Keresés

Részletes keresés

bajkálifóka Creative Commons License 14 órája 0 0 4647

 

 

Gertrude Stein (1874–1946)  

Előzmény: bajkálifóka (4646)
bajkálifóka Creative Commons License 14 órája 0 0 4646

 Stein Gertrude


 Buttons [A Red Stamp] 

 

If lilies are lily white if they exhaust noise and distance and even dust, if they dusty will dirt a surface that has no extreme grace, if they do this and it is not necessary it is not at all necessary if they do this they need a catalogue.

 

 

Stein Gertrude

 

Zsenge bimbók [Egy vörös pecsét)

 

Ha a liliomok liliomfehérek ha elnyelik a zajt és a távolságot sőt még a port is, ha poros akaratuk bemocskol egy külsőt aminek nincs rendkívüli bája, ha ezt teszik és ez nem szükséges ez egyáltalán nem szükséges ha ezt teszik táncrend kell nekik.

 

Ford:Góz Adrienn

Pannika127 Creative Commons License 17 órája 0 0 4645

Cseh Katalin

(1961.)
Világtalan világosság

 

 

Tegnap délután láttam a csöndet
gurult mint egy labda éppen felém
ölbe kaptam majd elszalasztottam
aztán kilyuggattam egy lapot
ez a Nap kerek és azok a sugarai
megfogtam a tanár néni kezét
hideg volt de az arca forró
hozzábújtam éreztem illatát
mint a frissen szedett szilváé
elég most már mehetsz vacsorázni
szólt rám erélyesen és én egy kicsit
megszeppentem de indultam
és közben arra gondoltam
milyen lehet a csillag hűvös kemény
és szúrós nem tenném a párnám alá
nemsokára megint láttam a csendet
puha volt mint egy sál magam köré
tekertem és útnak eredtem az éjszakába
bennem mindig éjszaka van? Vajon?
szóljatok hozzá meghallgatom.

 

 

történet2 Creative Commons License 22 órája 0 0 4644

 

A LONG DRESS. 

 



What is the current that makes machinery, that makes it crackle, what is the current that presents a long line and a necessary waist. What is this current.

What is the wind, what is it. 

Where is the serene length, it is there and a dark place is not a dark place, only a white and red are black, only a yellow and green are blue, a pink is scarlet, a bow is every color. A line distinguishes it. A line distinguishes it.

 

Gertrude Stein

 

 

(Egy hsz, amit érdekesnek találtam:

"Hello, you are not completely wrong. In fact your whole endeavor to pay attention to the words and examine the different suggestions they offer is, I think, precisely what Stein wants us to do. To be attentive to the elusiveness of language, and the chain of possible connotations that are "masked" by the signifier, the words (or any symbol) we use to refer to something. Meaning is indefinite, not only in this poem, but really in anything we say. So speak and hope whoever's on the other side, even your own mind, is holding the same beetle in their own box. https://www.youtube.com/watch?v=x86hLtOkou8")

 

 

Előzmény: bajkálifóka (4643)
bajkálifóka Creative Commons License 2 napja 0 0 4643

Gertruda Stein

 

Semmi elegáns

 

 

Báj egyetlen báj kétséges. Ha a vörös rózsa, és van körötte kapu, ha bentet beengedik, és ott váltják egymást a helyek, akkor valami bizonyára álló. Valami komoly.

 
(Omlós Gombok)

 

Ford. Kodolányi Gyula

Előzmény: bajkálifóka (4642)
bajkálifóka Creative Commons License 2 napja 0 0 4642

Stein, Gertrude

 

 Nothing Elegant

 

A charm a single charm is doubtful. If the red is rose and there is a gate surrounding it, if inside is let in and there places change then certainly something is upright. It is earnest.

 
(Tender Buttons)

történet2 Creative Commons License 2 napja 0 0 4641

 

A TABLE. 



A table means does it not my dear it means a whole steadiness. Is it likely that a change. 

A table means more than a glass even a looking glass is tall. A table means necessary places and a revision a revision of a little thing it means it does mean that there has been a stand, a stand where it did shake. 

 

 

Gertrude Stein (1874–1946)

történet2 Creative Commons License 4 napja 0 0 4640

 

The Love of an Orange

 

 

An orange did love   
The man who ate it.   
A feast for the eyes   
Is a fine repast;   
Its heart held fast   
His greedy gaze.   

A citron did scold:   
I am wiser than thou.   
A cedar condoled:   
Indeed thou shalt die!   
And who can revive   
A withered bough?   

The citron did urge:   
O fool, be wise.   
The cedar did rage:   
Slander and sin!   
Repent of thy ways   
For a fool I despise.   

An orange did love   
With life and limb   
The man who ate it,   
The man who flayed it.   

An orange did love   
The man who ate it,   
To its flayer it brought   
Flesh for the teeth.   

An orange, consumed   
By the man who ate it,   
Invaded his skin   
To the flesh beneath.

 

Dahlia Ravikovitch 

 

(Fordította Chana Bloch)

 

bajkálifóka Creative Commons License 4 napja 0 0 4639

Cecilia Meireles:
Arról, aki egyszer eljön

Oly későn jön majd, hogyha eljön egyszer,
Olyan későn és oly magánosan,
Hogy ráismerni még az este sem mer
És az út se, amelyen átoson...
Oly későn jön majd és magánosan.

A lámpát én addigra már eloltom
És míg elborít búsan a setét,
Magányom mélyén az álomba fojtom
A várakozás keserű hevét,
Amíg elborít búsan a setét.

S mikor szememben már kérdés se rebben
És minden emlék fénye kialudt,
Tán éppen akkor gondol rám a csendben,
Kit lassan-lassan hoz felém az út...
Mikor már minden emlék kialudt.

Talán az ajtómon is bekopogtat,
Nevét nem mondja, szótlanul belép,
A bánat addig már félholtra koptat
S már nem várom senki jövetelét,
Mikor az ajtón szótlanul belép.

Ugy jön a csendes esti pillanatban,
Mint elkésett, régvárt illúzió,
A szerelemről mond majd gondolatban
Bűvös szókat, miket hallgatni jó,
Mint elkésett, régvárt illúzió.

Lehet, hogy majd felébreszt a sötétben
Szava, mely lágyabb lesz, mint a homály,
És ott maradnánk halkan, szótlan, tétlen,
Hogy kik is voltunk, azt se tudva már
Körülöttünk hallgatna a homály...

(Rónai Pál fordítása)

 

bajkálifóka Creative Commons License 5 napja 0 0 4638

Elizabeth Barrett-Browning
(1806-1861)


Mondd újra
(a Portugál szonettek-ből)

 

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress..

 

      Babits Mihály fordítása

 

 

 

 

Elizabeth Barret-Browning

 

Rád gondolok!
(a Portugál szonettek-ből)

 

Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért - a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: - látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! -
nem gondolok Rád - itt vagyok veled.

 

                            

 

     

Kardos László fordítása

történet2 Creative Commons License 6 napja 0 0 4637

Dahlia Ravikovitch 

 

 

A DRESS OF FIRE

 

You know, she said, they made you
a dress of fire.
Remember how Jason's wife burned in her dress?
It was Medea, she said, Medea did that to her.
You've got to be careful, she said,
they made you a dress glowing like an ember, 
burning like coals.

Are you going to wear it, she said, don't wear it.
It's not the wind whistling, it's the poison
oozing.        
You're not even a princess, what could you do to Medea?            
Can't you tell one sound from another, she said,  
it's not the wind whistling.

Remember, I told her, that time when I was six?
They shampooed my hair and I rushed out into the street.
That shampooing 
trailed its scent after me like a cloud.
Then I got sick from the wind and the rain.
I didn't yet know how to read Greek tragedies,
but the scent of the perfume spread
and I was very sick.
Now I can see it was an unnatural perfume.             
                        
What will become of you, she said, 
they made you a burning dress.
They made me a burning dress, I said.  I know.
So why are you just standing around, she said,     
you've got to be careful.
You know what a burning dress is, don't you?        


I know, I said, but not about            
being careful.                
One whiff of that perfume and I'm all confused.
I said to her, No one has to agree with me,
I don't trust Greek tragedies.             

But the dress, she said, the dress is on fire.
What are you saying, I shouted,
what are you saying?
I'm not wearing a dress at all,
what's burning is me.

 

bajkálifóka Creative Commons License 2018.06.16 0 0 4636

B.Radó Lili: Várni         

 

Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod, 
szemedből boldog álmok édes derüje árad, 
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok, 
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel. 

Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban 
a szíved néha-néha hangosabban dobban, 
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és 
ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés. 
Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás 
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly. 

Még biztatod magad, hogy jönni fog talán, 
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik, 
szemedből könny után könny törületlen szivárog, 
s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod, 
szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris, 
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is 
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj

történet2 Creative Commons License 2018.06.16 0 0 4635

 

Tóth Krisztina: Idő, idő, idő

 

                                           

Gyerekkoromban egyik rokonunknál,

a megözvegyült, flanelinges erdész

szűk lakásában, az ormótlan bútorok közt

magasodott egy kinyitható ajtajú állóóra.

Tele volt belső rekeszekkel,

amitől titokzatosnak, céltalannak

tűnt, akárcsak osztálytársamék udvarán

az üres galambdúc.

Állóóra, mondták a felnőttek komoly arccal,

és mivel évek óta nem járt, azt hittem, méltóságát

a mozdulatlan mutatók adják. Szüleimnek

karórájuk volt, idejük soha.

Vágyni kezdtem távoli időmbe, odaátra,

ahol majd lesz saját

állóórám, amelynek mutatóihoz

nem nyúlhat senki.

 

Ne húzd az időt - figyelmeztettek mindig induláskor.

Unatkoztam. Egy vadászalbumot nézegettem a földön,

nyulak és őzek tágra nyílt szemét.

Húzni az időt nem olyan egyszerű.

Évek telnek, míg megtanulod, hogy kell

becserkészni és mögéje kerülni.

Húzom az időt, át az életem

árnyas rengetegén: a lába összekötve,

húzom magam után, elejtve vonszolom,

mint egy szánkót, a holt időt.

Kérdezik: mi az a zsinór ott a képen?

Mi van a kötél végén, ami túllóg

a láthatón? Semmi, válaszolom,

és néha megkérdik, ki az, aki húzza.

Az én vagyok, felelem ilyenkor,

én vagyok öregen.

 

Ki ne fuss az időből - mondogatták,

nem lesz nyelvvizsgád, házad, gyereked,

lekésed az utolsó buszt, a legnagyobb szerelmet,

nem lehetsz balett-táncos, nem lehetsz fiatal anya,

öreg anya se lehetsz, nem szaladhatsz

mezítláb ennyi ember közt át az életeden,

nézz a lábadra, már megint az a

gyerekkori szandál van rajtad, lóg a csatja, 

szaladj gyorsan a többiek után!

Futottam, mint a nyulak, mint az őzek,

tágra nyílt szemmel, lüktető

bordákkal, émelyegve, álmodott és

váltott cipőkben, folyton lemaradva,

botladozva a kép sarka felé,

aztán felnéztem, már sötét volt

és az időből egyszer csak kiértem.

bajkálifóka Creative Commons License 2018.06.13 0 0 4634

László Noémi: Tenor, 

 

 

Kell egy, aki szép, és rá lehet fogni mindent. 
Elmegy, visszajön, bolonddá tesz minket. 

 

Kell egy, aki könnyű, és jólesik néha. 
Rá lehet fogni azt is, hogy léha. 

 

Kell egy, aki fél, és kérdi a holdat: 
tegnap mi volt, mi legyen holnap. 

 

Kell egy, aki sok, aki semmi és minden: 
megfojt, ha nem kell, ha kéne, rég nincsen. 

 

Kell egy, aki ég, és egy, aki lobban, 
hogy itt heverhessünk darabokban.

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 2018.06.13 0 0 4633

Jav.Moniza Alvi

Előzmény: bajkálifóka (4632)
bajkálifóka Creative Commons License 2018.06.13 0 0 4632

Született : 2. februára 1954, Láhaurban- (Pakisztán)

 

egyetlen magyarra forditott versét sem találtam, a mondanivaló átjön igy is- de szivesebben olvasok és teszek fel verset magyarul- mindenesetre köszönöm, hogy általtalad gazdagabb lettem egy újabb ismerettel- nem ismertem Monika Alvi-t

Előzmény: történet2 (4631)
történet2 Creative Commons License 2018.06.12 0 0 4631

Öröm számomra, hogy Maya Angelou Still I Rise című versét lefordították magyarra és hogy idehoztad.

A következő vers fordítását nem találtam, de remélem a mondanivaló átérezhető így is.

Presents from my Aunts in Pakistan 

They sent me a salwar kameez 
peacock-blue, 
and another 
glistening like an orange split open, 

embossed slippers, gold and black 
points curling. 
Candy-striped glass bangles 
snapped, drew blood. 
Like at school, fashions changed 
in Pakistan – 
the salwar bottoms were broad and stiff, 
then narrow. 
My aunts chose an apple-green sari, 
silver-bordered 
for my teens. 

I tried each satin-silken top – 
was alien in the sitting-room. 
I could never be as lovely 
as those clothes – 
I longed 
for denim and corduroy. 
My costume clung to me 
and I was aflame, 
I couldn’t rise up out of its fire, 
half-English, 
unlike Aunt Jamila. 

I wanted my parents’ camel-skin lamp – 
switching it on in my bedroom, 
to consider the cruelty 
and the transformation 
from camel to shade, 
marvel at the colours 
like stained glass. 

My mother cherished her jewellery – 
Indian gold, dangling, filligree. 
But it was stolen from our car. 
The presents were radiant in my wardrobe. 
My aunts requested cardigans 
from Marks and Spencers. 

My salwar kameez 
didn’t impress the schoolfriend 
who sat on my bed, asked to see 
my weekend clothes. 
But often I admired the mirror-work, 
tried to glimpse myself 
in the miniature 
glass circles, recall the story 
how the three of us 
sailed to England. 
Prickly heat had me screaming on the way. 
I ended up in a cot 
in my English grandmother’s dining room, 
found myself alone, 
playing with a tin boat. 

I pictured my birthplace 
from fifties’ photographs. 
When I was older 
there was conflict, a fractured land 
throbbing through newsprint. 
Sometimes I saw Lahore – 
my aunts in shaded rooms, 
screened from male visitors, 
sorting presents, 
wrapping them in tissue. 

Or there were beggars, sweeper-girls 
and I was there – 
of no fixed nationality, 
staring through fretwork 
at the Shalimar Gardens. 



Moniza Alvi

Előzmény: bajkálifóka (4629)
bajkálifóka Creative Commons License 2018.06.12 0 0 4630

 

Kosztolányi MáriaSorsol a sors...  

Sorsol a sors, osztja a lapot,
elfogadod, vagy visszaadod.
Körben az ujjongó embertömeg,
színnel lefelé, orosz-rulett…
Remegnek, sírnak, könyökkel zárnak,
kárhozottak ők , kik előtted állnak.

De a sors kegyetlen, életünkkel játszik, 
nyüszítve vár a holnap, nagy lesz a tét a táncig.
Most latba tettem mindent, a kockát eldobom.
Könnyekkel fizettem, hát kérem az új lapom...

 

 

 

Kun Magdolna

 

Mikor a kitaposott út
kétfelé szakad,
örök rejtély marad,
melyik a járhatóbb
és melyik járatlanabb.
 

 

 

Zágorec-Csuka Judit: A zuhanás 

 

Mennyi esés, landolás,...
zuhanás a semmibe.
Mennyi újrakezdés, áhitat
a jóra, virágbontásra,
kijózanodásra.

Mennyi elveszett pillanat,
elfojtott érzés, gyáva
visszavonulás.
Mennyi kietlen út, sivatag
trópusi erdők helyett.

És mégis a zuhanás erősít,
felemel.

 

 

 

 

 

 

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 2018.06.11 0 0 4629

 

 Maya Angelou: Mégis szállok

 

(1928-2014) afro-amerikai író, költő. 

 

Átírhatod a történetem
Köpködhetsz rám hazugságot,
Beletaposhatsz a mocsokba
De mint a por, mégis szállok.

 

Dühít, hogy pimasznak találsz?
Miért nézel sötéten felém?
Tán elhiszed, hogy olaj tör fel
A nappalim közepén.

 

Mint holdak és napok,
Értve az idő ritmusához,
Mint felszökő remények,
Mégis szállok.

 

Azt hiszed, hogy összetörhetsz?
Leshetsz, míg görnyedve állok?
Könnyem fakad, földre szakad,
Szemlesütve sírdogálok?

 

Sért téged a büszke gőgöm?
Szörnyen túlreagálod
Tán elhiszed, a hátsókertem
Aranyat rejt, azért ások.

 

Tekinteted tőrt döf felém
Szád, akár egy lövészárok,
Meggyilkolhatsz gyűlölettel,
De mint a pára, mégis szállok.

 

Dühít, hogy szexinek találsz?
Tán nem hiszed, ha látod?
Lábam között gyémánt szikráz,
Míg diadaltáncot járok.

 

Otthagyva a múlt nyomortanyáját
Szállok

Ledobva magamról mindent, ami fájt
Szállok
Tenger vagyok, sötét, mi duzzadva árad,
Fortyog és felforr és soha nem fárad.
Mögöttem marad sok rettegett éj
És szállok

 

A hajnalt hasítom, s árad a fény
Felszállok
Magammal hozva, mi ősi jusson járt,
Remény vagyok, mit minden rabszolga várt.
Szállok fel,
Szállok fel,
Szállok.

 

Fordította: Szabó Krisztina

történet2 Creative Commons License 2018.06.10 0 0 4628

Still I Rise

 

 

You may write me down in history
With your bitter, twisted lies,
You may tread me in the very dirt
But still, like dust, I'll rise.

Does my sassiness upset you? 
Why are you beset with gloom? 
'Cause I walk like I've got oil wells
Pumping in my living room.

Just like moons and like suns,
With the certainty of tides,
Just like hopes springing high,
Still I'll rise.

Did you want to see me broken? 
Bowed head and lowered eyes? 
Shoulders falling down like teardrops.
Weakened by my soulful cries.

Does my haughtiness offend you? 
Don't you take it awful hard
'Cause I laugh like I've got gold mines
Diggin' in my own back yard.

You may shoot me with your words,
You may cut me with your eyes,
You may kill me with your hatefulness,
But still, like air, I'll rise.

Does my sexiness upset you? 
Does it come as a surprise
That I dance like I've got diamonds
At the meeting of my thighs? 

Out of the huts of history's shame
I rise
Up from a past that's rooted in pain
I rise
I'm a black ocean, leaping and wide,
Welling and swelling I bear in the tide.
Leaving behind nights of terror and fear
I rise
Into a daybreak that's wondrously clear
I rise
Bringing the gifts that my ancestors gave,
I am the dream and the hope of the slave.
I rise
I rise
I rise. 

 

 

Maya Angelou

Pannika127 Creative Commons License 2018.06.09 0 0 4627

Gergely Ágnes

(1933)

 

CSONKA SZIMFÓNIA

 

A kert kellene még, a régi kert,

mit a folyóágy rég magába nyelt,

azóta nincs meg, és nincs második,

kutyánk a kertkapuban álmodik,

lesi a holdat, az ég holdtalan,

fenn, fenn az égitestek csontja van,

 

éjjel a csontok földre hullanak,

virágzik minden, nagy bíborkalap

borul a fűre, fákra, a világ

most tudja meg, milyen gubó a mák,

s milyen lenne, ha mérget rejtene

a napraforgó szelíd jelleme,

 

de jön a reggel, kihajnalodik,

jöjj, kedvesem, aludjunk hajnalig,

aludjunk, míg a rózsafák alatt

kert, kutya, mák a holddal elszalad,

s mire a nap a kéklő égre ront,

nem marad csak a méreg és a csont.

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 2018.06.03 0 0 4626

KamArás Klára

 

Titok

 


Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,
hisszük, hogy nem tartozunk másnak,
csak önmagunknak.

Éjszaka...vagy,
ha álmatlan hajnal éber
forgolódás közben talál,
megrebbenve, mint gyertya fénye

kimondjuk súgva, szinte félve
mindenkinek a titkok- titkát,
mit eltemetni végleg nem lehet:

gyengék vagyunk...és sérülékenyek...

bajkálifóka Creative Commons License 2018.06.02 0 0 4625


Károlyi Amy

 

Posthumus

 


Mikor már megtettem az út kétharmadát 
s bukdácsoltam árkon, patak-ágyon át
s véget nem érő hóeséseken. 
Most visszafelé ugyanezt? 
Nem gondolhatod komolyan te sem.

A göröngyösön és csalánoson 
vitt botlasztóan ösvénytelen. 
Most visszafelé ugyanezt?
Nem gondolhatod komolyan te sem. 

Mikor a szivárványból csak fehér maradt 
szürkévé porladón,
most újra tanuljam a színeket
s a könnyűség újra nehéz legyen? 
Nem gondolhatod komolyan te sem. 

Ki elindult, valahol célhoz ér,
ha nem is találod sehol. 
Hogy, ami végre testtelen, 
füttyödre ,jelent' jelezzen a por - 
Nem gondolhatod komolyan te sem

bajkálifóka Creative Commons License 2018.06.02 0 0 4624

 

Kamarás Klára

 

A lánc


Nem én vagyok a lánc végén az ékszer,
Mit készítettek hosszú századok.
A szép jövőre lehunyt szemmel néztem:
Honnan tudhattam volna , ki vagyok?

Ma már tudom, de már minden hiába...
Egekbe vágytam, s űztem álmokat,
Nem láttam azt, hogy legszebb az egészben:
Vállalni bátran láncszem voltomat.

Láncszem vagyok egy hosszú-hosszú láncban.
Más lesz a kincs, ó jaj, mikor jön el?
Csak tartsd erősen, csak vigyázva bátran:
A lánc, a lánc még ne szakadjon el

Pannika127 Creative Commons License 2018.06.02 0 0 4623

Ellen Niit

(1928-2016)

Haikuk

 

A kis kankalin,

bár sok névvel illeti,

mindig önmaga.

*

Mézszínű esték,

milyen sok követi majd

őszi nap őket.

*

Rezgő nyárfácska,

télen álmomban kísér

a leheleted.

*

Álarcosbálba

kökény-hóba öltözve

készül a kertem.

*

Csillagok alatt

betűzgetem, mit ír a

tengeri csillag.

 *

A meggyfákat nézd!

Hol van a szemük, hol a szájuk,

meg nem tudhatod.

*

Súlyos gránittömb

 alól bátran serkent ki

egy szál rezgőfű.

*

 Levéltenyérről

olvassa a nappal az

éj gondolatát.

*

Kékes felhőkből

zölden lobban fel a tűz;

így látsz meg mindent.

 

 

/ Dabi István/

 

 

 

Pannika127 Creative Commons License 2018.05.26 0 0 4622

PETHES MÁRIA
aranymetszés

 

 

idővel az ember

egész jól eltájékozódik

a zűrzavar égtájai között

 

hozzászokik a tehetetlenséghez

megtanulja hogy egy másik test

melege nélkül elsorvadnak az ölelések

 

lázas meggyőződésére borogatást tesz

meg sem hallja ahogy a toronyórák

felverik a város nyugalmát

 

egy kartonpapírra felgombostűzi

az elmúlt napok eseményeit

kitépkedi a tévedések lepkeszárnyát

 

megfogadja hogy a jövő héten

kellő tisztelettel bánik koraszülött vágyaival

előre köszön a vele szembe jövő valóságnak

 

becsukja a délután árvaság-kapuját

hallgatja a világra zuhanó sötétség

búgócsigáját beállítja a jóság csörgőóráját

 

fellapozza a félreértések emlékkönyvét

együttérez a panaszkodó önsajnálattal

és azt suttogja nincs semmi baj

 

minden alkony kérés nélkül

is bemutatja a Tavon

a tökéletes aranymetszést

*

 

Teresa7 Creative Commons License 2018.04.29 0 0 4621

Kazimiera Iłłakowiczówna

 

Ismeretlen

 

(Nieznane)

 

Még nem mindent ismerek, mi bennem van,

a pitvarban, mint napos udvarban élek:

oh galambjaim, sárga begóniacsokrok,

oh rózsák…. rózsák….

 

Van ház és sötét, titkos folyosó

és óra, mely szívként remeg és szívként üt,

és halottak szemeivel bámuló galériák,

és – Isten, ki ott van mindenütt, ott is, hol én nem vagyok.

 

Cséby Géza fordítása

 

 

 

Kazimiera Iłłakowiczówna

Pannika127 Creative Commons License 2018.04.27 0 0 4620

Szabolcsi Erzsébet

Forrás legyél

 

Forrás legyél.
Tiszta, átlátszó, kristályszépségű cseppekből fakadó
hideg és jóízű éltető víz.
Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül,
kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,
friss levegőjű hegyi réteken.
Patak legyél.
Lágyan aláomló, hűvös érintésű;
hideg selymes vizedtől kapjanak erőre
a szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,
fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,
zöld pázsit és őszi avar keretezzen,
míg tovagördülsz kavicsokat mosva,
s lomha folyóvá terebélyesedsz.
Folyó legyél.
Hatalmas hullámfodrokkal tovahömpölygő áradat,
mely mindent megragad,
magával sodor, míg meg nem érkezik
az őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.
Tenger legyél.
Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.
Kiszámíthatatlanul változó,
tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsolt
szilaj erő, hullámsír,
vagy elcsendesült sima víztükör.
Óceán legyél.
Széles és határtalan.
Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.
Vég nélküli korlátlan lehetőség.
Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temető
kiismerhetetlen végtelenség.
Legyél víz, életet adó őselem,
legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen,
legyél levegő, mindent beborító láthatatlan,
legyél szikla, szilárd, megingathatatlan,
legyél forrás, patak vagy tenger,
legyél te magad, legyél ember.

 

 

*

Szabolcsi Erzsébet - (Sátoraljaújhely 1954. április 14. – Kunszentmiklós 2015. október 19.) tanár, költő

*

gamidka Creative Commons License 2018.02.28 0 0 4619

Mentovics Éva: Tavasztündér

Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Faágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.

Pannika127 Creative Commons License 2018.02.14 0 0 4618

Pethes Mária

(1955)

olyan emberi

 

Írásban könnyebb a szakítás: zörgő falevélen

kiadja a tél útját a táj. Fölkapcsolja a Napot

a Mindenható, a határ ködfátyol függönyén

őzek árnyékportréja dereng. A téltemető

tudja, minden tavasz életében megrendezik

a virágok néptáncversenyét. Boldog, mert

neki nem kell vázában haldokolni, és a

szépség illatával áltatni a teret.

 

Testre feszülő, zöld trikós vadrózsabokrok

integetnek. A tisztás olvasókönyvébe ibolyát

rejt egy angyal. Legendás idők eszményei köré

hálót szőnek a pókok, sárba süppedt tradíciók

fölött szarvasok bőgnek. Kikacagják az időt

a gerlék, és folytonos szerelmezésre

kényeskedő füzek ágaira ülnek.

 

Az erdőkatedrális ólomüveg ablakát betöri

a szél. Garázda! kiált rá a fénypalástba

öltözött hajnal és megszenteli a szerteröppenő

színes szilánkokat. Újra érteni tanulják egymást

az ébredő vadak. Fölkapcsolja a Napot az Atya,

láthatóvá válnak a természet szentélyében a

szeméthegyek. Hirtelen minden olyan emberi lesz.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!