Deliblát - a szb-hr. Dẻliblato átvétele, melynek feltételezhető szn-i forrása az oszmán delibalta 'kegyetlen ember (tkp: őrült balta)'. Az utótag igazodott a szb-hr. blảto 'sár; tó' fn-hez.
Nincs nálam FNESz, és igaz, hogy a Delibláti puszta egy picit magasabban fekszik mint a környéke. De mivel a Maros–Tisza–Duna alsó folyása közti terület történetileg egy nagy mocsárvidék volt, én nem zárnám ki a -blát(i) rész kapcsolatát a szláv 'mocsár' jelentésű etimonnal. Talán tapadással deliblati puszta = 'a deliblat(o) közepén fekvő puszta (magasabban fekvő, ezért nem mocsaras, de nem is erdős vidék)'.
De majd azok, akiknek kéznél van a FNESz, megmondják, mit tart ő.
A Delibláti-homokpuszták vagy rövidebben Deliblát elnevezés vajon honnan származik?
Az Alsó-Bácska egyik része különben, száraz klímájú, félsivatagos homokvidék.
Ha tényleg szárazabb lesz a Kárpát-medence éghajlata, mint ahogy a klímakutatók valószínűsítik, akkor ez a vidék fog a Kárpát-medencében elsőként elsivatagosodni.
Ez így túl erős állítás. A Révaiban (1915) még így szerepel a Tolnai (1928) azonban már ezt írja:
„Magyar Középhegység, ma már elavult fogalom. A régi geográfiai iskola orográfiai alapon ezen a néven foglalta össze a Zala völgyelésétől a Duna váci könyökéig húzódó, ugynevezett Túladunai Magyar Középhegységet és az előbbi kanyarulaton túl az ÉNy-i Kárpátok D-i vulkánikus zónáját a Bükkig bezárólag. Középhegység nevét közepes magasságától kapta. Ez az összefoglalás azonban tarthatatlan, mert a Túladunai Magyar Középhegység csaknem egészében rögvidék, míg a Dunától ÉK-re levő rész vulkánikus fölépítésű. A M. tagjai: a Túladunai Magyar Középhegység és az ÉNy-i Kárpátok (Cserhát, Mátra, Bükk). ”
A Mátrát például a következőképp kezdi leírni e két lexikon:
Révai: „Mátra az Északnyugati Felvidék vulkánikus vonulatának tagja Heves vm. É.-i részében.”
Tolnai: „Mátra, az ÉNy-i Kárpátok vulkánikus koszorúja D-i szakaszának második csoportja Heves vm. É-i részében.”
Nem vagyok benne a földrajzi névadás szokásaiban, majd egy nálam hozzáértőbb pontosítja a dolgokat, de szerintem:
1. Minden névadás a kezdetén valamilyen kitaláció. Így a valamikori korai névadások is.
2. A középhegyég szerintem egy nagyobb léptékű gyűjtő elnevezés, s nem feltétlenül a szocializmusra jellemző, inkább a földrajztudomány szemléleti változására. S ez talán pont a szocializmus idejére esett.
3. A szlovák karszt elnevezés feltehetőleg a területre és nem az épp ott élő vagy nem élő népességre utal.
Az Északi középhegység socialista kitaláció, ahogy azt a Wiki is leírja. A hatvanas években még Börzsöny, Cserhát, Mátra , Bük és Tokaji hegységek voltak. A mai Zempléni hegység nem létezett (hiszen nem is ott van), Eperjes-Tokaji hegység volt, ennek északi része (ma SzK) a Szalánci hegység és a déli (MO) a Tokaji hegység. Ettől keletre van a Zempléni szigethegység, ami valóban a Zemplén tájegységben van. Az Agteleki karszt pegig attól lett Agteleki, mert az államhatár elválasztotta a gerincén! a régi Gömör-Tornai karszttól. A határ túloldalán levő része meg a Szlovák karszt nevet kapta (hogy mitől szlovák, mikor ott olyanok nem is élnek?).
Hogy létezik-e olyan, hogy „eredeti” név, erősen kétlem. Az Északi-középhegység mindazonáltal meglehetősen friss névalkotás, hiszen a mai Magyarországhoz viszonyítva északi csupán. Magyarán vsz. valamikor az ötvenes években hozták létre ezt az elnevezést, és messze nem az Északi-középhegység az egyetlen ilyen. Ezért próbálkoznak most egy, a természetföldrajzi viszonyokhoz jobban illeszkedő nevezéktannal (ez persze, ilyenként bizonyos mértékig irredentának is értelmezhető, hogy alappal vagy nem, nem tudom megítélni, de most nem is ez az érdekes), amit Kárpát-pannon térség táji tagolódása néven:
Láttam olyan térképet - újabb keletűt - amin az Északi-középhegység helyett Mátraerdő, a Dunántúli-középhegység helyett Bakonyerdő elnevezés olvasható. Érdekes.
Akár csak a Zempléni hegység ami Abaujban található nem Zemplénben, de mióta összevonták BAZ megyének, azóta már Gönc és Tokaj, sőt Szikszó is gyakran "zempléni".
Nagy-Szór (dombvidék Pest megye északkeleti részén, nagyjából Váckisújfalu, Váchartyán, Püspökszilágy és Püspökhatvan határában, legmagasabb pontja 358 méter)
Ecskend (domvidék Pest megye és Nógrád megye határvidékén, lényegében Galgamácsa, Galgagyörk, Püspökhatvan, Acsa, Erdőkürt és Kálló községek között, legmagasabb pontja 321 méter)
No majd kapunk a turanistáktól a fejünkre, hisz ők kétséget kizáróan bebizonyították, hogy szlávok nem éltek a Kárpát-medencében a magyar honfoglalás előtt...
Még az említésük is főbenjáró bűn, akár a holokauszt tagadásáé:-)
Zselic: Puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. Eredetéül szolgáló név feltehetőleg a létező szláv ®elislav mára feltehetőleg már kiveszett és írásban sem dokumentált, így kikövetkeztetett *®elis rövid alakja lehetett. (Ha a ® nem látszik, az egy fordított kalapos z.)
-Ha Kiss Lajos foglalkozik a tájegységek, nem települések vagy vizek földrajzi nevével, akkor annak első írásos említése átlagosan későbbinek tűnik, mint a települések első írásos megjelenésének átlaga.
-Továbbá egy település megnevezése talán lényegesebb, mint egy tájegysége abban az időben, amikor még nem volt a népesség oly mozgékony, mint manapság. A társadalmi rangsor alsóbb rétegeinek népessége gyakorlatilag a születési helyének környékén élte le életét. Röghözkötöttség. Nekik nem feltétlenül kellett megkülönböztetni egy olyan tájegységet, ahova sose jutottak el. Persze ettől még a magasabb rétegek utazó kiváltságosai elnevezhették, de ezt meg nem feltétlenül ismerték az alsóbb rétegek. Pedig ezen utóbbiak voltak többen és adták a mai nyelvhasználati formánk, s feltehetőleg a tájegységi megnevezések döntő részének alapjait is.
A fenti két megfontolás miatt írtam a "megtámadott" kijelentésemet. Persze ez még nem jelent tényt, no meg én is tévedhetek. :o)
Ha arrafelé laksz és az ottaniaktól sosem hallottad, azon még nem kell csodálkozni. Nem két zárt kategóriaként, de vannak népi ill. "tudós" tájnevek. (Ráadásul a földrajztudósok fölkaphatnak és a könyvekben továbbéltethetnek eredetileg "népi", de közben kihalt tájneveket.) Én úgy emlékszem, a Bársonyos a régebbi Földrajzi Világatlaszomban is benne volt, az újban biztos hogy benne van. Elsődlegesen a dombságot jelöli: "a Vértesalji-dombságnak az Által-ér völgytől Ny-ra terjedő része" (Magyar Nagylexikon). Bársonyos falu az atlasz szerint a dombságtól északnyugatra, Kisbér és Pannonhalma között fekszik (már amennyire ki lehet ezen igazodni).
Tényleg jó volna, ha meglenne valakinek a Juhász Dezső könyve! A tájneveké egy elég kusza probléma és ahhoz képest nem hiszem, hogy sokan lennének itt, akik komolyan foglalkoztak volna vele.
"A tájegységek megnevezése későbbi keletű, mint a településeké" -- Nem feltétlenül, mért? Elég sok magyar tájnév utal pont olyan természetföldrajzi jellemzőre, amelyek éppen a terület benépesülése előtt lehettek meghatározóak, pl. Nyír, Somogy. Mint ahogy az Észak-Amerikát felfedező prémvadászok is nevet adtak az általuk bejárt vidékeknek, amelyek közül némelyik aztán megmaradt, a korai kárpát-medencei magyarok is sok félig-meddig lakatlan (hegyes, mocsaras, erdős), de a tájékozódás szempontjából fontos tájat nevezhettek el. Aztán meg volt úgy, hogy tájnevek/tájfogalmak ki is koptak a használatból anélkül, hogy a településeik neve megváltozott volna.
Akár az is, de jó rég óta. :o) Mivel első írásos megjelenése Barsunus alakban 1221-ből való. Vagy a talaja nagyon finom fövenyes, homokos. Ez egy másik feltevés a településnév eredetéről.
A tájegységek megnevezése későbbi keletű, mint a településeké, így vagy a településről, vagy arról kapta, amiről a település is. Ti. Kiss Lajos szerint: "Talán a környék jellemző növényzetével függ össze. L. a következő növényneveket: bársonykerep, bársonyos árvacsalán, bársonyos kakukkszegfű, bársonyvirág stb." Kiss Lajos a tájegységgel nem foglalkozik, azt sem állítja, hogy ott most vagy régebben ilyen növények voltak, csak települési névadó lehetett.
