Gyerekkoromban a régi skodát nekem az s100-as jelentette. Egyszer erdélyba mentünk üdülni, és feltünt (lehettem 4-5 éves), hogy itt még több régi skoda van, mint nálunk, csak szinte mindnek be van nyomva az eleje, mintha valami rájuk dőlt volna(azóta rájöttem, hogy az a dacia110 volt, ami az r8 mintájára készült), mivel akkor ott mindenkinek dacia 1300+1310 ese volt, azok nem keltették fel az érdeklődesemet , azt amúgy is ismertem, nagyapámnak is olyan volt. De láttam még viszonylag többet egy másik fajta autót. Mivel abban az időben még zavart ha egy autónak nem tudtam a nevét szüleimet megkérdeztem, hogy az milyen kocsi. Azt mondták az egy régi skoda. (Mostmár tudom, hogy az az 1000mb) Ezen meglepődtem, gondoltam ezeknek a románoknak milyen fura régi skodáik vannak. Hazafelé menet Biharkeresztesnél ahogy átjöttünk a határon, a kispolskink csütörtököt mondott, telefonáltunk nagypámnak, hogy vontasson minket haza. Pár perc múlva fel is tünt egy dacia, integettem, de nem papa volt. Ezt még rengetegszer beszoptam, mert sok dacia jött arra felé lévén ott volt a román határ. Papa csak kbegy óra múlva ért oda, és a kispolskint "üzemanyagtakarékosan" tette meg az utat hazáig. A kispolskinkat sokat kellett vontatni, mindig bedöglött. Egyszer emlékszem, hogy otthagytuk az út szélén, de akkor a benzin fogyott ki.
Ha már a felpakolást említetted-> év:1990, garanciális Dacia tetőcsomagtartóján, 120L-es LEHEL hűtőláda, Egerből haza. (ott volt a LEHEL mintabolt) Billegett mint az emeletes túristabusz. Mai napig nem értem hogy tették fel, és főleg hogy vették le a szüleim. Vagy 3 éve eladtuk a hűtőt, de alig bírtuk kivinni az utánfutóra.
Nagyon kicsi voltam kb 3 éves. A keresztapámnak volt egy zöld pupos Wartburgja fehér tetövel. Arra emlékszem hogy a hátsó ülésen térdelve alig láttam ki az oldalsó ablakon. Nekünk még nem volt kocsink , főleg hogy a nővéremet engedte az öreg vezetni a földutakon és ez nagy élmény volt. Na meg a kor divatja szerint a hátsó ablakban bólogató plüssbevonatú vizsla. A másik mikor két alkalommal elvittek M21 volgával a bölcsibe az a szarvas a kormányon az nagyon tetszett. Ez már írtam a Tátrás fórumba is: Olyan 9 éves lehettem a család első kocsija Trabant 601 kombi, felpakolva a két hetes Szlovák-Lengyel sátras túrához. Szegény vas alig vonszolta magát. Egszer csak megelőzött minket egy 603-as Tátra. Mint a szél és ahogy ülte az utat! Akkor határoztam el, hogy egy ilyen lesz nekem is ha nagy leszek. Két évvel ezelőtt valóra is vált.
Egy régebbi kimutatás szerint 9 db volt az országban a különböző változatokból. Egy tuti méhbe került, egyet én vettem meg és bontottam szét alkatrésznek, a többit nem tudom. A viszgabiztos tavaly is megkérdezte: Ez mi? mert ő még ilyet nem látott. Nem csodálkoztam, volt már olyan rendőr, aki csak azért állított meg, hogy megnézhesse belülről is.
Örülök, hogy feléledt a topik, de ez a Reanultos kép igencsak elszomorít. Apám első Dácsiájából még ennyi sem maradt... Ott rohadt el a következő tulaj kertjében, mert nem volt hajlandó az a ... levizsgáztatni. Pedig azt mesélik, Apám birtokában még ma is AUTÓ lenne.
minden elemet cserélni kéne...plusz az egész alvázkeretet,mert úgye ez még olyan...de akkor már nem erröl a kocsiról beszélünk......és 300-ért kapni szépet!!
Hát annyira azért nem néz ki rosszul....innen.Te jobban látod biztos.Ha a kasztni túl rohadt,tényleg nem nagyon érdemes vele foglalkozni....szegény kis kocsi:-(
hümmm,jó kis topikötlet....na akkor emlékezzünk...
gyerekkori emlék:1969-es renault r4....vót a faternak emlékszem hétvégente mikor mentük a nagymamához a fater bepakolta az egész családot a gépbe....fater,mutter,négy gyerek meg a tacskó!!!a két szülö elöl,a négy gyerek hátul a tacskó a kalaptarton végignyúlva kereszbe,na nekünk ezért nem volt plüs bologató kutya az ablakba!!!pedig mennyit könyörögtem egy olyanért a piacon.A csomi tartóba a gumicsonak,a sátor,a fémvázas cseszlovák hátitáska....a....ki tudja mi minden....olyan igazi 80-as évek filling,na indult a menet nem is volt gond,csak az r4-es 20 km után lehörgött a fater kipattant,felcsapta a motortetöt,háturol csak azt láttad hogy feldobja a tetöre a jellegzetes alakú légszüröt (körtrapéz...vagy mi),valamit mákol rajta szürö vissza azt mentünk tovább.....na ez még rendbe is volt,de a satufék??!!!az nem volt semmi....a fater rálépett,mindenki elöre vágodott a tacskó a nyakatokba.....annyi kéz meg láb volt egykupacba hirtelen azt se tudtam melyik kié!egyébként tuti akkor is ugyanilyen birkák közlekettek,mint most,mert ahányszor a nyakamba volt a tacskó az hihetetlen.....egyébként a gép ma is megvan porrá rohadva a kert végébe,legnagyobb sajnálatomra,hogy veterános fejjel menthetetlenek kellett itélnem....de hát ez van emlék maradt!!!
Az jutott eszembe, amikor az autó lehetett vagy 1-2 éves, akkor voltunk vele Romániában vagy 3szor-4szer. Akkor próbálták rendezni odakint a dolgokat, ez olyan 90-91 körűl lehetett. (én meg voltam 13 éves)
A határon eltölltöttünk visszafelé mindíg vagy 35-36 órát. Én nagyon élvezetem az autóban lakást, nomeg persze akkor én araszoltam a sorban. :-)))
Ekkor voltam abban a korban amikor sörös és kólásdobozokat gyűjtöttem. Na, volt az út szélén bőven, csak itthon ki kellett fertőtleníteni. A határőr meg nézett, hogy hülyék ezek, szemetet visznek haza.
Azok a dobozok még mindíg megvannak a garázsban, még nem dobtam ki de érik a dolog rendesen. Vannak benne olyanok, amilyet azóta sem láttam, vagy már régen megszüntették.
Ott tudtam meg, hogy hogyan lehet lemosni egy autót 2L vízzel. Előttünk ugyanis a fószer simán megcsinálta. Mondjuk arra nem emlékszem, hogy hogy nézett ki mikor megszáradt.
Én nagyon szeretem az Ikarusokat, de azt azért tegyük hozzá, hogy egy 8-10 éves Mercedes műszakilag sokkal de sokkal fejlettebb, mint mondjuk egy 266-os, amiből a legfiatalabb is 20 év körüli. Jók voltak a 200-asok a maguk idejében, de eljárt az idő felettük, nem lehetnek az utakon az örökkévalóságig. Műszaki és környezetvédelmi szempontokból egyre kevésbé felelnek meg a mai elvárásoknak.
Viszont lehetnek veteránkorúak is, mert a Mercire lecserélt csuklósok már zöld-fehér Gemenc volános festéssel rendelkeztek, és már elmúltak 20 évesek, miközben 260-asból még látni sárgákat is. Nagyon szépek!
A barátnőm faterja egy ilyen 256-ossal hordja az embereket a jászberényi Samsungba:Tetszik,hogy 4 db körlámpája van,ez olyan emelkedettebbé teszi a többi Ikarus között.Ja és nem elhanyagolható részlet,hogy az oldalsó helyzetjelző lámpái 2106-os Lada oldalindexek:-)))
Tehát az a fontos,hogy futnak azért még az öregek.
Hát ez tényleg fejetlenség! Egyre kevesebb 266-os marad! Nálunk Szekszárdon leváltottak néhány több mint 20 éves 280-ast 8-10 éves Mercedesekre! A 280-asok még akkor is működtek volna még amikor majd ezek a Mercik kidőlnek!
Az én családom első autója egy '75-ös Skoda S100 volt, hófehér színű, jó izzasztó fekete műbőr kárpittal, a műszerfal kopogós fehér műanyag.
Én gyerekként szerettem benne utazni, bár hátul meleg volt, mert nem lehetett leengedni a hátsó oldalablakokat. Egyszer pedig spontán összetört a hátsó panorámaablak (legalábbis ilyen ívelt hátsó ablaka volt.) Aztán ott volt a csomagtartó a hátsó üléstámlák mögött. Ha kirándulni mentünk (akkoriban gyakrabban futotta rá) anyu oda tette be a szendvicseket, széldzsekiket, meggymárkát, gyöngynarancsot stb. :)
Édesapám nem szerette a gyenge gyorsulását. 11 évesen, 35.000 forintért adtuk el, volt benne vagy 50-60.000km.
'86-ban megjött az új autó, egy szintén fehér Lada ezerkettes. A szüleim elmentek érte a Merkurba, én pedig egész nap az ablakban vártam őket. Volt nagy öröm, mikor megérkeztek a zsírúj géppel! :) A mai napig szívesen emlékszem vissza rá.
Aztán '94-ben én is megszereztem a jogsit, de jó két méteres magasságommal egyszerűen nem fértem el a Ladában, a pedálok túl magasan voltak. Így el lett adva, és egy '83-as Mazda 626-ra váltott a család. Apám mai napig tartó japánautó-iszonya innen ered. :) Méregdrága alkatrészek, az alja rozsdásodott, a motor nagyon kopottt volt. Én viszont 17 évesen büszkén feszítettem a nagy fehér szedánban, terpeszkedtem a sötétkék plüss ülésben. Néha elkunyeráltam otthonról, és azzal jaszkariztam be a suliba. :)) Ha ment, nagyon finoman működő, tökéletesen ergonómikus, kifinomult autó volt. A 130-140-et halkan búgva, könnyedén futotta, széles, lapos építésének köszönhetően biztosan feküdte az utat. Szegény ezerkecskében a 130 már nem volt tréfadolog, a szél süvített, a motor negyedikben bömbölt, stresszesebb volt. :)
Aztán Mazda Szan nyugdíjba ment pár év múlva, de ekkorra már voltam vagy 23, tehát eddig a gyerekkori emlékek. :))
Hírek
Neki még minden eleme eredeti, ha javítva is. pedig voltak rajta néminemű folytonossági hiányok, csak azokról nem készült kép.
Tetszik,hogy 4 db körlámpája van,ez olyan emelkedettebbé teszi a többi Ikarus között.Ja és nem elhanyagolható részlet,hogy az oldalsó helyzetjelző lámpái 2106-os Lada oldalindexek:-)))