Keresés

Részletes keresés

jahorka Creative Commons License 3 napja 0 0 50709

Dràga Eadtwood!

Boldog névnapot kívànok!

Majd hívlak!

Lutra Creative Commons License 2017.07.15 0 0 50708

Billy Collins

Horoszkóp halottaknak

Minden reggel, attól fogva, hogy végleg eltűntél,
olvasok rólad az újságban
a sporthírek, az időjárás-jelentés és az összes rossz hír között.

Néha arról értesülök, hogy a napod
nem ígérkezik vadul romantikusnak,
nem állítanak kihívás elé képzési célok,
és a munkahelyeden sem szükséges körültekintőnek lenned.

Máskor figyelmeztetést kapok, hogy aznap nem kéne elszalasztanod
a lehetőséget, hogy utazz és új barátokat szerezz,
bár ilyesmivel sose törődtél túlságosan.

Nem tudom elképzelni, hogy valaha is pozitívan
állnál egy új problémához, de ezen a márciusi
hétköznapon aztán biztos nem fogsz.
Ugyanez a helyzet – és ez is olyan valószínűség,
amely mindenkit érint a te csillagjegyedből –
a csoportos tevékenységek örömeivel kapcsolatban is.

A jövedelmi viszonyaidban beálló drámai mértékű javulás
jó ok lehet arra, hogy kitombold magad,
de ez inkább vonatkozhat az olyan Halakra, akik még élnek,
és az élet sodrában még fel-le úszkálnak,
vagy megtorpantak egy kiöntésben, egy víz fölé hajló fa árnyékában.

De megkönnyebbülés lesz megtudni, hogy mielőtt
cselekednél, nem kell mindent alaposan mérlegre tenned,
sem pedig másokkal foglalkoznod már,
és az alkotó munkát többé nem szorítják háttérbe
a hivatali kötelezettségek,
bár ilyesmid tulajdonképpen nem is igazán volt.

És se ma, se bármely más napon ne aggódj
a váratlan problémák miatt, amelyek abból fakadnak,
hogy sok társaddal nem kívánsz ésszerűen kommunikálni.
Többé nincsenek előtted célok, nincs szerelem,

nincs többé pénz vagy gyerek, munka vagy fontos feladat,
másfelől soha nem is voltál ennyire akadályoztatva.

Úgyhogy most már bízd rám,
hogy körültekintő terveket készítsek a sikerhez és a vele járó vagyonhoz,
hogy szívből jövő tanácsot adjak a szeretteimnek,
és örömmel fogadjak minden szellemi ösztönzést, ami csak rám talál,
bár ez egy kicsit sok teendőnek tűnik egyetlen keddre.

Jobb is, ha összehajtom az újságot,
és leteszem ide, a ruhára, ami tegnap volt rajtam
(amikor arról olvastam, hogy javulnak a pénzügyi kilátásaid),
és aztán kitolom a rézvörös biciklimet,
és a parti úton körbepedálozom az öblöt.

Te maradj úgy, ahogy vagy,
ott fekve gyönyörű kék ruhádban,
a mellkasodon keresztbe tett kézzel,
amely olyan, mint egy furcsa vándorlása során nem nyugatra vagy keletre,
hanem a földről nyílegyenesen felfelé szálló
és a csillagjegyek roppant körét átlyukasztó
madár szárnya.

/Kőrizs Imre ford./

Törölt nick Creative Commons License 2017.07.02 0 0 50707

József Attila

ESIK

 

Esik esik -

a por nedvesen reszket életünkön –

 

csattog, dörög -

dörömbölnek - hallod? - a szivünkön!

 

Meztelenül

futni futni

tárt karral futni egy erdő felé - - -

 

esik esik -

kis tenyered

mért tartod ki a menykő elé? - - -

 

A szél hozta -

a szél

hangosan kacagó lányok

bontott hajából zudulva lebeg - - -

 

recsegve jajdulnak az ágon

hibás-szivű száraz levelek.

 

2

 

És szoknyád szagát is akarom tőled

s te csókolsz, ütsz és sohase vársz -

hogy tisztulhatna meg hát a szerelmem,

ha látlak, hallak, hogy szólsz és hogy állsz -

nézd, fáj a homlokom az ütközéstől

és fáj, hogy elmulik ez a fájás,

mert bomlott melled varként rátapad

s elfordult szemmel hiába tépem róla,

ne félj, nem gyógyul, csak tovább szakad - - -

 

s hiába bánkódsz,

az igazak lehelte felhő

nem segít a te könnyeiden -

az én szememmel kell kisírnod mindent,

hogy érted el ne pusztuljon szivem!

3

 

És isten lábánál ülünk le együtt,

te kettős melled bontod összecsengve,

ő elhalványul, én közönnyel nézem,

hogy két lélek mellettem újra gyenge,

hogy szivemben csak kerestétek egymást,

akik ágyamban találkoztatok - - -

 

de úgy mondom csak a közönyt s az istent,

mert bús fennszóval sírva rothadok.

 

4

 

Hullj eső hullj és öntsd el e világot,

mely ilyen nőkkel verte meg magát.

Ki védené azt bicskával szurom le,

a történelem ha parancsot ád.

S bár piszkos vagyok már a nagy jövőre,

ott leszek én a barrikád előtt -

az új szeretők, sárgák és fehérek,

ne lássanak mint gyönge szenvedőt.

Találkozzanak vágyó testemen

Sanghajtól Wienig, Chikagon keresztül,

csak mosolyogjanak ezen a versen,

melyben meghülyült korunk kínja rezdül.

Szabad közösség, jöjj, feléd megyek,

néném könnyei feléd hullanak,

mind szenvedünk s nagyon kiérdemeltük,

hogy megérjük már néhány napodat!

 

1926 nyara-1927 vége

Lutra Creative Commons License 2017.07.01 0 0 50706

Jean Portante

 

 

Egy másik kérdés

mit láttam az ablakon túl
tudni akarod hogy mit láttam
az ablakon túl
ha tényleg tudni akarod
tégy fel egy másik kérdést
például kérdezd meg tőlem miért
van kint két világ
ha te nem hiszed
gyere s állj az ablakhoz
és engedd meg hogy most én
kérdezzelek te mit látsz
amit én láttam nem az amit te látsz
kint két világ van
az amit én az egyikben mondok
nem hallható a másikban
íme ezt láttam az ablakon túl

Lutra Creative Commons License 2017.07.01 0 0 50705

Csengery Kristóf

Előleg

Ahogy ez a hűvös reggel megtalált,
tompán és szürkén és egykedvűen,
talán az örökkévalóság is olyan lesz:

miként az esővíz a talaj láthatatlan
hajszálereiben, elfolyik a fájdalom,
a harag, a törekvés, a kétely. Marad

a vértelen elfogadás. Tömbszerűen és
megmunkálatlanul heverünk az isten
asztalán: dolgozhat rajtunk, ha akar.

Törölt nick Creative Commons License 2017.06.29 0 0 50704

 

ARS MORIENDI - AZ ELMÚLÁS MŰVÉSZETE

 

I

 

Mi a halál? Virág, virág, mit álmodunk csak,

de nincs kezünkben már, mikor felébredünk -

lehetetlen szagú-színű sötét virág, mit

egy hajnalnélküli nap majd letép kezünk.

 

II

 

Oly boldogok, kik el tudják feledni

az út miértjét és hogyanját -

akik mezítlen lelköket az égben,

virágokban és csillagokban hagyják.

 

III

 

És én azt mondtam egyszer: élj!

vagyis: szeress, csókolj, ölelj -

figyelj, tapints és nézz körül,

álmodj! mivel a sír közel.

S most suttogok: légy csak halott!

vagyis: szemed zárja le éj -

hallgass, állj meg, felejts, felejts,

törődj belé s remélj, remélj...

 

IV

 

Víz volt, de jaj kiszáradt,

illat volt, de kifáradt,

fény volt, s mégis fellázadt.

S most csak sivárság,

mert elvesztette szárnyát;

éj, mert tömlöc mélyére zárták.

 

V

 

Az élet épp olyan, akár egy könnyű álom,

míg gyermekek vagyunk... Aztán felébredünk,

hogy megláthassuk, és megyünk, megyünk,

ébren hajszolva őt e földi tájon,

az álmodott, első gyönyört,

de nem találjuk; összetört,

így hát, megyünk tovább, addig keresve,

amíg végső álmát nem hinti ránk egy este.

 

VI

 

És jön, jön mindig a halál! ahogy a földre lépünk,

ugyanazon az ösvényen jár, távol vagy közelben,

bár nem látjuk, de van; láthatatlan vezérünk,

s egy napon elérjük őt, vagy ő az, ki nyomunkba lebben.

 

VII

 

Gyanítom, sejtem már, mi az igazság,

ám élni, élni mindez nem segít -

de megtanít, hogy megadón fogadjam

a jó halál közelgő lépteit.

 

VIII

 

Mint tűző déli nap, gondolkodásom

elvakította szellemem, s kifáradt

szívem kiszáradt...

 

IX

 

Ifjú a test, de jaj, a lélek jég-hideg -

tudom, hogy meghalok: nincs mit szeressek,

s már semmiben, semmiben nem hiszek.

 

 

/'VÉGH GYÖRGY

MODERN ORFEUSZ

Válogatott műfordítások/

Előzmény: ironery (14990)
Lutra Creative Commons License 2017.06.29 0 0 50703

Kántor Péter

 

Megszokod

Megszokod, mint a falu a harangot.
Összenősz vele, mint faág a törzzsel –
e rossz bohózattal, melyben mint kerge özvegy,
lúdtalpain a halál körbe-körbe szökdel.

Tűz van, esküvő, temetnek, születnek,
kitekerik a csirke nyakát levesnek,
botrány! bolondság! – sírnak és nevetnek,
szaladj játszani! – mondják a gyereknek.

Szaladsz és elesel. Megütöd magad és fáj.
Vagy megütöttek? Te ütöttél?
Fordulnál vissza? Fogadkozol? Elbújsz?
Ugyan már, hova szöknél?!

Majd profitálsz lüktető sebeidből,
harci szekered a mezőre hajtod,
megdermed hátadon a sós verejték,
s látod, ahogy árnyékod túlnő rajtad.

A csábító leszel és az elcsábított is –
hogy ne legyen olyan árva az árva.
Egymást szorongatják vadul a vágyak,
s mindenki máson át marad magára.

Lebontott kályha füstje száll utánad,
egy régi fásládának vallanál szerelmet,
de jussát követeli minden új nap –
tapsolsz a mának és a tegnapot elejted.

Megszokod, mint a falu a harangot,
egymás után sírni, nevetni, sírni,
ne kérdezd, hogy mi végre, mire kellett,
hogy minek is kell sort sor után írni.

Lutra Creative Commons License 2017.06.29 0 0 50702

Lucian Blaga

 

Tükör a mélységben



Ahányszor kút vízébe nézek,
a nappalban meglátom énemet
s ahogy vagyok, voltam és leszek.
Ahányszor kút vízébe nézek,
öreg arcomban fedezem fel,
hogyan vitáz a föld az egekkel.
Ahányszor kút vízébe nézek,
tudom, a volt anyák ölében
a világ szeme tart tükröt elébem.
Ahányszor kút vízébe nézek,
a sorsom látom, s nevemet se értem.

/Franyó Zoltán ford./

Törölt nick Creative Commons License 2017.06.06 0 0 50701

Aki valamit tárgyilagosan akar látni, annak távolságot kell tartania. Ez annyit tesz, hogy képesnek kell lenni egy tárgyat vagy egy problémát bizonyos távolságból szemlélni. Eközben arra a szenzációs felfedezésre juthat az illető, hogy ő maga és értelme semmi esetre sem tévesztendő össze! A földi értelem ravasz. Minden észlelésnél azt sugallja nekünk: Úgy van! Úgy van, ahogy észleled! Igazad van! Aztán pedig levonjuk a következtetést: Jól látom. Az én ötletem és hozzáállásom a jó. Úgy kell lennie, ahogy én mondom. A többiek nem értenek hozzá. Ez az értelem stratégiája. Megtanulta a túlélést. Ehhez különféle álarcokat használ, mint pl. a humanitást, a jóságot, az igazságosságot, de ugyanúgy a diktatúrát, az elnyomást és a megsemmisítést is. Az értelem megszűri a valóságot, és csak azt engedi be, ami megfelel a saját elképzeléseinek.

 

Pentagram 2002/3 gondolat,  értelem

Törölt nick Creative Commons License 2017.06.06 0 0 50700

Van, aminek a minimuma is fölösleg

(gyűlölet)

Van, aminek a maximuma sem fölösleg

(szeretet)

van, aminek csak a többlete fölösleges

(pénz)

van, amikor a szó mennyisége fölösleges

van, amikor a szót a minősége teszi fölöslegessé

s van, amikor már maga a szó válik fölöslegessé...

 

-Jókai Anna-

 

Előzmény: Lutra (50107)
pingao Creative Commons License 2017.06.06 0 0 50699

Kölcsönös

 

Ha ő bánt, utálom,

ha én bántom, szeretem.

Ezzel ő sincs másképp, 

valószínűsíthetem.

Törölt nick Creative Commons License 2017.05.24 0 0 50698

Reményik Sándor: "Ördögszoros"

 

 

Mi dübörög, a szikla, vagy a víz?

Egyszerre dübörög

Az Izvor és az ördög katlana.

Az Izvor benne habzik.

Pezsgő nem habzik így,

Tokaj nedvének nincs ily ereje.

Ezt nézni: mámor.

És hozzá képest rongy a szenvedély.

 

Egy törzs fekszik az ördög katlanában.

Fenyő volt valaha,

Évszázados fenyő.

Az ember rönknek készítette ki.

Ezóta asztal volna tán, vagy ágy.

De mást gondolt a szél.

A fergeteg

Fogta és ledobta a szakadékba.

Most ott pihen,

S a végítélet trombitáit várja.

 

A szoros felett összeér a szirt,

Az ördög torka szájba nyílik ott,

Villognak a kemény gránitfogak,

És egy halványkék repedés csupán

Az ég.

Menekülő utadat arra vedd

Lélek, különben itt tart a pokol.

Törölt nick Creative Commons License 2017.05.24 0 0 50697

Reményik Sándor

Májusi biztatás

 

                               

1

 

Megépültél,

Megépültél törött hajó.

Megépített

Megépített

A nagy Mindenható.

Új árbocok és új vitorla

És új kormánykerék -

És május van

És végtelen a tenger

És végtelen az ég.

Nincs hátra más:

Az iránytűdet vedd,

Az iránytűd: szived.

Egy kicsit reszket még.

De nemsokára nyugodtan mutat.

Bízzál hajó:

Kis türelem.

Kedvező szél - -

Fölszedheted aztán horgonyodat.

 

2

 

Egy rózsa-ágon fönnakadtál.

Mondtam, ugye?

És megtartott az ág.

Most már testvér, kapaszkodj fölfelé

És el ne engedd jósorsod kezét!

Hallod, hallod

A gördülő kő tompa dörejét?

Én zuhanok tovább...

 

1935 április 29

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.05.24 0 0 50696

Reményik Sándor: RÉGI NÓTA

 

 

Valamikor régesrégen,

Mesebeli erdőszélen,

Hogy hirtelen zápor szakadt:

Megbújtunk egy ernyő alatt.

Napsugárra nem is vártunk,

Napfény volt a mosolygásunk.

Egymás arcát derítettük,

Hogy borult: számba se vettük.

Mint fiatal fák a szélben,

Egymáshoz hajoltunk szépen,

Szűzi szívvel, tiszta szemmel,

Céltalan, szép szerelemmel.

S vert az eső, vert az áldás,

Tavasz volt. Tündérvirágzás.

 

Az alkalom csak elszaladt.

A pillanat csak elszakadt.

Mivé lett a régi erdő?

Hová lett a vén esernyő?

Az ég egyre csak feketült,

A záporba jég is vegyült.

Már ernyőt sem feszítettünk,

Jégnek puszta fejjel mentünk.

S külön bánat, külön zápor

Vert és sodort el egymástól.

 

Aztán, búsabb, mélyebb szívvel,

Ajakunkon vihar-ízzel

Megint csak egymásra leltünk

És kérdeztünk és feleltünk.

Véghetetlen béke-vággyal

Egymás lelkét fontuk átal.

A csalánból, ami éget

Szőttük a nagy csendességet.

Álltunk, mint valaha régen

Mesebeli erdőszélen.

Álltunk enyhe borulatban,

Ünnepesti alkonyatban.

Álltunk őszbe hajló nyárban,

Ritka másodvirágzásban.

S feszült fölénk árnyat ejtő,

Vak vihartól mosolyt rejtő

Tündér-gomba: régi ernyő.

 

1934 február 26

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.05.21 0 0 50695

 

"Nem számít csodának, ha száz barátot szerzel. Az a csoda, ha találsz egyet, aki melletted van akkor is, ha száz másik ellened."

 

Melchor Lim

 

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.05.21 0 0 50694

Tóth Árpád

 

ORFEUMI ELÉGIA

 

 

Táncolt, s míg lomha csellók halkan s búsan kisérték,

Reszketett a szivem: mily szép lehet, ha lágyan

Kádjába lép e lány, reggel, a langy homályban,

S mélyen nyomja a vízre illatos, forró térdét...

 

Körül zajos szatócsnép vigadt, s csámcsogva majszolt,

Arcukon a vasárnap kéjének zsíros fénye,

Ó, olyan jó lett volna a márvány asztalszélre

Szorítni a fejem s sírni egy hosszu jajszót:

 

Ó, én finom csodákra sóvárgó árva lelkem!

Hát így bújsz meg, én drágám, lomha elteltek s olcsó

Kacajok közt, didergőn, mint nyomorú vadorzó

Vak és sáros bozótban, meddő és fájó lesben?

 

Hát ennyit ád az élet? egy-egy halk, meleg szépség

Remeg feléd nagynéha a dolgok vadonában:

Távoli s illanó káprázat a homályban,

S csak annál iszonyúbb utána a sötétség...

 

S szánnivalón, gyötrődve szorult össze az öklöm,

S kétségbeesett vággyal néztem a táncos lányra,

S ő rikító szoknyáit kurjantva csapta hátra,

S a fülledt termen át vad taps újrázta dörgőn...

Törölt nick Creative Commons License 2017.05.21 0 0 50693

Tóth Árpád

 

A HOLD LECKÉJE

 

 

Az ám! holdtölte újra!

A Hold a fák felett

Pofáját telifújja,

Incselkedik veled.

 

S az ócska szemfényvesztés

Addig csal és ragyog,

Míg újra hatni kezd, és

Közönyöd elhagyod.

 

Autó vesz föl - varázsból

Kovácsolt kék fogat -

S a bánatos garázsból,

A Földről, elragad.

 

Ki voltál? - elfelejted,

S mosollyal, réveteg,

Még őket is elejted,

A súlyos éveket!

 

Így szállsz a végtelenben,

Körötted semmi más,

Csak boldog égi csendben

Az irrealitás...

 

Míg egyszer, jaj, feleszmélsz,

És tágranyílt szemed

A roppant Hold veresréz

Korongjára mered:

 

Milyen csúf, vén pojáca!

Az ég sátra előtt

Miriád éve játssza

A vidám kócnyelőt.

 

Az arca csupa festék,

Ám jól látni, hogy a

Torz kráterek kiverték,

Mint cigányt a ragya.

 

Hát mért ágál? Mi végett?

Vagy mindegy már neki?

Nincsenek a kiégett

Szívnek kérdései?

 

Robotból - ez a sorsa -

Varázst és fényt csinál,

Mindegy, hogy bent mogorva

Jég tölti, ős homály.

 

Ragyogni mindhalálig -

Egy titkos hatalom

Így szabta. Majd elválik:

Lesz, nem lesz jutalom?

 

... Hogy eltörpül emellett

Bús, csöppnyi életed!

És lassan elröstelled

Kicsordult könnyedet.

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.05.21 0 0 50692

Tóth Árpád

 

A "LETÖRT BIMBÓK" CÍMŰ FILMHEZ

 

Ismeritek a fájó muzsikát,

Mellyel szelíden száll az esti szellő,

A csöndes lombon hold fénye süt át,

S ezüst hajót utánoz fenn a felhő?

 

Vajjon kitől tanult zenét a szél,

Hogy este tőle oly édes a bánat?

Tán összegyüjtött testvérbúja él

Benne távol világok sóhajának?

 

Most néktek itt ilyen zene izen,

Míg a szellősodrú képek zizegnek,

Bennük fájón és mégis édesen

Testvérbúja kél távoli sziveknek.

 

Kínai fiú, angol kisleány

Túlsó partján az emberóceánnak;

S borús, idegen szerelmük nyomán

Mégis bennünk lesz kincsesebb a bánat.

 

Induljon hát a fájó muzsika,

Mely szelíden sír, mint az esti szellő,

Suhanjon a borús képek sora,

Mint hold fényén a könnyes, esti felhő.

 

S amíg a halk zenét s fényt szívetek

Szelíden visszafényli s visszazengi,

S arcotokon a könnycsepp lepereg,

E tiszta gyöngyöt ne szégyelje senki.

 

1923

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.04.27 0 0 50691

Radnóti Miklós

ESTE A KERTBEN

 

Égen az újhold oly vékonyka most,

mint apró seb, melyet a fecske ejt,

villanva víz szinén s utána

rögtön elfelejt

 

Már éjszakára ágyazott a kert,

az álmos sok bogár virágba bútt

s a hetyke tulipán álldigálva

ágyán, elaludt.

 

Könnyen lépek hát s arra gondolok,

hogy asszonyomnak nyakán a konty tán

olyan, mint szusszanó arany pont egy

boldog vers után.

 

S mondom a verset; törekedik már

s úgy hangosodik szájamon, mint hű

lehellet csók után és mint avar

között az új fű.

 

S verssel térek a házba, ahonnan

az asszony fut elém és hordja hó

nyakán a kontyot, mely ha kibomlik,

arany lobogó.

 

1941. május 18.

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.04.26 0 0 50690

Szabó Lőrinc

Előzmény: Törölt nick (50689)
Törölt nick Creative Commons License 2017.04.26 0 0 50689

Szabó lőrinc:

Gyengeség

 

Csak egy kicsit voltam becsületes,

csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,

csak egy kicsit próbáltam igazi

szeretettel szólni, segíteni,

csak épp elkezdtem, s máris visszavág

s ellenem fordul a legjobb barát.

 

Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az

ember erős, az egyetlen igaz,

ez az egyetlen, aki keresi

és elbírja és hasznát is veszi,

hasznát annak, amit mindenki tud

s amit elrejt előle a hazug.

 

Arra gondoltam, hogy hogy szeretem,

hogy megtisztítom, megkétszerezem

az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,

s arra, hogy ő maga kért, bíztatott,

ő akarta... És szólni kezdtem... És

egyszerre kiderült a tévedés:

 

kiderült, hogy itt is hazudni kell,

hogy az igazat ő se bírja el,

és hogy az elszánt hízelgő, aki

a háta mögött csak kineveti,

az nemes neki, az bölcs, az barát,

én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,

 

még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám,

az árulóra, s látom, az agyán

hogy ömlik el a fájó, megriadt,

tiltakozó s gyanakvó indulat:

- Mi lelt? Már te is?... - és szavain át

szinte robban a sértett hiúság.

 

Borzadva nézek a szemébe, és

mosolygok és dadogok: - Tévedés,

félreértettél... És már hazudok,

hazudok neki, csűrök-csavarok:

mentek valamit, őt és magamat

és szégyenkezem mindkettőnk miatt.

Törölt nick Creative Commons License 2017.04.24 0 0 50688

Rózsa Dezső         

HA MÁR

 

 

                   Ha már a szemednek nincs fénye,

                   akkor a lelked legyen fényes,

                   s a lét határozott küszöbén

                   szíved sohase legyen érdes.

 

                   Éljen benned a szellem fénye,

                   mint az érzelem és a tudás,

                   hisz a világi sötétségben

                   harcod nem vívja meg senki más!

 

                   Mert a küzdés örök lételem,

                   mint pataknak a zúgó habok,

                   mert hogy, akarni és hinni kell,

                   hisz így érnek el a holnapok!

 

                   A fény, amely mindig benned él,

                   tartást ad az emberek között,

                   s kísér az ismeretlen úton,

                   mert az akarás, mindig örök!

 

                   A mélység s a csúcs élted része,

                   ebben te sem vagy különleges,

                   hogyan kapaszkodsz meg a létben,

                   a kérdés ez, s ez sem végleges.

 

                   A jövőnek fordult akarás

                   ad erőt holnapod fényének,

                   s a tett lesz a meghatározód,

                   eleget tenni a reménynek.

 

 

                   Ha már a szemednek nincs fénye,

                   akkor a lelked legyen fényes,

                   s mutasd meg magad a világnak,

                   hogy mit tudsz és mire vagy képes!

 

 

Forrás:

Rózsa Dezső:  Rózsáim

Válogatás 15 év verseiből

 

Válogatta és szerkesztette: Szilágyi Ildikó

Készült a Fehér Bot Alapítvány támogatásával

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.04.21 0 0 50687

Szabó Lőrinc

Az utolsó perc a vigasz előtt

 

Nem te vagy, még mindig nem te vagy, hosszú

út után, szenny után, szégyen után,

nem te vagy, még mindig nem te vagy, hosszú

út után, még most se, mikor a rohanás

már agyonkínzott, – óh,

még mindig egy negyedóra! Messze

kihajlok a gyorsvonatból,

hogy legalább a szem

vigyen közelebb

hozzád, legalább

szemem csókolja össze

messziről is

a házat, amelyben

tested s lelked vigasza vár.

 

Még egy negyedóra. Mennyi

megalázás van mögöttem, és

még mindig nem te vagy! Messze

kihajlok az ablakon: jaj, most valami

rettenetes karambol is

jöhet még, élet és halál

hidján rohanunk,

s hiába nyílnak a lélek

ujjongó szárnyai,

a magakínzó

türelmetlenség

égig halmozza előttük

a fogyó akadályokat.

 

Óh, várni! Ez az utolsó

perc a legfájdalmasabb,

az utolsó perc a vigasz előtt,

az utolsó perc az öröm előtt,

az utolsó perc, amely

messziről híd volt s most szakadék.

Óh, várni! várni! most is! ugy

vágyom, kedves, a sok

út után, szenny után, szégyen után,

úgy vágyom a tulsó

partra, úgy

várom égő homlokomra,

kedves, a te

távoli, tiszta kezed vigaszát,

mint baráti lelket a megtiport

érdem, akinek a büszkeség

magányában már hullanak

a könnyei, láthatatlan,

de dacos

torkából még egyre késik

feltörni

az életmentő zokogás.

Törölt nick Creative Commons License 2017.04.16 0 0 50686

 

REMÉNYIK SÁNDOR:

FELTÁMADÁS

 

Aki tudja, mint töré fel

Sírját a dicső;

Aki látja, hogy a földön

Minden újra nő;

Gondoljon feltámadásra,

Mely örök leszen...

Feltámadt az istenember

Győzedelmesen!

 

Adjatok hálát s virágot,

Tömjént hozzatok.

Hallelujah! hallelujah!

Zengje ajkatok.

Mert feltámadtok ti is még

Valamennyien,

Mint az istenember egykor:

Győzedelmesen.

 

jahorka Creative Commons License 2017.04.15 0 0 50685

Szép ünnepet kívánok!

 

Mata Ibolya:

Nagyszombat

 

Csönd és némaság...
A miértekre nincs válasz
és a kérdés is elenyészett.
Csönd és némaság...
Sír-csend, kriptaméreg.
Tűzparázson alvó lélek.

 

jahorka Creative Commons License 2017.04.15 0 0 50684

 Drága Eastwood!

 Áldott ünnepet kívánok!

 Szeretettel:

 jahorka

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.04.15 0 0 50683

Törölt nick Creative Commons License 2017.04.15 0 0 50682

Jézus és Barabás

 

Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők akartak. Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabásnak hívtak.

 

Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: "Mit akartok, melyiket bocsássam szabadon?" Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.

 

Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: "Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta." A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. Erre a helytartó újra megkérdezte őket: "Mit akartok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?" Azok ezt mondták: "Barabást." Pilátus így szólt hozzájuk: "Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?" Mindnyájan így kiáltották: "Feszíttessék meg!" Azután ezt kérdezte: "De mi rosszat tett?" Azok pedig még jobban kiáltoztak: "Feszíttessék meg!" Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, hanem a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta a kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: "Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!" Az egész nép így kiáltott: "Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!" Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg.

 

Máté Evangéliuma, 27. rész 

 

 

***

 

Wass Albert

/HARANGOT KONGATOK/

 

BARABÁS!

 

Hozzád is odament,

reád emelte csöndes kék szemét,

megsimogatott és megkérdezett:

mért sírsz Testvér?

Te leborultál

és megcsókoltad mind a két kezét,

és így beszéltél:

„áldott a Neved!”

Másnap, mégis,

mikor a nap a Golgotán lement,

s ő szerető szavadra

tövisektől koszorúzva várt,

gőgös-csúnyára eltorzult a szád,

s hörögve felkiáltott:

„Barabás!”

 

(Ifjú Erdély, 1927. december)

Törölt nick Creative Commons License 2017.04.14 0 0 50681
Törölt nick Creative Commons License 2017.04.14 0 0 50680

Dsida Jenő

Nagycsütörtökön

 

A szél suhogva borzong

az olajfa-lombokon.

A kanyargós úton, által az erdőn

tömöttsorú fáklyások jönnek.

 

Testemet ételül adtam,

véremet italul adtam,

könnyel mostam meg lábaitokat;

Mégis egyedül maradtam.

 

Hajnal-derengés borzong

a sötét lombokon.

Judás után, által az erdőn

sátánarcú fáklyások jönnek.

 

Testvéreim, tanítványaim!

Égignyúló kemény kereszten

holnap megölnek engem!

És ti alusztok, mélyen alusztok!

 

1929

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!