Ebben a topikban szeretném összegyűjteni Sapphotól napjainkig az irodalomban tevékenykedő nők költeményeit, rövidebb prózai írásait, a műveikből kiragadott, rövidebb idézeteket (a mű alkotójának, címének és a keletkezés évszámának feltüntetésével). Várom ebben az irodalomkedvelő netezők segítségét.
Perelj, uram, perlőimmel? Felelj, Uram, felhőiddel. Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam.
Nehéz lenni, tudod, Uram? Szívünk-szemünk úgy tele van fájdalommal, szenvedéssel, amit nem érünk fel ésszel.
Körülöttünk annyi zaj van. A testtel is csak a baj van. A lélek meg – szent a lélek, de nem éli a szentséget.
Kő a szívünk, fáradt, nehéz, szemünk csak a képekre néz, tükrök közé vagyunk zárva, nem látunk ki a világra.
Itt lent perbe vagyunk fogva, perlőnk fölénk magasodna, túlkiabál, elküld haza, hiába, hogy nincs igaza.
Perelj, Uram… - Nem, ne perelj. Inkább csak felhőket terelj: a változó világ képét – ezzel hozd fölénk a békét.
Felelj, uram, felhőiddel, vértezz fel a kellő hittel, hogy törvényed ne feledjük, eged alatt legyünk együtt,
tanuljunk világot látni, indulatainkkal bánni, nem bújkálni, mint a gyermek, viselni a közös terhet,
éljük át a mások részét, legyen bennünk újra részvét, legyen bennünk hit, alázat. Égből építs nekünk házat.
(Az ég zsoltára. A vers az idén megjelenő új verseskötetemben lesz. Eredetileg az Ars Sacra fesztivál megnyitójára írtam. A kép a netről való - van egy nagyon hasonló sajátom, de nem találom.)
"Mintha ezért jöttem volna ide. Homályosan éreztem hetek, hónapok óta, hogy dolgom lesz még ezzel az érzelemmel, hogy a legváratlanabb, leglehetetlenebb helyzetekben fog felbukkanni, hogy nem lehet csak úgy egyszerűen abbahagyni egy kapcsolatot, meg kell dolgoznom azért, hogy múlttá válhasson a még jelenlévő, kísértő, lezáratlanul magam mögött hagyott idő.
Ha nagy vonalakban nézzük a tizenkét kérést, azt kell megállapítanom, hogy míg szerelmem mondatai egy kivételével igencsak konkrét kívánságokat fogalmaznak meg, az én üzeneteim inkább valami körvonalazatlan, betölthetetlen hiányról üzennek: mintha nem kisebb feladatot róttam volna rá, mint hogy a létezésem falán addig nyílt összes repedést betöltse. Utólag, a világ túlfelén egy franciaágyon üldögélve hirtelen megértem, hogy miért beszélt mindig becserélhetőségről, miért hitte, hogy az ő személye tulajdonképpen elvész a lényét beszippantó tébolyult szerelem gyűrűjében. Rádöbbenek, hogy a szenvedélynek ez a foka tulajdonképpen elszemélytelenít, hogy akitől mindent akarnak, az végül semmit nem képes adni, mert nem tudhatja többé, tényleg ő tükröződik-e egy másik lélek örvénylő felszínén.
'Örökké maradj velem.'
Micsoda baromság. Persze, hogy én írtam. Hanyatt dőlök, mint aki hirtelen nem bírja tovább, aztán felülök és a tizenkét cédulát két részre osztom.A 'Sose legyen mással ilyen jó' kerül legfelülre. Ez legalább olyan őrült, mint az enyém: inkább átok, mint kívánság, több benne a kétségbeesés, mint a vágy. Hat-hat papírcsík fekszik lefelé fordítva az ágyon. Nem lehet véletlen, hogy ezek a cetlik elkísérnek engem ide. Egyenként fordítgatom őket vissza. Helyet kell találjak ezeknek a valaha leírt szavaknak, végső nyughelyet.
Másnap reggel a közeli sintoista szentély kapuja előtt állok. Kezemben a város térképe, zsebemben a cédulák. Először volt szerelmem legforróbb céduláját akarom elhelyezni, ezt szabtam ki ma délelőtti feladatnak. Tanácstalanul nézelődöm. A kérés szókimondó és szenvedélyes, ugyanakkor leírva megejtően suta is. Valami különleges, titkosnál is titkosabb helyet szánok neki. Meleg, védett, örök zugot. Besétálok a szentély parkjába, a bejáratot két oroszlán őrzi. A jobb oldali szája kitátva, ez az életet szimbolizálja, a a másiké csukva, ő a halál oroszlánja. Őgyelgek a jinja parkjában, figyelem az ittenieket. Jönnek, kezet mosnak, bemennek a szentélybe, minden mozdulatuk valami szorgos igyekezetet tükröz: talán tényleg csak pár percre tértek be. Egy gingkófa aranyló leveleit fotózom éppen, amikor fehér galambraj kap fel a lombok közül. Galamb! Hosszan tűnődöm, hogyan lehetne egy fehér galambra bízni céduláim legforróbikát, hogy aztán egy meglepett szerzetes átvegye az idegen nyelven írt, immár érvénytelen üzenetet. Hülyeség, valami egyszerűbbet kell kitalálni. Hirtelen rájövök a megoldásra: az életet jelképező oroszlán szájában fogom eldugni a papírt, hogy másnap lángot leheljen és vörösen felgyulladó szemekkel döbbentse meg a környék járókelőit. El is indultok visszafelé, aztán hirtelen megtorpanok. Szemben cölöpök közt kifeszített madzagokon fehér papírdarabkák sokaságát látom remegni. Mintha az én céduláim rokonai reszketnének a kötélen: még íratlan, hófehér csíkok. Ezeket úgy nevezik, hogy nusa, a tisztaságot jelképezik. A kívánságnélküliség tisztasága.
Odalépek, és gondolkodás nélkül felkötözöm az egyik mondatomat: 'Simogasd meg a melleimet'.
Érzem, hogy amit teszek, bizonyos értelemben illetlen, ugyanakkor tisztában vagyok tevékenységem kultikus jellegével, ezért nem hagyom szóhoz jutni a tudatomban suttogó kételyt.
Kifelé menet visszanézek egyszer, elbúcsúzom a három év előtt vágytól. Az apró betűs cetli elvész íratlan társai közt, talán már meg se találnám, ha hirtelen le akarnám venni."
Let me be buried in the rain In a deep, dripping wood, Under the warm wet breast of Earth Where once a gnarled tree stood. And paint a picture on my tomb With dirt and piece of bough Of a girl and a boy beneath a round pipe moon Eating of love with an eager spoon And vowing an eager vow. And do not keep my plot mowed smotth And clean as a spinster's bed, But let the weed, the flower, the tree, Riotous, rampant, wild, and free, Grow high above my head.
—————
Johnson Helene
Kérés
Esőben temessetek el, a rengeteg ölén, a Föld meleg, nedves szivén vágyom pihenni én. Egyszerű kézzel azután fessétek a sírra fel: egy ifjú pár: legény s leány egy teliholdas éjszakán hogy csókol és ölel. S ne legyen sima az a domb, akár egy szűzi ágy, ó jó lesz tudnom ott alul, hogy nő fejem fölött vadul s buján fa, fű, virág.
When Jacob and Rachel met for the first time, He bowed to her like a humble wayfarer. The herds were raising hot dust to the skies, The little well's mouth was covered by a boulder. He rolled the old boulder away from the well And watered the flock with clean water himself.
Yet sweet little sadness crept into his heart With each passing day growing stronger. To wed her he bargained to toil seven years As shepherd for her artful father. Oh, Rachel! To the captive of love in his eyes The seven years seemed as a few dazzling days.
Yet Laban was thirsty for silver, and wise, And mercy he didn’t espouse, Assuming forgiveness for all kind of lies… As long as they serve his own house. He took homely Leah with his sure hand And led her to Jacob in his wedding tent.
A sultry night reigns over high desert sky And spreads misty dews in the morning, While pulling her braids in despair all that night The younger of sisters is moaning, Sends curses to Leah and God for her doom Imploring the angel of death to come soon.
As Jacob is dreaming the sweetest of dreams: The clear well spring in the valley And Rachel's eyes happily looking at him Her beautiful voice singing softly: O, weren't you kissing me, Jacob, with love And calling me always your black turtledove?
Judit könyve a katolikus Biblia egyik deuterokanonikus könyve. A héber és protestáns Bibliából kimaradt. Görög nyelven maradt fenn. A Kumránban talált írások között azonban megtalálták a héber nyelvű Judit könyvének részleteit is
Judit könyve (Judit magyarul „zsidó nő”) ősi zsidó írás. A könyv elbeszélése szerint a ninivei uralkodó Nabukodonozor hadvezére, Holofernész hadjáratot vezetett Izráel ellen, és amikor Bethulia városához ért, a moábiták népének fejei tanácsot adtak Holofernésznek:
„"Hallgasson meg bennünket, urunk, és akkor nem kap egyetlen sebet sem serege. Mert Izrael fiainak ez a népe nem a lándzsákban bizakodik, hanem sokkal inkább arra számít, hogy a hegyek, ahol lakik, magasak. A hegycsúcsaikra való feljutás valóban nem könnyű. Ezért, uram, ne ütközz meg velük csatasorba állva, akkor nem esik el egyetlen ember sem embereid közül. Maradj táborodban és tartsd ott sereged minden emberét, de szolgáid foglalják el a forrást, amely a hegy lábánál fakad. Mert ez látja el vízzel Betilua lakóit. A szomjúság majd rákényszeríti őket, hogy feladják a várost. Közben mi és embereink felmegyünk a legközelebbi hegyek gerincére, őrséget állítunk oda, hogy így ne mehessen ki egyetlen ember sem a városból. Az éhség elpusztítja őket, asszonyaikkal, gyermekeikkel egyetemben, és mielőtt még átjárná őket a kard, már az utcákon hevernek házuk előtt. Így keményen megfizethetsz nekik lázadásukért és azért, hogy nem jöttek ki eléd békésen."”
Mikor az ostromlott város már majdnem megadta magát, Judit, a gyönyörű és istenfélő zsidó özvegy az ellenség táborába ment, ahol Holofernész kegyeibe férkőzött, akit megbűvölt szépségével. Judit lefejezte a részeg Holofernészt és fejével visszatért a városba, amit kitűztek a városfalra, így a zsidók megfutamították az ellenséget
Hagai: (to Esther as she is feeding the monkeys) I am curious, to whether you frustrate me of sincerity or to ensure you're never chosen Queen.
Queen Esther: (getting to her feet, turning around) You assume I actually care about being chosen Queen.
Hagai: I am serious!
Queen Esther: Serious of what? Finding a real Queen? Is that why you subject us to these beauty treatments? These... classes?
Hagai: You do not like our fine instructors?
Queen Esther: They simply neglect to teach us some things.
Hagai: Such as?
Queen Esther: Well seemingly anything to do with actually being Queen. The thought well thought; the word well spoken; and the deed well done. As it is said in the great books.
Hagai: (very amused) You read?
Queen Esther: Many times.
Hagai: (turns away and starts laughing)
Queen Esther: (going after him) Before I received your 'invitation', I was reading of Gilgamesh and the Babylonian!
Hadassah: One Night with the King novella alapján készült a film
Eszter igazi, rendes asszony, Eszter jámbor és istenfélő, A világban, mint egy apáca, Az ágyban meg akár egy kéjnő.
Eszter nem beszél, csak ha kérdik, Lepelbe bújva teste-lelke, Eszter nemet még sosem mondott, Nem sejti senki, mi van benne.
Eszterben belül nincsen semmi, Eszter üres lett, mint a méhe, Ahányszor újabb gyereket szült, Azt is a férj dicsőségére.
Eszter a lányát is tanítja Lapulni csöndben, semmi másra, Eszter kipereg, mint a magvak, Eszter készül a meghalásra.
Akkor majd Eszter meztelen lesz, Csak önmaga, kilép a fénybe, És akkor Eszter elkezdődik, Mikor már azt hiszik, hogy vége.
Edwin Long festménye (1878): Eszter királyné
Eszter zsidó származású lány, aki a Perzsa Birodalom fővárosában, Szúzában élt gyámjával és unokabátyjával, Márdokeussal. Amikor Ahasvérus király (egyesek I.Xerxész perzsa uralkodóval azonosítják őt, mások vitatják ezt) eltaszította feleségét és a birodalom legszebb lányai közül akart feleséget választani, Eszter is a jelöltek közé került, akik 1 év felkészítés után kerültek a király elé. Ahasvérus végül Esztert választotta ki királynévá.
Hínárzöld falak és kopott márványfoltok, víz mossa őket és az idő ostroma; de hírnevük örök: a hír, hogy valaha itt élt a zseni, itt szenvedett s mulatott.
Bicegő léptei itt kongtak tova (mily visszhang kél bennetek, ó-lombard csarnokok?) Ünnepestéken az erkélyről északot innen fürkészte az isteni-szép profil.
S lent sorban úsztak a fekete gondolák, és lebbentve aranyhímzésű fátyolát, hány forró vágy próbált Hozzá feltündökölni:
Velence lánghajú, hófehér karu női hívták az álmodó éjben a furcsa lordot, a száműzöttet, a keserű Childe Haroldot.
“Every man’s island, Jean Louise, every man’s watchman, is his conscience.”
“The only thing I’m afraid of about this country is that its government will someday become so monstrous that the smallest person in it will be trampled underfoot, and then it wouldn’t be worth living in.”
Harper Lee: Go Set a Watchman Menj, állíts őrt!
Prophet Isaiah, in the King James Bible: "For thus hath the Lord said unto me, Go, set a watchman, let him declare what he seeth."
Isaiah 21:6
Harper Lee a Ne bántsátok a feketerigót! és a Menj, állíts őrt! c. regény írónője
If lilies are lily white if they exhaust noise and distance and even dust, if they dusty will dirt a surface that has no extreme grace, if they do this and it is not necessary it is not at all necessary if they do this they need a catalogue.
Stein Gertrude
Zsenge bimbók [Egy vörös pecsét)
Ha a liliomok liliomfehérek ha elnyelik a zajt és a távolságot sőt még a port is, ha poros akaratuk bemocskol egy külsőt aminek nincs rendkívüli bája, ha ezt teszik és ez nem szükséges ez egyáltalán nem szükséges ha ezt teszik táncrend kell nekik.
Tegnap délután láttam a csöndet gurult mint egy labda éppen felém ölbe kaptam majd elszalasztottam aztán kilyuggattam egy lapot ez a Nap kerek és azok a sugarai megfogtam a tanár néni kezét hideg volt de az arca forró hozzábújtam éreztem illatát mint a frissen szedett szilváé elég most már mehetsz vacsorázni szólt rám erélyesen és én egy kicsit megszeppentem de indultam és közben arra gondoltam milyen lehet a csillag hűvös kemény és szúrós nem tenném a párnám alá nemsokára megint láttam a csendet puha volt mint egy sál magam köré tekertem és útnak eredtem az éjszakába bennem mindig éjszaka van? Vajon? szóljatok hozzá meghallgatom.
What is the current that makes machinery, that makes it crackle, what is the current that presents a long line and a necessary waist. What is this current.
What is the wind, what is it.
Where is the serene length, it is there and a dark place is not a dark place, only a white and red are black, only a yellow and green are blue, a pink is scarlet, a bow is every color. A line distinguishes it. A line distinguishes it.
Gertrude Stein
(Egy hsz, amit érdekesnek találtam:
"Hello, you are not completely wrong. In fact your whole endeavor to pay attention to the words and examine the different suggestions they offer is, I think, precisely what Stein wants us to do. To be attentive to the elusiveness of language, and the chain of possible connotations that are "masked" by the signifier, the words (or any symbol) we use to refer to something. Meaning is indefinite, not only in this poem, but really in anything we say. So speak and hope whoever's on the other side, even your own mind, is holding the same beetle in their own box. https://www.youtube.com/watch?v=x86hLtOkou8")
Báj egyetlen báj kétséges. Ha a vörös rózsa, és van körötte kapu, ha bentet beengedik, és ott váltják egymást a helyek, akkor valami bizonyára álló. Valami komoly.
A charm a single charm is doubtful. If the red is rose and there is a gate surrounding it, if inside is let in and there places change then certainly something is upright. It is earnest.
A table means does it not my dear it means a whole steadiness. Is it likely that a change.
A table means more than a glass even a looking glass is tall. A table means necessary places and a revision a revision of a little thing it means it does mean that there has been a stand, a stand where it did shake.
Oly későn jön majd, hogyha eljön egyszer, Olyan későn és oly magánosan, Hogy ráismerni még az este sem mer És az út se, amelyen átoson... Oly későn jön majd és magánosan.
A lámpát én addigra már eloltom És míg elborít búsan a setét, Magányom mélyén az álomba fojtom A várakozás keserű hevét, Amíg elborít búsan a setét.
S mikor szememben már kérdés se rebben És minden emlék fénye kialudt, Tán éppen akkor gondol rám a csendben, Kit lassan-lassan hoz felém az út... Mikor már minden emlék kialudt.
Talán az ajtómon is bekopogtat, Nevét nem mondja, szótlanul belép, A bánat addig már félholtra koptat S már nem várom senki jövetelét, Mikor az ajtón szótlanul belép.
Ugy jön a csendes esti pillanatban, Mint elkésett, régvárt illúzió, A szerelemről mond majd gondolatban Bűvös szókat, miket hallgatni jó, Mint elkésett, régvárt illúzió.
Lehet, hogy majd felébreszt a sötétben Szava, mely lágyabb lesz, mint a homály, És ott maradnánk halkan, szótlan, tétlen, Hogy kik is voltunk, azt se tudva már Körülöttünk hallgatna a homály...
Mondd újra s újra mondd és újra mondd, hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak kakukknótához hasonlítanak, emlékezz rá, hogy se mező, se domb nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb újul tavasszal s kizöldül a mag. Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak sötétben zeng el és kétség borong nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél, hogy a rét túl sok virággal veres s az ég túl sok csillaggal ékszeres? Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj: de ne feledd, hogy némán is szeress..
Babits Mihály fordítása
Elizabeth Barret-Browning
Rád gondolok! (a Portugál szonettek-ből)
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül gondolattal, mint vadszőlő a fát: nagy levelek, s a szem semmit se lát a zöldön túl, amely a törzsre ül. De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül gondolatért - a szebb valót magát kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát hozzám, de tüstént?! Mezítelenül álljon derekad, s minden ágadat zúgasd, erős fa, s lombos köteled szaggasd el s dobd a földre, mert e vad örömben: - látlak, hallak s új leget kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! - nem gondolok Rád - itt vagyok veled.
You know, she said, they made you a dress of fire. Remember how Jason's wife burned in her dress? It was Medea, she said, Medea did that to her. You've got to be careful, she said, they made you a dress glowing like an ember, burning like coals.
Are you going to wear it, she said, don't wear it. It's not the wind whistling, it's the poison oozing. You're not even a princess, what could you do to Medea? Can't you tell one sound from another, she said, it's not the wind whistling.
Remember, I told her, that time when I was six? They shampooed my hair and I rushed out into the street. That shampooing trailed its scent after me like a cloud. Then I got sick from the wind and the rain. I didn't yet know how to read Greek tragedies, but the scent of the perfume spread and I was very sick. Now I can see it was an unnatural perfume.
What will become of you, she said, they made you a burning dress. They made me a burning dress, I said. I know. So why are you just standing around, she said, you've got to be careful. You know what a burning dress is, don't you?
I know, I said, but not about being careful. One whiff of that perfume and I'm all confused. I said to her, No one has to agree with me, I don't trust Greek tragedies.
But the dress, she said, the dress is on fire. What are you saying, I shouted, what are you saying? I'm not wearing a dress at all, what's burning is me.
Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod, szemedből boldog álmok édes derüje árad, lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok, fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.
Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban a szíved néha-néha hangosabban dobban, hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés. Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.
Még biztatod magad, hogy jönni fog talán, de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik, szemedből könny után könny törületlen szivárog, s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod, szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris, már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj
