"2. le - láb (nem, más) A láb, lábak hangja(i), ahol legmarkánsabban hallatszanak, nedves, agyagos talajon (pl. vízparton)"
Van asszociatív hangcsere-bere csiribí-csiribá varázslatos kapcsolat.
láb lép láp lap lep ..... lopakszik, lopódzik..... lába lapja lápra lépre lép. Zsargon: lelécel. De mi a kép? nekem az ugrik be, hogy van két lapos léced a lápon. Átlépsz az egyikről a másikra és a hátsót magad elé rakod és így haladsz. És nem lep el a láp. Tudom hogy hülyeség. Mert ezesetben a magyar egy mocsári nyelv.
late 13c., from O.N. leggr "leg, bone," from P.Gmc. *lagjaz. Replaced O.E. shank. The meaning "a part or stage of a journey or race" (1920) is from earlier sailing sense of "a run made on a single tack" (1867), which was usually qualified as long leg, short leg, etc. Leg-work (1891) was originally news reporter's slang for an assignment that produced more walking than text. Slang phrase shake a leg "dance" is attested from 1881. To be on (one's) last legs "at the end of one's life" is from 1590s. Legging "extra outer covering to protect the leg" first recorded 1763. Leg-warmer is first attested 1974. Leg up "aid, boost" is from 1837.
Van egy olyan általánosan elfogadott elmélet, miszerint az ember először a testrészeit nevezte meg, ezek a legősibb részei egy nyelv szókincsének. Ezek a magyarban szinte mind egy szótagú szavak. A finnugrászok is felhozzák ezt az érvet a rokon nyelviség bizonyítására. Persze azt nem említik, hogy más nyelvcsaládokkal is kimutatható a kapcsolódás, csak gyakran jelentős jelentésmódosulással. Tetszetős, de egy kicsit íróasztal szaga van. A nyelvet helyzetben kell vizsgálni, tehát megfigyeléssel. Milyen túlélési esélyt növel, ha valaki a testrészeit nevezi meg. Mondjuk egy kurkászó majom csapat egyik tagja meg szeretné vakartatni a feje búbját. Inkább mutogatni fog, ami bőven elég. Lehet tudni, hogy a főemlősök is rendelkeznek valami jelrendszerrel. Őket kell figyelni, hogy milyen szituációban a legaktívabbak és a legfontosabbak, hogy a lehetőségeikhez mérten a legfejlettebb kommunikációt használják. Csapatmunka, vészhelyzet. Nem valószínű, hogy amikor jön a ragadozó, vagy éppen ők ragadoznak, akkor a testrészeiket fogják emlegetni. Alapvetően azt kell közölni, hogy mit csináljanak. Ez mozgás, tehát ige. Szintén fontos a hol kérdés is, a helyhatározók. A testrészek megnevezése már egy másik lépcsőfok, akkor már egy meglévő szókészletből kell/lehet gazdálkodni. A magyarból több példát lehet hozni, amikor helyhatározóval, vagy igével kapcsolhatók össze a testrésznevek. Fel - fej, le - láb, be - bél. Vagy amit említettem az indoeurópai in és in. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a finnugor nyelvekkel ebben a tekintetben is sok a közös vonás, de nem csoda, hiszen ha ősnyelvről beszélünk, akkor az elmondhatjuk, hogy az uráli az egyik legrégebbi nyelvcsalád, mert olyan távol állnak egymástól a különböző ágai, hogy az indoeurópaik, vagy a szemiták csak írígykedhetnek, bár végső soron velük is egy nyelvet beszélünk.
"Neve: UHU. Sem ügü-t, sem hüvi-t, sem egyéb más hangot nem ad ki."
Nem ilyen egyszerű, de van ebben is igen csak szómagvas dolog. Az UHU gyermeknyelvi. Bagoly és kuvik is a magyar neve. De a török alakok ebből a közös ősrétegből származnak. Ehhez a népeknek még csak találkoznia sem kell. Szerintem. Ma éppúgy ott huhog a madár, mint 30.000 éve. Nem mi adtunk neki nevet, hanem ő saját magának.
19. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. 20. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
Ma is így kezdődik a gyermekek nyelvtanítása. zümi, miaú, nyaú, vau, brumi, brekeke .........
Mi magyarok ragaszkodunk hagyományainkhoz. Nyelv tekintetében is maradunk, amíg csak lehet, az eredetinél. Így a hangutánzásból keletkezett szavainknál is. Tudniillik a hang mindvégig figyelmeztet is ezen eredetre. Nem így a türk. Íme egy példa: A baglyok ugyebár huhognak, és a legnagyobb termetű közülük az uhu...uhu... hangot hallatja. Neve: UHU. Sem ügü-t, sem hüvi-t, sem egyéb más hangot nem ad ki.
Természetesen a mutogatásnak óriási szerepe volt a közlésben, s van ma is, azonban a témánál maradva, a nyelvről legyen szó. (A testbeszéd jelentősége ismert.) Kérdés, hogy a nyelvkutatás különféle ágazatainak eddig elért eredményei választ adnak e mindenre? Nyilván nem. Például arra sem, hogy hogyan alakult ki, s innen hogyan fejlődött tovább a nyelv. És itt elsősorban a magyar nyelvről van szó. Vannak e szilárd kiinduló pontok a nyelvkutatásban? Szerintem: 1. a mai nyelvünk (az összes táj és szakszavakkal, stb.) 2. írott emlékek (itt az a baj, hogy mennél visszább megyünk az időben, annál bizonytalanabb a helyzet, az ismert okok miatt) 3. elfogadott, ill. elfogadható rekonstrukciós kísérletek (e területen "öldöklő harcok" folynak, ismerjük) 4. magam ide veszem fix pontként, hogy a hangutánzó szavak forrásainak hangjai nem változtak. E hangok nem határozhatóak meg objektíven. De helye van a mértékadó szubjektivitásnak! Mert teszem azt, aki zenét szeretne tanulni, előbb felmérik, hogy mit tud. Például nem botfülű e? Tiszta "szubjektivizmus"... Ki, vagy mi határozhatja meg, hogy mi a hangutánzó szó, ill. lehet e objektíven dönteni ebben a kérdésben?
Alapvető, hogy helyesen ismerjük fel a minket naponta ért hangokat. (A kutyám is felismeri a kocsim hangját, jóelőre odaül a kapuba, ha hallja!) Az őskorban, amikor a nyelv kialakult, életbevágó képességnek kellett lennie a hangfelismerésnek. (E tekintetben mi labdába sem rúghatunk.) T.i. a helytelen felismerésnek az utolsó nyamm-nyamm hang lett a vége. Változás akkor állt be, amikor az első tudatos utánzás megtörtént. (Előtte is volt nyilvánvalóan, pl. a saját, akkor még artikulálatlan hangok mímelése. Pl. fájdalomé, kímélet, gondoskodás céljából, stb.) Első szinten tehát az történt, hogy kiteljesedett a hangutánzással történő közlés. Persze ehhez az kellett, hogy ismerjem a hangokat, valamint olyan szinten tudjam visszaadni, hogy ne legyen félreérthető. Azaz minél inkább hasonlítson arra. Ehhez egyfajta képesség kellett. Akinek ilyen nem volt, ma nincs utódja. Kiszelektálódott. Természetesen még a találó hangutánzók is absztrakció eredményei, (nem vagyunk szajkók, vagy papagájok), a lényeg az eredeti hanghoz való olyan közelítés, hogy a másik, a befogadó fél felismerje. Miután megszokottá vált, azaz megtanultuk, tkp. szóként viselkedik. Ha a hangutánzásból való beszédkialakulás hipotézise szerinti vizsgálódás során eljutunk egy olyan szintre, amikor már akkora tömegű a hangutánzás származékainak száma, hogy elér egy bizonyos kritikus tömeget, megállapíthatjuk e mennyiség alapján: az összes szavunk csakis és kizárólag hangutánzáson alapul. Így értelmet kapnak olyan jelenségek is, melyekre eddig nem volt válasz. (Az a feltételezés, hogy ú.n. „szimbolizációból”, vagy „memetikusan”, azaz hogy egy tetszőleges hangsor összeköthető egy tetszőleges tárggyal/tevékenységgel stb., nem egyéb, mint spekuláció. Nem életszerű, nem gyakorlatias. Ehhez önmagából kellett volna kilépnie a korabeli embernek.)
Mai szegényes hangjainkat (mennyi is van a beszédben? 35?) nem lehet összevetni a nagyságrendekkel több hangutánzóval! (lásd állathangok, stb.) Az idővel ez csak szegényedett, szükségszerűen. Tudniillik, amíg nem volt szavakba öntött beszéd, e hangokkal kellett a kommunikálást egyrészt megoldani. A kezdeti időkben a természet képei a valóságban és az ember képzetei róluk az emlékezetben egymás mellett jelennek meg, mindenféle magyarázat nélkül, s anélkül, hogy fölfednék belső összetettségüket, vagy ok-okozati kapcsolataikat. Az emberi nyelv nem a semmiből jött létre, hanem valami folytatásának kell lennie. Ez csak úgy magyarázható meg evolúciós oldalról, hogy nem a nyelv fejlődik, hanem az emberi tudat, és fejlődő tudatnak szüksége lett egy egyre jobban működő kommunikációs csatornára. A genetikailag beégetett mimikák és hangjelzések már nem feleltek meg a nagyobb igényeknek, ezért azon egyedek lettek életképesebbek, akiknek kevésbé lett kötöttebb a fenti két kommunikációs csatornája. A kötetlenebb mimika már a főemlősöknél kialakult, példa erre egy páviáncsapat vezető hímjeinek döntési mechanizmusai. De itt annak eldöntése, hogy hova menjen a csapat reggelizni, akár két óra is lehet az érdekellentétek és meg nem értések miatt.
Lényeg, hogy 1,5 - 2,0 millió éve elindult a beszéd kialakulása a korai homóknál és ez egy előnyelvi szintig aránylag hamar ki is alakulhatott. Az előnyelv kb. olyan, mikor egy-két fogalomkör jellegzetes szavát sorrendtől függetlenül egymás mellé teszem és a metszetéből, a fogalmi körök közös részéből lehet kitalálni a mondandót. Valami ilyen szintű lehetett a homo erectus "mondata". Itt természetesen elképzelhető, hogy nagyon sok fogalom jelölése még mutogatással és hangutánzással történt. A hangutánzás mutatja miért is van annyi szavunk egy-egy tőből, gyökből. Hiszen elvileg tetszés szerint alakíthatnánk szavakat! A lehetőség megvan, mégsem tesszük! Azért nyüzsögnek-tolonganak a szavak oly közeli hangalakkal egymás mellett, (sok esetben teljesen eltérő jelentéssel is), mert NEM TUDUNK, MERT NEM LEHET CSAK ÚGY ELSZAKADNI A GYÖKTŐL. Ma sem!!! (Nem győzzük toldalékolni, hangzóváltással alakítani, stb.) Kijelenthetjük, hogy a nyelv nem szavak halmaza, egymás melletti sora, hanem felépítmény. Egy-egy szó mindig szoros összefüggésben van valamely másikkal. Vagy származék, vagy származtató. Ha egyik sem, akkor hangutánzó. Ez természetesen szintén kötött dolog, mert az utánzásnak olyan szintűnek kellett lennie, hogy más is megértse. A különféle nyelvekben található azonos, vagy hasonló hangalakú és jelentésű szavak pedig azt mutatják, hogy valaha egy közös ősből alakultak ki a mai nyelvek.
vagy mint ahogy ma is, ha nem értünk szót egy idegennel, mutatunk és mondunk is vmit. mellé amit tudjuk hogy nem ért, de reméljük hogy a körítés (szimbólum-SOR/REND) révén összeáll a kép.
Nem kakaskodásból csinálom... de nem feltétlenül hang társul a gondolathoz, hanem először is lehet egy egyszerűsített szimbólum-képrendszer is. Ez tükröződik valahol hieroglifákban és talán rovásírásban, magában a képírásban -
Tehát amellett hogy egyáltalán nem degradálnám le a hangot mint olyat (sőt-sőőt:). A verbális kommunikáció már egy evolúciós ugrás. Nagy valószinűséggel megelőzte a mutogatás, szvsz.ezek a rovásírás/rúnák etc = mutogatási kódok, ezért lehettek karakteresebbek. És ismét muszály vagyok előhozakodni az előbb taglalt párhuzamokkal, tehát: ismét csak a kályhától elindulva Szó - S'u - SHOW (angolul:) /mit is, mit jelenthet - MUTAT?? , szvsz.meglehetős'n érdekes
egyébként a magyar Mond vmit. kifejezés is tudtommal (mon=jel, ázsiai kultúrkörben), a fentebbi kapcsolat a lényeges utóbbi csak adalék, nem feltétlen bizonyíték (már ha egyáltalán igaz)
Így is igaz, azonban, ha közölni akarunk valamit, akkor nyilván első a gondolat. A gondolat képi (alapvetően), majd ehhez társul megjelenítője, a hang. Fordítva akkor igaz, ha mi "fogjuk az adást."
A képtársítás a gondolkodás alapművelete, mert törzsállománya ma is kép. Még akkor is, ha tisztán hangot utánozunk le, mert ekkor is látjuk a hanghoz tartozó képet
Neeeeeeeeeeem! A képhez tartozó hangot. S ez a leglényegesebb. (S itt is érdekes: LÉ-nyeg - tehát a LÉ-t-ből a LÉ- nyeg.
Bocsi, az anyag amit linkeltél nem éppen a legrövidebb, és ha visszanézed a postok küldésének idejét - még nem láttam akkor a 147-est amit felraktál. Ami már más fényben tüntetette fel a dolgokat számomra is. thnx
mondjuk -eng kif.el kapcsolatban nekem gyanús a náluk hivatalos -ing végződés, mely tkp. a jelen időt képviseli. /147.hsz-ben talán ez így nem szerepelt (?? hirtelen elbizonytalanodtam , mert a magyari -ng is hasonló jelentéstartalmú)
"...a hangutánzó hangok kifejezések, gyökök, de korántsem fedi le a teljes spektrumot..."
Nem tudom ki állított ilyet. Én még nem hallottam. Az más dolog, hogy a nyelv ezen ALAPSZIK. Amint hogy a fa sem végig gyökér.... Természetünkből, (azaz lehetőségeinkből) kiindulva csak azt mondhatjuk: amit az érzékszervek felfogni képesek, arra alapul. Képekben, hangokban nyilatkozik meg a világ elsősorban, ha gondolkodásról beszélünk. E kettő közül is elsődlegesek a képek. A képtársítás a gondolkodás alapművelete, mert törzsállománya ma is kép. Még akkor is, ha tisztán hangot utánozunk le, mert ekkor is látjuk a hanghoz tartozó képet.
Innen minden további fogalmi „fejlesztés”, a hasonlatok, a metaforák egymásra épülő láncolata.
Mítoszok, ezotéria, "szent lélek", stb. kései dolgok, s nem tartoznak az ősnyelv, s egyáltalán a "nyelv"-hez, mint olyanhoz.
Mindez a rengeteg vizsgálat, az elméletek, a C/V...etc (amit nem is igazán tudok) erősen hasonlít arra, mikor a biológus szikével kívánja megvizsgálni az élet lényegét, s arra eszmél, hogy az utolsó vágásoknál az már nem is él. (a gondolat valójában Balogh Bélától eredt) (Ha a Végső valóság c. könyvét elolvasod, rájössz a lényegre)
Tehát a lényeg: az tapogatódzásod az analógiákról Várkonyi Nándor:Szíriat oszlopai-ban igazolást nyer.
Ami ezekből kibontakozik, az a rögeszmém: a nyelvek - mint a gondolatközlés, az információtovábbítás földi eszközei - nem evolóciótermékek, nem kifejlődött, aklapfunkciójelölésből kiindult "termékek". Ezek önálló, élő entitások. Ergo: nem emberi eredetűek - amennyiben ez alatt a jelenleg élő ember kategóriájú földi lényeket értjük alatta. A megtévesztő, és lényegeltakaró a felületes szemlélő - és sajna' az ezt vizsgálók ebbe a csoportba tartoznak - számára, hogy a kezdet után már általuk (ti. a "tulajdonosok" által) már alakíthatóak. Evvel az a téves képszer alakult ki, hogy ők is állították elő!!!!!!!! No, itt van a bibi ! ("elásva")
Jelen világkorszak és annak összes törvénye. Viszont a magyar nyelv/tan állítólag egész korrekt módon visszanyúlhat Bábel (káosz) előtti korszakig (Najahuha elment szabira? 130.hsz..). Ezért nem értem , miért kéne hogy a német, szláv, héber stb. nyelv legyen az etalon ahelyett hogy vizsgálnák hogy hol a közös nevező ?
számomra a kultúra lenne érdekes aminek ugyan részük a hangutánzó hangok kifejezések, gyökök, de korántsem fedi le a teljes spektrumot (akár lehetne egy ŐSKORI réteg, csakhogy ezzel a nézettel homlokegyenest szemben áll az - arany, ezüst, és vas..-kor mítosza , vhogy így emlékezek.., ami tkp. rímel az ember által valaha megélt felsőbbrendűségi mítoszra, melynek Bábel lerontásával vége szakadt. Ezért tartom érdekesebbnek, hogy milyen eszközökkel lehet a távolkeleti chi/ki egyiptomi ka etc., a szentlélek erejét , rendszerben látni, ősi tudásanyagok értelmezésén/feltárásán keresztül - ha jól tudom etruszkot még mindig nem fordították le, mindenestre a közép-amerikai indián nyelvekkel tűnhet rokonnak az írott formájában, már ami fenmaradt , de mondhatnám kelta druidákat, varázsló-sárkánykultuszt stb, szóval szivesen látnék ilyen elemzéseket a magyar őstörténettel kapcsolatban- és nem helyesírási kiskátékat, meg majommakogást .)
Eddiglen a szemmel - a nézelődő személlyel is felmerültek most érdekes adalékok, pld. ott van maga a Test kifejezés is , legtöbb nyelven sztem ez egyszerűen "teszt"-el egyenlő. stb. ilyesmik... sokkal gazdagabb annál az írott múlt, a mitológia és a rendezetlen tudásanyag minthogy pusztán elmerüljünk a hangok világában
Van egy ősibb de kevert képző, az -e(V)r. Ez valami deverbális névszóképző is lehetett. Tehát az írásban a fire, hiába fire, de fáj-er-nek mondják. A rokon németben az írás is stimmel Feu-er. Hasonlóképpen az -er végződésű szavaknál is. (malen - festeni) Maler (fest ő), (spielen, játszani) Spieler (játsz-ó (játékos)), (hold - tartani) Holder (tart-ó).
Baromi ért(d)ekes az -ó, -ő deverbális névszóképzőnk, mint totál termékeny igei funkcióban is megmaradt valami, az IE nyelvekben, mert náluk valamiért a hím nemű élőlény egyed, egyrész személyes névmása 'he' (ő) másrészt 'er' (német ő). Ki tudja, hogy náluk ez a közös ősjelentéssugalmazás alakította ki az -y deverbális névszóképzőjüket. (???????????)
Az ilyen képzésre rengeteg szót lehet hozni. A lay-er, az nálunk síkra fodíttatik, de ők fekv-ő-t hallanak.
Na de nézzük, ezt a -Vr (-or,-ar,-er) képez-ŐT!!
-er (1) English agent noun ending, corresponding to L. -or. In native words it represents O.E. -ere (O.Northumbrian also -are) "man who has to do with," from W.Gmc. *-ari (cf. Ger. -er, Swed. -are, Dan. -ere), from P.Gmc. *-arjoz. Some believe this root is identical with, and perhaps a borrowing of, Latin -arius. In words of Latin origin, verbs derived from pp. stems of Latin ones (including most verbs in -ate) usually take the Latin ending -or, as do Latin verbs that passed through French (e.g. governor), but there are many exceptions (eraser, laborer, promoter, deserter, sailor, bachelor), some of which were conformed from Latin to English in late M.E. The use of -or and -ee in legal language (e.g. lessor/lessee) to distinguish actors and recipients of action has given the -or ending a tinge of professionalism, and this makes it useful in doubling words that have both a professional and non-professional sense (e.g. advisor/adviser, conductor/conducter, incubator/incubater, elevator/elevater).
Nálunk ez csak az átvételeknél játszhatott, hisz, nálunk az -r hang natíív, természetes értelme, megmaradt a szeintem aboriginális, eredeti forgás, pörgés, rotation, rotor jellegű jelentésénél.
Ez a jelenetés tisztán látszik a vö. kavar, kever, habar, takar, teker, kotor igei szavainknál. (nem szabályos és nem kizárólagos ez nyilván, hisz van gyomor és nyomor, és tömör szavunk is, melyek már plusz egy szófajváltásos lépcsőn is áteshettek)
Nyilván a fentiek a logoszos logikából az-szó-csihációkból kiinduló mószertenból indulnak ki, s nem a mai történeti nyelvészet általánosan elfogadott szabályaiból. Élő, szerves nyelvészet, ahol baromi sok a bizonytalanság. :-((
Gyanúsan sok az egyezés. Csak ugye ezek nem diakrónok, hanem túlzottan szinkronok. Azaz a mai el mószertan által elvetendők, hiszen nem felelnek meg a legfontosabb hangszabályoz-ósdi szab-ÁLLJ-oknak, vizsgálati körülményeknek. Ezekkel nem is foglalkoznak, ahelyt, hogy szépen számba vennék őket. Érdekes dolgok jöhetnének ki, magáról a nyelvek működéséről. Sőt az emberi civillizáció még az írások előtti korszakairól is. Hely, nyelv és időfüggetlen.
leaf,leaves O.E. leaf "leaf of a plant, page of a book," from P.Gmc. *laubaz (cf. O.S. lof, O.N. lauf, O.Fris. laf, Du. loof, O.H.G. loub, Ger. Laub, Goth. lauf), perhaps from PIE *leup- "to peel off, break off" (cf. Lith. luobas, O.C.S. lubu "bark, rind"). Extended 15c. to very thin sheets of metal (esp. gold). Meaning "hinged flap on the side of a table" is from 1550s. The verb meaning "to turn over (the pages of a book)" is from 1660s; the sense of a book page is that in the phrase to turn over a (new) leaf (1570s).
Itt is vannak gyökök, a life, leave, a letter és sorolhatnám a szavakat. Lélegzik, lélek.....
Lom a lomb? A német Laub A levegő lebeg. A liba, lebben, libeg, lebeg úszva a nagyon híg lében, a lepke lépked a légben. A víz meg leveg ő. Sosem felejtem el, mikor azt mondta a fizikatanárom, hogy egy nagy levegőóceán legmélyén lakunk. Megértettem a légnyomást is. Meg a "barom métert". És hogy az miért is jó időjáráselőrejelzésre. A ciklonok légörvények, ahol csökken a nyomás. Elegendő volt elgondolkodnom azon, hogy a fürdőlefolyó fölött mi is történik. Szegény tanárúr, arra már nem tudott felelni, hogy miért mindig órajárás irányba forog. Miért jobbmenetes? Azóta Dél-Afrikában kipróbáltam. Ott ellentétesen. Koriolis erőnek nevezik. Amióta műhodképek vannak, szépen látszik, hogy a levegő úgyanúgy csinál, mint a fürdő lefolyó, leve. A lé meg mindig lefele.
liquid late 14c., from O.Fr. liquide, from L. liquidus "fluid, liquid, moist," from liquere "be fluid," related to liqui "to melt, flow." Of sounds, from 1630s. Financial sense of "capable of being converted to cash" is first recorded 1818. The noun is 1709, from the adjective.
És folytathatnánk a kapcsolatokat a fluid, flow és a folyó, folyadék, szavakkal ami beléd fojtja a szót.
A ’néz’, valamint az ’ad’ fogalmának összefüggéseiről. Sztarosztyin adatbázisában szerepel a következő finnugor egyeztetés, mely állítólag korrekt, jó levezetés. (A hivatkozások szerint adatait a jelenleg "hatályos" uráli nyelvészeti munkákból vette át.) Röviden:
Proto: *amta- English meaning: to give
Finnish: anta- 'geben; schenken' ............. Hungarian: ad- 'geben; schenken' ----------------------------- Más szemmel is lehet nézni. Az ősnyelvi alappal kezdve: (Kissé hosszú lesz, de másképp nem megy...) Valamely dologra való rámutatáskor eredendően kétféle hangot, szót használunk. Ha közelre, akkor magas magánhangzóval: E/I. Távolra mutatva mély a hang, az A/O.
E mutatószavak további bővítése, képzése a magyarban: T-vel: E/I. > ITT A/O > OTT SZ-szel: E+SZ > *esz > EZ A+SZ > *asz > AZ
Az -NG raggal, majd ennek kettévált alakjaival, az -N és -G ragokkal alakult szavak (mint: busong, terjeng, dühöng; ill. zörren–zörög, dobban – dobog, stb.) (felhívva magamra a figyelmet) E+ NG > *ENG (= én) Jelentése kb.: „elől vagyok, elő jöttem, itt vagyok” (Maradványa az ENG-em szavunkban található. Innen rövidülve: ÉN (Az *ENG-maradvány N és G hang M-mé, K-vá alakulása után az 1.szám 1. személy tárgyas ragja: visz-EM, hoz-OM, ill. járj-AM, valamint a nem tárgyas alak: visz-EK, hoz-OK, üt-ÖK, stb.) Továbbá: *EN-E! (közelre mutatva) és az *EN-A! (távolra) (vagy: *AN-A!) N > M >>> EME > ÍME > ÍM. Az *an, *am-ból: AMA; ÁM. Az első E hang lekopása után: NE! és NA!, NO!, NI!, NU! ------------------------------------------------------------ Proto-IE: *eg'-, *eg'h- Meaning: pron. pers. 1 sg.
Hittite: uk, ug(g)a Tokharian: A ñ-uk (Tokharian A: Agnean, vagy Eastern Tokharian, Turfanian) Old Indian: ahám Avestan: azǝm Other Iranian: OPers adam Armenian: es Old Greek: egṓ, egṓn 'I'; égō-ge Slavic: *āzъ, *ā Baltic: *aš, *eš Germanic: *ika Latin: egō ---------- Illetve: Indo-European: *(e)me-, *(e)me-n-; *me- 'we' (3162) Altaic: *bĭ̀ Uralic: *mE; *mE 'we' (584) Kartvelian: *me- Dravidian: ?? *m- in 1st p. plur. (later analogically reinterpreted as plural for other persons) Eskimo-Aleut: *vi sg., *va(ŋ)- pl. Chukchee-Kamchatkan: *ɣǝmǝ, pl. *muri ---------------------------- Már magában az indoeurópaiban is vegyes a képlet. Jelen van az en- és az eg-, ill. a belőlük alakult formák, ugyanakkor itt van az ’AZ’ forma is. Az Avesztában bővítve: "azǝm". Праслав. *аzъ отличается своим вокализмом от родственных форм,... (Az előszláv *аzъ hangzásában különbözik a többi alaktól.) ------------------------- Továbbá:
Meaning: this Written Mongolian: ene, Middle Mongolian: ene -------------------------------------------------------------- Proto-IE: *en-, *on- Meaning: pron. dem.: that; (an)other
Hittite: anni- 'jener' Tokharian: anni- 'jener' Old Indian: instr. anéna, anáyā, du. gen., loc. anayoḥ Avestan: gen. du. anayɔ̄, pl. instr. anāiš Other Iranian: OPers instr. anā Armenian: -n Artikel, na 'jener, der dort', no-in 'derselbe dort', a-n-d 'dort', ai-n 'jener' Old Greek: kẹ̄^no-, ekẹ̄^no- 'jener', dor. tē^no- 'jener', pl. énioi̯ 'einige' Slavic: *onъ Baltic: *an-a- adj. Germanic: *ina-, *jina-, *jaina- Other Italic: Umbr enom 'tum' --------------------------- (Nem a fenti adatbázisból.)
Sumerian ANE (ENE) demonstrative pronoun "that (neutral gender), that (feminine), that (3rd person)" Ill: ane [HE] wr. e-ne; a-ne "he, she" nen [THIS] wr. ne; ne-en; ne-e anene [THEY] wr. e-ne-ne; a-ne-ne "they" ----------------------------- Ha a finn „ad” töve az AN- [antaa = ad, antaja = adó, ajándékozó; antelias = adakozó, anoa = kér, annos = adag, annan =adok, annat = adsz, antoi = átadtam], úgy megfelel az ÁT = ANSIOSTA ott is az át > ad fogalmainak.
Viszont a magyarhoz nincs köze. Egyszerűen náluk ennek a bizonyos mutatószónak ez a változata fejezi ki a fogalmat. (Az AD szavunk az ÁT fogalmából jön: át(ol) > ád > ad) ---------------------------- E mutató hangokból/szavakból alakultak egyrészt a helyzetet meghatározó, (e, ez; a, az; itt, ott; eme, ama) valamint ebből származóan az átadásra vonatkozó fogalmak. Maga a rámutatás egyben figyelemfelhívás is, ebből származik a NÉZ fogalma is.
Összefüggések: A NE! mutatáskor mondott szavunk egyéb toldalékaival keletkezett szavak: *NE-SZ > NÉZZ > NÉZ (Az alap figyelemfelhívó, majd ebből! a kijelentő módú szó. Mint az angolban.) *nesz-E! > NESZE! E szavak jelentése egyrészt arra hív fel, hogy a mutatott dolgot tekintsd meg: NE!, NESZE!, NÉZZ! M-mel: NÉM (hadd ném!) és NÁM (hadd nám!) -------------------------------- A G-vel való ragozás: *NE-G Egyik értelme a cselekvésből adódik: valaki azt mondja: NE!, azaz: NE-g, NE-eg egy másik valaki felé: (Itt valószínűleg kiesett a -HOZ, -HEZ) NE!-eg Ő felé > NEG-Ő -hez > NEK-I -hez > NEKI > -NEK, -NAK Másik értelme a tekintésből jön: valaki azt mondja pl. egy szép dologra: szép! NE! (nézd!), vagyis Szép!, NE-G (ne-egi, hogy szép) > SZÉP-NEK (mondja) Az így ragozott szó értelmezési erősítést kap, pl. jónak véli, látja, gondolja, mondja, ítéli, stb. (Vagyis nem mindegy, hogy MÁS-NAK adunk valamit, vagy MÁS-NAK látjuk a dolgot.)
Három jelentése lett a -nek, -nak végződésnek a magyarban: 1. néz 2. valami felé irányultság 3. az előbbiből a birtoklás kifejezése ------------------------- A finn näke- (szótő) úgy jön a képbe, hogy az ős-szó a fejlődése nyomán náluk a látást jelenti.
Proto-Uráli: *näke English meaning: to see, look
Finnish: näke- Estonian: näge- .................... Hungarian: néz- 'schauen, sehen, blicken, betrachten' ---------------------------------------------------------------- A magyar NÉZ nem azért illik ide, mintha a "proto" K-ja Z-vé alakult volna, hanem egyszerűen: a "NE!" felszólító kapott más ragot. ------------------------------- Az urálival való más hasonlóság:
Proto-Austro-Asiatic: *ŋɨak Meaning: to look upwards
Proto-Monic: *ŋa:k …. Modern Monic: laŋa:k, lŋa:k Nyakur: ŋa:k.B -------------------------------- A dravida nōṭṭam és nōkku alak egyezik a székely netez, neteződik, (tétován néz, figyel ÚMTsz, Kriza.) és az urálival.
Dravidian etymology: Tamil : nōṭṭam Tamil derivates : nōkku (nōkki-) to see, look at, Malayalam : nōṭṭam Malayalam derivates : nōkkuka to look at, view, observe, --------------------------------- KÍNAI English meaning : such, thus, like this, like that
Preclassic Old Chinese: nak Classic Old Chinese: nak ----------------------------------- A japánban a -NAK- ÁT jelentésű:
Proto-Japanese: *núk- Meaning: to break through, pass through
Old Greek: nǘssō, att. nǘttō, aor. nǘksai̯, p. nügē^nai̯, nükhthē^nai̯, pf. m.-p. nénügmai̯ `stossen, stechen, durchstossen'; nǘksi-s f. `Stoss, Stich', nǘgma, nǘkhma n. `Stich, Reiz', nügmó-s m. `id.', nügmǟ́ f. `id.', nǘgdǟn `stichweise' Slavic: *nūkātī, *njūkātī Baltic: *niuk- Germanic: *nukk-ō- vb. ---------------------------------------------------- Proto-IE: *nak(')- Meaning: to press, to be heavy (nyom, sajtolt)
Hittite: nakki- 'schwer' (Friedrich 148) Tokharian: A, B nāk- 'reprove, condemn, reproach' (PT *nāk-) Old Greek: nássō, Att. náttō, ft. náksō, aor. énaksa, pf.pass. nénagmai 'to press, squeeze close, stamp down' ------------------------------------------------- Proto-Sino-Tibetan: *ńēk Meaning: press, push against
Burmese: hńać to squeeze (as if to extract something). Lushai: nēk to throng, to press or push against; to rub against. ------------------------------------ Proto-uráli: *nikkä English meaning: to stick in, push (beleszúr , lök) German meaning: stecken, stossen
Saam (Lapp): na^kketi- (N) 'stick, put', na̯gk̙̀ede- (T), nȧ̮Ğ̙k̙ẋ̙e- (Kld.), nȧ̮k̙̄k̙'(E)te- (Ko. Not.) 'hineinstecken, -schieben' Khanty (Ostyak): nĕk- (Trj.) 'leicht stoßen', nĕkǝmt- (VK) 'stoßen, anstoßen', năkǝmǝjǝл- (Kaz.) 'anstoßen' Mansi (Vogul): nǟki- (KM) 'толкать' ~~~~~ Lásd még: ang. nigh, ném. Nach, valamint a neighbor és a közép-felnémet nachgebur szavakat is pl. ---------- (Nem a fenti adatbázisból.)
Türkic: tengir niki - belonging to the god Sumer: niki dingir - belonging to the god ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ AD
IE (röviden) Hittite: da- (II) 'nehmen' Old Indian: dádāti Avestan: dadāiti `er gibt', dāʮra- n. `Geschenk', dāiti- `Geben Other Iranian: OPers imp. dadātuv Armenian: aor. etu; tamk `damus', tam `do'; tur `Geschenk' Old Greek: dídōmi, aor. édōka, pass. dothē^nai̯, pf. dédōka, m.-p. dédomai̯, va. dotó- `geben'; Latin: dō, damus, datis, dare, datum `geben Slavic: дать ------------------------- Baltic: Old Lithuanian: dúomi Lithuanian: dúoti `geben', Lettish: duo^t 'geben'; da^vana, dãvana 'Gabe, Geschenk' Old Prussian: dāst 'gibt', ------------------------- Altaic: (1 sacrifice 2 price, sale 3 engagement, votive 4 gift) Turkish: adaɣ (1, 3, 4) Azerbaidzhan: adax (3) Turkmen: ādaG (3) Shor: ada (1) Yakut: atɨ̄ (2) ------------------------------------------ (1 to give 2 price) Old Japanese: atapa- (1), atapji (2) Middle Japanese: átáfá- (1), átáfi (2) ------------------------------------------ South Dravidian
Tamil : utavu (utavi-) meaning : to give, ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ NÉZ, NETEZ(ődik)
(Nem a fenti adatbázisból.)
Afro-Asiatic Semitic ns.r - to watch /Phœnician [cgj] ntr - to see, watch, observe, guard./Semitic Root [ahd] naşāru - to guard, protect /Akkadian [ahd] naz.ara - to see, watch /Arabic [a
Altaic Turkic nazar- look (Azeri); nazar - look, glance; the evil eye; nezaret - supervision (Turkish); nazar - aspect, look (Uzbek) [Chong] nazar - look, glance; view, sight /Turkmen [glnp] Japanese nozoki - a peep; nozoku - to look --------------------------- Dravidian nazar - 1) sight; 2) sight of a gun; 3) evil eye (Brahui) ne_t.u (ne_t.i-) - to seek, look out for, desire, consider, aim at (Tamil) nit.t.isu - to look at, look at much, inquisitively or sternly, stare (Kannada) ----------------------------- Indo-European Slavic nadzirati - to supervise, oversee, inspect, control /Serbo-Croatian nazočan - present, attendant; witness; nazor - opinion, view /Serbo-Croatian názor - opinion /Slovak Indo-Iranian Iranian nazar (v.n.), - Looking at, beholding, seeing, nazur - one who attentively looks at another he likes; one who is looked upon or revered above all others, a venerable or respectable man /Persian n∂z∂r - eyesight; the evil eye /Baluchi [mab] Indo-Aryan netra - eye; (leader) /Sanskrit Supposed to derive from root nī - "lead, guide, conduct, carry (off)" /Sanskrit (2) Indo-European Classical Greek [lsj1 noos 1. mind, as employed in perceiving and thinking, sense, wit; 2. a. to have sense, be sensible, b. to have one's mind directed to something; 3. mind, more widely, as employed in feeling, deciding, etc., heart; 4. mind, resolve, purpose; 5. reason, intellect; (II). 1. act of mind, thought; 2. purpose, design; (III). sense, meaning of a word, etc., ----------------------------- Sumerian nu - image, likeness; máš look, inspect ------------------------------- Vagyis, a fentieket figyelembe véve éppen a finnségiek a legtávolabbiak a magyartól!
A fa is, utána ha fázik. Tűz táplálása. Fájdalmas dolog a........
fire (n.) O.E. fyr, from P.Gmc. *fuir (cf. O.S., O.Fris. fiur, O.N. fürr, M.Du., Du. vuur, O.H.G. fiur, Ger. Feuer), from PIE *perjos, (piros, pyros,pirít,perkel, pörköl......) from root *paewr- (cf. Armenian hur "fire, torch," Czech pyr "hot ashes," Gk. pyr, Umbrian pir, Skt. pu, Hittite pahhur "fire"). Current spelling is attested as early as 1200, but did not fully displace M.E. fier (preserved in fiery) until c.1600.
PIE apparently had two roots for fire: *paewr- and *egni- (cf. L. ignis). The former was "inanimate," referring to fire as a substance, and the latter was "animate," referring to it as a living force (see water).
Fire applied in English to passions, feelings, from mid-14c. Meaning "action of guns, etc." is from 1580s. Firecracker is Amer.Eng. coinage for what is in England just cracker, but the U.S. word distinguishes it from the word meaning "biscuit." Fire-engine attested from 1680s. The figurative expression play with fire "risk disaster" is from 1887; phrase where's the fire? "what's the hurry?" first recorded 1924.
fire (v.) c.1200, furen, figurative, "arouse, excite;" literal sense of "set fire to" is from late 14c., from fire (n.). The O.E. verb fyrian "to supply with fire" apparently did not survive into M.E.
Nem akarom én nagyon firtatni a dolgokat, de hát *égni- kell, *égni- kell, annak aki gyújtani akar. (Piramis)
Forgó, forró, furfanggos dolgok ezek.
(Nem találtam felvételt a töltcsőn (youtube), ahol forgó bottal gyújtanak tüzet, de ott is phűűűűűűűűzik a füvet.
