Dolgozok. vállalkozok, de nagyon nyögvenyelősen megy, kb semmi kedvem hozzá, néha belejövök, de ez a hét megint egy nagy szar, nincs kedvem megmozdulni sem, próbálom ráfogni a melegre, de nem tudom,hogy attól van e, talán részben...
Az a baj,hogy csak a hibáimat látom, nem tudok örülni eléggé ,ha valamit elérek akkor rögtön azt gondolom,hogy az nem is nagy dolog és még ezt meg ezt meg ezt kéne csinálnom.Mindig valami szörnyű következménytől rettegek.
Mi lesz,ha nem sikerül megcsinálni a rendelést időre stb. , mintha kb azt várnám,hogy összevernek a megrendelők, sokszor nem is a megélhetés motivál, inkább a félelem.
Rivotrilbol fél mg-ot szedek. Szerintem a mennyiség is számít, mert ha többet szokok meg akkor már súlyosabb a függőség.
Pl. van egy ismerősöm aki 2 mg-ot szed és ,ha kihagyja rájön vm. pánikszerű állapot.
Én 3-4 napot kihagytam és " csak " a depresszió lett rosszabb.
Most,hogy 3 hónapja feleztem az antidepit kicsit elhittem,hogy nem vagyok igazán beteg, ami jó volt, de sajnos beigazolódott,hogy nem elég 75mg , mert mostanra a hangulatom is rosszabb lett és a gondolataim is jönnek ezerrel + félek, még jobban, mint egyébként, előjött az az érzés,hogy félek a megőrüléstől.
Vannak másfajta ssri-k is, mindenkinél más válik be, én is szedtem vagy hatot ami semmit sem ért a kényszerbetegségemre.
Nekem a doki kijelentette, hogy a xanax csak cukorka max. adagja 6-7mg akkor veszem be amikor akarom. Mondom remek. A kórházban már beállították 3mg-ra, most 1mg-ot szedek már csak. Annyira nem vészes a leszokás szerintem ha normális ütemben csinálod és hat an antidepi. Nekem a doki azt mondta viselkedésterápia kellene, nem tudom merre laksz, de az egyetemi pszichoterápiás osztályokon csinálhatnak ilyet, hogy járóbeteg-ellátásban. De a legjobb az lenne ha magánhoz mehetnénk, de erre nekem spec. nincs pénzem. Hiába mondják, hogy ez kell ha nincs rá lóvé. úgyhogy csak a gyógyszerek segítenek perpill. Ja és én már egy ideje nem dolgozok ennek köszönhetően most próbálok keresni, mert annyira rámászott ez az életemre és nehéz belőle kijönni. Ezt csak azért írom, hogy lásd nem vagy annyira lent, mert (bár nem most) de mintha olvastam te dolgozol.
Már rég voltam dokinál, csak receptet iratok. Akartam volna mást szedni, de nem nagyon akart írni, úgyhogy nem járok már hozzá, telefonon receptet rendelek , ennyi.
Milyen erősebb gyógyszerre gondolsz?
Nyugtatót szoktam szedni, de csak keveset, mert félek a rászokástól.
Akkor te még dupla annyit is szedsz, mint én. Bár mondjuk én bevettem a leszarom tablettát is mellé egy idő után már annyira sok volt az egész, hogy leszartam, Konkrétan nekem kényszeres dolgaim vannak, amiket ha nem csinálok meg félek, hogy lesz valami baj. De egy idő után már úgy voltam legyen, de ezt nem bírom így. Persze miután már beállt a gyógyszer, sajna nem varázslatra múlt el.
Most is maradt még, de szerintem sose leszek teljesen egészséges ilyen téren.
Az, hogy szorongsz totál normális, ismerem, amikor annyira szorongtam, hogy csak úgy tudtam enni egy szelet kenyeret, hogy vízzel leiszom.
Nem lehet, hogy erősebb gyógyszer kellene? Mert ezeknél van erősebb. Milyen gyakran jársz dokihoz ezzel?
Igen, jó szakorvos kell, van aki ért hozzá. (Kell, hogy legyen:)
Mekkora adagot szedtél szertralinból nem emlékszel? Nekem nagyon jól bevált, hogy legalább a kényszercselekedeteim nagyja már nincs. Én már ennek is örülök.
Nekem olyasmit mondott a doki, hogy ez egy védelmi mechanizmus, ezzel akarod magad védeni, és hogy főleg a szorongó betegeken fordul elő, hogyha nem csinálsz vagy gondolsz valamit, akkor bajod lesz, félsz valamitől. Asszem ilyesmit mondott, éppen kórházban voltam nyugtatón lehet mást is mondott.:)
Csak akkor mondd, hogy nem lehet pszichoterápiával gyógyulni, ha megtaláltad a jó orvost hozzá. Sajnos sokszor a sokadik a megfelelő. És nem a tb-s vonalon fogod megtalálni, ott nincs idő.
Lehet, pszichológushoz is jártam régen, de nagyon nem volt jó a hozzáállásuk, az egyik pl egyszer elaludt amikor beszéltem hozzá :) szertralint is szedtem 10-en éve , nekem az se volt elég hatásos, de csökkentette a kényszeres gondolatokat.
Most visszaálltam 150 mg Anafranilra, mert muszáj.
Nem tudom,hogy mi lehet a kényszernek a gyökere ,sokat gondolkodok rajta, de már nem nagyon hiszek benne,hogy
pszichoterápiával meg lehet gyógyulni .
Nálam a depresszió is elég erős szokott lenni .
Tegnap pl. túl sokat aludtam és egész nap be voltam fordulva , a legkisebb aktivitás is nehezemre esett.
Én durván kényszerbeteg vagyok, anafranilt én is szedtem rá, de lószart ért erre(a szorongásomat levitte valamelyest). Most szertralint szedek, ami legalább levitte normál kényszerbetegség szintjére a dolgott, de többször szorongok. Szar ez. Pszichoterápia lenne jó, de kinek van rá pénze.
Dehogynem. Anyám zugivó volt, apám folyamatosan csalta. Nem bírom elviselni még a spicces embereket se, valamint a félrelépőket is elítélem. Nem szeretek inni, és hála ég hűséges férjem lett. A gyerekkorom okozta problémákat hordozom, de a korral és a terápiával amin átmentem enyhült minden.
Nem értek a gyógyszerekhez, de talán van más lehetőség is, mielőtt visszaállsz a régi adagra.
GondolatSTOP fontos lenne, mikor éppen mélyponton vagy. Másra kellene gondolni, ha jönnek a rossz képzetek, akár az időjárásra, vagy a munkadarab szépségeire stb. Nem dolgozom, de nem a levegőbe beszélek. Olyan depresszió jött rám két hete, hogy azt hittem, soha nem lesz vége, de szerencsére egyre kevesebbet foglalkoztat a félelmetes ötlet.
Persze erőltetni nem kell, nem szabad elkeseredni, ha nem sikerül elsőre.
Pedig nem ártana megpróbálnod egy másik pszichiátert keresni, és egy másik gyógyszert felíratnod. Nekem is vállalkozásom van és azelőtt rengeteget szorongtam és idegeskedtem. Vagy ami még rosszabb volt, feszült és ingerlékeny voltam, sokszor majdnem kizavartam a vevőt a boltomból.
A gyógyszer, amit több, mint egy éve szedek, az erre nagyon jó. Nem mondom, hogy nem szorongok és nem leszek ideges, de sokkal kevésbé, mint azelőtt. A feszültségem és ingerlékenységem is nagyon-nagyon sokat csökkent. Úgyhogy tudom, hogy az embernek mindig kevés az ideje, de egy jól megválasztott gyógyszer a mi esetünkben elengedhetetlen.
Szerintem interneten is lehet pszichiátert keresni, sokszor még az árat is leírják a honlapukon, érdemes lenne körülnézned.
Csak a gyógyszerektől nem lesz normális életed, amiket leírsz azokat nem oldja meg. Tényleg egy jó pszichiáterre lenne szükséged, tapasztaltam, hogy egy jó terápia segít, hogy az aggodalmaskodás és minden negatív gondolat jó irányt vegyen. Azt nem mondom, hogy nem aggódok még sok mindenen, de már nem aggódom TÚL a dolgokat. És hidd el, nem csak neked nehéz.
Erre fele nincs másik pszichiáter , szerintem Pesten lehetne találni normálisat, aki képben van és érdekli is ,hogy mi van velem,
de gondolom drága és időm sincs nagyon.
A mai napom is szar volt. KB egy hónapja kevés rendelés volt ( vállalkozásomban ) és elég "laza" volt a munka.
Ma meg megkerestek minden szarral, úgy hogy már bevállaltam több kisebb munkát.
Minden nap úgy kelek, hétköznap legalábbis, hogy sík ideg vagyok, most még rosszabb volt.
Dühös voltam,hogy ezt a sok dolgot egyedül kell megoldanom és közbe azt érzem,hogy körülöttem mindenkinek könnyebb,
ezért a környezetemre is dühös vagyok és jönnek erőszakos gondolatok is, amik 150 mg Anafranil mellett sokkal kevésbé voltak nyomasztóak, ma kb egész nap az járt a fejemben ,hogy valami rosszat teszek , ettől féltem és közbe koncentrálni próbálok a melóra is.
Lehet,hogy visszaállok a normál dózisra, mert ez így kezd elviselhetetlen lenni.
Egyébként is túlaggódok mindent, de valahogy még ellavíroztam eddig, amikor a vállakozáson parázok legalább a többi hülye gondolat háttérbe szokott szorulni, ma nem éppen így volt.
Valahol jó érzés,hogy kevesebb gyógyszert szedek, de ez így rosszabb . Nem tudok kikapcsolni soha.
Pénteken olyan ideges voltam egész nap,hogy este mara részegre ittam magam, aminek az lett az eredménye,hogy a hétvégém le" lett húzva a wc-n" . Próbálok normálisan élni, de nem nagyon akar összejönni.
Tökéletesen megértelek, ha az ember rosszul érzi magát, akkor minden rosszabbá teszi.
Azt gondolnám, hogy meg kellene próbálnod egy másik pszichiáterhez elmenni. Nekem kb. a hetedik gyógyszer vált be, annyit próbáltunk ki egy év alatt, mielőtt ez a mostani, amit szedek kb. másfél éve, bevált. A lányomnak sem volt egyszerű, ő is elég sokfélét kapott, a legvégén a Brintellix-et, ami jónak tűnik. (a Brintellix, például, nem okoz libidócsökkenést)
Van Felétek más pszichiáter is esetleg, ahová elmehetnél?
Magánba jártam a dokihoz és kórházban írta fel a gyógyszert, most már csak felíratom, mert nincs értelme beszélgetnem vele,
1-2 éve mondtam neki,hogy kipróbálnék más gyógyszert, de leszarta, úgyhogy szedem ezt............, azt mondta én ilyen vagyok ........
Soha nincs kedvem dolgozni, de általában megerőltetem magam, de most annyira kedvetlen vagyok,hogy csak nagyon nyögvenyelősen megy és a minimumot is alig tudom teljesíteni.
Azért is próbáltam csökkenteni, mert nyomaszt,hogy gyógyszert kell szednem egy lelki problémára.
Most épp anyám piásan vezet valahol , ezek a + "ajándékok" az amúgy is fasza élethez.
Mindkettő elképzelhető, azaz a gyógyszered adagjának csökkentése lehet, hogy elvonási tünet, de lehet, hogy az alapbetegség megjelenése. A szakirodalom szerint nem árt felülvizsgálni a hosszabb ideje szedett antidepresszánsokat, és lecserélni egy másikra, mert a szervezet egy idő után hozzászokhat. A 10 év ebben az esetben már elég hosszú időnek számíthat.
Mikor kell visszamenned a pszichiáteredhez kontrollra?
CSak bizonyos esetekben alkalmas a hipnózis gyógyulást előidézni. Mai napig nem tisztázott miért alakul ki ez a zavar. Lehet itt gondolni magzatkori, csecsemőkori illetve egyéb traumákra, amik nem biztos, hogy előhozhatók hipnózissal.
Helló! Régen voltam itt , némileg jó hír ez nekem! Igen csak jobban vagyok.Van remény a teljes gyógyulásra , de nem a medicina alapján. Még kísérletezem és tökéletesítem a módszert, gyógyszerek nélkül. :)
Köszönöm a választ. Igazából már enyhültek egy kicsit. A baràtaim felé is elkezdtem nyitni es ez segít. Probálom feldolgozni a negatív érzéseimet es megkapni ràjuk egy megoldàst amit elővehetek mikor jelentkeznek és ezàltal harcolni velük. remélem, hogy sikerülni fog.
Ha tényleg erősek ezek a kényszergondolatok, akkor saját magad nem fogsz tudni megküzdeni velük. Ha teheted, menj el minél előbb pszichiáterhez, és ő felméri majd, hogy mennyire súlyosak, kell-e velük foglalkozni, és mit kell tenned/tennetek!
Sziasztok! Szed valaki kènyszerbetegségre escitalopramot? Múlthét szerda óta szedem,a harmadik napon a poklot èltem át,azóta picit jobb de még nem vagyok túl jól. 7 èvvel ezelőtt cipralexet szedtem,de attól semmi bajom nem volt.Köszönöm válaszotok!
