Én megértelek, de végülis 18 éves korod után egy érettségivel a zsebedben nem tudtál volna inkább egy olyan kreatív szakmára jelentkezni, ami érettségihez van kötve? A főiskolát ki választotta te vagy a szüleid?
Egyébként még most is változtathatsz, csak keményen el kell határozni. Néz ki egy kedvedre való szakmát, kuporgasd össze a tandíját (vagy vegyél fel rá kölcsönt), és tanuld ki. Hosszú ám az élet nagyon...
És még egy apróság: a személyes képességek és érdeklődés, vágyak mellett nem árt körbenézni, hogy a családban és az ismeretségi körben milyen foglalkozású emberek vannak. Erősen ajánlott ezen a körön belül csoportosítani a választható szakmákat. Hogy legyen, aki a srácot az iskola végeztével munkalehetőséghez segíti. Mert másképp nem megy, ez a magyar valóság!
Ebben az esetben én csakis a még 4 év haladék híve vagyok.
Nekem ezzel lett elszúrva a pályaválasztásom, az életem! :(
Anyám gimnáziumba küldött, ugyanezzel a jelmondattal, hogy majd érettségire leszek olyan "érett", hogy el tudjuk dönteni a pályaválasztást.
Pechemre én jó tanuló voltam. Elvégeztem négyes-ötössel a gimnáziumot, középfokú nyelvvizsgát tettem angolból, érettségiztem németből. És pont. Semmi (szakma) nem volt a kezemben. A gimibe való jelentkezéskor az volt a tájékoztatóban, hogy tanítanak nekünk gépírást, informatikát, idegenvezetést fakultáción. Ebből semmi nem lett. Úgy érettségiztem, hogy még egy egyszerű csekket sem tudtam kitölteni.
Inkább művészeti (kreatív) beállítottságú voltam, mint tudományos. Szorgalmas voltam, de mégsem szerettem tanulni. Pontosabban egy-két dolog érdekelt az egyes tantárgyakon belül (pl. biológia - öröklődés, irodalom - XIX., XX. század, matek - egyenletek, földrajz - gazdaságföldrajz), de annyira azért nem, hogy bármelyik alaptantárgyra épüljön majd a továbbtanulásom. A 90-es évek közepén végeztem, akkor nagy divat volt az a szemlélet, hogy "mindegy, csak legyen egy papírja" a delikvensnek. Főiskolára küldtek. (Én nem akartam volna menni, szívesebben kezdtem volna valamilyen gyakorlati dologba, vállaltam volna munkát - na de szakma nélkül?) Száraz volt, unalmas. Végigszenvedtem három évet. Mikor megkérdezték egy szemináriumon, hogy ki akarja azt a szakmát művelni, ahová majd a jegyünk (diplománk) szól, 20-ból hárman tették fel a kezüket. Köztük én sem tettem fel. :P Elvégeztem. Pár hónap munkanélküliség után elhelyezkedtem a tanult szakmámban. Mindegy volt már, csak dolgozhassak. Totálisan megutáltam a tanulást. Még az angolozást is abbahagytam, pedig azt nagyon szerettem, nem is tanulás volt az, hanem hobbi. De annyira elegem lett...
Szóval elkezdtem dolgozni. A hozzáállásomat tekintve nyitott voltam, a sulit nem szerettem, mert passzív cselekvésre (magolás, vizsgákon a tananyag saját vélemény nélküli visszaböfögése) voltam kényszerítve, de a munkában aktívan kell a képességeket bizonyítani, ez önmagában motiváló erő volt. Akkor jó kollektívába kerültem, egy idősebb kolléga jól megtanított az adott szakterület speciális fortélyaira. Maga a téma nem nyerte meg túlságosan a tetszésemet és az érdeklődésemet, de a jó munkahelyi légkör ezt bőven kompenzálta, a fizetés pedig kis lépésenként javult.
Aztán vezetőváltás lett. Non-stop túlórázás, állandó stressz. A régi kollektíva szétszéledt, olyan lett az osztály, mint egy átjáróház. Alig dolgoztam ott két éve, tehát még kezdőnek számítottam. Közben kevesellni kezdték az iskolai végzettségemet (egyetemi diplomának jobban örültek volna, bár magához a munkához szerintem érettségi is bőven elég lett volna!) és emiatt burkoltan, de hátrányos megkülönböztetés ért nem is egyszer.
Amerikai filozófiát követve a kudarc nem önsajnálatra, hanem még nagyobb teljesítményre sarkallt akkor. Újra beíratkoztam angolra, letettem angolból a felsőfokút. Letettem a szakosító vizsgát is. Jelentkeztem egy posztgraduális képzésre, ami ráépült valamennyire a korábbi diplomára, de nem a szakterületemen fejlesztette volna tovább az ismereteimet, hanem lehetőséget kínált arra, hogy pályát módosítsak. Elvégeztem négyes-ötössel. Közben folyamatosan kerestem állást, de nem volt protekcióm, ezért sehová nem vettek fel. Három év (!) ment el így.
Három év folyamatos túlórázás, mellette tanulás, a munkahelyen gyilkos légkör, fenyegetések, diszkrimináció, állandó stressz és megaláztatás. A túlórázásért külön fizetség nem járt. De nem a pénzért csináltam. Nem is valamilyen karriercélért küzdöttem. Egyszerűen nem volt más választásom. Párkapcsolat, család nuku. Baráti kör szétszéledt. És huszonakárhány évesen hetvennek éreztem magam, kedvem sem volt már élni. :((
Visszatértem a 17 éves-kori önmagamhoz. Az elhallgattatott álmaimhoz. Az unalmas, monoton, lélekölő irodai munka helyett mindig is valami "kreatívat" szerettem volna csinálni. (Nőnemű vagyok.) Ne filmrendezőre gondoljatok. Hanem ilyenekre, mint: fodrász, kozmetikus, műkörmös, dísztárgy-készítő, dekoratőr, virágkötő. Amiket előttem ősöm non-stop fikázott, hogy csak a buta, rossz tanulók mennek szakmunkásnak vagy szakközépbe.
Idén váltottam munkahelyet, nagy nehezen. Az elsőnek tanult szakmámon belül maradva. Visszatért halovány optimizmusom. Új főnök, új kollégák, más szakterület. Hátha ezt megszeretem... Új főnök (lekopogom) rendes, kollégákkal jól kijövök, de a szakmámat en bloc gyűlölöm! Halálosan untat. És az érdeklődés, az élvezet hiánya rossz érzéseket szül bennem. De erről sem a régi "rosszak" (főnökök, munkatársak) nem tehetnek, sem a mostani "jobbak". A sosem volt kedvemet nem volt honnan elvenni és nem is lehet hová visszahozni. :P
Anyagilag sem érte meg a dolog. Annyit pl. nem keresek, hogy a vágyott foglalkozások közül valamelyikre való átképzési tanfolyamot ki tudjam fizetni. :(
Egyéni szoc. pol. probléma, tudom. Nőként most egyetlen esélyem van: férjhez menni, gyermekeket szülni és talán a gyes alatt megpróbálni az átképzést. Kicsi a valószínűsége, hogy eltartotti státuszban és eltartandó gyermekek mellett ez menni fog. Hacsak nem lesz bankigazgató a jövendőbelim. :P Csakhogy én nem "bankigazgatókra" utazom. Hanem, hogy végre olyan emberek vegyenek körül, akiket szeretek és végre azzal foglalkozhassak majd (a család ellátása is ilyen), amit szeretek. A korábbi döntéseimet szülői kényszer és a lehetőségek érzelmek nélküli, észérvek alapján való "kitotózása" határozta meg.
Így nem lehet! Az ember - legyen nő avagy férfi, pláne ha a felnőttkor küszöbén álló kamaszról van szó - érzelmi és közösségi lény. Azt is fel kell tehát mérni, hogy milyen szociális közegben, milyen érdeklődésű, milyen szellemi-érzelmi beállítottságú emberek között fog tanulni, majd dolgozni a pályaválasztás előtt álló fiatal!!! Nálam ez totálisan figyelmen kívül lett hagyva, ezért lettem egy nagy LÚZER. Ahogy diáknyelven mondani szokás.
Ne a presztízs számítson (pl. a diploma létének puszta ténye, esetleg a dr. előtag), ne a szakma aktuális munkaerőpiaci felkapottsága (hiszen pl. már informatikussal vagy könyvelővel is Dunát lehet rekeszteni), ne is az, hogy mekkorák most a kereseti lehetőségek, vagy mennyire kiszámíthatóbb az életpálya más szakmákhoz képest (közszféra)!
Higgyétek el, akkor is bekövetkezett volna nálam a törés, ha a karrierem szerencsésen alakul és most 400 ezer lenne a nettóm. Nyugdíjig nem lehet egy nem szeretett foglalkozással kibírni. Igazán jól egy munkát csak szeretettel, alázattal és hivatástudattal lehet elvégezni. Előbb-utóbb visszaüt a dolog és a kedvetlenül végzett munka színvonalán is meg fog látszani. :P
---
Lelkizés után az építő javaslat: gimnáziumot semmiképp ne! Az semmit nem ad. Maximum menza-kosztot. Pláne nem "időhúzás" gyanánt! A kamaszévek is értékesek, ne raboljuk el a nebuló fiatalságát egy téves pályaorientációval. Inkább szakközépiskola lenne jó. Olyan, ahol érettségi után még 2 évet rá lehet húzni, ha addig sem tudnak dönteni, vagy a fiatal még éretlen személyiség és nem tud kellő komolysággal hozzáállni a kérdéshez. Ez a két év sok mindenre jó lehet. A korábbi szakosodás iránya itt talán még megváltoztatható, ha menet közben a diák rájött, hogy az eredeti elképzelés a gyakorlatban nem tetszik neki. Jobban rá lehet menni a nyelvekre is. A 4 + 2 év végeztével már egy erősebb szakképzettség (félúton a közép- és a felsőfokú között) birtokában lesz a fiatal. Úgy is dönthet, hogy továbbtanul és akkor könnyebben veszik fel, mert gyakorlati tudása is van már valamennyi. És úgy is dönthet, hogy nem tanul tovább, elhelyezkedik előbb, szerencsét próbál külföldön - szakmával a kezében... :)
Nem abból kéne kiindulni, hogy milyen az a gyerek, mi érdekli, kinek a véleményére ad, hajlandó-e hajtani stb. Ebből már legalább az kideríthető, hogy hova ne menjen.
Ja még annyit, hogy azt a kancsalságot amit a szemüveg korrigál, nem szokták műteni... szemüveges a gyerek, ez van, nem mulasztottatok semmit. Valószínűleg speciális töréses távollátása van. A lányomat azért operálták, mert egyrészt nagyon durva volt a kancsalsága, másrészt semmiféle szemüvegre nem reagált. Nála a szemizom volt laza.
Hű, régen néztem meg ezt a topicot, közben költöztünk miegymás... Naszóval nem vagyok orvos, de nem hiszem, hogy ez az óvatos mozgás a térlátás hiányától lenne, az én lányom nagyszerűen megtanult együtt élni ezzel, sportolni járt stb. Ugyanis a tapasztalat helyettesíti a térlátást az agyban. Ha ügyetlen a mozgása, az lehetett pl. a szülés közben bekövetkezett apróbb nagyobb oxigénhiáyntól, amit ma már jobban szűrnek, illetve főleg azok figyelnek jobban, akik itt kajtatnak a neten a kisbabás topicokban.
A kisebbik lányom volt ilyen szörnyen ügyetlen, és őt vizsgálták is, de csak annyit állapítottak meg, hogy bár a normálistól innen van a mozgáskészsége, de organikus elváltozást nem találtak. Nekünk azt mondták, hogy mindegy mit, de sportoljon, azt csinálja amit szeret, azaz mozogjon kedvvel. Így járt lovagolni, bár ez a gerincének nem volt túl só... nagyjából 18 éves korra kinőtte, na jó most is gyakrabban esik ki a kezéből a pohár, de nem feltünő. A finommozgásai rosszak, csúnyán ír, nem hinném, hogy valaha ki fog hímezni egy kersztszemes terítőt stb... de végülis ez a gyerekkori ügyetlenség ma már csak emlék. MOndjuk a tornaórákról azért nincsenek rossz emlékei, mert szerencséjére (?) gerincferdülése is volt, így már harmadiktól gyógytornára járt a rendes tornaóra helyett, ahol senkit nem csúfolnak ki.
Kedves binlaci5 (ha még aktuális a kérdés)! Most vannak az országban szanaszerte pályaválasztási kiállítások. Lesd a hirdetéseket és menj el a hozzátok közelibe. Most voltam eggyen, diákok lézengtek rajta, nem mertek senkitől semmit kérdezni, néhány szórólapot elvettek, megnéztek egy-két érdekesebb vetítést, oszt annyi. Szerintem a szülőknek (is) kéne elmenni, és megkérdezni a kiállítótól, hogy az ő gyermeke számára megfelelő lenne-e. Pl. egy esztergályosokat tanító szaksuli kiállítója 90%-ban tud rá válaszolni, hogy lehet-e a gyereked esztergályos. Ráadásul az elérhető iskolákról 1-2 óra alatt begyűjtheted az infókat, nem kell őket egyenként felkeresni.
Ha a gyerek tényleg nem akar semmit, akkor csak olyan területre irányítsd, amiről neked van valami fogalmad és esetleg némi kapcsolatod. Ketten együtt ne ugorjatok sötétbe - mert ritkán sikerül.
Nagyon rossz lenne, ha behalna ez a topik. Mindenképen írjatok rá. Megérdemelnék ezek a kamaszok is, hogy foglalkozva legyen velük, akkor is, ha csónyák buták és rosszak.
Az én fiamnál visszavezették a születése körülményeire a kancsalságot és az emiatti térlátás hiányát.
Nála 1 éves kora körül (azt hiszem) észleltük a kancsalságot. Egy nátha után jött ki és látható lett az egyik szemén. Mi is végigjártuk a szemészeti specialistákat. Mindenféle takarások, cilinderes szemüveg stb. Úgy volt, hogy műtve is lesz, de a bp-i orvosnő, akihez került volna műtésre lebeszélt róla minket. Hittem neki, azt hiszem jól tettem. Most szemüveges. Ha fenn van a szemüvege, akkor nem látható a kancsalság. Ha fáradt plusz leveszi a szemüveget, akkor 13%-os ferdülés tapasztalható a szemén. Amit megfigyeltem és tapasztalok nála, az a rendkívül óvatos mozgás, a barátaival a játékoknál, kerékpározásnál, kisebb-nagyobb munkánál, tevékenykedésnél a kimértség óvatosság, ebből fakadóan lassúbb mozgás látszik nála. Ha egy tárgyat odadobok neki többször vagy neki kell odadobnia, akkor elejti többször. Tornából rendszeresen kettesre zárják le év végi bizonyítványában, ami 100%-os javulás a félévi egyeshez képest. Álatok. Nagyon óvatos.
Az én fiamnál visszavezették a születése körülményeire a kancsalságot és az emiatti térlátás hiányát. Azért mert fogóval született. Írásképe rossz volt, rajzból szintén kettes, olvasás nehezen ment. Diszlexiás szakemberhez vittük, néhányszor, és ott mondta a szakember, hogy a nehéz szülések kapcsán alakút ki. Sokat segítettünk neki alsóban. Nem tudtunk annyi időt és energiát rászánni napi 3-4 órát. Eredménytelen volt. Aztán önálló feladatokat bíztunk rá, -mert nem tudtunk rááldozni azt az időt- másolnia kellett naponta egy oldalt, később és jelenleg is minden nap egy oldalas fogalmazást kell írnia. 10 perc csak. Minden nap. Majd beteszek egy fogalmazványa fotóját… Mostanra szépen olvas, sőt, magától lett újságolvasó. Hazajön a suliból és nekiáll újságot olvasni. Írása is elfogadható lett.
Mi a véleményed? A fogalmazványt, amit befotózok, arról is írd majd meg a meglátásodat!
Fizikai igénybevétel, környezeti ártalmak, egészségügyi kizáró okok
Az esztergagép percenként több ezres fordulatszámmal forog. Az esztergályos feszülten figyeli a munkafolyamatot. Fémforgácsok fodrozódnak acélkékes színben; borotvaélesek és izzó forróak. Az esztergályostól megkövetelik a nagy figyelmet, az erős összpontosítást és a különösen gondos munkát. A forgácsolás közben szétrepülő izzó forgács égési sérülést és szemsérülést okozhat. Az esztergályosok túlnyomórészt állva dolgoznak, a munkavégzés könnyű fizikai megterheléssel jár. A műszaki rajzok és dokumentációk olvasásához, a vonalak és pontok felismeréséhez, a mérőműszereken a mért értékek pontos leolvasóhoz fontos a jó látás. Fontos a megfelelő elemző- és kombinációs készség, és a monotónia-tűrés. A hagyományos gépen történő megmunkáláskor gyakran előfordul, hogy két kézzel kell egyszerre dolgozni, egy hosszanti és egy keresztirányú mozgást vezérelni. Ezért az esztergályosnak jó kézügyességre, magabiztos mozgásra van szüksége. A gépek hibás működésére a gyanús zajok hívják fel a figyelmet. Ilyenkor a gyors beavatkozás segíthet. Ezért szerencsés, ha a jó látáshoz, jó hallás is párosul. Az alábbiakban felsorolt egészségügyi problémák esetén ajánlatos a képzéssel kapcsolatos döntés előtt a megfelelő szakorvos véleményét kikérni: ¨ gyenge fejlettség és izomerő, ¨ a végtagok jelentősebb anatómiai és funkcionális rendellenességei, a gerincoszlop elváltozásai, ¨ merev lúdtalp, ¨ a keringési rendszer betegségei, ¨ ájulási hajlam, forgó gépek közötti szédülés, látási rendellenességek.
Ha gondolod küldök e-mailben egy mappát, ami az esztergályosok szakmaismertetője...
Hát ne haragudj, de esztergályos szerintem nehezen lehet térlátás nélkül. Az esztergályosnak 3 dimenzióban kell látnia dolgokat. Vannak tesztek amiket felvételi pszichológiai vizsgálatoknál csinálnak, én is megcsináltam vagy két-háromszor. Gondolkodtam is, hogy mi a bánatnak kell pénzügyi területen térlátás, hiszen nem szobrász vagy szerelő, fogtechnikus vagy asztalos leszek, hogy meg kell tudjam állapitani, ha térben elforditok valamilyen alakzatot, akkor az hogy fog kinézni....
MItől nincsen térlátása a gyereknek? Ugyanis az én nagyobbik lányomnak sincsen: kancsalon született, és már 8 hónapos kora óta takarták váltva a szemeit, hogy ne legyen egyik se tompalátó - a műtétig. Hát tompalátó nem lett, de csak váltva tudja használni a szemeit, az agyának egyszerűen nincsen emlékképe arról, hogy hogyan használja együtt a két szemet. MIndazonáltal a térlátás tapasztalatból kialakult nála, szóval nem botlik meg a lépcsőkön, mert tudja, hogy felülnézetből nem két vonal van előtte, hanem az két lépcsőfok, aminek mélysége van....
Azt sajna nem tudom, hogy lehet-e esztergályos térlátás nélkül, de nem hiszem, hogy lenne ilyen feltétel...
a szakács szakmát példaként említettem, nem azért mert alantasnak éreznén a gyereknek. nekem teccene is, ha szeretné....
Még az esztergáLyos szakmát gondoltam. Fizikailag nem megterhelő, fedett helyen van, mehet tovább a PC-s vonalon NC/CNC rengeteg spec ága van, és itt a gépipar miatt igen keresett, Kint is keresik. Vállakozni is lehet vele, 2 gép kis műhely 2 mill beruházással. Csak ez a térlátás elbizonytalín. Tud erről valaki mondani infot? Lehet esztergályos térlátás nélkül a gyerek?
Hazajöttem az első szülői értekezletről. Semmi konkrétum. Az volt az érzésem, mind eddig mindig, közösségi témákban halgatni az Ofőt. nyolcadikban is ez lesz a műsor? Iskola egésze, tantermek, Ami új volt, hogy az évnyitó politikai töltetű volt. Szerinte... Pénzről szólt, a tornaóra hol lesz tartva. Hogy minden fiúnak van már fenyítése... Ilyenek, hogy fizetni kéne 5000Ft-ot a tornaóráért, mert egy más épületben lenne tartva ami nem az iskoláé és az milyen jó lesz. Meg a helyi rendőr miért igazoltatja a gyerekeket, akik a parkban beszélgetnek..... Nézett mindenki okosan. ÁÁÁÁááááááhh
Amikor valaki a továbbtanulást forszírozta, azok a szülők hozzászólásai voltak az értékesek, akiknek a nagyobbik gyermekük már végeztek a nyolcadikban és a tapasztalataikat mondták. Hogy hiába veszik fel valahová erős helyre, azért 36os a kezdőlétszám, mert úgyis kibukik 10. Aztán amikor a nőnek megint beszélhetnéke támadt, közölte, hogy bízzunk abban, hogy amúgy kevés a gyerek demográfiailag és ahova eddig kevés volt a négyes, most a hármas is megfelelő. A nagyotmondás és a tályékozottsága jegyében, tartva magát a semmihez, pédálózott, hogy olyan szakmák amik eddig nem voltak divatosak, felkapottá váltak - itt győrben - és kitünő tanulók jelentkeznek rá, mégpedig azért, mert a szakma jellege szerint keresettek Ausztriában, könnyű vele elhelyezkedni ott. Szakács, ilyenek.... Megy, hogy lesz egy továbbtanulási felelős, majd kijelölik.
Lehet, hogy én is ebbe az irányba megyek el, -német nyelvterületen, könnyen művelhető hiányszakma - aztán fizetek neki egy német tanfolyást vagy privát tanárt.
Szvsz. a felvételit mindenhol meg lehet próbálni, sőt kell is, legalább a gyerek hozzászokik a felvételi drukkhoz.
Én is ezt csináltam anno a lányokkal... nem tudom, hogy léteznek e még a kéttannyelvű gimnáziumok, akkor, a 80-as években ezek nagyon jók voltak... valamikor decemberben vagy januárban voltak a felvételik, tehát ha el is utasították a jelentkezőket, akkor se volt semmi, mert februárban voltak a más felvételik... .
A nagyobbik lányomnak bejött, a kisebik pár ponttal alatta maradt a határnak, de végülis nem történt semmi, nem lett ettől lelki sérült, ő ment a normál gimibe. Nem nyelvből volt a felvételi, sőt megmondták, hogy jobban szeretik a nyelvileg "szűz" gyerekeket, 5 éves volt, a 0.-dik évben napi 4 órában csak a nyelvet tanulták, majd a következő évtől azon a nyelven folyt a tanítás, kivéve a magyar történelmet. Évente egy-egy hónapot vagy ők mentek az adott nyelvterületre családokhoz, és az ottani középiskolában tanultak, vagy mi láttunk vendégül egy ilyen diáklányt egy hónapig és ők jártak ide.
A nagyobbik lányom végülis egy felsőfokú és egy középfokú nyelvvizsgával fejezte be a gimnáziumot.
Ja: a felvételi tárgyak: olvasásértelmezés, logika, és azt hiszem matematika voltak. Nem gimnáziumi tananyag...
Miért nem próbáltok meg vele egy felvételit matekagozatos gimibe ? A matektagozaon elnézőbbek azokkal, akit nem érdekel pl Csokonai Vitéz Mihály .
Amikor az én gyerekeim felvételiztek gimibe 2 meg 3 évvel ezelőtt, letöltöttük az előző évek felvételi tesztjeit ( a tanárok biztos tudják, most hol hozzáférhetőek, én már elfelejtettem ) hogy kb lássa a gyerek, mennyi idő alatt milyen példákat megcsinálni.
Vagy mehene valamilyen szamitastechnikai szakközépbe, azután ha kedve van felvételizhet főiskolára, de szakmája is lesz.
Egy közepes gimnáziumi érettségivel nem egyszerü boldogulni 18 évesen.
Egyébként a túlnyomórészt 4,8-5 átlagu gyerekkel induló gimnáziumi osztályok átlaga az első félévkor a lányaim gimnáziumában 4,1 körül szokott lenni. Az OF szerint ez normális, ennyivel nehezebb a gimnázium az általános iskolánál.
Ha a fejed tetjére állsz, akkor se tudsz azon változtatni, hogy a gyereked 2-es, 3-as, és hogy (pillanatnyilag) lusta, és hogy nincsen se kézügyessége, se pedig testileg sem kisportolt, fizikai munkabírása semmi.
Ebben az esetben én csakis a még 4 év haladék híve vagyok. Nyári szünetekben diákmunka (lehetőleg, ha alkalom adódik rá külföldön, hogy a nyelvet gyakorolja), és sok beszélgetés, odafigyelés, hogy mit is akar tulajdonképpen.
Nem muszáj rám hallgatni, elehet én a csúnya Aliz néni, aki kapásból nem azt mondja, hogy biztosan nem zseni a gyerek, de majd meglátod....
Ezek bár Győriek, de a lenti problémára nem kínálnak megoldást, a jaiszba nehezebb bekerülni, mint a város legfelkapottabb gimiébe, de a deákot se a kettes-hármasoknak ajánlják.
Lehet, hogy Te ismered a legjobban (bár nem szabad elfelejteni, hogy serdülőről van szó), és talán azt is tudod, hogy mi lenne neki a jó, viszont neki kell választani, mert ha nem érzi magáénak, akkor nem szívesen tanulja...
Én nagyon szerencsés helyzetben voltam, mert szakkör jelleggel találkoztam 10-12 alkalommal a gyerekekkel, és meglepő dolgokra jutottam. A gyerekek zömének nincs pályaismerete. Kb 20-30 szakmát ismernek, és nem tudják, hogy azon kívül is létezik még. Ez persze nem az ő hibájuk... Hogy az önismeretük még hiányos, az a koruk sajátossága, de ezt a kortárs csoport nagyon jól tudja befolyásolni. Vagyis a képességeivel kapcsolatban én biztosan más képet kaptam, mint a szülő, meg persze más szemmel is figyeltem. Viszont túl sok olyan esetet láttam, mikor a szülő, vagy osztályfőnök nagyon "tudta", hogy mi kell a gyereknek, az meg csak sodródott, "oda megyek, ahová akarják" és nagyon sajnáltam őket. Mert én meg azt tudtam (a csoportok alatt nyilvánvalóvá vált), hogy neki vannak titkos tervei, igényei, csak nem erősíti ezt sem szülő, sem iskola, és hagyja elveszni... (az álmait)
Én veled értek egyet. Sokkal jobb 1 gyengébb suliban jók közé tartozni, mint 1 erősben hátul kullogni. De aki persze mindenképp tovább akar tanulni, annak számít a középsuli milyensége is.
Én is gimiben bugdácsoltam át a 4 évet és semmi esetre se akarom, hogy a gyereknek is végig kelljen szenvedni egy ilyan kudarcos szakasz még gyerekként - talán maradandó sérülésekkel. Kétlem,hogy a két nyelv tanulása milyen hatékony, talán többet érne egy nyelv tanulása.
a szakközépiskola viszont, egy szakmacsoport köré orientálná a fiamat, amihez kell a kézügyesség, ami meg nincs :-(
A pályaválasztási tanácsadót természetesen meglépem. Kétlem viszont, hogy a gyerek képességeivel kapcsolatban új dolgot tudnának mondani. Szerintem nálam jobban nem ismeri senki. Viszont a lehetőségeket a tanácsadó ismerheti jobban. Talán bejön.
Írták, hogy a különóra, meg a különpénz.... nyílván, de ingyen se akarom olyan irányba terelni ami felesleges... Mi másra költenék, ha nem a gyerekre, de arra pénzt áldozni, hogy ne bukjon meg...
