Keresés

Részletes keresés

bolond halál Creative Commons License 1,5 órája 0 0 6703

Azt hiszem, tanulásnál volt hasonló. Egyik pillanatban meg voltam győződve róla, mi a nekem való hivatás, aztán negyed óra múlva vagy másnap már totálisan más elképzelésem volt, teljesen átélve, abban a pillanatban teljesen azonosulva az adott elképzeléssel. Nagyjából ezért is tartok ott, ahol. Sehol. Ha meg ráerőszakoltam magamra valamit, hogy mostmár aztán történjenek a dolgok, akkor totális kiábrándulás és energiavesztés következett.

Előzmény: laurikka (6701)
bolond halál Creative Commons License 1,5 órája 0 0 6702

Ez nekem már magas. :) Nem lehet simán azt elfogadni, hogy egyszer tetszik neked, egyszer meg nem? Senki sem úgy emlékszik a vele történt dolgokra, ahogy valójában megtörténnek. Az emlékezet is folyamatosan alakul.

Előzmény: laurikka (6701)
laurikka Creative Commons License 11 órája 0 0 6701

fogalmam sincs. Előbb láttam a munkahelyen, Es az elso gondolatom az volt, hogy oké nem tetszik, de egy perc utan megint kezdte, hogy újra Es újra esújra kepzeljem el magamban a fejét meg elemezzem a jelenetet mikor találkoztunk, h biztos nem tetszett-e. Próbálok erről leállni, mert még jobban belevisz, de amikor 1 perccel később tok máshogy emlékezett vissza az agyam, mint, ami a valóság volt, akkor meg mar tényleg hihető volt, hogy tetszett. Másnál is ennyire hihetőek a kenyszergondolatok?

bolond halál Creative Commons License 12 órája 0 0 6700

Szeretik manapság a nőket azzal nyomasztani, hogy legyenek biszexek. Nem inkább tudat alatti megfelelés? "Ha nem vagyok olyan, mint a pornófilmben, akkor nem vagyok igazi nő"?

Előzmény: laurikka (6695)
laurikka Creative Commons License 15 órája 0 0 6699

Ja, bocsánat, most látom, hogy a vadaskert alapitvanyos hozzászólás nem is nekem volt válasz! 

laurikka Creative Commons License 17 órája 0 0 6698

Sziasztok! Köszönöm a válaszokat. Annyira nem mondanám magam gyereknek, 24 éves vagyok. 😀 egyebkent tegnap este pont ugyanezen gondolkodtam, hogy a fiú mellett azert jöhet jobban elo, mert ott mindig muszáj elemeznem a lány fejét, hogy biztosra menjek, hogy nem tetszik, csak a fiút szeretem. Es az is nagyon igaz, hogy néma gondolatok zavarnak, hanem a rá adott reakció, hogy szorongok, ha eszembe jut a lány feje Es, hogy olyan, mintha ez a szorongás elnyomná az összes erzesemet a fiú iránt. Voltam tegnap dokínál, írt fel orvosságot. Kivancsi leszek...

mgesa Creative Commons License 24 órája 0 0 6697

Ezek tipikus kényszeres gondolatok és késztetések. A kényszer trükkos: amikor elbánsz egy gondolattal és megnyugszol, hogy nem igaz, akkor más oldalról támad és mindig ott, ami aktuálisan leginkább fontos Neked 😣 A lényeg, hogy mindahhoz, amihez szorongás társul, az biztosan kényszer és nem kell vele foglalkozni (tudom, nehéz), fogd fel egyfajta hatterzajnak, ami zavar, hallod, de nem kell vele foglalkozni.

A jelentéktelenné tevés az, ami használ, ha ez sikerül, akkor magától elmúlik majd. A rágódást, bizonyosság keresést és megerősítést ha lehet kerüld, ezek csak felerosik a gondolatokat, te magad teszed naggyá, "eteted" őket.

 

20 éve küzdök ezzel, sok mindent próbáltam, de csak az használ, hogy a te reakciódat valtoztatod meg egy adott gondolatra (tehát nem reagálsz ra), magát a gondolatot megszüntetni nem lehet és nem is kell. De ha helyesen reagálsz rájuk, akkor maguktól visszavonulnak. = Viselkedésterapia, nem véletlenül ez a legsikeresebb kezelési módja az OCD-nek.

 

Ha tudsz angolul, akkor rengeteg irodalmat tálalsz ehhez a témához pl Dr. Phillipson vagy Dr. Schwartz írásait.

 

 

 

 

 

Előzmény: laurikka (6695)
mgesa Creative Commons License 24 órája 0 0 6696

Szia!

 

Úgy tudom a Vadaskert Alapítványnál fogadnak gyerekeket.

Előzmény: namastemami (6693)
laurikka Creative Commons License 30 órája 0 0 6695

Sziasztok! Nem tudtam visszaolvasni az összes hozzászólást, ezért nem tudom felmerült- e hasonló kenyszergondolat. Kiskorom óta kenyszergondolatokkal küzdök, azonban 2 éve jött a legdurvább, mikor azon kezdtem el agyalni, hogy mi van ha leszbikus vagyok. Minden egyes lányra , akit láttam az utcán, vagy láttam a tv-ben , azt gondoltam, hogy tetszik Es folyton elemeznem kellett oket, hogy tényleg tetszenek-e vagy nem. Azt azert szeretnem hozzátenni, hogy a kenyszergondolatok között sem volt soha szexuális gondolatom lányokkal, kizárólag az arcukra irányult az egész, h szépnek latome oket vagy nem. Miután tudatositottam magamban, hogy túlságosan szeretem ahhoz a ferfiakat, hogy leszbikus legyek, arra állt rá, hogy akkor biszexuális vagyok, azonban az is tudatosult bennem , hogy egyáltalán semmi vonzalmat nem érzek a lányok iránt, szóval az, hogy mindenkiről azt hiszem , hogy tetszik, viszonylag abbamaradt. Ehelyett jött az, hogy konkrét emberekre állt rá, olyan lányokra, akiket mar ezer éve ismerek, Es soha egyetlen ilyen gondolatom sem volt roluk. Amikor a fókuszba kerülnek ezek a személyek, teljesen hihetove válik, hogy tetszenek, de , ahogy jött, úgy el is tűnik a gondolat Es kinevetem magam, hogy megis hogyan gondolhattam azt. Azonban pár hónapja van egy udvarlom, Es azt vettem észre, hogy ahogy elkezdek komolyabban érezni valaki iránt az agyam egyből blokkolni akarja. Ebbe a fiuba szerelmes vagyok, Es amikor eg tudatosult bennem, az agyam ismét megpróbálta blokkolni. Van egy munkatársa, akit hónapok óta ismerek Es max annyit gondoltam róla, hogy kedves, de ennyi. Előző hét szerdán még beszéltünk is erről a lányrol Es mondtam, hogy kedves, majd a következő nap álltam a munkahelyem teraszan, mire megláttam ezt a lányt háttal Es Annyir gondoltam, hogy miLsem vékony, bizros azert , mert sokat fut (mert láttam képeken, hogy szokott futni). Na erre elindult a lavina, hogy azert gondoltam ezt, mert tetszik. Ezek utan , úgy mint eddig mindig állandóan csekkolnom kellett a képeit, hogy tetszik-e vagy nem. Mindig megnyugodtam , hogy nem, de ez kb 1 percig tartott es kezdődött elölről. Most mar addig fajult, hogy azt próbálja velem elhitetni, hogy nem is az udvarlomat szeretem, hanem eht a lányt, Es csak atverem a fiút. Az a fo problémám, hogy komolyan, engem az sem érdekelne, ha tetszene a lány, de most ez a kenyszeresseg ráállt a fiúra, hogy biztosan nem szeretem Es mar ott tartok, hogy szorongok Es panikolok mielott talalkozunk, pedig mikor vele vagyok nagOn boldog vagyok. Es az is érdekes, hogy amikor egyedül vagyok, vagy valami baratommal, Es bevillan a csaj feje, akkor nem érdekel, de mikor ezzel a fiúval vagyok, akkor sokkal jobban kikeszulok, ha bevillan a lány feje, mert olyan, mintha ez gátolná abban, hog szerezhessen. Valamelyik nap , amikor csokoloztam a fiúval , bevillant a lány feje, Es ettől annyira leesett a libidom, hogy el is ment az egesztol a kedvem. Es amikor tudom, hogy nemsokára találkozni fogok a fiúval , el kell kepzelnem a csaj fejet h megbizonyosifjak róla, hogy biztos nem tetszik, mintha biztosra akarnék menni, hogy nincs akadálya annak, hogy szerezhessen a fiút.

a legnagyobb baj számomra megis az, hogy anikor bevillan a lány feje akkor érzem azt a szorongó erzest, Es mar tényleg teljesen hihető, hova tetszik, csak azt nem értem, hogy hónapokig nem gondoltam ezt róla, szerdán is láttam magam elott a fejet Es nem érdekelt, erre 1 nappal később meg totál ráállt az agyam. Mi erről a véleményetek? 

hed7kandi Creative Commons License 2018.08.07 0 0 6694

Szia hm88,

 

köszi az infot, megpróbálom igy. Valszeg én ennél jóval kevesebbel kezdhettem, mondjuk olyan 1g-mal vagy még annyival sem, de lehet fokozatosan növelem, naponta.

Egyébként nem kimondott piálásra gpondoltam, hanem mondjuk pár sörre alkalom adtán és abban teljesen igazat adok, hogy a másnaposság gyakran nekem is egy rémálom volt, ezért ezt kimondottan kerülöm (már amennyire tudom :) ).

Egyébként hol hallottál erről a tippről, konzultáltál erről valakivel (orvossal, más szakemberrel), mielőtt bele kezdtél?

Előzmény: hm88 (6692)
namastemami Creative Commons License 2018.08.07 0 0 6693

Sziasztok!

Sajnos szülőként érintett vagyok a betegségben, ugyanis 10 éves kisfiamnál kb. másfél éve kezdődtek a kényszerbetegség tünetei és azóta is tart. Jártunk pszichiáternél, ami nem hozta a várt eredményt, ezért váltottunk....jelenleg kineziológushoz járunk, de úgy érzem nem elég -bár segít és nagyon jól érzi magát a kezelések után - mégis kell valaki, aki célzottan kezeli őt.

Tudtok-e jó szívvel ajánlani olyan szakembert, aki jártas a kényszerbetegség kezelésében és gyerekekkel is foglalkozik?? Beleolvasgattam a hozzászólásokba és higgyétek el, hogy a közvetlen környezetnek / családtagoknak is rettenetesen megterhelő, ha a szerette ilyen betegségben szenved. Mert szenved....A valaha volt spontán, bevállalós, semmitől sem félő gyerekem mára egy aggódó, szorongó valaki lett. Ez így nem mehet tovább...az ő és az egész család érdekében sem. Biztosan vannak itt olyanok is, akik családtagként érintettek vagy olyanok, akik meggyógyultak...kérlek segítsetek! köszönöm előre is!

hm88 Creative Commons License 2018.08.06 0 0 6692

Szia,

 

Szerintem 2-3g-vel kezdj és azt növeld 18-ig. Simán megengedett mellette az alkohol, bár én azt is visszafogtam, amennyire lehetett, mert nekem a másnaposság brutálisan felerősítette a tüneteket. 18g az kb 5 púpozott teáskanál, de szerintem jobban jársz, ha veszel egy konyhai mérleget.

Előzmény: hed7kandi (6691)
hed7kandi Creative Commons License 2018.08.04 0 0 6691

Szia hm88,

 

úgy döntöttem, hogy kipróbálom a dolgot, amit irtál. Be is szereztem egy fél kilós zacskót, viszont lenne még pár kérdésem, mielőtt belevágok. Te egyből nagyobb adodgban kezdted, ha jól tudom standard körülmények között 750 mg-ot ajánlanak? Te ha jól emlékszem 12g-ot irtál és ezt növelted 18g-ig. Valóban kellhet ennyi?

Szerinted mellette megengedett pár sör vagy valamennyi alkohol, esetleg mondjuk havi 1 italozás, ha úgy van? Gondolom ez nem olyan, mint a gyógyszer, hogy mellette nem ihatsz egyáltalán és itt inkább csak annyi a mellékhatás, hogy nincs hatása? Erről esetleg tudsz valamit?

Még annyi, hogy kb meg tudnád mondani, hogy mennyi mondjuk 10g vagy 18g? Nekem ugyanis csak egy pici kis kanalacskát adtak, ami kb akkora, mint egy nagyobb méretű borsószem és ugyan van rajta egy halvány csik meg valami szám, de nem tudom belőni, hogy mennyi lehet. A zacskó alapján ebből ajánlanak 3,5 adagnyit, csak nem tudom, hogy ez-e a napi 750mg? 

Ezen kivül, ha bármi hasznos ötleted, tipped van, nyugodtan oszd meg, örömmel olvasom!

 

Köszi a segitséged!

Előzmény: hm88 (6690)
hm88 Creative Commons License 2018.08.04 0 0 6690

Szia Akranes!

 

Angol nyelvű tanulmányokkal tudok szolgálni, ezekben szerepel a 18g:

https://ajp.psychiatryonline.org/doi/abs/10.1176/ajp.153.9.1219?journalCode=ajp

https://aor.ca/blog/overcoming-anxiety-depression-ocd-and-panic-attacks-with-inositol

 

Nekem kényszer-cselekvéseim nem voltak, "csak" agresszív kényszergondolatok, amik elég erősek voltak és igen, befolyásolták a mindennapjaimat. Ma is vannak még, de jelentősen csökkent az intenzitásuk.

Előzmény: Akranes (6689)
Akranes Creative Commons License 2018.07.22 0 0 6689

Szia hm88!

Elképesztő érdekes amit írtál az Inozitolról,mindenkinek tanulságos lehet,esetleg tudnál itt küldeni egy linket a használatáról,ez a 18 gramm kinek az ajánlása?

Egyébként nagyon jól mondod az SSRI-gyógyszereknek komoly mellékhatásai vannak....persze nyilván van kivétel.....én erre kérdeztem rá nemrégen itt,hogy ki az akinek használt az ilyen tipusú gyógyszer,és hogy érzi magát ,milyen egészségesnek lenni....hát sajnos nem jött válasz erre a kérdésre......

A sport nagyon jó tényleg a kényszerekre,legalábbis én ezt tapasztalom,megnyugtatja a vegetatív idegrendszert,persze várom a többiek tapasztalatát is erről.

És neked mennyire erős kényszereid voltak,már befolyásolta a mindennapjaidat ?

Várom válaszod ,jó egészséget !

 

Előzmény: hm88 (6684)
annamari073 Creative Commons License 2018.07.20 0 0 6688

Szívesen :)

 

Amikor az ember sokat szorong, akkor egy idő után már azért kezdhet el szorongani, mert már "túl" jól van :)

 

Voltál már pszichoterápián? Az sokat segíthet akkor is, ha valaki gyógyszert szed. Sok esetben a kettőt együtt javasolják, főleg kényszerbetegségnél vagy szorongásnál.

Előzmény: Piskóta01 (6687)
Piskóta01 Creative Commons License 2018.07.19 0 0 6687

Köszi!

Egyelőre még vár az orvos a felírásával mert május vége óta egészen tűrhetően voltam, úgy kb. két héttel ezelőttig. Mostanában kezdek megint hullámvölgybe kerülni.

Az a baj, hogy úgy érzem teljesen sosem leszek már rendben. Nagyon hosszú időt töltöttem már el szorongásokkal, változatos tünetekkel, félelmekkel. Gyakorlatilag az életem részévé vált már, valószínűleg azért is érzem magamat "furcsán" amikor jobban vagyok, mert szinte már nem is természetes számomra az, hogy ha jól vagyok. :(

Sajnos van, hogy jobb időszakomban mintha "hiányoznának" a kínzó tünetek és ez nagyon rossz érzés, mert elbizonytalanít és összezavar, hogy most akkor mi is a helyzet velem. Szorongás csak szorongást szül.

Előzmény: annamari073 (6686)
annamari073 Creative Commons License 2018.07.18 0 0 6686

Szia Piskóta01!

 

Pár nappal ezelőtt olvastam a "Depresszió" topicban a kérdésedet a lamotrigin-nel kapcsolatban. Ott válaszoltam Neked, de feltehetőleg már túl későn írtam, nem olvastad. Ide bemásolom Neked, ha még aktuális:

 

"Szia Piskóta01!

Én rövid ideig szedtem Lamolepet (lamotrigint), de az erős mellékhatások miatt abba kellett hagynom. Viszont három közeli hozzátartozóm szedi már negyedik éve a Lamolepet (200 mg/nap), és nekik bevált, semmi mellékhatást nem tapasztaltak. Szerintem próbáld ki, és majd látod! Mellékhatásait tekintve nem rosszabb vagy jobb, mint bármely más gyógyszer."

Előzmény: Piskóta01 (6685)
Piskóta01 Creative Commons License 2018.07.16 0 0 6685

Szia hm88!

Köszi a választ, alapvetően én is így gondolom, csak hát oly sokszor ambivalens érzéseim vannak, hogy már magam sem tudok kiigazodni az érzéseimen.

Amikor a magam ellen irányuló késztetések felerősödnek és tényleg szenvedek tőlük, akkor azt érzem, hogy bárcsak soha meg se jelentek volna, hiszen nem akarok meghalni, látni szeretném a gyermekeimet felnőni.

Ha pedig egy ideig jobban vagyok, akkor meg a kezdeti jóllét után mintha hiányoznának a rosszullétek, vagy nem is tudom, a kínzó tünetek. Aztán persze vissza is erősödnek és kezdődik a kör elölről.

Ha viszont úgy érzem, hogy nem küzdök a gondolatok, késztetések ellen eléggé, akkor meg attól tartok, hogy már nem is kényszer, hanem azonosultam vele és elveszítette én-idegen jellegét, ami addig védett a bekövetkezésétől.

Nehéz ezeket a dolgokat elmagyarázni, de talán érthető.

Újabban az a kényszergondolatom (?), hogy nem is kényszergondolataim- és késztetéseim vannak, hanem csak félek megtenni az önkárosító cselekvéseket, amikre késztetést érzek, annak ellenére, hogy tudom hogy veszélyt jelentenek a testi épségemre, életemre.

Az orvosom szerint ezek az állandó bizonytalanságok is az erős szorongásos zavarok, kényszerek ismérvei és nem kell aggódnom, de hát nem egyszerű ez. Talán soha nem múlik el teljesen, viszont ilyen állapotban még hosszú és keserves lesz az élet. :(

Előzmény: hm88 (6684)
hm88 Creative Commons License 2018.07.03 0 0 6684

Szia!

 

Nagyon egyszerű a képlet: ha nyugtalanítanak az agresszív kényszergondolatok, nem pedig élvezettel gondolsz rájuk, akkor 100%, hogy kényszerbeteg vagy és SOHA nem fognak valós cselekedet formájában manifesztálódni ezek a gondolatok. 

 

Nekem egyébként az inozitol rengeteget segített, ami egy vény nélkül kapható "vitamin". Bár soha nem szedtem ssri-t meg semmilyen antidepresszánst, de állítólag az inozitolnak hasonló hatása van, csak durvább mellékhatások nélkül. Az adagolása 18 gramm naponta, de 2 grammról kell indulni és naponta 1 grammal növelni a dózist, hogy hozzászokjon a szervezet, mert különben erős hasmenést okozhat. Gyakorlatilag ez az egyetlen mellékhatása. Én mondjuk 10 gramm felett már a seggemen pisáltam, még úgy is, hogy tényleg csak egy grammal növeltem a napi adagot, de pár nap után szerencsére elmúlt:D Reggel éhgyomorra kell meginni a vízzel vagy üdítővel elkevert inozitol port, aminek teljesen jó, édeskés íze van. A 18 grammos dózis elérése után 2-3 héttel szinte teljesen elmúltak a kényszergondolatok, vagy ha voltak is egyszer-kétszer, akkor leszartam őket :) 4 hónapja leálltam a szedésével és 1 hete újra elkezdtek jelentkezni a tünetek, szóval megint belefogok egy kúrába és ha kell életem végéig szedem. Ezzel párhuzamosan elkezdtem rendszeresen sportolni, ami szerintem szintén jó hatással volt a betegség kezelésére. Egyébként azt figyeltem még meg, hogy a nikotin és a másnaposság nagyon durván felerősítik a tüneteket, szóval most a cigit próbálom letenni, az alkoholt pedig olyan szintre visszaszorítani, hogy ne részegedjek le tőle :)

 

Remélem, hogy segítettem!

 

(Egyébként szánalmas, hogy az antidepresszánsokat és a nyugtatókat orrba-szájba írják fel az orvosok mindenkinek, miközben ezt a teljesen ártalmatlan "szert" alig ismeri valaki Magyarországon...)

Előzmény: Piskóta01 (6681)
Isana74 Creative Commons License 2018.06.08 0 0 6683

Szia Rebcsuli!

 

Érdekes, amit írsz. Bár nekem is van egy másik lányismerősöm, akinek szintén van egy pasija, akit imád, szerelmes belé, de ha valami probléma akad köztük, akkor elmondja őt nekem mindenféle szemétládának, mocskosnak, utolsó féregnek, f***kalapnak.

Bár te azt írod, hogy akkor is így viselkedsz a barátoddal, ha éppen nincs gond köztetek.

Hát nem tudom, de hasonló esetre itt az oldalon nem emlékszem, bár én se olvastam el minden korábbi bejegyzést.  

Nem tudom mivel lehetne erről leszoknod, de ha a gyógyszerek sem segítenek, akkor talán már csak a terápiában bízhatsz esetleg. Drukkolok neked, hogy sikerrel járj! ;)  

 

Előzmény: rebcsuli (6680)
xavér2016 Creative Commons License 2018.06.01 0 0 6682

Szia Piskóta01!

 

Sajnos pont ugyanúgy érzek, mint Te. Néha teljesen elbizonytalanodok, hogy ez most kényszergondolat vagy valami sokkal rosszabb.

Ha meggyőzöm magam, hogy nem vagyok "sorozatgyilkos" :-), akkor előjön a skizofréniától való félelmem. Ha az egyik megszűnik akkor jön helyette egy másik. 

 

 

Az elfogadásra - mármint az agresszív gondolatok elfogadására - egyszerűen képtelen vagyok, pedig sokak szerint ez lehet a gyógyulás kulcsa.

Nekem segíteni szokott ha a gondolat megjelenésekor, azt mantrázom magamba, hogy "nincs rád szükségem, menj el".

Előzmény: Piskóta01 (6681)
Piskóta01 Creative Commons License 2018.05.27 0 0 6681

Sziasztok!

1.

Valaki kapott már lamotrigin hatóanyagú gyógyszert a terápia részeként? Mik a tapasztalatok?

Mivel nálam úgy tűnik egyik SSRI sem hat kellően önmagában, ezért most lamotriginnel (pl. lamolep) próbálnánk kiegészíteni a kezelést. Egy kicsit tartok tőle, mert olvastam rosszakat is a szedéséről. Nem örülök neki, hogy még egy újabb fajta gyógyszer bejön a képbe, de hát úgy néz ki, hogy tényleg nem egyszerű a kényszer kezelése.

2.

Ti is bizonytalanodtatok már el, hogy nem is kényszerbetegek vagytok, hanem valamiféle "még súlyosabb", akár pszichotikus betegségetek van / lesz?

Én sokszor érzem úgy, hogy azért nem múlnak el a kényszerkésztetéseim és gondolataim, mert nem is kényszer, hanem a  kényszer "álarcába" bújt súlyosabb pszichés bajom van. Állandóan ambivalens érzésekkel és gondolatokkal küzdök, mindenben elbizonytalanodom. Tartósan megnyugtatni magam csak a legritkább esetben sikerül.

Ha pedig nem küzdök a tünetek, késztetések ellen eléggé, hanem próbálom elengedni, akkor pedig az rémít meg, hogy ha nem küzdök ellene, akkor azonosulni fogok velük és valódi kóros késztetéssé válnak.

rebcsuli Creative Commons License 2018.05.25 0 0 6680

Sziasztok! Nemrég találtam rá erre a fórumra, és látom nagyon sokan küzdünk kényszerekkel. Nem tudok elolvasni 6000 hsz-t, így nem tudom, van-e itt olyan, akinek hasonlóak a problémái, mint nekem. Lassan másfél éve vannak erőteljes kényszergondolataim, ezek főként agresszív gondolatok, s legtöbbször trágárak, pedig sosem beszéltünk itthon csúnyán. Viszont suliban,munkahelyen amit hallottam, azok eszméletlen erősen megragadtak a fejemben,és folyamatosan előjönnek a páromra, míg nem jöttünk össze, addig édesanyámra irányultak ezek. folyamatosan káromkodásokra akarok gondolni, lelkileg ki vagyok készülve, nem tudok róla megfeledkezni egy percre sem, folyamatosan kattogok, hogy na most mi fog előjönni, csak ez elő ne jöjjön. És nagyon fáj, hogy életem szerelmét szidom és káromlom, akkor is ha minden jó köztünk, csak mert erre érzek késztetést. A másik dolog, amit azt sem tudom hogy magyarázzak el, másrészt szégyellem is, de dallamokba belehallok csúnya szavakat.. bármilyen dal, amiben van egy négyütemű vagy milyen dallam, olyan mintha arra a dallamra ki lehetne mondani, hogy k..Isten, általában ez jön elő, és mintha hallanám, hogy a fejemben elkezdem kimondani. Egyre több zenével vagyok így, lassan már zenét sem tudok hallgatni. Több mint félévig szedtem gyógyszert, voltam gyógyszerbeállításon is, de nem használt egyik sem, csak a mellékhatások jöttek elő. 10 kilót felszedtem és hónapok óta elmarad a menstruációm, úgyhogy elhagytam őket. Június közepén eltudom kezdeni a pszichoterápiát. Szerintetek van nekem is esélyem a gyógyulásra? Lehet egy ennyire elvetemült kényszeresnek is reménye?

Akranes Creative Commons License 2018.05.25 0 0 6679

Szia !

Érdekes dolgot boncolgattál,hogy egyszercsak rádtört a betegség.....milyen érdekes hiszen az agyi elváltozás már régóta megvan a betegekben,de sokan egészségesen,teljes életet élnek sokáig....az orvosod mit mondd....mitől jött elő hirtelen?

És ha már van konkrét kényszer amiből meggyógyultál akkor kérlek irdd meg.....igaz itt láttam egy példát,ha eltereled szép gondolatokkal akkor le is tudod zárni?....és nem pánikolsz be,hogy nincs lezárva a kényszer?

Köszi előre is a válaszokat,további szép napot.

 

Előzmény: legyekmárjól (6654)
Akranes Creative Commons License 2018.05.19 0 0 6678

Szia Melhior09 !

Köszi a válaszaidat,és persze ,hogy vannak kérdéseim....egyébként úgy látom,hogy  rosszabb állapotban vagyok szerintem mint te tehát a gyógyulásom is hosszabb lesz valószinű....sőt én úgy látom neked közel lehet a gyógyulás és a teljes élet.....és természetesen mielőbbi gyógyulást kívánok a veseproblémáddal kapcsolatban.

1.mint mondtad tünetmentes voltál....mesélj róla milyen gyógyultnak lenni,én már el se tudom képzelni....és mesélnél arról milyen kényszerekből gyógyultál meg....és a gyógyulás után hogyan viszonyultál ezekhez a kényszerekhez?

2.mint irtad nincs pánikbetegséged,de mint tudjuk a kényszernek is részben pánikszerű tünetei vannak pl:kényszer közben szaporább a légzés stb....persze ezt én is csak olvastam sok helyen....és ott van az a bizonyos phobo-phóbia....tehát előre félsz a közelgő kényszertől....ilyesmi van neked?

3.nekem viszont szinte az összes SSRI-féle gyógyszertől eltünt a nemi vágyam....bár még nem próbáltam az összeset....tehát vagy esetleges gyógyulás vagy megmarad a nemi vágy.....persze el is felejtettem hangsúlyozni,hogy mindenkire másként hatnak a gyógyszerek ....igy a Sertralin-Sandoz is....hát sajnos rám rosszul hatott.

te melyik gyógyszernél éreztél hasonló libidócsökkenést és tüneteket mint én a Sertralinnál?

                                                                                           

 

Előzmény: Melhior09 (6675)
Melhior09 Creative Commons License 2018.05.18 0 0 6677

Értem! ez valóban szörnyű! Nos megkel vele értetned, hogy nem uralhat mindent! Próbáld neki azt elmagyarázni ,hogy oké ,hogy félt mondjuk Téged, viszont ezzel a viselkedéssel pont azt éri el ,hogy Te is belebetegszel! Én nekem nem volt ilyen ,nálam az volt ,hogy a gondolataimmal bajt okozok. Nos erre a legtökéletesebb mondatot egy nagyon kedves pszichológus mondta. ,,Egy Anya is gondol arra ,hogy megfojtja a gyerekét mikor az nem hagyja aludni már régóta!" én ez után kezdtem úgy gondolkodni ,hogyha egy Anya megteheti akkor én is megtehetem ,hogy ha valaki felbosszant vagy bánt beszóljak neki! Na de térjünk vissza hozzátok! Szerintem az is használhat ,hogyha kicsit kiforgatod a szavait! pl.: Oké hogy nem csukja be a kaput és baj lesz ,de mivan ,hogyha bezárja és akkor esik valakinek baja! (persze csak óvatosan ,mert lehet,hogy ezt is beépíti a kényszere)  A sütisre egyenlőre nem tudom mit mondhatnék de gondolkozom! 

Előzmény: kicsibarack (6676)
kicsibarack Creative Commons License 2018.05.18 0 0 6676

Köszönöm a hozzáállásod :) Ma voltunk orvosnál és azt mondta kényszerbeteg- ezt tudtam - pszichotikus tünetekkel

 Teljesen elrugaszkodott a valáságtól ...mindenért ő a felelős ha megsérül valaki mert pl nem figyelmeztette vagy nem csukta be a kaput a játszótéren és kimegy a gyerek. Egész nap ideges és ezzel foglalkozik. Szóval megkeseriti az en eletem es a sajat eletet is. Mondok egy példát: van egy japan süti ami fulladast okoz napokig irta ezt kommentbe receptoldalakra ..es minden nap van egy újabb..Kapott Sertralint ma . Most meglátjuk mi lesz. 1.5 hét múlva megyünk újra a dokihoz. 

 

 

 

Előzmény: Melhior09 (6672)
Melhior09 Creative Commons License 2018.05.17 0 0 6675

Szia :) 

 

1. kérdésed : Azért hagytam abba mert már 1 éve tünetmentes voltam és a Dokim mondta ,hogy szép lassan elhagyhatom! 

2. Eltudnék képzelni párkapcsolatot ,de csak akkor amikor nem vagyok ennyire kényszeres! Mmint tudni fog róla a párom ,hogy van egy ilyen jellegű problémám ,de elfogadja és segít hogy könnyebb legyen! Nekem egy dolog van ami miatt nem merek kapcsolatot nyitni az az ,hogy ha lefekszünk utána nálam egyből ágynemű csere és zuhanyzás ,mert máskülönben szorongok ,nem tudom ezt eltudom e nőni !

3. Nincs mellette semmilyen más pszichés bajom ha jól tudom ,csak egy vesebetegségem ,ami a Dokik szerint az OCD kiváltója is lehet! 

4. Érdekes módon nálam semmi ilyen nincs ! Az anafranilnál tapasztaltam ,de a Sertralinnál szinte semmit! Nem tudom lehet nem jó gyógyszer nekem ,jó lenne már megtalálni a megfelelőt! 

Ha van még kérdésed nyugodtan kérdezz! :) 

Előzmény: Akranes (6673)
Akranes Creative Commons License 2018.05.17 0 0 6673

Szia Melhior 09 !

Igen ,én is örülnék,ha tudnánk beszélni a problémákról,kezdésnek pár kérdés.

1.Miért hagytad abba azt a gyógyszert ami segitett,úgy tudom a gyógyszereket sokáig kell szedni,valakinek örökké.

2.Irtad,hogy egy emberben csalódtál,de ha ettől eltekintünk,hiszen egészséges emberek is csalódnak nagyokat.....szóval úgy érzed alkalmas lennél egy tartós kapcsolatra?,És itt nemcsak arra gondolok,hogy a párod látná az esetleges kényszereket,hanem arra is,hogy egy kényszerbetegnek elég kevés energia,erő jut bármi másra....pedig egy kapcsolatban nem lehetsz fáradt mindig.

3.a kényszerek mellett van más problémád:pl: pánik,vagy szociális fóbia?

4. Szóval Sertralint szedsz....én régebben azt szedtem,évekkel ezelőtt,hát katasztrófa volt....nemhogy lecsökkent a libidóm,de egyszerűen képtelen voltam az ejakulációra....ez az a bizonyos lassú puska féle dolog....hát nálam nem lassú hanem szinte képtelen voltam az élvezésre.

                                                               várom válaszod üdv Akranes 

Előzmény: Melhior09 (6664)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!