Keresés

Részletes keresés

Joeyline Creative Commons License 2006.11.22 0 0 81
Ugyan még nem tudjuk, hogy mikor lesz majd a temetés, de a várható azon résztvevő turisták és sportszervezők/vezetők létszámát szerintem csak ahhoz lehet majd hasonlítani, mint amikor 9 évvel ezelőtt a szintén tragikusan elhunyt, ismert és elismert kiváló ttúrázót, Buruczky Ferit is utolsó útjára kísértük...

Az elmúlt 13 évben sajnos megértem már több ttúrázó halálát, de ilyen szörnyű értelmetlen módon, fiatalon bekövetkező tragédiából ez a második... Kívánom mindannyiunknak, hogy több ilyet ne kelljen átélnünk a jövőben!
Előzmény: Joeyline (80)
Joeyline Creative Commons License 2006.11.22 0 0 80
Az elmúlt néhány nap után ma már egy kicsit lenyugodtam, de ugyanazt írhatom e tekintetben, mint Ebola: elfogadni, beletörődni nem tudok! Megpróbálom elengedni, de nagyon nehéz. Egy olyan sportembert és sportszervezőt vesztettünk, aki viszonylag fiatal - 31 éves - kora ellenére hatalmas életművel rendelkezett már most is.
Már 1996 nyarán, ttúrázásának kora hajnalán találkoztunk Vele mi, a későbbi MVTE-sek, és nagyon lelkesnek és kitartónak ismertük meg. Az azév november 24-én tartott alakuló közgyűlésünkre szerettük volna Őt is elhívni, de azelőtt pont nem találkoztunk Vele, és az elérhetőségét se ismertük, viszont néhány hónap múlva az alapítók után elsőként csatlakozott az egyesülethez. A '98 évi közgyűlés az elnökség tagjai sorába emelte a ttúrarendezéseinkben ekkor már egyre nagyobb szerepet vállaló fiatalembert. Rövidesen Zoli, az elnök "jobbkezévé" nőtte ki magát, elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a túráinkat a mai rendezési szintre tudtuk fejleszteni (a komplett igazolófüzetek szerkesztése, a teljes elektronikus teljesítői nyilvántartás megvalósítása, szervezés, stb.). Mindmellett maga is aktívan ttúrázott, csak egy-két kiemelkedő példa: a Kinizsi Százast 6-szor, a Mátrabércet 7-szer, a Lemaradás 100-at 9-szer, a BEAC Maxit 3-szor teljesítette, de ezen kívül még sok-sok ttúrát. Jómagam ugyan - talán sebességkülönbségünk okán - kevesebbet túráztam Vele együtt, mint az előttem itt már megszólaló MVTE-tagok, de személyének elvesztése hatalmas űrt fog maga után hagyni. Nekem és az egyesületnek is.

Nyugodjon békében!

Természetesen ott leszek a vasárnapi megemlékező összejövetelen.
ratonyi Creative Commons License 2006.11.22 0 0 79
Mi is gyászoljuk Robit. Alapító tagja volt a szakszervezetünknek, tisztséget is vállalt.

Keveset beszéltem vele sajnos, de tudtam a túrás elkötelezettségéről. Örülök, hogy ilyen sokan kedveltétek, szerettétek őt.

Nehéz ezt elfogadni.
tanker007 Creative Commons License 2006.11.21 0 0 78
Én sem ismertem,de őszinte részvétem!!!
bajnai Creative Commons License 2006.11.21 0 0 77

Robi tragikus balesetéről a szombati Lőverek túrán hallottam. Váratlan és hirtelen halála megdöbbentett. Nyugodjon békében.

Őszinte részvétem és együttérzésem a családjának és barátainak.

Tibet Creative Commons License 2006.11.21 0 0 76

Őszinte részvétem.

 

Mit lehetne mondani...

Az ember ilyen esetben elgondolkodik, hogy vele is megtörténhetne. Hányszor vagyunk felelőtlenek, csinálunk veszélyes dolgokat, úgy hisszük velünk nem történhet semmi, sajnos néha mégis... Késő okokat keresni, megtörtént. Próbálom elfogadni, bár nagyon nehéz, mert hajlamos vagyok kockázatos utakat keresni, sziklára mászni, sötétben eltévedni, csak eddig szerencsém volt. Egy véletlen lépés, egy értelmetlen baleset egy nagyszerű túratársat vett el. Emlékezzünk rá és figyeljünk egymásra meg magunkra, mert csak egy életünk van.

 

Tibet

e b o l a Creative Commons License 2006.11.21 0 0 75

Mindennemű felajánlást szívesen fogadunk és természetesen tiszta szívvel és teljes lelkiismerettel kezeljük azt!

 

M.V.T.E.

Bankszámlaszám: 12010855- 00132754- 00100005

Raiffeisen Bank

 

megjegyzés: heroberto

e b o l a Creative Commons License 2006.11.21 0 0 74
Tegnap telefonon megkerestek Robi közvetlen kollégái. Sőt még az a fiatalember aki Robi mellett volt a tragédia bekövetkezésekor. Több telefonbeszélgetés után elindultam hozzájuk egy személyes beszélgetésre. Nagyon kellemes helyre érkeztem meg fagyos hangulatban. Sokat beszélgettünk közös célokról: Korlát, emléktúra és megemlékezés… Többen ültünk az asztalnál, beszélgettünk, meséltünk. Áhítattal hallgatták meg néhány közös kalandunkat, közben bizony egy-egy könnycsepp is legördült. Azt éreztem nagyon szerették. Az asztalán egy koszorú van elhelyezve. Találkoztam azzal a sráccal is. Még mindig a történtek hatása alatt van. Elmesélte, hogy jó idő volt és akadt némi szabadidő két program között. Aki ismerte Robit nem kételkedik benne mi is jutott eszébe. Hatan indultak két lámpával, sorban, lassan. Robi volt a második, ő az első. A szörnyűség helye előtt pár méterrel Robi elé állt. Kicsit elszakadtak, majd a többiek azt mondták várják meg őket. Megfordultak és vártak, de sajnos nem tudták hol állnak. Ekkor Robi mögötte állt. Mire visszanézett eltűnt. Némán hang nélkül. Ekkor megvilágította a fák tetejét és abban a pillanatban bevillant…

Robit ismerve ha öt lámpa lett volna, akkor neki nem jut. Amikor az ember megáll és egy kicsit hűvös van sajnos téblábol. Aki járt a helyszínen tudhatja sötétben könnyedén gondolhatjuk egy hegygerincen megyünk. Folytathatnám… Én a személyes találkozás után, személyesen hallva és látva őt megnyugodtam és úgy érzem el tudom engedni. Elfogadni, beletörődni sohasem fogok! Tisztáztuk egy a célunk és egyfelé nézünk, segítjük egymást, hiszen Robi is ezt szeretné. Úgy érzem minden tagtársam elfogadta amit mondtam erről a találkozásról és mindenki teljes mellszélességgel az ügy mellé állt. Robi ígérjük büszke leszel ránk! Nyugodj békében!
DieM Creative Commons License 2006.11.21 0 0 73

Részvétem a gyászolóknak!

Személyesen nem ismertem, bár többször találkoztam Robival: kedves és segítőkész volt. Nyugodjék békében és szerencsétlen baleste legyen felkiálltójel a túrázók előtt.

PrInCe Creative Commons License 2006.11.21 0 0 72

Nem igazán tudok mit írni.

Mivel sem a faültetésen, sem a pesti megemlékezésen nem tudok ott lenni, és szerintem vagyunk egy páran igy túrázók, tűzzünk egy fekete szalagot Robi emlékére a szombati túránkon a ruhánkra.

Műhód Creative Commons License 2006.11.21 0 0 71
Köszönöm a beszámolókat.

Néha elég egy rossz lépés…

 

Pont az ilyen rafináltan veszélyes szakaszokra kellene lazára hagyott,

erős láncokat rögzíteni belülről az ösvények mellé.

Olcsó, biztonságos, könnyen karbantartható,

és azt is tudatja, hogy nem vesztetted el az utat.

 

Gondolom idővel kerül erre a helyre egy emléktábla, és még látogatottabbá válik.

Túsnyik Béla Creative Commons License 2006.11.21 0 0 70
e b o l a Creative Commons License 2006.11.20 0 0 69
Azt hiszem ha elmész egy teljesítménytúrára és az erdőben sétálsz Robival leszel mindig!
Előzmény: szipi666 (67)
e b o l a Creative Commons License 2006.11.20 0 0 68
Még egy mondat. 14:45-kor találkozunk az 1-es villamos végállomásánál aki nem találna oda!
szipi666 Creative Commons License 2006.11.20 0 0 67
Sziasztok!

Nagyon nehéz most írni bármit is, Robi nagyon jóbarátom (volt), nem nagyon tudok még múlt időben beszélni, mert nehéz ezt ez egészet felfognom, és elfogadni meg pláne nem megy. Összesen kb. 3 nagyon nagyon jó mondhatni legjobb barátom van, ő az egyik. Ezernyi kérdés kavarog bennem, hogy történhetett ilyen, pont vele, aki már hosszú évek óta ezernyi túrán volt, és miért pont vele kellett hogy ez történjen? Amikor annyira jó ember volt. Mindig mindenkihez volt egy két jó szava, imádott viccelődni. És miért mindig a jók mennek el?

Egyik hozzászóló azt hiszem Ebola ezt írta Vele kapcsolatban. „Arra gondolok ha vannak angyalok és az élet után jutalom közéjük kerülni, akkor azért kellett elmennie közülünk mert ő ezalatt a 31 év alatt annyi jót tett, hogy már kiérdemelte.” Ez nagyon igaz rá. Elolvastam amit itt írtatok Róla, és tudom, hogy ez a sok jó nem azért íródott mert halottról vagy jót vagy semmit, hanem mert ez mind igaz Róla, Ő tényleg ilyen volt. Ezért is olyan nehéz elfogadni ezt egész ostoba balesetet. Miért kell egy harmincegy éves ereje teljében lévő fiatalembernek így elmennie?

Műhód kérdezte, hogy mégis hogy történt az egész: nos az információim konkrétan harmadkézből származnak de azért leírom. A helyszínt Ti jobban ismeritek, mert én még sosem jártam arra.Bár Robi mindig próbált túrázni elcsalni, de én sosem mentem vele, amit most már bánok mert most már nem is mehetek többet.....

Robi két napos csapatépítő tréningre ment Dobogókőre. A programok után kb. 5 óra körül Robi kitalálta, hogy menjenek egy apró túrára, mert van egy 4-5 kilométeres szakasz amit még pont bejárnak vacsoráig. Hogy őszinte legyek ez annyira Robesz-re vall. Imádta a túrát, túra éjjel, túra nappal, szélben, fagyban, hóban jégesőben… Mindig mindenhogy, mindenformában. Esküszöm még álmában is épp valami túrán volt, annyira szerette… Aznap este hatan indultak el, öt fiú egy lány. Már teljesen besötétedett, volt náluk persze lámpa is. A baleset helyszínétől kb. 50 méterrel előtte Robi mondta, hogy inkább ő menjen elől mert ő legrutinosabb túrázó, így az éppen élenjáróval helyet cseréltek. A többiek egy picit lemaradtak, Robi ment elől, aztán a következő pillanatban eltűnt, hogy Robi állítólag  pont a kérdéses szakaszon hátranézett-e hogy a többiek hol vannak, és közben lépett egyet hátra, és…. lezuhant (hogy konkrétan így történt-e az kérdéses). A mögötte pár méterrel haladó ember pont akkor nézett ő is hátrafelé, és egyszer csak azt tapasztalta, hogy Robi egyik pillanatról a másikra eltűnt. Ez egy kb. 10 fokot bezáró hajtűkanyar. Az út folytatása gyakorlatilag egy majdnem teljes hátraarccal folytatódik, Robinak viszont sajnos nem fordult meg. 30 méter mély szakadékba zuhant. A csoporttársai először szólogattak neki, amire sajnos nem érkezett válasz, majd telefonáltak neki, amit sajnos nem vett fel. Mivel teljesen sötét volt, nem láttak semmit sem. Hallani sem hallottak semmit, egy pisszenést sem, sem azt hogy jajj vagy mármi más segélykiáltást, semmi csúszáshangot sem. Aztán kétségbeesve telefonáltak a hatóságoknak. A bosszantó az egészben az, hogy a hatóságoknak nem is nagyon kellett magyarázni, hogy hova jöjjenek, mivel állítólag tudták hol keressék, mivel állítólag éves szinten két-három baleset történik ezen a részen. Kérdem én, akkor miért nem került oda bármi figyelmeztető jelzés vagy egy nyomoronc korlát? Miért kell ilyen ostoba módon meghalnia bárkinek is? Kb. egy órába telt míg felhozták. Sajnos már nem tudtak rajta segíteni, feltehetően azonnal meghalt. A 30 méteres szakadéknak állítólag már kb. az első másfél két méter után kiálló sziklás részben feltehetően beverhette a fejét. Feltehetően ez okozta a halálát, ez megmagyarázza hogy miért nem hallatszott semmi. A halál beálltát koponyasérülés okozta.  Egy rosszlépés, egy emberélet….

Most látom hogy valaki nagyjából leírta, a lámpás dologról nem tudtam, hogy most kinél volt lámpa kinél nem. Egy biztos, a rutin most tényleg Robi ellen dolgozott, túl magabiztosan mozgott a terepen. Könnyen lehet egy teljesen rutintalan emberrel, aki nem ismeri a terepet ez nem fordult volna elő, mivel maximum tyúklépésben mer haladni.

Iszonyatos ez az egész….

 

Hiányzik….

Előzmény: Műhód (63)
Pali72 Creative Commons License 2006.11.20 0 0 66

Szia!

 

A válasz nem csak neked szól, hanem mindenkinek, még akkor is, ha esetleg kellemetlen.

Előre bocsátom, hogy én csak a mentésben vettem részt, illetve másnap láttam a helyszínt. A történteket az ottlévő kollégáktól hallottam.

 

A lényeg:

A cég egy osztálya csapatépítésen volt Dobogókőn. A napi program végén, a vacsi előtt, elhatározták páran, hogy sétálnak egyet. Úgy volt, hogy a kilátóhoz mennek.

Útközben azonban Robi ötletére végül a sárga félkör alakú ösvényre mentek, hisz Robi szerint, az egy körút, ugyan oda érnek majd vissza, ahonnan indultak.

 

Eddig nem is lenne nagyobb gond. De itt jön sajnos Robi felelőssége, vagy felelőtlensége, ugyanis ekkor már tök sötét volt (du. 5 körül). Az egész csapatnál talán két lámpa volt (Robi LED-es fejlámpája, és talán még egy másnál), melyekre azt hiszem 8-an jutottak. Az erdő nyálkás, csúszós volt a sok avartól és a párától. A túra résztvevői között pedig Robi volt az egyetlen gyakorlott ember. Sajnos ez felveti az Ő felelősségét is, hiszen más is leeshetett volna, vagy akár többen is.

A baleset egy olyan részen következett be, ahol az ösvény egy domb geincén halad, majd hirtelen 90 fokban balra meredeken lefelé folytatódik. Szemben egy kb. 5 emelet mély szakadék van. Ha valaki nem veszi észre a balkanyart, hanem előre megy tovább, a szakadékba esik.

 

Sajnos Robi pont a baleset előtt 1-2 percel adta át valakinek a lámpát, de ennek ellenére Ő ment elöl. A baleset bekövetkeztekor a többiek kicsit lemaradtak nézni egy fán a jelölést, és szóltak is, hogy az balra jelzi az utat, de Robi pont rossz irányba fordult. Csak arra tudunk gondolni, hogy a sötétben nem tudta pontosan éppen melyik szakszon vannak, és azért mondta, hogy a másik irány a jó.

 

A tanulság - anélkül, hogy oktatni szeretnélek titeket -, hogy ilyen körülmények között, hiányos felszereléssel, amatőrökkel NEM SZABAD nekivágni egy esti túrának, és főleg nem szabad rutinból mozogni veszélyes helyen. Ilyenkor bizony a rutin sokszor lehet hátrány, mint előny.

 

Üdv: Pali

Előzmény: Műhód (63)
omveva Creative Commons License 2006.11.20 0 0 65
Nagyon merázott ami Robival történt.Őszinte részvétem a családnak és a barátoknak!
Törölt nick Creative Commons License 2006.11.20 0 0 64

Nehéz szavakat találni...

Megdöbbenve olvastuk a hírt, és bár csak néhányszor találkoztunk Robival, nagyon szimpatikus embernek ismertük meg.

Szeretnénk őszinte részvétünket kifejezni a családjának és barátainak.

Műhód Creative Commons License 2006.11.20 0 0 63

Tudjátok elég rég óta én vagyok az, aki rákérdez a dolgokra.

Tudom ez utálatos dolog, de az is én vagyok aki képes megállni a főúton

és félrehúzza előletek a teherautóról leesett raklapot...

Meg az autóútra tévedt sokkos kutyát is képes vagyok a többiek akadályozása

árán lelökdösni az útról.

Végül is -az okulásomra- elárulnátok, hogy mi okozta ennek a sokra hívatott

fiatalembernek a tragédiáját?

 

Lecsúszott egy ösvényről?

 

(A múltkor panaszkodtam egy ilyen túraszakaszról.) 

e b o l a Creative Commons License 2006.11.20 0 0 62
Most érkeztem haza a céggel történő egyeztetésről. Holnap beszéljük meg az M.V.T.E. és a T.T.T. hogyan is tovább. Utána folytatódnak a megbeszélések.
e b o l a Creative Commons License 2006.11.20 0 0 61

Az időpont nem de a megemlékezés helyszíne megváltozott! Budapest III. Laborc u. 2/b. Az Ericssonnal szemben. 1-es, 17-es villamos végállomásától 5 perc. 60-as, 18-as busz Laborc utcai megállója. Polaris csillagvizsgálló!

Pali72 Creative Commons License 2006.11.20 0 0 60

Sziasztok!

 

Robi kollégája voltam. Egy ideig együtt dolgoztunk az ügyfélszolgálaton, majd elkerültem a cég értékesítési osztályára. Pár hónapja Robi is odakerült. Valóban szép jövő előtt állt, szorgalmas és precíz volt.

Nem is gondoltam, hogy ennyire komoly egyesületi munkát végzett, ilyen komoly túrázó volt. Megrendülten olvasom meleg szavaitok, búcsúleveleitek...

 

Akkor éjjel együtt mentünk néhányan menteni, sajnos hiába. Másnap délután visszamentem egyedül a helyszínre, kiraktam két figyelmeztető feliratot (kép). Talán megmentenek valakit az ilyen értelmetlen, tragikus haláltól.

 

Olvasom, hogy szeretnétek valamilyen emléktáblát elhelyezni a helyszínen. Jó ötlet, azt hiszem a cég is tervez ilyesmit, érdemes lenne egyeztetni velük. Fontos, hogy az általam házilag készített, és nem igazán tartós figyelmeztetés helyett legyen valamilyen tartós, hathatós védelem (tábla, korlát) a helyszínen. Ez ügyben magam is vállalok anyagi terhet, ha szükséges (csabi72kukacyahoo.com címre írjatok ez ügyben).

 

Én is szeretném kifejezni őszinte részvétem a családnak és nektek is!

 

Üdvözlettel: Pali

 

helyszín
Joeyline Creative Commons License 2006.11.20 0 0 59
3. napja vagyok a történtek hatása alatt. Még nem találom igazán a szavakat, de idővel írok majd pár gondolatot én is ide...
nehez mokaszin Creative Commons License 2006.11.20 0 0 58

Kedves Mindenki!

 

Ma TDK díjkiosztó volt itt a Közlekkaron és a végén megkérdezte tőlem Budai hg. hogy hallottam-e? Kérdeztem, hogy mit? Hogy a Robi Dobogókőn.... Ebből már tudtam, mert a hírt a rádióban hallottam :-(((

Munkamániás vagyok, de most nincs igazán kedvem dolgozni, helyette ezt a topic-ot olvastam végig és hozzáadtam a kedvencekhez, bár nem nevezném annak :-(

Nem sokat túráztam a Robival, de tényleg mindig tele volt energiával és mindig jó kedve volt. A rendezvényeken is mindig viccelődött és mindenkihez kedves volt, még ha péntek éjjel nem aludt és ez már majdnem vasárnap reggel volt, akkor is...

Utoljára Éger-völgyön találkoztam és beszéltem vele. Reggel Teca mama felé a buszban mesélte a terveit, hogy úgy érzi megtalálta a helyét a T-Online- nál és, hogy ott épít majd karriert. A kollegák beszámolója alapján ennek komoly alapja volt... (volt :-( )

 

Őszinte részvétem a gyászoló családnak és a barátoknak is!

 

Robi nyugodj békében!

 

Vasárnap én is megyek emlékezni!

 

Egy most nagyon nehéz mokaszin

 

 

lükepék Creative Commons License 2006.11.20 0 0 57
Részvétem.
Törölt nick Creative Commons License 2006.11.20 0 0 56
Beszéltem a Bota Janival ez ügyben. A PITE nevében is lesz ott valami. A helyszint azt én javasoltam mgrubernek, Egy olyan hely, ami Robira jellemző.  Bota Jani tőlem tudta meg a gyászhírt. Ez egy egyedi emlékhely lesz, a mecski túrázók így fogják leróni tiszteletüket a teljesítménytúrázás nagy halottja előtt.
Előzmény: Törölt nick (46)
gethe Creative Commons License 2006.11.20 0 0 55
Nehezen tudtam bármit is mondani, amikor péntek késő éjjel megtudtam a szörnyű hírt. Nehéz volt felfogni, hogy ilyen megtörténhet. Nem tudok hozzátenni sok mindent az itt leírtakhoz, én is nagyszerű emberként emlékszem rá.

Nyugodjék békében, emléke sokáig fenn fog maradni.
Zete Creative Commons License 2006.11.20 0 0 54

Nem ismertem személyesen Robit, de tudtam a hatalmas munkásságáról. Megdöbbentett a szomorú hír. Vigyázzunk jobban magunkra és egymásra is. Mindenhol.

 

Nyugodjék békében.

mry_ Creative Commons License 2006.11.20 0 0 53
nyugodj békében
Knee Creative Commons License 2006.11.20 0 0 52

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!