Megértem az aggályokat, de az"emberi szintű mesterséges élet" értelmezhetetlen.
A gépek már most sok mindent jobban "tudnak", mint az ember, sok mindenben pedig soha nem érik utól.
Tragédia az elszabadult Gólemmel persze bármikor előfordulhat, de azt nem a kurzweil-i szingularitás fogja okozni, hanem egy emberi hiba, vagy éppen szándék.
Minden mesterséges intelligencia mögött ugyanis az ember és az ember akarata áll!
Valószínű, hogy az első olyan kísérletek, amikben emberi szintű mesterséges élet jön létre, viszonylag nehezen beláthatóak, és viszonylag nagy léptékőek lesznek. Ha nem vesszük nagyon komolyan az ezzel kapcsolatos morális kérdéseket, akkor olyan mértékű, szintű és mennyiségű szenvedés szubjektív megélése állhat elő, ami mellett eltörpül minden eddigi szenvedés.
Nagyon elhalt ez a topik, úgy látszik, kishazánkban nem sok transzhumanista tengeti többre hivatott életét.
A kiáltvány utolsó pontja alapján (ha nem fordítási hiba) ez nem is baj, hülyeségből így is túltermelés van nálunk (is):
(7) A transzhumanizmus támogatja valamennyi életforma (mesterséges értelmek, emberek, nem emberi állatok vagy a lehetséges földönkívüli fajok) jólétét,...
??
Sürgősen kéne egy alapítvány egyrészt a számítógépem furcsa lelkiállapotának gyógyítására, mielőtt végleg összekapcsolódunk agyilag, másrészt ET földi ösztöndíjának támogatására!:-)
Az elmúlt öt-tíz évben kitágultak a cyberkultúra keretei. Lecsengett a cyberpunk, Gibson, Sterling, és a többiek lázadó dühét, sötét XXI. századát derűsebb jövőképek váltják. Elsősorban transzhumanista, de olyan jövőképek, melyek realitását a tudomány és a technológia permanens újításai is alátámasztanak. Terjednek, a hétköznapi létbe szivárognak a tanok - természetesen ne vallásokra, ne zárt dogmákra gondoljunk. Legfőbb hirdetőik - s az első transzhumanista "társaság" - a kaliforniai extrópiánusok. Tovább »
A spirituális úton járó ember átlép az egón és kapcsolatban kerül a lélekkel. Aki megtalálta a középpontját, annak többé nem sokat számít, hogy az élet milyen sokáig tart. A teljesség magában foglalja a nappalt és az éjjelt, az életet és a halált is. Minden egyes pillanatban ott a Végtelen.
Az kétségtelen, hogy a keresztyénségnek, mint kijelentés-vallásnak, jobbra és balra is el kell határolódnia attól, ami a Kijelentéssel ellenkezik. Ezért vannak a dogmák. De ez nem jelenti azt, hogy az "elmélet" - hogy így mondjam - kárt kellene, hogy szenvedjen a gyakorlat által. De figyelembe kell venni azt is, hogy Isten "módszere" a szeretet módszere, amely olyan titokzatos egyébként, hogy nem követhető általunk nyomon az egyes ember életében. Azt állíthatjuk, hogy sokáig tart, és lassú folyamat a legtöbb hívő életében ez az isteni munka (földi viszonylatban), valamint azt is, hogy ezen a földön nem is éri el célját, hanem majd csak az örökkévalóságban (tudniillik beteljesülését). A Jézussal szembenálló vallásos (mert milyenek is lettek volna?) farizeusok bűne éppen az a beszűkültség volt, amely saját képére és hasonlóságára formálta az Istent, és - amikor Az megjelent köztük - nem is tudott vele mit kezdeni, csakis kiiktatni akarni. "A képzelet Isten nagy ajándéka" - mondta valaki. De a képzeletünket is kordában kell tartanunk a Kijelentés határain belül. (Csakhogy ott aztán szárnyalhat a végtelenségig és szabadon, mégsem kell neki soha szárnyaszegetten aláhullnia.)
Nem mindenki gőgös, de erős vallásosok közt akadnak. Sőt nem is gőg, hanem egyszerűen és őszintén tényleg sajnálnak minket hogy mi még nem találtuk rá jézusra vagy ilyesmi. Arról van szó hogy sokan akiknek lételeme az ezotéria is, stb. (tehát egy egyszerű vallásosnál többek) szeretik úgymond leszűklátókörűzni, a racionalistákat, meg mondani hogy nem elég nyitott, az persze nem zavarja őket hogy közben a saját kis álomvilágukat is nagyon szigorú dogmák szerint kötötten élik meg. Ezeket szinte közösségi szinten építgették fel maguknak, - namost ezzel szemben az én fantáziám határtalan, így például több lehetőséget is számba vehetek ha az adott dolog érdekel - és esetleg szeretnék valami valódi eredményt is elérni, netán kiszűrni a témában hasznosítható valóságot. De ehhez az is kell még hogy a saját elfogultságomat is ki tudjam küszöbölni, netán paradigmaváltásokat meglépni ami azért nem könnyű.
A Marson mit tanítanak? Ha valaki, akkor Jézus volt az, aki tudta, mi az az igazi hit, és arra hív(ott) mindenkit. Ha valaki azt megkapja (elnyeri, osztályrészéül jut, stb.) az minden további nélkül lehet határozott bizonyosságú, de gőgös nem. Persze sokan azt hiszik, vagy inkább csak ráfogják az igaz hit bizonyosságával élő emberre, hogy gőgös, csakhogy nekik legyen indokuk a megtérés elutasítására.
Azért, mert a lélek tengerén először a vallás nevében halásztak, attól még a lélek tengere nem a vallás tengere. Ugyhogy a gyakorlati spiritualizmus az lehet, hogy köthető a valláshot, de szerintem a vallás több kárt csinál, mint hasznot ezen a téren.
Érzelmi és szociális alúlfejlettségre miből következtetsz? És mit jelent a spirituális fejlettség?
Az én olvasatomban az a spirituálisan fejlett személy aki álomvilágban él és alapból vallásos de és vagy az ezotéria, altertanatív gyógyászat néven futó kuruzslás és egyéb olyan irányzatok célcsoportjába tartozik melyek valójában inkább a mesevilágba tartoznak, mégis felnőtt emberek is valóságnak, racionálisnak képzelik. Továbbá úgy gondolják hogy nyitottabb, kevésbé földhözragadt, gondolkodásúak (ez itt valami nagyon pozitív tulajdonságként van jellemezve) mint a racionalisták/szabadgondolkodók, valójában erősen dogmatikusak és az hogy valaki nyitott valaki az orbitális hülyeségre, nem hinném hogy pozitívum lenne. A keményen racionalista ember gondolkodása, képzelete fantáziája akár még szabadabb, nyíltabb lehet, épp csak képes a valóságot és az álomvilágot szétválasztani. A spirituálisan nyitott az nem. (és ha ezt a kis eszmefuttatást egy ilyen ember elolvassa bőszen tiltakozni fog, tekintve ő sokkal többmindent képzel racionalitásnak mint ami a valóság).
Talán mert a környezetünk, életmódunk teljesen más mint a testünk, szervezetünk, ösztöneink. Az előbbit már lustaságból, gazdasági érdekből, hagyományból, életösztönből, stb stb nem fogjuk és már igazán nem tudjuk megváltoztatni, akkor az utóbbit igazíthatjuk, feljavíthatjuk a körülményekhez.
Engem az érdekelne, hogy a transzhumanisták mivel támasztják alá a tudományos fejlődés jótékony hatását az általában vett fejlődésre. Miből lehet mondjuk azt tudni, hogy magasabb technológiai szinten az emberek boldogabb, biztonságosabb életet élnének?
