Keresés

Részletes keresés

Akranes Creative Commons License 4 napja 0 0 6678

Szia Melhior09 !

Köszi a válaszaidat,és persze ,hogy vannak kérdéseim....egyébként úgy látom,hogy  rosszabb állapotban vagyok szerintem mint te tehát a gyógyulásom is hosszabb lesz valószinű....sőt én úgy látom neked közel lehet a gyógyulás és a teljes élet.....és természetesen mielőbbi gyógyulást kívánok a veseproblémáddal kapcsolatban.

1.mint mondtad tünetmentes voltál....mesélj róla milyen gyógyultnak lenni,én már el se tudom képzelni....és mesélnél arról milyen kényszerekből gyógyultál meg....és a gyógyulás után hogyan viszonyultál ezekhez a kényszerekhez?

2.mint irtad nincs pánikbetegséged,de mint tudjuk a kényszernek is részben pánikszerű tünetei vannak pl:kényszer közben szaporább a légzés stb....persze ezt én is csak olvastam sok helyen....és ott van az a bizonyos phobo-phóbia....tehát előre félsz a közelgő kényszertől....ilyesmi van neked?

3.nekem viszont szinte az összes SSRI-féle gyógyszertől eltünt a nemi vágyam....bár még nem próbáltam az összeset....tehát vagy esetleges gyógyulás vagy megmarad a nemi vágy.....persze el is felejtettem hangsúlyozni,hogy mindenkire másként hatnak a gyógyszerek ....igy a Sertralin-Sandoz is....hát sajnos rám rosszul hatott.

te melyik gyógyszernél éreztél hasonló libidócsökkenést és tüneteket mint én a Sertralinnál?

                                                                                           

 

Előzmény: Melhior09 (6675)
Melhior09 Creative Commons License 4 napja 0 0 6677

Értem! ez valóban szörnyű! Nos megkel vele értetned, hogy nem uralhat mindent! Próbáld neki azt elmagyarázni ,hogy oké ,hogy félt mondjuk Téged, viszont ezzel a viselkedéssel pont azt éri el ,hogy Te is belebetegszel! Én nekem nem volt ilyen ,nálam az volt ,hogy a gondolataimmal bajt okozok. Nos erre a legtökéletesebb mondatot egy nagyon kedves pszichológus mondta. ,,Egy Anya is gondol arra ,hogy megfojtja a gyerekét mikor az nem hagyja aludni már régóta!" én ez után kezdtem úgy gondolkodni ,hogyha egy Anya megteheti akkor én is megtehetem ,hogy ha valaki felbosszant vagy bánt beszóljak neki! Na de térjünk vissza hozzátok! Szerintem az is használhat ,hogyha kicsit kiforgatod a szavait! pl.: Oké hogy nem csukja be a kaput és baj lesz ,de mivan ,hogyha bezárja és akkor esik valakinek baja! (persze csak óvatosan ,mert lehet,hogy ezt is beépíti a kényszere)  A sütisre egyenlőre nem tudom mit mondhatnék de gondolkozom! 

Előzmény: kicsibarack (6676)
kicsibarack Creative Commons License 5 napja 0 0 6676

Köszönöm a hozzáállásod :) Ma voltunk orvosnál és azt mondta kényszerbeteg- ezt tudtam - pszichotikus tünetekkel

 Teljesen elrugaszkodott a valáságtól ...mindenért ő a felelős ha megsérül valaki mert pl nem figyelmeztette vagy nem csukta be a kaput a játszótéren és kimegy a gyerek. Egész nap ideges és ezzel foglalkozik. Szóval megkeseriti az en eletem es a sajat eletet is. Mondok egy példát: van egy japan süti ami fulladast okoz napokig irta ezt kommentbe receptoldalakra ..es minden nap van egy újabb..Kapott Sertralint ma . Most meglátjuk mi lesz. 1.5 hét múlva megyünk újra a dokihoz. 

 

 

 

Előzmény: Melhior09 (6672)
Melhior09 Creative Commons License 6 napja 0 0 6675

Szia :) 

 

1. kérdésed : Azért hagytam abba mert már 1 éve tünetmentes voltam és a Dokim mondta ,hogy szép lassan elhagyhatom! 

2. Eltudnék képzelni párkapcsolatot ,de csak akkor amikor nem vagyok ennyire kényszeres! Mmint tudni fog róla a párom ,hogy van egy ilyen jellegű problémám ,de elfogadja és segít hogy könnyebb legyen! Nekem egy dolog van ami miatt nem merek kapcsolatot nyitni az az ,hogy ha lefekszünk utána nálam egyből ágynemű csere és zuhanyzás ,mert máskülönben szorongok ,nem tudom ezt eltudom e nőni !

3. Nincs mellette semmilyen más pszichés bajom ha jól tudom ,csak egy vesebetegségem ,ami a Dokik szerint az OCD kiváltója is lehet! 

4. Érdekes módon nálam semmi ilyen nincs ! Az anafranilnál tapasztaltam ,de a Sertralinnál szinte semmit! Nem tudom lehet nem jó gyógyszer nekem ,jó lenne már megtalálni a megfelelőt! 

Ha van még kérdésed nyugodtan kérdezz! :) 

Előzmény: Akranes (6673)
Akranes Creative Commons License 6 napja 0 0 6673

Szia Melhior 09 !

Igen ,én is örülnék,ha tudnánk beszélni a problémákról,kezdésnek pár kérdés.

1.Miért hagytad abba azt a gyógyszert ami segitett,úgy tudom a gyógyszereket sokáig kell szedni,valakinek örökké.

2.Irtad,hogy egy emberben csalódtál,de ha ettől eltekintünk,hiszen egészséges emberek is csalódnak nagyokat.....szóval úgy érzed alkalmas lennél egy tartós kapcsolatra?,És itt nemcsak arra gondolok,hogy a párod látná az esetleges kényszereket,hanem arra is,hogy egy kényszerbetegnek elég kevés energia,erő jut bármi másra....pedig egy kapcsolatban nem lehetsz fáradt mindig.

3.a kényszerek mellett van más problémád:pl: pánik,vagy szociális fóbia?

4. Szóval Sertralint szedsz....én régebben azt szedtem,évekkel ezelőtt,hát katasztrófa volt....nemhogy lecsökkent a libidóm,de egyszerűen képtelen voltam az ejakulációra....ez az a bizonyos lassú puska féle dolog....hát nálam nem lassú hanem szinte képtelen voltam az élvezésre.

                                                               várom válaszod üdv Akranes 

Előzmény: Melhior09 (6664)
Melhior09 Creative Commons License 2018.05.15 0 0 6672

Az egyik kérdésre elfelejtettem válaszolni ,Bocsánat! :/ Igazából azt jelenti ,hogy míg az Anafranilnál éreztem folyton a mellékhatásokat meg egy kicsit a jó hatást is ,Sertralinnál nem éreztem ilyet csak az első két napban ! A Dokim  erre mindig azt mondja ,hogy várni kell meg majd hat ,de könyörgöm ,ami egy 2-3 hónapja nem használ azt mért erőltetjük!? 

Előzmény: kicsibarack (6670)
Melhior09 Creative Commons License 2018.05.15 0 0 6671

Szia :) 

 

Sajnos ,nem hiszem ,hogy így működne! Ez egy lassú folyamat ,viszont nyárig még helyre jöhet! Ha szeretnétek akkor meg próbálhatok valami tanácsot összerakni hátha használ ,de ismernem kell a gondot alaposan! Hogyan gondolkodik? Például nálam a negatív gondolatok mindig kerestek valamit amin agyalhattak ,ha elhatároztam ,hogy úgy ütöm ki őket ,hogy közben a plafont nézem akkor figyelte ,hogy lesz e olyan pillanat amikor félrenézek és azzal tud bosszantani! Tudom kicsit hülyén fogalmaztam de hasonló, viszont én ezt annak idején letudtam tenni többé kevésbé és szeretnék segíteni Nektek ,hogy mielőbb nyugodtan éljetek! 

 

Előzmény: kicsibarack (6670)
kicsibarack Creative Commons License 2018.05.14 0 1 6670

Szia Melhior09!

 

Köszönöm a választ.  Akkor arra ne számítsak, hogy elkezdi szedni egy gyógyszert és megszűnnek ezek a dolgok?

Az mit jelent, hogy nem érzed a hatását a gyógyszernek?  De 1-2 hónap alatt hatnia kell? A terápia kb mennyi idő alatt használhat? Annyira szeretném már a nyarat úgy eltölteni, hogy valamit élvezni is tudjon, mert most bármit csinálunk vagy bárhova megyünk mindent tönkretesz hogy folyton agyal valamin és aggodalmaskodik. Köszi 

Előzmény: Melhior09 (6667)
Pancza2 Creative Commons License 2018.05.11 0 0 6669

Köszönöm a gyors választ!

Most utánna olvastam, hogy kinek mi a véleménye erről a gyógyszerről és sokan írták, hogy az első két hét az borzalmas mostmár el sem merem kezdeni, mert ha erre az álapotomra még rátesz akkor én ki fogok készülni.

Melhior09 Creative Commons License 2018.05.10 0 0 6668

Szia :) 

 

Én is Sertralint szedek, igazából nekem nagyon erősek most ezek a kényszerek így nem tudom hat e bármit a Sertralin ,viszont ennek legalább nincs semmi mellékhatása! Ne félj segítséget kérni, az az igazán bátor ember aki mer kérni ! Viszont olyan segítséget keress akivel tudsz azonosulni! Mielőbbi jobbulást! ;) 

 

ui.: Egyébként ha elfogadsz egy tanácsot próbáld meg kihagyni apránként a kényszer-cselekvéseket ,nem lesz semmi baj belőle! Esetleg mondjuk helyettesítheted valami hasznosabbra ,mondjuk mozgás vagy kreatív cselekvés! 

Előzmény: Pancza2 (6666)
Melhior09 Creative Commons License 2018.05.10 0 0 6667

Szia Kicsibarack! :) 

 

Hát több mindent szedtem ,annak idején Anafranilt és Cipralexet ,ezek együtt nagyon jók voltak, bár az Anafranil sok mellékhatása miatt kicsit kellemetlen! Folyton szomjas voltam meg volt hogy random kiizadtam! Most Sertralint szedek de ennek nem érzem semmilyen hatását! Igazából kell 1-2 hónap ,hogy hasson de mellette megéri eljárni Pszichológushoz és pszichiáterhez ,nagyon sokat segít mind a kettő ,annak idején nekem is meggyorsították a gyógyulást! Keresgélni kell és mindenképp olyat keressetek akivel a fiad tud bizalmasan beszélni és szimpatikus neki! Mielőbbi jobbulást kívánok!! ;)  

Előzmény: kicsibarack (6665)
Pancza2 Creative Commons License 2018.05.10 0 0 6666

Sziasztok! 

20 éves vagyok.

Már régóta vannak kényszereim, de csak most néhány rossz esemény hatására erősödtek fel.

Igazából nem tudom melyik csoportba lehetne ezt besorolni, olyanok szoktak lenni bizonyos dolgokat többször megcsinálok pl.: a cipőmet többször felveszem, a hűtőajtót többször kinyitom meg becsukom, többször belenézek a tükörbe, mert ha nem teszem meg akkor azt hiszem, hogy vagy velem fog valami rossz történni vagy a családtagjaimmal, mindig olyan dolog amitől nagyon félek.

Most voltam orvosnál felírtak egy Sertralin nevezetű gyógyszert és tanácsot szeretnék kérni, hogy mit is csinál ez a gyógyszer meg kell e tőle félnem.

 

Mostanában, hogy elkezdtem stresszelni ezeken a dolgokon rosszul éreztem magam és ezért döntöttem úgy, hogy segítséget kérek. Meg ezek után kezdtek el úgy nagyon elfajulni ezek a dolgok.

kicsibarack Creative Commons License 2018.05.09 0 0 6665

Szia Melhior09! Megkérdezhetem hogy milyen gyógyszert szedtél illetve mennyi idő múlva hatott? Nekem a gyerekem aki 17 éves kényszerbeteg, még nem szed gyógyszer, de nem csak az állandó kézmosás, tisztogatás keseríti meg az életünket, hanem folyton aggódik mindenkiért és annyira el van foglalva ezekkel a gondolatokkal, hogy nem képes mást csinálni. Nem igazán tudom hova menjünk orvoshoz, pszichológushoz. Előre is köszi

Előzmény: Melhior09 (6664)
Melhior09 Creative Commons License 2018.05.08 0 0 6664

Szia :) 

 

Az én sztorim kicsit más! Kb 5-6 éve sikerült kigyógyulnom belőle ,viszont nem mindig voltam tünetmentes! Ha stresszesebb időszak jött akkor jelentkezett pár enyhébb kényszer!Nekem a gyógszer segitett sokat ,valamint sikerült kiiktatni a kiváltó okot! Úgy gondolom ,100%-osan nem lehet meggyógyulni ebből a betegségből ,pusztán ellehet érni egy olyan állapotot ami könnyebb és nincsenek állandóan kényszereid! De sajnos ha nem figyelsz magadra mikor eléred ezt az állapotot ,könnyen vissza eshetsz! Velem is ez történt! :( 5 év alatt annyira elfeledkeztem arról milyen szörnyű egész nap a csap alatt sikálni magad ,hogy észre sem vettem ,hogy ugyan azt csinálom! A baj csak az ,hogy most én magam vagyok a kiváló ok, de ezt nem tudom egyenlőre megszüntetni! Sajnos közben kiderült ,hogy vesebeteg is vagyok és hamarosan szervátültetés vár rám ,aminek az egyik hozadéka lesz az ,hogy többet kell tisztálkodnom! Hát nem ironikus?! Kapcsolatokat tudok létesíteni ,de annyira nem ,hogy abból párkapcsolat legyen. Sajnos ért egy komoly hátbatámadás egy számomra fontos embertől ,akkor amikor én hülye elmondtam neki ,hogy beteg vagyok, azóta nagyon nehezen bízom és mindenkiben a rosszat látom addig míg nem bizonyít. Sajnos az én aktuális kényszerem valamelyest köthető a szexualitáshoz ,bár a pszichológusom nem így gondolja. Amúgy annyira utálom amikor megkérdőjelez egy pszichológus ,én elhiszem ,hogy ezt tanulta ,meg sok mindent látott ,de attól még az én fejemmel nem tud gondolkodni és nem kellene annyira kizárnia az én véleményem! Ha szeretnél még beszélgetni írj nyugodtan , úgy is szeretem volna egy barátot magam mellé akivel motiváljuk egymást ! Mielőbbi jobbulást ;) !

Előzmény: Akranes (6663)
Akranes Creative Commons License 2018.05.07 0 0 6663

                                                          Kedves Betegtársak !

Kényszerbeteg vagyok már évek óta,és egy egyszerű kérdést intézek mindenkihez.

Irjon ide a fórumra az a sorstársam aki a kényszerbetegségből kigyógyult szinte teljesen a gyógyszerek hatására és azóta teljes életet él.

És ami a legfontosabb,mivel a kényszerbetegek többsége magányos..... a gyógyulás után társat talált és kapcsolatban él....az persze nem jó példa aki még a betegség súlyosbodása vagy elindulása előtt már kapcsolatban volt.

Ezeket a kérdéseket azért teszem föl mert eddig egyértelmű jó példát még nem olvastam a fórumon.

És persze nyilván,a gyógyszerekre is kiváncsi lennék ami pozitivan hatott a betegségre és nem okozott libidócsökkenést vagy a szexuális vágy teljes eltünését. Várom a válaszokat ,hozzászólásokat.

 

Isana74 Creative Commons License 2018.04.22 0 0 6662

Hát nincs mit, remélem sikerrel jársz majd.

legyekmárjól Creative Commons License 2018.04.22 0 0 6661

Köszönöm szépen! :)

Előzmény: Isana74 (6660)
Isana74 Creative Commons License 2018.04.22 0 0 6660

Hát azt találtam, hogy nem lehet visszavonni a bejegyzéseket, de ha írsz a moderátornak, akkor lehet ő elintézi, hogy eltűnjön a nem kívánt bejegyzésed. A Moderációs topikok nevű menüben a Moderátor, segíts! c. almenüben lehet írni nekik, úgy látom.

Isana74 Creative Commons License 2018.04.22 0 0 6659

Húha ez jó kérdés, fogalmam sincs, de megpróbálok utána nézni...

legyekmárjól Creative Commons License 2018.04.22 0 0 6658

Fúúú,kellemetlen nincs másik nick nevem, a Párom nem lépett ki én meg ész nélkül rányomtam, eszembe se jutott...Hogy lehet innen töröltetni, azt olvastam,hogy Ő nem tudja. Moderátort kell segítségül hívni?Ki itt az illetékes? köszi előre is, nem hiszem el....

Előzmény: Isana74 (6657)
Isana74 Creative Commons License 2018.04.22 0 0 6657

Ja ez a másik nickneved? Ok, semmi gond, csak hirtelen nem értettem, hogy ki ír... :)

 

Hát jó régen jársz akkor már, és ahogy írod csak kisebb javulást tapasztalsz még mindig.

Ezt, hogy átnéznek rajtad mások, ezt én is tapasztaltam sokszor, és emiatt se nagyon járok már semmilyen társaságba, vagy csak nagyon ritkán. Lehet, hogy ez időnként tévképzet, de szerintem olyan esetek is vannak, amikor valóban átnéznek rajtunk. Pl. amikor valakire ráköszönsz, és az valamiért nem köszön vissza, pedig rád néz. Vagy olyan is van, hogy elbambul az illető, és nem is fogja fel, hogy te köszöntél neki. 

 

Nos igen, tulajdonképpen én már elfogadtam a helyzetemet, de azért nap mint nap bosszant továbbra is, de nem szeretnék már a régi énem lenni újra, legalábbis ebben a tekintetben semmiképpen. El nem tudom képzelni, hogy újra ne törődjek semmivel, megfogdossak mindent úton-útfélen, és utána ne mossak kezet.

Igen igazából nekem már így a jó, vagy pontosabban fogalmazva így a jobb, és nem a kb. 10-12 évvel ezelőtti állapotom.  

werbewagen Creative Commons License 2018.04.22 0 0 6656

Kb. 4 éve már fix, hogy járok, jobb már, csak nagyon lassú folyamat...vannak nyugodt időszakaim, aztán "visszajön" és ez megijeszt.

Visszaolvastam a hozzászólásaidat, akkor tulajdonképpen Te már elfogadtad magad így ahogy vagy, de ez akkor most jó nem?

Engem nagyon zavar, ha pl. idegen társaságba kerülök, ahol csak egy barát a kapcsolódási pont, akkor általában lefagyok és erősödik a megfelelési kényszer.

Nehéz így új embereket megismerni, pedig szeretem az embereket, érdekelnek a személyes történetek. Időnként be is tudok kapcsolódni egy beszélgetésbe

de mégis mintha néha csak átnéznének rajtam. Bár az is lehet, hogy ez megint egy tévképzet. Mindig a Páromat szoktam kérdezni, hogy most akkor ez a túlérzékenységem vagy sem, látod amit én látok? :)))) WÁÁÁÁÁ Elég komplex a dolog...

 

Előzmény: Isana74 (6655)
Isana74 Creative Commons License 2018.04.21 0 0 6655

Hmm, értem. És mióta jársz erre a terápiára? Valamennyi javulást sem érzel tőle? Bár írtad, hogy főleg a stresszesebb időszakaidban erősödnek fel nálad ezek a dolgok, vagy amikor nagyon fáradt vagy.

Hát nem tudom, én valahogy nem igazán bízom az orvosokban ilyen téren, ezért is nem mentem el a problémáimmal orvoshoz. Egyrészt nem szívesen járnék semmilyen terápiára, ill. gyógyszereket sem szeretnék miattuk szedni. Inkább saját magam próbálom megoldani a problémáimat, vagy éppen beletörődni és elfogadni őket.

Igaz engem ez az ellenőrizgetéses dolog annyira nem zavar, engem a kézmosási mániám akaszt ki nap mint nap, még annak ellenére is, hogy tulajdonképpen már elfogadtam a helyzetet, és beletörődtem, hogy nálam ez már így marad örökre. 

 

legyekmárjól Creative Commons License 2018.04.21 0 0 6654

Kedves Isana74!

 

A hűtőajtó, igen tényleg, abszolút jellemző nálam is.

 

Inkább stresszesebb időszakban erősödnek fel nálam ezek a tünetek vagy ha nagyon fáradt vagyok.

 

Kérdésedre válaszoljak, pl. a visszatérő kényszergondolatokra vizualizációs technikákat alkalmazunk.

 

Pl. adott egy gondolat, amely visz magával és csak szövöm tovább és persze a végkifejlet mindig valami rémséges...

és ezt átírjuk pozitívra, levetítem, mintha egy filmet néznék, és úgy alakítom, hogy az pozitív legyen

 

A mozgás is sokat segít.

 

 

 

 

 

Előzmény: Isana74 (6653)
Isana74 Creative Commons License 2018.04.21 0 0 6653

Szia Legyekmárjól. : )

 

Hát igen, ez a helyzet is ismerős a számomra, bár nálam nem annyira súlyos. Inkább csak a zárat szoktam ellenőrizni néha, hogy bezártam-e biztosan, de azt is ritkán. Vagy hogy biztosan becsuktam-e pl. a hűtőajtót. 

Nem tudom erről a dologról hogyan lehet leszokni, mert csak úgy magától szerintem nemigen múlik el. A terápia sem segít neked? Milyen módon próbálnak ott leszoktatni téged erről a dologról? 

 

Köszi neked is szép hétvégét, és legyél jól minél előbb! ;)  

legyekmárjól Creative Commons License 2018.04.21 0 0 6652

Sziasztok,

pontosan emlékszem az eseményre amely beindította a "kényszert". Egy túlfeszített munkatempójú hét egyik napján nem emlékeztem, hogy kulcsra zártam-e a lakásunk ajtaját...
Annyira szorongtam, hogy felhívtam az egyik közelben lakó ismerősömet, hogy szaladjon át és nézze meg.
Aztán jött a többi:
-lekapcsoltam-e a villanyt, mert ha nem...párszor azért még végigsimítom a villanykapcsolót biztos ami tuti.
-kihúztam-e a töltőt
-elzártam-e a gázt
-tuti nem folyik a víz...
-munkahelyen a hibázás elkerülése érdekében folyamatos ellenőrzés, számolási kényszer és még egyéb formák...
És pontosan tudom,hogy irracionális, de ha nincs meg az ellenőrzési rituálé, olyan borzalmasan szorongok, hogy elmondani nem tudom.
A Barátom egyszer rám kiabált, hogy hagyjam már abba, induljunk és ne motoszkáljak a bejárati ajtóval.
Mondtam Neki, hogy egy fél percet sem kívánok senkinek sem ebből az érzésből. Rendkívül megalázó...pontosan tudom, hogy OK, bezártam, de ismét,ismét,ismét...

Az orvos-és tűfóbiámról nem beszélve...:) ez már kiskorom óta megvan.  Néha elmondhatatlan űrt érzek magamban...

Járok terápiára...Alapvetően mindig szorongó, csendes, magányos

alkat voltam, elég volt!31 éves vagyok, életem nagy részét szorongással töltöttem, töltöm. Jó lenne végre merni, önkifejezni, vállalni magam, kicsit megnyugodni, ez a folyamatos kattogás az agyamra megy  :)))

 

Jó hétvégét Nektek!

 

Isana74 Creative Commons License 2018.04.12 0 0 6651

Szia Cat_Maniac!

 

Hát igen, ismerős számomra is ez az érzés, eléggé meg tudja keseríteni a mindennapjainkat, az már igaz. :(

Bár ha visszaolvasol kicsit, akkor láthatod, hogy pl. én is elég sokmindent leírtam már ezzel a dologgal kapcsolatban, meg hát persze a többiek is. És bár sok közös dolog van mindannyiunkban, de mégis kissé eltérőek a problémáink.

Igen akiket nem érint ez a kényszerbetegség, azok nem igazán vagy egyáltalán nem tudják átérezni ezt a helyzetet. 

 

Az viszont érdekes, hogy csak itt a fővárosban szenvedsz ettől a dologtól, otthon nem. Sőt otthon együtt alszol a macskáiddal, és az sem zavar, ha beleesznek az ennivalódba. 

Hát ezt én biztos nem tudnám elviselni, amúgy se tűrök meg semmilyen háziállatot a lakásomban. 

Dehát ezért is írtam, hogy bár sokmindenben hasonlóak a problémáink, de azért vannak itt-ott eltérések.

 

Az viszont nagyon nem jó, hogy sokat veszekszel a barátoddal emiatt, mert hát valóban könnyen rámehet a kapcsolatotokra ez a betegség. Bár azt írtad, hogy a barátod lassan már kezdi felfogni és megérteni, hogy mi is ez a betegség valójában. 

És hát valóban az se jó, hogy nem tudod kivel megbeszélni a problémáidat. Bár itt nyugodtan leírhatsz bármit, és bár úgy néz ki, hogy egyelőre csak én vagyok mostanában aktív, de azért bízom benne, hogy a többiek is feljönnek majd ide valamikor a közeljövőben.

 

A terápiáról sajnos nem tudok mit írni, mert még nem voltam olyanon, és szerintem nem is fogok elmenni már sosem, mert ahogy írtam pár korábbi hozzászólásomban én már tulajdonképpen beletörődtem ebbe az egészbe, és nem is szeretnék már újra a régi lenni, aki nem törődik semmivel, és mindent megfogdos, és utána nem mos rögtön kezet...

 

Ha gondolod nyugodtan kérdezz bármit, és válaszolunk rá szívesen, vagy legalábbis én biztosan felnézek ide időnként.

 

Cat_maniac Creative Commons License 2018.04.07 0 0 6650

Sziasztok!

 

Új vagyok a fórumon, 21 evés lány aki lassan 10 éve küzd kényszerbetegséggel, hol erősebb hol gyengébb tünetekkel.

14 éves koromban már volt egy rosszabb időszakom akkor a tetvektől féltem de rettenetesen, nem értem hozzá a buszon semmihez akkor sem ha elestem majdnem. Már akkor is rengeteget mostam a kezem, folyton a szennyesben kötöttek ki az egynapos ruháim stb.. Akkor még annyival volt rosszabb a helyzet hogy én sem és a szüleim se tudták hogy ez betegség egyszerűen azt hitték, hogy elviselhetetlen vagyok és csak szidtak bántottak, emiatt nekem rettenetes volt minden nap, sokszor inkább haza se mentem, megromlott a kapcsolatom a szüleimmel. Ami azóta már jobb lett, de valahogy már nem olyan mint régen, mintha csalódtak volna bennem.  

Jelenleg elsősorban tisztasággal kapcsolatos kényszereim vannak, kézmosás, takarítás, de szoktam ellenőrizgetni is, néha visszaolvasgatom az oldalakat a könyvekben viszont ezek kevésbé erősek. Amit még fontos hozzátennem hogy Budapesten élek jelenleg, mert ott tanulok és csak ott félek a kosztól, itthon a szülővárosomban és batároméknál nem.. itthon együtt alszok a macskáimmal akik kijárnak, az asztalra és a konyhapultra is felmennek, beleesznek néha az ennivalómba de az sem zavar, tehát gondolom ez valahogy a városhoz köthető csak.

Nagyon boldog párkapcsolatban éltem és mondhatnám hogy még élek is, viszont a kényszerek miatt már rengeteget veszekszünk mivel Rá is kiterjesztem a kis szabályaimat és sokszor amiatt kapok sírógörcsöket mert félek, hogy a hülyeségem miatt veszítem el a Párom. Ennek ellenére Ő nagyon támogat és mostanra már kezdi megérteni, hogy mi is ez a betegség, de akkor is borzalmasak a napjaink, hol lent hol fent soha nem lehet tudni mitől borulok ki.

A másik legnagyobb problémám hogy a Páromon és Édesanyámon kívül senkivel nem tudom ezt megbeszélni, viszont egy idő után nekik is teher, hogy én folyton erről beszélek...dehát minden napom erről szól.. 

Szerencsére a jövőhéttől fogok elkezdeni egy három hetes terápiát, amit viszont muszáj összeegyeztetnem az egyetemmel. Az igazság az hogy, rettenetesen félek de már erre is képes vagyok mert nem akarok így élni tovább, újra normális akarok lenni.

És igazából sok mindent tudnék még magamról írni meg a betegségemről, de elsősorban rátok vagyok kíváncsi, olyan kényszerbetegekre akiknek tisztasággal kapcsolatos problémáik vannak/voltak és voltak a Nyírő Gyula Kórházban terápián. Milyen a tisztaság? Sikeres volt-e a terápia? Illetve úgy alapvetően minden tapasztalatotokra.

Isana74 Creative Commons License 2018.03.22 0 0 6649

Üdv Csenpapa1972!

 

Nálad mit jelent a hosszú fürdési idő, mennyi ideig szokott tartani? És a kézmosásod mennyi kb. egy nap? Nekem min. 30-40 alkalom. A közlekedés nekem is nagyon nehéz, mert nagyon vigyázok arra, hogy lehetőleg ne kelljen semmihez sem hozzányúlnom, ill. mások se érjenek hozzám. Ha ez mégis megtörténik, akkor már keresem is mindig a kézmosási lehetőséget. 

A Tündérhegy nem segített neked semmit, hogy érzed? Csoportos terápiában vettél részt, vagy egyéni terápiában?

VPP. Creative Commons License 2018.03.21 0 0 6648

Közbe kiderült,hogy az új gyógyszer mellékhatása ez az izgatottság, túl hamar emeltem az adagot,

úgyhogy nem megvonási tünet volt. 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!