Keresés

Részletes keresés

Lutra Creative Commons License 5 napja 0 0 50732

Tamási József

vámpír

sorsokban turkálok
mások kukákban
nincstelen vagyok
vagy még rosszabb
lopott gondolatokkal
tartom életben magam
nincs mentségem
menedékem
bolyongok
lélektől lélekig

Lutra Creative Commons License 2017.10.04 0 0 50731

Székely Magda

A lomb

Hogy hullna már hogy hullna le
a lomb édes fölöslege

a nyughatatlan lombozat
mely folyton kér hiába kap

szűnne a szüntelen nehéz
hívogatás hitegetés

hagyna ki már hagyna ki végre
kívánkozása késztetése

a túlság fokozatai
múltán hadd lenne az ami

ahogy a súlyos ősz után
csak puszta fény a puszta fán

***Artúr király*** Creative Commons License 2017.09.30 0 0 50730

S.O.S 1995

By Leonard Cohen

 

Take a long time with your anger,

sleepyhead.

Don’t waste it in riots.

Don’t tangle it with ideas.

The Devil won’t let me speak,

will only let me hint

that you are a slave,

your misery a deliberate policy

of those in whose thrall you suffer,

and you are sustained

by your misfortune.

The atrocities over there,

the interior paralysis over here-

Pleased with the better deal?

You are clamped down.

You are being bred for pain.

The Devil ties my tongue.

 

I am speaking to you,

‘friend of my scribbled life’.

You have been conquered by those

who know how to conquer invisibly.

The curtains move so beautifully,

lace curtains of some

sweet old intrigue:

the Devil tempting me

to turn away from alarming you.

 

So I must say it quickly:

Whoever is in your life,

those who harm you,

those who help you;

and those whom you do not know –

let them off the hook,

help them off the hook.

Recognize the hook.

You are listening to Radio Resistance.

 

https://www.youtube.com/watch?v=NW7oNpzBSGc

Lutra Creative Commons License 2017.09.28 0 0 50729

Fodor Ákos

A bolond dala a helyzetről

egy képzeletbeli Shakespeare-színműből

A bábuból kihullt a kóc:
erében, sajna, vér buzog;
könyvből idéz minden bohóc;
nem játszanak - nem játszhatok.
Azám, nolám,
tillárom haj, nem játszhatok.

Mint illik, Jankát elveszi
Jani, ki Janit szereti;
Janka meg Jankáért lobog:
hogyne volnának boldogok?
Azám, nolám,
tillárom haj, de boldogok!

A rossz mindenből jelt teremt,
hát minden jel rosszat jelent;
süllyed a Fönt, lebeg a Lent,
dagad az őr, sorvad a rend.
Azám, nolám,
tillárom haj, rosszat jelent...

***Artúr király*** Creative Commons License 2017.09.27 0 0 50728

 

ÁGH ISTVÁN

Bűnbeesés előtt

 

Olvasom, hogy K. Endre költő nem érti, az avantgárd

Erdély Miklós hogyan vonzódhatott a népi Ágh Istvánhoz,

mint érintett szívesen válaszolok megjegyzésére,

csak hát nem az a kérdés, miként barátkozhattam

olyannal, akitől idegen a stílusom és a származásom,

hanem hogy egyáltalán, mit talált ebben az Ághban Erdély?

a „Hálából azért, mert visszahallottál” lehetne válaszom,

amit a Kollapszus. orv kötetének dedikációjában megvall,

továbbá „az avantgardizmus mindig a kontextustól függ,”

segítene érthetetlennek tűnő barátságunk megértésében.

 

Végig a hatvanas éveken át eszembe sem jutott,

hogy besorolnak származásom szerint, akik maguk is

ugyanattól szenvednek, s gyanakvó tekintetük végigpásztázza

arcomat, akár az éjszakai razzia közben az elemlámpa fénye,

ám ez már jóval később, egy másik nemzedék kirajzása idején volt,

akik avantgárd kísérleteik révén csapatban gyűltek a Mester köré,

biztosan nem merték még őt rólam lebeszélni, bár engem

semmibe vettek, vagy háta mögül nyilaztak az ő

kedvessége miatt, így vált termete irigyeim fedezékévé

mialatt felém fordult a vörös sálas francia kiskabátban.

 

Minket nem a művészet műhelymunkája vonzott egymáshoz,

s nem befolyásolt a korkülönbség, s más életrajzi adat,

a művészet a lelkiállapotunk volt, melyben napjaink égtek,

a Nárcisz presszóban foglyul ejtett vitatkozásunktól

spicli végre csalt jelenlétünkig az Építész Pincében,

ahol cipőgombszemű fodrászlányok, amatőr énekesnők

egyre bátrabbá válva versengtek kegyeinkért, s mindnyájunkat

az éjjeli portás, egy nagy fülű horthysta ezredes őrzött,

onnan a Luxor, netán egy lipótvárosi pincelakás következett,

s Hűvösvölgyben, az utánunk záró Veronikából kerültünk haza.

 

Azok voltak az én költészetem inasévei valami kilátástalan

életformával készülve az elképzelt hivatásra, Kondorral,

Pilinszkyvel, Vujicsics Tihamérral, Erdéllyel, Schéner Mihállyal,

a személyiség és korkülönbség különböző fokán, de a korszak

azonos légterében, mely tele füstszaggal, a ködből előcsörtető

villamossal, az ágyúzás friss emlékével, szűzlány vérrel és

a sebesült lábam forróságával, a forradalommal, az ártatlanság

elvesztése előtt, mikor a diktatúrát még a bosszú foglalkoztatta,

s olyan félelem szította, hogy az egyetemi tanárnő is

parfüm illatú pisztolyt húzott elő a krokodilbőr ridikülből.

 

Mint fölkínált bűnbeesést, bár nem kígyó a csábító,

ki a fél deci whiskyben a tehetség jutalmát ajánlotta,

ellenkező esetben ihatta a kommersz cseresznyét az illető,

s minden mozdulata egy láthatatlan zsinórpadlástól függött,

a létezéshez nagyobb kreativitás kellett, mint a művészethez,

hogy a szabad lélek, a szív ereje tisztán tartasson mégis

a szabadon kibomló, töretlen művészet érdekében,

hiába nyüzsgött az aljasság kitinpajzsos, ízeltlábú világa,

az ármány hátsóudvari mákgubó főztje tömény szesz gyanánt,

közös élményünk volt a szeretet az akasztófák országában.

 

 

S ennek a közös élménynek korai áldozata Sarkadi Imre,

magasról zuhant a mélybe, mint a röptében meglőtt kócsag,

Ikarosznak szárnyába gabalyodott alakját vette föl a járdán,

s akik láttuk vagy elképzelték, szédültünk a mélységiszonytól,

s nem mertünk égre nézni, ahonnan sors szerint kilépett,

s 1961. április 12-én éjfélkor elkezdődött a magyar

művészértelmiség erőltetett menete, tizedelése önmaga,

és az egyetlen okra visszavezethető betegség által,

Szárszó, Lipótmező, Farkasrét s szemben a Búfelejtő kocsma,

s a kocsmákhoz a kifizető pénztárak mindig készen állva.

 

Mikor Altorjai Sándor festő 1979. október 10-én, Szigligeten

felkötötte magát a padlásgerendába vert durva ácskampóra,

s mint bűnjel talán ma is látszik a fehér betűkkel odamázolt HELP,

nem magáért kiáltott akkorát olyan némán, nekünk kért segítséget

ezzel az utolsó figyelmeztetéssel, mert akik még maradtunk

semmi jelét nem láttuk a változásnak, aztán Erdély Miklóst

se mentette meg senki, bár követői dicsőségében távozhatott,

akik már fordítottját élik annak, amiért ő drágán megfizetett,

hát így van közöm műveihez is, s nem mint nekik az avantgárdhoz,

hanem mint mindkettőnknek egymás elmúlott életéhez.

***Artúr király*** Creative Commons License 2017.09.27 0 0 50727

,, Ha egy embert hallgatunk,számunkra nem hallható rezgéseivel együtt felvesszük magunkba. Vele rezgünk,mert megnyitottuk magunkat a belőle kiáradó rezgéseknek. E hallás által meghallgathatunk egy embert,ami azt jelenti,hogy rezgéseinek sajátosságát és tartalmát felvehetjük magunkba és megérthetjük azokat. Ezen a módon belsőleg, objektíven és tárgyilagosan hallunk. Akkor már nem csak az értelem szintjén hallunk, hanem a lelki síkon is.Megértés,esetleg részvét is támad bennünk az iránt, akire odahallgatunk.

 

A megkülönböztetési képesség növekszik, és előítélet-mentes lesz a hallás. Azonban szelektálni, válogatni kell, mert nem minden méltó arra,hogy a fülünket adjuk hozzá! A hallásnak ez a módja olyannyira intenzív, hogy a beszélő és a hallgató közötti szakadék pillanatokra eltűnik , úgy hogy egy szavak nélküli információ csere jön létre. "

 

/ Pentagram folyóirat 2005/6. /

***Artúr király*** Creative Commons License 2017.09.27 0 0 50726

"Jogod van az élethez, éppen úgy, mint a pillangónak. (...) Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött, szép és csúnya, jó és rossz között választani. Jogod van bátornak lenni és őszintének. Becsületesnek, igaznak."

 

Wass Albert 

 

      

***Artúr király*** Creative Commons License 2017.09.27 0 0 50725

"Ne feledd: soha ne légy öntelt az alázatosakkal szemben. És soha ne légy alázatos az önteltekkel szemben."

Paulo Coelho

Lutra Creative Commons License 2017.09.26 0 0 50724

Bertók László

Pokol

A pokol egyszemélyes.
Miért akartok
meglátogatni?

Lutra Creative Commons License 2017.09.26 0 0 50723

Bertók László

Sírni szeretnénk, mint az emberek

Majd megjöttök, hogy melegedjetek,
levetitek a fagyos maskarát,
nem firtatjátok többé, ki a szebb,
ki a gonoszabb, ki az ostobább,

a legnagyobb bűnös is megbocsát,
és nem érti, hogy mitől van meleg,
állati szag tölti be a szobát,
sírni szeretnénk, mint az emberek,

majd megtaláljuk, ami elveszett,
mert mindenki elveszti önmagát,
végtelenben dobogó egyszeregy,
folyamatos lesz megint a világ,

majd nézzük egymást, mint a katonák,
akik túlélték, amit nem lehet.

***Artúr király*** Creative Commons License 2017.09.23 0 0 50722

"I love the Autumn,

And yet I cannot say

All the thoughts and things

That make me feel this way.

 

I love walking on the angry shore,

To watch the angry sea;

Where summer people were before,

But now there's only me.

 

I love wood fires at night

That have a ruddy glow.

I stare at the flames

And think of long ago.

 

I love the feeling down inside me

That says to run away

To come and be a gypsy

And laugh the gypsy way.

 

The tangy taste of apples,

The snowy mist at morn,

The wanderlust inside you

When you hear the huntsman's horn.

 

Nostalgia - that's the Autumn,

Dreaming through September

Just a million lovely things

I always will remember." ~ Jacqueline Kennedy Onassis

 

 

 

 

 

   

Artist~Carol Cavalaris, Autumn Mist

***Artúr király*** Creative Commons License 2017.09.23 0 0 50721

Szabó Lőrinc

A tűkör vallomása

 

– Azt mondta, hogy hű s igaz, mint a tűkör.

Beszélj magadról: felelj neki, tűkör!

 

– Elkapom arcod és a pillanat

szeszélyét, minden mozdulatodat,

mint mély eget a mély tenger szine,

befogadlak, mint senki sohase,

hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint,

és szeretlek a parancsod szerint,

sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,

néma barátod, rabszolgád vagyok,

alázatos és bizalmas barát,

aki nem kér semmit, csak néz s imád,

és nem akar lenni, csak általad,

csak az árnyéka annak, ami vagy.

 

– Azt mondja, hogy hű s igaz, mint a tűkör.

Szólj még magadról: felelj neki, tűkör!

 

– Égsz, átgyúlok és hideg maradok,

sírsz, visszasírok, s mégis hazudok,

szolgádnak hiszel s nincs hozzád közöm,

felszínem ábránd, mélységem közöny,

tűkör vagyok, nem sejted, mily csodás,

megfoghatatlan, tiszta látomás,

mert látomásod is visszaverem,

nem érezlek, nincs emlékezetem,

agyonlőheted előttem magad,

kihullsz belőlem, mint a pillanat,

kihullsz, nyomtalan, üresen, bután,

mint az öröklétből a földi árny.

Lutra Creative Commons License 2017.09.23 0 0 50720

Reményik Sándor

Kenyér helyett
 
"Változtasd a köveket kenyerekké!" -
Nem a sátán szól. Milliók zokogják.
Egyetlen jajkiáltás a világ,
Egyetlen kéztördelő mozdulat,
Egyetlenegy roppant fenyegetés.
A nyomorúság völgyei fölött
A bosszúálló Isten hegyei
Feltornyosulnak irgalmatlanul,
Nem indulnak változni kenyerekké.
 
"Változtasd a köveket kenyerekké!"
Hallom én is a rettentő igét,
Mint végítélet, úgy zuhan reám,
Szíven talál, mint kővé vált kenyér.
Az életemet mostan kérik számon,
Most köveznek kővé vált kenyerekkel.
Megálljatok... nagyon bűnös vagyok,
De talán mégsem úgy, mint hiszitek.
Én nem vettem el senki kenyerét,
Csak ép nem tudtam kenyeret keresni,
Csak éltem, éltem, ingyen, irgalomból,
Az Isten irgalmának hegyeit
Bebolyongtam virágot szedegetve,
Tudom, nem ér most falat kenyeret
Az egész szárazvirág-gyüjtemény.
 
"Változtasd a köveket kenyerekké!" -
Máskor talán feleltem volna rá,
Szóltam volna: "Nem csak kenyérrel éltek!"
Most torkom, szívem egyként elszorul,
Szédül a szó és megfullad a hang.
Csak Egy, csak Egy, csak Egy felelhet így, -
Nem én, nem én, az Ő nevébe se...
Testvéreim, ha volna rá hatalmam,
Testvéreim, ha tőlem függene,
Holnap puha sziklákon pihennétek,
Kenyérhegyek nőnének számotokra,
Hegyóriások csupa szín-kenyérből,
Merő aranykalácsból Alpesek...
De nincs hatalmam, - betegen bolyongok,
S még most is virágokat keresek.
S ha még találok egy-egy halaványat:
Tépelődöm, hogy megmutassam-e?
Asztalotokra merjem-e belopni -
Kenyértelen, üres asztalotokra
Kenyértelen kővilág kis virágát? -
Vagy morzsoljam szét a kezem között,
Mielőtt bárki rátekintene,
És fojtsam meg, mint gyermekét anya,
Mint bukott leány drága szégyenét?
 
"Változtasd a köveket kenyerekké!"
Hegyeket változtatnék - nem lehet.
Kenyértelen, kegyetlen kővilágban
Lehajtom megadással fejemet.
Testvéreim, ne könyörüljetek.
Kenyértelen, kegyetlen kővilágban,
A bosszúálló Isten hegyein
Én nektek most is csak virágot téptem.
Zuhogj fejemre, kővé vált kenyér:
Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem.

***Artúr király*** Creative Commons License 2017.09.21 0 0 50719

 

Azóta játszom az Utolsó Élet című játékkal, amióta gondolkodni tudok. És éppen ennyire elegem is lett belőle minden alkalommal. Meg kell mondjam, hogy a struktúrák (textures) és a fényeffektusok nem rosszak, és általában a szakadozás sem sok. De a feladatok, a kihívások (quest-ek) egyhangúak és fárasztók, a jutalmak pedig nem érik meg a fáradságot, amivel megszerzi őket az ember, az npc-k mesterséges intelligenciája pedig - óvatosan szólva is - szerény….

 

Mindig ugyanolyan módon izgalmas a játék, és ez éppoly frusztrálóan egyhangú, mintha változatlanul maradva lenne egyhangú. Ez az újra és újra kilátásba helyezett ígéret következménye, amely minden alkalommal csak látszólag, és nem ténylegesen valósul meg: új környezet, új lényeg, új képességek, új legmagasabb szint; magasabbra, messzebb, gyorsabban, többet és mindez mindig ugyanúgy. Minden szerver hasonlóan működik: minden játékos a magasabb, a messzebb, a gyorsabb és a több taposómalmának a foglya, és a legtöbben észre sem veszik, hogy mennyire szellemtelen, értelmetlen és butító ez a végtelen rutin. A játéknak önmagában nincsen szándéka, nincsen célja és vége sem. A játékosok többsége elégedett a nyeremény, a siker és a javulás utáni vég nélküli vadászattal. Ez teljesen lefoglalja őket. Azok, akik mindent elértek, ami a játékban elérhető, arrogánsan és pökhendien kéjelegnek abban, hogy ők mindennel minden erőlködés nélkül rutinszerűen megbirkóznak. Aki azonban, mint én, elérte a határt, ahol fel kell ismernie, hogy minden az értelmetlen és állandóan ismétlődő, vég nélküli körökben forog, annak ez a hajsza és felhajtás egyhangú sivataggá válik, amelyben sem szín, sem az életnek bármilyen apró jele nem örvendezteti meg a fáradt szemet. A torkom kiszárad a portól, melyben az égbe akarok kiáltani, el akarom átkozni a Földet a monotónia értelmetlen kínja miatt, amelyről még azt sem tudom, hogy mivel is érdemeltem ki.

 

Ebben a játékban még a halál sem hoz békét és megváltást. A játékos elveszíthet minden egészséges kapaszkodót, majd meghal, de csak hogy közvetlenül utána felébresszék, és hogy tovább játsszon onnan, ahol abbahagyta. A halhatatlanság régi álma itt szinte valósággá válik, egy torz, letűnt komédia kérlelhetetlen vigasztalanságával („ugyanabból mégtöbbet”), melyből nincs kiút. Ezért a szerverek (melyeket ironikusan „kiszolgálóknak” is neveznek) számomra labirintussá váltak, melyben fogságban érzem magamat, és a játékkezelők a fogvatartóim. Valószínűleg meglepődnének és megsértődnének, ha megtalálnám a módját, hogy ezt közöljem velük. Végül is nem tesznek mást, mint amit elvárnak tőlük. És ez jól van így. Ez azonban semmin sem változtat.

 

Rabnak érzem magamat, életerőmtől megfosztottnak, nem szórakoztatnak és gondoznak többé, mint játékostársaimat, akikkel szintén nem tudok erről beszélni. Ezt is megpróbáltam ugyan, de gyorsan feladtam. Nem értették, és azt gondolták, hogy túl magas követelményeket támasztok, túlérzékeny vagyok, vagy olyasvalaki, aki nem tud többé rendet tenni a fejében.

 

Ilyen pillanataimban elmegyek valahová, ahol nincsenek játékosok, ásványt gyűjtök, gyógynövényeket szedek magamnak és átadom magam az álmaimnak. Ekkor nem konkrét, kézzelfogható történéseket élek át, inkább szubtilis, alig észrevehető megérzéseket, inspirációt, melyre nincsen megfelelő szó vagy kép. Honnan jönnek, nem tudom…

… amikor elkezdtem szellemi állapotommal foglalkozni, kaptam hirtelen egy levelet. Ez is az Utolsó Életben történik. Nem hosszú, se nem csodálatos. A feladónál egyetlen szó áll csupán: „Barátok”. És ez a levél mindent megváltoztat. Néhány mondatban, kertelés nélkül közli, hogy az Utolsó Élet játékvilágában a játékfigura nem más, mint az igazi tudat leképeződése. Amíg a tudat kizárólag a játékos cselekedeteire irányul a játék világában, addig mintegy fogoly, és nincsen ismerete sem a saját valódi mivoltáról, sem a világ többi részéről. Emiatt sem felelhet meg valódi jellegének és rendeltetésének.

 

A legtöbb játékos esetében ez az eredeti tudat még teljesen be van temetve, hatalmába kerítette a játékfigura és a játékos, aki azt irányítja. Ha azonban - így áll a levélben - elegendő tapasztalat és egyfajta telítettség lép fel a játék cél és vég nélküli ismétlései után, akkor keletkezik a játékos tudatában egy olyan szabad tér, amely előzőleg a magasabb, messzebb, gyorsabb és több utáni vadászattal volt teli. Ebbe a szabad térbe aztán olyan intuitív érzések lépnek be, melyek teljesen elidegenítettek engem attól az egyetlen valóságtól, amit ismertem.

 

Ez szíven ütött. Minden, amit addig tudni véltem, minden, amit nyilvánvalóan igaznak és valóságosnak tartottam, úgy durrant szét belső szemem előtt, mint egy hangtalan robbanás.

 

Akkor olyat tettem, amit addig elképzelhetetlennek tartottam, már csak azért is, mert nem is tudtam, hogy menni fog: kijelentkeztem.

Ekkor minden más lett, új. A szemek, melyek már nem is az enyémek, kinyílnak. Olyan világot látnak, melynek semmi köze ahhoz, amit korábban ismertem, és amely ennek ellenére olyan eredeti, mint ennek az imitációnak az eredetije.

 

Egy tudat, amely mellett az enyém olyannak látszik számomra mint egy atom a Nap mellett, ezekkel a szemekkel látja ezt a világot, érzékeli, és otthonosan mozog benne, egy vele. És én is látom, mellette vagyok, benne vagyok, még mindig én vagyok, de egyúttal ő is, és így mindennel egy. Minden benne van mindenben, minden egy mindennel, és én ennek a része vagyok. Én egy atomja vagyok ennek a Napnak, és a sugárzásom része a Nap sugárzásának. Mindig is így volt, és mindig is így lesz.

 

Végtelennek tűnő idő elteltével, amelyben süketen és csodálkozva észlelem ezt a csodavilágot, megteszem az egyetlen dolgot, melyet jól ismerek és tehetek: ismét bejelentkezem.

 

Végül is nem tudom olyan könnyen otthagyni a szervert, amíg olyan játékosok vannak bejelentkezve, akik nem tudják, hogy kik és mik ők a valóságban. De a szerver és az adminisztrátorok már nem tartanak fogva többé. A szerveren vagyok ugyan, de már nem a szervertől függő.

 

Pentagram 2011/3/ Felvilágosítás játékosok számára

***Artúr király*** Creative Commons License 2017.09.21 0 0 50718

"A Blessing is a powerful and positive intention

that can transform situations and people.

Whenever you give a Blessing,

a Blessing returns to enfold you." ~John O'Donohue

***Artúr király*** Creative Commons License 2017.09.21 0 0 50717

Színház az egész világ. A színtér adott. TE döntöd el, hogy drámai szerepet játszol, vagy felébredsz “Csipke Rózsika” álmodból, és elkezdesz végre vidáman élni. Köszi Dörmi! Te vagy a legjobb barát, akit valaha is adott nekem az élet.

 

Tavasszal egy érdekes beszélgetés alkalmával valaki azt mondta nekem, hogy szélhámosok már pedig kellenek. Értetlenül néztem, és álltam a kijelentés előtt. Hogy hogy kellenek?! Hiszen egy szélhámos miatt majdnem mindenem a létbizonytalanság peremére került. De hát Dörmi. Gondolj csak bele. Veled vannak a gyerekek? Igen. Boldogulsz egyedül is a világban? Igen. Elvesztettél bármit is, amit ne tudnál pótolni idővel? Nem. Hát erről van szó. Időnként jönnek az életünkbe szélhámosok, akik, mintegy katalizátorként teljesen új, bátor tetteket indítanak el bennünk. Ők azok az emberek, akik bár előre tudják, hogy nem fogják beváltani az ígéreteiket, mégis annyira tudnak manipulálni, hogy szinte megvadulunk tőlük, és gigászi erőket érzünk magunkban arra, hogy változtassunk az addigi, kellemetlen, vagy kifejezetten rossz és szánalmas életünkön. Bea drága! Soha ne legyen harag benned a szélhámosok miatt, mert ők mindig előrébb visznek valamivel.

 

Igen. Így van. De egy olyan szélsőségesen érzékeny, szenvedélyes ember, mint én egy szélhámos bűvköréből nehezen tud elszakadni. Nem is feltétlen maga a férfi az, akitől megvadulok, hanem az a jövő, amit el tudok vele képzelni. Mindig társítok hozzá valami olyan értéket, amiről azt gondolom, feltétlen kell a boldogságomhoz, de egyedül nem tudnám megvalósítani. Az egyik szélhámostól a rosszul működő kapcsolatomból való menekülést kaptam, a másiktól – az utolsótól – megtanultam, hogy egyedül is tudok Valakivé válni. Nem hihetem azt, hogy egyedül nem vagyok képes az álmaimat megvalósítani. Dehogy nem! Azt kell helyre tenni magamban, hogy időnként segítséget kell kérni, de a magoldás az az én kezemben és szívemben van. Persze a csalódás, és annak a hihetetlenül jó érzésnek az elveszítése nagyon fáj. Sokáig. De az a szerencse, hogy idővel elmúlik.

 

Furcsa perverzió abban örömködni, hogy valakit meghülyítünk, aztán eltapossuk, de vannak ilyen emberek…

 

és lesznek is. Egyesek szerint érdemes óvatosan közelíteni másokhoz, és távolságot tartani. Persze ez nem evidens, meg hát ha állandóan félünk attól, hogy valaki becsap, akkor a túlzott óvatosság is karóba húzhat egy bimbódzó kapcsolatot. Egy szónak is száz a vége, szélhámosok: köszi-köszi. Az élet csodás, és benne én is egy csoda vagyok, és egyedül is menni fog.

 

Ács Beatrix

Lutra Creative Commons License 2017.09.15 0 0 50716

Tornai József

                         Isten őszi szava
 
                                           Istenem, öregszem,
      egyre halandóbb leszek,
nemsokára megosztozik rajtam a természet
                                        meg az örökkévalóság,
   minden dallam temetési zene
              az én kiszáradt kertemnek:
                                 tegnap fényben zümmögtek
              levelei.
        méhekkel táncoltak a sárga és lila virágok,
                                                     a fű égre készült
                         kiegyenesített pengéivel.
                                           Ma minden bogyós fürt
                összeaszalódott,
                         fekete vénasszony-kéz.
        A nyáriorgona bokra zörögve levetkőzik,
                                                     mikor végre
                 megérteném már
                         a te nyelvedet.

Lutra Creative Commons License 2017.09.15 0 0 50715

Keresztury Dezső

Még körültekinthetünk

A két kaszás kár nélkül elhaladt;
a bilincs nyolcas jár a kert alatt.

Rám hűség-kapcsot sokan hagytatok;
kik jöttök, csak emléket hagyhatok.

Lehetnék mártír, hős manipuláltam
tudom, azért élek, mert félreálltam.

Félreálltam? Csupán elcsöndesedtem,
figyelve, szorgos munkával kezemben.

Nem az elmúlt: az eljátszott időt,
ha kérdik, bánom mindenekelőtt.

Ez már a hosszú ősz előszobája,
törött sugár hullong a kertre, házra.

Múlt és jövő közt szinte nincs határ,
aggfű s érett gyümölcs illata száll.

Jó lenne teljes termést gyűjteni,
de maradjon még kint is valami,

hogy pihenve tél s jég alatt kijusson
csírája, hajtása tavaszra, itthon.

Poeroot Creative Commons License 2017.09.04 0 0 50714
Előzmény: hablány (50049)
Törölt nick Creative Commons License 2017.09.03 0 0 50713

 

Ez is "lélektől - lélekig"...

 

 

Leginkább akkor beszélhetünk mérgező személyről, ha valaki rosszindulatú, romboló és káros hatással van azokra, akikkel kapcsolatba kerül, illetve veszélyes a többi emberre nézve. Általában az ilyen emberek feszültségeket okoznak egy társaságban, legyen szó baráti, munkahelyi vagy akár családi környezetről.

 

Hajlamosak különböző módokon zsarolni másokat, lehúzni a hangulatukat, negatív gondolatokat ébreszteni, konfliktusokat szítani, és teljesen a saját befolyásuk alá vonni embereket. Ezért fontos, hogy felismerd őket, és tudd kezelni a viselkedésüket, hiszen hosszútávon rossz hatással vannak rád, sőt, komoly lelki és egészségügyi problémákat is okozhatnak.

 

A mérgező emberek fajtái

 

Többféle mérgező magatartás létezik. Vannak, akik folyton mások segítségét kérik, vagy állandóan csak panaszkodnak, és mindent negatívan látnak. Énközpontúak, akik csak magukról hajlandóak beszélni, nem törődve másokkal, a féltékenyek, akik sosem tudnak örülni mások sikerének. Van, aki mindig csak mások életével foglalkozik, és rosszindulatú pletykákat terjeszt.

 

Ezeken kívül is léteznek még különböző típusok, például a konfliktusgerjesztők és a hangulatingadozásokkal küzdők, akik gyakran kiborulnak, kiabálnak, sértegetnek, nem sokkal később viszont bocsánatot kérnek, de igazából sosem változtatnak a viselkedésükön. Tényleg nem könnyű tehát felismerni őket, de van néhány olyan figyelmeztető jel, ami arra utal, hogy mérgező emberrel van dolgod: pszichológusok árulták el, mire érdemes figyelni.

 

Innen ismerheted fel őket

 

Sok mérgező ember nem hajlandó elviselni, ha nincs igaza. Nem számít, ha apró dologról van csak szó, nem tolerálják, ha tévedtek, ezért megmagyarázzák, hogy az ő álláspontjuk a jó, elterelik a témát, vagy akár hazudni is hajlandóak, hogy ne kelljen beismerniük a tévedést. Ez arra az esetre is igaz, ha tényleg ők hibáztak, ilyenkor ugyanis másra kenik a dolgot, ami egy munkahelyen különösen erős konfliktusforrás lehet, sőt, komoly következményei is lehetnek, mert a mérgező emberek helyett sokszor mások viszik el a balhét.- Mindenért másokat okolnak, és először próbálják megsebezni, meggyengíteni a másik felet, majd pedig erkölcsileg hozzák őket lehetetlen helyzetbe. Végül még azt is elérik, hogy a másik kérjen bocsánatot, és valóban elhiggye, hogy ő tévedett - mondta Robin Schreiber pszichológus a Psychology Today-nek.

 

Elhitetik, hogy többek nálad

 

A mérgező emberekre jellemző a passzív-agresszív viselkedés. Sokszor azt éreztetik, hogy ők felsőbbrendűek másoknál, és elhitetik, hogy a másik sokkal kevesebb náluk. Bóknak álcázzák a sértéseket, mondjuk megdicsérik a ruhádat, de hozzáteszik, hogy végre jól nézel ki. Szeretik zavarba vagy kényelmetlen helyzetbe hozni a másikat, aki legtöbbször nem tud mit reagálni a viselkedésükre, összezavarodik, csökken az önbizalma, így pedig a másik fél úgy érzi, hogy valóban ő kerekedett felül.

 

Csak a rosszat látják

 

A mérgező emberek legjellemzőbb tulajdonságai közé tartozik az állandó negativitás. Mindenben csak a rosszat látják meg, ezért ha valami jó dolog történik, abból is kihozzák azt, hogy miért fordulhat át rosszba, vagy milyen károd származik majd belőle. Szeretik elvenni mások jókedvét, és igyekeznek kétségeket gerjeszteni bennük. Ennek a hátterében a negatív életfelfogás és életszemlélet mellett a féltékenység is állhat.

 

Egyáltalán nem érdekli őket más

 

A szakértők azt is elmondták a Psychology Today-nek, hogy a mérgező személyek sokszor nem mutatnak érdeklődést mások iránt. Ha valami jó történik veled, ő - ha nem a rosszat kezdi benne látni - figyelmen kívül hagyja, vagy pedig, ami még rosszabb, magára tereli a figyelmet. Nem ismerik el senki sikerét, nem gratulálnak, és általában sem szeretnek másokról hallani.

 

Ez ugyanígy igaz a beszélgetésekre is. Csak magukról beszélnek, ha te osztod meg a problémáidat, akkor nem figyelnek, elintézik egy-két szóval, vagy kicsi, jelentéktelen dolognak állítják be őket.Ezt tedd, ha mérgező ember van a környezetedben!- Már az is káros lehet, ha valaki állandóan egy mérgező ember közelében van, de az, ha szorosabb kapcsolatot is ápol vele, még rosszabb. Krónikus stresszt, önértékelési problémákat, álmatlanságot okozhat ugyanis egy ilyen személy jelenléte az életünkben, sőt, hosszútávon szívbetegségekhez, depresszióhoz, túlevés okozta elhízáshoz is vezethet - mondta Christine Porath pszichológus, aki hangsúlyozta, hogy fontos felismerni ezt a magatartást, és tudatosan viselkedni a környezetükben.Érdemes ilyenkor figyelni arra, hogy ne foglalkozz a sértésekkel és a negativitással, próbáld figyelmen kívül hagyni, engedd, hogy lepattanjon rólad a rosszindulatú megjegyzés. Ne hagyd, hogy aláássák az önbizalmadat, hiszen ha már felismerted a mérgező embert, tudnod kell, hogy nem benned van a hiba. Ha teheted, ne bonyolódj velük hosszú vitába, ne oszd meg velük a kétségeidet, a gyenge pontjaidat és a problémáidat, inkább legyél csak tárgyilagos, annyi kapcsolatot tarts velük, amennyit muszáj. És ami még lényeges: őrizd meg a nyugalmadat, légy kedves és udvarias, mert úgy építheted le őket a legkönnyebben, ha nem adod meg nekik azt a választ vagy reakciót, amire várnak.

 

Váradi Melinda 

2017.08.05.    

Lutra Creative Commons License 2017.09.02 0 0 50712

Pilinszky János

Az ember

legfőbb ellensége saját magának. Akit csak egyszer is megérintett a valódi bűntudat, annak ezt nem kell közelebbről megmagyarázni. Aki viszont ezt nem érzi, annak is kár beszélni, ami persze semmit se von le a fent említett igazságból, csupán annyit jelent, hogy az ilyen ember öntudatlanul ellensége saját magának. E rettenetes sorstól egyedül Jézus és az ártatlanul szenvedők mentesek, de ez már megint egy másik misztériumba torkollik. Ránk, közönséges halandókra azonban nem áll.

 Csak így, ennek a tragikus összehasonlításnak a fényében érthetjük meg az Evangélium paradoxnak tűnő, de egyáltalán nem ellentmondásos igéjét: „Szeressétek ellenségeiteket!” Soha ilyen édességgel nem közölték velünk, hogy irgalmazzunk saját magunknak! Különben értelmetlen lenne, és nem is hangzott volna el a másik isteni parancs, melyet inkább Isten könyörgésének lehetne neveznünk: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Ha nem lennénk saját magunk legkonokabb ellenségei, akkor felebarátainkat jobban kellene szeretnünk önmagunknál.

 De kinek van ereje önmagában megpillantani teljes mélységében a rosszat, s ha igen, kinek van ahhoz elég ereje, maradék ereje, hogy kikapaszkodjék önmaga szakadékából? Gondolom, egyedül annak, aki ellenségeit is szeretni tudja, amiből nyilvánvaló, hogy a szeretet nem mérlegel, ingyen, tökéletesen ingyen kapjuk Istentől, s mi legföljebb sóvároghatunk rá, s ha egyszer megkaptuk, magunkba zárhatjuk. Ennél többet nem tehetünk érte, bizonyos értelemben azonban részünkről ez a „semmi” nagyon is sokat, szinte mindent jelenthet.

 Isten szeretetének mélységei? Nagyon is egyszerű elképzelnünk, hogy aki azt kéri tőlünk, szeressük ellenségeinket, milyen természetű és milyen határtalan is annak szeretete! Rábízhatjuk magunkat. De most már békében.

 Isten szeretete végtelen erejétől szelíd, alázatos, türelmes és egyetlen. Ezért akar megosztozni mindenkivel. Ereje semmivel, legfeljebb a leölt Báránnyal „ábrázolható”. Irgalma még nekem is megbocsáthat, hogy irgalmából részesülve én is megbocsáthassak mindenkinek, beleértve önmagamat.

Lutra Creative Commons License 2017.09.02 0 0 50711

Tamás Tímea

 

Veled

a bánatod legmélyén szeretnék élni
meghúzódni és egyedül
várakozás nélkül, hittel
reménnyel, reménytelenül.

Lutra Creative Commons License 2017.09.02 0 0 50710

Zelk Zoltán

Mint a szikla

Mert elfáradt,leült a kocsiútra,
mert háta fájt, megtámasztotta volna,
szerencséjére éppen arra járt
egy platánfa csavargó árnya
s a földönülőt megsajnálta,
platánná változott.
Micsoda áldozat!
moccanatlanul állni,
mikor árnykorában
házak falára mászhatott
futkosott folyók hátán,
s ha meghalni lett volna éppen kedve,
elmerülhet a déli napsütés
óceánjába vagy
fölfalni kínálja magát
a kígyószájú éjszakának.
De hagyjuk a platánná változott
árnyat, azóta biztosan kivágták,
hiszen nem hogy a kocsiúton,
de járdaszélen s a parkokban sem
szívesen látott vendég, akinek
ága és lombja van,
akin gerle és rigó pihenhet -
kérdezzük meg, hogy mi történt a fáradt
emberrel, fölállt-e már vagy ott ül még
a gépkocsik forgatagában
ezer évig vagy annál is tovább
moccanatlan, s hosszúéletű
lesz mint a szikla
melynek tövéből meghalni szökött - - -

jahorka Creative Commons License 2017.07.25 0 0 50709

Dràga Eadtwood!

Boldog névnapot kívànok!

Majd hívlak!

Lutra Creative Commons License 2017.07.15 0 0 50708

Billy Collins

Horoszkóp halottaknak

Minden reggel, attól fogva, hogy végleg eltűntél,
olvasok rólad az újságban
a sporthírek, az időjárás-jelentés és az összes rossz hír között.

Néha arról értesülök, hogy a napod
nem ígérkezik vadul romantikusnak,
nem állítanak kihívás elé képzési célok,
és a munkahelyeden sem szükséges körültekintőnek lenned.

Máskor figyelmeztetést kapok, hogy aznap nem kéne elszalasztanod
a lehetőséget, hogy utazz és új barátokat szerezz,
bár ilyesmivel sose törődtél túlságosan.

Nem tudom elképzelni, hogy valaha is pozitívan
állnál egy új problémához, de ezen a márciusi
hétköznapon aztán biztos nem fogsz.
Ugyanez a helyzet – és ez is olyan valószínűség,
amely mindenkit érint a te csillagjegyedből –
a csoportos tevékenységek örömeivel kapcsolatban is.

A jövedelmi viszonyaidban beálló drámai mértékű javulás
jó ok lehet arra, hogy kitombold magad,
de ez inkább vonatkozhat az olyan Halakra, akik még élnek,
és az élet sodrában még fel-le úszkálnak,
vagy megtorpantak egy kiöntésben, egy víz fölé hajló fa árnyékában.

De megkönnyebbülés lesz megtudni, hogy mielőtt
cselekednél, nem kell mindent alaposan mérlegre tenned,
sem pedig másokkal foglalkoznod már,
és az alkotó munkát többé nem szorítják háttérbe
a hivatali kötelezettségek,
bár ilyesmid tulajdonképpen nem is igazán volt.

És se ma, se bármely más napon ne aggódj
a váratlan problémák miatt, amelyek abból fakadnak,
hogy sok társaddal nem kívánsz ésszerűen kommunikálni.
Többé nincsenek előtted célok, nincs szerelem,

nincs többé pénz vagy gyerek, munka vagy fontos feladat,
másfelől soha nem is voltál ennyire akadályoztatva.

Úgyhogy most már bízd rám,
hogy körültekintő terveket készítsek a sikerhez és a vele járó vagyonhoz,
hogy szívből jövő tanácsot adjak a szeretteimnek,
és örömmel fogadjak minden szellemi ösztönzést, ami csak rám talál,
bár ez egy kicsit sok teendőnek tűnik egyetlen keddre.

Jobb is, ha összehajtom az újságot,
és leteszem ide, a ruhára, ami tegnap volt rajtam
(amikor arról olvastam, hogy javulnak a pénzügyi kilátásaid),
és aztán kitolom a rézvörös biciklimet,
és a parti úton körbepedálozom az öblöt.

Te maradj úgy, ahogy vagy,
ott fekve gyönyörű kék ruhádban,
a mellkasodon keresztbe tett kézzel,
amely olyan, mint egy furcsa vándorlása során nem nyugatra vagy keletre,
hanem a földről nyílegyenesen felfelé szálló
és a csillagjegyek roppant körét átlyukasztó
madár szárnya.

/Kőrizs Imre ford./

Törölt nick Creative Commons License 2017.07.02 0 0 50707

József Attila

ESIK

 

Esik esik -

a por nedvesen reszket életünkön –

 

csattog, dörög -

dörömbölnek - hallod? - a szivünkön!

 

Meztelenül

futni futni

tárt karral futni egy erdő felé - - -

 

esik esik -

kis tenyered

mért tartod ki a menykő elé? - - -

 

A szél hozta -

a szél

hangosan kacagó lányok

bontott hajából zudulva lebeg - - -

 

recsegve jajdulnak az ágon

hibás-szivű száraz levelek.

 

2

 

És szoknyád szagát is akarom tőled

s te csókolsz, ütsz és sohase vársz -

hogy tisztulhatna meg hát a szerelmem,

ha látlak, hallak, hogy szólsz és hogy állsz -

nézd, fáj a homlokom az ütközéstől

és fáj, hogy elmulik ez a fájás,

mert bomlott melled varként rátapad

s elfordult szemmel hiába tépem róla,

ne félj, nem gyógyul, csak tovább szakad - - -

 

s hiába bánkódsz,

az igazak lehelte felhő

nem segít a te könnyeiden -

az én szememmel kell kisírnod mindent,

hogy érted el ne pusztuljon szivem!

3

 

És isten lábánál ülünk le együtt,

te kettős melled bontod összecsengve,

ő elhalványul, én közönnyel nézem,

hogy két lélek mellettem újra gyenge,

hogy szivemben csak kerestétek egymást,

akik ágyamban találkoztatok - - -

 

de úgy mondom csak a közönyt s az istent,

mert bús fennszóval sírva rothadok.

 

4

 

Hullj eső hullj és öntsd el e világot,

mely ilyen nőkkel verte meg magát.

Ki védené azt bicskával szurom le,

a történelem ha parancsot ád.

S bár piszkos vagyok már a nagy jövőre,

ott leszek én a barrikád előtt -

az új szeretők, sárgák és fehérek,

ne lássanak mint gyönge szenvedőt.

Találkozzanak vágyó testemen

Sanghajtól Wienig, Chikagon keresztül,

csak mosolyogjanak ezen a versen,

melyben meghülyült korunk kínja rezdül.

Szabad közösség, jöjj, feléd megyek,

néném könnyei feléd hullanak,

mind szenvedünk s nagyon kiérdemeltük,

hogy megérjük már néhány napodat!

 

1926 nyara-1927 vége

Lutra Creative Commons License 2017.07.01 0 0 50706

Jean Portante

 

 

Egy másik kérdés

mit láttam az ablakon túl
tudni akarod hogy mit láttam
az ablakon túl
ha tényleg tudni akarod
tégy fel egy másik kérdést
például kérdezd meg tőlem miért
van kint két világ
ha te nem hiszed
gyere s állj az ablakhoz
és engedd meg hogy most én
kérdezzelek te mit látsz
amit én láttam nem az amit te látsz
kint két világ van
az amit én az egyikben mondok
nem hallható a másikban
íme ezt láttam az ablakon túl

Lutra Creative Commons License 2017.07.01 0 0 50705

Csengery Kristóf

Előleg

Ahogy ez a hűvös reggel megtalált,
tompán és szürkén és egykedvűen,
talán az örökkévalóság is olyan lesz:

miként az esővíz a talaj láthatatlan
hajszálereiben, elfolyik a fájdalom,
a harag, a törekvés, a kétely. Marad

a vértelen elfogadás. Tömbszerűen és
megmunkálatlanul heverünk az isten
asztalán: dolgozhat rajtunk, ha akar.

Törölt nick Creative Commons License 2017.06.29 0 0 50704

 

ARS MORIENDI - AZ ELMÚLÁS MŰVÉSZETE

 

I

 

Mi a halál? Virág, virág, mit álmodunk csak,

de nincs kezünkben már, mikor felébredünk -

lehetetlen szagú-színű sötét virág, mit

egy hajnalnélküli nap majd letép kezünk.

 

II

 

Oly boldogok, kik el tudják feledni

az út miértjét és hogyanját -

akik mezítlen lelköket az égben,

virágokban és csillagokban hagyják.

 

III

 

És én azt mondtam egyszer: élj!

vagyis: szeress, csókolj, ölelj -

figyelj, tapints és nézz körül,

álmodj! mivel a sír közel.

S most suttogok: légy csak halott!

vagyis: szemed zárja le éj -

hallgass, állj meg, felejts, felejts,

törődj belé s remélj, remélj...

 

IV

 

Víz volt, de jaj kiszáradt,

illat volt, de kifáradt,

fény volt, s mégis fellázadt.

S most csak sivárság,

mert elvesztette szárnyát;

éj, mert tömlöc mélyére zárták.

 

V

 

Az élet épp olyan, akár egy könnyű álom,

míg gyermekek vagyunk... Aztán felébredünk,

hogy megláthassuk, és megyünk, megyünk,

ébren hajszolva őt e földi tájon,

az álmodott, első gyönyört,

de nem találjuk; összetört,

így hát, megyünk tovább, addig keresve,

amíg végső álmát nem hinti ránk egy este.

 

VI

 

És jön, jön mindig a halál! ahogy a földre lépünk,

ugyanazon az ösvényen jár, távol vagy közelben,

bár nem látjuk, de van; láthatatlan vezérünk,

s egy napon elérjük őt, vagy ő az, ki nyomunkba lebben.

 

VII

 

Gyanítom, sejtem már, mi az igazság,

ám élni, élni mindez nem segít -

de megtanít, hogy megadón fogadjam

a jó halál közelgő lépteit.

 

VIII

 

Mint tűző déli nap, gondolkodásom

elvakította szellemem, s kifáradt

szívem kiszáradt...

 

IX

 

Ifjú a test, de jaj, a lélek jég-hideg -

tudom, hogy meghalok: nincs mit szeressek,

s már semmiben, semmiben nem hiszek.

 

 

/'VÉGH GYÖRGY

MODERN ORFEUSZ

Válogatott műfordítások/

Előzmény: ironery (14990)
Lutra Creative Commons License 2017.06.29 0 0 50703

Kántor Péter

 

Megszokod

Megszokod, mint a falu a harangot.
Összenősz vele, mint faág a törzzsel –
e rossz bohózattal, melyben mint kerge özvegy,
lúdtalpain a halál körbe-körbe szökdel.

Tűz van, esküvő, temetnek, születnek,
kitekerik a csirke nyakát levesnek,
botrány! bolondság! – sírnak és nevetnek,
szaladj játszani! – mondják a gyereknek.

Szaladsz és elesel. Megütöd magad és fáj.
Vagy megütöttek? Te ütöttél?
Fordulnál vissza? Fogadkozol? Elbújsz?
Ugyan már, hova szöknél?!

Majd profitálsz lüktető sebeidből,
harci szekered a mezőre hajtod,
megdermed hátadon a sós verejték,
s látod, ahogy árnyékod túlnő rajtad.

A csábító leszel és az elcsábított is –
hogy ne legyen olyan árva az árva.
Egymást szorongatják vadul a vágyak,
s mindenki máson át marad magára.

Lebontott kályha füstje száll utánad,
egy régi fásládának vallanál szerelmet,
de jussát követeli minden új nap –
tapsolsz a mának és a tegnapot elejted.

Megszokod, mint a falu a harangot,
egymás után sírni, nevetni, sírni,
ne kérdezd, hogy mi végre, mire kellett,
hogy minek is kell sort sor után írni.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!