Mert hát most hová tegyük a jelenséget? Van, aki undorral nézi az általa jegyzett feliratokat a moziban, fejét csóválván, hogy "ez a nő már megint egy új filmet írt az eredeti helyett". Azonban ha ráguglizik az ember, ilyen szövegeket is talál:
"Heltai Olga remek feliratozásának az is az érdeme, hogy a magyar szöveg mindvégig megõrzi az angol eredetinek a nyelvi humorát, ami a londoni környezetben, népek és rasszok egymás mellett élésében helyénvaló, autentikus és semleges jópofaság; ily módon képes átültetni azt a nyelvet, amire a filmben egyébként eléggé sok van rábízva, de ami hazai viszonyok közepette, más változatban, esetleg kirekesztõvé vagy sértõvé válhatott volna."
(http://www.c3.hu/scripta/beszelo/01/03/19aranka.htm - Blöff ismertető)
"A röhögésben nagy segítségünkre van a remek fordító (Heltai Olga), aki a kisvárosi szexfüggők és az ellenük felvonuló erkölcsrendészek ízes szóvirágait olyan nyelvi leleményekkel adja vissza, mint például a "lebullantani a bulát" szűk baráti körben máris elhíresült terminus technikusa."
(http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=12532)
Mindenki figyelmébe ajánlanék egy nagyon érdekes cikket, mintegy vitaindítónak is remek, bár nem csak a fordításról szól:
http://epa.oszk.hu/00300/00373/00008/szinkron_ka.htm
Ezek után mostmár felmerül a kérdés: most kinek, mennyiben van igaza? Ha elborzadok egy újabb Heltai Olga-remek láttán, akkor csak az "anglomán kultúrsznobizmus" szól belőlem, és valójában művészi interpretációt láthatunk, vagy épp ellenkezőleg, nem tolerálható ekkora erőszaktevés a szövegkönyvön? Vagy van középút? Lehet, hogy kedvencünk néha beletrafál (mondjuk Blöff), néha meg elszalad vele a ló?
Halljuk...
