Sziasztok! Ajánlom minden Szepes Mária rajongó figyelmébe a Szepes Mária művei alapján készült Merre tartasz, Ember? c. darabot!!Fantasztikus élmény volt...Azóta is ezen jár az agyam...Értékes, művészi megoldások, súlyos mondanivalók...mindenkinek látnia kell...
"Nagyon rossz erők dolgoznak ma a világunkban. A gyűlölet a szeretet megbetegedése. Le kell szerelni a gyűlöletet, mert az újabb gyűlöletet és ...tovább »harcot szül, ami sehova nem vezet és lehúz. A szeretet felemel, könnyűvé tesz. Éljünk inkább felfelé. Az emberek többsége önző, csak önmagára gondol. Azért dolgozom - írok és tanítok -, hogy ébresztőt fújjak, bebizonyítsam, hogy a másokért való szolgálatnál nagyobb ajándék nincs. Egész életemben úgy segítettem másoknak, hogy nem kértem pénzt érte. Erre azért voltam képes, mert tudtam, hogy az anyagi javak nem sokat érnek, egyedül a fölfelé törekvés, az önzetlen segítségnyújtás az, ami értelmet adhat az emberi életnek. Hiszen nem én vagyok a fontos, hanem az, hogy amit az isteniből kapok TOVÁBB ADHASSAM."
" Véletlen nincs. És függetlennek kell maradni, mert ha elkötelezzük magunkat valahova, lehet, hogy el kell adni a lelkünket az ördögnek. Hamvas Béla mondta nekem, hogy ennek a világnak az a végtelen tragédiája, hogy hiányzik belőle a közép. Az aranymetszet. Ami középen van, ami szilárd. Én ott vagyok! Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után."
Milyen furcsa az élet, én is hasonlókat éreztem, gondoltam. Semmi gyász-szerűséget nem éreztem, most sem érzek. Velünk maradt. Van. Sokszor gondolok Rá! Én most is szeretem:-)
Szivárványt láttam a nap körül Ez vasárnap délelőtt volt Úgy fél tíz körül Úgy vártam már azt a napot Mikor újra találkozhatunk A napfényes déli tengereken Nekem nagyon hiányzott a tél
A maya világ és fantáziák között Éjjel és nappal Erősnek kellett lennem Míg eljött az a hajnal Mikor hívhattalak téged
Boldog, oly boldog voltam Mikor a gép földet ért Az óceánt átrepültem Az érzelmek tengerét Sehol nem sérültem meg A védelmet köszönöm Meleg a fészek a nap melegíti És gyermeked végleg hazajön
Révész Sándor : Szivárvány Szepes Máriának
Szepes Máriát de főleg Hamvas Bélát sokan vádolják következetlenséggel. Én nem vádolom őket bár én nem is vártam el tőlük tökéletes következetességet. Nem robotok, nem könyvtárban élő definíciókat gyártó tudósok voltak hanem nagy műveltségű polihisztorok, szenvedéllyel író közöttünk élő emberek voltak.
Én a szavaikból áradó erőt és jobb szó híján a "feelinget" szeretem és azt ami ott marad utánna bennem.
Most végighallgatni ezt az interjút (elkezdtem) kielemezni a műveiket ennek nem látom értelmét és az igazat megvallva untat is : viszont a sok kis pillanatnyi benyomástól, ecsetvonástól miután hónapokon - éveken keresztül újraolvastam, megrágtam a mondanivalót lassan fordult a világnézetem - egész máshogy állok hozzá dolgokhoz, jelenségekhez. Ezt köszönöm nekik.
Én is megnéztem a Szepes Máriával készült filmet (ami a youtube-n van), de szerintem eléggé keveri a dolgokat: a valóságot az álommal, a különféle mitológiákat az egyiptomi halottaskönyvvel. Mindenesetre regényeiben több logika van, mint ebben az interjúban.
"Hogyan keringenek a mindenség végtelenségében, hogyan örvénylenek és keresik egymást azok, akik a nagy Világlélekből ömlöttek elő! Bolygóról bolygóra hullanak, és sírnak a mélységben az elveszített otthon után.Ezek a Te könnyeid, Dionüszosz…Ó, Nagy Szellem! Ó, isteni szabadító!Emeld vissza lányaidat fényöledbe!"(részlet a Vörös Oroszlanból...)----------------------------------------------------------------------------------"Köszöntelek, Küszöbön Túlra Érkezett! Köszöntelek, Mágus, aki úrrá lettél három világ fölött! A magad kötéseit feloldottad végre. Erőidet visszavontad a durva és szubtilis matériából. Most nálad vannak. Rendelkezel velük. Determináció nem köt többé. Ismered a titkos kapukat, s kezedben vannak a kulcsok. Választhatsz. Szabadon. A test törvényei nem kötnek. Amerre szellemed indul, oda térhetsz. Amit szellemed akar, megvalósíthatod. Elhagyhatod testedet, amelynek pora sem marad vissza a földön, mert salak nélkül elég, s ez az átszellemült erő is hozzád csatlakozik. Választhatsz a Világok között. Világokat teremthetsz."
(részlet a Vörös Oroszlánból...)
A Teremtô vezesse ôt útján!
Nem olvastam tőle semmit, és ez már valószinűleg így is marad. De oly sok mindent nem olvastam még. Nem is nagyon tudom ki volt, mert csak a fórumon olvastam néha valaki által emlegetvén. Az jó dolog ha volt akinek örömet okozott. Nyugodjék békében, mint a többi hatmilliárd kortársam!
Néhány hozzászólásban mennyi eltérő vélemény ... Nem szeretem a rózsaszín ködös new age-t mert lekopik róla a máz igen hamar de nem tartom sokra azokat sem akik komoly filozófiát tanulmánynak, boldogságot keresnek a mentén, végigérvelik-vitatkozzák az életüket, idegen szavakat-idegen szóra halmoznak - Csak talán éppen a boldogságot nem találják a nagy analizálásban.
Ő nekem más.
Nem tudom jobban megfogalmazni mint ahogy azt Müller Péter teszi: szellemi társam ez az idős de kortalan hölgy. Aki érzi érti aki nem nem.
" Mit jelent számomra Szepes Mária? Azt jelenti, hogy nem vagyok egyedül. Mária az én testvérem. Kifejezetten így érzem. Nem vér szerinti, hanem szellemi testvérem. Ha õ nem lenne, mérhetetlen magányban élnék, nagyon nagy egyedüllétben. Õ az, akihez a szellemi életben a legtöbb közöm volt, a legtöbb közöm van, és bizonyára lesz is … Egyvalaki volt, aki ilyen közel állt hozzám bizonyos értelemben - Hamvas Béla, de õ egy más sorsot élt. Csodálatos nagy tanító volt, - géniusz - de a magány páncéljából nem lépett ki. Talán nem is volt módja rá, talán nem is akart, ezt nem tudom. Mária megtette azt a csodát, hogy kilépett belõle, mérhetetlen szeretettel tanítványok seregét nevelte fel. Emberekkel érintkezett és érintkezik a mai napig is. Mindent tud mindenkirõl az egész világon. Nem is kell neki az illetõvel beszélni. Ha hosszú idõ óta nem beszéltünk és fölhív telefonon, olyan kérdésekre válaszol, amit csak a lelkemben tettem fel. Mária meg tudta csinálni az életében azt, amit nagyon kevesen: SZERETI AZ EMBEREKET. Tulajdonképpen ennél a szellemi színvonalnál ez a legnagyobb dolog, amit valakirõl el lehet mondani. Ebbõl következõen az emberek is szeretik õt. Nagyon nagy szeretet veszi körül. Az az érzésem, hogy ezt a csodálatos világanyai életkort megélte, annak is köszönhetõ, hogy fontos a jelenléte és Isten szeretettel õrizgeti õt. Mária életmûve személyes sugárzásán és varázsán messze túlmutat a jövõbe. Sokkal többrõl van szó, mint amit kortársai itt most érzékelnek mindebbõl. Könyvei nagyon-nagyon sokáig tanítják majd a világot. Ezt most nem tudjuk felmérni. Ezt senki nem tudja felmérni. De bizonyos vagyok benne, hogy minden sora egyre közelebb kerül az emberekhez, egyre jobban megértik, hogy övé a jövõ. Kettõs értelemben: õ szinte pontosan látja az apokalipszist, és errõl sokat ír, részint pedig látja azt a fajta hatalmat, azt a csodálatos szellemi kibontakozást, ami a sötétség méhében érlelõdik. És ez a kettõ határozza meg a jövendõnket. Úgyhogy Mária egyre aktuálisabb. Szepes Mária jövõje áll elõttünk."
Én nagyon szeretem Szepes Máriát. Amellett hogy nem tudok azonosulni világnézetével, mely áthatja minden szavát, minden tettét.
Egyik kedvenc könyvem a Vörös Oroszlán! Eddig kb négyszer olvastam és hamarosan megint belekezdek - egyszerűen nem tudom megunni...
Szepes Mária polihisztor volt, amellett hogy író, filozófus, miszikus (és mágus) és tudós (művészettörténet, filozófia és pszichológia diplomával, az orvostudomány kiváló ismerője volt).
Akár misztikus szemléletűeknek, de akár tradiconális, fundamentális vallásosoknak (legyen az nyugati vagy keleti vallás), akár szkeptikusoknak és agnoszitkusoknak is képes volt nyújtani írásaiban és egyéb megnyilatkozásaiban szellemi-lelki táplálékot. Bármilyen filozófiájú, világnézetű embert meg tudott szólítani úgy, hogy nem lehetett nem komolyan venni és nem elgondolkodni mondanivalóján.
Tanító volt, sőt nyugodtan írhatom: mester.
Biztos, hogy boldogan halt meg, mert (ahogy maga is sokszor nyilatkozta), nem hitt, hanem: tudott..!
Tudó volt.
Biztos meggyőződéssel és az ebből fakadó nyugalommal, harmóniával és boldogsággal...
Nagyon szerettem. Furcsamód: nem vagyok szomorú. :) Mikor meghallottam a hírt, azt gondoltam: vajon okozott-e meglepetést neki bármi is? Vajon úgy van-e, ahogy gondolta?
Egy kedves ismerősöm elmesélte egyszer, h régen vmikor olvasta a Vörös oroszlánt még kéziratban. Szerzőjeként Sz. M. testvérének a neve szerepelt rajta. Ígencsak meglepődött, mikor Sz. M. neve alatt látta viszont könyvalakban...
Mindenesetre elég feltűnő stílusbeli különbség van a többi könyvhöz képest.
A Ráguel még elmegy, de a többit némi beleolvasás után inkább el se kezdtem...
Békét kötni mindennel és mindenkivel, aki más, mint amit jónak, szépnek tartok, s csak önmaga tud lenni. Elfogadni külön kozmoszának törvényeit, ha az enyémtől eltérnek. Megbocsátani idegen, rossz ízeket, helyükre tenni téves jelképeket. Megérteni titkos nyelvüket, a hebegőt, a dadogót, a szitkozódó, mérget fröccsentő csúfat is. Felismerni e tintahal - felhő mögött a zokogó, magányos kárhozottat, aki adni, kérni nem képes. Számláján csak bevétel - rovatot vezet. Tenni, áldozni sohasem szeret, nem ismer egyebet, csak a nihilt, koporsót ácsol, sírgödröt ás. Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját, visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik, sült galambra lesve tétlenkedik. Nyavalyáinak utána jár, a figyelmeztetésért halálmadárt kiált. Nem tudja másképp. Semmiféle vád, ítélet csontalkatát nem szabja át. Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a világ! Ennyi az ember, s ennyi vagyok magam is. Nem több és nem kevesebb. Néha megostromlom a lehetetlent, Sziszifuszként hegyre hordom terheimet, azután visszahullok talajt vesztve megint. De magamnak is megbocsájtok, ami nehezebb, mint átugrani saját, földre vetült árnyékunkat. E biblikus varázslat mégis megtörténik időnként, pedig nem idézi hit. A csoda villáma váratlan mindig, eltünteti, ami valónak tűnik, s megmutatja, ami a mulandóban is igaz, mert soha el nem múlik.
A Teremtô vezesse ôt útján! 
