert ha ez megtörténik újra kell kezdenem az egészet. Félek nehogy kihagyjam egy lépését is, nehogy hozzáérjek valamihez, valami nem lesz tökéletes.

 

Kényszercselekvés: elvégzem a kézmosást mindig pontosan ugyanúgy, nagy feszültségben, félelemben a fenti dolgok miatt

 

Kényszerimpulzus: soxor betör egy gondolat, hogy kihagytam egy lépést, valamit rosszul csináltam, kezdjem inkább újra, valamihez hozzáértem (de azért azt talán megéreztem volna?)

Előzmény: Piskóta01 (6530)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!