Keresés

Részletes keresés

ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 50531

Sárközi György

Jó révészek szivén

 

Így, így, így: arcomnak, karomnak, mellemnek,

Megázott szerelmemnek, sárral fröcskölt kedvemnek,

Szivek, hevek, napok, melegek kellenek.

 

Mint aki utoljára bukik föl az árban,

S karját jó révészek mentve megragadják,

S élesztgetik mellükre, szívükre zártan,

 

Így, Így, így: csapzottan, s még alig-alig dobogva,

De lassan fölnyiló szemmel, könnyesen, zavarosan,

Fölnézek sötét szemekbe, tárt szivekbe, meleg napokba.

 

 

 

 

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 50530

Márk Miklós

Másik

 

Emlék...

Lepel alatt ébredő

szárnyszegett pillanat,

nem, nem ismered,

valahogy itt maradt.

Másik történet, mégis

a part ugyanaz,

apró kavicsok, hallgatag

kövek, én is némán

álmodom, majd mozdulok,

s leszek sóhajod része.

 

Jártál már erre, tudom,

talpad alatt ismerős kövek,

szellő táncol hajadban, majd

utat vág bús kalászok között,

mint halott katonák, úgy fekszenek,

miért megyek?

Hiszen repülni vágyom,

most mégis maradok,

nem, nem álom;

szemenszedett igazság…

 

Álmod, mint igazgyöngy,

kagyló rejtekében,

ha másik is lesz,

Tied marad!

Előzmény: ho-ho-ho* (50522)
ho-ho-ho* Creative Commons License 5 napja 0 0 50529

 

 Bódai-Soós Judit

 Hitem

Mélykék tó fenekére
süllyedt a kis kavics.
Úgy vetettem vízbe,
mint földbe a magot
termésre várva,
sziklát remélve.
Ha megnő
barlangot vések beléje.
Ha másként nem megy;
hát könnyeimmel. 

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 5 napja 0 0 50528

Gősi Vali

Végül


Ha elfogy végül maradék erőnk,
a végtelen majd kegyesen fogad.
Ott nem számít már testünk gyengülése,
és nem jegyeznek szürke napokat.

Mindenek feletti, örök álom:
testvér, barát nem lesz idegen,
békességbe merül minden lélek,
a végső, nyugodt partvidékeken.

Ha tétován is, arrafelé tartunk,
- feledve a lét vad káprázatát -
hol áhítatra nyílik konok ajkunk,

és elborít a könnyű álmodás.
Összehajolunk e kegyelemben:
megérinti lelkünket az Isten.

ho-ho-ho* Creative Commons License 5 napja 0 0 50527

Szep estet draga Jahorka:-)

 

 

Birtalan Ferenc 

Szépítő vers

Ez egy szépítő vers.
Messze nádas.
Bodrozó víz ringat
szárcsákat, vadkacsákat.
Októberfény.
Ajándék-meleg.
Balról jobbra, kicsit a túlpart felé,
sirályok kerengenek.
Nincs semmi szél.
A tarkót sütő napsugár
szinte altat.
Egyszerű minden.
Benne a mindben,
valahol Isten is hallgat.

Ez egy szépítő vers.
Nem titkolok semmit.
Nincsen mit tagadni.
Elmúlásévszak.
Nem siet, épp csak lépked,
ne higgyük azt, most nem halad.
Ezek negatív sorok.
Fuss át fölöttük,
legyen az, minek szeretnéd.
Hidd reményesre
– süt a nap, melegség –,
odébb van még az este,
most minden arany még.

Ez egy szépítő vers,
ősz-ízzel, Kis-Dunával.
Akár a kezed is itt lehetne,
ahogy én, kinyújtanád a lábad.
Jóra vennénk a dolgot,
kellemesre.
Kicsit gondolkodom az őszön,
mondanád,
mintha az elmúlás, a nemség...
Én lélekben a nádasnál időzöm.
Hal háta villant.
Igen, ez itt még jelenlét.
Elmenőben az ember visszapillant,
hallgatja a semmi földi csendjét.
Kezedet kezemre tennéd,
szépítendő e versemet.

 

 

 

Előzmény: jahorka (50525)
jahorka Creative Commons License 2016.09.19 0 0 50526

"Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövönek? Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében."

Buddha

 

 

jahorka Creative Commons License 2016.09.19 0 0 50525

Szép hetet kívánok, Drága Ho-ho-ho!

Ámen!:-)

Köszönöm szépen  gyönyörűségeket :-)))

 

A lelkünk és csakis a lelkünk az, ami leláncol vagy felszabadít bennünket."

Buddha

 

 

Előzmény: ho-ho-ho* (50523)
ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.18 0 0 50524

Gyóni Géza:

JÉZUS.

 

(MAI LEGENDA)

 

I.

 

Szuronyerdőben, szűk ősvényen

Közelgett búsan, elhagyatva.

Sebeit és gyászát mutatta:

De rárivallt a Gőg keményen:

- Ha Isten vagy, ne szállj a porba!

S ha porba szállsz, hajts te is térdet;

Egy úr parancsol: az Önérdek,

Ki a cár és a lordok lordja!

 

Jézus megállt. Mélyet sóhajtott.

Csodálva nézett szerteszét:

- Isten! mily ismerős beszéd!

Hol is hallottam ezt a hangot?

Rémlik: kétezer év előtt

Ugyane vad hang harsogott rám;

Egy katona leköpte orcám, -

Mikor szeliden néztem őt...

 

Nagy bús lelkében fölvillámlott

A kereszt, a Golgota utja,

A szög, mely kezét általfúrta,

S érezte azt a szomjúságot.

Megcsapta az ecet szaga,

Mely sajgó szomját enyhitette.

S nézett, nézett a fegyverekre,

Minthogyha álmot látna ma.

 

- Nem, mégse álom! Itt ez im

A marcona római zsoldos,

Ki akkor a súlyos bitóhoz

Szögezte fáradt kezeim.

S a másik ott! Megismerem.

Ő volt, közel kétezer éve -

A csőcseléknek örömére

Végig vágott a mellemen...

 

- Ó, mind itt van! Megismerem.

Atyám, hát ők túlélnek engem?

Atyám, e földön urnak lennem

Hát sohasem szabad nekem?...

...Szomoruan sóhajtott az égre.

Fönt sápadt csillagok remegtek,

S messziről az olajfakertek,

Küldötték illatuk feléje.

 

Ment, ment az ismerős ösvényen.

Útja mentén a fügefák

Dús ága ép gyümölcsben állt.

Kínálták, himbálódzva mélyen.

- E fák ősét én megáldottam.

S lám, lám, még most is emlékeznek

Hálás gyümölcsük izesebb lett. -

Gondolta megvidámodottan.

 

Ó, - drága fák! Anyátok egyszer

Árnyat adott a kimerültnek.

És gyümölcsétől felüdült lett

A vándor, kit úgy hittak: Mester.

Magvatok is legyen megáldva,

Ó drága fák, ti jóltevők,

Mert most kétezer év előtt

Pihenőm volt anyátok árnya...

 

S tovább ment. Nyár volt, kései,

Hűs szél ingatta már a gallyat,

S a hegyoldalon kigyulladtak

Kicsinyke kunyhók mécsei.

Sötétedett. Sok sápadt csillag

Sugártűi gyorsan villogtak;

És bársonyán az égi boltnak

Hímzett selyem virágok nyiltak.

 

Jézus csak elgyönyörködött.

- Atyám, de szép is a világod!

Ugy élhetnék le, mint az álmot,

Kertek közt, csillagok között.

Gyümölcsöt a fügefák adnak;

És szállást nyujt minden bokor.

Atyám, hisz te gondoskodol

Jólétéről itt minden vadnak!

 

- S az ember mért acsarkodik?

Ha sokja van, mért kiván többet?

És kincsek után mért törtet

Föld mélyétől a sarkokig?

S mikor a többet összehodta,

A több is miért nem elég?

S miért nem hagyja rá felét

Az éhezőkre, a koldusokra?...

 

- Atyám, atyám, ki elengedtél,

Akkor - kétezer év előtt

Hogy gyógyitsam a szenvedőt,

Ma sincsen másom kegyelmednél.

Atyám, atyám, elég-e ez,

Hogy ez a vak föld felébredjen, -

Mikor ma is még az emberben

Vadállat vére csörgedez...

 

II.

 

A dülőut emelkedett.

Jobbról szük csapás vitt a hegyre

S a csapáson most beszélgetve

Közeledett két kis gyerek.

- »Ugy is láttam, pénzt kaptál tőle,

(Mondta haraggal a nagyobb)

Ha rögtön nekem nem adod,

Magad hagylak a temetőbe.«

 

A kisebb fiú szepegett.

Jézus megállt s bevárta őket.

A fiúk lépte sietőbb lett.

- »Valaki áll a fa megett« -

Susogta a kisebb ijedten.

De a nagyobb hangját emelve:

»Dicsértessék a Jézus« - zengte,

S jobban siettek mind a ketten.

 

- Az én nevemmel védekeznek -

Gondolta szomorún a Mester

S szeliden szólt: Ily későn esten,

Fiaim, hová igyekeztek?

- »Apánkhoz itt a folyó-szélen,

A temetőn túl van a tábor;

Bort viszünk neki az anyánktól,

S csak este lehet, kérem szépen...«

 

- Miért csak este? és hogy enged

Titeket este az anyátok?

...A két fiú bátrabbnak látszott,

S most már versengve felelgettek:

- Azért csak este, mert az anyánk

Csak este kapja meg a bort,

Amit egy szép katona hord -

És hát ilyenkor bizza ránk...

 

- Finom úr az, elhinni tessék.

Öcsémnek most is pénzt adott,

S azt mondta: csak szaladjatok,

Ilyenkor nem lő az ellenség...

...Jézus ajka megremegett.

- »Ellenség«... s aki ezt kimondta

Tán tizéves emberfióka,

S az Én nevemmel közeleg.

 

- Az Én nevemmel fekszik, ébred;

Az Én imámat imádkozza;

S csöpp lelkébe a zavarosba

Már gyökeret bocsát a vétek.

Jézus, Jézus - mondja az ajka,

Hozzám fohászkodik esténként,

De pénzért már a kis testvérét

A sötét temetőben hagyja...

 

- Káin ősvére dolgozik.

S keresztezi minden munkámat.

Az én szivem hiába fáradt

Hosszú, kemény századokig.

Az első, szomjas, forró vágyat

A szívbe most is Káin oltja.

S mikor a bűn már letarolta,

Akkor jövünk: Én és a bánat.

 

Isten-feje mellére csüggedt;

Soká állt még ott szótalan...

Távol morajlott a folyam -

S a fiúk már sötétbe tüntek.

Jézus lassudan ment tovább.

Mécsvilág gyúlt ki a közelbe.

S a szálló est sötétlő selyme

Lágyan befödte lábanyomát.

 

III.

 

Kis ház előtt állt...

 

                        (Töredék maradt.)

 

(Krasznojarszk, 1916.- 1917)

ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.17 0 0 50523

Szep hetveget kivanok draga Jahorka!:-)

 

***

 

Áldd meg, Uram, utamat, amit eddig megtettem,

és azt, ami még előttem van!

Áldd meg azokat, akik kísértek utamon,

és azokat, akik ezután teszik ezt!

Áldd meg megállásaimat, kerülőimet és tévútjaimat!

Áldd meg elindulásaimat és előrehaladásomat,

és amikor a célt elérem, áldd meg megérkezésemet!

 

 

 Frank Greubel

 

 

 

 

/Josephine Wall festmenye/

ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.17 0 0 50522

Márk Miklós: Lelked....

 

Lelked gyönyörű sugarában

Melegszenek az angyalok,

Lényed körül a levegő is,

Meghitt fényben ragyog.

 

Fodros felhők lebegnek,

Végtelen, s tengerkék az ég,

Amit szavaiddal festettél,

Való igaz, s meghatóan szép.

 

Megnyugvást és erőt szórt,

Mind a két, simogató kezed,

Révész voltál, s távoli szellemek,

Segítettek, álmodtak Veled.

 

Szivárványfa legfelső ágán,

Ül a hold, ezüstöt szór palástja,

Neked szánja féltett kincsét,

Irigyli a forró nap, ha látja.

 

Lelked mélyén, valahol legbelül,

Végtelen film pereg, s benne én,

Ahogy vitorlát bont egy öreg bárka,

Recsegve úszik a szerelem tengerén.

 

Szél repítsen, dagassza a vásznat,

Majd egyszer, ha Te is elhiszed,

Vár ránk utunk végén a megálmodott,

S Neked megírt, trópusi sziget.

 

Ahol a kolibrik járták őrült,

Szerelmes, és dalos táncukat,

Delfinek énekeltek, és a nap,

Kísérte reggel, bolondos nászukat.

 

Ahol lelkünk összeforrt egy éjjel,

És vigyáztak ránk a csillagok,

A lázas éjszakákat követték a sorban,

A józan, gyógyító, és meghitt napok....

ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.15 0 0 50521

ILLYÉS GYULA:

Szeress, ne kérdezd

 

Szeress, ne kérdezd, hogy miért,

Ha nem magamért: magadért,

A jövőért, egy napodért,

Ezért a meleg mosolyért,

Mit mégis ízlelhetett ajkad,

Ennyiért,

Ízéért e friss pillanatnak.

 

Ki vagy te, mit gondolsz mi vagy?

Az vagy, mit a szív, mit az agy,

A szem kintről kölcsönbe kap!

 

Ne félj kinyílni: szabadabb

Leszel csak, minden porcikáddal

Gazdagabb

Nem is velem, de a világgal!

 

Szeretünk, már nem is neked

Mondom, nem is kell értened,

Örülj: a tested is szeret,

A falánk föld, mely eltemet,

Az idő: hogy átfolyna rajtad!

Istened,

Ki így sejtteti, mit akarhat.

 

Megért málnánál hamarabb

Ecetesül, lesz poshatag

A jó íz, mit egy nappal ad:

A kosár édes pillanat! -

Tanácsolták már, higgy azoknak,

Kik alant

A csontjaikkal tanúskodnak.

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.15 0 0 50520

Jo ejt draga Jahorka! :-)

 

Reményik Sándor

Tavon

                       

Hány fodra van a tónak,

Ha rajta ring a csónak?

Szívemnek hány redője:

Hány fodra rossznak-jónak?

Hány álomgyűrű tágul,

Vesz végbúcsút a mátul,

Oszlik és alakul meg újra,

Viharszárnytól hány örvény támad

Tölcsérit a fenékbe fúrva?

 

Az én tavam most tükörsíma,

Oly csendes, mintha halni hína,

Nem zúg a nádas, áll a szél,

A véghetetlen magasságból,

Valami égi rózsafáról

A holt tükörre libben egy levél.

Előzmény: jahorka (50519)
jahorka Creative Commons License 2016.09.15 0 0 50519

Szervusz, Drága Ho-ho-ho!

 

"A felnőtt boldogsága a csend. A lélek csendje, az érzések harmóniája. A felnőtt ember ebben a komoly csendben éli meg az öröm nagy pillanatait."

(Hankiss János)

Előzmény: ho-ho-ho* (50518)
ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.14 0 0 50518

 

 

Orbán Ottó: Hit

 

Pilinszky Jánosnak

 

A legvégső, a nem-emberi hit,

mely a halálig emel elgyötörten,

nem a megkívánt egekben lakik,

ott él az eleven, keserű földben.

 

 

 

jahorka Creative Commons License 2016.09.14 0 0 50517

Szép estét kívánok!

 

"Miért fontosabb a Szeretet a Hitnél: mert a Hit csak egy út, amely elvezet a Nagyobb Szeretethez. Miért fontosabb a Szeretet a Jótékonyságnál? Mert a Jótékonyság csak a Szeretet egyik megnyilvánulása. És az egész mindig fontosabb, mint valamely része."

Paulo Coelho

 

 

 

 

 

 

jahorka Creative Commons License 2016.09.02 0 0 50516

Kellemes pihenést, Drága Ho-ho-ho!

 

Tompa Mihály:

Rózsafámhoz

 

Vége van már a tavasznak,
Hosszu a nap és heves;
Hallgat a dal - a madárka
Hűvös árnyat bú, keres.

Oly kies volt, oly rövid volt...
S ránk jött a nyár, rózsafám!
Oh, hogy a bájt mindörökre
Rajtad meg nem tarthatám!

Leveled zöld, szirmod hullong,
Az a gyöngéd, fris szirom,
Melynek halvány, hideg mása
Piroslik a bíboron!

De kedves vagy ugy is, igy is,
S bár hullasd el ékeid: 
A hű emlék- s képzeletben,
Amint voltál szépen, szebben
Én lelkem fölékesit!

Előzmény: ho-ho-ho* (50513)
jahorka Creative Commons License 2016.09.02 0 0 50515

Szép hétvégét kívánok, Kedves Lutra, Drága Ho-ho-ho!

Köszönöm szépen a gyönyörűségeket:)

 

Vörösmarty Mihály:

M... szemei

 

Oly szép szemem ha volna,
Mint a tiéd,
Szívfoglaló hatalmát
Megérzenéd.

Rád néznék mindörökké,
Mint tiszta ég,
S oly lángoló sugárral,
Mint a nap ég;

Feloldanám szivedben
A tél fagyát,
Hogy enyhe szép tavasszá
Virúlna át,

S teremné a virágok
Legszebbikét,
Mi által életté lesz
A puszta lét.

És e virág virítna
Csupán nekem;
És e virág mi volna?
A szerelem.

1839. január 27.

 

Előzmény: Lutra (50514)
Lutra Creative Commons License 2016.09.01 0 0 50514

Jó éjszakát mindenkinek!

 

.........................

 

 

Reményik Sándor

Szerenád oda túlra              

Ezen az első őszi reggelen
Jobban fáj, hogy már nem lehetsz velem.

Most lehetnék hozzád figyelmesebb:
Az ősz, tudod, mindig megenyhített.

Beteg lelkemen most pattan a zár,
Pattintgatja a búcsúzó sugár.

Most nyílnak bennem fátyolos egek,
Most félve, én is föltekinthetek.

Most írhatnék Neked sokat, sokat,
Míg szólnál: "Fiam, ne fáraszd magad."

Most mutathatnék elsőül Neked
A reggelinél elibéd simítva,
Sápadt szirmú kései verseket,

S hallgatnám kritikád, a halkszavút,
Egyetlen drága anya-kifogást:
"Ó, fiam, - csak ne olyan szomorút..."

 

 

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.01 0 0 50513

Jo ejszakat kivanok draga Jahorka! :-)

 

Mécs László

A SZENTLÉLEK EKÉI

 

Hogy angyalkézből bezárult az Éden

átok morajlik, forr a föld szívében,

s a kéreg tövist, bojtorjánt terem.

 

Az ember itt vergődött rögre esve,

tövis szurkálta lábait sebesre,

s kiszúrta lelke álmodó szemét.

 

S míg könnye hull a föld ugarszívére

a Szentlélek már néhány ezer éve

jár, jár a bojtorjános föld felett.

 

Szánt vihar-vemhes titkos paripákon,

ölében mag van, édes álom-mákony,

s amerre megy, a vak szem mennybe lát…

 

Így jár a földön néhányezer éve,

megtüzesült emberszív az ekéje,

s évszázados barázda jár nyomán.

 

Akkor van igazi ünnep, piros pünkösd,

mikor egy vaksi, rögre görnyedt bűnöst,

szántó, izzó ekéje megérint.

 

Az volt a pünkösd, mikor az a hitvány

gyáván bujdosó tizenegy tanítvány

a Szentlélek tüzes ekéje lett.

 

Az volt a szántás! Végtelenbe vágtak

barázdát minden táján e világnak,

és Föld és ember újról álmodik

 

 

 

Előzmény: jahorka (50512)
jahorka Creative Commons License 2016.08.31 0 0 50512

Szervusz, Drága Hó-hó-hó!

Nagyon aranyos vers:-) köszönöm szépen:-)

 

Ábrányi Emil:

Dal

 

 

 

Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld mezőben minduntalan
Az utadba állnék.

 

Ha madár lehetnék,
Vadgalambbá válnék:
Ablakodra édes vággyal
Turbékolni szállnék.

 

Ha illat lehetnék,
Lehelleted lennék.
Imádságos ajkaidról
A mennyekbe mennék.

 

Hogyha fa lehetnék,
Szomorú fűz lennék:
Hosszú, síró ágaimmal
Sírodon pihennék!

 

Előzmény: ho-ho-ho* (50511)
ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.08.30 0 0 50511

Gál János

 Bújócska

 

 Ha völgy leszel,

 Én hűs patak benne

 Ha te vagy a patak,

 Én ívelt híd felette

 

 Ha út leszel,

 Én a szekér rajta

 Ha te a szekér,

 Én majd a pajta

 

 Ha mese leszel,

 Én gyermek, ki hallgat,

 Ha gyermek leszel,

 Én dal ki elaltat.

 

 Ha irka leszel,

 Én majd a lapja

 Ha te az irkalap,

 Én a vers rajta.

 

 Ha vers leszel,

 Én toll, mi leírja,

 Ha te a toll,

 Én sötétkék tinta.

 

 Ha telihold leszel,

 Én egy kis csillag,

 Ha csillaggá leszel,

 Kiválasztalak.

 

 :-)

 

 

jahorka Creative Commons License 2016.08.29 0 0 50510

Szabó Anikó(.Anikoanna)

Csillaglány

 

Odafent egy csillagon
ül egy szép leány.
Reád köszön: Szép estét,
én vagyok Csillaglány!
Haját fátyol vonja be,
mit a hold szőtt köréje.
Fején csillagkoszorú,
arca csupa derű,
s csilingelő a nevetése.
Felhőkből gyúr bárányhadat,
és lámpást gyújt az égen.
Mikor a Földön alkonyodik,
ezüst létrán lejön közénk,
s virágot szed a réten.
Barátai a madarak,
és mind az állatsereg.
Jó szívét ismerik
a földi emberek.
Álmodban ő dúdol,
meséket mesél neked,
betakargat, hogy ne fázz,
s ha félsz, megfogja a kezed.
Nézd, odafent ül most is
egy fénylő csillagon,
csillagport szór a világra,
és szívedhez vidáman kiáltja:
Szeretlek nagyon!

 

 

 

jahorka Creative Commons License 2016.08.26 0 0 50509

Jó éjszakát kívánok!

 

Németh Edina:

Vannak, akik fogják a kezemet...

 

Barátok nélkül
Nincs értelme élnünk,
Mert ők azok az emberek,
Akik mindig ott lesznek melletted.

Az én barátaim mindig mellettem vannak,
Örömben, bánatban és a legnagyobb bajban,
Ha szomorú vagyok, megfogják a kezemet,
Az arcomba ordítanak, ha elvesztem az eszemet.

Ha kell, megnyugtatnak,
Tőlük rengeteg szeretetet kaptam.
A titkaimat mind tudják,
Mert a barátoknak elmondani mindent muszáj.

Csodálatos érzés, hogy vannak, akik vigyáznak rám,
Megfogják a kezem, ha valami bánt,
Kedves barátaim, ti féltetek engem,
És én ezért végtelenül hálás vagyok nektek.

 

Barátok nélkül nem ér semmit az élet. Köszönöm, Istenem, hogy ilyen csodálatos barátaim vannak.

 

 

jahorka Creative Commons License 2016.08.26 0 0 50508

Szervusz, Kedves Lutra!

Köszönöm szépen, gyönyörű:-))))

 

Béres A Virág:

Használd ki

 

Csak légy egy-szer-i(ű), s használd ki.
Ne állítson meg soha félsz vagy kétség.
Ne tántorítson el tőle értetlenség.
Nézz szembe végtelen íriszével.
Ne hagyd, hogy tétlenül elszökjön,
Miközben megtorpanni látszol.
Állítsd meg újra és újra magad előtt,
Ne hallgass arra, mi nem róla szól.
Ne bánd, hogyha megszólnak érte,
S meg se riadj tőle, ha veled van.
Ha futni hagyod, elveszett... örökre,
Hiába nézel a nyomába, megszökött.
Most használd ki, míg itt van,
Amíg érzed illatát, látod színeit,
Hallod a neszét, érzed a hőjét.
Csak légy egy-szer-i(ű), s használd ki.
Élj vele úgy, ahogy van.
Ne forgasd ki, fel, s el se nyomd,
Mint nem létező illanás.
Ne akarj fölébe kerülni, s alatta se maradj,
Benne légy, és vele...
Ízleld meg, s ha továbbengeded, akkor
Mondd, mit érzel, hogy itt hagyott.
Mikor már nem ránthatod vissza,
Hogy a szemébe tekints...
Az időnek!
Használd ki... egy-szer-(H)űen a pillanatot,
És szeress, míg szerethetsz!

 

Előzmény: jahorka (50506)
Lutra Creative Commons License 2016.08.26 0 0 50507

Nemes Nagy Ágnes

A mozdulat

Éjjel kezem föltartottam,
az égre Hozzád nyújtottam,
mi lesz Helyetted, kérdeztem,
s Te mondtad, hogy a mozdulat.

 

 

jahorka Creative Commons License 2016.08.23 0 0 50506

Sárosi Árpád:

Mesék

 

Szerettem mindig a meséket,
Nagy tettek, ősidők csodáit,
Hol megharcolni a pokollal
Királykisasszony csókja csábit.

Gyöngék, erősek irtó harcát,
Hol dult határok vérben állnak: 
Mert szeplő esett hiuságán
Az ország első asszonyának.

Az árvalány könnyes meséjét,
Kit mostohája kerget utnak
S kopik utána vas csizmája
A győzhetetlen herceg urnak.

Az aranyhaju rableányról,
Kit hét lakatu várba zártak,
Mert holdas estén meghallgatta
Rím-csengetyüit dalnokának.

* * *

Ma, meg nem értett sok mesének
Én voltam, én vagyok a hőse,
Csókmivelő, szerelmes asszony
Lovagja, rabja, hegedőse.

Boldog vagyok, ha hódolásom
Rímek füzérén elfogadja,
Nagy ur vagyok, ha megjutalmaz
És rózsaszáját nekem adja.

 

Előzmény: jahorka (50505)
jahorka Creative Commons License 2016.08.23 0 0 50505

Sárosi Árpád:

Áldozom a napnak

 

Az álmok mese fátyolát,
Hajnal, ne gyürd le róla.
Legyen, a csendnek szárnyain
Övé, a legszebb óra.
Csak én megyek, megáldozom
Oltáromon, a napnak;
Tanuja, senki ne legyen
A szakadó szavaknak.
Álmodjanak erdők-hegyek,
Ne ébredezzen ének,
Mikor remegve áldozom: 
A napnak, tűznek, fénynek.

Nap, lángot, ragyogást te adj
Két, hervadó szememnek,
A szivem, számat, véremet
Örök tüzeddel verd meg;
Fülembe, rontó énekét
Szerelmes, szent titoknak,
Élet-igéket, örömöt,
Mit soha el nem mondtak.

Omlik az arany zápora,
Vidám zsoltárok zsongnak.
Viszem, király, dus kincseid: 
Ébredő asszonyomnak.

 

Előzmény: jahorka (50504)
jahorka Creative Commons License 2016.08.23 0 0 50504

Szép estét kívánok!

 

Sárosi Árpád:

Maradj velem

 

Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem titkos szavait.
Szeretem őt, mert enyhit, megvigasztal
És lemondani megtanit.

Szerelmes daltól dobbant szive tegnap,
Holnap visszhangoz gyászzenét.
S ahol a boldogságnak fénye áradt,
Sötét van ott ma, oly setét.

Barátai elhagyják búcsu nélkül,
Ahogy elhagyjuk, te, meg én.
És vad viharok osztakoznak holnap
Letépett lombján, levelén.

Ki ezer sebtől vérző koldusoknak
Osztotta kincsét pazarul: 
A tűnő nyár utolsó éjszakáján
Meghal koldusként, szótlanul.

Maradj velem, az erdő hí marasztal.
Csak még egy dalt a régiből.
Maradj velem, egy sugár röppent vissza
S egy hű madár jött dél felől.

Eszembe jut a holnap, ködös holnap
A nyár utolsó éjjelén,
Mikor az erdők mély csendjében
Csak ketten leszünk, te, meg én.

Szemem lezárja örök álmok álma,
Arcomra erdők lombja hull,
Te sírni fogsz, csókolni hideg ajkam
És én ott fekszem szótlanul.

 

jahorka Creative Commons License 2016.08.21 0 0 50503

Eastwoodnak!

 Szeretettel:

jahorka Creative Commons License 2016.08.21 0 0 50502

Pál Jűlia:

Lélekharang

 

Mondd, mit mesél az éjjel, mikor álom simítja arcodat,
Mondd, mit mesél a reggel, mikor a Nap érinti válladat?
Mondd, érzed a rezdülését, mit a fénnyel postáztam feléd,
Mondd, érzed a dallamot, szívem dobbanásának énekét?

Perzselt-e már csók ajkaidra csípősen izzó bélyeget,
Perzselt-e már szavalt szó szívedbe végtelen nagy szerelmet?
Pazar volt a perc, mikor rád kacsintott a párnás pillanat,
Pazar volt a gondolat, amikor rád talált az alkonyat?

Pihent-e fájdalom gyötörte válladon remény-ragyogás,
Pihent-e tenyeredben teremteni akaró alkotás?
Poroltál-e szusszanó emléket, mely újra nyert értelmet,
Poroltál-e szavakat, mely megtérve célokról mesélhet?

Súgott-e már füleidbe sötét hangulatot a kétely,
Súgott-e titkokat, hogy megfertőzzön örökre a métely?
Sikerült-e legyőznöd sötét árnyak tétlen tapintását,
Sikerült-e már átírnod életed könyvének tartalmát?

Hiszed-e, hogy van mesébe szelídült szerelmi vallomás,
Hiszed-e, hogy van örökké ívelő, karmikus látomás?
Hallod a szélben a hangom féltő szerelmi suttogását,
Hallod a virágok sóhaját, neved becéző ritmusát?

Érzed a versem végtelen tereket betöltő erejét,
Érzed az erőt, a hitem, szeretetem áradó fényét?
Éleszd fel a lelked mélyébe ragadó gyermeki éned,
Éleszd fel a tudást, és hidd el, hogy értelmet nyer a léted!

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!