Szerintem meg van mivel fogok kezdeni, már csak be is kéne pötyögni a masinámba. De amivel még mindig problémám van, az a cím. Nem tudom, mi legyen az. Az, hogy Kukoricaszuflé és az öngyilkos mosogatórongy 3.0 nem olyan ütős. De nem is kell valami nagy cím se, csak lenne akármilyen ötlete az embernek. Tipp erre az eshetőségre?
És ami a legjobb, a számítógépes szövegszerkesztésnek hála, mindig azt a részt írhatjuk a történetben, amihez éppen kedvünk van, nem kell szépen lienárisan haladni az első sortól az utolsóig. (Mondjuk a fejezetenkénti publikálás esetére ez nem vonatkozik, kevés olvasó szereti az olyan szerzői instrukciókat, hogy 'most menj vissza az első fejezetre, mert egyet s mást átírtam benne' -- erre a tipikus válasz az, hogy 'na jó, akkor majd elolvasom, ha az egész történet kész lesz')
1. Ami először eszedbe jutott a sztoriból, ami az ihletet adta. Vagy egyszerűen csak tudod, érzed, hogy ott kell kezdődnie, amikor...
2. Kronologikusan, szépen sorban leírod az egészet. Ha teljesen kész, akkor átolvasod, és átgondolod, hogy jó-e így, vagy érdemes-e a közepétől vagy a végétől kezdeni.
Szerintem az a legjobb, ha az első történet egy 500-5000 szavas oneshot, és nincs benne Original Character.
Hogy akkor viszont mi legyen benne?
Talán a legjobb első ötlet egy 'missing moment': úgy érezzük, hogy az eredeti történet valamit kihagyott / nem dolgozott ki eléggé. Ne csak a főszereplőkre gondoljunk, adott esetben lehetséges, hogy egy mellékszereplőnek is vannak érzései/gondolatai, amik érdekesek lehetnek.
Hogy jobb kezdeni? In medias res vagy legyen eleje is a dolognak? Vagy a végső ütközet előtti csend a Jó és a Gonosz között (prológusként szolgálna), aztán a sztori elejéről?
Jó ötlet! Ki nyitna egyet? Én sajna nem tudok, mert nincs meg a kétszáz hozzászólásom. Jobbára csak olvasom a fórumokat, de esküszöm feltornázom magam addig.
Off: Nekem az egész film elsőre elment, persze voltak benne vicces jelenetek, de egészébe véve a terhesség kifigurázásának éreztem. De lehet. hogy csak én vagyok ilyen.
Tetszik a topic, a Merengőről merengőknek is sokat segített nyelvtanilag. Magamról annyit, hogy körülbelül tizenöt éve olvasok fanfictiont napi szinten (egyet minimum, ha ráérek többet is, de nehéz beosztani). Nekem a nyelvtanulásban adott lendületet. És meg kell mondanom, kevés dologgal lehet manapság meglepni, legyen szó akár a történetről, témáról, párosításról, stb. de természetesen még sikerül. Nagyon széles a paletta akönyvek, mozik, tévéshow-k és a többi terén, fizikailag is képtelenség annyit olvasni. Főképp Harry Potter és Naruto, de van ott StarTrek (éljen soká!), Star Wars, különböző mozik, a könyvek területén inkább a sci-fi és fantasy világa. De nem mondok nem a tööbi kategóriára sem, mindig is sokat olvastam. Jobban ismertem a könyvtárat egy ideig, mint a saját otthonomat. :)
Az írás gondolatával komolyabban négy-öt évvel ezelőtt kezdtem kacérkodni. Nyilván mindenki úgy kezdi, leagalábbis az én esetemben, hogy olvas és olvas, némelyik fanfictionra azt mondja, hogy ilyet mindenki tud írni, pláne ha egy olyat talál az ember lánya, ami inkább rossz, mint jó. De azért nem olyan egyszerű dolog az. Egyetértek, hogyha úgy kezdesz neki, hogy mindennap írsz valamit, valamennyit, lehet bármi, akkor már el fogsz jutni valahova.
De mi van akkor, ha a probléma ott gyökeredzik, hogy túl sok ötlet vár megvalósításra, és nem tudom, hol kellene elkezdeni. Például van több "sztorim" több kategóriában, honnan tudom melyik legyen az első, a második. Vagy az a gond, hogy egy sztorinak a végét meg tudom írni, de nem tudom, hogyan kezdjem. Vagy fordítva. Arról ne is beszéljünk, hogy két bekezdés után megakadok, mert párbeszédet akartam írni, de nem éreztem úgy, hogy oda dialógus illik.
Lehet, hogy off: Kérdezhetek fordítással kapcsolatban? Körbenéztem a neten, de nem igazán azok, amikre én gondoltam és problémás...
Az egyik belinkelt oldalon végigolvastam a kategóriákat és találtam egy ilyet:
MPreg - Male Pregnancy, azaz olyan írás, amelyben egy férfi főszereplő teherbe esik. (!)
??? Komolyan??? Még jó, hogy én nem olvastam ilyet. :D
Oké, hogy van olyan őrült, aki ilyen történet ír, de több ilyen őrült is van? (Mivel saját kategória kell neki, gondolom azért, mert több ilyen eset is volt.)
Végigolvastam, tök érdekes volt. Az már biztos, hogy mit nem kell csinálni. ;)
A "hülyesírás" rész nagyon igaz. Vannak dolgok, amiktől én is a falra mászom, pl. a "muszály" nagy divat, és mintha terjedne... de attól még nem lesz helyes. :P Volt olyan kolléganőm, aki a vesszők után nem szeretett szóközt tenni, mert "nem néz ki jól". :P (Pedig mindig is irodában dolgozott.) De ha egyszer a következő már egy másik szó... kézírással sem írunk mindent egybe. :P
Mary Sue - szóval már fogalom is van rá. :D Az én új szereplőm is erősen ennek indult, amikor felmerült az ötlet. Eszerint nemcsak én vagyok az egyetlen, akinek ilyen hajlamai vannak. ;) Most már átmegy a Mary Sue teszten. Amikor úgy döntöttem, hogy megírom a történetét, akkor kezdtem reálisabban nézni, és próbáltam csak annyira "szupernek" meghagyni, ami még beleillik a képbe.
Szívesen elolvasnám az eredeti fanfictiont, ahol ez a Mary Sue szerepelt, akiről egy egész kategóriát neveztek el. :D
Egyébként az enyém Sailor Moon fanfiction lenne, ő a főszereplő:
Találtam egy oldalt, (dolldivine.com) ahol össze tudtam rakni. De olyan élethű így, azóta itt van a képernyőmön, és arra gondolok, de jó lenne mégis megírni. Most mintha valóságosabb lenne, pedig előtte is tudtam, hogy néz ki. :P
Én régebben próbáltam fanfictiont írni, de "nem állt össze". Legalább 5 éve nem foglalkoztam vele. Most úgy érzem, mégiscsak jó lenne megírni. A gondom:
- hogyan kezdjem
- hogyan folytassam
- vannak részek, amik megvannak, de kellene közéjük még írni valamit, mert egymás után túl gyors és nem logikus.
Más gondom nincs. :P
Tanácstalanságomban beírtam a google-ba, hogy "fanfiction írás hogyan", és ez a topik jött fel. :D
Úgy látom, hogy itt főleg a Harry Potter fanfic-ek vannak terítéken. Érzékeltem én, hogy nagyon szaporodnak, de hogy ennyire... Tényleg a fanfiction-ök 95%-a már Harry Potter??? Értem én, hogy jó, de annyi más fandom van még...
Szerintem azért lehet, mert HP témában könnyű írni. Sok szereplő, mindenki megtalálja a kevencét. És J.K. Rowling olyan gördülékeny, könnyen olvasható stílusban írta, hogy mindenki azt gondolja, simán tudja folytatni.
Én általában kerülni szoktam a HP fic-eket. Pont azért, mert nagyon szeretem az eredeti 7 könyvet, épp jók, ahogy vannak. A legtöbb fanfiction karakteridegen, vagy nagyon nem illik bele a képbe. Elolvasom a címet, meg a párosítást (pl. Lucius+Hermione), és az agyam dob egy hátrabukfencet. XD
A meghívót a talár zsebébe rakva sétáltam a cukrászda felé. Egy csinos kis dobozkával a kezemben jöttem ki onnan, majd elindultam a meghívón levő címre.
Kiváncsian nézegettem a sok új házat, 'Egyszer majd mi is ideköltözhetnénk'
gondoltam magamban, és el is határoztam, hogy írni fogok Apának, mit szól az ötlethez.
Közben meg is érkeztem.
Rácsodálkoztam az elegáns barna házra, majd megindultam a ház felé a kövekkel kirakott bejáró úton,
és megcsodáltam néhány érdekes növényt is.
Mielőtt bekopogtam volna, észrevettem, hogy a ház mögött egy ösvény vezet fel a Kastély felé.
"Na, így könnyű" mosolyodtam el, és emeltem a kezem, hogy bekopogjak.
Tribli, a manóm ma a társaival tölti a napot, valószínűleg a Kastély konyhájában van.
Már majdnem hívtam, hogy zörgessen be, de aztán csak legyintettem.
Legyen neki is szabadnapja, nem fogom ugráltatni.
Pedig a manónak igazán semmiből nem tart idepattanni, elvégzi a dolgát, aztán már mehet is vissza.
...
A szereplők viszonyát nem csak direkt módon lehet ábrázolni. Sokkal hatásosabb, ha indirekt módon tesszük ezt, megengedve az olvasónak, hogy felfedezze szereplőnk belső tulajdonságait. Az apa-fiú kapcsolat, a szereplő és a manó viszonya, az aranyvér-sárvérűség csak épp érintve van, és a táj ábrázolásából is elég ennyi. Persze az említett növényeknek később még szerepük lehet, különben csak szócséplés az, hogy meg lettek említve. Valahogy így:
...
Odahajolok az érkezőhöz, kap egy puszit az arcára.
"hát csak nem üt pofon" gondolom hirtelen, de a mozdulatot nem lehet visszacsinálni.
- Szia kedves, de rég nem láttalak- mosolyodom el, már épp azon vagyok, hogy egy Orchidessis-sel virágot borítok rá, de gyorsan meggondolom magam, és csak egy kacsintásra telik a köszönés után.
"Ráér az a virágeső később is" mosolyodom el.
- Mit szólnál hozzá, ha azt a két virágot megtanítanánk kólózni?- nevetem el magam, ahogy elképzelem, hogy a Mérges fuszulyka táncra perdül egy Csíkos kecskerágóval.
Az irodalomnak az embert kellene bemutatnia, olyannak, amilyen -- például azt, hogy milyen befolyásolhatóak vagyunk, milyen ritka az, akiben van elég tartás, hogy ne tegye meg, amit várnak tőle, bár tudja, hogy szörnyűség.
Az elmélet szerint a művészet célja, hogy jobbá kellene tegye a közönséget; de már az is valami, ha szembesíti azzal, hogy mennyi rossz (valóságos vagy potenciális) van benne.
ez brutális. így végignézve én is azt mondom, hogy tök idióták voltak, hogy hagyták magukat befolyásolni, és engedelmeskedtek, de tényleg nem tudom, én mit tettem volna a helyükben.
persze annak idején Vágó Pista is rá tudta venni a játékosokat, hogy másik választ jelöljön be, mint amit eredetileg helyesnek gondolt.
"Valami ilyesmire kellene gondoljunk, amikor irodalmat gyártunk..."
ezalatt azt érted, hogy a leírt szónak is legalább ekkora hatalma van? Mert ez nem feltétlenül igaz, szerintem. Sajna kevesebben olvasnak irodalmat, mint ahányan valóságshowkat meg vetélkedőket bámulnak a tévében.
