Nem érted, hogy miért kell piaci áron megfizetned mindent?
Nem tudod, hogy szeretett vezetőink miért nyírják szét a szociális hálót?
Csodálkozol, mert nem érdekli őket a katasztrofális demográfiai helyzet?
De van ami érdekli őket, csak éppen nem dicsekednek vele: a GATS egyezmény. Erre hazánknak mindennél nagyobb szüksége van, legalábbis szeretett vezetőink szerint.
De, ahogy monda a miniszterelnök, a száz meg száz trükkről nem kell tudnotok.
Az nyitóban vannak a linkek.
A nagy kiárusítás politikai film. A világ legkülönbözőbb részein játszódó epizódok nagyon konkrét emberi sorsokban jelenítik meg a privatizáció elvont fogalmát. Tragikus, tragikomikus, de lélekemelő történeteket látunk olyan emberek életéből, akik nap mint nap szembesülnek annak a magánosítási politikának a hatásaival, amelyet a Washingtonban és Genfben székelő személytelen nemzetközi pénzintézetek diktálnak, köztük a Nemzetközi Monetáris Alap (IMF), a Világbank és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO).
FLORIAN OPITZ író-rendező feltárja a hatékonynak és ragyogónak beállított privatizált és globalizált világ valóságát. Megvizsgálja „a nagy kiárusítás”, azaz az alapvető közszolgáltatások – a víz- és áramellátás, a tömegközlekedés, sőt az egészségügyi ellátás – magánkézbe adásának hatásait. A rendező Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrikában, vagy Európában és az Egyesült Államokban találkozik azokkal az emberekkel, akiknek a fönti szép ígéretek csak üres szólamok. És amit a film bemutat, az még csak a kezdet.
FLORIAN OPITZ beszél az új gazdasági világrend építőivel, de a hétköznapi emberekkel is, akik a bőrükön érzik az előbbiek működését. Elmeséli egy dél-afrikai aktivista történetét, aki olyan szegény családoknak segít Sowetóban, akiknél a privatizáció előtt álló áramszolgáltató, az ESKOM kikapcsolta a villanyt, mert nem tudták fizetni a magas számlákat. A rendőrség és a cég biztonsági szolgálata egyaránt vadászik a gerrilla villanyszerelőkre, akik illegálisan visszakötik az áramot a szegények otthonába.
A következő történet egy filippino anyáról szól, aki Manila egyik nyomornegyedében él a családjával. Már évek óta küszködik, hogy ki tudja fizetni a vesebeteg fia heti két dialízis kezelését. Ha a hét végéig nem szedi össze a pénzt, meghal a fia.
A harmadik epizód hőse egy jó humorú brit mozdonyvezető és szakszervezeti aktivista. Azzal büszkélkedhet, hogy Európa legjobban működi vasútjánál kezdte a pályát, ám néhány év múltán egy privatizált, részekre szabdalt és leépült iparágban találta magát, ahol rendszeresen összeomlik a szolgáltatás. Állandó harcot folytat a kollegáiért, akikre az utóbbi évek során egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a magáncégek vezetői. Ez a túlfeszítettség nem egy halálos balesethez vezetett már a brit vasútvonalakon.
Utoljára, de nem utolsósorban egy boliviai város, Cochabamba lakosainak harcát ismerhetjük meg egy amerikai nagyvállalat ellen, amely megpróbálta átvenni a települési vízellátást. A kísérlet a világtörténelem első “vízháborújához” vezetett, amelyben boliviaiak tízezrei szálltak szembe a rendőrséggel és a katonasággal.
Noha az epizódok a privatizáció tragikus következményeit ábrázolják szerte a világban, a film nem sugall reménytelenséget. Egy kétségbeejtő helyzetben, amelyben úgy tűnhet, hogy nincs alternatívája az „erősebb kutya“ győzelmének, az emberek összefognak és szembeszállnak a verhetetlennek látszó ellenséggel.
Joseph Stiglitz, a világhírű Nobel-díjas közgazdász is megszólal a dokumentumfilmben, és elmagyarázza, honnan származik a magánosítás dogmája, ki profitál belőle és mit veszít a társadalom, ha vakon követi ezt a modellt. A Világbank korábbi igazgatójaként alapos ismerője a privatizációs folyamatokat ösztönző nemzetközi pénzügyi intézeteknek, de mára átállt a vesztesek oldalára.
A nagy kiárusítás különleges film: nem egymás után mondja el az egyes történeteket, hanem összeszövi őket, és ez a gondosan kimunkált, egymásra épülő szerkezet egyszerre teszi érdekessé és hitelessé a dokumentumfilmet. És a végeredmény több lesz, mint a részek összessége.
A baj az, hogy olyan mértékben nincs fingod sem arról, amiről beszélsz, hogy ennek neked is fel kellene tünnie, ha lenne egy szikrányi eszed. Miért nem arról beszélsz, amiről tudsz valamit? Vagy ilyen nincs?
Viszont nem tudom, hogy mennyire közmegegyezhető itt a Zindexen, hogy szeretett vezetőink szép csendben eladják alólunk az ivóvízkészletet, úgy néz ki külföldi állami vállalatoknak, akik majd jó gazdáink lesznek.
Mindenesetre, ha azt nézzük, hogy a T-n keresztül mi finanszírozzuk a dajcsok olcsó netjét, a közeljövőben úgy tűnik, egyesek olcsó vizét is finanszírozni kívánjuk.
El kell ismernünk, hogy most azért Fletóék korrektek voltak:
Vétóval fenyegeti a magyar kormány a WTO-tárgyalásokat 2008.07.29., 07:31
A magyar kormány jelenlegi formájában elfogadhatatlannak tartja a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) főigazgatójának javaslatát a mezőgazdasági vámok és támogatások, valamint az ipari termékekre vonatkozó vámok leépítéséről - áll a Kormányszóvivői Iroda által kiadott közleményben.
Bár ezeket az Európai Bizottság (EB) elfogadhatónak minősítette, a kabinet szerint a jelenlegi javaslat súlyos aránytalanságokat vetít előre. Az átlagosan 60 százalékos mezőgazdasági vámcsökkentést előirányzó javaslat erőteljesen növelné a magyar termelők konkurenciájának versenyképességét, továbbá alapvetően megrendíthetné pozícióinkat a legfontosabb nyugat-európai agrárpiacokon.
Gyurcsány Ferenc tegnap telefonon egyeztetett José Manuel Barrosóval, az EB elnökével, és Sarkozy francia elnökkel is, Gráf József pedig az unió mezőgazdasági biztosát tájékoztatta a magyar álláspontról, amely szerint ha a jelenlegi tervezetben nem lesz jelentős, a tagállamok érdekeinek megfelelő változás, a magyar kormánynak nem marad más lehetősége, mint elutasítani a végső javaslatot.
Minekutánta sikeresen szétválasztották a MÁV teherszállítást, ami nyereséges, valamint a MÁV személyszállítást, ami veszteséges - a szeretett vezetők most gyorsan - szokás szerint üveggolyókért - privatizálni fogják a nyereséges részt.
A személyszállítást pedig megszüntetik, mert veszteséges...
""2007-07-05 12:16 Szijjártó: A kormány módosítsa a vagyontörvényt
Sólyom László lehetőséget adott a kormánypártoknak, hogy felülvizsgálják korábbi privatizációval kapcsolatos döntésüket azzal, hogy visszaküldte az Országgyűlésnek az állami vagyonról szóló törvényt - mondta Szijjártó Péter, csütörtöki sajtótájékoztatóján. A Fidesz szóvivője szerint így a kormánypártoknak módjukban áll módosítani korábbi döntésüket.
A kormánypárti többséggel elfogadott új törvény Szijjártó Péter szerint olyan területen is tág teret ad a profit érvényesülésének, ahol annak nincsen helye. Azzal, hogy a többi között a Magyar Villamos Művek, a Vízművek vagy a Posta esetében lehetőséget ad a kormány a privatizációra, a közszolgáltatásokban is a profit lesz az egyetlen cél az esélyegyenlőség és a szolidaritás helyett.
Szijjártó Péter szerint a privatizáció újabb áremelkedéseket hozna a közszolgáltatásokba, kiszolgáltatott, védtelen helyzetbe hozná a magyar embereket és Magyarország kisemmizéséhez vezetne.
Ez egy kis szines cikk, de benyomom, mert van benne egy érdekes és sztm. ideillő mondat:
"2007-07-05 10:49 Gombával a kullancsok ellen
Patogén gombákkal irtja a kullancsokat két magyar tudós találmánya. Azt mondják, a szerrel egész erdőket, üdülőhelyeket lehetne mentesíteni.
Dr. Bratek Zoltán és dr. Bózsik Béla Pál már csak a gyártóra vár, hogy minél előbb forgalomba kerüljön az a kullancs elleni szer, amellyel egész erdőket, üdülőhelyeket lehetne mentesíteni. Felfedezésük alapja, hogy léteznek olyan patogén gombák, amelyek megbetegítik a kullancsokat; laboratóriumi körülmények között egy-két hét alatt végeznek a veszélyes parazitákkal.
A tudósok által létrehozott szer nem a hagyományos értelemben vett vegyszer és kizárólag a kullancsokra ártalmas. Bratek Zoltán, az ELTE adjunktusa az alábbi nyilatkozatot tette: egy kormányrendelet értelmében megszűnt a kötelező kullancsirtás, ezért a gyártók már nem látnak akkora üzleti lehetőséget a találmányban, de azért komoly cégek érdeklődnek a szer gyártása iránt. "
Ugyanakkor szaporodnak a kullancsok, mostmár lakott területeken is, agglomerációban, kertekben (nálunk is).
Nem emléxel, hogy az EU most nyomta kicsit távolabbar a postai szolgáltatások kötelező liberalizálását?
Miből kell fizetni ezeket a közszolgáltatásokat? Hát adókból, az autópályák korrupciós felára helyett.
Amúgy nekem az a vélemény, hogy egy köszolgáltatás "ab ovo" nem lehet veszteséges, mert azér KÖZszolgáltatás. Egyszerűen annyit kell ráfordítani az adókból, amennyibe a működése kerül, a KÖZ érdekében.
Az meg egyszerű mendszementi feladata, hogy hatékonyan működjenek és ne lopjanak.
"Ide tartozik az is, hogy aki nem bírta az sajnos nem érte meg a jelent. Régen is sokan mentek el fiatalon."
Úgy van, vissza a sötét középkorba, teszteljük az evolúciót élesben! Nem kell nekünk ide orvos, meg egészéges étkezés, aki erős megmarad, aki nem az megdöglik, amen.
"Az elődök életereje, egészsége éppen azért jobb mert sok megpróbáltatáson kellett átmenniük. Szervezetük, immun rendszerük folymatosan ki volt téve a különböző megterheléseknek, így edzésben volt szinte az egész életük folyamán. Az egészségesebb, sterilebb étkezésünk, a mozgás szegény életmódunk minden vitamin bevitel ellenére nem pótolja az állandó edzést. Szélsőségek világa lett az életünk. Agyon tisztítjuk közvetlen környezetünket (ezzel nem kevés vegyi terhelésnek tesszük ki magunkat, ami viszont nem edzi az immun rendszert), kevesett mozgunk, ha meg mégis elkezdünk sportolni, akkor túlterheljük magunkat teljesen felesleges teljesítmények elérése érdekében."
De szeretnék most egy orvost ide.:)
"Az elődök életereje, egészsége éppen azért jobb mert sok megpróbáltatáson kellett átmenniük." - igen, a tbc is köztudottan azokat kiméli akik nem esznek elég rendes ételt, de egyébként jó sok fizikai munkát végeznek.
"Szervezetük, immun rendszerük folymatosan ki volt téve a különböző megterheléseknek, így edzésben volt szinte az egész életük folyamán."
A mi szervezetünk is folyamatosan ki van téve a légszennyezésnek, ólommérgezésnek. Meséld már el az miért nem edzi, ilyen alapon. Ha meg a baktériumok okozta edzésről beszélsz, akkor már aki... A családomnak ez az edzés kijutott, mert nem vagyunk olyan fajzatok, akik hülyére sterilizálnák akár a környezetük, akár az élelmiszereiket. Aztán mégsincs egészség.
"a mozgás szegény életmódunk minden vitamin bevitel ellenére nem pótolja az állandó edzést."
De itt arról beszélünk, hogy nincs meg az élelmiszereinkben az a vitaminmennyiség amire a szervezetünknek szüksége lenne (halkan és ismét kérdem: akkor hogy lehet egészséges az az étel, ha egyszer nem tartalmazza azt amire szükségünk lenne és nem mesterséges pirulákból, hanem onnan kéne felvenni? a szintetikus vitamin sosem lesz olyan, mint a valódi. Nem vagyok orvos, de tudok olyan esetről - igaz nem vitamin, de nem lényeg - ahol csontrikulásban szenvedőt az összes gyógyszereikkel együtt se tudtak meggyógyitani, majd a házi tejtől elkezedett gyógyulni - érdekes, hát nem?)
Ha saját kutat fúratsz, akkor sem takarítasz meg túl sokat, mert a szivattyú áramköltségeit, valamint a vezetékek és eszközök felújítását, karbantartását nem úszod meg.
Valamint gondoskodnod kell a víz tisztításáról, szűréséről is, ami manapság elsőrendű szempont.
Bár az a rész borzasztóan tetszett, hogy a kisposták bezárása előkészíti a Posta piacosítását... Hehehe.. meg a kisvasút...
A szerzők természetesen nem adnak választ arra a kérdésre, hogy ezeknek a közszolgáltató vállalatoknak a súlyos veszteségeit miből lehet finanszírozni, és hallgatnak arról, hogy a pazarló és gazdaságtalan rendszerek erőltetett fenntartása kizárólag a lakosság terheinek fenntartásával, adóztatással oldható meg.
Azért nem bánnám, ha egy globális probléma felvetésekor sikerülne tovább látni az országnál. Ha nem megy, én nem erőltetem...
Azért azt még megkérdem:
- Te bizol az élelmiszerben amit a boltban veszel? (én nem, mióta hallom, hogy génmanipulált és igy rákkeltő lehet, mióta érzem a csirkén, hogy tápos és úgy hajlanak a csontjai, mintha calciumot az életben nem látott volna, mióta az epernek nincs se eper ize, se eper illata, max epernek néz ki...)
- Te bizol a viz tisztaságában, amit megitatnak veled? (én nem, mióta megtudtam pl. olyanokat, hogy amit Theodora ásványviz néven iszom, annak semmi köze a Theodorához, de még az ásványvizhez sem sok)
stb, stb, stb.
Ha kicsit is értelmes ember összeveti a GATS céljaival a jelenlegi folyamatokat, szerintem eléggé letisztul a kép. Akinek nem az úgy járt. (Bocs.) De szerintem nem kell ehhez zseninek lenni, csak kicsit nyitott szemmel létezni. Saját családoban látom, hogy az idősebb korosztály élettartama sokkal hosszabb és az egészsége is jobb, mint a mienk. (Pedig nem voltak egy megkimélt korosztály sem munka, de még csak élelmiszer szempontjából sem - háború utáni szegénység...) Amikor egy 70 éves embernek jobbak a laboreredményei és jobb a fizikuma, ellenállóbb a betegségekkel szemben, mint mi 40 környékén akkor azért nem árt elgondolkodni, hogy vajon mi a különbség, mi lehet az ok, miért van az, hogy azt hisszük egészséges ételeket eszünk, de a rádió azt mondja, hogy a vitaminszedést tartsunk fenn nyáron is, mert a zöldségekben már nincs annyi, ami fedezné a szervezet szükségletét, amikor a fél ország allergiától szendved... soroljam még?
Szóval talán ilyeneken (is) el kéne gondolkozni, ahelyett, hogy gyorsan helyi politikát csinálunk egy valós problémából.
Hát először is, szerintem senkinek sem kell eladni. Ha a válság ebben a pillanatban lenne, akkor szépen furatnék egy kutat a saját kertemben (bocsánat, a férjemében). Ami pedig nem magánkézben van az maradjon az államé, mert elvileg az ország ugye a mienk és ideális esetben a mi képviselőink irányitják a mi érdekünkben, pont azért, hogy ezt-azt, ha rászorulunk, akkor adhassanak (és nem azért, hogy eladják alólunk a minek nevezzem? tartalékainkat). Egy ország képviselői felett (az állam felett) elvileg van hatalmad. Beleszólhatsz a dolgaiba (jó-jó, tudom, hogy egy Gyurcsány kormány alatt ez másképp néz ki, de elivleg igy kéne működnie). Azaz van egy kevés döntési jogod is, ha a vezetők rosszak megpróbálhatod jobbra cserélni. Ha viszont magánkézbe adod, akkor nincs többé semmibe beleszólásod, és ha használhatod is azt a valamit, akkor azon az áron és olyan feltételekkel, ahogy azt neked megengedik (ha megengedik egyáltalán):
Takarékoskodj a vízzel! Ne folyasd feleslegesen a csapot. A csöpögő csapokat javítsd meg, fürdés helyett zuhanyozz, fogmosás és mosogatás közben zárd el a vizet...
Víztakarékos berendezéseket használj! Vonatkozik ez a vécétartályra, a mosógépre, a csapokra...
Igyekezz minél kevesebb vegyszert használni, így kevesebb veszélyes anyagot juttatsz a szennyvízbe.
Kertes házban gyűjtsd az esővizet, a növények is jobban szeretik
Valóban, a víz ma még nem kap elég figyelmet. Majd fog hamarosan.
Némi akasztófahumorral kevert cinizmussal azt is mondhatnám, hogy az emberből fogják kisajtolni a vizet, ha másképp nem megy.
Ezeket nem szabad eladni! Rövidtávú gondolkodásra vall még csak felvetni is olyan témát, minthogy adjuk el a vizet. Ha valakinek rendben van a lelke és az önbizalma, akkor ilyen dolgok eszébe sem jutnak, semmilyen vélt vagy valós gazdasági előnyért. Egyszeri bevételért eladni az életet tojó tyúkot, én ehhez nem adom a nevem, és mindent megteszek ellene. Mindent.
A vízszolgáltatás privatizációja már eddig is a világ számos pontján vezetett hirtelen, nagymértékű áremelkedéshez. Bolíviában, Chochobamba városában a privatizációt azonnal 100 százalékos díjemelkedés követte, aminek eredményeként a vizet megfizetni nem tudó lakók fellázadtak. A kormány kénytelen volt hadiállapotot elrendelni a térségben. A beruházó, az amerikai Bechtel feladta a városi vízközmű üzemeltetését, amiért 40 millió dollárra pereli a várost a Világbank előtt. Az Egyesült Államokban Atlanta városa volt kénytelen visszavásárolni vízközművét, hisz a privatizációt követően jelentősen romlott a szolgáltatás minősége. Amerikában hasonlóan járt további öt város. Angliában a vízközművek teljes magánosítását követően az árak kilenc év alatt reálértéken 46 százalékkal emelkedtek. Dél-Afrikában a vízrendszer magánosításának eredményeként a fogyasztók nagy része nem tudta megfizetni a vezetékes ivóvizet, így kénytelenek voltak a lakóhelyük környékén fellelhető, szennyezett vizekből venni. A végeredmény: Dél-Afrika történelmének legsúlyosabb kolera-járványa.
Egy ilyen mértékig csak üzleti világban ahol megszűnt a szolidaritás, az egymással törődés, stb. semmit nem szabad eladni, ami komoly értéket jelent. Tehát már nem csak arról szól, hogy ne árusitsuk ki a hazát, hanem arról, hogy ne adjuk el az egyetlen biztonságunkat.
Tul.képp Lámának kéne irnom. Bármivel addig rendelkezel, addig szabod Te a feltételeket, amig a tied. Képzeld el, hogy mondjuk felvásárolják a földjeinket és ezzel együtt az alatta levő vizkészletet. Majd képzeld el, hogy a viz ára megugrik az égbe (ahogy az olaj is). Majd képzeld el, hogy mondjuk az unokád és családja szomjan fog halni, mert nem tudja megfizetni.
Erről van szó. Ezeket az alapdolgokat amik az élethez feltétlenül szükségesek, nem szabad más kezébe adni, mert nem bizhatsz meg másban, csak saját magadban és esetleg a családodban.
Mert a víz a miénk, ez az értelme, és akkor lesz az unokáinké, ha nem adjuk el, hanem halálunkkal rájuk örökítjük.
Nem hinném, hogy idejön egy Üvegzsebű Kaller, és az ő megoldása jobb lesz, mintha megtartanánk. Nem tudom bizonyítani, ne is kérj ilyet, csak ismerem egyéb ügyekben való, tükéletesen eredménytelen munkásságát.
Egyáltalán föl sem szabadna merülnie, hogy eladjuk a vizünket (is). Van, amit nem ad el az ember: a családját, a jegygyűrűjét, a szülinapi ajándékát. Akkor sem, ha jó pénzt kínál érte valaki.
Én hallani sem akarok róla, hogy eladjam az anyámat, az anyaföldemet. Tudom, végtelenségig maradi és párbeszédképtelen hozzáállás ez.
Nem az állam tartotta fenn, hanem a társaság saját magát, mivel nyereséges volt. Egyébiránt a környékbeli önkormányzatok tulajdonában volt. Na ezért lobbyzott a tisztakezű, hogy ezt adják el. Sőt azt is elmondta hogy kinek. Az index is cikkezett az ügyről.
Hát kérdés meddig... Úgy értem nem tudok olyanokat, hogy a vizprobléma mennyire súlyos. (Ha kevesebben vannak, egyénenként több jut). Gondolom nem irtják ki az egészet, a jelen jövedelmük helyett meg valszeg elég a fele is. (De ez találgatás.)
Annyira azért nem sikerült levetkőzni a régi ellentéteket, hogy egyfajta európai egyesült államokként lépjen fel az USA, Kína, vagy akár Oroszországgal folytatott kisebb nagyobb üzleti vitái során.
Nekem az jött le belőle, hogy ki kell találni, meg kell csinálni, aztán le kell aratni a babérokat, és nem foglalkozni a fékezgetőkkel meg az örökös "miért nem tudjuk megcsinálni" sirámokkal.
